Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-09 / 7. szám
? Á brigádok fóruma r Ügy élni, dolgozni, tanul- j ssi hogy az az egyéni bol- I doyu,iús lehetősége mellett j használjon a közösségnek, i jól szolgálja a célt, mintí- i annyiunk előbbre jutását. A 1 szocialista brigádmozgalom kezdete és minden gazdasági ágazatot átszövő lendületes kibontakozása óta igen sok együtt dolgozó csoportot formált valódi közösséggé ez a program. Gomba módra szaporodnak a brigádok minden munkahelyen, s lassan már eljutunk oda, hogy restellj magát az a dolgozó, aki nem tartozik egyik vagy másik közösséghez. Pedig brigádtagnak lenni többletkövetelményekkel is jár, hiszen őket várják a társadalmi akcióknál, és sokszor egy-egy ilyen gárda kapja a nehezebb feladatot. mert: „rájuk lehet számítani”. S az évek valóban bebizonyították ezt az állítást. Nem játszani akarunk a (szavakkal, amikor azt mondjuk: nemcsak lehet, de kell is rájuk számítani. A szocialista .brigádvezetők 1976. decemberében befejeződő vállalati tanácskozásai újabb ékes bizonyítékai ennek. Ezek a tanácskozások országos konferenciákat előztek meg, 1977 elején ülnek össze egy-egy iparág küldöttei hogy közösen megvitassák, melyek a legfontosabb tennivalóik, s elmondják: szerintük hogyan lehetne jobban, eredményesebben dolgozni. Meg kell szívlelni, hogy vélekednek munkahelyük helyzetéről a szocialista kol- -le&tívák vezetői, számítani kell javaslataikra, véleményükre a következő esztendő terveinek összeállításánál ; ez bizonyíthatja most a szocialista brigádmozgalom erejét. Mert bizony még megyénk nagyobb múltú ipari üzemeiben is előfordul — tisztelet a kivételnek —, hogy a jogos igények, kívánságok nem minidig találnak kellő vissz- rhangra. Hallottunk önkényes • áthelyezésekről, a kol- " lektívát hátrányosan érintő jutalomelosztásról, amelyekről a brigádok és vezetőik már csak a döntés után értesülték. A zúgolódást, morgoló- dást végül is rossz szájízű beletörődés követte. „Ott Ma, 1977. január 9-én ünnepélyes egységgyűlést tart az egri Láng Sándorról elnevezett munkásőr zászlóalj. A szokottnál nagyobb ünnepélyesség oka, a Munkásőrség mega’akulásának jubileuma: 20 éve bontott zászlót a párt fegyveres testületé. Ebből az alkalomból kiállításon is végigtekinthetnek az elmúlt két évtized történetén. Eszembe jutnak S. Zweig szavai, amit a forrad£j*m gyűlölő Fouché szájába ad A rendőrminiszter c. könyvében: .. a forradalom sohasem azoké, akik elindították, a gyümölcs leszedése másokra vár...” A cáfolatot a történelem adja — csattanós válasz —, s ál'janak itt a tények: a forradalmi hagyományok ápolója a Munkásőrség. mely eredetét többek közt a. Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után. 1919 március 26-án feállított Vörös őrség haladó törekvéseiből származtatja. Az újjászervezett MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága a part szervezésével párhuzamosan, már 1956 decemberében fontos politikai feladatként jelölte meg a gyári munkások felfegyverzése*.. 1957 január 29-én szüleied határozat után február 18-án közzétették a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 13T957. ez törvényerejű rendeletét a M jnkásőrség megszervezéséről. 2957. február 18. Ez a Munkásőrség megalakulásának hivatalos dátuma. Megjelentek az első. felfegyverzett munkásőr-alakulatok szürke egyenruhájukban az egész országban, a nagyobb és kisebb városok, községek utcáin — 1957. március 29-én — mindenütt ugyanazon a napon. Az újságlapok őrzik fényképes emlékét annak sa vannak a demokrácia fórumai, tessék elmondani ami nem tetszik, ott majd érdemben választ kap mindenki” — mondták az illetékesek, s ezzel el is lett intézve a dolog, hiszen a „fórum” a történteken úgy sem változtatott. Miért szólunk mindezekről éppen a szód i lista brigádvezetők tanácskozásinak ürügyén? Mert ezeknek a megoeszéléseknek sem az a feladatuk elsősorban, hogy szép előkészítés után minél több felszólaló mondja el azt, amit egyébként a brigádnaplóba év közben gondosan lejegyeztek életük eseményeiről. Azért vannak, hogy gyakorlati intézkedések kövessék az itt elhangzott, a munkások többségének kívánságait tolmácsoló javaslatokat. Ügy tűnik, hajlamosak vagyunk ezeket az egyébként valóban nagy horderejű tanácskozásokat külsőségeiben a kelleténél jobban túlhangsúlyozni. Díszes meghívók, a szünetben vagy a tanácskozást követően kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) lakoma, ünnepélyes hangulat. Vajon ki fog nekiesni a munkahelyi főnökének: mikor lesz már üzemképes az új gép, miért nincs anyag, mi lesz a régen megígért új öltözőkkel, amikor ilyen nagy megtiszteltetés érte, hogy részt vehet a kellemes összejövetelen? Kivételek vannak s nem is kis számban. Gyakran adunk méltató hangon hírt arról, milyen intézkedések születtek a dolgozók érdekében, mekkora anyagi áldozatokat hoznak a munka- körülmények javítására éppen a műhelyekben dolgozók javaslatai alapján. Lelkesen számolhatunk be időről időre arról is, hogy léteznek dolgoznak az üzemi demokrácia fórumai, rendszeresek a négyszögülések, a brigádmegbeszélések, az üzemi termelési tanácskozások. A rendeletek szellemében pontosan szervezték meg most a szocialista brigádvezetők tanácskozásait is Fórumot tehát már eleget biztosítottunk ahhoz, hogy mindenkinek alkalma legyen elmondania, ha valami nem tetszik, s ott helyben vagy nem sokegri március 29-ének, amikor városunkban először vonultak fel, megmutatták erejüket. A ..Márciusban újra kezdjük” feliratok egy-kettőre eltűntek a palánkokról, kapualjakról. Az első egységek a régi kipróbált nagyüzemi munkásokból és dolgozó parasztokból, értelmiségiekből tevődtek össze. Közöttük sok internacionalista, 1919-es vöröskatona. spanyol szabadság- harcos, partizán és más, az ellenállási mozgalomban érdemeket szerzett elvtárs volt és természetesen a felszabadulás utáni idők forradalmárai is. Még itt vannak közöttünk az alapítók: Antal Tibor. Bajza József, Bakondi c. Frigyes. Bakondi c. József, Baranyi József. Barta Antal, Bóta Oszkár Csécs István, Dallo6 Ferenc, Danyi Ferenc. kai később választ is kell adni minden kérdésre. Ennél több fórumra már nincs is szükség, s nemigen tesz akkor sem több, amikor már azt mondhatjuk: magas szinten megvalósult a munkahelyi demokrácia, őszinte, nyílt légkörben egyenlő mértékben élünk a jogokkal és a kötelességekkel. Több fórum nem lesz. de a meglevők minden bizonnyal ta. tatmasabbak lesznek, hasznosabb munkát végeznek. Természetesen, nem minden múlik a vezetőkön. A rhunkás, a dolgozó ember, akinek tulajdonosi jogai érvényesülnek a demokrácia kibontakozásával, maga is sokat tehet e folyamat meggyorsításáért. Hiszen műveltsége, érdeklődése, a szakma széles körű ismerete nélkülözhetetlen a nyílt, biztos kiálláshoz, a cselekvő aktivitáshoz. „Keményebb külsőt adott a tanulás” — mondta beszélgetésünkkor megyei nagyüzemünk egyik szocialista brigádtagja. Nem a fizika' erőnlétet értette ő ezalatt, hanem a meg nem hu- nyászkodás erejét. S ez az alapja a demokrácia továbbfejlődésének. A kollektívák bizalmával első sorba állított brigádvezetőkre még inkább érvényes a követelmény: mindig többet tudni, többnek lenni a közösség érdekében. A kis szocialista közösségek irányítói igyekeznek is megfelelni ennek a követelménynek. Éppen ezért amit ők kérnek, javasolnak, még inkább fontos és megszívlelendő a munkahely jövője s a gazdasági feladatokkal ugyancsak megterhelt ötödik ötéves terv sikere érdekében. Ne a zárszóban állapítsák meg: hasznos volt, jól sikerült a szocialista brigádvezetők tanácskozása. Akkor lesz hasznos, jói sikerült, ha megvalósulnak az ott elhangzott javaslatok aktivitásra serkentve a a dolgozókat. Ha nem sértődés, inkább intézkedés követi a bírálatot Akkor valóban kellemes szájízzel emlékezhetünk a szünetben elfogyasztott szendvicsekre... Hekeli Sándor Elek József, Erdélyi Benjámin, Farkas András, Farkas Sándor, dr. Gál Andor. Jaksi Bernát, Karkusz József, Kovács László, Krémer Tivadar, Máté József, Németh Tibor, Süveges Benedek, Tóth László, Túrán György, Vajmi Lajos a forradalmárok első soraihoz tartoztak, ötvenhét októberében felismerték az ellenforradalom csalhatatlan jegyeit, okos szóval győzték meg az ingadozókat — és fegyvert fogtak. A magyar történelemben is kevés a példa arra, hogy néhány nap alatt annyi fegyverforgatásra képes ember álljon sorompóba, mint amennyit 1957- ben zászlaja alá tudott hívni a párt. Hasonló körülmények között született az 1818-as honvédsereg az 1919-es magyar vörös haderő, amikor a válMiért nem jobb a többinél ? Valamikor csemegéje volt az újságoknak, az újságok olvasóinak egy-egy izgalmas bűneset. Időnként azt hallani mostanában, hogy a bűn- cselekményekkel „nem illik” foglalkoznia a sajtónak. Szemérmesen hallgat róla. mintha mi sem történne. így igaz? Valljuk, a mi. mai életünknek nem egy-egy riasztó bűntény adja a szenzác'óját. Sőt: nem is szeretjük a szenzációkat. Akkor jó nekünk. ha semmi rendkívüli esemény nem zavarja élet- és munkakörü'ményeinket. De azért a bűnüldözésről sem hallgatunk. Éppen azért, mert" a nyilvánosság ereje ebben a körben is megmutatkozik. méghozzá több ol- dalúan. O O O Közrend, közbiztonság: mit jelentenek ezek a fogalmak? Akkor van-e rend és nyugalom. ha semmi nem történik, vagy attól még alapvetően rend és nyugalom van, hogy a rendőrségnek is, az ügyészségnek is, de a bíróságnak is van mit tennie? A higgadt mérlegelés bizonyára az utóbbi változatot fogadja el lényegesnek. Pedig a statisztika makacs számai szerint Gyöngyösön az utóbbi időkben nőtt a bűncselekmények száma. Amíg korábban kevesebb elfoglaltságot jelentett a törvényt megsértők elleni eljárások száma, valamit emelkedett az átlag 1975-től. Persze, a mindenben gáru csoskodó elme mekérdezheti, vajon a statisztikai átlag mennyire egyezik a valósággal? Annyi-e1 a bűncselekmény, amennyit felderítenek, illetve amennyit bizonyítani is lehet? A válasz megfogalmazásához aligha kell különösebb képzelőerő. Dehát miért várhatjuk el, hogy bármi is tökéletes lehet? Ha elfogadjuk a tendenciát: a bűnüldözés is egyre hatékonyabb, akkor az egész kriminalisztikai munkáról más lesz a véleményünk, mintha csak valamiféle türelmetlenség' adná a szánkba a szavakat. Meg kell szoknunk, hogy a statisztika csak jelez. O O O Az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények szánna megnőtt Riasztó hallani ságos idők különös erőfeszítésére ösztönzik a hazafiakat. A párt egy teljesen új osztályszervezetet hozott létre a proletárdiktatúra rendszerében, amely közvetlenül kifejezésre juttatja a munkás- osztálynak azt az igényét, hogy a néphadsereg és a rendőrség mellett — társadalmi alapon — fegyveresen is részt akar venni saját hatalmának védelmében. A jubileumi kiállításon fényképek, dokumentumok, tárgyak vannak az elmúlt két évtized történetéről. A kiállítás anyagának jelentős részét munkásőrök gyűjtötték össze. Az egység névadója Láng Sándor, egri születésű. Egerben tanult diák, aki mérnökké Brnó egyetemén lesz. Még az egyetemi évei alatt kapolyanról, hogy Gyöngyösön is többször fordult elő súlyos testi sértés, garázdaság, magánlaksértés. hivatalos személy elleni erőszak sőt — — nincs okunk elhallgatni — nemi erőszak is. A közvéleményt felháborítják, nyugtalanítják az ilyen bűncselekmények. Riadtan kérdik: hát a rendőrség? Valóban, az utcákon, közterületen ritkán látni szolgálatos rendőrt. Főként a nappali órákban. Nehezen szok- ja meg a lakosság, hogy a sétálgató, vagy az út szélén álló rendőr helyett — vagy mellett — a járőröző URH-s gépkocsik jelzik a „szolgálatot”. Adott esetben így gyorsabban ott vannak a helyszínen a rend őrei. Igaz az is. hogy Gyöngyösön is található néhány fiatalkorú, aki szembekerül a törvényes renddel közülük nem is egy többször is, visz- szatérően. Sajnos, legtöbbször az ital hatására feledkeznek meg többen a fegyelmezett viselkedésről, magatartásról. Nagyon érzékeny a közvélemény a cigány származású törvénysértőkkel szemben is. Ilyenkor köny- nyen hangzik el az általános érvényű elmarasztalás Tény, hogy nő a cigányok által elkövetett bűnesetek száma. Vannak, akik türelmetlenül sürgetik, hogy tiltsák meg a lótartást a cigányoknál, mivel szerintük ez nem más, mint ok a lopásra, a határban minden az övék. Hiába a fegyver a mezőőr vállán, ha tízen, tizenöten elkezdik dézsmálni a termést, a mezőőr inkább messzi ívben elkerüli őket. Mire a rendőrséget értesíthetné, illa berek, nádak, erek, a tolvajoknak nyomuk sincs már. A lótartás-ügyben még nem találtuk meg a célravezető megoldást. A cigányok lova még sokáig ad beszédtémát és fejtörést. o o o Nyúlszívűek vagyunk. Keményebben kellene odasújtanunk! Követelik többen is, amikor napfényre kerül egy- egy „furcsa” ügy. Mondják, mindenki tudott róla. Aztán mégsem lett belőle semmi. Mire a nyómozók kimentek, az összes bizonyíték eltűnt, a fuvarban résztvevők állítják, hogy a környéken 6em jártak annak idején, a bizonycsolatba kerül a munkásmozgalommal. 1936-ban önkéntesen Spanyolországba megy, a Nemzetközi Brigád magyai századához. 1937. május 30- án szakaszDarancsnokként az aragóniai frontra kerül, s a hueskai csatában hősi halált halt. A húsz év eseményei, az egység munkája, eredményei szinte megelevenednek a gyakorlatról, gyűlésekről s demonstrációkról készült fényképeken. Az első parancs, mely még az egységszervezés óráiban keletkezett csakúgy része a történelemnek, mint a kiképzést segítő kiadványok. Az egykori alapító tagok tablóján szereplők egy része közöttünk él még, s tanítója a fiatal nemzedéknek A vitrinben sorokba szedve z munkásőröknek adományozható kitüntetések, melyekből ez alkalommal bőven láthatunk a résztvevők egyenruháin. Az öltözet is hagyományokat őriz. egyben a kiasz- szikus munkásöltöny, sapka- viselete a „leninsapka” félreismerhetetlen formáját mutatja. Eredetiben láthatjuk a korábbi harci technika néhány eszközét: géppuska, golyószóró. géppisztoly, melyek önmagukban is többszörös történelmi relikviák — egyik típust a spanyol po’gárhábo- rúban használták a másik a fasiszták feletti győze'em fegyvere volt a Vörös Hadseregben. ★ A jubileumi egységgyűlés után — mely emlékezés és emlékez tetés — a munkás hétköznapokon. acél kék egyenruhában találkozhatunk újra az ismerős arcokkal. Csiffáry Gergely muzeológus latokat mintha az ég szívta volna fel, egy sincs közülük sehol. Bizonyíték nélkül senkit sem lehet felelősségre vonni. Ez alaptétel. Gondoljuk el, hová fajulna a „bűnüldözés”, ha bárkit azon az alapon lehetne lecsukni, hogy „hallottam”, vagy azért, mert „mondják”? Azt azonban semmi sem magyarázza, hogy elnézőek legyünk. A fegyelmi jogkörrel rendelkezők mintha attól tartanának, hogy ott hagyják őket a dolgozók, tessék, lássék büntetéseket szabnak ki. A közvélemény nagyon értetlenül áll szemben az ilyen „humánus” megoldással. Nevetve mondják: ha nálunk egy üzletvezető sikkaszt százezer forintot, legfeljebb büntetésből egy másik üzlet vezetőjévé nevezik ki. Ha van is ebben túlzás, da a lényeget erőteljesen hordozza magán. , O O O Miért nem intézkedik a rendőrség? Miért nem lesz valamit a tanács? Ismerősek ezek a felháborodást tartalmazó kérdések. Ha valaki visszakérdezne:, szólt a rendőrségnek, értesítette a tanácsot? Csák nem képzelik, hogy beleütöm az orrom olyan dologba, ami nem rám tartozik? A rendőrség és a tanács ..magától"’, aligha tudhat mindenről. Más dolog az. hogy olyankor viszont, ha .szól valaki”, ne fogadják bizalmatlanul, ne tegyék ki kellemetlenkedéseknek, hanem sürgősen intézkedjenek az illetékesek. Különben nem csak a lelkes segítőnek, hanem az ő elbeszélésé nyomán sok másn-k is elveszik a kedvét attól, hogy „szóljon”. Valljuk be, ha valaki az utcán garázdái kodót figyelmezteti, vagy közbeavatkozik, ugyancsak „megnézheti magát”, mit kap válaszként. Esetleg még nézőközönsége is akad, akik jót mosolyognak a „buzgóságán” és élvezik. ahogy vaskos kifejezésekkel eligazítják, útjára küldik. ^ Ez nem valami biztató tünet. Aztán a rendőrség is. a jegyzőkönyv, a tanúskodás, a „herce-hurca”. kinek van ehhez ideje és kedve, és egy sor más kényelmetlenség: mind tisztes távolságban tartja a jó szándékú segíteni kész embert is. Végül is nem könnyű a „társadalmi felelősség” mindennapi gyakorlata sem ha a személyekre bontjuk le. o o o A városi tanács testületi ülésén foglalkozott a törvényesség helyzetével. Elfogadta az ügyészség vezetőjének a megállapítását, amely úgy summázott, hogy' Gyöngyösön rend és biztonság uralkodik. Ez így igaz. Sürgette azonban a testület is az egyes ügyek felderítésének hatékonyabb intézését, a precízebb, gyorsabb nyomozói tevékenységet, a közismert rendbontókkal szembeni szigorúbb intézkedéseket. Sokat emlegetik a városban a bűncselekmények ’eg- főbb okaként a szeszt, a mértéktelen italozást. Két dolog a fontos: szigorúbban ellenőrizzék a vendéglátó üzleteket. 6e fiatalkorúakat, se mámoros állapotban lévőket ne szolgáljanak ki szeszes itallal. A másik: az elvonókúra. a kényszer elvonó kezelés megszigorítása, az álhumanizmus mellőzése ezekben az esetekben. Gyöngyös semmivel sem rosszabb, mint bármely ''a- sonló város áz országban '13 a bűnügyi szemnontok szerint vizsgáljuk. Ha úgy tetszik, ez mindenkit meg. nyugtathat. De azt is lehet kérdezni: miért nem jobb a többitől? Persze, ez végül mindany- nyiunkon múlik. G. Molnár Ferenc 1 Jéwrnm O 1977. január 9* vasáru;®, J 1957. március 29. Eger. Felvonulnak a munkásőrök a város főutcája«. „A való anyag teremtett minket...” 20 éves a Munkásőrség
