Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-16 / 39. szám

Lépni kell! A termelés! és a termék* szerkezet korszerűsítése szorosan kötődik a gazda­sági növekedéshez. Ha az előbbi lassú, tartósan az n többi sem lebet mis. Amikor tehát e feladat­körről esik szó, valójában holnapunk kirajzolható vo­nalait sürgetjük. Nincs is addig baj, amíg általiban történik ez. Amikor azon­ban egy-egy feladatcsoport­hoz, Iparterülethez, válla­lathoz kötve hangzik el a követelmény, föllobban a vita lángja: ki mit tegyen, kinek ml a dolga, kötelme, joga, lehetősége. Pedig pusztán annyit kellene föl­fedezni, hogy a lépések hossza klnél-klnél mis és más, de lépni mindenkinek érdeke, kötelessége. Különböző árufőcsoporto­kat tart számon a nemzet­közi kereskedelem, s ezek egyike, de az élen álló, a gépeké és berendezéseké. Mi­nél nagyobb ezek részesedé­se a külkereskedelmi forga­lomból, annál fejlettebbnek tartják az ország gazdaságát Hazánk esetében ez az arány folyamatosan növekszik, az­az a mennyiségi jellemzők­nél nem lelni hibát Ami vi­szont az összetételt, a minő­séget illeti, elgondolkoztató, hogy míg öt esztendő alatt ennél az árufőcsoportnál az országba behozott eszközök ára összességében negyven százalékkal emelkedett, a ki­viteli ár csak tíz, tizenöt szá­zalékkal. Szembeszökő tehát a rés, amely a kiviteli és a behozatali árut elválasztja. A távolság a kínálat viszony­lagos szűkösségének, a ter­mékek korszerűtlenségének, a merev üzletpolitikának a következménye. Említhetünk ugyanakkor más előjelű pél­dát így azt hogy as 1978 és 1980 között a Szovjetunióba jutó magyar gépipari év­port 40—42 százaléka már szakosított termék lesz, azaz olyan áru, aminek gyártásá­ra jó feltételek közepette rendezkedhetett be az ipar. Ellentmondás gyanítása he­lyett inkább azt tételezzük fel. hogy az átmenet a vál­tozás tükre a két tény. An­nak megmutató}«, amit a ha­ladás egyenetlenségének ne­vezhetünk, s e ritmuszavar egyik oka éppen a huzako­dás, ki mit tegyen, mekkorát lépjen. A gyógyszeripar példája Balgaság lenne tagadni, hogy egy-egy központi fej­lesztési program, vagy nagy- beruházás lényegesen bele­szól a termelési és a termék- Bzerkezet alakulásába. Ezt azonban sokan fölmentés­ként értelmezik a helyi, vál­lalati körben megtehető in­tézkedések, lépések alól. Az említettek okoskodása így hangzik: először megvárjuk, mit döntenek, mit tesznek odafent, s azután majd ml is elindulunk. E kényelmes várakozás sok-sok forinttól fosztja meg a közös pénztárt, holott ennek ablakánál, ki­fizetéskor, igencsak nyújto­gatjuk a markunkat. Termelésének több mint egyharmadát külföldön adja el a gépipar, s a távlati ter­vek szerint ez az arány a hatvan százalékot is elérheti, majd ha... Ha sikerül a sza­kosodást, a nemzetközi koo­perációt, a termékfejlesztést úgy összehangolni, hogy amit kínálunk, az árban, műszaki jellemzőkben, hasz­nálati értékben idehaza és külföldön egyaránt verseny- képes. Ami a gépiparra, az a legtöbb iparterületre is Hová lett? Lámpagondok Gyöngyösön Ezt kérdezik a gyöngyö­siek. mivel eltűnt a közle­kedési lámpa a Mérges ut­ca és az Egri út kereszte­ződéséből, a benzinkútnál levő sarokról. Pedig nemrég még serényen dolgoztak a Mátravidéld Építő- és Szak­ipari Szövetkezet emberei azért, hogy az új év kezde­te előtt átadhassák a forgal­mat irányító lámparendszert — Nem mindennapi ok késztetett bennünket arra, hogy a lámpasort leszerel­tessük — közli érdeklődé­sünkre Szabó Béla, a váró bí tanács műszaki osztályá­nak a vezetője. — Nemiért el alatta a Leninvárosba küldött szállítmány. Találgatások helyett el­mondjuk, hogy a százlábú­nak nevezett jármű nagy­méretű berendezéseket visz összesen tizenkét alkalom­mal Leninvárosba. Még a lámpa felszerelése előtt át­haladt ebből a szállítmány­ból kettő, a többinek pedig az első fél év végéig kell a rendeltetési helyére meg­érkeznie. Nemcsak magasságban ha­ladja meg a szállított be­rendezés a szabványrruare- tet, hanem szélességben is. Ezért kellett az ÜTINFORM- nak a megfelelő útvonalat kijelölnie, ami Gyöngyösön a toronyháznál tér le a 3-as- ról, majd a Szurdokpartnál kanyarodik rá vissza. Azért nem mehet egyenesen to­vább a 3-as úton mert a vasúti felüljáró alatt nem fér el. Az ÜTINFORM előzőleg nem értesítette a városi ta­nács műszaki osztályát a Leninvárosba szánt fuvar­ról. ezért történt meg, hogy a közlekedést irányító lám­pasorokat felszerelték, máért utólag pedig leszedték a helyéről. —■ A szövetkezet műszaki dolgozói most olyan megol­dást valósítanak meg — mondja Szabó Béla —, hogy hasonló esetben ne kelljen Ismét leszerelni a lámpa­sort Valamilyen úton-mó- don mozgathatóvá teszik. Mintegy hetven centit tud­nak rajta emelni, ha szük­ség lesz rá. — Miért nem helyezik véglegesen a magasabb he­lyére a lámpákat? — Mert akkor olyan mesz- szire kellene kijelölni a jár­művek várakozási helyét a lámpától, amely zavarná a közlekedés biztonságát — Milyen megoldást vá­lasztanak a most felszere­lendő lámpasornál a torony­házi kereszteződésben? — Erre a helyre még eb­ben az évben elkészíttet: a forgalomirányító lámpákat a KPM. de ott eleve a moz­gathatóság is követelmény. Éppen a tranzitszállítások miatt. A műszaki megoldás módja különböző lehet. De ott már nem ismétlődhet meg a le- és a felszerelés — Mikorra kerülnek t)isz- szo a lámpák a helyükre a benzinkútnál? — Mi az első félév vé­gére kértük a szövetkezeti­ek azt vállalták, hogy ápri­lis végéig megcsinálják a végleges megoldást. Addig is a sárga villogó fény inti óvatosságra az itt közleke­dőket Ez történt a nemrég fel­szerelt gyöngyösi lámpák­kal, ez a történet magya­rázata. (gmt) igaz. Két 4r atett « «J ké­szítményt hozott forgalomba a hazai gyógyszeripar, mi­közben felhagyott több, ko­rábban kedvelt de túlhala­dottá vált áru előállításával. Jogos a feltételezés, hogy e termelői magatartásnak — a folyamatos gyártmányfej­lesztésnek s a hozzá kap­csolt gyártáskorszerűsítés­nek — meghatározó szerepe van a gyógyszeripar dina­mikus haladásában, kivitele folyamatos emelkedésében, nemzetközi kapcsolatainak sokrétűségében. Ezen a te­rületen a központi elhatáro­zások és a vállalati szándé­kok szerves egységet alkot­nak. Az energiák nem arra pocsékolódnak el. hogy mé­ricskéljék, ki mekkorát lé­pett, hanem arra jut az erő, amire kell: a lépések össze­hangolására. Mindenki a maga dolgát Vannak vállalatok, ahol vállhúzogatva fújják: sze­gény ember — kenderhám, fakó szekér —rossz szerszám. Azaz tennének ők, ha mód­jukban állna, ám gyatra esz­közökkel, fejlesztési hitelek híján minek erőlködjenek? Vannak tényleges korlátok, amire egyetlen példát: a ko­hó- és gépiparban a terme­lőberendezések száma meg­haladja a 130 ezret, de ezek­nek csupán 4S—43 százaléka ítélhető korszerűnek. E kor­látok átlépésére — a lehe­tetlenre — senkit sem bíz­tatnak. Az a nyugtalanító, ami az adottságokon belül történik, ahogyan zajlik ez, s amennyi eredménnyel jár. Mindhárom tényező távol áll a lehetőségek teljes kihasz­nálásával elérhetőtőL Ebben részes az ipar egy-egy terü­letének Irányítása éppúgy, mint a vállalatok láncolata. Mindenkinek a maga dolgát kellene megtennie. Meghök­kentően egyszerű igazság. Mégis, bonyolultabbakat ku­tatunk helyette, s lehetőleg olyanokat, hogy másokra le­gyenek érvényesek. Így az­után sokkal több a vélt igaz­ságunk. mint a korszerű ter­mékünk, Előbbiekért mi ß- zetünk — és keservesen drá* ga árat —. utóbbiakért ne­künk fizetnek. Ha sikerülne megváltoztatni e kiadási és bevételi arányokat... Miért ne sikerülne? Csak annyi kell hozzá, hogy mindenütt, ha más és más hosszúsággal is, de lépjenek. M. O. Közösen nyolcezer hektárom llj elnök a hatvani Lenin Termelőszövetkezetben Eredményes termelőmunka határköve volt a hatvani Le­nin Termelőszövetkezet ked­den megtartott zárszámadó közgyűlése, amelyen részt vett Somodi Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára, tíoós Viktor, a megyei ta­nács osztályvezetője, Patkó Imre városi tanácselnök és dr. Novák Pálné országgyűlé­si képviselő is. Nagy László elnökhelyet­tes fűzött kiegészítést az 1976-os gazdasági évről ké­szült írásos beszámolóhoz. Utalt az egyesülés óta eltelt másfél évtized nehézségeire, ugyanakkor pedig a fejlődő gazdasági eredményekről, a tagság növekvő jövedelméről szólva megállapította, hogy I azok az egyesülés előnyéről, a benne rejlő erők hatékony­ságáról győzhették meg a szövetkezet csaknem 600 fő­nyi tagságát. Az 1976-os ter­melési eredményeket érté­kelve megállapította, hogy mind a növénytermesztési, mind az állattenyésztési ága­zat hozama elmaradt ugyan a tervezettől, mégis a me­gyei átlag felett van. Ennek köszönhetően a 96 millió fo­rint árbevétel, valamint a tartalékalap lehetővé teszi, hogy a szövetkezet tagjai egyhavi jövedelmüknek megfelelő év végi részese­dést kapjanak. A hozzászólások során Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára az agrotechnika fejlesztésére, jobb kihasználására hívta fel a figyelmet, majd a szakoso­dásban, valamint a termaló­erők összpontosításában rej­lő lehetőségek további gyü­mölcsöz tetőséről, az erre Irá­nyuló célkitűzések szorgal­mazásáról szólt támogatólag. A felszólalásokat, illetve a válaszadást követően új el­nököt választott a közgyűlés Rabecz Lajos helyére, aki betegsége miatt korábban le­mondott tisztérőL A válasz­tás — a párt- és gazdasági vezetés javaslata lapján — egyhangúan Szürszabó Gusz­távra esett, aki húsz eszten­deig a MEZŐGÉP Vállalat horti üzemét igazgatta szép munkasikerekkel. A közgyűlés későbbiekben elvileg egyetértett a vezető­ség törekvéseivel, amely a környező települések terme­lőerőinek szervezeti összevo­nását célozza, s lehetővé te­szi, hogy Hatvan térségében nyolcezer hektárnál nagyobb területen gazdálkodó, me­gyénk legnagyobb szövetke­zetei közé tartozó gazdaság alakuljon ki. Jóváhagyólag megszavaz­ta a közgyűlés azt is, bogy a szövetkezet ebben az évben 800 ezer forinttal támogassa Hatvan gyermekintézményei­nek fejlesztését, és a közös gazdaság munkafelajánlá­sokkal csatlakozzék a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom jubileuma alkalmából kibontakozott országos ver­senyhez, ár Jó évet zártak Egerszó laton is Zárszámadásra gyűltek össze kedden az egri Platán Étteremben az egerszóláti Béke Termelőszövetkezet tagjai is. A gazdaság, amely libatenyésztósével nemzetkö­zi hírnevet vívott ki magá­nak — évek óta foglalkozik az ágazat meghonosításával Vietnamban. A keddi köz­gyűlésen így régi ismerős­ként köszönthették egymást a szövetkezet vezetői és a Vietnami Szocialista Köztár­saság nagykövetségének munkatársai, élükön Nguyen Phu Soai rendkívüli és meghatalmazott nagykövet­tel. Ott volt még Kovács Mihály, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának főosztályvezetője, Holló End­re, az MSZMP Heves me­gyei Bizottságának osztály­vezetője és dr. Varga Jó­zsef, a megyei tanács el­nökhelyettese is. A vezetőség nevében Dér József elnök az elmúlt gaz­dasági év eredményeit és az 1977-es terveket ismertette a tagsággal. Elmondta, hogy a rendkívül rossz talaj­adottságok, az időjárás okoz­ta terméskiesések, és az ál­latállományt pusztító fertő­zések ellenére is mintegy hárommillió forinttal növe­kedett a szövetkezet nyere­sége, s a termelési érték ia meghaladta a 45 millió fo­rintot. A főágazat a liba­tenyésztés 23 millió forintot hozott a tsz-nek, az export pedig 700 ezer dollár devi­zabevételt jelentett a nép­gazdaságnak. A bortermelés­ről szólva az elnök megfe­lelőnek mondta a 95 mázsáé átlagtermést, majd ismertet­te a többi ágazat főbb ered­ményeit. gondjait A beszá­moló második részében u idei fejlesztésekről és a pénzügyi tervekről beszélt az elnök. A közgyűlés az el­hangzottakat egyhangúlag elfogadta. Szakma is - start is... Egyre népszerűbb a mezőgazdasági szakmunkásképzés A hajdani vincellériskola helyén ma már a megye­székhelyen korszerű, az igé­nyeknek megfelelő oktatási intézmény, a mezőgazdasági szakmunkásképző iskola gondoskodik a mezőgazda­ságban elhelyezkedni kívánó fiatalok oktatásáról. Oláh József igazgató — tekintet­tel a pályaválasztás aktuali­tására is — elmondotta, hogy különösen az utóbbi évek­ben megélénkült az érdeklő­dés a fiatalok körében ez iránt az oktatási forma iránt, ahol a három észtén­Tavaszi vetésre készülnek A Petőházi Cukorgyár cuko rrépamag-k'készítő üzemében, Nagycenken az idén 40 vagon vetőmagot készítenek elő a tavaszi vetéshez. A tisztított magok egy részét drazsirozzák, növényvédő szerekkel vonják be. A múlt évhez képest az idén lényegesen jobb a magok minősége. Csíraképességük 80 százalék felett van. (MTI fotó — Ma túsz Károly) dő alatt részint szakmun* kás-bizanyítványt kapnak a végzettek szóló-, gyümöl es­és zöldségtermesztő, illetve dísznövénykertész, sütő én dohányfeldolgozó szakmák­ban; részint pedig az inté­zet továbbtanulásra is fel­készíti növendékeit. A szak­munkás-bizonyítvány mellett a fiúk vonta tóvezetóst, a lá­nyok pedig targoncavezetőit is tanulhatnak, ijletve jogo­sítványt szerezhetnek. Az itt végzett szakmun­kások a szakmának megfe­lelő szakközépiskolákban to­vább tanulhatnak — mun­kájuk mellett —. s megsze­rezhetik a technikusi okle­velet. Ami a képzést illeti, a ta­nulók a közismereti és g szakmai tárgyak elméleti ré­szét jól felszerelt tantermek­ben és a korszerű laborató­riumban sajátítják el, a gyakorlati képzés pedig a géptani tanműhelyben, a kertészeti üzemekben, az eg­ri borkombinát pincészeté­ben, a sütő-, és édesipari vállalat üzemeiben, illetve az Egri Dohánygyárban fo­lyik. A felvételt nyert tanulók kényelmes diákotthonban laknak, s a tanulás mellett sok lehetőség nyílik a sza­bad idő kulturált eltöltésére- A beiratkozott tanulók, ta­nulmányi eredményeiktől függően havi 100—600 fo­rint tanulmányi ösztöndijat kapnak (a sütőipari tanulók plusz havi 200 forintos ösz­töndíj-kiegészítésben is ré­szesülnek), s az intézet mun­karuháról is gondoskodik. Jelenleg az iskolának 280 ta­nulója van, akiknek a több­sége havi 250—500 forintos társadalmi ösztöndíjat is kap. Ez természetes, hiszen minden szakmára, amelyet itt el lehet sajátítani, szük­ség van kint az életben. JtmMa gfr 1977. február 16* szerda

Next

/
Thumbnails
Contents