Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-13 / 10. szám

Pártmunka az „első vonalban” 3. A szocialista közgondolkodásért, életmódért Január 1-től a Mechanikai Művek vette át a hazai telefongyártást. 1977-ben Abonyban 83 ezer darab CB—667-es típusú távbeszélő készüléket készítenek a posta igényei sze­rint. Ugyanakkor Törökbálinton a központi gyáregységben ugyancsak a posta részére megkezdték a pénzbedobós automata telefonkészülékek gyártását. Ezek a készülékek valamennyi városban felszerelhetők, ahol crosbar rendszerű telefonközpont van. Ké­pünkön: szerelőszalagon a pénzbedobós automata telefonkészülék. Egy-egy ilyen készü­lék ára mintegy 23 ezer forint. Ebben az évben ezer darabot rendelt a posta. (KS fotó — Koppány György felvétele) Segít a szaktanácsadás Vita a szőlő- és bor­minőségről MINDEN FEJLŐDÉS ALAPJA a jó munka, a gaz­dasági gyarapodás —, de valóban csak az alapja, ön­magában véve a technikai haladás, a mainál lényege­sen termelékenyebb munka, az anyagi bőség még nem jelent fejlett szocializmust. A szocializmus: emberi rend, emberhez méltó tár­sadalom, melyben minden az ember, a dolgozók érde­kében történik, őket szol­gálja. A fejlett szocializ­mus — szocialista módon gondolkodó és élő, művelt és képzett embereket fel­tételez. A képzettségnek és a műveltségnek, a szocia­lista közgondolkodásnak és az életmódnak, mondhat­nánk, kettős kapcsolata van a gazdasági fejlődéssel: célja és eszköze egyszerre. Célja, hiszen az anyagi termelés végső soron az emberi szükségletek mind teljesebb kielégítését, a nagy tömegek kulturális felemelkedését, értelmes, boldog életét szolgálja a szocializmusban. Eddig is nagy szerepe volt a tudati tényezőknek, s ez a szerep a jelenlegi idő­szakban, főleg hosszabb távra, 15—20 esztendőre előretekintve, szinte meg­hatványozódik. Így fogal­mazza meg ezt a XI. kong­resszuson elfogadott, új pártprogram: „Országunk fejlődésének most követke­ző időszakában növekszik a tudati tényezők szerepe. A fejlett szocialista társada­lom építése olyan emberek munkáját és aktivitását igényli, akik társadalmi céljaink megvalósításában fegyelmezett, jó munkájuk mellett a közügyekből is kiveszik részüket, ismerik és megtartják a szocialista erkölcs normáit, akik szá­mára szocialista hazánk szeretete elválaszthatatlanul összefonódik a nemzetközi­séggel. El kell érni, hogy a javuló anyagi feltételekké! szocialista módon éljünk. Ezért egész társadalmunk Jóllehet, még csak készül­nek a számvetések a tavalyi évről, nem tudják, hogy mit mutat a hivatalos gazdasági mérleg — ám az Egri Építő­ipari Szövetkezetnél máris bizonyos mindenki előtt, hogy az idén, sajnos, elma­rad a nyereségrészesedés... Lehetetlen egyetlen fillért is osztani, mert — előrelát­hatólag — 2,3—2,5 millió fo­rintra rúg a veszteség. Meglehetősen kínos az eset — a K1SZÖV 23 tagszö­vetkezetéből ugyanis mind­össze ez az egy zárta veszteséggel az esztendőt — ám aligha okozott különösebb meglepe­tést azok körében, akiknek valamiféle kis közük is volt, van a ktsz-hez, vagy köze­lebbről ismerték, ismerik. Mondhatni úgy is: szinte várható volt, hiszen a történ­tek nem múlhattak el nyom­talanul. A szövetkezet — különö­sen az utóbbi években — egymás után követte el „bak­lövéseit”. Vállalási politiká­jára a felületesség, a meg­alapozatlanság vált mindin­kább jellemzővé. Lehetőségeit meghaladó megbízásokat is elfogadott, egész sor olyan feladathoz hozzáfogott, amellyel klnnal- keservvel tudott csak megbir­kózni, vagy éppenséggel nem is bírt. Tevékenységében mi­nimálissá szűkült az eredeti fő profilt jelentő felújítás, karbantartás, a mindennapi munkában egyre jobban ki­ütközött a műszaki irányítás. fejlődésének egyik kulcs­kérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszo­nyok gyorsabb, erőteljesebb változása, a szocialista er­kölcs és életmód általános­sá válása.” Pártunk, államunk óriási erőfeszítéseket tesz a szo­cialista társadalmi tudat, közgondolkodás, erkölcs és életmód fejlesztéséért — gondoljunk csak a politi­kai és ideológiai oktatás, a közoktatás, vagy a közne­velés összetett hatásmecha­nizmusára. DE PONTOSAN EZ AZ A TERÜLET, ahol a központi erőfeszítések önmagukban nem képesek a megfelelő hatást elérni. „Lent”, az „első vonalban” kell és le­het csak gondoskodni arról, hogy termékeny talajra ta­láljanak. Szükség van vala­miféle szellemi „katalizá­torra”, hogy a tudat válto­zásainak minden kémiánál bonyolultabb folyamata jó hatásfokkal végbemenjen; hogy pártunknak — a szo­cialista állam intézményei és a tömegszervezetek ál­tal is közvetített — eszmei nevelő munkája, ideológiai és kulturális tevékenysége megteremje a maga gyü­mölcsét. Pártalapszervezeteink egy része ideológiai nevelőmun­ka címén megelégszik a ha­táskörébe tartozó pártokta­tás megszervezésével. Nos, valóban ez a legelső lépés de csakis a, legelső. A helyi politikai szükségleteknek és a résztvevők igényeinek (előképzettségének, korábbi részvételének) megfelelő ok­tatási formák megszervezé­sével, a foglalkozások szín­vonaláról Való gondosko­dással, magasabb iskolákra é tanfolyamokra küldéssel — olyan alapot tud terem­teni a pártszervezet, amely­re a továbbiakban bizton lehet építeni. De hogyan tovább? Csak példákat sorolunk fel a teljesség igénye nélkül. Használja fel az alapszer­ez előkészítés gyengesége, a kivitelezés szervezetlensége, a kapkodás. Mindennek következtében szinte egymást érték a pana­szok, a reklamációk, megnö­vekedtek a garanciális költ­ségek, szaporodtak a kötbé­rek, bírságok, büntetések. Egerben valósággal vicc­ként beszéltek már a járóke­lők például a Bartakovits és a Vörösmarty utcák sarkán, alapjainál évekig megrekedt 6 még most is készülő ötszin­tes, 12 lakásos társasházról. A Széchenyi utcai „Márka” presszóról és a vendéglátó- egységnek otthont adó lakó' épület csigalassúsággal vég­zett átalakításáról, felújítá­sáról — amelyet egyébként amolyan vizsgamunkának szánt a megyeszékhely főút- cáján a belvárosi rekonstruk­ció feladataira is pályázó szö­vetkezet — s felháborodva keresték hosszú idő eltelté­vel a bíróságnál még nem­rég is az igazukat azok a rászedett építtetők akik az Almagyar utcában kért társasházuk elkészülté­nek biztos tudatában már túl is adtak addigi lakásaikon. Holott az épülethez még a mai napig sem fogott hozzá a szövetkezet. S minden bi­zonnyal ismeretes az egriek előtt az a Koháry utcai tár­sasház is, amelyiknek olyan­ra „sikerült” az oromfala egy téli expressz munka során, hogy utóbb rádőlt a szom­szédos kis családi házra, enyhén szólva, alaposan Mmegviselvén” azt. S hogy az vezet a pártélet minden fórumát és módszerét erre a sokrétű nevelőmunkára. Bármit tárgyal is a tag­gyűlés, vagy vezetőségi ülés, ne feledkezzenek meg a téma — akár gazdasági téma — ideológiai vetüle- téről sem. Rendezzenek vi­tákat ilyen kérdésekről; a politikai vitakörök bevált műhelyei ennek. A pártcso­port az egymást jól ismerő kommunisták legszűkebb, szinte családias közössége, különösen alkalmas, érlelő iskolája lehet az eszmei fejlődésnek. Folytassanak alkalmanként személyes be­szélgetéseket a párttagok­kal, pártonkívüliekkel. Ala­kítsanak ki olyan uralkodó légkört a munkahelyen, vagy lakókörzetben, amely légkörben nem teremhet meg a közösségellenes ma­gatartás, amelyben elszige­telődnek az eszméinktől idegen nézetek. Legyen kö­vetelmény minden kommu­nista számára a politikánk, társadalmi rendünk mellet­ti bátor kiállás, s ugyan­akkor a forradalmi fellépés a hibák, a negatív jelensé­gek, a tunyaság, a konzer­vatív szemlélet ellen. Kérje számon az alapszervezet tagjainak egyéni magatar­tását, ne csak pártmunká­ját, hanem munkahelyi és közéleti magatartását is. Álljon ki a népszerűtlen feladatokat is vállaló veze­tők, általában az áldozat­kész emberek mellett. AMIKOR EGY PÄRT- ALAPSZERVEZET tagjai önmagukat és egymást ne­velik a szó egyre mélyebb értelmében kommunistává, akkor egyszersmind tulaj­donképpen a párt vezető szerepét is érvényesítik. Hiszen gondolkodásmódjuk, életmódjuk, erkölcsi maga­tartásuk kisugárzik egész környezetükre; a szó szoros értelmében — társadalom- formáló erővé válik. —• Vége — idegenbeli „szereplésről" is szó essék: a mónosDéli gyerr mekotthon sokáig tartó fel" újítás után sem lett úgy „át­adva”, hogy például a szenny­vízderítőjét ma rendeltetés­szerűen használhassák. So­roljuk tovább...? Csupán az egri főutcai volt érseki istálló tetőmunkáinál több mint 600 ezer forint a szövetkezet ráfizetése, míg a megrendelők tavalyi összes követelése, illetve a szövet­kezet helytelen ármunkája, rosszul elkészített költségve­tései miatti kár több millió forintos. Tetézte a veszteségeket az is, hogy több esztendeig „el­felejtettek" a szövetkezetben selejtezni. Így aztán tavalyra annyi hasznavehetetlen anyag, fogyó- és állóeszköz összegyűlt, hogy értékükön egyszerűen lehetetlen volt' túladni rajtuk. Mindezekhez pedig ráadásul hibás bérpo­litika is járult: kialakult egy olyan fölöttébb furcsa gyakorlat, hogy kisebb telje­sítmények esetén sem lett vé­konyabb a boríték. Ami ké­sőbb — mondani sem kell — szintén megbosszúlta magát. Egy szó, mint száz: a szö­vetkezet — döntően, emlege­tett építőmesteri tevékenysé­gének számos hiányossága miatt — a későbbi legjobb szándékú törekvések, az új vezetés tavasszal kezdett próbálkozásai ellenére is sú" lyos helyzetbe került. Ha lé­nyegesen csökkent létszám­mal is végzett ugyanakkora értékű feladatot, mint a ko­rábbi évben, a kieséseket semmiképpen sem tudta pó* Miért híresek a hevesi bo­rok? Izüket, zamatukat miért kedvelik a külfödiek? Egyszerűnek tűnik a válasz, mert nincs baj a minőségük­kel. Ez a valós tény azonban mégsem olyan egyszerű. A hírnév, az elismerés hosszú évek eredményes munkájának köszönhető, me­lyet az idén január 1-től borgazdasági kombináttá szervezett Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság és a vele kapcsolatban levő sző­lősgazdaságok elértek. Nem­csak az új szőlőtelepítések­ről, a korszerű borgazdasági létesítményekről van szó, hanem a tudományos szakta­nácsadásról is, melyet céltu­tolni tavaly, a hibák elfeled- tetésére nem volt képes. Így — jobb híján — a szanálásért folyamodott a vezetőség, a tanács segít­ségét kérve veszteségei ki- egyenlítéséhez. Ahhoz, hogy tiszta lappal folytathassa a jövőben munkáját. Bár a szövetkezet koránt­sem szerepelt úgy, mint azt várták tőle, az ÉVM-tól, a megyei tanácstól és a KISZÖV-től a IV. ötéves terv időszakában kapott anyagi támogatás fejében nem adta azt, amit kértek cserében s munkájának javításából ta­valy is úgyszólván csak a jó­szándék látszott: a bizalmat nem vonták meg. őszi óvadé­ka után az érdekképviseleti szövetség kezességet vállalat a banknál a szövetkezetért, a tanács pedig — a szanálá­si eljárás lefolytatása, az anyagi helyzet rendezése után — további jelentős segítséget helyezett kilátásba. A szö­vetkezetét ugyanis — ha em­lített hibáit kijavítja, s nem­csak szándékában, hanem munkájában is minden te­kintetben megkomolyodik — alkalmasnak látják egy olyan középnagyságú épitőszervezet kialakítására, amely jelenleg nagyon hiányzik a megye­székhelyről, a város re­konstrukciós munkáiból, s emellett foghíjbeépítésekre, bizonyos kisebb munkákra is megfelel. Mint a KISZÖV-nél, illet­ve a szövetkezetnél folyta­tott beszélgetésünk során ki­tűnt: az egri építők feltétte­datos munkával az elmúlt évek során megvalósítottak. Ezt húzták alá nyomatéko­san legutóbbi egerszóláti ta­nácskozásukon két megye, Heves és Borsod-Abaúj- Zemplén szőlőtermelő gaz­daságainak képviselői. A szaktanácsadás tulajdonkép­pen még a hatvanas években kezdődött, amikor az Eger— Mátravidéki Borgazdasági Kombinát a vele kapcsolat­ban levő gazdaságokkal kö­zös borászati technológiát dolgozott ki, amely bebizo­nyította létjogosultságát. A kedvező eredmények alapján, tavaly a szaktanács- adás körét a borászat mellett a szőlészettel is bővítették nül szeretnének megfelelni a bizalomnak. 1977-es prog­ramjuk máris a kívánságok­hoz igazodik. A városban mindössze egyetlen új épü­let — a Technolux Ktsz mintegy 1,5 millió forintos üzemházának — kivitelezé­sét vállalják az év végéig, többnyire inkább csak felújítási munkákkal foglalkoznak. Szóbeli megálla­podásuk szerint az Egri In­gatlankezelő-, Közvetítő- és Lakásberuházó Vállalat épü­leteinek feladatain osztoz­nak, bizonyítani kívánván, hogy: alkalmasak a belváro­si rekonstrukcióra is. i A jobb, a hatékonyabb munkához, a belső szervezé­si, intézkedéseken túl, kilá­tásban van egy egyesülés is. Ügy néz ki, hogy a tavasszal — a pártvezetőségek, illetve a szövetkezeti vezetőségek és a tagság döntő részének ál­láspontja alapján — az Egri Építőipari Szövetkezet, vala­mint a helyi Epületkarban- tartó Szövetkezet fúzióra lép. Ami már az idén 50 millió forint értékű termeléshez ve­zethet, 1980-ig pedig elérhe­ti a 80 milliót is. Az építőknél iparkodtak levonni a történtek tanulsá­gait, megpróbál ki-ki ered­ményesebben dolgozni. Meg­kezdődött már az elpártolt dolgozók visszatérése is, lassan lassan rendeződnek a sorok. Minden jel szerint hamaro­san helyreáll a rend. Reméljük, hogy a sok vi­hart, „őrségváltást” megért szövetkezet mielőbb „talpra áll”, megfelel végre azoknak a követelményeknek, ame­lyeket okkal és joggal tá­masztanak vele szemben ennyi év után. S hisszük, hogy a szanálással egyidejű­leg természetesen a szüksé­ges személyi felelősségre vo­nások sem maradnak el. Gyóni Gyula olyannyira, hogy ennek szín­vonala tartalmilag megegye­zik a termelési rendszerek­hez nyújtott szaktanácsadás­sal. A borgazdasági kombi­nát 1976-ban kapcsolatot lé­tesített a Kertészeti Egyetem szőlőtermesztési tanszékével, melynek tanárai és legjobb szakemberei az egri, a mát* raalji & a bükkalji borvi-’ déken 1200 hektár szőlő mű­veléséhez adtak szaktanácsot. Ez kiterjedt a metszésre, a talaj, valamint a szőlőleve­lek kémiai elemzésén alapú* ló tápanyag-utánpótlásra, melyhez az egri, a gyöngyösi és a bükkalji laboratóriu-1 mok nyújtottak segítséget. A szakemberek a legújabb tudományos eredményeket sorra kipróbálták a szőlőter­melésben és a borászatban. Táblánként és fajtánként bírálták a szőlőket, vizsgál­ták a borérlelési módokat, és ezek alapján nyújtottak tanácsokat a legfontosabb tennivalókhoz. A termelőszövetkezet és az állami gazdaságok elismerik ezt a tevékenységet és igény­lik is a jövőben. Ezt figye­lembe véve az Eger—Mátra­vidéki Borgazdasági Kombi­nát, az idén már hatezer hektáron szervezi meg a szaktanácsadást a szőlősgaz­daságoknak. Ebbe a munká­ba a Kertészeti Egyetemen kívül a Szőlészeti és Borá­szati Kutatóintézet szakem­bereit is bevonják. Ügy ter­vezik, hogy 1980-ig 29 part­nergazdaságnak tízezer hek­táron adnak majd rendszeres szaktanácsokat. A tevékenység fontosságát és sikerét igazolja, hogy az 1976-os őszi szüretkor az ed­digieknél lényegesen na­gyobb termést takarítottak be a gazdaságok. A fonto­sabb szakmai módszerekről részletes tanulmányt állítot­tak össze, melyet a közös gazdaságok rendelkezésére bocsátanak. Ezek a könyv* alakban megjelent informá­ciók a helyi adottságoknak legmegfelelőbb eljárásokat adják közre a nagyüzemek­nek. A szaktanácsadást tehát kiterjesztik, mellyel lehető­ség nyílik a további együtt­működés elmélyítésére, a borgazdasági kombinát és a termelő gazdaságok között. Törekvésük a szőlő- és bor­termelés minőségének javí­tása és ezen keresztül a tő­kés export fokozása, amely biztonságot ad a termelés­ben és az értékesítésben. Mentusz Károly 1 ,Mmsis O 1977. január 13., csütörtök Koncz István Megfelelni a bizalomnak Tiszta lapot kérnek az egri építők

Next

/
Thumbnails
Contents