Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-12 / 9. szám

Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Egy kishír margójára EGY PARLAMENTI ÜLÉSSZAK MEGNYITÁSA az esetek döntő többségében helyi horderejű hír, ki­vételektől eltekintve az iránta megnyilvánuló érdek­lődés megmarad a szóban forgó ország közvélemé­nyének keretei között. A Hanoiból keltezett jelentés a jelek szerint ki­vételnek számít: széles körű és Vietnam, sőt Délkelet- Ázsia határain messze túlterjedő érdeklődés kíséri a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetgyűlésének most megnyílt, második ülésszakát. Érthető, ha a kíváncsiság reflektorfényei pász­táznak Vietnam körül. Ez az ország páratlanul sokat szenvedett és hosszú korszakon át szinte szünet nél­kül pusztító harcok dúltak termékeny földjén. A franciák elleni harccal kezdődött, folytatódott a ja­pán betolakodók elleni, majd — Párizs szerződés­szegése nyomán — ismét a francia elitcsapatok elleni küzdelemmel, amely 1954-ben az emlékezetes Dien Bien Phu-i diadallal ért véget. SAJNOS, MA MAR KÖZISMERT, hogy ezután következett a vietnami nép hosszú történetének leg­nehezebb szakasza. A barátok segítségén túl elsősor­ban tömeges hősiességre volt szükség ahhoz, hogy íz a háború, amelyet immár a tőkés világ legnagyobb hatalma ellen vívott a vietnami nép, így végződjék. Egyértelmű, vitathatatlan győzelemmel. így végződött, de az örökség rendkívül súlyos. £ felszámolásához most a hétköznapok hőstetteire van i szükség. És ahogy a Vietnam népének élcsapata, e | párt a háborúban vezetni, szervezni tudta a hőstette­ket végrehajtó tömegeket, így van, így lesz a béké­ben is. A párt negyedik kongresszusa megszabta a feladatokat és a nemzetgyűlés képviselői ezen az ülé­sen azt vitatják meg, hogyan lehet megoldani ezeket. Amikor megvitatják és elfogadják az 1977-es tervet, arra is kell például gondolniok, hogy a déli körzetek­ben milyen örökséget kell felszámolniok az élet szin­te minden területén, a politikai és gazdasági életben éppúgy, mint a fejekben. A FELADAT HATALMAS! De az a nép, amely megnyerte a század egyik legvéresebb, leghosszabb háborúját, megnyeri a béke ütközeteit is. (KS) A washingtoni őrségváltás Carter és csapata Szovjet—olasz tárgyalások Pozitívan értékelik a két ország viszonyát Szovjet hivatalos vélemény szerint „a konstruktivitás és a kölcsönös megértés" légkö­re jellemezte Andrej Gromi- ko és a hétfő óta hivatalos látogatáson Moszkvában tar­tózkodó Arnaldo Forlani olasz külügyminiszter első megbeszélését. Gromiko és Forlani kedden délelőtt hosz- szabb eszmecsere keretében mélyrehatóan elemezte a szovjet—olasz államközi kap­csolatok helyzetét, valamint fejlesztésük további lehető­ségeit. Szóba került számos nemzetközi probléma is. A hivatalos tárgyalások el­ső fordulóját követően ked­den délben a szovjet kül­ügyminiszter villásreggelit adott olasz vendége tisztele­tére. A villásreggeli során pohárköszöntőjében Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy szovjet részről egészében vé­ve pozitiven értékelik a két ország viszonyának alakulá­sát A Szovjetunió a kapcso­latok elmélyítésére törek­szik, és kész összehangolni a béke megőrzését és az eny­hülési folyamat továbbfej­lesztését célzó erőfeszítéseit Olaszországgal. Világpolitikai kérdésekről szólva a szovjet külügymi­niszter mindenekelőtt a fegyverkezési hajsza megfé­kezésének szükségességére hívta fel a figyelmet Fordu­latot kell elérni — mondotta — az egyre veszedelmesebb tömegpusztító fegyverek fel- halmozódásától e fegyverek gyártásának korlátozása, il­letve a későbbiekben a le­szerelés felé. Ezt célozták az ENSZ-közgyűlés elé terjesz­tett szovjet javaslatok is. Hasonlóképpen elsőrendű feladatnak minősítette And­rej Gromiko az erőszak al­kalmazásának teljes kizárását az államközi kapcsolatokból. Ezt a célt szolgálta a megfe­lelő világszerződés megköté­sét célzó szovjet javaslat, amelyet az ENSZ tagálla­mainak túlnyomó többsége támogatásáról biztosított. Európában — mutatott rá a szovjet külügyminiszter — a legfontosabb feladat a hel­sinki tanácskozáson elfoga­dott elvek következetes ér­vényesítése, a záróokmány­ban foglaltak gyakorlati megvalósítása. Ezen belül különösen fontos a katonai szembenállás mérséklése, a politikai enyhülés katonai enyhüléssel való kiegészítése. A Szovjetuniónak mély meg­győződése — hangoztatta Andrej Gromiko —, hogy a nukleáris fegyver elsőként való bevetésétől való tartóz­kodásnak külön megállapo­dásban történő vállalása megfelel minden európai és nemcsak európai nép érde­keinek. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban kijelentette: elengedhetetlen, hogy végre felszámolják a veszélyes kö­zel-keleti feszültséggócot, biztosítsák a tartós és igaz­ságos békét a térség vala­mennyi országa számára. A Szovjetunió senkit sem fenyeget! Bokor Pál, az MTI tudó. sítója jelent*: Az enyhülés ellenfelei összpontosított támadást in­dítottak az Egyesült Álla­mokban az új kormányzat befolyásolása céljából — ál­lapítják meg tekintélyes szovjet hírmagyarázók né­hány nappal Carter beikta­tása előtt. Moszkvában úgy látják, hogy a NATO vezető körei­re, valamint a nyugat-euró­' Emlékeztetvén az utolsó pillanatig rohangáló kará­csonyi vásárlóra, Jimmy Carternék sikerült teljesíte­ni ígéretét: az ünnepekre befejezte kormánya összeál­lítását. Az utolsó kinevezé­sek már válóban lóhalálá­ban, mondhatni a gyertya- gyújtást csak alig megelő­zően történtek meg a geor- giai Plainsben, a megvá­lasztott elnök falujában. De majd’ mindenki, mármint kormányposztért tülekedő amerikai érdekcsoport meg­kapta a maga karácsonyi ajándékát Szokás szerint a nagy trösztök jártak a leg­jobban, és a Carter meg­választásához sokban hozzá­járult nők. színesek, kisebb­ségi csoportok kapták az „olcsó” és kissé kényszer­ajándékokat. A Carter-ka_ binet fele közvetlenül az üzleti világ felső rétegéből lépett — elő, avagy le? Hi­szen például Blumenthal pénzügyminiszter alig egy- tizedét kapja majd a bár­sonyszékben, mint a Ben- dix-korporáció igazgatói fo­teljében. Elmaradt meglepetések A plainsi politikai kará­csonyfa alatt elmaradt vi­szont a meglepetés, ami fel­tétlenül meglepő volt azok számára, akik „izgalmas" kinevezésekre számítottak a nagypolitikába „kívülről jött” Cartertől. A tizenkét miniszteri szék és a hat kormányszintű állás össze­sen tizennyolc birtokosából hét már ült hasonló, vagy — helyettesként — majd­nem azonos szintű kabinet­pozícióban. S a többi is csupán a tájékozatlan szem­lélő előtt számít „új arc­nak”: Carter miniszterei be­folyásos tényezők voltak a maguk szűkebb pátriájában. QrNmüsöq 1977. január 1&, szerda Elsősorban persze Georgia államban, ahonnan nemcsak a Fehér Ház kulcsemberei származnak, hanem fontos miniszterek is: az igazság­ügy-miniszter Bell, a költ­ségvetési igazgató Lance szoros kapcsolatban volt Carter kormányzóval és Carter gazdag farmtulajdo­nossal egyaránt Hogy meny­nyire, azt Bell kinevezése bizonyítja: a fekete vezetők és liberálisok tiltakozásával nem törődve nevezte ki az új elnök a faji kérdésekben nem éppen „tiszta múltú” georgiai bírót arra a poszt­ra, amelyet az amerikai el­nökök hagyományosan leg­közelebbi embereinek jut­tatnak (Kennedy az öccse- nek, Nixon ügyvédtársának és kampányfőnökének, Mit- chellnek). De hát Kennedy- nek megvolt az „ír maffiá­ja”, Johnsonnak a texasi csapata, Nixon környezeté­ben a dél-kaliforniaiak, Ford körül a michigani ba­rátok nyüzsögtek — ez el­kerülhetetlen. hiszen az új elnöknek az egyéb felada­tai mellett biztosítani kell magát a többi politikai cso­port várható támadásaival, aknamunkájával szemben, és a legjobban a vele jött „ott­honi fickókban” bízhat. Carter egyébként igyekezett a befolyások és tájegységek egyensúlyát is elérni kine­vezéseivel. Ki leinek nő a fejére? Nehéz előre megítélni a majd csak január 20-án a hatalom pályájára lépő csa­pat valóságos belső egyen­súlyait: kik nőnek a többi fölé, vagy éppenséggel a fejére. Elsősorban a gazda­sági és a külpolitikai kulcs­állások betöltőinek egymás­hoz mért hatalmi viszonya érdekes hiszen ez határoz­za meg a kormányzat prog­ramjainak hangsúlyait, gyakran irányát is. A szé­lesebben értelmezett külpo­litikai irányításba egyaránt beleszól Vance külügy-, és Brown hadügyminiszter, Brzezinaki nemzetbiztonsági tanácsadó. Sorensen CIA-fó- nök és (a világgazdaság fo­kozódó szerepe folytán) Blu- menthal pénzügyminiszter is, a minisztériumok egyéb vezető tisztviselői és a Pentagon tábornoki kará­ról nem is szólva. Az egyet­len eddig ismert közös vo­nás az említettek, valamint maga az elnök és alelnöke, Mondale esetében: mind tag­ja volt a Rockefeller csa­lád alapította „Trilaterális bizottságnak” amely a tő­késvilág három központjá­nak (USA, Japán, Nyugat- Európa) együttműködését szorgalmazza. Leegyszerűsí­teni persze nem szabad a monopóliumok befolyását: a mai kapitalizmus és vezető csoportjainak személyi ösz- szefonódása legalább any- nyira bonyolult, mint e cso­portok érdekküzdelme. Cselekvő alelnök Mindenesetre: amíg a vi­lág csak latolgathatja, minő lesz a tengely, avagy a ten­gelyakasztás mondjuk Vance és Brzezinski, Kissinger „két kalapjának” örökösei között (és ez miként realizálódik a világpolitikai lépésekben), addig egy dolgot ugyancsak nem szabad elfelejteni: az amerikai politikai rendszer­ben nagy az elnök hatalma, s Carter alighanem élni is fog vele. Akivel viszont „megosztani” ígéri a hatal­mát, az Mondale alelnök. Az alelnökvárotnányos már a csapat kiválasztásában is új szerepet kapott, és a jelek szerint az várja a kormány­zási és fehér házi gyakor­latban is. Ha ez így folyta­tódik, történelmi precedenst teremtene Carter, hiszen Mondale elődéi a második ember posztján 6ok min­dennel töltötték idejüket („Egy szívdobbanásra az el­nöki széktől”), csak a kor­mányzási ügyekkel nem ab­ba nem volt beleszólásuk. Avar János pai sajtóra, például az NSZK-beli Springer-lapok- ra is kiterjedő szovjetelle­nes hangulatkeltési kam­pány, mely egyebek között különféle stratégiai tanul­mányok és „titkos jelenté­sek” forgalomba hozásával operál, konkrét célt szolgál: nyomást gyakorolni Carter- re, aki mint ismeretes, ál­lást foglalt az amerikai— szovjet párbeszéd folytatása, a SALT-megállapodás meg­kötése és a katonai kiadá­sok némi csökkentése mel­lett A szovjet fenyegetésről szóló koholmányokat a Pravda, a Trud és más szovjet lapok kategorikusan „hazugságnak”, „a tények kiforgatásának”, „hamisítás­nak” minősítik. Emlékeztet­nek Leonyid Brezsnyev sza­vaira, melyek a Kingsbury­Smith-nek adott interjú ke­retében hangzottak el: „A Szovjetunió senkit sem fe­nyeget és senkit sem ké­szül megtámadni.” A moszkvai kommentá­torok egyszersmind figyel­meztetnek: a nem létező szovjet mumussal való ijeszt­getés nem ártatlan játék. Mint a Le Monde, a Corrie- ra Della Sera és más veze­tő nyugati lapok is felfi­gyeltek rá, ezek a machiná­ciók komoly akadályt gör­díthetnek a jelenkor kulcs­kérdéséről, a fegyverzet- csökkentésről folyó tárgya­lások elébe. A moszkvai Trud Joseph Kraftot, az ismert amerikai hírmagyarázót idézi. aki szintén mítosznak minősí­tette a Szovjetunió agresz- szív szándékairól szóló hí­reszteléseket. A rendőrség közreműködésével... Farosa merénylet Brogiel herceg ellen A L’Aurore keddi számá­ban közölt értesülés sze­rint a francia rendőrség 2. osztályának (amely a magas rangú vezetőket, személyi­ségeket érintő ügyekkel foglalkozik, és nem tévesz­tendő össze a Deuxieme Bureau-val) emberei nem­csak előre tudtak a Jean de Broglie herceg ellen ter­vezett merényletről, de ott is voltak december 24-én a helyszínen, amikor a gyil­kosság történt. Bár a jelentésben nem nagyon hittek az RG 2. osztályán, de megfigyelés alá helyezték a benne sze­replő Simone rendőrfelügye­lőt és titokban követték — a L’Aurore története sze­rint December 24-én a 2. osz­tály emberei Simoné kocsi­ja mögött helyezkedtek el a Dixmude körúton, a Darda­nelles utca sarkától nem messze, így tanúi voltak, amint a Dardanelles utcá­ból lihegve kirohant a bér­gyilkos, Gerard Freche, aki Kolkowicz visszautasító vá­lasza után 50 ezer frankért vállalkozott a képviselő le- lövésére és beugrott Simone kocsijába. Simone kocsija azonnal elindult és a 2. osztály követte — a lap nem közli, meddig. A rend­őrség tehát azért tartóztat­hatta le oly gyorsan Simonét és a bérgyilkost, mert már előre tudta azt, hogy Brog­lie herceg leíövésére szö­vetkeztek. A L’Aurore felteszi a kérdést, miért nem helyez­ték védelem alá a herceget, ha tudtak az őt fenyegető veszélyről. Mini arab csúcs A közel-keleti országok-: ban jelenleg folyó élénk diplomáciai tevékenység közvetlen célja a libanoni probléma megoldása, közép­távú célkitűzése pedig a genfi közel-keleti békekon­ferencia munkájának fel­újítása. Rijaaban vasárnap és hétfőn nyolc arab ország — Szaúd-Arábia, Egyiptom, Szíria Jordánia, Kuvait. az Arab Emirátusok Államszö­vetsége, Katar és Bahrein — külügyminisztere, vala­mint a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet képvise­lője tanácskozott. Az értekezlet résztvevői „az egész arab nemzet ér­dekében” ajánlásokat dol­goztak ki, amelyeket az arab államfők elé fognak terjeszteni. A külügymi­niszterek úgy döntöttek, ja­nuár 15-én újból összeül­nek, hogy elvégezzék a vég­ső simításokat a Rijadban kidolgozott ajánlásokon. Az A1 Szafir libanoni na­pilap úgy tudja, hogy a jö­vő hét végén Damaszkusz­ba n hármas mini-csúcstalál­kozót tartanak. Ezen Eliasz Szárkisz libanoni és Hafez Asszad Szíriái köztársasági elnök, valamint Husszein jordániai király fog részt venni. Libanonban az Arabközi Biztonsági Erők vasárnap megkezdték szétbontakozá- sukat a Bej rúttól délkelet­re húzódó hegyvidéken a Chouf-térségben. Ebben a körzetben van mind Kamal Dzsumblattnak, a Libanoni Nemzeti Hazafias Erők egyik ismert vezetőjének, mind pedig Camille Cha- mounnak, a Jobboldali Nem­zeti Liberális Párt elnöké­nek „fellegvára”. flbu Daud szabadlábon PÁRIZS: A francia igazságszolgál­tatás kedden „jóvátette” a titkosrendőrök pénteki ak­cióját, amely kényes diplo­máciai helyzetbe hozta a párizsi kormányt és elren­delték Abu Daud palesztin vezető szabadlábra helyezé­sét. A vádhatóság a „Vád­emelési Kamara” megvizs­gálta, az iraki útlevéllel, egy palesztin küldöttség tagjaként a francia fővá­rosba érkezett (majd aDST titkosrendőrei által letartóz­tatott ) — Abu Daud kiada­tására vonatkozó nyugat­német és izraeli kérelmet. A bíróság szabálytalannak minősítette a nyugatnémet kérelmet, mert abban nem adtak pontos meghatározást Abu Daud személyi adatai­ról, majd visszautasította az izraeli kérelmét is, mivel az olyan akciókra hivatko­zik, amelyet nem Izrael te­rületén követtek el, nem iz­raeli állampolgárok. (Abu Daudot a müncheni olimpi­án részt vett izraeli sport­küldöttség elleni merénylet megszervezésével gyanúsítot­ták.) A palesztinai felszabadí- tási csoport párizsi szóvivő­je a francia vádhatóság dön­tését üdvözölve kijelentette: „Mindenki láthatta velünk együtt, hogy a PFSZ és Franciaország közötti jó vi­szonyt akarták megzavarni.” A szóvivő arról nem nyilat­kozott, hogy kikre gondoL Kémkedés a szovjet-iráni határon A Washington Post leg­utóbbi számában foglalko­zott az Iráni területre tele­pítendő amerikai felderítő és lehallgató rendszer létreho­zásának néhány kulisszák mögötti mozzanatával. A lap azt állítja, hogy szerkesztő­sége a Washington és Tehe­rán közötti titkos megálla­podások és titkos üzenetek, hivatalos panaszok, igények és vádaskodások, valamint Ezáaitaian emlékeztető irat és egyéb okmány másolatá­val rendelkezik. A Washington Post közlé­se szerint az IBEX fedőnevű felderítő és lehallgató rend" szer feladata a szovjet— iráni határon folytatott „le* hallgatás” és „kémkedés”. A rendszer alkotói fel­használják a CIA tapaszta­latát. Ez a szervezet ugyan­is már évek óta két titkos rádiólehallgatót működtet a szovjet—iráni határ térségé­ben. A további terv újabb 11 földi lehallgató állomás, 6 légifelderítő egység és né­hány mozgó földi felderítő egység felállítását irányozza elő. A Washington Post sze­rint ez az amerikai—iráni üzlet azt a korrupciót szim­bolizálja, amelyben az egész amerikai fegyvereladási program szenved. Az iráni fegyverszállítási program Iránban tevékenykedő ame­rikai katonai szakértők köz­reműködésével valósul meg. Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága szerint Irán­ban jelenleg 24 ezer ame­rikai, főleg katonai személy állomásozik. Számuk 1980-ig 50—60 ezerre növekedhet. Az IBEX kivitelezésében va­ló részvételért máris heves versengés indult meg négy amerikai cég között, — ál* lapítja meg a Washington Post.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents