Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-20 / 43. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ Púja Frigyes külügyminiszter Lengyelországba utazik - Comadora szigetén csa tornátárgyalások kezdődnek az Egyesült Államok és Panama között ' Soares *' portugál kötrnányfö Londonban< '• • v KEDI) Rendkívüli parlamenti választások Dániában — Gcnfben < megkezdődik a leszerelést bizottság újabb ülésszaka — Vance, amerikai külügyminiszter közel-keleti körútra indul SZERDA A Szovjetunió és a Közös Piac képviselőinek brüsszeli megbeszélése a halászati problémákról — Előkészületek a spanyol választásokra: hét párt működését engedélyezik, de a kommunisták nincsenek köztük CSÜTÖRTÖK Brezsnyev beszéde a szocialista országok tudományos akadémiáinak vezetői előtt — Kádár János fogadja. Josef Haviint, a CSKP KB titkárát — összeesküvés leleplezéséről érkezik hír Ugandából PENTEK Giscard elnök a szovjet—francia csúcstalálkozó tervéről tárgyal Cservonycnko nagykövettel — Indira Gandhi választási beszéde SZOMBAT Feszültség Dél-Libanonban — A francia külügyminiszter is folytatja, közel-keleti, megbeszéléseit, Washingtonban kínos visszhangot vált ki egy leleplezés, miszerint Husszein király CIA-pénzeket kapott, Kommentátorunk!!, Réti Erviné aszó: A hét 3 kérdése Jó néhány hónap választ el még a „Hadzs”-tól, a közel- • keleti zarándoklati időszak­tól, de a diplomáciai zarán­dokok jócskán megszaporod­tak a héten világunk egyik legforróbb válságterületén. Sűrűsödnek az európai tár­gyalások is, mind jobban ki­rajzolódnak a különböző szándékok és álláspontok a kora nyáron esedékes belgrá­di értekezlettel kapcsolatban, 's Genfben újabb ülésszakot kezdett a leszerelési bizott­ság. Nem kevés választási híre volt a hétnek: Dániában . a jobboldal várakozásaival ellentétben, a szociáldemok­raták törtek előre; Indiában fokozódik a kampány; Spa­nyolországban pedig a bi­zonytalanság, engedélyezték ugyan több párt működését, de ,a J^qmjnunistpk legalitá­sát Továbbra sem biztosítot­ták. 1. Történt-e előrelépés a Közel-Keleten? Szemmel látható diplomá­ciai nagyüzem van a Közel- Keleten: alig utazott haza a nyugatnémet külügyminisz­ter, máris megkezdte körút­ját Cyrus Vance, az USA- diplomácia új irányítója, s vele szinte párhuzamosan látogatja a térség országait Guiringaud francia külügy­miniszter is. Carter máris washingtoni látogatásra hív­ta meg a közel-keleti vezető­ket, hogy a tanácskozások magasabb szinten folytatód­hassanak. A várakozás nem kevéssé felfokozott, viszont a kibontakozás változatlanul nehéznek ígérkezik. Tel Aviv ugyanis, amely­nek a megszállt területekről történő visszavonulással, s a PFSZ elismerésével az első lépéseket kellene megtennie, választások előtt áll, s ké­nyelmesen erre a körülmény­re hárítja a kitérő választ. (A világsajtóban mind több az olyan vélekedés, hogy Ra­bin „önbuktatása” és a rend­kívüli választások kiírása ezt az időhúzást célozta az ame­rikai elnökválasztást követő időszakban.) Bonyolult hely­zetben van az arab világ is: Libanonban időről időre ki­újul a feszültség, fokozódik Szaúd-Arábia nyomása, ne­hezen lehet egységes állás­pontokról beszélni, s ez az arab egyet nem értés a pa­lesztin problémára is vonat­kozik. (E sorok írójának az elmúlt napokban alkalma volt utazást tenni a Közel- Keleten, láthatta Kairóban az elégedetlen tömegek tün­tetésének emlékét idéző ki­égett mulatókat a piramisok felé vezető úton, s pozitív ellenpéldaként Irak felké­szülését az olaj utáni jövőre. S tapasztalhatta a hatékony, antiimperialista egység hiá­nyát, ami viszont a békével és a társadalmi haladással szembenálló erőknek ad le­hetőséget a behatolásra.) Igazi előrelépés ezért to- . vábbra sem történt, a nagy .diplomáciai élénkség inkább egyfajta helybenjáráshoz hasonlít u Közel-Keleten. Ha úgy tetszik, a közel-keleti „tészta” közepe a palesztin kérdés, de ennek megoldásá­ra nincs igazán konstruktív amerikai javaslat. Egy kínos közjáték különösen kellcmet- let helyzetbe hozta a wa­shingtoni diplomácia vezető­jét. Amikor Ammanba érke­zett, a Washington Post pon­tosan akkor tette közzé le­leplezését, hogy Husszein ki­rály a CIA bérlistáján szere­pelt. Sietve cáfoltak és siet­ve „nem kommentáltak”, de az amerikai közvéleménynek is eszébe juthatott: a Wa­shington Post szellőztette először a Watergate-ügyet, amelyet ugyancsak sietve cá­foltak annak idején... 2. Mi jellemzi az európai tárgyalásokat? Már négy hónap sincs hát­ra a belgrádi találkozóig, amely az EBK. a helsinki szellem továbbvitelét, hiva­tott előmozdítani,— s ez'nem sok idő a nemzetközi politika szerteágazó tárgyalássoro­zatai közben. Nem csoda, ha a világsajtóban máris mind több kommentár foglalkozik a belgrádi / kilátásokkal. A szocialista országok, s egyes nyugati államok realista kö­rei pozitív folytatást várnak, hiszen az európai biztonság ügyét az enyhülés jegyében álló. hosszú folyamatként kezelik. Joggal vethetik fel. hogy á Nyugat oldaláról mi­lyen kevés történt a második kosár (gazdasági együttmű­ködés. javasolt kontinentális értekezletek stb.) területén, sőt szélesőséges, hideghábo­rús körök a politikai bizton­ság tízparancsolatát is két­ségbe vonják —, elegendő lenne a nyugatnémet keresz­ténydemokrata vezérkar e héten tett kijelentéseit idéz­ni. A NATO-országok hang­adói viszont kizárólag a „harmadik kosárra” próbál­ják szűkíteni a vitákat: anti- kommunista kampányba 58 éves korában elhunyt Anthony Crosland Nagy- Britannia kormányának kül­ügyminisztere. A munkás­párti politikus halálát agy­vérzés okozta. (Népújság tclcfoto — AP —MTI—KS) kezdtek, beavatkozással kí­sérleteznek a szocialista or­szágok bel ügyeibe, mértékte­lenül felnagyítanak,, túldra­matizálnak elszigetelt, tör­vényellenes akciókat. A kelet—nyugati vita ezért időnként meglehetősen éles hangnemű, s a szocialista or­szágok — a különböző szintű tárgyalásokon — éppen arra törekednek, hogy Belgrád ne a terméketlen összeütközé­sek, hanem Helsinki folytatá­sának színtere legyen. A rendszeres külügyminiszte­ri találkozók mellett ezért kíséri fokozott érdeklődés a formálódó „csúcsnaptárt” — Giscard elnök és Cservo- nyenko nagykövet találkozó­ján például arról esett szó, hogy Leonyid Brezsnyev az idén Franciaországba láto­gat, s Vance közelgő moszk­vai útja is egy szovjet—ame­rikai csúcsot készítene elő. 3. Ki győzött a dán vá­lasztásokon? Négy esztendőn belül im­már harmadszor járultak az urnák elé a dán választópol­gárok. Az északi ország kor­mányainak rövid élete jól lükrözi a súlyos belső gon­dokat. Dániát különösen erő­sen sújtotta a tőkés világ gazdasági válsága; az ország közös piaci belépése nem hozhatta meg a várt előnyö­ket; az államadósság csilla­gászati összegű; s miközben megpróbáltak, hol a munka- nélküliség, hol az infláció el­len fellépni, tulajdonképpen mindkét irányú küzdelem hatástalan maradt. (A za­vart mutatja, hogy a hagyo­mányos politikai csoportok mellett a választásokon in­dult a nyugdíjasok párt ja, s egy GLIDSTRUP nevű ügy­véd demagóg „adóellenes'' szövetsége vált a második legerősebb parlamenti frak­cióvá.) A rendkívüli választáso­kat a polgári jobboldal rob­bantotta ki, amikor felrúgta a szociáldemokratákkal fenn­álló koalícióját. Nyilván ar­ra számítottak, hogy folytató­dik a svéd és nyugatnémet választások irányzata, de csalódtak. A baloldali pár­tok, köztük a kommunisták megőrizték parlamenti pozí­cióikat, a szociáldemokraták előretörtek, a konzervatívok visszaestek. Űjra koalíció lesz Dániában. USA-ba készül Vance amerikai külügyminiszter, aki közel-keleti kör­úton tartózkodik, közös sajtóértekezletet adott Kairóban vendéglátójával, S/.udat egyiptomi elnökkel. Szádul bcjclcn- (ette. hogy hamarosan Washingtonba utazik. (Népújság telelőin — AP—MTI—KS) Szadat: — Lenyűgöző többséggel nyertük meg a nép­szavazást. .. (A Volkstimmc karikatúrája — KS) Hét végi jegyzet Szendvicsem brr Valaha mély együttérzéssel néztük fényképeken, filmhíra­dókban az amerikai szendvics­embereket, akik végső kétség- beesésükben,' kettős táblát akasztottak a nyakukba vala­mely cég hirdetésével» és né­hány nyomorúságos garasért végigcipelték a nagyváros utcáin. Hol vannak azok az idők! Másfajta reklám­emberek hordozzák ma már a nagy cégek hirdetéseit. Björn Borg svéd profi teni­szező például — a szó teljes értelmében — te­tőtől talpig reklámember, de sajnálni őt nincs okunk. Játék közben (amelyet termé­szetesen a tévé is mindig köz­vetít) hosszú haját leszorítan­dó, olyan pántot visel a hom.- lolcán, amely egy dán sör főző nevét hirdeti, s ezért a bajnok tavaly 50 ezer dollárt kapott. Az ing viseletéért egy. sportfel­szerelést gyártó cég 25 ezret fizetett, a fehér cipő valamilyen okból a dupláját hozta.. Az egyik fajta ütőt. csak . Ameriká­ban forgatja, ezért 76 ezer dol­lár járt a cégtől, a másikért, amellyel Európában labdázik, ugyanennyi jött be. Fizet neki a SAS skandináv légiforgalmi társaság, amelynek betűi az egyébként is nagy összeggel honorált ingen láthatók. Véleményem szerint a sport­szergyártó és a más vállalatok vem használják ki megfelelő­en a lehetőségeket. Ennek az embernek még vannak szabad testrészei! Fogaira rá. lehetne festeni, hogy ,,En is X. fogkré­mét használok". Csak azt kelle­ne . vele megbeszélni, hogy nyi­tott szájjal teniszezzen. Térde is teljesen szabadm Egyébként is ez a két láb csak szaladgál fel és alá a salakon anélkül, hogy valami hasznot hajtana. Nen\ is szólva a nadrágról, amelyen viszonylag nagy felületek he­vernek parlagon. Kár, hogy ennyire karcsú ez a 20 éves fiúi Ha például kétszer ilyen ter­metes lenne, sokkal több és nagyobb felirat férne el rajta. A reklámszakembereket már az is nyuotalanitja, hogy a tóve- közve m*.sek alatt, amikor a kamera eltávolodik és azt nni$ tatja — teljesen feleslegesen —* hogy hova repül a labda, a fiú kihasználtságának foké csök­ken. Persze mindez csak addig megy. amíg bajnokunk győz. Ha lehanyatlik, nem futnak be többé ezek a pénzek. E- szomo­rú jövőre gondolván, szívből sajnálom, hogy ez a szegény fiatalember esetleg elveszti évi 200 ezer dolláros külöhkcrnse- tét. Ingyen és bármentve adok tehát egy. tippet. Ha megfor­dulna e bájnök szerencséje, ir-\ jak ró (természetesen jó pén­zén) a fiú ruházatára . a kon- kurrens cégek nevét. Hadd higgye a közönség, hogy az Y -féle teniszingben csak veszteni, lehet. Talár Imre A cárizmus végnapjai (4.) „Fárasztom felségedet?” 1917 januárjában Kri- mov tábornok bizalmasan közölte Rodzjankóval, a Duma elnökével, hogy a tiszti kar „csak állam­csínnyel tartja megelőzhe- tőmek az elkerülhetetlennek látszó felkelést”. Január 7- én a Duma elnöke kihall­gatáson jelent meg a cár­nál. Őszintén közölte vele, hogy a birodalom recseg- ropog és a zendülés hetek, de talán hónapok kérdése. II. Miklós alig figyelt oda. — Fárasztom talán Fel­ségedet? — Hát bizony, nem so­kat aludtam az éjjel. — Igen igen, a tenger­nyi gond... — Nem, Mihail Vlagyi- mirovics, hajnalban erdei szalonkára vadásztam. Hazatérőben a palotából, fázósan húzta össze magán vagyont érő bundáját a politikus. A péküzletek előtt rongyos emberek hosszú sorai kígyóztak. A sofőr hirtelen fékezett. Egy mellékutcából tömeg lódult elő a széles sugárútra. Az ajkakat fehér párába bur­kolva hagyta el a kiáltás: „Békét! Kenyeret!” Éhség 1917. február 22-én Putyi- lov. aki Raszputyin segítsé­gével nem utolsósorban a sztrájkveszélyre hivatkozva kapott 36 millió rubel ál­lami segélyt, egyszerűen elbocsátotta húszezer embe­rét, Megtorlásnak szánta, a munkások béremelést köve­teltek. Akkor már általá­nos volt az éhezés. A há­ború 15 millió parasztot szakított el a mezőgazda­ságtól, miközben a hadse­reg óriási élelmiszerkészle­teket igényelt, illetve igé­nyelt • volna. A főváros kör­zete rendkívül messze fe­küdt a mezőgazdasági te­rületekről, a vasúthálózat összeomlott. A békeidőben is kevés vasútnak a hábo­rú alatt szinte állandóan hatmillió embert és felsze­relésüket. élelmüket kellett — kellett volna — szállíta­nia. A háború előtt a pet- rográdi körzet. Oroszország legnagyobb ipari , bázisa a Balti-tengeren át olcsó car- diffi szenet importált. A háborús blokád miatt a szenet vonaton kellett — kellett volna — a Donyec- medencéből ide szállítani. Oroszország 20 071 moz­donnyal kezdte a háborút, ebből 1917 januárjában 9021 maradt. A vasúti ko­csik száma 1914-ben is ke­vés volt, 539 549. A vagon­park 1917 elejére 174 348-ra csökkent. 1917 februárjában a for­radalom előtti napokban a 40 fokos hideg megadta a kegyelemdöfést a vasúti parknak: 1200 mozdony fa­gyott. be és repedt meg, 57 ezer vasúti kocsi állt moz­dulatlanul. A főváros ellá­tása gyakorlatilag meg­szűnt. Lenin ezekben a na­pokban egy zürichi mun­kásgyűlésen ismertette az orosz nép mérhetetlen szen­vedéseit. Ukáz a tábornoknak Február 22-én. azon a napon, amikor Putyilov el­bocsátotta húszezer mun­kását. II. Miklós luxusvona- tán a Pétervár melletti Carszkoje Szelőből a front­ra utazott. A legforradal­mibb kerületben a viborgi városrészben akkor már egymást: érték az éhségtün­tetések. Február 23-án, pén­teken a külvárosi tömegek már feltűntek a csillogó vá­rosközpontban, a Nyevszkij- Proszpekt környékén is. A pékek előli, már nemcsak sorban álltak, be is nyo­multak az üzletekbe az éhe­zők. Február 24-én, szom­baton a pétervári munká­sok többsége sztrájkolt, Leállt a közlekedés, nem jelentek meg az újságok. Merészebb feliratok tűntek fel: „Le a német asszony­nyal! (a cárnéval). Le Pro- tapopov belügyminiszterrel! Elég a háborúból!” Ezen az estén Georges Enesco híres hegedüművésiz mindössze ötven ember előtt adott koncertet a Marinszkij Szín­házban. Körülbelül a kon­certtel egyidőben összeült a cári kormány és — a bel­ügyminiszter kivételével — táviratban kérte a cárt, mentse fel a kabinetet megbízása alól és nevezzen ki új minisztertanácsot, amelyet a Duma is elfogad. Miklós nemet mondott. Ehelyett utasította Habalov tábornokot. a petrogradi körzet katonai parancsno­kát, másnapra, tehát feb­ruár 25-re „vessen véget a tűrhetetlen zavargásoknak” A lavina elindul . Habalovnak már régen megvolt óz erre kidolgo­zott terve. Eszerint az eV) lépcsőben a rendőröket kell bevetni, a másodikban a kancsukás kozákokat, a harmadikban, tehát vég­szükség esetén, a nehéz­fegyverekkel is felszerelt, 170 ezer főnyi körzeti ka­tonaságot, Ennek tudatá­ban nem csodálhatjuk, hogy II. Miklós nem érzett kü­lönösebb nvugtalansagot a hírek hallatán. Emberi szá­mítások szerint ilyen erő­nek le kell számolnia min­denfajta tömegmegmozdu­lással. De a számok logiká­ja akkor már véget ért. 1917 februárjában a főváro­si körzetben már bomlo- dozott a vakfegyelem. A közkatonák egy része ma­gából a fővárosból került ki. Ezek a fiúk együtt él­tek — és mint később ki­tűnt, együtt is éreztek — a munkásokkal és más sors­társaikkal. Habalov tábor­nok tette, amit tehetett; falragaszokat bocsátott ki, amelyeken megtilt minden sztrájkot és összejövetelt. Február 25-én, vasárnap a Nyevszkij Proszpekten, az Anyicskov-palotával szem­ben ötven embert öltek meg Habalov katonái vá­rosszerte összesen kétszázat. De a katonák egyre nyíl­tabban zúgolódtak. A Mik- lós-púlyaudvarnál a híres Volhiniai Ezred nem a tö­megbe, hanem a levegőbe lőtt, a Pável Ezred pedig a munkások helyett —, saját tisztjeire adott sortüzet. Akkor a birodalom legelő­kelőbb katonai egysége, a Preobrazsenszkij Testőr Ez­red még helyreállította a rendet, lefegyverezte a lá­zadókat, és az egységeket kaszárnyáikba küldte visz- sza. De a lávina már elin­dult. Harmat Endre Következik: ..A két tö­meg összcölel kezeli” 4

Next

/
Thumbnails
Contents