Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

I Az Országos Közművelődési Tanács ülésén Vizsgák három felvonásban Nincs szükség újabb irányelvekre Ejyiitiss 3 Bírnia az físag szoc-alis'a neve’éséhen Kél párthatározat és az ezek szellemében fogant hat minisztériumi irányelv sza­bályozta az utóbbi négy év­ben a közoktatás és közmű­velődés együttműködését, számos tanácsi intézkedés is ösztönözte a közös cselek­vés!. Megszületett a közmű­velődési törvény s ma már elmondható, hogy az oktatási és közművelődési intézmé­nyek az előírásoknak megfe­lelően együttesen munkál­kodnak az ifjúság szocialista nevelésén — állapította meg az Országos Közművelődési Tanács legutóbbi ülésén. Ügy véli ék: nincs szükség újabb irányelvekre. A hatékonyabb együttműködés feltétele: az Oktatási, és Kulturális Mi­nisztérium, valamennyi szerv és intézmény következetesen valósítsa meg a határozatok­ban, irányelvekben foglalta­kat. ' Néhány jó példa: az isko­lai történelem és rajzórákat múzeumlátogatásokkal, hely- történeti kirándulásokkal kapcsolják össze. Az iskolai pályázatokkal, ankétokkal, szakköri tevékenységgel fel­keltik az érdeklődést az iro­dalom, a zene a művésze­tek iránt. Ugyanakkor a közművelődési és művészeti intézmények sajátos eszköze­ikkel segítik az iskolai ok­tatást, a tanulók művelődé­sét. A könyvtárak, múzeu­mok például gyűjteményeik, rendhagyó irodalmi és törté­nelem órák, játékos foglal­kozások, vetélkedők révén gyarapítják a tanulók isme­retéit. Az olvasótáborokban irodalmi, művészeti foglalko­zásokat tartanak. A művelődési otthonok ifjúsági klubjai a fiatalok szórakoztatásának legfonto­sabb bázisai — 2500 klub több mint 84 ezer ifjút vpnz — egységes irányításuk azonban még megoldhatat­lan, bár- elkészültek az ifjú­sági klubok! működésének irányelvei, tavaly kidolgoz­ták a klubok ösztönzésének és központi támogatásának rendszerét. A Somogy me­gyei Látrány és Balaton- szenígyörgy példáját követve 400 művelődési otthon nagy­terme tornateremként is szolgál. Hasznos ez a gya­korlat országszerte alkal­mazható. A művelődési ott­honok többféle formát és módszert dolgoztak ki a hát­rányos helyzetben levő gyer­mekek tanulásának elősegí­tésére. A következőkben eze­ket rendszeresíthetnénk. Megkönnyíthetnék az okta­tást a megyei film- és szem­léltető eszköztárak is. A filmgyártás és — forgalma­zás a gyártás megfelelő ori­entálásával, a mozik, és is­kolák kapcsolatának erősíté­sével segítheti az oktatást. Jelenleg — mint az ülésen kitűnt — kevés az iskolai oktatásban, nevelésben hasz­nosít ható gyermek- és okta­tófilm. Az iskola—színház mozgalom jól szolgálja az irodalom oktatást és szín­házművészeti nevelést. Az elmúlt években példamutató volt a kecskeméti színház és a megyei művelődési köz­pont közös akciója: a szín­házi előadások nyilvános próbáin részt vevő középisko­lai szakmunkástanulókkal megbeszélték a produkciót. Az értékelés szerint dicsére­tes a békéscsabai, a szolnoki és a veszprémi színház ilyen irányú kezdeményezése is. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az utóbbi időben nagy számú oktatási lemezt jelentetett meg, és előkészít egy olcsó ifjúsági sorozatot, amely a zenetörténet egy-egy kiemelkedő korszakát tekinti át I Könyvkiadásunk az eddigieknél is. nagyobb szerepet vállal a fiatalok vi­lágnézeti, erkölcsi, hazafias és internacionalista nevelé­sében. A fiatalok könyvtára, az Iránytű, a Magyar Histó­ria, a Gyorsuló idő, és más új sorozatokkal különösen jó szolgálatot tesz. Az ifjú­ság művelődésigényeinek ki­elégítéséhez, a pályaválasz­táshoz járulnak hozzá a tu­domány-baráti körök, ame­lyekben több mint 30 ezer fiatal ismerkedik a matema­tika, a fizika, a kémia alap­jaival. Sajnálatos, hogy ezek széles körű elterjedését az anyagi feltételek hiánya gá­tolja. A közoktatási és közmű­velődési intézmények együtt­működésének szervezésével kapcsolatban elmondták: egyre gyakoribbak az integ­rációs törekvések. Egyes me­gyékben a meglévő oktatási és művelődési intézmények szervezeti összevonásával igyekeznek tökéletesíteni az együttműködést. Máshol komplex intézmények: isko­la — művelődési otthon — könyvtár — sportlétesítmé­nyek építését szorgalmazzák. Besenyőtelek, Kecel, Mezőhegyes, Földes, Pécs és más helységekben vállalkoztak a komplex in­tézmény építésére. Törekvé­süket az Országos Közműve­lődési Tanács a közművelő­dési alapból támogatja. Rö­videsen megjelenik a kiste­lepülések kulturális ellátásá­nak javítására és a komplex művelődési intézmények lé­tesítésére vonatkozó — ko­rábban elfogadott — irány­elv, amely válaszol a vitás kérdésekre. Meghatározza a komplex intézmények létesí­tésére alkalmas települések körét az intézmények funk­cióit Néhol, már az elmúlt években megkezdték az együttműködés szervezeti ke­reteinek kialakítását Szük­séges — hangsúlyozta —, hogy mielőbb összegezzék e kísérletek eredményeit és al­kalmazzák a bevált formá­kat, módszereket (MTI) 2. Nyirkos levegőjű, homá­lyos szobába nyitottam be. Nehéz volt a szag, mint ahol hosszú ideje nem szellőztet­tek. A lehúzott vászonredőny átengedett valami kevés fényt. A falról pergett a mész alóla kilátszott a régi festés maradványa. A sarok­ban öreg szekrény állt, olda­lán egy szegről szakadozott malaclopó köpeny lógott. Alatta egy pár poros, fekete csizma hevert. Az ajtó mel­lett volt a vaskályha, mel­lette egy széles, öreg kana­pé, a fekvőhely. Az ablak alatt, spárgával átkötözött könyvcsomagok sorakoztak, mint költözés előtt, vagy utá­na. Az asztalon három furu­lyát találtam. Az egyikbe bé- lefújtam szállt belőle a por. Az üres virágváza mellett egy zöldes színű keleties fej mosolygott, valami dísztárgy. Nóra rövidesen jött, ahogy ígérte. Mögötte az öregasszony csoszogott. A bal lábát húzta kissé, mint akit szélütés ért. A lábán ócska, keresztcsatos posztócipő volt, minden lé­pésnél nagyokat csússzantott velük. Az öregasszony nyö­szörögve leereszkedett egy székre, a háta meggörbült. — ö az Rózsi néni — mu­tatta be Nóra az öregasz- szonyt, és lehuppant mellém a kanapéra. — Van cigaret­tád? — Van. — Akkor kínáld meg Ró­zsi' nénit, mert neki nincs. Az egész dobozt odaadtam. Az öregasszony rágyújtott A ' cigarettától szemmel lát­hatóan jobb kedve támadt. — A jobb időkben, kedves fiatalúr — mondta kántáló hangon —, nemcsak cigaret­o Nmw iából volt elég. A legfino­mabb cigarettákból, mint a Mirjam és a Memfisz. Min­denem volt, én semmiben se szenvedtem hiányt. A múlt rendszerben én voltam itt a háztulajdonos gyerekeinek a nevelője. Én temettem el a háziurat. Utána az ostrom idején az egyik fiát és a menyét... De öreg koromra megcsappant a pénz. A há­zat államosították, házmes­ter vagyok itt, de sajnos ez a hivatal kevés pénzzel jár. A lakók is fösvények. Elné­zik, hogy hordom nekik a boltból a kenyeret, a vajat, a tejet, és húsz-harminc fil­lért adnak borravalónak. Ha egy forint visszajár, azt már elkérik tőlem. Három nyel­vet beszélek perfekt, fiatalúr, ás idejutottam. Régebben an­gol és francia nyelvleckéket is adtam A háziúr halála után egy évig tolmács is vol­tam a németeknél. Ebből sejtheti, hogv milyen jól tudtam németül is. Szomorúan fejsóhajtott. — Él egy nővérem Angliá­ban, de az is, csak leveleket küld Pénzt azt nem.. Feltápászkodott, a cigaret­tát eloltotta a hamutartóban. — Hát csak érezzék jól magukat — mondta barátsá­gosan. A vaskályhához cso­szogott, kinyitotta az ajtaját. — Ha fáznak, be is gyújt­hatnak. Van benne egy cso­mó papír. Amikor az öregasszony ki­ment, Nóra az ölembe haj­totta a fejét — Itt jó helyünk lesz, amíg meg nem unjuk — mondta. — Reggelig itt ma­radhatunk, és holnap is el­jöhetünk. — Ki ez a néni? — kér­deztem . — A rokonunk. Az ő nő­vére, aki Angliában él. az én anyai nagyapámnak az első unokatestvére. — És az a rossz csizma kié? Meg az a köpeny a szekrény oldalán? Nóra boldog mozdulattal megszorította a karomat. — Az mind a kettő a régi háziúr unokájáé, akinek az apját, meg az anyját az ost­rom alatt agyoncsapta az ak­na. Rózsi néni nevelte fel a fiút. Népitáncos lett és most külföldön turnézik az együt­tessel. Ha jól tudom, most Lengyelországban van. Ügy gondoltam, hogy ezzel minden a maga helyére ke­rült. A legkisebb részlet is. Nóra a szekrényből két vastag takarót vett elő. A kanapéra terítette, majd vet­kőzni kezdett. Ugyanazt érez­tem, mint szombaton este az elhagyatott kertben, a bok­rok alatt, amikor ott feküdt előttem kinyílva, mint egy festmény. Ugyanazt az égést. Lehunytam a szememet, hogy elraktározhassak vala­mit arra az időre is amikor majd nem láthatom — Nem fázol? — kérdez­tem megborzongva. Ez az év is jól kezdődik .. A drukk kellős közepén Reggel fél nyolc, fél ki­lenc. Ilyenkor valahogy szi­gorúbb fehérek a falak. Meg­nyúlnak a boltívek és féleL metesen visszhangzanak a lé­pések az aulában. Még a lá­togatók megszokott nyüzsgé­se is hiányzik... Január, ta­nárképző főiskola, vizsgaidő- szak. Hat héten át több mint hármezren adnak számot tu­dásukról. A lépcsőfordulóban magas, nyurga szőke lány bukkan elő, elkéső szusszanásokkal. Hóna alatt hatalmas mappa, rajta a felirat: negyedik év­folyam, matematika—rajz szak, Pelyhe Györgyi..., aki még előtte van, — De már csak utolsó vizsgájának — igazít ki mo­solyogva. — A mi szakun­kon mindössze két tárgyból kell beszámolni, etikából és rajzmódszertanból, az etiká­val még deoemberben kész lettünk. Bár nem könnyű tárgy, nekem szerencsém volt, a bátyám ugyanis most végzi a marxista egyetemet Egerben, és így vele estén­ként mindent meg tudunk be­szélni ' ' - ■ r Ez most más — mutat a paksamétára — Az volt a — Én? — nevetett föl Nó­ra mereven, mintha valóban fázott volna. Gyorsan a ta­karó alá bújt. Sokáig csöndben . feküd­tünk. A plafont bámultam, és eszembe jutott anyám és apám, ahogy mi otthon él­tünk. Apám a mozdonyos táskájával, anyám az éjsza­kába nyúló várakozásokkal. Egyhangú életünk volt. Ogy éltek, mint akik egy távoli cél érdekében csinálnak mindent. Rég elsüllyedt, je­lentéktelen részletek buk­kantak föl a gyerekkorom­ból. Az olyan napok, amikor nem ment szolgálatba, és fél kilencig is ágyban maradt, én pedig a díványon ugrásra készen vártam hogy mikor hiv magához. Arra is emlé­keztem, amikor az iskolában a tanítómmal beszélt. Maga­sabb volt a tanítónál, és amikor megszólalt, ahogy beszélt, mintha apám lett volna a tanító. Az ig eszem­be jutott, amikor a szom­széd átjött kölcsönkérni va­lamennyi pénzt, de nekünk se volt, apám szomorúan né­zett a szomszédra, ég annyi­ra bántotta a dolog, mintha nekem vagy a nővéremnek nem tudott volna enni adni. Aztán a temetői utakra gon­doltam, ahogy anyámmal mentünk, minden vasárnap. Anyám mindig lehajolt, és megcsókolta a fejfát, és ak­kor is, amikor eljöttünk. Éh irtóztam ettől, mégis egyik alkalommal, amikor egyedül voltam kint kapálni a teme­tőben, körülnéztem, hogy meg ne lásson senki és ak­kor én is megcsókoltam az apám fejfáját. Csak anyám halála után sejtettem meg, hogy mi volt a titkuk? Az ő életükben az volt a -rend forrása, hogy ismerték saját magukat, és tudtak örülni annak, hogy miért élnek. Nórára gondolva, ott a ka­napén, én is ilyen életet sze­rettem volna magamnak. feladat, hogy készítsük el a tanmenetet negyediktől nyoL cadikig. Egy csomó mütyür kis rajz, ábra, hogy mikor, mit fogunk csinálni — hajtja végig sebesen a lapokat. — Látszólag könnyű, de valójá­ban már novemberben hoz­záláttam és csak tegnap, ké­ső éjjel lettem kész. S ki tudja, megérte-e, hiszen év közben volt egy rosszul si­került előadásom. Jó jegyre már nemigen pályázhatom... bár egy négyesben remény­kedem. Elsiet — így is késésben van —, s ahogy továbblép, megkavarodik a folyosó han­gokkal teli levegője. — Az a fontos, hogy bal kézzel középről húzz. Az mindig bejön. — Á. a tételek úgysincsenek sorba rakva... — Azt véletlenül se mutasd, hogy bizonytalan vagy. Ha a legkisebb megtorpanást ész­reveszi, már belekérdez, és akkor, hajaj... — Kár volt kifestened ma­gad. Szelíd, esetleg halovány arc, értelmesen csillogó te­kintet, ha semmit sem tudsz, így már akkor is sikered van... Erősödik a zsongás. Ne­veléstudományi tanszék. Si­mon Katalin egy ablakmé- lyedésbe húzódik, kezében jegyzetet szorongat. — A drukk kellős közepén vagyunk. .Pedagógia, biológia a szakom és ez a legelső vizsga. Az ember ilyenkor még hiába érdeklődik, nem tudja elképzelni, hogy mi várja az ajtón túl. Nekünk levelezőiknek meg különö­sen nehéz. A tanárokat sem ismerjük és a felkészülés sem zavartalan. Én Pásztón tani. tok ötödikeseket, már egy évé. Na, majd kérdezik: Ka­ti néni, hogy sikerült avizs. ga? Hát, hogy? Hiszen csak a jegyek lezárása után fog­hattam -neki a tanulásnak... Fél kilenckor kezdtünk. a2 írásbelivel. Három kérdés húsz perc.. Az első még csak ment valahogy, de a másik kettő! Na, ez az év is jól kezdődik! — mondtam magamban, amikor meglát­tam. Akié gyengébben sike­rült. az még szóbeli zik is. Pedig olyan jó lenne rá­hajtani egy kicsit, jövőre sze­retném nappalin folytatni a sulit.. Nyílik az ajtó, neveket ol­vasnak. Kati rám néz: Ugye, tudtam? Fél tíz, tíz-, tizenegy óra. Egyre többen sétálnak izga­tottan az ajtók előtt vizsgá­ra, indexre, már csak a ba­rátnőre várva. A belső fohá­szok is e szerint osztódnak. Van, aki kitekint a délelőtti nap fényesítette udvarra és fölsóhajt, minek is jöttem er­re a pályára.,.. Mások esze már az esti „kikapcson” jár, néhányan azt mondogatják, csak most utoljára! Aki csak most. és utoljára, ez már bent ül a második emeleti kis szobában. Előtte- papír, krikszkrakszokka! szántottam ujja tétován egy tollat nyomogat. A felelő né­hány perc múlva Hámori Zsuzsa. — Már nem izgulok. Ilyen­kor már minden mindegy, csak a kettest megadja .. Magyarország a huszadik szá­zad első harmadában. öt nap, háromszáz oldal, hát lapnyi évszám. Még a kará­csonyfa alatt is tanultam ott­hon. , V' És ez csak a harmadik kol­lokvium, még négy hátra van. A történelem—oroszo­soknak ugyancsak kijut az utolsó. évben. Huszonkilence. dikén végzünk, s aztán egy percnyi pihenő nélkül, irány a vidéki tanítási- gyakorlat Bárcsak ott tartanunk már.,. Igaz, ez nem is olyan nehéz vizsga, nem is olyan nehéz tétel... A gazdasági válság 1930-ban..-. — Hát, akkor rajta — hal­latszik a belépő tanár hang­ja és Zsuzsa, ha kissé eifö- gódottan is, de hozzákezd. Még néhány perc . — aztán kirobban az ajtón. — Négyes, lányok! Hurrá! Megvan!!! Arcok, sápadtból pirosodó mosolyok, oszló cigarettafüst, a falon táncoló árnyékok. Kedves, öreg, barátságos fő­iskola. Fél egy, egy, két óra. Ha­zafelé kopognak a lábak, rit­musukat csak egy-egy fél- hangos, fáradt tanári mon­dat zökkenti: — Hja. nekik- még csak könnyű, de engem holnap megint harmincán várnak. Tűi vagyok rajta! (Fotó: Szántó György) 15. i. január 9- vasárnap (Vege) Németi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents