Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

Zivatar Iv-féí vétel az egri színházban

Mint már beszámoltunk ol_ vasúinknak, Osztrovszkii Zivatar című drámáját játssza az egri Gárdonyi Géza Színház, Az Illés István rendez, te előadást januárban az egri közönség láthatja, de az év második felében az egész ország megnézheti. A televú zió ugyanis kedden és szerdán kamerával megszállja az egri színházat és felveszi az előadást. A dráma főszerepeit Meszléry Judit. Kovács Mária, Blaskó Péter és Fehér Ildikó játssza.

Képünkön: a Katyerinát

alakító Meszléry Judit.

(Fotó: Jármay György)

A vetélkedő 165 percig tartott

Egy év volt a felkészülési idő. Tavaly februárban hir- . dette meg az Egyesült Izzó a szocialista brigádok közmű, velődési vetélkedőjét. A selejtezőkig 36 brigád jutott el, majd a középdöntők után a legjobb nyolc .kapott lehetőséget arra. hogy kialakítsák egymás között a végső sorrendet.

Pénteken délután három órakor kezdődött a döntő. A zsűri elnöki tisztét Polgár Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezetője töltötte be. Ivády Jánosné és Bara.

’ nyái Imréné, a korábbi „ösz- szecsapások” két játékvezetője irányította jó ismerősként, jó hangulatot teremtve a brigádok szellemi küzdelmét. összesen 165 perc állt a csapatok rendelkezésére és

ez alatt képzőművészeti. iro_ dalmi, . sport-, honismereti és politikai kérdésekre feladatokra kellett jó választ adniuk, illetve helyes megfejtést találniuk. ;

A gyöngyösi - városi művelődési központ nagytermében számos érdeklődő szurkolt a brigádok versenyében. Egy- egy frappáns választ szívesen jutalmaztak felcsattanó tapssal. Nem. hiába találkoztak itt a legjobb csapatok, a küzdelem nagyon kiegyensúlyozott részeredményeket, mutatott. Végül is csak kis pontkülönbség döntött a három legjobb csapat sorrendjében.

Annyit még a vetélkedőről, hogy szerencsés összeállítás segítette az ismeretek tartalmi mélységét felszínre hozni. Mindvégig ízes és ízléses, határozott, de nem komolykodó játék folyt, aminek célja világosan kirajzolódott a gyorsan múló percek nyomán i a szocialista brigádok komolyam vették a közművelődési- - tevékenységnek ezt a fornjáját.. . .Ismereteket, gyűjtöttek a felkészülés hónapjaiban, és ezzel, önmaguk is gaz-, dagodtak, gyarapodtak szellemileg. Az első és nagyvonalú összegezések ezt a végkövetkeztetést fogalmazták meg.

A győzelmét az Expressz (] brigád vívta ki, s ezzel tízezer forint jutalmat érdemelt ki. A második helyen a Pattantyús brigád végzett, jutalma hétezer forint, a harmadik a. Szigma brigád lett, ötezer forint jutalmat kapott.

ír-e könyvet Rubi Bőske néni?

Szövöm, szövögetem a történeteket.

Alom... Alom, egy hajdan volt szép, íonóbeii estérői. Álom, a vidám, legénytváró lányokról, menyecskékről, a jóízű tréfálkozásokról, pletykálkodásokról.

Sokaknál mindez talán csak egy kislánykori lassan szer- tefoszló emlékkép marad. De nem így a mátraderecskei Kistörök Józsefnénál, Rubi Böske néninél, aki egy-egv elévillanó tűzhely melletti mondatból papírra idézi a hajdani napokat, régi szokásokat. S tán sosem vót mesékből igazi népi játékokat varázsol a falu lelkes asszonyainak segítségével színpadra.

A konyha, ahová Böske néni beterel beszélgetni, kedves, otthonos. Benne, mint ma . már oly sok helyütt egyként otthonos a gáz és a „sparhert” is.

Az egyik a meleget, a másik a köny- nyebbséget ad'

, ja. Valahogy így ötvöződik a múlt és a jelen a néni verseiben, színdarabjaiban is, amelyekről oly magától értetődően mesél, akár a mindennapi házkörüli munkákról.

— Hat elemim van nekem csak. Hiszen, parasztok voltunk mindig. De az eszem, az jól fogott már kislány koromban is, nagylány koromban is. így hát ünnepségek, játékok rendezésében mindig elől voltam. Nem volt az nehéz, hiszen a nótázás, a táncolás a véremben volt, s ahhoz már csak a versek, mondókák hiányoztak. Ezeket meg már akkortájt is gyűjtögettem, összeírtam.... Kár,-hogy- azok & régi papírda- rabkák mind oda lettek.

Senki nem gondolta, milyen nagy hasznuk lehetne.

A mulye legény és az eladólányok

Hogyan, mikor,- mién szü- ■ letett meg az első színmű? Nehéz is, könnyű is a kér- désre a felelet, hiszen színjátszás volt Derecskén azL

.......f

— Hogy is mondhatta volna szegénykém amikor távol volt tőlünk, Amerikában, Bandi sógoromnál, Ci■ curka ■ bátyjánál. Na, érti, nem?

Kandúr Bandi és egy süketnéma Micur Amerikában. Értem.

— A ruhatárban napi huszonkettő-huszonöt dollár átlagot is megkeresett. Direkt odatette a Bandi, hogy ta. nulja a nyelvet. A mulatóban megmondta előre min- . denkinék, hogy mindenfélét beszéljen vele angolul.

Belekérdezek. Lasz, ami lesz.

j - — A japán matrózoknak is?

19??. január 16., vasárnap

— Hajáj! Az ilyenek adják ott a legnagyobb jattot. Nem tudta?

Bolmányi diadalma tetőfokán. Kussolok előretör.

— Szentistván nap is hajtok, lassacskán,. a vízparton. Szemlélődöm. Mondom . a fiúnak, vedd arrébb azt a vödröt, nem tudsz. „ közelben egy eladó telket?

— Erre azt mondja, hogy kerülje ki maga, ha nem akar fölfordulni.

Szelíden csóválja a fejét elmeállapotom felett.

— Na nem egészen —javít ki kegyesen —, csak azt, hogy az öreg kapitány újabban kocsit szeretne venni, meg pénzt is akar a lányának. lakásra, mert válik, de az asszony nem akarja.

— Nem, a vén kupori.

— Az 6 dolga. Igaz? Nekem azonban akkor volt az az 'l5Ó0-as Fiatom, Bandi vette, mikor Becsben találkoztunk, kétéves. Bekanyarodtam a főúttól jobbra, a

telekre. Rámegyek, megállók. Horgászik az öreg. Amúgy a jobb szemén se látszik,. hogy nem lát, mert

úgy néz vele, mintha látna. Mondom, csak úgy halkan, hogy tetszik-e a kocsi. Mert ■ beszámítanánk, ha még mindig úgy gondolja.

— A Fiatoi?

— Miért? Maga már egy Fiatoi be se számolna? Jól mehet,

— Az nem szó. 'De azért beszámítanám.,

— Ugye! De az asszony az nem volt benne. Mire- én: ■adják csak meg a lak- címüket, ha máma bejönnek Pestre. Bejöttek. Még vacsora után elmentünk.

— Micurkával.

— Cicurkával.

— Pardon.

— De ez volt e pláne. Meri. én már előre elterveztem, hogy azt a házai jó olcsón megveszem. Mondjanak, közöltem, valami kis összeget. Cicurka már azért is megvette volna nem mondom, hallottam én már- pimaszabb ajánlatokat is. 'De fölálltam. Csak vedd meg 'magadnak, ha azt akarod, hogy mi is váljunk és otthagytam őket. Csináltam Óbudáig egy kört, elszívtam

, egy-két, cigarettát.

— Akkor még. dohány- * zott?

— Én? Soha életemben. Csak Cicurka otthagyta a tárcáját, hogy az Öregéknél ne a magunkét szívjuk. Visszamentem, addigra már

, sírt egy jó sort, hogy sose ‘lesz nekünk 'házunk 'a vízparton, ds még családi életünk se. Az öreg próbálta vigasztalni őket. mert a vénasszony már vele is sírva

veszekedett. Puhák voltak, mint a mosogaiórongy. Ci- curkái hazaküldtem. Leültem. Tudja, hogy van ez. A szakmát ismerni kell. Hu- szonháromezret faragtam le. Azóta enyém a házzal együtt a telek. A sz'iaripa- páé meg a kocsi.

— A kocsi. És ki vezeti, „ lánya?

— Az öreg.

— De hát félvak! Hogy

vezethet?

— Tudja, hogy van ez. Nem adhatnak neki jogsit. Ő meg csak arra jár, ahol mindenki ismeri.

— A. fehér hajáról.

Bolmányi rábólint, elmereng. Kisvártatva újabb történetbe kezd. ' Vagy még mindig ezt folytatja?

Tudjistee. én úgyis álmodozom.

Vezeti a sztaripapa a nyugati Fiatot, hófehér haja lobog a langyos szél- . ben. száguld, jogsi nélkül a vízkék június hullámzó or- ezágútjain előre, föl, mindig magasabbra. Mellette pomponos sapkában csivi- telnek: Micurka, Kandúr Bandi meg „ japán matrózok. A parton. Cicurka hullatja örömkönnyeit és mindegyikből egy-egy Bolmányi lesz. Ülnék a kibetonozott csónakkikötőben, nem dohányozva szívják a bagót, és én vidáman, újra meg -újra a. horgaikra- akadok.

/Vége)

e a

' megakadok, másnap körbejárom az idős falubéli asszonyokat, s megkérdezem, hogyan is volt, mint is volt.

— Hallja kied Cyura, mit mondanék én klednek? Jó vóna me'házasítanyi azt a gyereket. Ked göndolko- zott-e má errő? Itt öregszik a nyakamba, má 17 esztendőt betőtyi Szent György napkó. Má idő vóna me házasítani. Szólják má, ne csak pityoktassék .. ,

— Ez például a Menyecske élet kezdete. Amit különben leírok, sosem végleges. Hiszen pontosan azt szeretném, ha a beszéd minél természetesebb volna. így én mindig is arra bíztattam az asszonyokat, mondjanak akármit, csak a vége egyezzék.

Elhallgatott egy kicsit Böske néni.

előtt is. A piros bugyelláris... a Falu rossza ... Nem voltak ezek rossz színdarabok, de Böske néni úgy vélte, másként feküdne a szó, ha olyan maguk kitalált lehetne. De erre már később, ’58 körül került sor, amikor egyszer megkérték a hivatalos levelek, kérvények, beadványok írásának nagy tudóját, segítene abban is. hogy ünnepi műsort csinálnának.

— Szeretőtartó, Leányké- rés. ezeket írtam meg legelsőnek. Az előbbi teljesen elveszett. a másodikból csak az én szerepem maradt meg... — sóhajt rá Böske néni, a haj- dani „rendcsináló” rokoni kedvre. De a harmadikat már megőrizte az a kis fekete ládának tisztelt koffer, amely most is a darabok biztos tárolóhelye.

— Eégi menyecskeélet. Ez volt a harmadik színmű eredeti címe, mert aztán kapott másikat is, amikor 62-ben a televízióban bemutatták. Ott úgy szerepelt, hogy Oszlik a köd Derecskén. Mert, a babonásáéról szólt — magyaráz a néni. — jaj, volt abban mindenféle, tudós asszony, muiya legény, feleségnek való lány, meg kettő is. Én a háziasszonyt játszottam, az uram meg a házigazdát... — mondja, meséli, és éli is újra a történetet, ahogy föláll, s bemutatja, hogyan toppantott a lábával: Irgum-bur. gum, forgós adta. teremtette.

Aztán sor került a többi játék felidézésére is. A katonabevonulásra, a Narancs, hordásra, a Pletykaestre. Föl.

■ lapozzuk a megfakult, vékony kék és fehér füzetees. kéket, s beleolvasunk a Hús. véli locsolkódás a Farsango. !ás, a Palóclagzi, a Zárszámadás, s a legutóbb született Fonóest szövegeibe is.

Némelyik kitesz háromnégy felvonást is.

Más meg sem

halija a szót..

— Nem nehéz az, ülünk az asszonyokkal, beszélgetünk, aztán valaki mond egy érdekeset Más talán meg sem hallja a szót, de én amint hazamegyek, veszem a papírt, tollat, e máris lejegyzőm. Site mag, amikor már lefekszünk a kís-óreg- otthonba — így hívja az unokáin — íöl- kattintom az éjjeli lámpát, s • amellett szövögetem tovább. amit mondtak. Ha

— Nincsenek már a mostani fiatalok között, akikre úgy lehetne számítani, mint a régiekre. Bár lehet, hogy csak én nem bírom erővel a szervezést. Mert mindig is ez volt a legnehezebb. Egy-egy új játék miatt körbe kellett talpalnom az egész falut, s minden asszonynak megkérni az urát, engedje el. Aztán a próbák.,. hónapokon át minden este bejárni, innen a község széléről... £s a kellékek. Mindnek mondani. Te a szöszt hozod, te a fej alávaló vánkost, te. fánkot sütsz, te íentőt. még a függönyt is magam varrtam. S még így is kisült néha, hogy valami hibádzík, egy-egy szerepre nincs alkalmas ember, s ilyenkor újra kellett költeni a figurát

Könyv a keresztelőtől ax unokákig

De hát megérte mindig. Megérte a korahajnali felkeléseket (hiszen a ház. a gyerek s később az unoka körül is rendnek kellett lennie).

Megérte, a kisebb-na- gyobb zsörtölődéseket, meri tok volt a vidám, hangulatos este, izgalmasak voltak a szereplések, a szomszéd községekben, a városban is. Hi-, szer. legutóbb is késő éjszakáig tartott a mulatság a fellépés után.

— De most már úgy gon. doltam. lassan visszavonu. lók. Tányért festek, vagy mesét költők az unokának. Talán jobb, ha tanult, fiatalemberek veszik át a helyemet — mondja kicsit kedv. telenül, aztán egy felvillanó huncut mosollyal teszt hoz. zá: „Ha tudják!”

— Az írás a legfontosabb. Nekem megy. Nekem néha úgy kellett leállítani maga. mat Csak szőném, szövögetném a történeteket. vé. gestelan, végig. Gondoltam is. hogy tán’ könyvet kellene ír. ni. Leírnám egy ember életét a keresztelőtől a lakodalomig, az unokákig ... Ma már becsülete van a népi hagyományoknak és én nem is igen akarok mást, amikor tokai fogok.

A mélázó hangulat nem sokáig fogja a mindig nótáénak, nevetősnek ismert Rubi Böske nénit A kapuban már biztatóan búcsúzunk.

— A karácsonyi szokásokról még nem írtam idáig. Jövőre, azt hiszem, azt mégis megcsinálom.

Németi Zsuzsa

É

Képünkön a győztes brigád (Fotó: Szántó György)