Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-11 / 8. szám

I

V

bevág napjaink nagy nemzetközi politikájával. Az év bármely szakában,, sőt mostani, vagy a következő évtized ■ bármely esztendejében bemutatható lehetett volna, vagy lehetne ez a dokumentum játék-film, amely történelmi tényekre építetten rajzolta fel az amerikai

Nem sok esti • szabad órát hagyott a televízió az elmúlt héten a nézői számára, hogy más szellemi foglalatosság után is nézzenek, olvassanak netán. Es tette ezt úgy, hogy nemcsak hasznos időtöltést, értékes órákat szerzett a nézőknek, de ami legalább ugyanilyen fontos: élvezetes órákat is. A kétségkívül gazdag év eleji termésből — reméljük, nem ürül ki évközre a „magtár” — most három alkotásról szólok, időrendben és nem értékrendben, minthogy a maguk nemében, műfajában, mind a három figyelemre méltó produkció volt.

MSkroszociológia

Igen erőltetett kitalálmánya ez a fogalompár a cikk írójának, de valahogy utalni kívántam rá, hogy a társadalom egésze szempontjából mikrovilág, egy ember életének, hányattatásának, terveinek, munkatársaihoz ég feletteseihez való viszonyának kis világa ez. Illetőleg az, amit Dömölky János és társai — munka- és színésztársai — a Miért? című tévéfilmjükben a do- kumentaristák hitelességével, a szociológusok alaposságával feltártak a néző előtt. .Dömölky egyszerűen tévéfilmnek nevezi azt, amit alkotott, mintegy jelezve, hogy ‘óimét csinált, színészekkel, megformált szöveggel. Ám tudjuk, hogy csak az arcok mások, a sorsok ugyanazok, hogy csak tisztább, szebb a szö- vegkijetés, de ugyanazok a mondatok jelentek meg hiteles, az életmegírta történetben, amely a valóságban egy budapesti textilgyárban hangzottak el. A valóság, a 1 mindennapok sűrítettsége, a gyári élet, benne egy munkásnő sorsának egy-egy darabkája került metszetként a kamera górcsöve alá. Hogy benne és általa felfedeztessék az egész gondja. De legalábbis a gondok egy rétegének mélysége: a gyermekeiket egyedül nevelő munkásasszonyok megmegújuló kálváriája, amely ugyan társadalmi rendünk keretében nem fel a Golgotára, hanem el a megnyugvás csendes völgyébe vezet, de amely azért kálvária a javából.

A tévések elmentek, a Miért?-re a kérdést ők maguk se, mi magunk se tudjuk egyértelműen és frappánsan megfogalmazva , megadni: kisszerűség és

rosszindulat, régi módszerek és új pökhendiség, egyéni és társadalmi konfliktusok. A gyárból kilépett fiatalasszony másutt — mint hallottuk a hangját — megtalálta asszonyi és munkásnői boldogságát, nyugalmát. Ne feledjük, ha a „Miért?”-re keressük a választ, hogy ez sem mindenkinek adatik meg. Vannak, akik maradnak és szenvednek tovább: amíg

Jelenet a Lincoln Abrahám

re magabiztos történeti, történelmi, és esztétikai felkészülséggel. Mert Réz Adám műsora voltaképpen egy sajátos ismeretterjesztés volt, a köz művelése. Bemutatva egyszere G. B. Show-t, akit megismerni, tisztelni minden korosztályinak érdekes és érdemes, és megmutatva ugyanakkor kissé a színház, a színpad — még, ha ez most a képernyő is volt — fortélyait.

A színészpáros játéka, átváltozásai, messze többet jelentettek, mint egy igényes illusztrációt csupán. Ízt és kedvet kaptunk: bár ha minden Show-drá- mát megnézhetnénk. Velük és általuk nézhetnénk meg. Ezen az irodalomórán, mert művészi tisztelettel és alázattal szolgálták azt, akiről szó volt. G. B. Show-t, önmaguk művészi hitelének és mértéknek is igen nagy szolgálatot tettek.

fl politika

Ügy vélem, nem kel} hozzá- vagy belemagyarázni, hogy Bíró Zsuzsa és Szász Péter sajátos dokumentumfilmje — lám, megint egy dokumentumfilm, de mennyire más a jelleg és az ihletettség — a Lincoln Ábrahám álmai január eleji bemutatása: politika. Ügy műsorpolitika, hogy az egyálmai című tévéjátékból

történelemben kevésbé jártas néző előtt e történelem egyik drámai fordulóját Ám 1977 januárjában, .amikor az Egyesült Államok új elnöke ténylegesen is átveszi ennek a legnagyobb kapitalista országnak a kormányzását — minden gesztusnak más a csengése.

Lincoln Ábrahám „álmaiból” mintegy leltárt készít és az álmokat a valósággal szembesíti a tévéjáték, és ez a szembesítés, ez az egyenleg, melynek megvonásakor nagyon is soknak tűnik a mínusz egyértelműen kitűnő politikai hátteret, történelmi távlatot ad a mindennapok mai nagy- politikájához.

Megbocsássanak a szerzők nekem és tegyék ezt a közreműködő színészek is, sikeres és eredményes alkotói, művészi munkájukat most csakis ebből a szempontból, tudom és tudtam megítélni: az izzó aktualitás oldaláról. A mindennapok politikai tetteinek fényében. Annak a függvényében csak.

Így aztán nemcsak érdekes és értékes, hanem a politikai tájékozódás és tájékoztatás szempontjából is rendkívül hasznos volt a Lincoln Ábrahájn álmai című tévéfilm.

Gyurkó Géza

bírják.

Irodalomóra

B. Shaw-t Réz Ádám mutatta be „A szerző persze őrült” címmel rendhagyó irodalomórán, két kitűnő famulusa. Piros Ildikó és Huszti Péter segítségével. Nem is tudom miért írom azt, hogy '„rendhagyó”, hiszen az lenne igazán jó és helyes dolog —, elő az utópista szárnyalással! —, hogy az iskolákban és a televízió „tanítóóráin” is így foglalkozzanak az irodalom- történet legalábbis kiemelkedő jeleseivel. Ilyen elegáns könnyedséggel, ilyen fesztelen humorral, ennyi©

UvmiiuuL

UH január 1L, kedd

L

Még az egyetemen kezdődött a barátságunk, utána is tartottuk a kapcsolatot, később már csak leveleztünk, de aztán ahogy a rohanó idő egyre inkább foga közé kaparintott bennünket, ez is abbamaradt

Emlékszem mongolos, ja- pános (nem tudom pontosan, mi a döntő különbség a kettő között) arcára, a fekete keretes szemüvege mögül rám vetett szelíd, s mégis akaratos pillantására. A kémia volt a mániája, de semmi stréberkedés, semmi önmutogatás, már az első évben messze maga mögött hagyott mindannyiunkat, és negyedéves korunkra a kémiaprofunkat, s lenyalt hajú, nagyképű tanársegédjét is zsebre rakhatta volna, ezernyi apró cédulájukkal, tenyérben szorongatott segéd-zsebkönyveikkel, s minden egyéb mankóikkal együtt, valamiféle pártatlan igazságé zsűri előtt. PÁRTATLAN IGAZSÁG!) ZSŰRI — röhögnöm kell.

Nyelvi antitalentum volt, a nyelvek nem is érdekelték, s első éves korában ilyesféle konglomerátumokból állott gimnáziumból hozott tudása: Wer reitet so spät durch Nacht und Wind... a, ab, cum, de, ex, és e, coram, sine, pro és pre ... Quo usque tandem abutere Catilina pa- tientia nosra?... Paris vaut bien une messe... in seinen Armen das Kind war tot Mikor beleszerelmesedett a kémiába, nekiállt a nyelveknek. Három év alatt öt nyelvet tanult meg olyan fokon, hogy képes volt folyékonyan olvasni szakszövegeket, alig némi szótározással, igaz, tudása passzív volt, s egy kifejezett szakWEVVFTT

%

Remenyik Zsigmond kan

landjainak, útikönyveinek — A békés kaland, Az őserdő — lapjai keltek életre a fényes és csillogó ünnepkör után Berza László dokumentum- műsorában.

Remenyik akkor a család konzervatív megkötöttségei, a dormándi szellemi szegény* ség és bénító tradíciók, a kisváros (Eger) fojtogató légköre elől menekült Nyugtalan vérű volt és társtalan. Osztálya már kitagadta, de még nem volt meg a közösség, amely felismerte volna tiszta szándékait. Illés Béla írta néhány hete (Élet és Irodalom), milyen rendőrségi huzavonát, tiltakozást vont magára az Atyai ház tervezett bemutatója miatt Akkor az istenkáromlás, a birtokos osztály elleni izgatás, halott- gyalázás, erkölcstelenség vádját emelték ellene, pedig csak az életet írta.

„Ismeretlen tájakon jár, aki meghallgatja története- ' met, egy elsüllyedt világ romjai közé vezetem művemmel, amely az emberiségnek olyan korszakában készült amidőn az író lelkét félelem töltötte el, a félelmen kívül rémület és kétségbeesés, hisz még józan ésszel is számítani lehetett rá vagy ki lehetett számítani, hogy a 30-as évek embertelen tébolyában hová fog süllyedni az emberiség. Ez volt az a kor, amikor ritka kevés értéke volt az effajta fogalmaknak mint emberi méltóság, emberi rang, jog és szabadság. Amikor elbújni, menekülni kellett az emberiség nagy ügyét szívükön viselő, jogból, jussból kirekesztett vagy hangjukat magukba fojtott embereknek” — írta műve előszavában. Hányatott útról, szenvedésekről és megaláztatásokról beszél, ami egyben az író és olvasó osztályrésze, elsősorban azonban azoké az embereké, akik Peruban, Chilében, Uruguay- ban, Argentínában élnek. Mert a történetek erdőirtó munkásokról, favágókról, wolframbányászokról, csempészekről, rongyosakról, magányos asszonyokról szóltak.

Az itthoniaknak, a családnak, barátoknak is el akart valamit mondani a világról, a szegényebb szegénységről, a világtalan vályogházakról, a chilei hajósgazdáról, a perui temetőről, a szabadságünnepre készülő fekete sírásóról, a dormándi fekete földről és nyomorról. Valahol mondta: „csodálatos,

hogy ebben a nyomorban még egyáltalán beszélni tud

a nép és hinni mer a jövőben.” A történetek közül a legmegrázóbb a chilei hajósgazdáról, Ojadzóról szól, aki, hogy megmentse rozoga hajóját, elvágja a viharban léket kapott uszály köteleit. Ezzel fiát taszítja a hullámok közé. Fájdalmasan szép Agida története és Fábia sorsa, aki csillogó kvarckristályokat visz haza fiának, de mire faluja határába ér, a felkélő hajnalban látja,hogy egy éjszakai vihar és hegyomlás elsöpört falut, házat, asszonyt, gyereket, állatot.

Az úti élményeket nálunk kevéssé ismert latin-amerikai költők versei egészítették ki.

A dokumentumműsoroknak ez a formája, a különböző korokban született művek egymásmellettisége alkalmas arra, hogy a hallgató az irodalmi élményben egyszerre lásson múltat és jelent, de ezúttal alkalmas volt arra is, hogy Remenyik írásainak

(Tudósítónktól) /

Fennállásának 75. évfordulójához érkezett az idén Besenyőtelek egyik jelentős közoktatási intézménye, az óvoda. Az idősebb emberek ma is jól emlékeznek a múlt óvodájára, ahol nyáron egyetlen helyiségben összezsúfolva 100 kisgyerek foglalkoztatásáról gondoskodtak.

Az egykori gyermekmegőrző a felszabadulás utáni években bővült és ma már önálló igazgatású intézményként, korszerű körülmények közt végzi a kiskorú gyermekek oktatását, nevelését és iskolai előkészítését. A 75. évfordulóját megfiatalodva, korszerűsítve ünnepli az óvoda.

A községi tanács jó gazdája az intézménynek, mivel kétmillió forintos költr

eszmeiségére Irányítsa a fié

gyeimet. Remenyiket Amerikában Dos Passosként tartották számon, ami itthon a magyar avantgárd és szociográfia egyik képviselőjeként, „aki kissé nyers prózát ír, de a sorok mögött újra és újra felizzanak az emberszeretet, a szociális igazságosság fényei. Ábrázolnak, de tettekre is ösztönöztek. így volt ez most is. És az ember akaratlanul Chilére, börtöneire, rabokra és rabtartókra, zord telekre, tikkasztó forróságra és a szabadságot a legnagyobb kincsként tisztelt népre gondolt. Aztán még arra, hogy az írói szándékok, művek nem szakíthatók el egymástól, mert amit a nyugtalan magyar író a 30-as években megírt, annak megvannak a párhuzamosai egy idegen földrészen. Az emberek különböző országokban élve ma is együtt gondolkodnak.

Ebergéhyi Tibor

séggel felújította és bővítet" te az-épületet Sok patronáló üzeme és szocialista brri gádja van a besenyőtelki óvodának. A Füzesabonyi Állami Gazdaság például tavaly húszezer forintot adott játékok vásárlására. Segítenek a helyi termelőszövetkezet, a vízügyi igazgatóság, és a MEZŐGÉP szocialista brr* dágjai berendezéseket, udvari játékokat készítenek aa intézménynek.

Az óvoda nagy népszerűségnek örvend Besenyőtelken. Kilenc óvónő öt csór* portban gondoskodik 136 kisgyerek tervszerű neveléséről. Az idei felvételkor nem volt elutasított kérelmező. Helyet kapott minden olyan kiskorú, aki jövőre első osztályba lép.

Cs. I.

Hetvenöt éves a besenyőtelki óvoda

terület szókincse sokkal szűkebb, mint a laikus hinné, de azért teljesítményét, én legalábbis, nemcsak hogy nagyra tartottam, hanem egyenesen csodáltam. Legfőképp az akaratát Hosszú távú akaratát. Mi, mondhatom nyugodtan: minden este ott ültünk, az évszaktól függően, hol a Hungáriában, hol a Hullámban, hol meg a szép Macáék Pannóniájában (itt a grátisz vörös bor sem volt ritkaság, Maca egyik évfolyamtársunk gyűrűs menyasszonya volt — a házasságból különben nem lett semmi, a vőlegény harmadéves korában egy altatásos foghúzás következtében megfulladt, a szülők évekig tartó pereskedést folytattak a kórházzal, végeredményként a bíróság elfogadta a csatárláncba fejlődött orvosok védekezését: a halál oka szívgyengeség, rajta, szülők, tessék előkaparni a már csontig porladt évfolyam- társunk bordái közül az élő szívet, amely egyetemünk legjobb négyszázasának

mindig hibátlan motorja volt. Maca hozzáment a kövér Ondruska vaskereskedőhöz, aki már akkoriban is ott üldögélt esténként a Pannóniában, s meregette a szemét...), ittunk, kiabáltunk, táncoltunk, utána felvonultunk a gazdag Fazekasékhoz ebédlőjük, mint egy templomhajó, és hajnalig vertük a blattot, a mama is ott ült közöttünk vállán drága, nehéz, keleti mintás kendő, nagy, párnás kezében egyre kisebbek a kártyalapok, a metszett csillár körül rétegekben gomolyog a füst, s Jutka a kanapén, felhúzott térdekkel, mint egy gyönyörű szőke párduc, még az anyja vaskos-pár- nás középkorúságát is beragyogja. Aztán levonultunk a strandra, fütyültünk a kőkerítésre, s a sejtelmes, éjjeli, hajnali vízben kiúsztunk a móló legvégéhez, ahol a nagy vörös köveket zöldes, csíkos, szakállát lebegtető moszat lepte, és azt játszottuk, hogy világítóto- rony-őrök vagyunk valahol messze benn a tengerben... Délutáni vitorlázások a Yacht Klub vitorlásával, szegény gyermekbénulásos lábú Jocó a kormánynál, úgy viszi az ötvenes nagy dögöt, mint egy isten, szín- egyedül, mellette napszítta háromliteres demizson, figyel bennünket, vagy sem, ki tudja, mi fekszünk a dekken, szemhéjunkon vö- rösarany-izzás, tagjainkban az elereszkedés nyugtató boldogsága, nemrég fürödtünk a mélyben, ahol már inkább kékes az almazöld víz, lassú malomkerekek csobogása hangzik, a kötelek feszülését nem látjuk, csak érezzük, a lányok fürdőruhája még nedves, de barna bőrük már forrósodik, Jocó lassan szél alá fordul, egyszeriben nagy csend semmi szélzúgás, ujjal nk ölelkezve beszélgetnek elmúltakról és eljö- vendőktől. Rókáéknál e téli délután (szülei temetés-* re utaztak valahova az Alföldre), behúztuk a sárga függönyöket, s csak a dob meg az oltárian megpakolt vaskályha parázsfogsora világított. Lám, már nem is emlékszem, mi volt a dobra pingálva, csak arra, hogy az eszméletlenségig táncoltam Magdival (soha kedvesen természetesebb lánnyal nem találkoztam, én marha).

De azért időnként, mint a tigris megjelentem Gyulánál. Hogy micsoda marhaság ez hetekig ki sem mozdulni, csak az előadásokra. Meg a víz, napfény, kikapcsolódás, egészség, idegek és így tovább. Egyszer egy ilyen tigrisprédikáció közben belém vágott: tulajdonképpen irigylem, amint ott ül kamrából átalakított szobájában (apját nem is» ismerte, az ő születése évében, tizenkilencben meghalt; egyetlen szobájukban albérlő, anyja a konyhában alszik) jegyzetei, könyvei, folyóiratai, szótárai, pipettái, lombikjai, s üvegdugós vegyszeres üvegcséi között, japánsárga arccal, elkínzot- tan és mégis elégedetten, mozdíthatatlanul.

(folytatjuk)