Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-14 / 11. szám
Félidőben a vizsgaidőszak 110 ezer hallgató ad számot tudásáról Átlagovasók könyvespolcára kívánkozó mű látott napvilágot a Gondolat Kiadó 1976-os termésében. A címe — Világirodalmi Kis- enciklopédia — ezúttal többet takar, mint a „világ- irodalom’’ megszokott fogalma; a két kötet több mint 1400 odalán ugyanis nemzetünk irodalmának nagyjai is helyet kaptak. A szerkesztőik — Köpeczi Béla és Pók Lajos — gondoskodtak arról, hogy az írók lexikális bemutatása után az egyes népek irodalmáról is vázlatos képet kapjon a olvasó. Néhány adat: az enciklopédia a világ 3182 irodalmi személyiségéről nyújt ismereteket rangjukkal arányos terjedelemben. Az ókori görögöktől kortársainkig, a harmadik világ íróitól hazánk Kossuth-díjas költőiig valamennyi jelentős — és kevésbé jelentős — alkotóról tájékoztatással szolgál az enciklopédia. Az egyes lexikon-cikkeket helyenként fényképek — raj-, szoborportrék — is kiegészítik. A mű 214 szakember munkáját vette igénybe; tárgyi alapját friss eredmények képezik, hiszen a kutatók 1976. márciusában fejezték be az anyaggyűjtést. A szerkesztő abban a reményben bocsátja útjára a Világirodalmi Kisenciklopédiát, hogy az — mint előszavában írja — „hasznos szolgálatot tehet a nagyközönségnek”, Félidejénél tart az egyetemeken, főiskolákon a vizsgaidőszak. Az általában január utolsó, február első hetéig tartó félévi beszámolási időszakban hazánk 18 egyetemén, 33 főiskoláján és öt képző intézményében ,, különböző tagozatokon több mint 110 ezer hallgató ad számot tudásáról. A nappali tagozatokon mintegy 65 ezren kollokválnak, szigorlatoznak. Harmincöt és fél ezer elsőéves először éli át az egyetemi, főiskolai vizsga izgalmait. közülük 17 ezren a nappali tagozaton tanulnak. Decemberben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, az orvos- valamint agrártudományi egyetemen több mint ötezer hallgató vizsgázott, illetve vizsgázik ezekben a hetekben. A természettudományi karon fokozott figyelmet fordítottak a fizikai dolgozók gyermekeinek a segítésére. Az egyetemi felvételi előtti foglalkozás nem maradt el a félév során sem, úgynevezett vizsga-előkészítő kon. zultációkat tartottak részükre. A mostani időszakban vált általános gyakorlattá az Orvostudományi Egyetemen a jegymegajánlás. A hallgatók közül sokan a félévi munk0 alapján kapják meg a vizsgajegyet egy-egy tárgyból. Ez lehetővé teszi, hogy alaposabban felkészülhessenek a többi vizsgára. Az agrártudományi egyetemen különös gondot fordítottak a vizsgadő- szak és a tudományos diákköri munka összehangolására, s ennek nyomán a hallgatóknak több idejük marad a tudományos tevékenységre. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányász-, kohász- és gépészmérnöki karán több mint háromezren vizsgáznak, közülük 900 levelező tagozatos. Több évi szünet után az idén vizsgáznak a bányamérnöki kar újra indított levelező tagozatán is az elsőéves hallgatók. A Comenius nevét viselő sárospataki tanítóképző főiskolán a több mint száz elsőéves az átalános tanulmányi tárgyakon kívül a választott két szakkollégiumi tárgyból is számot ad felkészültségéről. Mintegy hatezer hallgató vizsgázik ' ebben az időben Pécs két egyetemén és három főiskoláján. Az orvos- tudományi egyetemen a megreformált tantervnek megfelelően a negyed-, ötöd- és hatodéves medikusok nem a hagyományos tantárgyi vizsgákon számolnak be, hanem úgynevezett blokkzáró vizsgát tesznek. A blokk tulajdonképpen tantárgycsoportot jelent. Az egyetemen egy-egy témakört teljes komplexitásban oktattak összefüggésben a különböző szakágazatok odavágó anyagával, s ennek megfelelően történnek a vizsgák is. Egy-egy oktató természetesen képtelen lenne számon kérni az egész anyagot, ezért a szakágazatok közösen teszteket állítottak össze, és a hallgatók tesztlapokon adtak, illetve adnak számot felkészültségükről. A blokkzáró vizs- vizsgát megelőzően „ klinikákon és kórházakban zajlottak le a gyakorlati vizsgák, Az egyetem megállapodást kötött a körzetéhez tartozó Baranya, Somogy, Tolna. Vas és Zala megye tanácsaival, 6 ennek nyomán a medikusok a megyei kórházakban folytatták 6—7 hetes szakmai gyakorlatukat. A fiatal orvosjelöltek a gyakorlat befejezése után az illető kórház orvosbizottsága előtt vizsgáztak gyakorlati ismeretekből. A szegedi felsőoktatási intézményeikben hatezer nappali háromezer levelező és esti tagozatos hallgató ad számot tudásáról. Az általában február 10-e körül záródó vizsgaidőszakban több mint 30 ezer új osztályzat kerül be az indexekbe. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán mintegy 1500—1500 nappiai és levelező tagozatos vizsgázik. A levelezők többsége ma még mint képesítés nélküli nevelő dolgozik a dél-alföldi megyék általánc« iskoláiban. Az első részeredmények szerint elsősorban a matematikavizsgák letétele okozza a legtöbb gondot A nemzetiségi iskolákba készülő tanárjelöltek a román és szlovák tanszékeken többségében példamutatóan felkészültek. (MTI) Két festő - rózsaszínben Ha igaz, hogy a stílus maga az ember, akkor a Gyöngyösön kiállító két festő nagyon azonos alkatú, látásmódú. mintha mind a ketten arra az egy forrásra járnának. Ha emiatt a mégha tároró alapmotívum miatt rendezte a szervezői tudat egy kiállításba munkáikat, máris világos és egyértelmű a szándék. Milyen jelek árulkodnak a két festő hangnembeli összecsengéséről ? Mindenek előtt és a leg- hangsúlyozottabban a színeik világa és skálája. A sárgától a vörösig tágul, illetve szűkül ez „ skála, aminek igazát még az sem teszi kétségessé, hogy olykor a kék és a zöld is helyet kap a képben. De ezek csak amolyan segédszínek, főként olyankor, amikor a téma öntörvénye miatt nem. kerülhetők el. Az egész kiállítás valamiféle rózsaszín derengésben vibrál. De ez a rózsaszín nem a sziruppal leöntött valóság negédessége, hanem a két festő lelki hullámzásának rezgésszámait mutatja fel. A rezgéstartományok közül elsősorban a szép és a jó fogalmai hangsúlyosak, de megtalálható a riadtság is a valóság keménységének lehetőségétől. a tiltakozás a reális környezet fájdalmat sugalló élei, sebet ígérő hegyes csúcsai ellen. Mintha egyetlen mondanivalójuk lenne: Emberek, legyetek jók. ne gonoszkodjatok, ne okozzatok egymásnak fájdalmat, hanem azt keressétek, ami mindenkinek mindig az öröm forrása. Narancsszüret volt a Fejér megyei Pázmánd' községben : Csurgó Béláné portáján már harmadszor hozott termést a narancsfa. Nőmig t Utií. január 14„ péntek Ezért van, hogy a vibráló 6zínek szűkített tartománya mellett a felhasznált formák is csak felsejlenek, bár nagyon határozott rajzkészség árulkodik a vázlatosságnak felfogható alaki nagyvonalúság mögött. Mindenekelőtt V. Delast Elena művei közül Tamás című portréja. Csendélet című kompozíciója és Aranyfa című álomképe a legkarakterisztikusabb önmegnyilvánulása. Már ettől eltérő, határozottabb érzelmi töltésű, a belső vívódást jobban eláruló képe A műterem hangulata a maga Vörös lobogásával. Szinte válaszol az előzőekre Somlai Lajos Élet a Fő téren és a Kapu előtt című képe. Az előbbi ‘ egy hatalmas szabadtéri színpad fényárban úszó díszletét is példázza, a meleg, bennső- séges azonosulást, a meghitt jelenlétet jelzi. A Város I. című olajképe új alkotói vo_ nást mutat: a valóság újrarendezését, az önmagával folytatott belső gyötrődésből való kiszabadulást, a valóságba való beavatkozás szándékát. V. Delast Elena hetedik kiállítása éz a mostani, és Gyöngyösre másodszor tért vissza. Somlai Lajos harmadszor hozta el képeit ebbe a mátraalji városba, miután nyolc alkalommal állított ki már 1963. óta. Gyöngyös tehát jó ismerősként köszöntötte a két festőt, érdeklődéssel várta a képeket amelyek nagy örömet szereztek mindazoknak, akik érzékenyen tudnak reagálni a halk szavú költészet megnyilatkozásaira. (G. Molnár F.) A cserjén húsz szem ízletes, kitűnő minőségű gyümölcs termett az idén. Az enyhe időjárásban, a védett, napos domboldalakon nyílik a vadibolya Szekszárd környékén. Januári vadibolyának enyhébb az illata a tavaszinál. A természet januára együtt tréfálkozik velünk? A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának hallgatói a téli hónapokban falusi népművelési gyakorlaton vesznek részt A művelődéselméleti és művelődés- történeti tanulmányok után elsajátítják á felnőttoktatás, ismeretterjesztés, klubvezetés, kiscsoportos foglalkozás, valamint a művelődési^ alkalmak szervezésének és irányításának különböző módszereit is. 1. Egy végre verőfényes nyári napon ismerkedtünk ösz- sze Bolmányi Bertalannal. A volt becsüs és még vol- tabb színesfémügynök (ha Bolmányi van, színesfémügynök is van) megjelent jelenlegi tehertaxiján és beállt portámra (ő hívta így), amelyet csaknem maga alá temetett az építőanyag. Vigyük már mondotta idegesen, azokat az eterniteket és fazsalukat kifele Verőcére, nehogy az a vacak ház (az én készülő házam) papírgalacsinná ázzon. (Készülő faházam egy- része valóban papír.) Megjegyzem, a szértázás veszélyét ő maga (Bolmányi) hozta létre és fokozta végsőkig. Az esős kora nyárban három hétig hitegetett és fújta le a határidőket. Utóbbiakat ugyan- ő adta, először, másodszor, harmadszor, negyedszer, ötödször és hatodszor átlag tehát háromnaponként. A tíznapos gyakorlat idején részt vesznek a falusi KISZ-szervezetek munkájában, a művelődési házak, klubok rendezvényein, az öntevékeny művészeti csoportok foglalkozásain és ismeretterjesztő előadásokat tartanak. Megvizsgálják többek között egy-egy település művelődési objektumainak munkáját, valamint a falusi értelmiség közművelődésben való részvételét. (MTI) Mehettem volna persze másik tehertaxishoz is. De ragaszkodnom kellett (kategorikus imperatívusz) hozzá, az ő becses (volt-becsüs) személyéhez. Nem hagyhattam cserben, mint toleráns áldozat a sebzett lelkű autós gázolót. Feleségemék vállalatának ugyanis rendszeresen B. B. szállított. így lettünk egyébként az idegbeteg protezsáltjai. A vállalatnál megszokták rigolyáit. S ha maszek-udvariatlanságom miatt otthagyja őket i s, feleségem szorul érte, hogy állami kollégáinak új taxisok bolondériáihoz kell alkalmazkodniuk. Szóval: őszintén és fogcsikorgatva örültem, amikor Bolmányi betámított. Megittuk a felest, földobtam a cuccot „ platóra (szakértőén irányított), s indultunk. Azt mondja a Nyugatinál úgy mellesleg — addig hallgattunk —, neki már kilencedik éve van háza Sződli- geten vagy hol. Csónakki- kikötője is van. Saját kibeA tíz kicsi indiánt is? A tíz kicsi indián lázba hozta a tvt néző országunkat Más valaki azt mondta a minap: Azért jó a televízió, mert ki lehet kapcsolni. Ez vicc. Lehet, hogy még annak is rossz! Mindenesetre érdekesek a vélemények. — Szereti a tvt? — Nagyon szeretem! Hogy is mosdjam? Talán nem is tudnék nélküle élni. — Milyen műsorokat néz meg? — Mindent, ami jön. Még a szünetjelet is. — Azelőtt? — A rádió. Az volt a minden. Most már csak a pontos időt. az időjárást, meg a Szabó családot hallgatom. Meg a cigányzenét.. Ismerős család, nekik volt talán a faluban elsőként tét levíziójuk. — Mi a véleményetek a televíziózásról? — Szörnyű lenne nélküle! A múltkor egy hétig rossz volt, nem találta helyét a család. Egészen ünnepszámba ment, amikor végre újra megszólalt és megjelent a képér1 nyőn a monoszkóp. — A hiányérzeten túl miért volt furcsa? Picit elgondolkodnak. — A tv átalakította az életünket, pontosabban az idő-J beosztásunkat. Ha egy-egy jó film, vagy meccs ígérkezik az ember egész nap arra spórol. Amikor elromlott, egyszerre időmilliomosok lettünk, és nem tudtunk mit kezdeni az időinkkel. — Barátok, ismerősök, látogatások? — Igen! Ez is olyan furcsa. Amíg nem volt tv, addig itt a mi falunkban divat volt az egymáshoz járás. Nagy névestéket, hangulatos beszélgetéseket rendeztünk. Most valahogy egy kicsit mindenki otthanülő lett. Nézi a saját tv-jét. — És a gyerekek? — Különösen a nekik nem ajánlott műsorokért vannak oda. Nem akarnak lefeküdni, kukucskálnak. Először veszekedés volt belőle, azután azt mondtam: hagyjuk, ne tiltsuk! Ez is olyan, mint a dohányzás. Minél inkább tiltja az ember a gyerektől, annál inkább kiváncsi lesz és könnyebben rászokik. Így aztán ők is nézték a Tíz kicsi indiánt-, — Szóval mindent néznek. A hétéves lányod is? Észreveszi magát picit restelkedik. — Fene se tudja? Néha nézik, néha nem! Előfordul, hogy a nagymama jó hatással van rájuk, és mégis lefekszenek. Másik ismerősöm tanár. — Sok könyved van. Bizonyára sokat olvasol? — Egyre kevesebbet! Amióta a tv divatba jött, valahogy összekuszálódott az életrendem. Kevesebb idő jut könyvekre, rádiózásra. Azt hiszem még moziba, színházba is ritkábban járok. Vélemények. Érdemes elgondolkodni rajtuk. Egy masí* na, amely átrendezte az életünket, sok vonatkozásban új helyzetet teremtett. Azt hiszem, mégsem szabad lemondani valamilyen ésszerű rendezésről, válogatásról, okos arányok kialakításáról. Ma már úgyszólván a megye minden lakásában van tv. De mi lesz, ha elterjed majd a többcsatornás színes televízió? Szalay István tonozású. Kell az, mert horgászni ha nem is mindig, de csónakázni annál jobban szeret. — Kell — hagyom helyben irigység nélkül. Bár ugye mikor lesz nekem saját kibetonozású csónakkikötőm? Kilenc év múlva még biztos nem. A szemét villantja elé- gülten (érzi, hogy szíven- talált). És máris nyerni ja belém az újabb kábító szöveget. — A gyeppázsitom olyan sima — jelenti be —, mint ez az asztal. És félkézzel a másfél tonnás szélvédőjére kopog. — Csodájára jár az egész környék. Mindenki azt kérdezi, mitől? — Mitől? — kérdezem én is. Bár föltehető, hogy én leszek az utolsó, aki annak a pázsitgyepnek a csodájára sereglik. — Elmondom — csap le B. B. — van időnk. Az ember vesz egy szovjet parkettkefélő gépet. Kéz alatt. A főtengelyét meghagyja. — Meg? — kérdeztem reménytelenül, attól tartva, hogy most majd felsorolja, mi mindent nem hagy meg az ember. De nem sorol. Csak bólint és pereg a nyelve tovább. — A keféket — leszereli az ember. Nem kellenek azok. A kefék helyére föl- erősiti a fűrészlapot. — Szovjet? Vállat von. — Hova gondol? Endé- ká, értem? Ennek a tetejébe teszi az ember a másik acéllapot. Mindegy hogy milyet — tanít ki gunyorosan —, csak kisebb legyen, mint a fűrészlap maga. És néz rám, fenyegetőd en. Most én bólintok egy nagy ijedtet: — Azért, mert nagyobb nem lehet. — Nem bizony! Rá a négy kereket és kész a kocsi. Az ember elszív egy cigarettát és már le is van nyírva a gyeppázsit, csontig. Hogy a nyírással ilyen szerencsésen végeztünk, cigarettával kínálom. — Nem dohányzom. — Csak fűnyírás közben? — ütődök meg. — Akkor se — közli komoran — nem cigarettázni k öli ott, hanem nyírni, amíg tükörsima nem lesz. Akkor a magáénak is csodájára járnak Szégyenkezve kifújom a füstömet az ablakon. — És a ház? — koty- tvantom ki vesztemre. — KI építette? — Mondtam. A matrózok. Rábámulok. Es küdni m úrnők. hogy nem említette. — A metrózok? Mennyi tárig hajózott? — Én‘ — és néz, oldalvást. mint egy gyöngeel- méjűt. — Volt is nekem arra időm De az öregúr, az igen. A sziaripapa. Negyven évig volt uszály kapitány a Dunán. Még hadifogoly is ott vo't Azóta hívják szta- ripapának a matrózok. Különben meg van most is. A haja hótciit», az ember nem is gondolna — Mi i? — vakkantom begerjedve — M'*? (Folytatjuk) . •Sí. I Világirodalmi Kisenciklopédia A januári „nyár” meglepetései Falosi „kóstoló” - népművelésből
