Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

Csúcsforgalom a politikában 'm ŰJ ESZTENDŐ eh« hete1 ben érzékelhető tnó_ dón lelassult a gazdasági élet lüktetése" — írtuk né­hány nappal ezelőtti lap­számunkban. Januárban nemcsak decemberhez, ha­nem az előző év havi átla­gához képest is 10—15 szá­zalékkal visszaesik a ter­melés, s mintegy 25—30 százalékkal a készáruterme­lés ég az értékesítés. Ha a gazdasági élet lük" tetése lelassul is, nem mondhatjuk el ugyanezt a politikai életre, tevékeny­ségre. Sőt. Túlzás nélkül ál­líthatjuk, hogy az elmúlt héten nagyüzem, csúcsfor­galom volt megyénk politi­kai életében. Ülést tartott például a megyei párt-vég­rehajtóbizottság és Eger vá­ros kivételével valamennyi járási és városi pártbizott­ság és nem kevesebb, mint 125 alapszervezet tartotta meg évi beszámoló taggyű­lését. A munka gyújtópont­jában a héten a megye kommunistái előtt az 1976. évi tervfeladatok végrehaj­tásának tapasztalatai és az 1977. évi célkitűzések, a legfontosabb gazdaságpoli­tikai feladatok szerepeltek. Ami az elmúlt évben ves­zett munkát illeti, azt ál­lapították meg a pártbizott­ságok, hogy okunk ugyan nincs a nagy hurrázásra, de nincs szégyenkezni va­lónk ebben a megyében Bem. Sok és szép eredmény született a gazdasági és a közéletben éppen úgy, mint a párt életében, és ha nem is hétmérföldes léptekkel haladtunk, de két­ségtelenül előbbre léptünk. Növeli az előrehaladás ér­tékét az, hogy az elmúlt év nem nagyon kényezte­tett el bennünket sőt az időjárás és a nemzetközi gazdasági tényezők össze­fogva, nyíltan ellenünk ját­szottak. Az akarat, a tö­rekvés azonban megvolt a kommunistákban, mintaho­gyan megvolt a sok-sok tíz­ezer tisztességes, szorgal­mas pártonkívüliben is és ezért nem szenvedtünk ve­reséget, ezért léphettünk előbbre. Hogy a sok szép és jó, az eredményes, a munka során sok bosszantó mindannyiunkat szolgáló dolog, baklövés is akadt? Igaz ez is, tagadni nem il" Ük és nem is szabad. Ezek többsége azonban — és ez is az igazsághoz tartozik — a tűrés határán belül volt Ettől függetlenül persze jobb lett volna, ha nem ta­lálkozunk velük, de ha már a randevú nem maradt el, legalább újabb ilyes talál­kozókat ne határozzunk el. SOK VOLT A MUNKA az elmúlt évben? Igen, sok volt. köszönet érte, és el­ismerés: becsületes, rendes munka volt. És mit vár tőlünk 1977? Nem keve­sebbet, de többet! Ami elég volt tavaly az az idén ke­vés lesz. Többet akarunk, jobban kell dolgoznunk. A megyei pártbizottság cselekvési programja, á gazdaságpolitikai tevékeny­ség középpontjába a Köz­ponti Bizottság 1976. de­cember 1-i határozatának végrehajtását, az 1977. évi tervcélkitűzések maradék­talan teljesítését állítja. Me­gyénk gazdaságának jelen­legi szintje, a meglevő és bővülő feltételek alapján a termelés további dinamikus növelését tűzi ki célul er­re az évre. Az ipari ter­melés növekedését 7—8 százalékban határozza meg a program és az átlagot meghaladó ütemben írja elő a villamosenergia-, a gép-, az építőipar és az élelmiszeripar termelését. A. korszerű agrotechnikai el­járások alkalmazásával és betartásával a mezőgazda- sági termelést mintegy 8— 10 százalékkal kell növelni megyénkben és fokozni kell a zöldség, a vágóállat és a tej termelését. A megye V. ötéves ter­vében megvalósuló legna­gyobb — népgazdaságilag is kiemelt — beruházás a bélapátfalvi új cementgyár. A beruházás időbeni meg­valósulásában döntően fon­tos az 1977. évi feladatok teljesítése, ezért az építés­ben az ellátásban, a ki­szolgálásban részt vevő vál­lalatoknak az építkezésen dolgozóknak minden módon és eszközzel segíteniük kell a beruházás zavartalan megvalósulását. Nem ke­vésbé fontos fel adat a. la­kásépítésben meglevő — 1976. évi —• lemaradás pótlása és.,az 1977-re üte­mezett 2600 lakás megépí­tése, valamint a megyei kórház építésének időará­nyos kivitelezése. Minden gazdaság! egység­ben. de különösen az ex­portáló üzemeknél indokolt­nak tartja a cselekvési program a gyártmány, és termelési szerkezet további javítását, és alapvetően fon­tos feladatnak az export- termelés fokozását. A tőkés export növelésében elsősor“ ban a könnyűipari üze­meinktől, az Egri Finom- szerelvénygyártól. az Egye­sült Izzó gyöngyösi gyárá­tól, a Hatvani Konzerv­gyártól és a mezőgazdasági nagyüzemektől vár többet a cselekvési program. A gazdasági haté­konyság növelése, a gé­pekkel, a berendezésekkel, az anyagokkal, a munka­erővel való ésszerűbb gaz­dálkodást teszi szükséges­sé. & ahány gyár, üzem, szövetkezet, vagy vállalat, annyi és olyan a tarkaság. Egyik helyen, a pazarlással, a magas költséggel van a gond, máshol látszólag ke­vés a munkaerő, emitt az importanyagok felhasználá­sa magas, van ahol túlsá­gosan sokan dolgoznak idő­bérben ismét máshol a normák koptak meg. Éppen ez a sokféleség, ez a vál­tozatosság követeli meg, hogy egy-egy termelőegy­ség munkájával sem a gaz­dasági, sem a politikai ve­zetés nem foglalkozhat csak úgy, általában. Mindig ott keli rásegíteni, ahol el- ' akadt a szekér vagy lelas­sult az előrehaladás. Ami dolgunk ott van a gép mel­lett vagy az íróasztalnál, a traktoron vagy a bányá­ban. Ott kell szétnézni, és ha szükséges ott kell ren­det teremteni. Nem a má­sikat figyelni, és főleg nem kifelé mutogatni, hogy ott mi van. Elsősorban azért és ott felel mindenki magáért és munkájáért, ahol' dolgo­zik. A fegyelmezetlensé­gért a pazarlásért, a be­ruházásért. az anyagi erők és a munkaerő célszerű ki­használásáért. És ez termé­szetszerűen keil — vagy legalábbis kellene —, hogy ■ vonatkozzon vezetőre és be­osztottra egyaránt, hiszen a fegyelem betartása kötelező mindenkinél és minden poszton. Az is baj vagy csak gond? — hogy nem min­denhol ismérik az egyes emberek vagy a kisebb kollektívák a munkahelyi gondokat, a nehézségeket, éppen ezért túl könnyedén veszik, ha országos gon­dokról, nehézségekről esik szó. Furcsán alakul, olykor meredek fordulatokat pro­dukál az élet. Néhány éve órákig kellett győzködni egy ankét résztvevőit, hogy más népekhez hasonlítva is mi­lyen jól élünk, és most csak velük megértetni — órákig próbáltuk ugyan­nem biztos hogy teljes si­kerrel — gondjainkat, ne­hézségeinket Mintha nem vették volna eléggé komo­lyan, hogy nem az egyéb­ként jó közhangulaton akar rontani az ember, hanem azt akarja elfogadtatni, el­hitetni, hogy ha nem dol­gozunk úgy, ahogy a kö­rülményeink megkövetelik, nem javulhat tovább hely­zetünk sem. Jó lenne -— & ebben el­sősorban a kommunisták, a szocialista brigádok tagjai segíthetnek sokat —, ha mindannyian egységesen és egyformán ítélnénk meg helyzetünket, ha a gondol­kodás, a szemlélet minden­kinél a mai valóságunkat tükrözné. És hogy ez így legyen, ahhoz többek kö­zött egyformán kell beszél­ni a magnóra is és a ba­ráti társaságban is. Mert, ha nem így van, ha ugyan­abból a szájból „hideget és meleget” hall az ember egy dologban, megzavarodik, el­bizonytalanodik, nem tud­ja mit fogadjon, mit higy- jen el valósnak. Megyénk munkahelyein általában rend, fegyelem uralkodik, zömében becsü­letes, jószándékú, igyekvő és tehetséges emberek fá­radoznak céljaink megva­lósulásán. Sokan vannak, akik bátran kezdeményez­nek, bírálnak, javasolnak, segítenek, példát mutatnak és felajánlásokkal, többlet* munkával is hozzájárulnak munkahelyük eredménye­sebb tevékenységéhez. Na­gyon fontos azonban, hogy minden eredményes munka megfelelő elismerést kapjon, minden egyes ember, aki megérdemli, az erkölcsi el­ismerés mellett anyagilag is megkülönböztethető legyen azoktól, akik húzódoznak, fáznak a munkától, akik a bérükért sem dolgoznak meg. Mert 1977-ben is változat­lan az elv: előrehaladásunk raitunk múlik s ki meny­nyit nyújt a közösségnek, annyit várhat. és annyit kaohat tőle vissza. ÉS NEM TÖBBET! Papp János Húszéves ■■ a munkásőrség (Folytatás az 1. oldalról) A jelentéstétel, valamint _a Himnusz elhangzása után Klavasch József egységpa- rancsnok ismertette Papp Ár­pádnak, a munkásőrség or­szágos parancsnokának dísz- parancsát, a munkásőrség megalakulásának 20. évfor­dulója alkalmából. Ezután hezsák László mondott elnö­ki megnyitót, a járási pa­rancsnok pedig ünnepi beszé­det, amelyben értékelte az egység 1976-ban végzett munkáját is. A parancsnok bevezetőjé­ben részletesen megemléke­zett az alakulat létrejöttének körülményeiről, a húsz év­vel ezelőtti eseményekről, arról, hogyan sorakoztak fel a párt hívó szavára a járás dolgozói a szocializmus fegy­veres megvédésére, amelyet a mai napig becsülettel nagy hozzáértéssel és lelkesedés­sel látnak el a munkásőrök. Az egység húszéves történe. tét felelevenítve szólt az át­szervezésekről, a munkás­őrök árvízvédelmi és egyéb helytállásáról, amellyel or­szágos hírnévre is szert tet­tek. Nem véletlen, hogy a baráti országok milicistáinak vezetői is nagy érdeklődéssel látogattak el az egri járás, ba. Arról is beszélt a pa­rancsnok, hogy a járás mun­kásőrei a megnövekedett fel­adatoknak minden évben ele­get tettek a Politikai Bízott* ság határozatainak megfele­lően, amely magabiztosságot nyújt az újabb feladatok el­végzéséhez. — Tervszerűbbé vált szer­vezeti életünk, célravezetőb­bek kiképzéseink. Hozzáér, többek a parancsnokaink. Tovább szilárdult a fegye­lem, biztosítani tudjuk az ál­lományszervezést. A munka­helyi pártszervezetek mind hozzáértőbb gazdáivá válnak a bázis alegységeknek. Szembetűnően javult testü­letünk anyagi, technikai, ru­házati ellátása, folyik fegy­verzetünk további korszerű­sítése. —. Mondotta a pa­rancsnok, majd részletesen szólt az elmúlt hónapok munkájáról, a szocialista munkaverseny sikereiről, de említést tett a meglevő hiá­nyosságokról is. A személyi állományban történt változások bejelenté­se után az egység előtt állá idei tennivalók felsorolásá­val fejezte be a parancsnok beszédét, majd Habéra László. a járási pártbizottság első titkára emelkedett sző" lásra. Tolmácsolta a pártbL, zottság üdvözletét a jubile­um alkalmából, és hangsú­lyozta, hogy az egri járás­ban a munkásőrök a húsz év alatt jól szervezett, szakmai­lag kitűnő képességű alaku­lattá váltak, s ezzel kivívták a járás lakossága és vezetői előtt politikai s erkölcsi te­kintélyüket. Végül köszöne­tét mondott a jelenlevőknek eddigi áldozatos munkáju­kért, s kívánt további felada­tukhoz sok sikert. Ezt követően Varga Lajos, parancsnokhelyettes ismer­tette a munkásőrség országos parancsnokának kitüntetések­ről szóló parancsát, amelynek értelmében a Haza Szolgála­táért arany fokozatot id. Pál György (Sírok), bronz foko­zatát pedig Kormos Miklós (Bélapáníalva) kapta meg. A Húszéves szolgálati érdem­éremmel, emlékplakettel és oklevéllel 35, emlékplakettel húsz, a 15 éves szolgálati ér­deméremmel kettő, a tízéves fokozattal pedig 22 munkás­őrt tüntettek ki. Huszonné­gyen megkapták az öt évi szolgálat után járó Munkásőr emlékjelvényt. Kiváló pa­rancsnoki kitüntetésben ha­tan, Kiváló munkásőr kitün­tetésben pedig 14-en része­sültek. Emlékjelvényt és ok­levelet kaptak a tartalékál­lományba vonulásuk, illetve leszerelésük alkalmából 19- en, akiknek nevében Jebe lovszki Béla mondott búcsú­szavakat, később pedig jelké­pesen átadta a fegyvert az esküt tett új munkásőröknek. A fegyvert a fiatalok nevé­ben az egercsehi Köles Má­ria vette át. aki társai nevé­ben ígérte. hogy elődeik nyomdokain haladva, életük árán is megvédelmezik ha­zánkat, pártunkat, dolgozó népünket. A néphadsereg nevében Sajtos László alezredes kö­szöntötte az ünnepeiteket, nyújtott át ajándékot a pa. . rancsnoknak, amelyet a járá­si parancsnok is vxszonzott, Az ünnepélyes egységgyű'és a csapatzászló kivonulása után az Internacionálé hang­jai mellett ért véget. (fazekas) Heves megyei kohászok között, Ózdon Kenyér — vasból, acélból I z Őzdi Kohászati Üze­mek utcafronton sor­jázó kilenc hatalmas ké­ménye jelkép az erőtelje­sen fejlődő borsodi iparvá­rosban s ismerős a telepü­lés határain túl is. A hely­beliek és a távolabb lakók életéhez egyaránt hozzá­tartozik mert a gyáróriás úgyszólván az egész kör­nyéknek kenyéradója. A műszakokba Heves megye számos községéből is nap nap után érkeznek embe-, rek Nagyvisnyóról. Szilvás­váradról, Bükkszenterzsé- betről, Terpesről, Szájú­ról, Bükkszékről, Pétervá- sáráról vagy éppenséggel Tarnaleleszről, ugyanúgy, mint például a munka­helytől mindössze néhány perces távolságban levő bolyki lakónegyedből. A „szűkebb hazánkból” átkíváncsiskodó látogatónak így a legkevésbé sem ne­héz hevesiekkel találkoznia a vág ős acél birodalmá­ban: vendéglátóinak társa­ságában szinte lépten-nyo- xnon „hazaiakba” botlik. — Ha jól tudom, több, mint négyszázan ingázunk Heves megye és Özd kö- zött — magyarázza megle­petten az első megszólított, Nagy József olvasztár. Mint­egy kitérőleg, amiért pon­tosan őt választottuk so­kuk közül Az első pillanatra látszik ajta, hogy nem túlságo- an beszédes típus, inkább amolyan cselekvő fajta. Szívesebben foglalatoskodik q télidében is perzselő ko­hó körül, mintsem hogy ráálljon holmi tereferére. Határozottan érződik a megtorpanásából, hogy fon­tos az a munka, amit az imént a kedvünkért rövid időre abbahagyott Néhány perc is elveszett idő. Nehezen enged. — Nem vagyok én érde­kes ember — folytatja aka­dozva —■ legfeljebb az ér­dekes, amit csinálok.... Vagy talán az sem... Mert kérem én nem is a vassal, hanem csupán a salakkal dolgpzom. Három és fél óránként van csapolás a vasnál, s két csapolás kö­zött enyém a platz. Ilyen­kor kiengedem a felgyü­lemlett. izzó, folyékony sa­lakot a kohóból, aztán pe­dig rendbeteszem itt az el­vezető csatornarendszert... A sistergő, szikrázó, fé­nyes massza kígyózva ro­han a csarnok földjén, s a „lávafolyamnak” mindunta­lan/ én parancsolom az út­ját. Azt mondják, látvá­nyos munka. Biztosan. De eközben például nyáron 50 —60 fokos vagy még na­gyobb a meleg a nyitott, huzatos épület ellenére is, s gáz, füst, pernye, korom marja, eszi az ember tes­tét. Sokszor étvágyam sincs, csak a szódát iszom, néha ötliternyii is egy műszak­ban. Olykor nem is tudom, hogy miért ragaszkodom az üzemhez... Nagy József — aki Bükk­székről jár dolgozni —■ még 1950-ben került az ózdi Kohászati Üzemek­hez. Eddigi szolgálata so­rán megjárta már a finom­hengerművet, 12 esztendőt furikázott az elegytér- üzemben, ércet, kokszot, mészkövet tologatván éve­kig a talicskájával, mígnem az I. számú kohónál vala­hogy megállapodott. Jóval arrébb van még ugyan a nyugdíjas idő, bizonyára választhatna magának kö­zelebbi, egészségesebb mun­kahelyet is. de — mondja meggyőzően — nem gondolt még rá komolyabban. Mert igaz, amf igaz: négy és fél ezer forint körül keres ha­vonta, a fizetéséből házat épített már odahaza. Meg­szokta az ingázást, sőt. meg is szerette, amióta a gya­loglás biciklizés meg a ná- dasdi kisvonat helyett ké­nyelmes autóbusz hozza- viszi, összenőtt a csarnok­kal, a társakkal: úgy érzi, hogy aligha találná már meg másutt a helyét.,. S valahogy így van ezzel a pétervásári Bocsi József is, aki véletlenséggel — a szolgálatát tekintve —egy­idős az apró termetű ol­vasztárral. Pedig, amint elnézzük, az ő feladata sem igen köny- nyebb. Az üzemben rako­dó ma is, mint a pálya legelején. Jóllehet — mint beszéli — a törető gépesí­tése óta már nem fárad el annyira egy-egy műszak után, mint azelőtt A „tal- bo” — a speciális, szállító- kocsi — egyetlen ügyes kalapácsütésre kiengedi sú­lyos terhét, s huszonegyen is megbirkóznak azzal a munkával, amihez hajdan 350-en kellettek. — Az üzemünk szabad­téri, nálunk nincs talán annyi por, mint a kohó­nál s kisebb a hőség is, mindig. Csak a széllel, esőr vei, hóval kell szembenéz­nünk. No, de ezt meg — ugye — ki lehet bírni...?! Meséli: mindennap tizen­két órát tölt távol a csa­ládjától, amikor felkereke­dik. Kétségtelenül nem él­vezetes kirándulások ezek, de a megbecsülés — mond­ja — elfelejteti vele is a strapát. Jó néhányszor ka­pott már pénzjutalmat, s kétszeresen kitüntetett ki­váló dolgozó. Nem biztos, hogy másutt többre vitte walna»»* . i-jK ; . .. A bükkszenterzsébeti Utassy Bertalannál a ki­terjedt gyártelep másik ré­szén. a „vaskert” fölött, a Martin-kemencék magasá­ban futunk össze. A mar­tinász — ahogyan halljuk tőle — a bátyját követve került az Ödi Kohászati Üzemekhez, s ma már — mintha ezen a napon csu­pa régi emberrel akartunk volna szót váltani — szin­tén a törzsgárda „öregei" közé tartozik, viszonyUg fiatal kora ellenére is. Éve­ket töltött a durvahenger­műben, megjárta a tűzálló- anyag-üzemet; sok mindent próbált. Az acélműbe szó szerint a szíve sodorta: a hideg-meleg gyakori váltoga­tása ugyanis egy idő után szívizomgyulladást okozott nála, s hat hétig kénysze­rítette kórházba. Azután pedig már csakis kedve­zőbb munkahely egészségé­re ártalmatlanabb beosztás jöhetett számításba a részé­ről. S úgy találta, hogy itt, a második segéd mellett megfelelő lesz. —• Nem is csalódtam ed­dig — vallja néhány per­ces pihenőt tartván a csa­polás előtti próbavételt kö vetően: jó környezetre, megfelelő szaktársakra lel­tem, Egy idő óta különö­sen vonzóak a műszakok, mert a kemencénkkel igen érdekes és fontos kísérlete­ket folytatunk: a sok kö­zül éppen a miénknél va­lósították meg a kétlán- dzsás oxigénbevitelt. Órán­ként már 40 köbméter gázt használunk így az acél­gyártáshoz, ami lényegesen lerövidíti az olvasztási időt, az eddiginél sokkal haté­konyabbá teszi a munkát. A módszert — érthetően — szeretnénk elterjeszte­ni... A martinász lelkesen új­ságolja a sokat ígérő pró­bálkozást. Ügy izgul a si­keréért, mint talán sok év­vel ezelőtt, gyermekfej jel, valamelyik iskolai vizsgán, őszintének tűnik ez a távoli munkahellyel törté­nő azonosulás. S hasonlót tükröz a többi Heves me­gyei emberrel folytatott be­szélgetés is a gyári séta alkalmával. Ha másképpen lenne, minden bizonnyal eszrevennék még a csak­nem 13,5 ezres' kollektívá­ban is. S aligha sikerült volna olyan teljesítményekkel zárni a tavalyi évet, mint. amilyent az ózdiak mutat­tak! Gyónt Gyula Awiisis 0 I97L január 16« vasalna® j. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents