Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-14 / 11. szám

1 Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Husszein király Asszuánban AZ ARAB VILÁGBAN az utóbbi időben egyre gya­koribbá válnak a magas szintű látogatások. Most Husz- szein, Jordánia királya utazott eszmecserére Szadat el­nökhöz. Szadat elnök Husszein mostani vendéglátója nemré­giben a Washington Post nevű vezető amerikai napilap­nak adott interjújában kijelentette: bármely létrehozandó palesztin államalakulatnak szövetségi kapcsolatba kell lépnie Jordániával. A kérdés részletes megoldására az elnök nem tért ki, de nyilvánvaló, egy ilyen megoldás ellentmondásban van a sokat emlegetett rabati határozattal, amely a Pa­lesztin Felszahadítósi Szervezet hatalmazta fel arra, hogy teljes joggal képviselje népét. Ennek megfelelő volt Szadat elnök javaslatának palesztin reakciója is. A PFSZ szóvivője kijelentette: korai még egy hasonló kap­csolat lehetőségeit taglalni, s hozzátette, „Ezeket a kér­déseket a palesztinai nép képviselőinek kell megoldani­uk”. Ez azt jelenti, hogy az egyiptomi indítványról a Palesztin Nemzeti Tanácsnak kell döntenie. (Ez a testü­let a szétszórtan élő palesztinai eredetű közösségek és szervezetek képviselőiből álló emigrációs parlament.) A palesztin—jordániai közös államalakulat terve, azonban korántsem nevezhető újnak. Husszein király már évekkel ezelőtt ismertette hasonló tervét, sőt még új házasságot is kötött egy palesztinai előkelőség leányá­val. A szadati megoldás természetesen nem csupán a hasemita uralkodóház számára lehetne kívánatos megol­dás. Jellemző volt az izraeli kormány külügyminiszteré­nek, Allonnak a megnyilatkozása, aki az egyiptomi elnök javasolta megoldást röviden és velősen a „rabati határozat koporsójába vert első szögnek” nevezte. AZ IDŐKÖZBEN IZRAELBEN kibontakozott hatal­mi harcban is fontos tétel lett a palesztinai probléma hasonló megoldásának lehetősége, s a miniszterelnöki Székre pályázó egyik jelölt szájából hangzott el az a ja­vaslat, mely a jordán—palesztin államot Izraellel és Li­banonnal kívánta volna konföderációba, illetve az Egye­sült Államok védőszárnyai alá vonni. Az pedig, hogy mennyire washingtoni illetőségű ez a javaslat, talán nem is kétséges. (KS) (Folytatás a 2. oldalon) péről és belső viszonyairól. Ford, aki a jövő héten adja át tisztét James Carternak, utolsó nagy beszédében szor­galmazta az új SALT- egyezmény megkötését, de egyúttal sürgette az Egyesült Államok további nagysza­bású fegyverkezését. A távozó elnök ugyanak­kor nagy érdemének tudta ■ be, hogy sikerült megfordí­tani az amerikai fegyverke­zés — állítása szerint — „csökkenő irányzatát”. Az Egyesült Államok „soha nem tűrheti el a hadászati egyensúly rovására való el­tolódást — s még olyan helyzetet sem, amelyben az amerikai nép vagy szövetsé­geseink azt hihetik, hogy az egyensúly rovásunkra elto­lódik” — hangoztatta Ford. Ford hosszú távra szóló hadászati fegyverkezést hir­detve, támogatva a B—1-es bombázó, további rakétahor­dozó tengeralattjárók s új típusú interkontinentális ra­kéták építését. Egyúttal a hagyományos szárazföldi, légi és tengeri erők fejlesz­tését is sürgette, különös te­kintettel a NATO európai erőire. Egyéb külpolitikai kérdé­sekkel foglalkozva az elnök hangsúlyozta az amerikai— kínai kapcsolatok fontossá­gát, tartósságát. Méltatta az Egyesült Államok afrikai szerepét és kijelentette: „hála Amerika vezetésének”, a Közel-Keleten „nagy lehe­tőségek vannak a végleges rendezésre”. Ford simának jellemezte az átmenetet a Carter-vezet- te demokrata kormányhoz és kérte a (demokrata többsé­gű) törvényhozást: ne avat­kozzék be mértéken felül az elnök vezette külpolitikába. Ford, aki képviselőként negyedszázadon át volt a kongresszus tagja, megha­tottan búcsúzott kollegáitól, 'akik meleg ünneplésben ré­szesítették a visszavonuló elnököt. Forlani: kapcsolataink sikeresen fejlődnek Arnaldo Forlani olasz kül­ügyminiszter, akj a szovjet kormány meghívására hiva­talos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, csütörtö­kön Moszkvából Leningrád- ba utazott. Az olasz külügyminiszter két napot tölt Leningrádban. (TASZSZ) Arnialdo Forlani olasz kül­ügyminiszter Moszkvából történt elutazása előtt nyi­latkozott a szovjet vezetők­kel folyatott tárgyalásairól. A CBS amerikai rádiós- és televíziós társaság kom­mentátora szerint általában az számít eseménynek, ha egy úrilány nem alszik ott­hon. Ennek ezúttal az ellen­kezője igaz: a világsajtó 1976. utolsó napjaiban nagy terjedelemben közölte azt a hírt. hogy Patrícia Hearst, az Egyesült Államok egyik leggazdagabb örökösnője hosszú idő után először al­szik odahaza, szülei kasté­lyában. A hír háttere többé-ke- vésbé közismert. Az ifjú hölgyet bankrablásban való részvételért először hét év börtönbüntetésre ítélték majd körülbelül egymillió dollár óvadék ellenében ideiglenesen szabadon bo­csátották. A másik milliót Milliomoslányból bankrabló (1.) „Ciános golyóink vannak... ff Az olasz diplomácia veze­tője megelégedettségét fe­jezte ki Leonyid Brezsnyev- vel és Andrej Gromikóval folytatott eszmecseréinek eredményeit illetően. „Megelégedésemre szolgált — mondta —, hogy alkal­mam volt kifejteni kormá­nyom véleményét az egyes nemzetközi kérdéseikről, s hogy meghallgathattam ä szovjet vezetők álláspontját ugyenezekről a kérdésekről”. BEJRŰT: „A szerda éjfélben meg­jelölt határidőre sikeresen, befejeződött a libanoni konfliktusban részt vett fe­lek nehézfegyvereinek be- szolglátatása és a regulá­ris palesztinai felszabaditá- si hadsereg alakulatai él­ők az országot” — kö- csüíörtökön a kor­mány ellenőrizte bejrúti rá­dió. A rádió híradása sze­rint mind a libanoni bal­oldali fegyveresek és Pa­lesztinái szövetségeseik, mind pedig a jobboldali fegyveresek határidőre be. szolgáltatták és a főváros területén kívül kijelölt be­gyűjtési helyeken az arab­közi békefenntartó erők felügyelete alá helyezték nehézfegyvereiket. BRÜSSZEL: Portugália közös piaci tagságának lehetőségéről rövidesen megkezdődnek az érdemi tárgyalások az EGK vezetői és a lisszaboni kor­mány képviselői között. Az EGK-tagállamok külügymí. niszterei már januári érte­kezletükön kidolgozzák ál­lásfoglalásukat, hogy Mario Soares portugál miniszter- elnök tájékozódó megbeszé­lésein ebből kiindulva foly­tathassák az eszmecserét. Soares közölte a közös-pia­ci tagállamok vezetőivel, hogy rövidesen megkezdi nyugat-európai körutazását s ennek tapasztalatai ^nyo­mán terjeszti majd elő az idén Portugália csatlakozá­si kérelmét. TEL-AVIV: Izraeli kormánytisztvise­lők szerint a francia—iz­raeli kapcsolatokban „vál­sághoz vezetett” az, hogy a francia hatóságok szabadon engedték Abu Daud _ pa­lesztin vezetőt. Hozzáfűzték, Izrael mérlegeli a francia külügy- és a kereskedelem­ügyi miniszter februárban esedékes izraeli látogatá­sának lemondását, vagy el­halasztását, s „felülvizsgál­ja Franciaországgal fenn­tartott kapcsolatainak ösz- szes vonatkozását”. közélében levő egyik lakás ajtaján. Patricia Hearst, aki az egyetem hallgatója volt, lakott ott Gyakran megesett hogy néhány di­áktársa bejelentés nélkül betoppant Ezúttal sem nézett ki; egyszerűen ajtót nyitott Vőlegénye, Stephen Weed, a reggelizőasztalnál maradt Amikor kinyílt az ajtó, elegáns, törékeny le­ány állt ott, kezében re­volverrel. — Először azt hittem — mondta később a tárgyalá­son Patrícia Hearst —, hogy solyogva velük tartani, el­lenkező esetben kénytele­nek lesznek lőni. „Ciános golyóink vannak, egy kar­colás is halálos” — közölte állítólag Harris. Ablaktalan zug A lakásban az elrabolt milliomoslányt betuszkolták egy ablaktalan zugba, ahol a takarítószereket tartották. A helyiség olyan volt, hogy csak feküdni lehetett ben­ne, sem állni, sem ülni nem. A milliomoslány és elrablói. Jobbról az első de Freeze, alias Cinque marsall. a papa Amerika legjobb ügyvédjének fizette ki és komoly esély van arra is, hogy az újságkirály ezen­kívül is nagy összegekkel áldozott különböző politi­kai oltárokon. Mivel mind­az. ami az ítélet előtt és után történt, többé-kevés- bé tipikus, érdemes egy pil­lantást vetnünk a nem mindennapi ügyre. „Azt hittem, a haverjaim.. 1974. február 4-én reggel 9 óra felé csöngettek a ka­liforniai Berkeley egyetem QrMmism 1917. január 14- péntek a haverjaim állnak mögöt­te és valami otromba tréfa az egész. De nem a cimbo­ráim léptek be, hanem két idegen férfi: egy zömök fehér, ma már tudom, hogy Bill Harris és egy fekete óriás, Donald de Frezze aki a szervezetben Cinque mar­sallnak nevezte magát. A revolveres lány mögött a szobába nyomult férfiak leütötték a vőlegényt is, Patricét is és az ájult lányt magukkal vitték. Mi­kor magához tért, felis­merte, hogy egy „országúti cirkáló” hátsó ülése előtt fekszik a földön, több pok­róc alatt. Fuldoklott, úgy érezte nem bírja sokáig. Vagy háromórányi keringés után közölték vele: forgal­mas helyen fognak kiszálL, m, ezért szíveskedjék mo­— Itt teljes, áthatolha­tatlan sötétségben tartot­tak, megmondták, hogy na­ponta kétszer nyitják ki az ajtót. Ilyenkor enni kaptam és egy-két percre elhagyhattam a szobát. Ez volt a kezdet. A foly­tatás meglehetősen rend­hagyónak bizonyult. Erről szóljon az ügyész, aki az 1976. március elsején San- Franciscóban megkezdődött tárgyaláson a következőket mondotta: — A vádlott 1974. április 15-én délelőtt 11 óra 23 perckor, társaival, az SLA fedőnevű terroristabanda tagjaival egyetemben beha­tolt a San Franciscó-i Hi- bernia-bankba. ahol tevé­kenyen részt vett annak kifosztásában, illetve a sze­mélyzet és az ügyfelek sakk-. ban tartásában, brutális meg­félemlítésében. A vád véle­ménye szerint a vád tárgya tökéletesen bizonyítottnak tekinthető. Számos tanú kész eskü alatt vallomást tenni arról, hogy az egyik táma­dó rámutatott a vádlottra és ezt kiáltotta: „Ez itt Ta­nia Hearst!” (Mint ismere­tes, a vádlott az őt elrabló bandához csatlakozva, a „Tania" fedőnevet vette fel.) Többek között — folytatta Browning ügyész — ezt a jelenetet is megörökítette a bank rejtett kamerájáltal készített film, amelyet a képernyőn milliók láttak és amelynek eredetijét a vád — az FBI jóvoltából — a bizonyítékokhoz csatolhatta. Gyakorlatilag ezzel kez­dődött az Egyesült Államok történetének egyik legér­dekesebb bírósági tárgyalá­sa. Mivel - vád tárgyához, a bankrablásban való rész­vételhez semmi kétség nem fért, az ügyész azt kívánta bizonyítani, hogy az elra­bolt müliomoslány önként csatlakozott a bandához. A védő ezzel szemben min­den erőfeszítését arra össz­pontosította. hogy bebizo­nyítsa: Patrícia Hearst mindvégig az emberrablók áldozata maradt és soha nem vált szabad akaratá­ból aktív tettestársukká. A tárgyalás során a vád­lott elmondta, hogy huszon­nyolc nanig tartották az ablaktalan zugban utána is­mét elreitették egy nagy szomélveé.-.lcocsiban. ..Ez­után hetoi<iw csak men­tünk. Kaliforniát oéldául egv csomagtartóba helyezett kukában autóztam be.” Lee F. Ba’lev védő ez­után jelentette ki a tárgya­láson : — Tisztelt bírásán esküdt, hölnveim és uraim! Térvé­nyeink betűse és szelleme szerint senkit nem lehet el- maraSeteini olvan tettekért, amit életnesréhips fenyege­tés hatására követett el A tárgyalás lolvtatád.ott. Harmat Endre (Következik: Ügyész kont­ra szupersztár.) Felhívjuk T. ügyfeleink figyelmét, hogy az UNIVERSAL SZERVIZ ISZ — motorkerékpár, kerékpár; — bádogos; — központi tv-antennaszerelő; — liftjavító és -karbantartó üzemegységeink új eíme; Lakásszerviz ,99 99 Csebokszári-lakótelep, Rákóczi u. 83. sz. (TUZÉP mellett). Telefon: 20-73. UNIVERSAL SZERVIZ ISZ. EGER Gerald Ford a kongresszus elé terjesztett szokásos évi je­lentésében rózsás képet festett az USA nemzetközi szerepé­ről és belső viszonyairól (bal oldali felvétel). A távozó el­nök, aki képviselőként negyedszázadon át volt a kongresszus tagja, meghatottan búcsúzott kollégáitól (jobb oldali felvétel). (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Ford „hattyúdala”

Next

/
Thumbnails
Contents