Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-11 / 8. szám

Fártnka a; „eisä vonalban” 1. Politika, vezetés, szolgálat MINDEN KÜLÖNÖSEBB fcözvelemény-kutatás nélkül j bátran állíthatjuk, hogy ; partunk, a Magyar Szocia- j lista Munkáspárt politikai j vezető szerepét dolgozó né- j píink túlnyomó többsége el- : ismeri. Ékesen bizonyítják ezt az objektív té­nyek: társadalmi, gaz­dasági, kulturális fel- emelkedésünk és fejlődé­sünk imponáló eredményei, melyeket történelmünk utóbbi három szabad évti. ! zedében elértünk s muru. i kánk gyümölcseként mutat- ■ hatunk fel. Anyagi és szel­lemi alkotásaink egyúttal egy-egy „igen” szavazat a párt vezető szerepére, poli­tikájának helyességére, amely hálunk immár huza­mos idő óta a szocialista építés gyakorlatában- igazo­lódik. Ám a közvélemény nem jelentéktelen hányada — a párt vezető szerepéről szólva vagy hallva — hajlamos nem a párt egészére, ha­nem csupán felsőbb szintű irányító szerveire gondolni. Vagj^is arra a hatásra és befolyásra szűkíteni le a fogalmat, amelyet példának okáért a Központi Bizott­ságunk gyakorol a szocia­lista állam tevékenységére, a társadalmi szervezetek működésére, életünk valós változásaira. Azt már ke­vésbé veszik észre, hogy milyen szerepük van mind­ebben a saját környezetük­ben, munkahelyükön, lakó­helyükön élő és dolgozó kommunistáknak, a helyi pártálapszervezeteknek. Hozzátartozik az igazság­hoz, hogy egyes pontokon, sajnos, van némi alapja az ilyen ítéleteknek. Pártunk negyedszázezer alapszerve­zete között akad néhány olyan is, amely nem képes megfelelően hatni az adott munka- vagy lakóhely vi­szonyaira, így nincs is kel­lő tekintélye, észrevétlenül, befelé fordulva éli szerve­zeti életét. Tavasszal, a tagkönyvcserével kapcsola­tos személyes beszélgetések során nem egy kommüfüs- ta kritikusan-önkritikusan megfogalmazta ezzel össze- fügeő jogos hiányérzetét Jellemző, hogy újabban a nyugati propaganda is fi­gyelmet fordít a pártalap- szervezetek tevékenységére. Mindenkori dühödt pártel- lenességüket most rava­szabb, néha „udvarló” han­gokkal kombinálják. A ma­gyar párttagság kétségkí­vül bizonyos politikai és szellemi elit (!) — mond­ják —, de ne akarjon en­nél több lenni, ne akarjon beleszólni a demokratikus állam dolgába, a vállalatok és közintézmények szakértői nek munkájába, mert ezzel csak zavart okoz. Nos, ké­retlen tanácsadóink eme körmönfont javaslataiból nagyon is kilóg a párt ve­zető szerepe ellen rúgó anti- kommunista lóláb. PÁRTUNK álláspontja e kérdésben is egyértelmű. A XI. kongresszuson, a Köz­ponti Bizottság beszámoló­jában ez így fogalmazódott meg: „A pártmunkás szín­vonalát és eredményességét nagymértékben az határoz­za meg, hogy a munka mi­ként halad a végrehajtás első vonalában, az alap- szervezetekben ... A párt politikáját a dolgozó mil­liók elsősorban annak alap­ján ítélik meg, ahogyan an­nak megvalósulását munka­helyükön, a saját környe­zetükben közvetlenül ta­pasztalják.” , A pártmunka „első vona­lában” tehát az alapszer- vézetek dolgoznak, küzde­nek, állnak helyt, A párt vezető szerepe érvényesíté­sének, politikánk megvaló­sításának minden ponton ők a közvetlen, helyi letéte­ményesei, felelősei. Egy- egy vállalat, szövetkezet, intézmény munkáját nem­csak a területileg illetékes pártszerv, s nemcsak az állami felügyeleti szerv kö­teles figyelemmel kísérni, hanem az a legkisebb kom­munista kollektíva is, amely közvetlen közelről, a mindennapi munkában, folyamatosan tudja figye­lemmel kísérni, és amely­nek tagja — egyenrangú tagja — az intézmény, szö­vetkezet, vállalat vezetője is. A PÁRT VEZETŐ SZERE­PE érvényesülésének többié* le garanciája, biztosítéka van. Garancia természete­sen már az is, hogy az ál­lami, gazdasági élet vezető^ posztjaira a párt és nép bi­zalmából, a párthoz és nép­hez hű, rátermett emberek kerülnek. Garancia, hogy munkájukról rendszeresen beszámoltatják őket az irá­nyító pártszervek. Sajnos, néha és helyenként emel­lett elsikkad a nem kevés­bé fontos harmadik garan­cia, az alapszervezeti szin­tű beszámoltatás. AZ ALAPSZERVEZETI munkában mindennek meg­vannak a maga kialakult, jól ismert és gyakorolt módszerei. Elsősorban a szervezeti élet fórumaira gondolunk, a taggyűlésekre, vezetőségi ülésekre, a párt­csoportok összejöveteleire; ezek kínálják a legjobb le­hetőséget a feladatok meg­beszélésére, a tapasztalatok számba vételére, a mozgó­sításra, helyi határozatok, javaslatok és ajánlások ki­munkálására. Emellett a mindennapi munka sodrá­ban is ezer alkalmat talál­nak az alapszervezetek mind az állami vezetéssel, mind a dolgozó kollektívá­val való szoros kapcsolat- tartásra. Az alapszervezet külön-külön személyre szó­ló, „testre szabott”, állandó vagy egy meghatározott feladatot tartalmazó párt­megbízatást adhat és kell is, hogy adjon tagjainak; ezek teljesítése is a vezető szerep érvényesítéséhez va­ló hozzájárulás. De lénye­gében ennek a hivatásuk­nak tesznek eleget körül­tekintő pártépítési tevé­kenységükkel, folyamatos kádermunkájukkal; vagy a tömegszervezetek helyi irá­nyításával az ott dolgozó kommunisták közreműködé­se révén. NEM SOROLHATJUK fel az alapszervezeti pártmun­ka sokfelé ágazó tenniva­lóit. De azt igenis világo­san látnunk kell, hogy ez a munka a maga egészében: politikai munka, vezetés, a párt vezető szerepe érvé­nyesítésének része. S mint ilyen, végeredményben nem uralkodás, hanem szolgálat: a munkásosztály és vele együtt mindjobban az egész dolgozó nép érdekeinek odaadó szolgálata. (Következik: A gazdasági építés hajtóereje.) « Koncz István Befejezés előtt áll Orbottyánban az ország legnagyobb teljesítményű téglagyárának épí­tése. A gyártó gépek működését most „hangolják össze”. A próbagyártás során már több mint egymillió téglát égettek jó minőségben. A szakemberek az eredményt nem­csak a jó gépsoroknak tulajdonítják, hanem ebben az őrbottyáni agyag jó minősége is szerepet játszik. A téglagyár rakodó területén próbálják ki az új rakodási eljárást, mely" nek lényege, hogy a műanyag szalagokkal rögzített egységrakományt daru emeli a teher­autóra. (MTI fotó — Csikós Gábor felv.) Az örökös: az ifjúsáv Eltek, dolgoztak tisztes­séggel, másoknak is példát mutatva szorgalomból, helyt­állásból. A fasizmus - üldö­zöttéiként kijárták a meg­próbáltatások iskoláját Előbb az asszony távozott el. A magárn maradt férj — Kripka István, az Országos Tervhivatal külkereskedelmi osztályának nyugalmazott vezetője — elkészítette vég­rendeletét Ügy határozott, hogy vagyonának jelentős részét — több mint hétszáz­ezer forint készpénzt vala­mint jó néhány értékes'ék­szert — a fóti és az egri gyermekvárosokra hagyja. Testálhatta volna a hozzá­tartozókra, Hn akarja — de sokan teszik ezt —, elpré- dálja költséges kedvtelések­re. ö mégis a felnövekvő nemzedékre gondolt, közü­lük is azokra, akikről meg­feledkeztek szüleik akik fo­Húsz éve fegyverben Ünnepélyes egységgyülést tartattak az egri raoDkásőrök Kovács László városi parancsnok a serleggel (Fotó: Bukta Imre) A megyeszékhelyen vasár­nap délelőtt ünnepélyes egy­séggyűlést. tartott az egri Láng Sándorról elnevezett munkásőr zászlóalj. A Finom- szerelvénygyár kulturházá- nak előcsarnokába érkezők elsőként a 20 év dokumen­tumanyagából rendezett ki­állítást vehették szemügyre. Az 1957—1977 közötti idő­szak képi, tárgyi munkásőr- emlékeit. A nagyteremben a jelentéstétel, valamint a Himnusz hangjai után Ko­vács László, a Láng Sándor rószlóalj — az Egri városi Munkásőrség parancsnoka, is­mertette Papp Árpádnak, a Munkásőrség Országos Pa­rancsnokának diszparanesáf- Az elnöki emelvényen .a meghívottak között ott volt Vaskó Mihály, a megyei párt- bizottság első titkára, Schmidt Rezső, az egri városi pártbizottság első titkára, Gáti József, a Munkásőrség Országos Parancsnokának helyettese, dr. Varga János, Eger város Tanácsának elnö­ke és Tőzsér József, a Mun­kásőrség megyei megbízott parancsnoka. A vendégek ser rajban láthattuk a társfegy- >veres-erők és -testületek, az üzemek, vállalatok és intéz­mények képviselőit. A díszparancsot követően Kovács László parancsnok beszámolójelentése hangzott el az 1976-os harckiképzési év, a szocialista verseny- mozgalom eredményeiről. A jelentés hangsúlyozta, hogy az állomány döntő többsége lelkiismeretesen, szorgalma­san tett eleget a munkásöri szolgálattal járó kötelezett­ségeknek. A munkásőrök ak­tívan részt vesznek pártunk és kormányunk határozatai­nak végrehajtásában. Példás helytállást tanúsítanak a ter­melés ágazataiban. Helytállásukért, kiemelke­dő munkájukért Tőzsér Jó­zsef tizenkét acélkék egyen­ruhásnak adta át a Kiváló Munkásőr, Öt főnek pedig a Kiváló Munkásőrparancs- nok jelvényt. A területi pa­rancsnokság legjobb közvet­len szak-aJegysége címet, a vándorzászlót és oklevelet, a vegyvédelmi szakasz kollek­tívája kapta. Az ünnepi ese- meny aktusaként olvasták fel a parancsot, miszerint: a Láng Sándor zászlóalj 1976. évi tevékenységéért elnyer­te a területi parancsnokság Legjobb önálló egysége cí- met, a velejáró vándorserle­get és oklevelet. • Kovács László emelte magasba a serleget, amire válaszként zúgott a háromszoros hajrá! Az Egri városi Munkásőrség parancsnoka odaadományoz- ta a Zászlóalj legjobb sza­kasza címet, vándorzászlót és oklevelet a Csepel Autó­gyár egri 3. számú gyáregy­sége alegységének. Dicsérő oklfevélben részesült. 23 mun­kásőr. Ezt követően emelke­dett szólásra Schmidt Rezső. Ünnepi köszöntőjéből emel­tük ki az alábbi részletet: „A párt és a kormány fel­hívására a szocializmus esz­méjéhez hű, áldozatkész dol­gozók százai fogtak fegyvert Egerben és az egri járásban, is. A nemzetközi munkás- osztály vörös zászlaját, a nemzetköziség szimbólumát azok emelték magasra, ügyünk igazába vetett hit­tel, akiket az ostoba ma­gyarkodás és álszocialista de­magógia nem tudott megté­veszteni. A munkásőrségben folyó nevelömimka a társa­dalmi nevelésnek ma nagyon fontos területe. Olyan köz­életi magatartás alapja — a munkahelyen, szolgálatban és a magánéletben —, amely megfelel a fejlett szocialista társadalom felé haladó har zánk igényeinek. Ez az er­kölcsi, politikai érettség és egység a forrása sikereink­nek, a zászlóaljban elért eredménynek is.” A leszerelő és tartalékállo­mányba vonulók búcsúzta­tása előtt Gáti József, a (Munkásőrség Országos Pa­rancsnoksága kitüntetéseit nyújtotta át. A Haza Szol­gálatáért érdemérem arany­fokozatát kapta Szabó László, ezüstfokozatát Juhász János, bronzfokozatát Farkas Ká­roly. A Szolgálati érdemérem 20 éves fokozatát és a Mun­kásőrség Országos Parancs­nokságának emlékplakettjét 16-an vehették át. Köztük: Antal Tibor, Bartha Antal, Csécs István, Elek József, Farkas András, Kovács László. Máté József, Nagy Béla, Túrán György, akik 20 év után is további szolgála­tot vállaltak. A leszerelő, tartalékállományba vonulók nevében Farkas Sándor biz­tatta helytállásra a kötelék­ben maradókat. Az ünnepi egységgyűlés záró napirendi pontjaként a csapatzászló előtt az új mun­kásőrök tettek esküt, majd megtörtént a szimbolikus fegyverátadás -átvétel. Dal­las Ferenc tartalékostól Bä­der József új munkásőr vet­te át a néphatalom fegyve­rét. Az Intemacionálé taktu­sait követően a hazánkban ideiglenesen állomásozó Szovjet Déli Had.ser élcso­port, művészegyüttesének !kul- túrprogramja szórakoztatta az ünnepi egységgyűlés résztvevőit. A másfél órás színvonalas . esztrádműsort nagy tapssal jutalmazták a muuakasórok. fbu.dava.ri) kozott* törődésre, szeretetre vágynak. Az év élőjén hirtelen szó­lította el a haláL A rokonok érzelmei? Az örökséget általában szívesen fogadják és aligha örülnek annak, hogy megfeledkeznek róluk. De sok gyűlölködés támadt az ilyen döntések nyomán, s a viták nemegy­szer bírósági üggyé terebé­lyesedtek. Amikor erre célzok — hiába, nem kerülhettem el . ezt a kérdést — a Budapes­ten élő Weissfeldék rámcso­dálkoznak és meglepetésük hitelességét egy kifejező tör­ténettel igazolják. Á férj mondja: — A lakásban mindent felforgattam az okmá­nyért Tudtam, valahol meg­találom, hiszen emlékeztem sógoromék szándékára. Vég­re az ékszereskazettában lel­tem meg. Elolvastam és örül­tem annak, hogy teljesíthe­tem rendelkezésüket. A be­tétkönyveket ég az értékeket mindjárt letétbe helyeztem. A tisztviselőnő úgy nézett rám, mintha valami bajom lenne végül nem állhatta meg szó nélkül. „Csak nem gondolja komolyan?” Bizto­sítottam szilárd elhatározá­somról, elhallgatott, teljesí­tette kötelességét de tekin­tetén láttam, hogy csudabo- gámak tart. Az asszony a folytatást idézi. — A közjegyző is meghök­kent, miután végigböngészte . az iratot. „Kérem ez nem érvényes, se dátum, se alá­írás! Az alaki hibák miatt bármikor semmisnek nyilvá­níthatjuk. Gondolják meg. Ezt a nagy összeget önök kapnák és gyerekükre költ- hetnék.” Érvelt győzködött, sehogy sem akarta elhinni, hogy nem kérjük. — Beosztóak vagyunk, rá­adásul nyugdíjunk se rossz, miért ne élvezzék akkor azok, akik sokkal inkább rá­szorulnak. Igaz szüleik sze- retetét aligha lehet pótolni, de az anyagi segítség is je­lent valamit. Ezért csak; azon töprengtünk, hogy mi­re fordítsák a pénzt Az ala­pítvány létesítésének gondo­latáról lemondtunk, inkább balatoni üdülőtelek vásárlá­sát javasoltuk mindkét in­tézménynek, s az adományo­zó iratot ilyen értelemben fogalmaztuk meg. Beszélgetés közben fény de­rül az egri kötődés okaira is. — A század elején ebben a városban gyereskedtünk és itt kezdtük meg iskolai* tanulmányainkat Felhőtlen­nek ígérkező életpályán in­dultunk, de aztán az ese­mények elsodortak bennün­ket a festői fekvésű me­gyeszékhelyről. Ám a fan­tázia mégis annyiszor vis&- szavezet és újra felvillan­nak az ifjúság emlékéi, ezért ragaszkodtunk szülő, helyünkhöz. Jártak Fóton, s eljöttek Egerbe is, nem alkalmi lá­togatóként, hanem visszaté­rő vendégként A múlton, a rég messze szökött fiatal­ságon kívül a jelen és a jö­vő is vonzza őket Ajándékot küldenek, segít­séget ígérnek. Weissfeldné a fótiak levelét mutatja. — A Somogy megyei Ta­nácshoz fordultak, megértet­ték őket és a házhelyet in­gyen adták nekik. így aztán a pénzből építőanyagot vá­sárolhatnak és társadalmi munkára is számíthatnak. Azt hiszem, ez a lehetőség az egriek számár-, is adott. Ugye, szól majd az igazga­tónak? Hogyne ígértem volna.:; Búcsúzáskor csak suta kö­szönő szavakat találtam, pe­dig Váci Mihály sorai öt- lőttek emlékezetembe. „Nem elég jóra vágyni: á jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell!™, Hadd mondjam el mosts ők, a Kripka házaspár ás a. rokonok igy cselekedtek, méghozzá önzetlenül... Pécsi István Új permetezőgép Űj permetezőgépet koosri ruáltak a veszprémi Mező­gép Vállalatnál RSP 3001-es jelzéssel. Ez a berendezés fontos kiegészítője lesz a ná­lunk már használatos fran­cia gyártmányú Heriau cu­korrépa munkagépcsaládnaik. Az újdonság jelentőségét bi­zonyítja, hogy a magyaror­szági felhasználáson, túl a gépcsaládot gyártó Jxaooa cég is érdeklődik iránta. X permetező újdonságból a* év első negyedében 60 da­rabot gyártanak az iparsze­rű rendszerek megrendelésé­re. 1271. január XL» kedd

Next

/
Thumbnails
Contents