Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

Heti külpolitikai összefoglaló Corvalán kitüntetése 5 A HÉT CÍMSZAVAKBAN: l iStFO: 5 Külügyminiszterünk Buja Frigyes Törökországgá utazik 5 — A Rhodesiával határos afrikai frontáUamók ianácsko­5 zása i : FDD: J A PFSZ Központi Tanácsának illése Damaszkuszban — s Barre, francia kormányfű londoni látogatása — Tünteté­j sek Spanyolországban J BROA: i Honecker—Tito találkozó Belgrádban — Leonyid Brezs­J nyei) fogadja az olasz külügyminisztert — Libanonban- < lejár a nehézfegyverek beszolgáltatásának határideje — 5' A luxemburgi külügyminiszter Prágában i SÜTORTÖK: < Ford utolsó kongresszusi üzenete — A vietnami parla­j mení ülése — A Biztonsági Tanács Botswana panaszát í tárgyalja í ‘tNTRK: 1 7 Előkészületek Carter beiktatására, a jövendő elnök sa)~ < tóértekezlete — Pekingben Teng Hsziao-ptng rehabilitáld­< sii követelik, cáfolják, hogy a politikus töltené be a kor­le mányfői posztot í -ZOM BAT: í Tanácskozik Moszkvában a békeszerető erők világfóruma J — Arabközi megbeszélések a genfi újrakezdés érdekében \ Kommentátinnks, Réti Erviné a szó: A hét 3 kérdése Az év második hetében magasabb sebességfokozatra kapcsolt a diplomácia: há­rom állam- illetve kormány­fői. hét külügyminiszteri ta­lálkozóról tudósítottak a je­lentések. A megválasztott amerikai elnök — öt nappal a beiktatása előtt — telefon útján teremtett közvetlen érintkezést legfontosabb szö­vetségeseivel, de az a jövő kérdése, hogy a mézeshetek után, megmarad-e a „köz­vetlen tárcsázás”. Az állam­közi diplomácia mellett meg­kezdte mozgalmasnak ígér­kező évadját a népi diplo­mácia is, Moszkvában ta­nácskozik a békeszerető erők világfóruma. 1. Mi jellemzi az évkezdő tárgyalásokat? A magyar külügyminiszter Ankarában, az olasz Moszk­vában. a luxemburgi Prágá­ban,-& portugál Belgrádban, s egyszerre három ország diplomáciájának irányítói tartózkodnak a "Közel-Kele­ten. A kelet-nyugati- tár­gyalások folytatódnak. A kétoldalú kapcsolatok mellett mind többször kerül szóba a június 15-re terve­zett belgrádi konferencia is. Az európai biztonsági kon­ferencia „negyedik kosara” ugyanis olyan megállapodási tartalmaz, hogy a jugoszláv fővárosban a nyár kezdetén összeülnek a harmincöt ér­dekelt ország követen az ügyrend elfogadása után kü­lönleges kormánymegbízot­tak — minden valószínűség szerint külügyminiszter-he­lyettesek — veszik át a sta­fétabotot majd a tíz-tizen- két hetesre tervezett megbe­szélés-sorozat a külügymi­niszterek összejövetelével zárulnak. A központi téma. miként valósulnak meg a helsinki zöld könyv, az Eu­rópai Charta előírásai. Ha nagyon leegyszerűsített elő- mérleget vonunk: az európai politikai légkör kétségkívül javult, helsinki szelleme rea­litás de számos vonatkozás­ban. nem történt haladás, a fejlett tőkés országokban egymást'követő, kiélezett vá- !a*z,+ási kampányók sajnos nem biztosítottak kedvező feltételeket a továbblépéshez. A szocialista országok azon­ban nem kölcsönös vádasko­dásokból álló panasznapot aka’-rak Belgrádban, hanem az újabb együttműködési le­hetőségek és formák felkuta­tására összpontosítják figyel­müket. Egyetlen meggyőző nélda: máris javaslatok hangzottak el ossz-európai szakértekezletek így energe­tikai környezetvédelmi, szál­lítási és közlekedési konfe­rencia megrendezésére. A k" '•‘'»■.•miniszterek széles- kö­rű személyes érintkezése jó alkalmat nyújt a vélemény- cserére, a belgrádi felkészü­lésre. „Yes Sir!”, vagyis „igen uram!” — a benfentesek szerint pontosan ennyiből ál! Fukuda Taken új japán 197?. január 16.» vasárnap kormányfő angol nyelvtudá­sa. ezért tolmács útján tár­salgóit, amikor James Car­ter, a beiktatásra váró új ' amerikai elnök felhívta te­lefonon, hogy rövid eszme­cserét folytassanak. Hason­lóképpen csengett a készülék Londonban, Bonnban és Pá­rizsban — Carter a hírek szerint egy nyugati gazdasá­gi csúcstalálkozó tervéről folytatott eszmecserét. Sür­gősnek tűnik az ügy, hiszen niég nem tette le az esküt, a hét Ford búcsújának jegyé­ben telt. A távozó elnök ter­mészetesen átadhat bizonyos tapasztalatokat, miután a gazdasági csúc6 Puerto Ri­co festői szigetén sem ho­zott átütő eredményeket, nem olyan régen, tavaly nyáron. A fejlett tőkés or­szágok között ugyanis nem csekélyek az ellentétek, erős törekvés mutatkozik meg a válság következményeinek kölcsönös áthárítására, s nem biztos, hogy az ameri­kai indítványokra a japán kormányfő használni fogja szerény angol szókincsét: „Yes, Sir!” i. Miben ill a. moszkvai békéi órám jelentősége? Jó három esztendővel ez­előtt, 1973 októberében ült össze Moszkvában a béke­szerető erők világkongresszu­sa, amely mind ez ideig a leg­nagyobb méretű és legszéle­sebb körű rendezvénye volt a népi diplomáciának, a bé­kéért küzdő tömegmozga­lomnak. Jóllehet éppen ez a sokféleség kizárta, hogy valamiféle zárt szervezet ala­kuljon, a kongresszus egy folytató-összekötő bizottságot alakított, amelynek két társ­elnöke Romes Chandra. a BVT főtitkára és Sear. McBrifdge, volt ír külügy­miniszter az ENSZ Nobel- békedíjjal kitüntetett ' főbiz­tosa lett. Ez a bizottság hív­ta egybe Moszkvában a bé- keezerető erők vüágíórumát. A félezer küldött ezúttal csupán kér plenáris tanács­kozást tart a KGST-palota nagytermében, az érdemi munka tizenhárom viíacso- por.tban zajlik, amelyek sor­rendbe veszik a leszerelés, a íegyverzetcsökkentés idő­szerű kérdéseit, fontos ja­vaslatokat dolgoznak ki. A nagy munka — amelyben részt vállal a Kállai Gyula vezette magyar delegáció is — azt célozza, hogy a világ közvéleményét mozgósítsák a leszerelési feladatok érdeké­ben. meggyorsítsák a tárgya­lási folyamatokat. Elég arra utalni hogy az EBK helsinki csúcsértekez­letét miként segítette elő a kontinens társadalmának közgyűlése; a ciprusi vál­ságtól a közel-keleti krízi­sig, hogyan nyilvánítják vé­leményüket a különböző szolidaritási konferenciák; milyen erőteljes mozgalom bontakozott ki — azENSZ- döntésekkel párhuzamosan — áz apartheid rezsimnek felszámolásáért. A hagyo­mányokat követni kell, s bizonyosak lehetünk abban, hogy a moszkvai fórum, a ■maga eszközeivel, jelentő. Píyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke január 14-én átnyújtotta a Lentn-rendet Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt titkárának. (Népújság telefotó — Pl—MTI—KS) Fejtételek Portugáliának sen előremozdíthatja a le­szerelési világkonferencia, a fegyverzetcsöikkentés ügyét. 3. Miről szólnak a leg­újabb tacepaok? A nagybetűs plakátok, a iacepaók egy évtizede hoz­zátartoznak a pekingi utca­képhez, s a kínai főváros­ból érkező jelentésekhez. Jóllehet az elmúlt napok a Csou-évforduló jegyében teltek (most volt a minisz­terelnök halálának első év­fordulója) a legtöbbször Teng Hsziao-ping neve ke­rült felszínre akinek élet­rajza ugyancsak mozgal­masnak mondható. A KKP főtitkárából a kulturális forradalom idején sertés­gondozó lett, azután mi­niszterelnök-helyettes és a nagybeteg Csou utódjelölt- je. majd „a pártban kapi­talista úton járó személy” és egy új kampány cél­pontja. A plakátok most rehabilitálását és kineve­zését követelik; s a „né­gyek bandájának” áldozata­ként említik. Egy hongkon­gi lap egyenesen azt írta, hogy Teng a kínai minisz­terelnök, de ezzel kapcso­latosan cáfolatok hangzot­tak el Pekingben. Természetesen értelmet­len lenne bármiféle talál­gatás, amint elég sok a másirányú — s tegyük hoz­zá: ellenőrizhetetlen — hí­resztelés a külföldi sajtó­ban Kínáról: ezek állító­lagos összetűzésekről. kü­lönböző irányú fejlemé­nyekről szólnak. Ami meg­állapítható: a kínai belső helyzet, minden jel sze­rint erőteljes mozgásban van, s még idő . kell az események letisztult meg­ítéléséhez. Bizalmas tárgyalások kez­dődtek Lisszabonban a por­tugál kormány és három nyugati gazdasági szerve­zet, a Nemzetközi Valuta Alap, a Világbank és az Európai Beruházási Bank megbízottai között a Portu­gáliának nyújtandó hitelek folyósításának feltételeiről és felhasználásáról. Az Expresso tudni véli hogy a kölcsönök fejében a portu­gál kormánynak „szociális paktumra” kell kényszeríte­nie a szakszervezeteket a be­ruházásokhoz szükséges „szo­ciális nyugalom” szavatolá­sa érdekében, továbbá kár­talanítania kell a forrada­lom idején államosított üze­mek tulajdonosait és rész­vényeséit. Fokozatosan meg kell nyitnia a portugál pia­cot a külföldi áruk előtt. MilliomoslánybAI bankrabló (3.) IJj felvonás, félhomályban Bailey, a ezupervédő újabb nagy vereséget szen­vedett, amikor kiderült, hogy védence a bankrablás során nagyon is aktívan vi­selkedett. Amikor az ügyész emlékeztette arra, hogy az automata kamera tanúsága szerint a vádlott kezében a rablás során fegyver volt, a védő indulatosan közbeszólt: — Fegyver volt, fegyver volt! Mert kínzói a kezébe nyomták meri hozzá tarto­zott a rákényszeríteti sze­rephez, aminek eljátszásá­tól az élete függött. Browning ügyész: „Tölt­ve volt az a fegyver Mr. Bailevf” Bailey: „Nem tudom, és nem is tudhatom, mert Miss Hearst sem tudja. És ami sokkal fontosabb, akkor sem • tudta! Annyit értett a fegyverekhez, mint tyúk az ábécéhez.” Ez nagy hibának bizo­nyult Az ügyész ugyanis kérte a bíróságot egy Ber­zins nevű szemtanú kihall­gatására, aki elmondta: lát­ta , vádlottat, amint na­gyon is szakszerűen bizto­sította ki a géppisztolyt. „Éhhez én aztán értek, tisz­telt bíróság — jelentette ki. — Három évet töltöttem Vietnamban. Állíthatom, 'hogy a váá'loti szakértő kézzel bánt az M—1 típusú fegyverrel.” Az ügyész ismét kijelen­tette, hogy a vád most már többszörösen is bizonyí­tottnak érzi az ügy lénye­gét. Miss Hearstöt —mond­ta — ugyan valóban elra­bolták. és az azt követő rövid időszakban megfélem­lítették. De tizenegy héttel később a rablás napján, a vádlott már önkéntesen, sőt önfeledten játszott. Á védő tiltakozik Bailey azonnal tiltakozott, kijelentette hogy már má­sodszor hallja „ per fo­lyamán a „játszott” kifeje­zést. Ha valamivel játszott — mondta —, legföljebb az életével.. Az ügyész így válaszolt: — Nem, uram, egyszerű­en játszott, mint egy unat­kozó gyerek. Az életével? Igen, azzal is. De minde­nekelőtt és sokkal inkább mások életével, ártatlan emberekével. Az ön véden­ie Amerika egyik leggaz­dagabb családjának tagja és úgy nőtt fel hogy min­den pillanatban tudta ezt. Puha párnák vették körül, nem volt számára igazi tét, mert szinte minden szán­déka megvalósulásra ítél­tetett. Az ilyen ember épp­úgy csömört érez, mini az, akinek semmi sem sikerül, ráadásul még unatkozik is. Unatkozik, Mr. Bailey, po­kolian, elviselhetetlenül unatkozik. Az elrablás té­nyét nem vitatom de ez és az unalom együtthatása ve­zette el a vádlottat a Hi­bernia bankba. A nagyágyú Browning ügyész ezután bevetette legnagyobb fegy­verét. Utalt arra, hogy a védelem szerint a vádlott állandóan szigorú őrizet alatt volt és életveszélyes fenyegetés nyomása alatt élt. Ezután így folytatta: — Miss Hearst, úgy tű­nik. ön a Harris házaspár­tól rettegett „ legjobban. Patricia Hearst: „Így igaz." Browning ügyész: „7974. május 29-én Harrisék lop­tak a Los Angeles-i Mel sportáruházból. ön egyedül várt rájuk a kocsiban, fé­nyes nappal, a zsúfolt ut­cán. Miért nem ment be az első őrszobára?" Vádlott: „Meg voltam fe­lemlítve.” Az ügyész: „Ériem. ön félt. De amikor az áruház­ban felfedezték a lopási, Harrisék kirohantak, a sze­mélyzet pedig utánuk ve­tette magái. Mit tett ön akkor? ön, aki félt.. Vádlott: „Hát... Fedez­tem a visszavonulásukat...” Az ügyész: „Igen, kisasz- szony, ön, aki rendőrt ke­resni félt, attól nem félt,■ hogy géppisztollyal söpörjön végig a forgalmas Los An- geies-i utcán. Addig nyom­ta a ravaszt, amíg a tár ki nem ürült. Isteni csoda, hogy nem történt kataszt­rófa. És mindezt állítólag azért, mert meg volt fé­lemlítve . „** A döntés Ezek után az esküdtszék­nek nem volt nehéz dolga. A testület elnöke, egy nyugállo­mányú repülőezredes, ürme­Hét végi legyzet Seholsines állam Éveken át ez orránál fogva vezette tizenöt görög a rendőr* séget, a vámhatóságot, valamint az adóhivatalt. Görögországban a külföldiek ugyanis adómé me- sen vásár olhatnak ingatlant„ vámmentesen gépkocsit, és máé. nagy értékeket, $ ilyenkor nem kell mást tenniük, mint. bemu­tatniuk az útlevelet. •Hogy va ­laki amerikai, etíópiai, vagy te­gyük fel antiguai állampolgár„ ebben az esetben közömbös. Itt álljunk meg! Az említettek antiguai útlevéllel vásárolgat­tak, az illetékesek pedig nem, jöttek rá arra, hogy Antique, állam, — nincs. Létezik ugyan egy sziget a Kariö-tangcren„ amelynek ez a neve, de e föld­darabocska brit fennhatóság alatt áll. Sem állami státusa nincs még kevésbé útlevélki­adási joga. Lakói természetesen nem tudtak arról, hogy Athén­ben egy bizonyos úr az ő hon- zuluknak adja ki magát,, és jó pénzért angol nyelvű útlevele­ket osztogatott „Antigua Allam,a körpecsétjével. No, de ha angol az útlevél nyelve, nyert ügye van a tulaj­donosnak. Ez rendkívül meg­győzően hat az illetékes hivatal­nokokra. Akinek ugyanis angol nyelvű útlevele van, csak gaz­dag külföldi lehet. Még akkor is. ha folyékonyan beszél görö­gül. Ám, hogy még meggyőzőbb legyen a dolog, és még inkább aláhúzzák az okmány előkelő, nyugati jellegét, belepecsételtek egy záradékot. Eszerint a jelen útiokmány érvényes az egész ri- lágra — kivéve a Szovjetuniót* Kubát és a többi szocialista or­szágot. Melyik vámtisztviselőa adóhivatalnok kételkedhetett ez­után abban hogy itt csak a dollár- vagy a fontövezetből ér­kezeit személyről lehet szt,5. Még ha az illető drahmával fizetett is. Az ötlet kifundálóját már nem vonhatják felelősségre —- eltá­vozott az élők sorából. Tanítvá­nyai azonban mostanáig foly­tatták művét. Rövidesen a bíró­ság foglalkozik majd vélik, és e fordított szemléletű útlevelek ügyével is. A törvény emberei állapíthatják majd meg keser­nyés mosollyal, hogy ■ ezek ez útlevelek hamis világot tükröz­tek: ha egyes görög hatóságok­nak előbb jutott volna eszükbe„ hogy a Szovjetuniós Kuba és a többi szocialista állam létezika Antigua viszont nincs, megtaka­ríthattak volna jó néhány mii« liót. Tatár Imre pélyesen bejelentette. hogy ,,Patricia Campbell Heorstöt az esküdtszék bűnösnek ta~ látta”. Az újságírók a tele­fonhoz rohantak és Ameri­kát. a világot beszáguldottá a hír, hogy az elrabolt mil­liomoslányból bankrablóvá lett vádlottat az esküdtszék elvi döntése alapján hamaro­san elítéli a bíróság. A bíró­ság elnöke záróbeszédében külön hangsúlyozta: „Az esküdtszék döntése után többé nem lehet helyt adni a védelem ama kérésének, hogy a vádlott állapotát ne~ vés pszichiáterek tanulmá- nyúzzák". Mégis ez történt. Hosszú hónapok múltak el ítélet nélkül és az ítélet — hét év börtön — kihirdeté­se után a milliomoslányt egymillió dollár óvadék el­lenében szabadlábra helyez­ték. A szupersztár ahhoz nem volt elég erős. hogy a té­nyekkel szemben megnyerje a pert. De az ő összekötteté­sei és apuka pénze együtte­sen ahhoz mar elegendőnek bizonyult, hogy a kulisszák mögött hatalmas gépezet induljon meg és megszüles­sék a már említett fordított szenzáció: vagyis az, hogy az úrilány ismét a saját ágyá­ban alszik. Amikor a San Francisco-i rádió tudósítója megkérdez­te a per egyik megfigyelőjét, Alan Dershowitz jogász- professzort, a Harvard egye­tem tanárát, mi a.véleménye a történtekről, a professzor így felelt: — Ez a per döbbenetes kórkép a hetvenes évek .Amerikájáról. Az újságki- rály bankrabló lányát nem lehetett egyszerűen felmen­teni — a teljesen ártatlan Angela Davis felmentéséhez is öt kontinens egyetemes tiltakozására is sok időre volt szükség —. de úgy kel­lett elmarasztalni, hogy vé­gül is ne töltsön túl sok idői a rács mögött. Azt hiszem, ennek megfelelő volt~ a for­gatókönyv is. Amerikai leg­jobb védőügyvédje elveszí­tette a pert és ezzel rivalda­fényben bebizonyították, hogy törvényeink a millio­mosokra is vonatkoznak. De eztán kihunytak a reflektor- fények és a jótékony félho­mályban megkezdődött a kö­vetkező felvonás. Amelynek már az elején saját ágyában, aludt a vád­lott.. Harmat Endre *

Next

/
Thumbnails
Contents