Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-19 / 42. szám

Bíróvá, Moliére*ré, Asszonnyá. Lucilclé, változik Csapó János, Blaskó Péter, Martin Márta és Bus Erika. (Fotó: Tóth Gizella) Kétrészes, színes magyar film Jókai fantáziája nem is­mert korlátokat. Nemcsak messzi tájakat barangolt be, hanem megszabadulva az idő korlátáitól, hol a távoli múltban, bolyongott, hol a jövő titkait kutatta. Íróként a mese megszállottja volt, gazdagon burjánzó cselek­ményt formált, végletes helyzeteket teremtett, s ked­velte az angyalian tiszta és az ördögien romlott figurá­kat. Kritikusai — főként a neves Gyulai Pál — kitar­tóan ostorozták, szemére vetve műveinek valószí­nűtlenségeit, szerkezeti aránytalanságait. Az alkotót ez mit sem zavarta: máni­ákusan hitt az írás varázs­latában. Nem is hiába, hi­szen egy nemzet lett olva­sótáborává. A sorból a szi­gorú ítész se maradt ki, mert bár váltig tagadta, a mester mégis megbabonázta. Együltében, olykor az éj­szakai pihenőről is lemond­va böngészett át minden újonnan megjelent Jókai- kötetet. Érthető, hiszen ez á sok­oldalú egyéniség nemcsak a romantikus irodalmi kellék­tárral boldogult könnyedén, hanem kitűnő megfigyelő­ként reális ízeket is kevert munkáiba, s történeteit át­szőtte egyéni humora. Egyik legjobban sikerült regényéből, a Fekete gyé­mántokból, A kőszívű em­ber, az Egy magyar nábob — Kárpáthy Zoltán rende­zője, Várkonyi Zoltán készí­tett olyan filmet, amely bíz­vást számíthat a közönség tetszésére. Ismeri a nagy mesemondó világát, ezért szerencsés, hogy ő a forgatókönyv társ­szerzője, s így mának szóló Diákgalériák Egerben Ebben a hónapban két fiatal művész is tárlatot nyitott a tizenévesek szá­mára. Herczeg István gra­fikus tizenöt lapja a Ma­lom utcai Gépipari Szakkö­zépiskola klubjában kapott helyet, míg Magyar István táblaképei a Kertész utcai Szakmunkásképző Intézet fiataljait kísérlik meg köze­lebb hozni a képzőművésze­ti alkotásokhoz, az esztéti­kai érdeklődés felkeltésével. A két kiállítás tényét ér­deklődéssel és elismeréssel rögzítjük. Jó az. hogy egy új forma, egy új gondolat serkenti a pedagógusokat és a középiskolás korban levő. fogékony szellemű diákokat a képzőművészeti alkotások megszerettetésére, megisme­résére. Az is jó, hogy erre a minigalériás feladatra fia­tal művészeink vállalkoz­nak. Éppen azok. akik kor­ban is. szemléletben is a legközelebb állnak ezekhez a fiatalokhoz. Nem hisszük, hogy Her­czeg István grafikái vissz­hang nélkül, hatástalanul lógnának a falon. Ötleteit sok játékossággal. de­rűvel, itt-ott humorral va­lósítja meg. Érzelmeiben gazdag, a családi kör indít­ja el a képzeletét. Szeretet­tel mesél a Kislányról, vagy Pisti angyalról, de rajzol Torta helyett Pisti­kének, megrajzolja egy pil­lanatát a Nagyapával, hogy aztán nagyobb távolságok­ra is elrugaszkodjon az Au­gusztusi vigasságban; vagy netán a Nagy szellemi to- jórúd kedves-vaskos humo­ráig is eleressze a képzele­tét. A Ketten határozottan harcos, politikai töltésű lap és ezért is elevenebb, drá­maibb, mint egyéb lapjai, ahol a fiatal művész mesé­lőkedve, derűje a fonto­sabb. Magyar István más alkat. Érzelmileg fűtöttebb, fest­ményei inkább elmélkedé­sek eredményei. A színekés a formák a harmóniaterem­tés igényéből táplálkoznak és a képek azért kerülnek elénk, hogy egymásra ha­tásukkal. összhangjukkal kö­zöljenek valami fontosat Magyar István élményeiből, szemléletéből. A csendes, in­kább néma tájban érzi jól magát, ahol kedvére elmél­kedhet. A Táj fákkal, a Táj eső előtt, a Szántás a dom­bon. a Dombhát, a Homok­bánya a látvány erejét igyekszik felfokozni. hogy minden apró jelenség és for­ma a színekben feloldva és azokkal átitatva élménnyé alakuljon bennünk is. A ti­zenhat kép jól tükrözi a mai Magyar Istvánt. aki belső feszültségeivel küsz­ködve halad előre az alko­tói pályán. A két kiállítást látogatá­sainkkor lakat alatt talál­tuk, rácson keresztül néze­lődtünk, amíg hozták a kulcsot. Nem a legvadabb gyorsasággal. Magyarázták is. hogy ezek a csikókorú fiatalok esetleg hozzányúl­nának ezekhez az alkotá­sokhoz, ha a szabad folyo­són állítanák ki azokat. így felügyelet alatt vannak, amikor a klub kinyit és fe­lelős is van a közelben, láthatja mindenki a művé­szi értéket közelről is. Le­het. hogy pedagógiai szük­ség ez az illedelem a le­zárt klubtermekkel, de el­ső látásra ellenérzést vál­tott ki. Ha már közel akar­juk vinni a fiatalokhoz eze­ket a fiatal alkotókat, ke­vesebb ráccsal tegyük. Ügy barátságosabb! Farkas András értelmezést alakíthat ki. A bonyolultat némileg egysze­rűsíti, tompítja a harsány motívumokat, s kiemeli azt, ami a valósághoz kötődik, ami életszerű. Nem követi végig a Bondaváry unoka, Angéla grófnő sorsának tra­gikus formálódását, teszi ezt azért, hogy kerülje a túlzásokat. Ugyanakkor jó érzékkel erősíti két figura — a hatalomvágyó Sámuel apát és a minden aljasságra kész bankár, Kaulmann Félix — hús-vér vonásait. A képi megfogalmazás egyébként is használt a műnek, hiszen elmaradtak a terjengős leíró részek, amelyek meg-meg- akasztották a cselekmény egészséges sodrását. Mégis az igazi Jókait kap­tuk, azt a gondolkodót, aki a kiegyezés után megretten az osztrák tőke nyers tér­hódításától, s ezért a ma­gyar kisüzemi tőkés terme­lés érdekében emel szót Meglehetősen naív nézeteit a munkások jövőjével, szo­ciális helyzetével is törődő Berend Iván testesíti meg, akit a kor férfiideáljának rajzol. Elképzeléseit már ko­rábban túlhaladta az idő, ám a mondanivalót hitelesí­tő fordulatos történet ma is tízezrek — főként fiatalok — kedvelt olvasmánya. A tankönyvekből aligha meg­ismerhető műit elevenedik meg előttük, megannyi pil­lanatkép a tőzsde hétköz­napjairól, a bécsi, a buda­pesti arisztokrata szalonok jellegzetes alakjairól, az egy­kori Tudományos Akadémia üléséről, annak hallgatósá­gáról, a hajdani bányász­élet epizódjairól. Hű tudó­sítások egy rég letűnt világ­ról, amelynek középpontjá­ban az író által kitalált sztori, Evila és Iván meg­próbáltatásokkal tűzdelt, ám végül mégiscsak beteljesülő szerelme áll. Mindezt hűen tolmácsolja» Várkonyi Zoltán, akkor is, ha egy-két jelentnél a kelle­ténél többet időzik. Az operatőr Illés György hibátlanul fogalmazza meg képi nyelven a rendezői szándékot Kamerája min­den jellemző apróságot fel­fedez. Ezek a megfigyelések éppúgy idézik a kiegyezést követő évek hangulatát, mint a nagy hatású felvételso­rok. A szereplők majd mindJ annyian képességeik legja­vát adták. Huszti Péter Be-j rend Ivánja valóban olyary amilyennek Jókai álmodtas markáns, határozott, önma­gát a legnehezebb helyze-j tekben is feltaláló egyéni­ség. Ezt érzékeltette mér­téktartó eszközökkel a te­hetséges fiatal színész. Az Evilát alakító Sunyovszky Szilvia nemcsak szépségével^ hanem játékával is lebilin­cselte a néző figyelméig Nem volt könnyű dolga, hi­szen a regény egyetlen fej-i lődő, az események hatásá­ra változó alakját jelenítette meg. A csilléslány, a későb­bi nagyvilági táncosnő jel­lemének alakulását törés nélkül, árnyaltan érzékel­tette. Bánsági Ildikó adott­ságai nem bontakozhattak ki, elsősorban azért, merd az író csak néhány odave­tett vonással jelezte Angéla grófnő karakterét. A többi színész — Tolnay Klári, Haumann Péter, Sza­bó Sándor, Koncz Gábor, Páger Antal, Somogyvári Rudolf, Márkus László, Solti pertalan — emlékezetes per­cekkel ajándékozta meg a közönséget. Nem kis részük! van abban, hogy a Fekete gyémántokat valószínűleg telt házak előtt vetítik majd országszerte. Pécsi István Győri nyár A győri nyár idei prog­ramját június 29. és július 30. között rendezik meg, ez­úttal tizenkettedik alka­lommal. A hagyományok­nak megfelelően az idén is a zenei műsorok alkotják a program gerincét. Az ese­ménysorozatot Erkel: Bánk bán című operája nyitja meg, Simándy Józseffel a címszerepben. Bemutatják Puccini: Bohémélet című operáját is a pármai ope­raház vendégművészeinek közreműködésével. Hang­versenyek, operettelőadósok mellett az idei győri gyár vendége lesz az Állami Né­pi Együttes „Ecseri lako­dalmas” című produkciójá­val. . 1973. február IX szombat Kürt; 15. Mit csináljak vele, ha beállít? Ha nem hazu­dott, akkor súlylökésben meg tudom is én micsodá­ban országos bajnokságot nyert. Tehát?... Én álljam útját az ötvenegy kilóm­mal? Az én országos rekor­dom csak másfél íekv »tá­masz. És ha már minden­áron birkózni kell, szíve­sebben birkóznék fiúkkal... Tétova hallgatás, teljesen érthető a toll hősei több­nyire nem az izompacsirták közül kerülnek ki. — Hoppá! — kiáltott föl Jocó bácsi. — Én ismerem ezt a nőt. Még sportrovatos koromból. Még írtam is ar­ról az atlétikai verseny­ről, ahol valóban két baj­nokságot is nyert. Csak azért esett le oly nehezen a tantusz. mert dicsőséges pályafutása hosszabb szaka­szában leánynevén tündö­költ. Edit... igen, Akada Edit... De mindenki csak Falatkának szólította .. Gye­rekek, az a nő...!!! Azok a vállak azok a karok azok a combok! Meg miegymás! Mint Nina Bumbadze fény­korában... Egy női Herku­les!... És micsoda harci tűz, micsoda temperamentum! Ha az egyszer begurult... — Kösz — jegyezte meg Gombár Kálmán a belpoli­tikából —. sikerült meg­nyugtatnod bennünket, vég­rendelkezhetünk. Az öreg legyintett — Azzal még ráértek. Mert én a forszát is isme­rem, hogy hogyan lehet le­venni a lábáról. Tudjátok, azon a bizonyos versenyen ■ ez a lány olyan cvidervolt, annyira nem akart nyerni, annyira gyűlölt maga kö­rül mindenkit, hogy az ed­zője egészen kétségbeesett Képzeljétek, ez a Falatka hol szándékosan kiejtette a kezéből a súlygolyót, hol ki­lépett a körből, hol belerúgott a betonkarimába. Akkor a mestere gondolt valamit, elrohant, tíz perc múlva jött vissza lihegve épp az utolsó kísérlet előtt. És föl­mutatott Falatkának egy hosszúkás, selyempapírba csomagolt tárgyat... És erre a gigász-lánynak fülig sza­lad a szája, fölkapja és elpöcköli a vasgolyót, de úgy, hogy legalább egy mér tért ver rá az addig vezető versenyzőre, a biztos favo­ritra!... Tudjátok mi volta csomagban? Pogácsa. Tíz darab. Bolondult a töpör- tyűs pogácsáért. — Rendben van — só­hajtott fel az olvasószer­kesztő. — Vágy huszonöt töpörtyűs pogáosát, hátha azóta megnőttek Falatka igényei. Kérj számlát az üz­letben, a repialapból kifi­zetjük... Körülnézett. — De most már háló­zunk, ugye? Ezzel mindenki egyetér­tett. A magas, széles ómódi ruhásszekrény tetején, az előrebukó szegélylécen. a nyitott kalitkák előtt, egy­mástól szabályos távolságra, mint díszszemlén vagy re­pülőtéri fogadáson a kato­nák — úgy áll ott vigyázzr ban a tíz zümbi. És a tíz zümbinek lassan forog a feje. Pontosabban: a zümbi-fejek félköröket ír­nak le. Balról jobbra, aztán jobbról balra. Hajszálra azo­nos mozgási sebességgel. Ahogy egyszerre követi a tíz tinta-pötty szempár Guszt Róbert izgatott járkálását aj­tótól ablakig, ablaktól ajtóig. Leszegezett homlokkal hát­rakulcsolt karral menetel az ifjú ornitológus. A lépések ütemében billen a felsőtes­te, emelődik komikusán ma­gasra a térde — óriás-zümbi. Guszt Róbert gyalogol, a madarak őt figyelik érdek­lődő rokonszenwel- Kati meg mindnyájukat bámulja üdvözölt mosollyal. Kész világszám. Ezt cir­kuszba kéne mutogatni! — gondolja az asztal mögött ülő újságírólány, értve az elismerést a ritmikus-nyak- tornász madarakra és az öles léptekkel masírozó mada­rászra egyaránt, tehát a tel­jes produkcióra. Elragadta­tásában a legszívesebben ka­cagna és tapsolna, de nem teszi egyiket sem. Mert ez a fiú olyan sértödős, mint egy szerkesztőségi takarító­nő, olyan érzékeny mint egy mimóza. Ráadásul most — némi okkal. Megmerevednek, néni te­keregnek már a zümbi- nyakak, mert a fiatal tudós is megáll végre. Horgonyt vett az asztal túloldalán, Ra­ti felé fordul, aki gyowen komoly-figyelőre igazítja*ar­cát — Hogyan hozhattál ilyen helyzetbe? — kérdi tompán a fiú. — Anélkül, hogy meg­beszélted volna velünk? Anélkül, hogy kikérted vol­na a véleményünket? ... Ha az enyémet nem, legalább az öregemét.. Más egy újság- riklr_ mflwk nélküL és megint más egy televíziós riport, nem gondolod? Elveszetten néz szét a szo­bában, pók-karjával körbe- int. — Ha legalább tegnap szólsz, hogy kicsit kitakarít­hattam volna... Kati együttérzően fölsó­hajt. hadd puhuljon ettől is a srác. Igen, ő belátja, hogy Robinak tökéletesen igaza van, ő súlyos hibát követett el, amikor önhatalmúlag in­tézkedett, megérdemli a le- tolást... Ilyesmiket mond az ál­szent leányzó s közben arra gondol, hogy ennek az égi­meszelőnek úgyis hiába pró­bálná megmagyarázni maga­tartása történelmileg kiala­kult indokait. Főleg azt, hogy neki eszébe se jutott, hogy itt a két Gusztnak is szava lehet, hogy esetleg nem ért­hetnek egyet az ő tervével. Abban a zuglói tanító-csa­ládban ugyanis, ahová őt 6zinte váratlanul, ötödik gyereknek szállította a gó­lya, négy fiú után, attól kezdve, hogy akaratát fin­torral, sírással kifejezésre tudta juttatni, ő dirigált, ■í Négy fivére a rabszolgálja, testőre és hódolója volt, tet­te amit az imádott zsarnok követelt. És neki — bármi­lyen következményekkel is járt az ügy — utólag sem kellett döntéseit igazolnia. Dehát ennél a longusznál más a helyzet, mint az ábra mutatja, itt logikus érvelés szükségeltetik. A kulisszák mögött Fekete gyémántok t

Next

/
Thumbnails
Contents