Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-16 / 39. szám

Kiadják a esuvas Toldit Együttműködési szerződést kötött a szegedi egyetem és a Heves megyei pártbizottság Nyolc évvel ezelőtt léte­sült Heves megye és Csuva- sía között az a testvérkap­csolat, amely évről évre mé­lyül, szélesedik. A szegedi' József Attila Tudomány- egyetem altájisztikai tanszé­ki csoportjának fő kutatási területe éppen a esuvas nyelv, irodalom, történelem és néprajz. Ezek a körül­mények nyújtanak alapot ahhoz az együttműködési szerződéshez, amelyet a tan­széki csoport és a Heves ■megyei pártbizottság propa­ganda- és művelődési osztá­lya kötött kedden Szegeden. A szerződést dr. Sipos Ist­ván, a Heves megyei párt- bizottság titkára és Rácz Já­nos, a szegedi József Atti­la Tudományegyetem általá­nos rektorhelyettese írta alá. Az együttműködési szer­ződés keretében a szegedi egyetem tanszéki csoportja többek között vállalja, hogy esuvas nyelvi, irodalmi, tör­ténelmi valamint néprajzi kutatásainak eredményeit Heves megye rendelkezésé­re bocsátja; a esuvas nyel­vet tanult hallgatóikat igye­keznek Heves megyébe ori­entálni. A Heves megyei pártbizottság a testvérkap­csolatokra támaszkodva se­gítséget nyújt a szegedi egyetemnek ahhoz, hogy megszerezzék a esuvas témá­jú műveket, kiadványokat, lehetővé teszi a megyei párt- bizottság azt is. hogy a tan­széki csoport egy-egy mun­katársa a Heves megyei de­legációkkal, kulturális cso­portokkal Csuvasiába utaz­zék, hogy ott a helyszínen végezhessen kutatómunkát. Az együttműködési szerződés (még erre az évre előirányozza Konsztantin Ivanovics Iva­nov Narszpi című művének megjelentetését, magyar nyel­vű kiadását. A esuvas iro­dalom egyik legnagyobb al­kotása tulajdonképpen a esuvas nép Toldijának ne­vezhető. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját ünnepelve, esu­vas tudományos és kulturá­lis napokat rendeznek Heves megyében. Az elkövetkező években sor kerül közös kiadványok, publikációk megjelentetésé­re, 1980-ig elkészül A csű­rös irodalom kistükre című összeállítás, s megrendeznek egy esuvas témájú nemzet­közi szimpoziont is. Hatvani zenetanárok példája Nemcsak hangverseny volt Nem szokatlan, hogy a hatvani zeneiskola tanárai közönség elé állnak és hang­versennyel segítik a művé­szeti ág ízlésformáló mun­káját. Legutóbbi, jól előké­szített koncertjük, amelyet a Városi Művelődési Központ zsúfolt nagytermében adtak, mégis több tekintetben el­tért az eddigiektől. Már az rokonszenves, el­ismerést parancsoló, hogy fáradsággal ismét előástak tűnt századokból olyan alko­tókat, akiknek munkássága feledésbe merült, noha ko­runkban is elevenen ható muzsika. Igazolta ezt Maza ' » hegedűduója Kratofil Sándo f és Oláh Zoltán tolmácsolá­sában. Bozza szonatinája, amelyet P. Mester Jolán szólaltatott meg Világi Ist­ván társaságában, s hazai ősbemutatóként csendült fel Gambaro F-dúr fúvós kvar­tettje. Frissen szervezett tanszak, újdonságnak számító hang­szer is bemutatkozott a si­keres estén. Gallai Béla kürtösként szerepelt a Gam- baro-műben, s arról győzött meg mindannyiunkat hogy e hangszer oktatása jó kéz­be került Hatvanban. Scar­latti, Pergolesi, Bach pedig csembalón szólt hozzánk Bakki Magdolna, Bőze Zsolt- né, V. Mányoky Lívia és Papp Attila jóvoltából. A hangszer finom effektusa, sajátos színvilága hamar utat talált a hallgatósághoz. Zárószámként a művelődé­si központ támogatásával dolgozó, zeneiskolai tanárok­ból álló Hatvani Kamara- zenekar igazolta Händel concertójával, hogy nem méltatlanul aratott sikert a megyei bemutatón, s Világi István személyében avatott vezetője van. Örülnénk, ha viszont hallhatnánk őket azon a Kodály-emlékhang- versenyen, amelyet a nagy zeneköltő halálának tizedik évfordulója alkalmából má­jusban tervez az intézet! S amit mindezek summá­ja. után el kell még mon­danunk: nemcsak példás zenei esemény, hanem nagy­szerű társadalmi tett volt ez QJa/m&gg, küii. február ltk, szerda a koncert A tanárok akik napi munkájuk végeztével készültek a bemutatóra, sze­replésükkel más városi ügyet is szolgáltak, a párt és ta­nács által szervezett gyer­mekintézmény-építési akció­ra ajánlva fel az est teljes bevételét Több ezer forint­ról van szó. aminek értékét csak növeli hogy a tantes­tület felerészben vidékről jár oktatni Hatvanba. Köszönet érte. S kívánjuk, találjanak mind több köve­tőre! (moldvay) Az olvasd munkásén Ötmillió forintnyi könyy között válogathatnak A szakszervezeti könyvtá­rak jelentős szerepet tölte­nek be megyénk közműve­lődésében. Hatvanhárom­ezer szervezett dolgozó könyvellátásáról gondoskod­nak s az olvasók ötmillió forint értékű könyv között válogathatnak. Nemrég ké­szítették el számadásukat a múlt évi munkáról és jóvá­hagyták az idei terveket is. Ezekről kérdeztük Nagy Fe­rencet, az SZMT központi könyvtára vezetőjét. — Tizenháromezerrel nőtt köteteink száma — mondot­ta —, ami azt jelenti, hogy lényegesen többet fordítot­tunk vásárlásokra, mint ko­rábban. 1975-ben 341, 1976- ban pedig 409 ezer forintot. Ezerrel emelkedett az olva­sók száma, s ezen belül is a kétkezi, fizikai dolgozók ará­nya. Az összes olvasók kö­zött 61 százalék a munkás. Jelentős növekedést mutat a látogatók és a kölcsönzött kötetek száma. Míg például 1975- ben 187 ezer könyvet vettek kézbe a szakszerveze­ti könyvtárak olvasói, addig 1976- ban 207 ezer kötetet. — Milyen fontosabb ter­veket valósítanak meg ebben az évben? — Legfontosabbnak tart­juk, hogy’“az idén végre be­költözhet új helyére (Eger­ben, a Grónay utca és a Lenin út keresztezésében épült tömbház földszintjére) az SZMT központi könyvtá­ra. Hogy mikor? Az időpont sajnos, még mindig bizony­talan, mert többször volt beázás, s így a költözés csak a javítások elvégzése, majd a szabadpolcok beszerelése után várható. Fontos dol­gunk a bélapátfalvi nagybe­ruházás könyvtárgondjainak megoldása- Eddig két és fél ezer kötet már a munkások rendelkezésére áll, olvashat­nak a szállások klubjaiban. Ugyancsak szükséges ren­dezni a Finomszerelvény- gyár könyvtárának sorsát, hogy oly hosszú idő után; a könyvek itt sem legyenek többé „hontalanok”, kapja­nak önálló és megfelelő haj­lékot. Es végezetül hadd idézzek két adatot: idén 190 ezer forintért veszünk új könyveket a központi könyv­tár állományának frissítésé­re; 65 ezer forintot pedig napilapok, folyóiratok be­szerzésére fordítunk, (kyd) Stefan Hull a egri hegedüestjéről Az Országos Filharmónia bérleti hangversenysoroza­tában hétfőn este Stefan Ru­ha és Jandó Jenó Beethoven három szonátáját szólaltat­ták meg. A kiadott program­tól eltérően az F-dúr (tava­szi) szonáta helyett a c-moll szonáta hangzott el. Az egri közönség januárra várta Stefan Ruha fellépé­sét; az erdélyi művész azonban kénytelen volt ha­lasztani ezt a látogatást. A várakozás teljésen indokolt volt és a forró hangulatú koncert nagy élménnyel gazdagította a zene kedve­lőit. Stefan Ruha pedig egy hálás közönség atmoszféra­teremtő erejének emlékével búcsúzhatott EgertőL Stefan Ruha a szólisták­nak abból a fajtájából való, aki minden külön felhívás vagy póz nélkül elfoglalja azt a pontosan és arányosan kimérhető helyet és pontot, amely őt a megszólaltatandó mű és a közönség közé hív­ja. Az első pár ütem után érzi a hallgatóság, hogy ez a művész a teljes szellemi és idegi összpontosítás birtoká­ban visz, vezet bennünket a műben feltáruló világ felé. Ez a művészi összpontosítás egyben azt is jelenti —és szerintem ez ennek a hang­versenynek egyik legna­gyobb- nyeresége —, hogy nem engedi a hallgatót és nézőt ülőhelyén kényelmesen és passzívan üldögélni, de arra készteti, hogy vegyes részt az odafigyeléssel, a rá- tapadással, a teljes együtt- levéssel abban a munkában, amit jobb szó híján a mű új­rateremtésének hívnánk. Pedig Beethoven szonátái nem ártatlan lelkű leány­káknak szolgáló zenei szép­ség, .á dallamoknak, a felszö­kő ritmusoknak önmagukban és csak önmagukért csábító egymásutánja; varázslat, szenvedély, a gondolatoknak, a riasztó belső küzdelemnek robbanásig feszült jelzése, mint egy távirat gyors beüté­sei, amik 6odró tartalmuknál fogva ragadnak meg min­ket Csaknem két órán ke­resztül pörögtek, forogtak, sisteregtek ezek a zenében kifejezett vallomások, a G- dúr, a c-moll és a Kreutzer témái, tételei, dinamikája, még két ráadással is meg­toldva a három szonátát. S talán azért játszott a mű­vész még és még; mert maga is érezte, hogy a közönség teljes létszámban jelen van és vele együtt van, és ez a közönség most az egyszer maradéktalanul adja azt, idegi és szellemi jelenlété­ben. ami egy ilyen újrate­remtéshez szükséges. A hangverseny másik szó­listája, Jandó Jenő zongora- művész, kitűnő társa volt a hegedűművésznek. Egyen­rangú feladatot csak a Kreutzer-szonátában kapott a hegedűvel, de ott megcsil­logtatta értékes képességejti Inkább lírai alkati amennyi­re ezt a műsor megítélni en­gedi. Talán ez is segítette a> két művész együttes játéká­nak gazdagságát kibontakoz­ni, hiszen az egyéniségek, a temperamentumok készsé­ges alkalmazkodása itt és ezen a fokon új színeket, új mozzanatokat hangsúlyoz­hatnak, ami által sajátos él­ménnyé válik egy hangver­seny két órája. Pándi Mariann zenetörté­neti bevezetői mindig él- ményszerűek; most is felkel­tette kíváncsiságunkat a művek iránt és glosszaszerű véleménynyilvánításával utánagondolásra késztetett. (farkas) {ŰRT} i/wms, 12. Gumric pillantása megálla­podik Sokner Gyulán, ezen az alacsony, sovány, hihe­tetlenül erős fickón., a bri­gádvezetőn. — Megfelel így. Gyuszi? Aláírod? Minthogy ezt csak költői kérdésnek szánta, annyira biztos volt az igenlő vá­laszban, megdöbbenti, hogy Sokner a fejét rázza. El van képedve a többi brigádtag is, hisz egy re­mekmű ez mi kifogása le­het ez ellen bárkinek?! — Nagyon jól összefog­tad, főnök — mondja Sok­ner —, de így nem küld­hetjük el. — Miért nem? — Miattuk — bök a mennyezet felé a brigád ve­zető. Ez a mozdulat ős­idők óta az istenek, továb­bá az igazgatók és a fő-\ könyvelők tartózkodási he­lyére utal, a magas égre. — Mert hátha az újság le- hozza. Te meg beleírtad, hogy itt szerdánként ki­lenckor. tehát munkaidőben folyik a cetlik kitöltése. Te ütnéd meg a bokádat, főnök. — Kösz — mondja Gum­ric —, igazad van. erre nem gondoltam, ezt mind­járt át is ütöm. És már fűzi is be iyraa papírt, a gépbe, úgy kérdi: — De egyébként rend­ben ? — Rendben — bólint Sok­ner. A sarokban azt súgja az egyik munkás a pajtásá­nak: — Azért ez a Gumric elég jó fej. — Elég jó — helyesel a másik —. de a mi Gyuszink bármikor a zsebébe dugja. Mint most is. ,.öh, hogy panaszkodnak, hogy bizalmaskodnak Szerencsétleneknek hogy vallják magukat.” Vajda Gruber Tamásné alias Falatka jelentkezése 1 egy telefonáradat kezdete volt csupán. Késő estig nemné- multak el a fekete dobo­zok a Déli Hírek szerkesz­tőségében, a vérig sértett óriás nőhöz hasonlóan a közvetlen károsultak voltak természetesen a legfürgéb­bek. leghamarabb ők ra­gadtak kagylót, az ő hang­juk volt a legkeményebb. Ha nem is fenyegetőztek gyilkolászattal, tettleges elégtétellel, ha nem > is tu­dakolták oly vérszomjasán a tenyésztők nevét. de azért felháborodottan, dü­hösen követelték a zümbik üzemeltetésének azonnali beszüntetését, továbbá egyé­ni káruk mielőbbi megtérí­tését. A személyi adatok be- d'iktálásakor túlnyomó több­ségük tisztviselőnek, hivatal­noknak vallotta magát, akit munkahelyén, hivatalos idő alatt ért a merény. Akkor, amikor egy pillanatra — ez szinte általános szóhasz­nálat volt — félbeszakította írásbeli munkáját, kiment szolgálati helyiségéből. Nyíl, vánvalóan ez alatt a röpke idő alatt osontak be a nyi­tott ablakon át azok a kár­tékony madarak, és végez­ték el romboló tevékenysé­güket. Mintha csak össze­beszéltek volna, az áldoza­tok mindegyike azt is a szerkesztőség tudomására hozta, hogy. a tönkretett irömányokat túlidőben volt kénytelen aztán elkészíteni, nehogy a szóban forgóügy késedelmet szenvedjen. Mi­nek okából ezen túlórák mielőbbi megtérítését igenje li a felelős zümbitenyészr tőktől, a következő bontás­ban: az első két óra hu­szonöt százalékos plusszal... Telefonon tett panaszt — a derékhadat alkotó hiva­talnokok mellett — többek között egy középiskolai ta­nár, egy drámaíró, egy ét­tenni fószakács. Az elsőnek óravázlatát, a másodiknak épp a katarzisát,' az ínyes­■mestemek az örmény bifsz­tekről alkotott receptjét tet­ték olvashatatlanná a züm- bik... Egy nyugdíjas moz­donyvezető hosszasan adta elő. hogy ő nem fejthette meg kedvenc keresztrejt­vényét, mert pár percre el- bóbiskolt, a kellemes nap­sütésben a téren, a pádon, és mire fölébredt, nem maradt sem vízszintes, sem függőleges. Nem, neki nincs semmi kártérítési igénye a zümbikkel szemben, sőt szurkol nekik mert meg­van a saját szomorú ta­pasztalata az irodisták be­teges írásszenvedélyéről. Most is csak azért mesélte el mindezt, mert szeretne a lap hasábjain kérni elné­zést azoktól a kamaszoktól, akik a történet ‘ időpontjá­ban a parkban fociztak, és akiket ő elég keményen összeszidott, bennük vélvén megtalálni a csínytevőketi Utolsónak aznap egy di­áklány telefonált, neki a félig kész szerelmes levelét tették csúffá a zümbik ta­lán leginkább ő érdemelte meg ezt a komisz elbánást, élet-halál fontosságú sze­relmes levél írása közben ne tessék kimenni a kony­hába hideg pörköltszaftot tunkolni! Egy sebtében készített összesítésből az derült ki, hogy a cikkre aktívan és a leggyorsabban reagálók zö­me határozottan elítéli a zümbik tevékenységét, mész, szemenően . nem ért egyet azzal, hogy a szerző szép reményeket fűz e madarak további munkásságához és buzdítja őket. Persze érkeztek zümbi- párti üzenetek is. Főleg olyanoktól, akik a közel­múltban kényszerültek va­lamilyen ügyük elintézésé­hez kismillió papírt besze­rezni, életrajzot, folyamod­ványt. igazolást, kimutatást tucatszám — és vélemé­nyük szerint teljesen fölös­legesen — írni, beküldeni, bevinni, lepecsételtetni. És természetesen támogatásáról biztosítottá a zümbiket né­hány buzgó állatbarát, ma- úárbolond, függetlenül at­tól. hogy az mit művel a frissen teleírt papírral, is­tenkém, nem. tudja. Végeredményben e szim­patizánsok száma, legalább­is az aznapi statisztika sze­rint, csak töredéke volt az ellenzőkének. Szükségessé vált e vész­terhes órában egy rendkí­vüli szerkesztőségi értekez­let összehívása. Szükségessé vált, és le­hető is volt Kivételesen ugyanis már délutánra be­jött minden munkatárs, el­búcsúztatni Jocó bácsit. Ne­vezett kolléga tudniillik nyugállományba vonult en­nek örömére mindenki be­dobott egy százast, ünnepi lakomára, kollektív iyászat- ra. Sajnos, a muri elkezdé­sét folyvást el kellett ha­lasztani, épp Kosaras Kati riportjának következményei miatti Kopott a hasonlat, de va­lóban fölbolygatott méh­kashoz hasonlított most ■ a Déli Hírek szerkesztősége. Mindenki a telefonokat kap­kodta. följegyzéseket készí­tett, vagy le-leszaladt a portára az újabb és újabb levelekért, amelyeket sze­mélyesen hoztak be, adtak le íróik. (Folytatjuk.) (Fotó: Vámos László)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents