Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-20 / 43. szám

Tervek és lehetőségek Feltárjuk és hasznosítjuk is tartalékainkat *! AKTUÁLIS és értékes FELADATRA VÁLLALKO­ZOTT a Népújség szerkesz­tősége, amikor az újság ha­sábjain vitasorozatot indított a vállalati belső tartalékok feltárásáról, valamint a lét­számgazdálkodásról. A vita­indító cikk olyan alapigazsá­gokat tartalmaz, olyan adato­kat sorol fel, amelyek válla­latunk jelenlegi munkáját, munkánk színvonalát is jel­lemzik, s egyben feladataink­ra is utalnak. A vitaindító cikkhez kap­csolódva egyrészt szeretnénk bemutatni vállalatunk életét, munkáját, másrészt a cikktől eltérő véleményünket is el kívánjuk mondani. A szénbányászat átszerve­zése — azaz vállalatunknál a föld alatti bányászat felszá­molása — több ezer föld alat­ti dolgozónkat érintette, és ezeket az embereket a foko­zatosan épülő visontai beru­házás csak részben tudta fog­lalkoztatni. A kormány intézedései nyo­mán dolgozóink egy része új otthont talált az ország más bányavidékein, de igen sokan voltak, akik továbbra is ra­gaszkodtak vállalatunkhoz, ezért a vállalat feladatait a csővezeték építésével, a kö­zép- és nagyfeszültségű táv- vezetégoszlopok gyártásával, a folyami mederkotrással, a f, hét végi faházak gyártásával s . I az építési szolgáltatások kivi- : felezésével bővítettük ki. VITATKOZHATNÁNAK ■! TEHAT, hogy mely tevékeny- j ségünk alaptevékenység és j mely nem. A vitának azon- 1 ban nincs értelme, mert ér- 1 vényes határozatok kötelez­nek az általunk is főtevé- I kenységnek tartott szénter- ! melés feladatai mellett egyéb I tevékenységek elvégzésére is. | Munkáink olyan országos méretű feladatokat tartal­maznak, mint az Olefin, az Eocén, a folyami gátépítés és a villamos távvezeték-építés I programjának megvalósításá- 1 ban való részvétel. Ezek fi- , gyelembevételével az 1977 I januári felmérés alapján vál- j lalatunk dolgozóinak 93,8 i százaléka alaptevékenységen I és 6,2 százaléka a mellékte- j vékenységen dolgozik. Mel- t léktevékenységen belül még 1 olyan feladatokat is ellátunk, mint: a pernyeszállítás, pe- tőfibányai lakótelep-fenntar- | tás. ' A vitaindító cikk olyan el­ismeréssel illeti vállalatun­kat, hogy a vártnál hamarabb átvészeltük a szénbányászat átszervezését, illetve leépíté- i sét. Ez igaz. Következésként I igaz az is, hogy az átszerve- I zés nyomán felszabadult bá- I nyászokat munkával, feladat­tal kellett ellátni és ezt a munkaszervezést akkor az or­szág vezető szervei a bánya- vállalatokkal közösen végez­ték. Munkaterületeket terem­tettek, életlehetőségeket biz­tosítottak a bányászaink szá­mára, gyorsan, határozottan és eredményesen. Így váltak alaptevékenységünkké olyan feladatok, amelyek a bá­nyászattól eltérőek és ame­lyek felszámolása újból csak a vezető szerveink összehan­golt intézkedései alapján és fokozatosan hajthatók végre. A múltban végzett szerve­zési munkánk egyik jó ered­ménye a meddőletakarítási és széntermelési munkáink folyamatos üzeművé történt szervezése. Ez a munkarend, a bányászati iparágban eddig még nem volt alkalmazva és vállalatunknál mintegy két- ; ezer dolgozó munkarendjét változtatta meg. A folyama­tos munka megszervezését a Thorez Bányaüzem közel négymilliárd forint értékű állóeszközeinek hatékonyabb kihasználása követelte meg. A termelőmunka folyamatos­ságának biztosításával a mun­kaidőalap 16 százalékkal nö­vekedett, és a gépek kapaci- i táskihasználását 10—12 szá­zalékkal kívántuk emelni a kiszolgáló létszám növelésé­vel. az összüzemi létszám emelkedése nélkül. A célunk megvalósult.' A folyamatossá szervezett rendszerek 8—10 százalékkal több termelést biztosítottak. További eredményként jelent- i fcezett a túlórák nagymértékű csökkenése, a széntermelés egyenletessége és a munka hatékonyságának növekedése. TOVÁBBI TERVEINK a létszámgazdálkodásban az, hogy 1977. évben 70-nel ke­vesebb dolgozóval oldjuk meg a feladatainkat. Terveinkben szerepel a vállalati létszám általános revíziója, a létszám­elemzés, amelynek eredmé­nyeként elsősorban az impro­duktív létszámot kívánjuk csökkenteni, ezzel egyben létszámot nyerni a produk­tív munkaterületekre. Mind­ezt célfeladatul tűzzük ki az üzemek vezetői részére. Ku­tatjuk azokat a területeket, ahol az egészséges nyugdí­jasaink pótolhatják a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóinkat. Ezen a terüle­ten már jónak mondható részeredményeket értünk eL Véleményünk szerint ezen a területen, bátrabb intézkedé­sekkel még számottevő sza­bad munkaerő tárható fel és alkalmazható a kisegítő mun­kák területén. A létszámrevízió kapcsán felülvizsgáljuk a nem fizikai létszám egyénenkénti terhe­lését, megállapítjuk a cso­portvezetők, gépkocsivezetők, általában a kiszolgálók, va­lamint az egyes segédrészle­gek optimális létszámát an­nak érdekében, hogy a ter­melőgépek és -berendezés kapacitáskihasználásának lét­számfeltételei biztosíthatók legyenek. Mindezen tevékenységük alapja az üzem- és munka- szervezés. Ezen belül a racio­nalizálási programunk vég­rehajtása, a munka jobb meg­szervezése. A munka norma- zása, a teljesítménybérben dolgozók számának növelése is olyan feladatok, amelyeknek eredményes és következetes végrehajtása az ésszerűbb lét­számgazdálkodáshoz ad segít­séget. Néhány intézkedésünk ered­ménye a munkanormázás te­rületéről : korszerűbb mód­szert vezettünk be a mun­kaidőmérés és időelemzés te­rületén. Az időelemző- és normásképzés útján erősíteni 6 kívánjuk a racionalizálási te- S vékenységünket is. 1977. év- ’ A magyar külkereskedelem 1976 ban ben öt százalékkal növelni kívánjuk a teljesítménybér­ben foglalkoztatottak számát A MUNKASZERVEZÉS szolgálatába állítjuk a Dol­gozz Hibátlanul munkarend- szert Ez a munkarendszer je- [ lenleg kezdő lépéseit teszi ‘ vállalatunknál és felettes szervünkkel, a Magyar Szén- bányászati Tröszttel közös terveink szerint az V. ötéves terv végére alakul ki telje sen. A létszámgazdálkodás ész­szerűsí tésében lényeges sze­repe van a szocialista brigád­jainknak, amelyeknek válla lásai a legnagyobb segítséget adhatják a céljaink megva­lósításához. A kollektív munka ered­ménye, hogy vállalatunk munkája úgy értékelhető, hogy a megye vállalatai kö­zött az élvonalba tartozik. Amikor bemutattuk a Mátra- alji Szénbányák munkáját, összetételét, eredményeit, azt a képet akartuk kialakítani, hogy sokoldalúak feladataink, amelyek egymástól teljesen eltérnek, időben és szervezés­ben egyaránt. Szakmailag el­térő az üzemek munkája is. Munkarendje szinte minden üzemünknek más. Meghatá­rozott azonban a fő célunk, a Gagarin Hőerőmű szénnel való ellátása, de nyilván­való, hogy az egyéb tevé­kenységeink is a népgazda­ság kiemelt programjainak megvalósítását szolgálják. Ezt a szerteágazó feladatot csak kollektív irányítással oldhat­juk meg. MIUTÁN A JÖVÖ új mun­kaerőt számottevő mértékben nem ígér a vállalatunk szá­mára sem, felkutatjuk a szer­vezetünkben levő tartalékerőt — mert ilyen még van, állít­ja a cikkíró Kooós József — és mi egyetértünk vele — és a feltárt szellemi, anyagi erőforrásainkat az V. ötéves terv végrehajtására, a nép- gazdasági célok maradékta­lan teljesítésére összpontosít­juk. Györy Sándor. a Mátraal ji Szénbányák Vállalat igazgatója A behoíaial a kivitel 226.181 tan* 209.663 «mW.*# 1*1*1 PiiiUiho. ««aiunsi p- iautrUá 30 JN 29 A ú r « fi 0 ff s : * G­Xl i-'" Az elmúlt év külkereske­delmi forgalma megfelelt a terv előirányzatainak, csök­kent a tőkés viszonylatú passzívuma. Az összes kivi­tel — összehasonlítható áron — több mint 8 százalékkal emelkedett — ezzel együtt a behozatal csak 4 százalék­kal nőtt. A külkereskedelem hiánya körülbelül 35 száza­lékkal volt kevesebb mint 1975-ben. A passzívum csökkenése el­sősorban dollár-és egyéb tő kés devizaelszámolású forga­lomba következett be, ami — a tervelőirányzattal össz­hangban álló — vegyipari termékek 43. kohászati és könnyűipari gyártmányok közel 20—20, a gépek ex portjának 6 százalékos bő­vülésével jött létre. A rubelelszámolású forga­lom — folyó áron — 11 szá­zalékkal volt nagyobb mint 1975-ben, ezen bejül az ex­port 13,7, az import 8,4 szá­zalékkal bővült. A külke­reskedelemben továbbra is meghatározó szerepe van a KGST-országokkal, de külö­nösen a Szovjetunióval bo­nyolított forgalomnak. A KGST-álLamokból származó import 54 százaléka. ezen belül az anyagimport 61, az energiahordozó- és villa- mosenergia-ipari import 86,5 százaléka a Szovjetunióból származott. A Szovjetunió a magyar gépek fontos piaca — a gépexport 58 százaléka ide irányul. — 'rtDRRA — KÖZGYŰLÉS A SZÍNHÁZBAN Ellentmondásos, de jó esztendőt zárt az Egri Csillagok Telt ház. zsúfolt nézőtér. Szombaton délelőtt az egri Gárdonyi Géza Színházban valóban rendhagyó előadás kezdődött, amikor felhúzták á függönyt A színház ugyan­is ezen a délelőttön az Egri Csillagok Termelőszövetke­zet zárszámadási közgyűlésé­nek adott otthont. A közgyű­lés résztvevőit Tóth Istvánt a termelőszövetkezet elnöke' köszöntötte. A közgyűlés díszelnökségében helyet fog­lalt Vaskó Mihály, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a me­gyei pártbizottság első titká­ra, Fekete Győr Endre, He­ves megye Tanácsának el­nöke, Schmidt Rezső, az MSZMP egri városi bizott­ságának első titkára, vala­Miért harmincnégy lajtai DIVAT LETT kukoricát termelni, mármint i parksze­rűen. így vélekednek mos­tanában erről a régi, de mégis évről évre megújuló, fontos takarmányt és ipari nyersanyagot adó növényről. Való igaz, a kukoricane­mesítés napjainkban fény­korát éli. Szinte minden év­ben újakkal jelentkeznek a kutatók. Martonvásár, Deb­recen és Szeged mezőgazda- gi kutatóintézetei rendszere­sen bemutatókat rendeznek, ahol megismertetik a nagy­üzemekkel az újabb fajtá­kat. Ez feltétlen előnyös és di­cséretre méltó dolog. Az vi­szont már kevésbé, hogy egyre inkább divattá válik a közös gazdaságokban, ha jó, ha nem, akkor is bevezetnek egy-egy új fajtát. Félreértés ne essék: nem az új ellen szo­lunk, hanem az ellen, hogy különösebb tapasztalat nél­kül és a helyi természeti és közgazdasági adottságokat nélkülözve termelnek kuko­ricát. Mert szinte minden egyes gazdaság, amely részt vesz a bemutatókon, váloga­tás nélkül beszerzi az új fajtákat, arról elfeledkezve, hogy indokolt, vagy sem? A Vetőmag Vállalat Észak­magyarországi Központja a közelmúltban ezzel kapcso­latban érdekes felmérést végzett. Megállapították, hogy tavaly 31 kukoricafaj­tát vetettek a nagyüzemek Heves megyében. A vállalat felmérte az üzemek idei ké­rését is. ötvenhat vagon a kukoricavetőmag-igény, az­zal a különbséggel, hogy a tavalyi 31-gyel szemben már 34 fajtát rendelnek a gazda­ságok. KÜLÖNÖSEN az iparszerű kukoricatermelési rendsze­rekben részt vevő szövetke­zetek léptek fel ilyen nagy fajtaigénnyel. Sok helyen ugyanis a korábbi alacsony terméshozamot a gyengébb fajtákra fogják, és azt ke­vésbé ismerik el, hogy nem tartják be tökéletesen az iparszerű termelés pontos technológiai előírásait. Fölösleges tehát a vád, amely a fajtákat éri, ezért nem is indokolt, hogy közös gazdaságaink 34 kukorica- fajtát vessenek. Noha a ve­tőmag vállalat az üzemek ilyen igényeit is ellátja és folyamatosan szállítja a szükséges vetőmagvakat, mégis a helyi adottságokat, a talaj- és éghajlati viszo­nyokat szem előtt tartva kel­lene a termelési eljárások­hoz igazítani a kukoricafaj­tákat is. A tanulságos felmérés ar­ra int, hogy a nádudvari, a bábolnai és a tiszaföldvári rendszert irányítók ezentúl jobban hassanak oda, hogy az iparszerü termelést foly­tató Heves megyei gazdasá­gok is a helyi körülmények­nek megfelelő kukoricafaj­tákat válasszanak. Az ter­mészetes, hogy a hegyvidéki üzemek, főleg a korai éré­sűeket, a síkvidékiek pedig a középkorai és késői kuko­ricákat vetnek, de nem mindegy, melyik fajtából. AZ A KÖRÜLMÉNY, hogy kevésbé ismerik az új fajtá­kat, arra utal, hogy egyesek­ből éppen a tapasztalatok hiányában csak húsz-har­minc mázsát rendelnek ösz- szesen a gazdaságok. Talán azért, hogy vezetőik elmond­hassák: „nekünk már van új fajtánk... ” Arról viszont a „divatos” fajták ürügyén el­feledkeznek, hogy nem iga­zodtak a helyi körülmények­hez, így alacsonyabb lesz a termés, amivel kárt okozhat a közös gazdaságoknak. Érdemes tehát ezen elgon­dolkodni, mert igaz, kelle­nek az új fajták, de az nem mindegy, hogy az adott he­lyen melyik. Bizonyos, hogy a már említett 34 fajta ter­melése nem indokolt a me­gyében. Vélemények szerint elég lenne a fele is, de úgy megválasztva, hogy azok kö­zül mindegyik biztonságosan teremjen és megfeleljen az éghajlati, valamint a dom- borzait viszonyoknak. Nemrég megkérdeztünk néhány szövetkezeti vezetőt, hogy miért vetnek ennyi fajtát? Az volt a válasz, hogy a többfajta kukorica időben jobban betakarítható, miután el lehet nyújtani az érési időt. Van ebben is igazság, de azt; mégis elfe­lejtik, hogy a kukoricánál nincs túlérési veszély, mint a gabonaféléknél. Ezért cél­szerű, hogy a korai, közép­korai és késői érésű kukori­cafajták közü’ ezentúl a leg­jobbakat válasszák ki és csak's azokat termeljék. NOHA ODÉBB még a ku* koricavetés, mégsem érdem­telen a fajtaválasztásról idő­ben szólni... Mentnsz Károly mint dr. Varga János, Eger város Tanácsának elnöke. Az 1976. gazdasági esztendő eredményeiről Jászberényi József, a termelőszövetkezet elnökhelyettese számolt be. A testületi munkát elemez­ve több kritikus pontra mu­tatott rá, egyebek között ar­ra, hogy sok a határozatok száma, ugyanazon ügyben több határozat születik. Ez abból adódott, hogy nem vol­tak tisztázottak a hatáskö­rök, sok intézkedés átfedte egymást. A termelőszövetke­zet gazdasági kapcsolatai kö­zül külön kiemelte a bor- kombináttal kötött 15 éves együttműködési megállapo­dást amely hosszú távon ga­rantálja a termelés és érté­kesítés biztonságát. A konk­rét eredményekről szólva el­mondta, hogy a szőlő, mint a termelőszövetkezet fő ágaza­ta, megfelelt az elvárásoknak hétezer mázsával többet szüreteltek, mint amennyit a terv előírt. 8# mázsás hek- tárankénti átlag helyett 97 mázsás termést értek e!L Ugyanakikor á kalászosok gyengébb eredményt adtak. Őszi búzából 31 mázsa volt a tervezett hektárankénti át­lag és csupán 27,5 mázsát ér­tek el. Nem felelt meg a gazdaság a zöldségtermesz­tési elvárásoknak sem. Min­dent összevetve növekedett a termelőszövetkezet tiszta va­gyona és növekedett az egy 10 órás munkanapra jutó át­lagkereset is. amely a tagok­nál meghaladta a 148, az al­kalmazottaknál pedig 147 fo­rintot. Az előterjesztést a különböző bizottáságok el­nökeinek beszámolói követ­ték. majd Tóth István ismer­tette a termelőszövetkezet 1977. évi tervét A beszámolót vita követte, ahol többek között felszólalt Kacsor János, Hegedűs Jó- zsefné. Madarast Istvánné, Kocsor Istvánné és Györfi Sándor. Vaskó Mihály hozzászólá­sában a következőket hang­súlyozta: ha a pénzbem eredményeket nézzük, akkor a termelőszövetkezetnek nincs mit szégyenkezni. Az eredmények összességében jók. Részleteiben azonban minden, területen bőven akad javítani való. S rögtön meg­említette az eszközkihaszná­lás kérdését a termőföld ésszerű felhasználásának gondjait, s nyomatékosan aláhúzta, hogy a termelőszö­vetkezetnek az eddigieknél sokkal jobban ki kell vennie részét a város ellátásából. A tagság az elmúlt évről készített beszámolót elfogad­ta, az idei tervekkel együtt, majd megtekintette a Páva­kor kulturális műsorát. VASÁRNAP még har­madfokú készültség volt érvényben a Tárnán, de hétfőn már megtudtuk a jó hírt: megszűnt az árvíz- veszély. A földeket sok he­lyen borító belvízzel saj­nos már más a helyzet, nehezen akar „megszűn­ni”, és a lecsapolása is meglehetősen nehéz fela­dat. Pedig amilyen nehéz, legalább annyira fontos, és mindenesetre megnyugta­tó: mezőgazdasági szakem­bereink mindent megtesz­nek, hogy csökkentsék a belvíz okozta károkat. Szintén az elmúlt hét elején érkezett a hir, hogy a nagyrédei és az abasári termelőszövetkezet csatla­kozott az országosan ki­bontakozó versenyvállalá­sokhoz: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­fordulójának tiszteletére tett felajánlásokat a köz­gyűlés elfogadta, és öröm­mel nyugtázhatjuk, hogy további szövetkezetek és vállalatok jelentik be me- gyeszerte a mozgalomhoz való csatlakozásukat. LÉNYEGESEN kellcmet- lenebbül érintett bennün­ket a hír, hogy Heves me­gyében Is meglehetősen komoly méreteket öltött az influenzás megbetegedések száma, ezért kórházaink­ban látogatási tilalmat rendeltek el. Reméljük, hamarosan megszűnik a, járvány, s vele a tila­lom. .. Igen, reménykedünk, de­rűt várunk a borúra, s a derűhöz van egy kitűnő utunk, a zene. Gyöngyö­sön különösen szivükön viselik ezt a fiatalok: megalakították az ifjú ze­nebarátok klubját, es egye­lőre százfős létszámmal ismerkednek a komolyzene kialakulásának történeté­vel. Hasonlóképpen jó hír, hogy elmúlt hetünk meg­hozta Egerben a korábbi évek nagy hiányának fel­számolását: végre megnyílt a Domus bútoráruház. Mi sem természetesebb, mint hogy valamennyien remél­jük, hogy a jó bemutatko­zás után nem marad el a folytatás, és a következő hónapokban, években is magas színvonalon elégíti ki a vásárlóközönség igé­nyeit. GAZDAGODOTT Hat­van városa is: gyermek­könyvtárral és hirlapolva- sóval bővült a könyvtár, Gyöngyösön pedig mező­gazdasági könyvhét kez­dődött. Közben újabb üze­mek, vállalatok csatlakoz­tak a 60. évforduló tiszte­letére kibontakozott szo­cialista munkaversenyhez, legutóbb a Heves megyei Állami Építőipari Válla­lat, az ÉMÁSZ Egri Üzem- igazgatósága és a Heves megyei Vízmű Vállalat. Bízvást hihetjük, hogy fel­ajánlásaik az általuk nyújtott szolgáltatás ered­ményesebbé válását is je­lentik egyben — vala­mennyiünk ■megelcgedésé- re. Végezetül a témának megfelelő jókedvvel nyug­tázhatjuk elmúlt hetünk eseményei közt a szőlészek konferenciáját, melyet öt megye szakemberének részvételével rendeztek meg Égerben, és ahol egy­értelműen meghatározták a biztató célt. Ez pedig nem más, mint a bikavérprog­ram megvalósítása. Mit mondjunk? Természeíe-en, kívánjuk, hogy sikerű 'ön — s váljék egészségünkre. (ku—ti) Jimmi ^ 1977. február 20„ vasán»“»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents