Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-20 / 43. szám

CSIKÓS ISTVÁN

Mindannyiunk életében vannak pillanatok, amikor egyegy, a jövőnket meghatározó kérdésben kell dönteni. Megtörténik, hogy rövid időbe sűrűsödik sok alapvető, egyéni sorsunkat jó, vagy rossz mederbe terelő választás. Ilyen döntésekre késztető időszak Csikós István életében is előfordult húsz esztendővel ezelőtt.

— A katonai szolgálat letöltése után, 1954-ben jöttem a Mátravidéki Fémművekbe munkásnak. Bevonulásom előtt a vasútépítőknél dolgoztam úthengeren, egy régi gőzgépen. A siroki gyárban tanultam ki az univerzális

i

köszörűs szakmát, 56-ban vizsgáztam. Ebben az évben kértem felvételemet a pártba, tagjelölt voltam 57-ig, majd tagja az újjáalakult pártszervezetnek. Részt vettem a rend fenntartásában már azt megelőzően is, hogy a szerveződő munkásőrségbe jelentkeztem. Ha jól emlékszem, huszonnyolcán,

harmincán lehettünk. 1957- ben nősültem meg. Akkor még Kőkúton laktunk, csak később költöztünk Sírokba, ahol OTP-kölcsönnel építettem lakást. Kőkútról jártam a gyárba, meg munkásőrszolgálatba Pétervásárára. Eleinte csak fegyvert kaptunk, civil ruhában láttuk el a szolgálatot. Nekem még egyszerűbb volt az utazás a motorkerékpáromon, akadt, aki gyalog ment a szolgálatba a közlekedési nehézségek miatt. Bizony sokat fázlód- , tunk akkoriban a teherau- ■' tők tetején, de ez éppen olyan természetes volt, mint az, hogy már régóta jobbak a feltételek.

Csikós Istvánt 1957-ben, huszonhat évesen, rajparancsnoki teendők ellátásával bízták meg a munkásőrségben, s ezt a feladatát végzi azóta is. Egysége a múlt évben a század legjobb rajának bizonyult, ő pedig kiváló parancsnoki jelvényt kapott. Részesült már országos parancsnoki dicséretben, kitüntették a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatával. Becsülettel állt helyt a szerszámüzem is, ahol kezdettől fogva dolgozik a Béke szocialista brigád tagjaként. A közelmúltban már ötödször érdemelte ki a kiváló dolgozó címet. Sokáig három műszakban járt a gyárba, mindössze második éve egy- műszakos, amióta új gépre került és nincs váltótársa.

— Jóleső érzés, hogy tevékenységemet elismerték, segítették, nincs okom panaszra. A munkásörként rám háruló feladatokat szeretem csinálni, húsz év után sem unalmas. Amigaz egészségem engedi, mert hát a szolgálathoz ez is kell, s amíg el tudom látni megbízatásomat, nem teszem le az egyenruhát.

HOLLÓ JÓZSEF

— Édesapám 32 évig volt cseléd, nekem is ez lett volna a sorsom. A keresztapám az 1910-es években járt Oroszországban, sokszor mesélt a forradalomról és a munkáshatalomról. Én mindig nagy figyelemmel hallgattam.

Holló József bekölcei gyermekéveit, valamint kora ifjúságát abban a világban töltötte, amikor a dolgozók kizsákmányolásmentes társadalmáról hittel és meggyőződéssel csak kevesen beszéltek. Jókora életút van az egri Finomszerelvénygyár villanyszerelője mögött, most tapossa a 49-ik évét.

— Tizenhét évesen már

HUSZADIK SZÜLETBSWAMSf USKEPLl X STOW KÄSÖftSfiGL 3BE ÜHNEP»

ti YES EGYSÉGGYÜLÉSEKEN AZ IDŐSEBBEK EMLÉKEZNEK A MEGALAKULÁS KÖRÜLMÉNYEIRE, ARRA. HOGY A PART HfVÓ SZAVARA MUNKÁSOK, PARASZTOK, ÉRTELMISÉGIEK TÍZEZREI FOGTAK FEGYVERT A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG TÖRVÉNYES RENDJÉNEK VÉDELMÉBEN., FEGYVERT FOGTAK ÉS KÉPESSÉGEIK JAVAT ADVA DOLGOZTAK. A VÄLLALT KETTŐS FELADATOT: A SZOCIALISTA TÁRSADALOM ÉPÍTÉSÉT, S FEGYVERES VÉDELMÉT MEGOLDOTTA ÉS MEGOLDJA A TESTÜLET.

E „KETTŐS KÖTELÉKBEN” ÉLŐ ÉS DOLGOZÖ MUNKÁSÖRÖK KÖZÜL MUTATUNK BE HÉT ELVTARSAT.

Kettős kötelékben

VVVVV>AA/WWWWWNAA^AA/VV'AAÁAAAAAVVAVVW\AAAAAAV>AAAAAAVSAA/W/VVAAAA/VVAA/VAVVWWWVWSA/WV\

megkaptam a behívót, de több társammal nem vonultam be katonának. Két és fél hónapig bujdostunk az erdőben, a felszabaduláskor hatunkat azonnal felvettek a pártba. — idézi múltjának első jelentős állomását.

A tmk mai párcsoport- bizalmija, alapító tagja volt 1957-ben a szerveződő munkásőrségnek. Hamar kiérdemelte a „Kiváló munkásőr”- jelvényt, az évek teltével pedig szépen sorjáztak

egyenruháján a szolgálati érdemérmek fokozatai.

— Én kezdettől fogva a,zt mondtam a többieknek, hogy itt nincs az, hogy parancsolgassunk, itt minden cselekedetünk egymásért történik. Minden fiatalnak azt mondom, hogy az acélszürke egyenruha emberré nevel, legyen valaki párttag, vagy pártonkívüli.

Holló József egy éve, április 4-én megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát. A három fiúgyermekes családapa a megyei munkásőrség törzs- állományában híradósparancsnok.

— Egyszer Tokajban Kádár János elvtárs meglátogatta a parancsnoki állomány továbbképzését, amelyen magam is részt vettem. Nem volt semmiféle fogadás, egyszerűen közibünk lépett és ennyit mondott: „Én ugyanolyan munkásőr vagyok mint ti, csak tartalékállományú.” Ez a mondata vezette be a közös beszélgetésünket, amire ma is egészében emlékszem.

A meglett, enyhén kopaszodó férfi a tmk villamosműhelyében tekercselő-csoportvezető. Paraszti sarjból vált munkássá, ki fegyverrel kész védeni a dolgozók javait. Húsz éve munkásőr, de kötelékben szeretné ünnepelni a következő évtized jubileumát is.

Békében, munkával, tett- rekészséggel!

(b)

TÁBORI MIHÁLY

Tábori Mihály életéből valahogy egyenesen következett, hogy húsz esztendővel ezelőtt belépjen a munkásőrség soraiba. Még ha akarta volna, sem tehette volna talán másként.

— A második világháború felettem sem vonult el nyomtalanul. 1941-ben bevonultam katonának, majd néhány évi szolgálat után kértem a leszerelésemet. A

leszerelés helyett azonban a frontra kerültem. A feleségem nyolchónapos terhes volt, amikor táviratot küldtem neki, hogy Kálban találkozzunk. Képzelheti, hogy milyen érzéssel mentem akkor a* harcmezőre. Talán akkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy beállók a Vörös Hadseregbe. Aztán, amikor a fiontról 1945. márciusában visszatértünk Magyarországra, rögtön valóra is váltottam az elhatározásomat. A Vörös Hadseregben beléptem a pártba is, s nemsokára már egy vasút- és hídépítő zászlóalj párttitkára lettem. A háború után segítettem a rendcsinálásban, majd 1949 óta egy rö- videbb megszakítás kivételével a Hevesi Állami Gazdaságban dolgozom. Még a munkásőrség megalakulása előtt részt vettem — természetesen sok más elvtárssal együtt — az ellenforradalom elleni harcban, s érthető, hogy amikor hívtak, rögtön beléptem a munkásőrségbe.

Elgondolkozik.

— Az idő már egy kicsit eljárt felettem, de azért úgy érzem, még mindig hasznos lehetek. Szeretném átadni tapasztalataimat a fiataloknak, főként arra szeretném nevelni őket, hogy becsüljék meg ezt a társadalmi rendet. Hiszen ez a társadalom a legtöbbre az embert és a munkát tartja, ami $ legfontosabb az életben.

Tábori Mihály, az állami gazdaság mezőőre — betegsége miatt került kilenc éve ebbe a viszonylag könnyebb beosztásba — ma is olyan lelkesedéssel, szorgalommal vesz részt a munkásőrélet- ben, mint húsz évvel ezelőtt A népi hatalom védelme szinte hagyomány a családban, hiszen édesapja a Tanácsköztársaság vívmányait védte annak idején. S gyerekeit is arra nevelte, arra neveli, hogy becsüljék a dolgozó nép társadalmát (k. 1.)

BAKOS KÁROLY

Az a két évtized mégiscsak elég hosszú idő ahhoz, hogy a gyarló emlékezetet próbára tegye. így járt ezzel Bakos Károly is, a gyön- gyösoroszi ércmű csoportvezetője. Az ércelőkészítő műben az ő feladatuk az, hogy vigyázzanak a gépekre, a berendezésekre, ne makacsol- ja meg magát egyik sem.

Amikor pedig felölti szürkéskék egyenruháját, egy egész század gondja az övé, illetve, nekik a gondjuk a többiek ellátása élelemmel és személyi felszereléssel. Szolgálatvezető, ez a beosztása Bakos Károlynak a munkásőrségnél.

Akkor húsz évvel ezelőtt, még nagyon fiatal volt, a párttagsági könyvét is valamivel előbb vehette kézhez. Amikor következett az ellenforradalom, az ércműben volt mindig. Néhányan a kommunisták közül igyekeztek tenni is valamit, nemcsak szemlélni az eseményekét. Amikor először hangzott el a felszólítás 1957 februárjában, hogy fegyverrel őrizzék a munkásrendet, Orosziban rögtön megalakult egy raj, kettő pedig az Izzóban, és így lett belőlük mindjárt egy szakasz.

Az első gyakorlat vasárnapra virradóra várt a munkásőrökre. A kék overállra felöltötték a pufajkát, csizmát húztak a lábukra, vál- lukra kanyarították a géppisztolyt, a derékszíjra felfűzték a pisztolytáskát, és máris indulás Gyöngyös- solymosra, ahol a feladat szerint biztosítaniuk kellett a községet a rendbontókkal szemben. Elharangozták már a delet is, mire hazaértek.

így kezdődött, most pedig úgy folytatódik, hogy vállalta, még 1985-ig látja el önkéntes kötelezettségeit legjobb tudása ég képessége szerint.

Nemhiába géplakatos, a kevéske szabad idejét az autója köti le. Ügy is, hogy a feleségével és a kisebbik fiúval — mert a nagyobb már a saját gazdája, megnősült — nekivágnak az országút fényes szürke szalagjának. Olykor a határon is túlra, ahogy eltöltöttek már néhány szép napot Lengyel- országban és Csehszlovákiában is. Az idén az NDK várja őket.

Előkerültek az oklevelek is, a szolgálati emlékérmek tanúsítói, aztán a két Kiváló munkásőr-jelvény és a legfőbb, a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozata is, amely 1971 óta díszíti zubbonyát.

— Elröppent ez a húsz év, de szívesen vállalom a többit is, a továbbiakat is — teszi hozzá az elmondottakhoz Bakos Károly.

(gmf)

MEDVECZKI ISTVÁN

Alighanem meglepődtek húsz esztendővel ezelőtt néhányan, amikor nem csupán az idősebb Medveczki, hanem vele együtt két ha is magára öltötte a munkásőrök acélszürke egyenruháját. Ámbár talán nem is volt ebben semmi meglepő, - hiszen az ellenforradalom zűrzavarában, amikor a Füzesabonyi Állami Gazdaságban is igen sokan csak azt nézték, hogy mit foghatnak mit vihetnek, az idősebb Medveczki két fiával és másokkal egyetemben az állami vagyon védelmére őrséget alakítóit. Nem csoda és nem is véletlen tehát, hogy amikor országosan is megalakult a munkásőrség, rögtön beléptek soraiba.

Az idősebbik fiú, Medveczki István, aki ma a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyárának villanyszerelője. s egyben a munkásőrségben hírszolgálat-vezető, szívesen emlékezik vissza az elmúlt két évtizedre.

— Annak idején bizony nem volt könnyű a szolgálatunk. Hetente többször volt riadó az el'eforrada- lom leverése után is mozgolódtak még a k°tes elemek Ma persze egészen más a

tetmt: estis

nyék között dolgozunk. s a munkásőrségben is nyugodtan készülünk a gyakorlatokra. Én személy szerint nagyon megszoktam, nagyon megszerettem a testületet, a munkásőrök nem csupán fegyvertársai, hanem barátai is egymásnak. S minden egyes foglalkozás, minden egyes gyakorlat még jobban összekovácsol bennünket.

— A munka mellett nem terhes a munkásőrség?

— Nekem egyáltalán nem. Talán azért, mert villanyszerelő a szakmám, s a munkásőrségben is híradós vagyok. A kettő igen jól kiegészíti egymást.

— Soha nem foglalkozott a leszerelés gondolatával?

— Nem. Egyrészt szeretném. ha a fiatalok is elsa- títanák tőlünk öregebb munkásőröktől a tapasztalatokat, s ehhez szeretnék nekik segítséget adni.

Elneveti magát.

— A másik meg az, hogy szeretném, ha legalább a huszonöt éves szolgálatom meglenne. Ugyanis még akkor is csak negyvenöt éves leszek.

(kaposi)

FARAI ISTVÁN

Műszakváltáskor utolsóként jön ki a konzervgyárból Párái István hegesztő. Húsz esztendeje viszont elsők között lépett a munkásőrség soraiba.

— Hívtak, vállaltam ■— mondja halk egyszerűen a vékony arcú. őszbe csavarodott hajú férfi, akit nemcsak a fegyveres testületben. hanem munkahelyén is igen megbecsülnek. Mindig ott van. ahol legnagyobb a szükség, s mint a Kossuth szocialista brigád tagja, nem csupán a közösséget segítette arany koszorúhoz, hanem maga is „Kiváló dolgozó” jelvényt szerzett.

— Mikor volt könnyebb a szolgálat?

.— Az sose könnyű, ha teljes odaadással csinálja az ember. Legfeljebb több veszélyt rejtettek a húsz évvel ezelőtti idők. A gyors és kemény kiképzés után, a rendőrséggel karöltve a közrendet is véltük, vidékre jártunk, felderítettünk, szűrtünk. Mármint azokat a kártékony elemeket szűrtük ki, akik a konszolidálódást, a szocialista hatalom megerősödését veszélyeztették.

— Ma az egész társadalom elismerésében osztoznak a munkásörök.

— Most már igen. Húsz esztendeje azonban nem volt ilyen egyértelműen népszerű a szolgálatunk, az egyenruhánk. Akik a zavarosban akartak halászni, akik a restaurációra esküdtek. azok igyekeztek hangulatot szítani ellenünk.

Kezdetben a cukorgyárhoz tartozott Párái István munkásőrszakasza. Ahogy erősödött a testület, külön egység alakult a konzervgyárban is. Itt akartak rajt bízni a kezére.

— Azt már nem vállaltam. Több képzéssel. nagyobb felelősséggel járt volna, s nekem két családom van, akiket fel kellett tisztességben nevelni. A leányunk időközben férjhez ment, a fiam most katona. Különben lakatos szakmát tanult itt, a gyárban.

— Csak a munkában követi vajon, vagy átveszi idővel a szolgálati fegyvert is?

— Örülnék, ha mindkét helyen a nyomomba lépne...!

(m. gy.)

FARKAS ANDRÁS

— Az ellenforradalom első napjai nálunk viszonylag eaenSese» Wtefe fVfriS*

meten. Én a tsz-ben dolgoztam akkor és őrséget szerveztünk a közös van gyón, a major védelmére. Nyolcán voltunk, valameny- nyien párttagok — emlékszik vissza a több mini) húsz éve történtekre Farkas András, az Érc- és Ásványbánya Vállalat felnémeti üzemének exkavátorkezelője, .aki húsz éve tagja a munkásőrségnek, 1948 óta a pártnak; fegyverrel és szerszámmal védi, illetve építi szocialista hazánkat. — Később ágyúkat, egyéb fegyvereket állítottak föl a községbe érkező ellenforradalmárok, akik megkezdték a kommunisták össseszedését és vallatását is a tanácsházán. Én is oda voltam hívatva. Amikor láttuk, mi történik, többen megszöktünk. Egyik tanyáról a másikra vándoroltunk. bot és vasvilla volt a fegyverünk mindaddig, míg négy ellenforradalmárt le nem fegyvereztünk és géppisztolyhoz jutottunk.

így meséli a szinte regénybe illő történetet, amikor arról beszélgetünk vele a kiképzés szünetében, hogyan és miként lett munkásőr?

— Az életemet, a hazámat. szocialista rendünket, a tsz-t kellett megvédenem, természetesnek tartottam. hogy ott a helyem közöttük. Ez a társadalom adott meg mindent nekem, kötelességem hát szolgálni.

Egyszerű magyarázat. Farkas András, aki ma máraz 56. életévét tapossa, II gyermekes, felnémeti sum- máscsaládból származik. Ahogy felcseperedtek. úgy, mentek ők is sommásnak. Megjárta a frontot, ahonnét kilencedmagával megszökött, s bújkált a felszabadulásig. A háború még azt a kevéskét is elvitte, amijük megvolt, de nem keseredtek el. Eger felszabadulásának másnapján már munkára jelentkeztek. Tizenöten építették, javították ki Eger-Várállomástól Szarvaskőig a vasútvonalat. Ezután bérmunka következett, majd a kőbánya, állami gazdaság tsiz, és 196J óta ismét a kőbánya.

Kemény élet. kemény munka a kőbányászé. Nyáron a meleg, ősszel, tavasszal az eső, télen meg a hideg, a hó kínozza a szabad ég alatt tevékenykedőket. Igazán rájuk fér a szabad idő, amelyet ő viszont munkásőrségnél tölt el. Rajparancsnok 1957 óta. A régiek közül már csak ketten maradtak a rajban Antal Tiborral. S ugye. a parancsnoknak nemcsak a foglalkozásokon, gyakorlatokon van gondja, munkája a beosztottakkal...

De ezt is, mint civil beosztását, példamutatóan látja el. A munkahelyi és parancsnoki dicséretek mellett lett háromszorosan kiváló dolgozó, megkapta az aranykoszorús törzsgárda- jelvényt, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. kétszer pedig a kiváló parancsnok kitüntetést is. A raja egymás után háromszor nyerte el a kiváló címet örökösen övék lett a vándorzászló.

— Nagyon jó kollektíva a miénk. Itt elvtárs, barát mindenki, parancsnok és beosztott, párttag és pá-- tonkívüli. A fegyelmet az öntudat, az önként vállalt feladatvégzés biztosítja — magyarázza a húsz év tapasztalatával. — Fiam katona, ha leszerel, remélem, ő is követni fogja apját. Azt akarom hogy becsületes. kommunista munkásember váljék belőle.

(f. i ) I