Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-16 / 39. szám

Kedd esti kűfpeRtilcai kommentárunk: Tavaszi hangok ÖT KONTINENS FIGYEL arra a hírre, hogy a svájci konferencia-városban megkezdte tavaszi ülés­szakát a leszerelési bizottság. A genfi nemzetek pa­lotájában általában fontos tanácskozásokat tartanak. Mégsem túlzás az a megállapítás, hogy ennek a bi­zottságnak a munkája hozzájárulhat az emberiség nagy hamleti sorskérdésének („lenni, vagy nem len­ni. ..”) a megválaszolásához. ir ’sinki történelmi fordulópont Európa és a **i- lág krónikájában. De a folyamat csak úgy lesz való­ban visszafordíthatatlan, ha a politikai enyhülést ka­tonai intézkedések is követik. A harminc tagállam képviselőiből álló leszerelési bizottság értékes mun­kát végez a nagy cél megvalósításáért Tavaly elkészült a környezeti hadviselés betiltá­sával kapcsolatos tervezet, amelyet jóváhagyott a né­pek világfóruma, az ENSZ-közgyűlés. A mostani vita néhány alaptémája: szovjet indítvány az új típusú tömegpusztító fegyverek és fegyverrendszerek kifej­lesztését megakadályozandó, a vegyi fegyverek be­tiltására még 1972-ben előterjesztett ugyancsak szov­jet javaslat, a föld alatti atomkísérletek betiltásának tervezete. GENFBEN AZ EGYIK LEGÖBVENDETESEBB fejleménynek azt tartják, hogy nem egy kérdésben jó együttműködés alakult ki a szovjet és az amerikai delegáció között. Hasonló szándékot tükröznek az amerikai vezetők által a szovjet vezetőkhöz küldött táviratok is. „Várom találkozóinkat” — írta például Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere Gro mikónak, aki éppen most húsz esztendeje a szovjet diplomácia vezetője. Személyében — írják a nyugati lapok is — a szovjet külpolitika folyamatossága tes­tesül meg. Ennek a folyamatosságnak egyik legfontosabb vonása a békéért, ezen belül a leszerelésért vívott következetes — és eredményes — küzdelem. A Prav­da aligha véletlenül éppen a leszerelési bizottság első munkanapján emlékeztet arra, hogy a világhatalmak közül csak a Szovjetunió csökkenti katonai költség- vetését, miközben a föld országai évi 300 milliárd (!) dollárt költenek fegyverkezésre. A GENFBÖL ÉRKEZŐ „tavaszi hangok" össze- esendülnek más hírekkel, a békeoffenzfva más csa­táiról szóló jelentésekkel. Szófiában véget ért a var­sói béke-viligközgyúlést előkészítő megbeszélés, egy berlini tanácskozás pedig azt javasolta, tartsanak 1979-ben gyermekvédelmi világkongresszust Jó len­ne, ha addig új leszerelési megállapodásokkal gazda­godna a világ. A felnőttek aligha adhatnának szebb, értékesebb ajándékot gyermekeiknek. H. E. Soares sajtóértekezlete Portugália jelentkezik a Közös Piacba Portugália márciusban benyújtja csatlakozási ké­relmét a Közös Piachoz és reméli, hogy a kilencek a jövő év folyamán kedvező választ adnak, jelentette ki kedden londoni tárgyalásai befejeztével tartott sajtóérte­kezletén Mario Soares por­tugál miniszterelnök. Soares ezt követően közös piaci kör­útja következő állomására, Dublinba utazott. A portugál kormányfő hangoztatta hogy Callaghan brit miniszterelnök teljes támogatásáról biztosította Portugália csatlakozási szán­dékát Soares arra számit hogy a közös piaci felvételi tárgyalásokon Anglia lesz Portugália fő szószólója. Kérdésekre válaszolva szinte visszhangozta Calla­ghan hétfő esti pohárkö- szóntőjének azt a megálla­pítását, hogy Portugália csat­lakozása a Közös Piachoz ,növeli a demokrácia stabi­litását Portugáliában és Nyugat-Európában egy­aránt”. Soares nem hagyott kétséget afelől, hogy nem a fasizmus újjáéledésétől, ha­nem a kommunista pártok befolyásának növekedésétől félti a „demokráciát” Nyu­gat-Európában. A portugál miniszterelnök megállapította, hogy orszá­ga iparosítottság tekinteté­ben messze elmaradt Nyu- gat-Európa átlaga mögött, mégis úgy vélekedett, hogy Portugália kb. 1985-re képes lesz „teljesen integrálódni” az EGK-ba. Szerinte Portu­gália lendületes gazdasági fejlődése „elképzelhetetlen” a Közös Piacon kívül. Elhá­rította a népszavazás gondo­latát, mondván, hogy a par­lamentben képviselt pártok a KP kivételével — támo­gatják a belépést. Francia baloldali pártok közös jelöltlistája Többhetes tárgyalás után kedden délelőtt megállapodás született a baloldali pártok képviselői között a március 13—20-1 községtanácsi vá­lasztások első fordulójának Párizsban indítandó közös jelöltlistájáról. A megosztott korm ánytáborral szembe így a baloldal közös programjá­nak aláírói — a szocif'isták, a kommunisták és a b ' da­li radikálisok — közösen ve­szik fel a küzdelmet az or­szágos politikai jelentőségű­vé nőtt párizsi községtanácsi választásokon, amelyek ered­ményeként először kap a többi városhoz hasonlóan polgármestert a francia fő­város. A baloldal listáin az FKP 44, a szocialista párt 43, a baloldali radikálisok moz­galma 9, más baloldali cso­portosulások 13 jelölttel kép­viseltetik magukat. Míg a kormánypártok egymással vetélkedő listáinak egyik polgármesterjelöltje Jacques Chirac, a másik listavezető pedig Michel D’ Ornando (az előbbi a legnagyobb kor­mánypárt, az RPR elnöke, volt rriiniszterelnök, az utób­bi iparügyi miniszter, a Giscardista Párt tagja, Bar­re és Giscard D’ Estaing je­löltje. (A baloldal közös lis­táit nem vezeti előre kijelölt listavezető, aki győzelem esetén polgármester lenne. A pártok megállapodtak abban, hogy a polgármesterek kije­lölése a baloldal győzelme esetén attól függ, melyik formáció milyen eredményt ér el. Ha — mint eddig — a kommunisták eredménye jobb, Henri Fiszbin lesz a polgármester, ha a szocialis­táké, akkor Georges Barre kapja meg ezt a tisztséget. Az egyes kerületekben induló listák összetétele különböző, tehát az számít, melyik győz.) Míg a fővárosban a meg­osztott kormánytáborral egységes baloldal veszi fel a harcot, vidéken a helyzet el­térő. A 9000 lakosnál na­gyobb francia városok szá­ma több mint nyolcszáz. A kormánypártok több mint hétszáz városban közős lis­tát indítanak már az első fordulóban, míg a baloldal csak ötszáz és egynéhány vá­rosban jutott Ilyen értelmű megegyezésre. Sikertelen géP­rablás Egy 17 éves fiatalember, As­lan Mintás a törők rendőr* tiszti főiskola hallgatója pró* balta meg a török légltársa* ság repülőgépét Jugoszlávia* ba téríteni Képünkön: a géprablót clvilruhás rend­őrök kísérik. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) New Röchelte-ben —New York egyik elővárosában — a Neptune Worldwide Mo- ring ismert szállító társaság raktárhelyiségébe belépett egy SS-egyenruhába öltözött férfi, automata fegyverrel a kezében.» és ,,Gyűlölöm a zsidókat és a négereketP* felkiáltással tüzet nyitott • jelenlevőkre, öt ember meg­halt és többen megsebesül­tek. A bűnöző később tűz­harcba bocsátkozott a rend­Gyilkos SS-ruhában őrökkel és amikor azok vé­gül is behatoltak a raktár- helyiségbe, már holtan ta­lálták. A 35 éves Fred Kowan-U akit a ,Jehér faj tisztaságá­nak” védelmezőjeként is­mertek, a helybeli neonáci suhantok bőven ellátták fa­siszta irodalommal. Amikor az amerikai hadsereg tagja­ként Vietnamba került, sa­ját szavai szerint sikeresen kezdte megvalósítani esz­ményképe — Hitler — uta­sítását: „megsemmisíteni a kommunistákat”. Szomszédai úgy ismerték, mint nácit, mint a fasizmus elvakult hívét. A rendőrség és az egyéb hatóságok is jól tudták, hogy kicsoda azonban fi­gyelmen kívül hagyták te­vékenységét. Rhodesia: A kör bezárul? V Nem esetten, hegy as kai adminisztráció új EH Só- nagykövete, Andrew Y otmg (aki valaha néger polgárjogi harcosként Martin Luther King környezetéhez tartozott) első nagy diplomáciai körútját Af­rikában tétté meg. Carter el­nök és környezete világosan látja, hogy a „fekete konti­nens- dereka könnyen végleg kicsúszhat az amerikai befo­lyási övezetből. Ez pedig dip­lomáciai és gazdasági szem­pontból érzékeny vereséget je­lentene Washington számára. Sót: ha Rhodesia ügyében nem sikerül amerikai, vagy angol közvetítéssel kielégítő kompro­misszumra jutni, akkor az af­rikai fehér uralom bástyája, a Dél-afrikai Köztársaság is veszélybe kerül. Rhodesia — amelyet a füg­getlenségi harcot vívó néger többség Zimbabwének nevez — ily módon nemcsak egy afrikai állam belső fejlődé­sének problémája, hanem a szó teljes értelmében világ- politikai ügy. A jelenlegi fehértelepes kormány feje, Smith maga kétségbeesett utódvédharcá- ban éppen ezt nem ismeri fel. Ebből adódnak a különb­ségek a minden ésszerű és valamennyire is kézzelfog­ható kompromisszumot visz- szautasító telepeskormány, valamint a tőkésvilág széle­sebb afrikai érdekeit figye­lembe vevő Washington és London között. Makacs Smith Smith ésszerűtlen makacs­sága ismét zsákutcába jut­, 1977. február 1&, szerda tatta a tárgyalásokat Emlé­kezetes, hogy e tárgyalások új szakasza 1976 szeptembe­rében. a Kissinger-terv meg­hirdetésével kezdődött A tervet a volt amerikai kül­ügyminiszter annak idején összehangolta nemcsak a Smith-kormánnyal, hanem Vorster dél-afrikai minisz­terelnökkel is. A terv sze­rint két év alatt kellett vol­na végrehajtani az áttérést a fehértelepes kisebbségi kormányzatról a többségi kormányzatra. Az áttérés azonban nem jelentette vol­na a hatalmi viszonyok gyö­keres változását Éppen azért volt elfogadható Smith és Vorster számára. Smith például úgy értelmezte a Kissinger-tervet, hogy a ka­binetben megvalósul ugyan az afrikai többség, de a bel- ügyek, és hadügyek intézése a fehér kisebbség kezében marad. Ráadásul az államta­nács ugyancsak fehér elnöke vétójoggal rendelkezett vol­na a kabinet döntései felett. Eredetileg Smith arra szá­mított, hogy a törzsi és po­litikai alapon egyaránt több részre szakadt függetlenségi mozgalmat sikerül megoszta­nia e terv segítségével. A megosztást még azzal is elő akarta segíteni, hogy ösztö­nözte a jelenlegi kormány­nak elkötelezett hagyomá- nyos törzsfőnökök befolyása alatt álló szervezet megala­kítását. Kiderült azonban, hogy sem a törzsfőnökök, sem a kiegyezésre leginkább hajlamos Muzorewa püspök vezetése alatt álló Afrikai Nemzeti Kongresszus nem engedheti meg magának a teljes széthullás veszélye nélkül a behódolással egyen­értékű kompromisszum elfo­gadását A széles tömegeket képviselő igazi ellenzéki mozgalom (Hazafias Front), amelyet Nkomo és Mugabe vezet — természetesen eleve visszautasította az ilyesfajta kiegyezést London közbelép A Kissinger-terv alapján tehát kilátástalan volt az eredetileg Genfben megkez­dett és decemberben megha­tározatlan időre elhalasztott Rhodesia-konferencia foly­tatása. Akkor lépett sorompóba — nyilván a Washingtonnal történt előzetes egyeztetés után — a brit politika. Az angol megbízott, Ivor Ric­hard decemberben kezdte meg nagy afrikai körútját; nemcsak Rhodesiát és Dél- Afrikát, hanem a Smith-re- zsimmel szemben ellenséges öt frontországot (Bottswana, Zambia, Mozambik, Tanzá­nia, Angola) is meglátogatta. Richard terve egy árnyalattal reálisabb volt. Főleg azért, mert csak az átmeneti idő­szakra kinevezett brit fő­biztosnak lehetett volna vé­tójoga a 3:2 arányban feke­te többségű új kabinet dön­tései felett. A Richard-javas- latok nem elégítették ki mindenben a Nkomo és Mu­gabe vezetése alatt álló füg­getlenségi mozgalmat, sem pedig a frontországokat. Leg­feljebb tárgyalási alapul szolgálhattak volna. Csak­hogy: a Smith-kormány már a Riehard-féle megközelítés­ben is a tényleges uralom el­vesztésének veszélyét fedez­te fel. Ezért a dél-afrikai kormánnyal folytatott előze­tes tanácskozás után vissza­dobta a Richard-tervet így a kompromisszumos tárgya­lások másodszor is zátonyra futottak. A függetlenségi mozgalom és a frontországok is figyelmeztették a világot: a kudarc növeli a fegyveres felszabadító háború kirobba­násának lehetőségét, hiszen elzárja a józan politikai meg­oldás útját. Young üres táskája Ebben a kiélezett hely­zetben indult el kőrútjára az új amerikai ENSZ-képviselő. Az ő körútja sem hozott azonban lényeges változást. Az út végén az amerikai dip­lomata csak annyit Ígérhe­tett, hogy a Carter-admi- nisztráció „az eddiginél mé­lyebben foglalkozik majd” a Rhodesia-ügy megoldásával. Ugyanakkor a leghatározot­tabban elutasította, hogy Washington bármiféle segít­séget nyújtana a függetlensé­gi mozgalomnak a Smith ve­zette fehértelepes kormány megbuktatásához. Nem ha­gyott kétséget afelől, hogy „minden megállapodást a hatalmon levő emberekkel kell megkötni”. Magyarán: a függetlenségi mozgalomnak Smith-szel kellene megálla­podnia. Mindeddig éppen ez bizonyult lehetetlennek. A kör ezzel bezárult és az afri­kai kontinens válságköz­pontjában tovább növekszik a feszültség. «4 -fc 25 millió forintos árukészlettel február 18-án megnyílik az EGßl LAKBERENDEZÉSI s t^ssgÄRUHÄZ idilli autóbusz pályaudvar MELLETT MINTA UTÁNI ÉRTÉKESÍTÉS, üj szolgáltatások: Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Y,

Next

/
Thumbnails
Contents