Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-20 / 43. szám

fflUG PIOIETÄJÜAI, EGYESÜUHHB AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVIII. évfolyam, 43. szám ARA: 1—, FORINT 1977. február 20., vasárnap Jugoszláv állásfoglalás Téma — a belgrádi konferencia Nyári Róbert, az MTI tu­dósítója jelenti: A belgrádi konferencia elő­készületeivel és nyugati re­akciós körök ezzel kapcsola­tos mesterkedéseivel foglal- 1 tt egy pártértekezleten i ott beszédében Dobrivoje Vidics, a JKSZ KB Elnöksé­ge Végrehajtó Bizottságának tagja. Egyebek között hang­súlyozta, hogy a tanácskozás vendéglátójaként „Jugoszlá­via arra törekszik, hogy to­vábbi lépéseket tegyen a kölcsönös bizalom légköré­nek kialakítása felé vezető úton”. A jugoszláv pártvezető be­széde további részében a belgrádi konferencia ellen irányuló és a szocialista or­szágokat rágalmazó reakciós kampányt értékelve kijelen­tette. hogy „elfogadhatatlan az az álláspont, amely a de­mokrácia kérdését a szocia­lista országokban egyes — valóban ellenséges — disszi- densekre és ilyen jellegű cso­portok tevékenységére szűkí­ti. A demokrácia fejlesztésé­nek a kérdése a szocialista országokban sokkal jelentő­sebb és összetettebb kérdés és elsősorban a dolgozóknak a termelésben betöltött sze­repére és lehetőségeire vo­natkozik” — hangoztatta többek között Vidics, majd hozzáfűzte, hogy „az úgyne­vezett harmadik kosár körüli viták erőltetésével a nyugati reakciós körök arra töreked­nek. hogy eleve kompromit­tálják a küszöbönálló belgrá­di konferenciát”. Dobrivoje Vidics beszédé­ben elismerő szavakkal mél­tatta Jugoszláviának a Szov­jetunióhoz és más szocialista országokhoz fűződő kapcsola­tát és a bővülő együttműkö­dést. Ezzel összefüggésben elismeréssel szólt Leonyíd' Brezsnyev múlt év végi ju­goszláviai látogatásáról és Tito elnökkel tartott megbe­széléseiről, amelyet úgy érté­kelt, mint „a jugoszláv— szovjet együttműködés to­vábbi fejlesztésére vonatko­zó kölcsönösen elfogadott el­vek megerősítését.” A két or­szág között — mondotta vé­gül -— minden téren nagy lehetőségek kínálkoznak a gyümölcsöző együttműködés fejlesztésére. Borbándi János a Vietnami Szocialista Köztársaságba utazott Borbándi Jánosnak, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének, a Magyar—Vietnami Gazdasági és Műszaki-Tudo­mányos Együttműködési Bi­zottság társelnökének vezeté­sével szombaton reggel dele­gáció utazott a Vietnami Szocialista Köztársaságba az együttműködési bizottság VI. ülésszakára. Onnan a kül­döttség'! ia 'íE'aoSzi Népi De­mokratikus Köztársaságba utazik, a magyar—laoszi együttműködési bizottság alakuló ülésére. A küldöttség búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Bondor József épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter, és dr. Varga Jó­zsef, a Minisztertanács tit­kárságának vezetője. Ott volt Nguyen Phu Soai, a Vi­etnami Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete. Tudományos kutatómunka a Szaljut-5-ön Folytatódik a tudományos kutatómunka a Szaljut—5 or- bitális tudományos űrállo­máson. Az állomás fedélzetén tar­tózkodó két szovjet űrhajós, Viktor Gorbatko és Jurij Glazkov orvosi megfigyelése­ket végeztek. Az orvosi para­méterek rögzítésére felhasz­nálták a Polinom—2M ké­szüléket valamint olyan mű­szereket is, amelyek a pihe­nés, illetve erős fizikai meg­terhelés állapotában — ex- panderezés, egyéb torna- és atlétiaki gyakorlatok —■ mé­rik az űrhajósok lélegzetvé­telének gyakoriságát és mély­ségét, a tüdő működését. Folytatódnak a kézi szín­képelemző készülékkel eddig is folytatott megfigyelések. Az űrhajósok az utóbbi na­pokban elsősorban földünk erdőállományát „tanulmá- nyoztatták” a készülékkel. Míg az őrjáratot tartó re­pülőgépről napjában legfel­jebb egyszer deríthető fel egy adott terület, a műholdak, a keringési gyakoriságtól füg­gően ezt többször is megte­hetik. A színképelemző ké­szülékkel készített fényké­pek megbízható támpontot adnak a tűzveszélyről, az er­dőállományt pusztító termé­szeti és egyéb okokról, a ta­laj és levegő nedvességtartal­máról. Az űrben „dolgozó” műszerek már most is rend­szeresen tájékoztatják „meg­figyeléseikről” az irkutszki, krasznojarszki, novoszibirszki és habarovszki erdővédelmi állomások munkatársait. A szovjet újságírók tíz­perces rádióinterjúban szá­moltatták be a két űrhajóst szerdai pihenőnapjukról. Tüntetők az NSZK-ban FelfegyverzeM rohamrendőrök őrz’k az NS^K-beli Brokdorfban az épülő atomerő­mű környékét a tüntetőktől, akik a létesítmény ellen tiltakoznak. (Népújság telefoto — AP —MTI—KS) Kettős kötelékben Húsz esztendeje, a megalakulástól „kettős kötelékben”, a munka és a munkásőri helytállás frontján bizonyítottak Heves megye munkásőr egységei. Az egységek, a munkás- őrök legjobbjaiból mutatunk be hét elvtársat lapunk 3. ol­dalán. Esküjükhöz Iií ven Írta: Virág Károly, a megyei pártbizottság titkára A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1956. december 5-i történelmi ülésén ele­mezte a magyarországi el­lenforradalom okait, s le­vonta a szükséges tanulsá­gokat. Ennek során megál­lapította, hogy különösen fontos feladat az ellenfor­radalmi veszély leküzdésére erős, demokratikus karhata­lom megteremtése és agyá­ri munkásőrségek megszer­vezése. A feladat végrehaj­tását meghatározó törvény 1957. február 18-án jött lét­re és voltaképpen ez a nap a munkásőrség születésnap­ja. A megalakulás ténye va­lójában aligha köthető nap­tári naphoz. Hiszen a mun­kások, parasztok, dolgozók legjobbjai köztük elsősor ban a veterán kommunis­ták, már ezt megelőzően fegyvert ragadtak. Őrsége­ket hoztak létre, majd a karhatalomba tömörülve még szervezettebben küzdöttek a néphatalom védelméért. Ök voltak a munkásőrség alapí­tó tagjai, akiket 1957. feb­ruárjában a párt felhívására napok alatt a dolgozók tíz­ezrei követtek. A párt egy teljesen új osztályszervezetet hozott lét­re a proletárdiktatúra rend­szerében. amely közvetlenül kifejezésre juttatja a mun­kásosztálynak azt az igé­nyét, hogy a néphadsereg és a rendőrség mellett — tár­sadalmi alapon — fegyve­resen is részt akar venni saját hatalmának védelmé­ben. Kádár elvtárs mondotta, hogy a munkásőrség önkén­tes, szocialista és demok­ratikus testület. Az ország és az alkotmányos rend vé­delme. ennek megszervezése nyilvánvalóan állami fel­adat. Mégis és éppen ez a rendhagyó, a sajátos, mi e feladatot részben társadal­mi úton oldjuk meg a mun­kásőrség jóvoltából. A munkásőrségnek a pro­letárdiktatúra rendszerében elfoglalt helyét a testület jellege határozza meg, amely az alábbiakban összegezhe­tő: . — politikai, mert a tár­sadalom osztályszervezetei­hez tartozik, egész tevé­kenysége a párt politikájá­nak végrehajtásához kapcso­lódik; — társadalmi mert a po­litikai rendszer intézmé­nyeinek sorában társadalmi szükségleteket élégít ki. A munkásőrök önként, önzet­lenül, anyagi ellenszolgálta­tás nélkül, munkaidőn kí­vül vállalják a közügyek szolgálatát; — fegyveres mert a po­litikai, ideológiai feladatok végzésével egyidejűleg fegy­verrel is részt vesz a belső rend biztosításában a mun­káshatalom védelmében. A párt egész társadai- munknak eszmei, po­litikai vezetője. A munkás­őrség irányításában alapve­tően azok az elvek érvé­nyesülnek, amelyek alapján a párt a többi szervezete­ket vezeti. A testület jel­legéből következően azon­ban az irányításban vannak sajátos vonások, amelyek — a többi szervezetektől eltérően — a közvetlenebb vezetést szolgálják. A munkásőrséget — min­den szinten — közvetlenül a pártszervek irányítják. Ez az eszmei politikai irányí­tásnál többet jelent, tartal­maz bizonyos operatív ele­meket is. A pártbizottságok és a pártalapszervezetek rendsze­resen figyelemmel kísérik a munkásőrség munkáját. Testületi ülésen, vezetőségi és taggyűléseken rendszere­sen értékelik tevékenységü­ket. és számon kérik e fon­tos pártmegbízatást. Odafi­gyelnek és segítik a kikép­zési tervekben meghatáro­zott feladatok végrehajtá­sát, meghatározzák az állo­mányépítési feladatokat, biz­tosítják és segítik a politi­kai képzést és továbbkép­zést. a munkásőrök nevelé­sét, példamutató magatar­tásra serkentenek. Húsz év bizonyítja, hogy munkásőr egységeink jól szervezettek, alkalmasak tár_ sadalmi rendünk védelmére. Sikerrel járulnak hozzá — a többi fegyveres testület­tel együtt — a megye köz­rendjének és közbiztonsá­gának védelméhez, a szo­cialista építőmunka nyu­godt, békés körülményei­nek megteremtéséhez. A kiképzésben és szolgá- latteljeigítésben a fegyveres erőkkel a belügyi testüle­tekkel szoros együttműkö­dés, jó elvtársi kapcsolat alakult ki. Ennek politikai és tartalmi alapja a közös feladat, amelynek teljesíté­sét sok együttes eredmény fémjelzi. A munkásőrség személyi állománya és a parancsno­kok egyre inkább megfe­lelnek a velük szemben tá­masztott követelménynek. Jellemző tevékenységükre, hogy szívesen vállalnak az átlagosnál nagyobb terhet. Igénylik a programok ki­dolgozásába való bevoná­sukat, helytállnak a végre­hajtás megszervezésében. M egyénkre is jellemző a XI. kongresszus megállapítása: „A munkás­őrség a X. kongresszus óla eltelt négy esztendőben a párt határozatainak végre­hajtása alapján egyenlete­sen fejlődött, jól beillesz­kedett a társadalom osz­tályszervezeteinek, valamint a fegyveres testületeknek a soraiba. A munkásőrök nagy többsége “szocialista brigá­dokban dolgozik, munkahe­lyi magatartása példás. A kiképzésben, a szolgalat­ban. a természeti csapások elleni védekezésben egyaránt elismerésre méltóan teljesí­tik feladataikat. A munkás­őrség közvetlen aktív része­se a dolgozók általános honvédelmi nevelésének, fel­készítésének.” A munkásőrség személyi állománya előtt most a legfontosabb feladat a pár­tunk XI. kongresszusán el­fogadott határozat végre­hajtásának aktív segítése. Elő kell segíteni, hogy a szocialista életforma mi­előbb és minél erőteljeseb­ben érvényesüljön. Társadalmi fejlődésünk ( eredményeként a szocialista állam feladatai közül elő­térbe került a gazdasági szervező és irányító, vala­mint a kulturális és nevelő tevékenység. Toyább erősö­dik szerepe a tudatforma^ lásban a művelődésben és az ifjúság nevelésében. A munkásőrök, a testület társadalmi jellegéből ere­dően az élet minden terü­letén jelen vannak. Tevé­keny részesei lehetnek és keli hogy legyenek a hatá­rozatok megvalósításának. Erre kötelez az eskü is: „Fegyverrel, munkával fel­világosító szóval mindig szocialista hazám felvirá­goztatását szolgálom!?*;. A munkásőrségben folyó nevelőmunka része a kom­munista nevelésnek. A mun­kásőrök gondolkodását — önkéntes szolgálatvállalásuk mellett is----alapvetően az é pítőmunkában való részvé­telük határozza meg. A XI. kongresszus határozata ér­telmében ezt még erősíte­nünk kell. Eknellett azon­ban erősíteni kell az ideo­lógiai munkát, agitációs te­vékenységünket. Különösen indokolja ezt a testület sze­mélyi összetételében bekö­vetkezett változás. Az állo­mány jelentős hányada 30 éven aluli fiatal akiknek a felszabadulás utáni nehéz idők, az ellenforradalom el­leni harc már történelem, s akikkel meg keli ismertet­ni a munkásőrség történe­tét. A testület fennállásán nak 20. évfordulója jó al­kalom arra. hogy minél szé­lesebb körben ismerjék meg az eddigi eredményeket. Csak azok érthetik meg igazán a jelent és értékel­hetik reálisan a jövő fel- * adatait, akik jól ismerik a múlt eredményeit és hibá­it. A legfontosabb felada­tok egyike tehát a szocia­lista termelésben való aktív részvétel mellett a munkás­őrök nevelése úgy hogy az összhangban legyen az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak megvalósítá­sával, a társadalmi élet más területein kifejtett erőfeszí­tésekkel. A megyei pártbizottság ** meg van győződve ar_ ról, hogy a munkásőrség va­lamennyi tagja, a beosztot­tak és parancsnokok, híven esküjükhöz, eredményesen teljesítik az 1977-es év fel­adatait. S mint ahogyan az elmúlt 20 évben tették, a jövőben is készek a mun­káshatalom építésére, vé- delmezésére. A

Next

/
Thumbnails
Contents