Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-16 / 13. szám
Heti külpolitikai összefoglaló Corvalán kitüntetése 5 A HÉT CÍMSZAVAKBAN: l iStFO: 5 Külügyminiszterünk Buja Frigyes Törökországgá utazik 5 — A Rhodesiával határos afrikai frontáUamók ianácsko5 zása i : FDD: J A PFSZ Központi Tanácsának illése Damaszkuszban — s Barre, francia kormányfű londoni látogatása — Tüntetéj sek Spanyolországban J BROA: i Honecker—Tito találkozó Belgrádban — Leonyid BrezsJ nyei) fogadja az olasz külügyminisztert — Libanonban- < lejár a nehézfegyverek beszolgáltatásának határideje — 5' A luxemburgi külügyminiszter Prágában i SÜTORTÖK: < Ford utolsó kongresszusi üzenete — A vietnami parlaj mení ülése — A Biztonsági Tanács Botswana panaszát í tárgyalja í ‘tNTRK: 1 7 Előkészületek Carter beiktatására, a jövendő elnök sa)~ < tóértekezlete — Pekingben Teng Hsziao-ptng rehabilitáld< sii követelik, cáfolják, hogy a politikus töltené be a korle mányfői posztot í -ZOM BAT: í Tanácskozik Moszkvában a békeszerető erők világfóruma J — Arabközi megbeszélések a genfi újrakezdés érdekében \ Kommentátinnks, Réti Erviné a szó: A hét 3 kérdése Az év második hetében magasabb sebességfokozatra kapcsolt a diplomácia: három állam- illetve kormányfői. hét külügyminiszteri találkozóról tudósítottak a jelentések. A megválasztott amerikai elnök — öt nappal a beiktatása előtt — telefon útján teremtett közvetlen érintkezést legfontosabb szövetségeseivel, de az a jövő kérdése, hogy a mézeshetek után, megmarad-e a „közvetlen tárcsázás”. Az államközi diplomácia mellett megkezdte mozgalmasnak ígérkező évadját a népi diplomácia is, Moszkvában tanácskozik a békeszerető erők világfóruma. 1. Mi jellemzi az évkezdő tárgyalásokat? A magyar külügyminiszter Ankarában, az olasz Moszkvában. a luxemburgi Prágában,-& portugál Belgrádban, s egyszerre három ország diplomáciájának irányítói tartózkodnak a "Közel-Keleten. A kelet-nyugati- tárgyalások folytatódnak. A kétoldalú kapcsolatok mellett mind többször kerül szóba a június 15-re tervezett belgrádi konferencia is. Az európai biztonsági konferencia „negyedik kosara” ugyanis olyan megállapodási tartalmaz, hogy a jugoszláv fővárosban a nyár kezdetén összeülnek a harmincöt érdekelt ország követen az ügyrend elfogadása után különleges kormánymegbízottak — minden valószínűség szerint külügyminiszter-helyettesek — veszik át a stafétabotot majd a tíz-tizen- két hetesre tervezett megbeszélés-sorozat a külügyminiszterek összejövetelével zárulnak. A központi téma. miként valósulnak meg a helsinki zöld könyv, az Európai Charta előírásai. Ha nagyon leegyszerűsített elő- mérleget vonunk: az európai politikai légkör kétségkívül javult, helsinki szelleme realitás de számos vonatkozásban. nem történt haladás, a fejlett tőkés országokban egymást'követő, kiélezett vá- !a*z,+ási kampányók sajnos nem biztosítottak kedvező feltételeket a továbblépéshez. A szocialista országok azonban nem kölcsönös vádaskodásokból álló panasznapot aka’-rak Belgrádban, hanem az újabb együttműködési lehetőségek és formák felkutatására összpontosítják figyelmüket. Egyetlen meggyőző nélda: máris javaslatok hangzottak el ossz-európai szakértekezletek így energetikai környezetvédelmi, szállítási és közlekedési konferencia megrendezésére. A k" '•‘'»■.•miniszterek széles- körű személyes érintkezése jó alkalmat nyújt a vélemény- cserére, a belgrádi felkészülésre. „Yes Sir!”, vagyis „igen uram!” — a benfentesek szerint pontosan ennyiből ál! Fukuda Taken új japán 197?. január 16.» vasárnap kormányfő angol nyelvtudása. ezért tolmács útján társalgóit, amikor James Carter, a beiktatásra váró új ' amerikai elnök felhívta telefonon, hogy rövid eszmecserét folytassanak. Hasonlóképpen csengett a készülék Londonban, Bonnban és Párizsban — Carter a hírek szerint egy nyugati gazdasági csúcstalálkozó tervéről folytatott eszmecserét. Sürgősnek tűnik az ügy, hiszen niég nem tette le az esküt, a hét Ford búcsújának jegyében telt. A távozó elnök természetesen átadhat bizonyos tapasztalatokat, miután a gazdasági csúc6 Puerto Rico festői szigetén sem hozott átütő eredményeket, nem olyan régen, tavaly nyáron. A fejlett tőkés országok között ugyanis nem csekélyek az ellentétek, erős törekvés mutatkozik meg a válság következményeinek kölcsönös áthárítására, s nem biztos, hogy az amerikai indítványokra a japán kormányfő használni fogja szerény angol szókincsét: „Yes, Sir!” i. Miben ill a. moszkvai békéi órám jelentősége? Jó három esztendővel ezelőtt, 1973 októberében ült össze Moszkvában a békeszerető erők világkongresszusa, amely mind ez ideig a legnagyobb méretű és legszélesebb körű rendezvénye volt a népi diplomáciának, a békéért küzdő tömegmozgalomnak. Jóllehet éppen ez a sokféleség kizárta, hogy valamiféle zárt szervezet alakuljon, a kongresszus egy folytató-összekötő bizottságot alakított, amelynek két társelnöke Romes Chandra. a BVT főtitkára és Sear. McBrifdge, volt ír külügyminiszter az ENSZ Nobel- békedíjjal kitüntetett ' főbiztosa lett. Ez a bizottság hívta egybe Moszkvában a bé- keezerető erők vüágíórumát. A félezer küldött ezúttal csupán kér plenáris tanácskozást tart a KGST-palota nagytermében, az érdemi munka tizenhárom viíacso- por.tban zajlik, amelyek sorrendbe veszik a leszerelés, a íegyverzetcsökkentés időszerű kérdéseit, fontos javaslatokat dolgoznak ki. A nagy munka — amelyben részt vállal a Kállai Gyula vezette magyar delegáció is — azt célozza, hogy a világ közvéleményét mozgósítsák a leszerelési feladatok érdekében. meggyorsítsák a tárgyalási folyamatokat. Elég arra utalni hogy az EBK helsinki csúcsértekezletét miként segítette elő a kontinens társadalmának közgyűlése; a ciprusi válságtól a közel-keleti krízisig, hogyan nyilvánítják véleményüket a különböző szolidaritási konferenciák; milyen erőteljes mozgalom bontakozott ki — azENSZ- döntésekkel párhuzamosan — áz apartheid rezsimnek felszámolásáért. A hagyományokat követni kell, s bizonyosak lehetünk abban, hogy a moszkvai fórum, a ■maga eszközeivel, jelentő. Píyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke január 14-én átnyújtotta a Lentn-rendet Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt titkárának. (Népújság telefotó — Pl—MTI—KS) Fejtételek Portugáliának sen előremozdíthatja a leszerelési világkonferencia, a fegyverzetcsöikkentés ügyét. 3. Miről szólnak a legújabb tacepaok? A nagybetűs plakátok, a iacepaók egy évtizede hozzátartoznak a pekingi utcaképhez, s a kínai fővárosból érkező jelentésekhez. Jóllehet az elmúlt napok a Csou-évforduló jegyében teltek (most volt a miniszterelnök halálának első évfordulója) a legtöbbször Teng Hsziao-ping neve került felszínre akinek életrajza ugyancsak mozgalmasnak mondható. A KKP főtitkárából a kulturális forradalom idején sertésgondozó lett, azután miniszterelnök-helyettes és a nagybeteg Csou utódjelölt- je. majd „a pártban kapitalista úton járó személy” és egy új kampány célpontja. A plakátok most rehabilitálását és kinevezését követelik; s a „négyek bandájának” áldozataként említik. Egy hongkongi lap egyenesen azt írta, hogy Teng a kínai miniszterelnök, de ezzel kapcsolatosan cáfolatok hangzottak el Pekingben. Természetesen értelmetlen lenne bármiféle találgatás, amint elég sok a másirányú — s tegyük hozzá: ellenőrizhetetlen — híresztelés a külföldi sajtóban Kínáról: ezek állítólagos összetűzésekről. különböző irányú fejleményekről szólnak. Ami megállapítható: a kínai belső helyzet, minden jel szerint erőteljes mozgásban van, s még idő . kell az események letisztult megítéléséhez. Bizalmas tárgyalások kezdődtek Lisszabonban a portugál kormány és három nyugati gazdasági szervezet, a Nemzetközi Valuta Alap, a Világbank és az Európai Beruházási Bank megbízottai között a Portugáliának nyújtandó hitelek folyósításának feltételeiről és felhasználásáról. Az Expresso tudni véli hogy a kölcsönök fejében a portugál kormánynak „szociális paktumra” kell kényszerítenie a szakszervezeteket a beruházásokhoz szükséges „szociális nyugalom” szavatolása érdekében, továbbá kártalanítania kell a forradalom idején államosított üzemek tulajdonosait és részvényeséit. Fokozatosan meg kell nyitnia a portugál piacot a külföldi áruk előtt. MilliomoslánybAI bankrabló (3.) IJj felvonás, félhomályban Bailey, a ezupervédő újabb nagy vereséget szenvedett, amikor kiderült, hogy védence a bankrablás során nagyon is aktívan viselkedett. Amikor az ügyész emlékeztette arra, hogy az automata kamera tanúsága szerint a vádlott kezében a rablás során fegyver volt, a védő indulatosan közbeszólt: — Fegyver volt, fegyver volt! Mert kínzói a kezébe nyomták meri hozzá tartozott a rákényszeríteti szerephez, aminek eljátszásától az élete függött. Browning ügyész: „Töltve volt az a fegyver Mr. Bailevf” Bailey: „Nem tudom, és nem is tudhatom, mert Miss Hearst sem tudja. És ami sokkal fontosabb, akkor sem • tudta! Annyit értett a fegyverekhez, mint tyúk az ábécéhez.” Ez nagy hibának bizonyult Az ügyész ugyanis kérte a bíróságot egy Berzins nevű szemtanú kihallgatására, aki elmondta: látta , vádlottat, amint nagyon is szakszerűen biztosította ki a géppisztolyt. „Éhhez én aztán értek, tisztelt bíróság — jelentette ki. — Három évet töltöttem Vietnamban. Állíthatom, 'hogy a váá'loti szakértő kézzel bánt az M—1 típusú fegyverrel.” Az ügyész ismét kijelentette, hogy a vád most már többszörösen is bizonyítottnak érzi az ügy lényegét. Miss Hearstöt —mondta — ugyan valóban elrabolták. és az azt követő rövid időszakban megfélemlítették. De tizenegy héttel később a rablás napján, a vádlott már önkéntesen, sőt önfeledten játszott. Á védő tiltakozik Bailey azonnal tiltakozott, kijelentette hogy már másodszor hallja „ per folyamán a „játszott” kifejezést. Ha valamivel játszott — mondta —, legföljebb az életével.. Az ügyész így válaszolt: — Nem, uram, egyszerűen játszott, mint egy unatkozó gyerek. Az életével? Igen, azzal is. De mindenekelőtt és sokkal inkább mások életével, ártatlan emberekével. Az ön védenie Amerika egyik leggazdagabb családjának tagja és úgy nőtt fel hogy minden pillanatban tudta ezt. Puha párnák vették körül, nem volt számára igazi tét, mert szinte minden szándéka megvalósulásra ítéltetett. Az ilyen ember éppúgy csömört érez, mini az, akinek semmi sem sikerül, ráadásul még unatkozik is. Unatkozik, Mr. Bailey, pokolian, elviselhetetlenül unatkozik. Az elrablás tényét nem vitatom de ez és az unalom együtthatása vezette el a vádlottat a Hibernia bankba. A nagyágyú Browning ügyész ezután bevetette legnagyobb fegyverét. Utalt arra, hogy a védelem szerint a vádlott állandóan szigorú őrizet alatt volt és életveszélyes fenyegetés nyomása alatt élt. Ezután így folytatta: — Miss Hearst, úgy tűnik. ön a Harris házaspártól rettegett „ legjobban. Patricia Hearst: „Így igaz." Browning ügyész: „7974. május 29-én Harrisék loptak a Los Angeles-i Mel sportáruházból. ön egyedül várt rájuk a kocsiban, fényes nappal, a zsúfolt utcán. Miért nem ment be az első őrszobára?" Vádlott: „Meg voltam felemlítve.” Az ügyész: „Ériem. ön félt. De amikor az áruházban felfedezték a lopási, Harrisék kirohantak, a személyzet pedig utánuk vetette magái. Mit tett ön akkor? ön, aki félt.. Vádlott: „Hát... Fedeztem a visszavonulásukat...” Az ügyész: „Igen, kisasz- szony, ön, aki rendőrt keresni félt, attól nem félt,■ hogy géppisztollyal söpörjön végig a forgalmas Los An- geies-i utcán. Addig nyomta a ravaszt, amíg a tár ki nem ürült. Isteni csoda, hogy nem történt katasztrófa. És mindezt állítólag azért, mert meg volt félemlítve . „** A döntés Ezek után az esküdtszéknek nem volt nehéz dolga. A testület elnöke, egy nyugállományú repülőezredes, ürmeHét végi legyzet Seholsines állam Éveken át ez orránál fogva vezette tizenöt görög a rendőr* séget, a vámhatóságot, valamint az adóhivatalt. Görögországban a külföldiek ugyanis adómé me- sen vásár olhatnak ingatlant„ vámmentesen gépkocsit, és máé. nagy értékeket, $ ilyenkor nem kell mást tenniük, mint. bemutatniuk az útlevelet. •Hogy va laki amerikai, etíópiai, vagy tegyük fel antiguai állampolgár„ ebben az esetben közömbös. Itt álljunk meg! Az említettek antiguai útlevéllel vásárolgattak, az illetékesek pedig nem, jöttek rá arra, hogy Antique, állam, — nincs. Létezik ugyan egy sziget a Kariö-tangcren„ amelynek ez a neve, de e földdarabocska brit fennhatóság alatt áll. Sem állami státusa nincs még kevésbé útlevélkiadási joga. Lakói természetesen nem tudtak arról, hogy Athénben egy bizonyos úr az ő hon- zuluknak adja ki magát,, és jó pénzért angol nyelvű útleveleket osztogatott „Antigua Allam,a körpecsétjével. No, de ha angol az útlevél nyelve, nyert ügye van a tulajdonosnak. Ez rendkívül meggyőzően hat az illetékes hivatalnokokra. Akinek ugyanis angol nyelvű útlevele van, csak gazdag külföldi lehet. Még akkor is. ha folyékonyan beszél görögül. Ám, hogy még meggyőzőbb legyen a dolog, és még inkább aláhúzzák az okmány előkelő, nyugati jellegét, belepecsételtek egy záradékot. Eszerint a jelen útiokmány érvényes az egész ri- lágra — kivéve a Szovjetuniót* Kubát és a többi szocialista országot. Melyik vámtisztviselőa adóhivatalnok kételkedhetett ezután abban hogy itt csak a dollár- vagy a fontövezetből érkezeit személyről lehet szt,5. Még ha az illető drahmával fizetett is. Az ötlet kifundálóját már nem vonhatják felelősségre —- eltávozott az élők sorából. Tanítványai azonban mostanáig folytatták művét. Rövidesen a bíróság foglalkozik majd vélik, és e fordított szemléletű útlevelek ügyével is. A törvény emberei állapíthatják majd meg kesernyés mosollyal, hogy ■ ezek ez útlevelek hamis világot tükröztek: ha egyes görög hatóságoknak előbb jutott volna eszükbe„ hogy a Szovjetuniós Kuba és a többi szocialista állam létezika Antigua viszont nincs, megtakaríthattak volna jó néhány mii« liót. Tatár Imre pélyesen bejelentette. hogy ,,Patricia Campbell Heorstöt az esküdtszék bűnösnek ta~ látta”. Az újságírók a telefonhoz rohantak és Amerikát. a világot beszáguldottá a hír, hogy az elrabolt milliomoslányból bankrablóvá lett vádlottat az esküdtszék elvi döntése alapján hamarosan elítéli a bíróság. A bíróság elnöke záróbeszédében külön hangsúlyozta: „Az esküdtszék döntése után többé nem lehet helyt adni a védelem ama kérésének, hogy a vádlott állapotát ne~ vés pszichiáterek tanulmá- nyúzzák". Mégis ez történt. Hosszú hónapok múltak el ítélet nélkül és az ítélet — hét év börtön — kihirdetése után a milliomoslányt egymillió dollár óvadék ellenében szabadlábra helyezték. A szupersztár ahhoz nem volt elég erős. hogy a tényekkel szemben megnyerje a pert. De az ő összeköttetései és apuka pénze együttesen ahhoz mar elegendőnek bizonyult, hogy a kulisszák mögött hatalmas gépezet induljon meg és megszülessék a már említett fordított szenzáció: vagyis az, hogy az úrilány ismét a saját ágyában alszik. Amikor a San Francisco-i rádió tudósítója megkérdezte a per egyik megfigyelőjét, Alan Dershowitz jogász- professzort, a Harvard egyetem tanárát, mi a.véleménye a történtekről, a professzor így felelt: — Ez a per döbbenetes kórkép a hetvenes évek .Amerikájáról. Az újságki- rály bankrabló lányát nem lehetett egyszerűen felmenteni — a teljesen ártatlan Angela Davis felmentéséhez is öt kontinens egyetemes tiltakozására is sok időre volt szükség —. de úgy kellett elmarasztalni, hogy végül is ne töltsön túl sok idői a rács mögött. Azt hiszem, ennek megfelelő volt~ a forgatókönyv is. Amerikai legjobb védőügyvédje elveszítette a pert és ezzel rivaldafényben bebizonyították, hogy törvényeink a milliomosokra is vonatkoznak. De eztán kihunytak a reflektor- fények és a jótékony félhomályban megkezdődött a következő felvonás. Amelynek már az elején saját ágyában, aludt a vádlott.. Harmat Endre *
