Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk í A HÉT CÍMSZAVAKBAN: •í < i ÉTFÖ: $ Palesztin javaslat: dolgozzon ki a Biztonsági Tanács menetrendet az izraeli csapatok visszavonulására < a megszállt területekről; tárgyalások a genii, | közel-keleti békeértekezlet összehívásáról * C EDD: $ Szolidaritási nagygyűlés Moszkvában, Luis Corvalán •i részvételével — összeül az amerikai kongresszus £ ' 95. ülésszaka, Carter megismétli véleményét egy < szovjet—amerikai csúcstalálkozó szükségességéről | SZERDA : £ Életbelép a spanyol alkotmány reform, az ellenzéki | pártok közös bizottságot alakítanajk — Baloldali < vezetők leváltása a Portugál Szocialista Pártban — 5 Négymüliárd dolláros kölcsön Nagy-Britanniának \ CSÜTÖRTÖK: < Merényletek és tűzharcok Bejrútban, ismét feszültebbé £ válik a libanoni helyzet — Thaiföldi provokációk Imosz > ellen * PÉNTEK: < Richard, a Rhodesia-konferenda elnöke Afrikában £ tárgyal — Az NSZK kancellárja Madridban — Az olasz szakszervezetek általános sztrájkot kezdenek, ha az £ Andreotti kormány nem tartja be a megállapodásokat < SZOMBAT: Megbeszélések a ciprusi közösségek párbeszédének felújításáról — Előkészületek a békeszerető erők 5 moszkvai világfórumára KommenláfirunUé Réti Erviné a szó: A hét 3 kérdése Semmist SjiEiiya 'országban A hivatalos látogatáson Madridban tartózkodó Hel* műt Schmidt nyugatnémet kancellárt fogadta Adolfo Sua* réz spanyol kormányfő. (Népújság telefoto — AP—MTI—KS) Az év első hetében egye­lőre az „alapozás” jellemez­te a világpolitikát. Ám köz­ben kirajzolódik a csúcsnap­tár: a tíz nap múlva hiva­talba lépő Carter első vendé­ge Callaghan, brit kormány­fő lesz, míg az újjáválasztott bonni kabinet látogatóinak sorába elsőként Andreotti olasz miniszterelnök iratko­zott fel. Láthatólag a NATO gyenge pontjait kívánják alá­dúcolni, de közben nem le­het tartósan félretenni a ke­let-nyugati párbeszéd problé­máját sem, Carter újra fel­hívta a figyelmét a magas szintű szovjet—amerikai tár­gyalások fontosságára. Ami pedig a már zajló eseménye­ket illeti, mindenekelőtt az Ibériai-félsziget, valamint a két szünetelő genfi konferen­cia körül bontakozott ki a politikai ás diplomáciai tevé­kenység. 1. Milyen remény vsus s genfi újrakezdésre? A Közel-Kelettel foglalko­zó genfi békekonferencia 1973' decemberében mindössze há­rom napon keresztül tanács­kozott, azután felfüggesztette ülését. A szünet hosszúra nyúlik, ma pontosan ezeregy- száztizenhatodik napját ír­ják. Azóta sok minden történt: a Sínai-megállapodással kí­sérlet történt a „pax ameri- can”, vagyis az amerikai el­képzelések szerinti rendezés megvalósítására: polgárhá­ború tizedelte Libanont; sú­lyos vérveszteségeket szen­vedett a palesztin ellenállás; a jobbra tolódás kedvezőtlen jelei mutatkoztak meg Kai­róban; még szövevényesebbé váltak az arabközi kapcsola­tok. A helyzet tehát tovább bonyolódott, s nem történt érdemleges haladás a közel- keleti rendezés felé. Márpe­dig, ha az alapkérdések — az izraeli megszállás felszámo­lása, a palesztin államiság, a térség valamennyi államának biztonsága — nem nyernek megoldást, akkor aligha van remény tartós és szilárd bé­kére. Ez esetben reális a ve­szély, hogy Libanonban, vagy másutt újra meg újra felesel­nek majd a fegyverek. A rendezés kulcsszava: Genf.i Ez a konferencia nyújtja a legjobb lehetősé­get, hogy az összes érdekel­tek részvételével, a már ki­dolgozott elvi alapokon, a szovjet és az amerikai társel­nök közreműködésével, vég­re elmozdulhasson a holt- porttról. (Természetesen elen­gedhetetlen feltétel, hogy a békeértekezleten a palesztin képviselők is jelen legye­nek !) A szovjet diplomácia — egyetértésben a kibontako­zást kívánó arab körökkel — ezért indítványozta, hogy ko­ra tavasszal folytatódjék a genfi munka: az időpontja- vaslatnál már az amerikai elnökváltozásra is tekintettel voltak. A tárgyalások, vagy inkább puhatolózások folya­matban vannak — erről ta­núskodtak a hét jelentései is S&77. január 9„ vasárnap —, de szemmel látható az el­lengőz is. Az időzített izraeli kormányválság, a november­re tervezett választásokig fennálló ideiglenesség szinte kínálja az érvet, hogy Tel- Aviv most képtelen döntés­re. Ebben a helyzetben külö­nösen lényeges lenne egy hatékony és egységes arab, antiimperialista front kiala­kítása. Ehelyett azonban olyan törekvéseket láthatunk, hogy különböző szövetségi tervekkel egyes arab vezetők is lehetetlenné akarják tenni a palesztinek részvételét a konferencián. Nem megnyug­tatóak a libanoni hírek sem, s a válságok a válságban to­vábbra is fennállnak. A kö­zel-keleti rendezés az idei fordulóban sem ígérkezik könnyűnek és egyszerűnek. . 2. Mikor folytatódhat sí Rhodesia-konferencia? Genf úgy látszik, a tárgya­lási szünetek jegyében áll. A Rhodesia-koníerenciát ere­detileg novemberben szeret­ték volna befejezni, de erő­sen kétséges, hogy folytatód­hat-e valamikor január vé­gén, vagy február elején. Időközben a konferencia brit elnöke, Richard Afrika déli felében ingázik, hogy megpróbálja menteni a ment­hetőt A fekete felszabadítás! mozgalmak álláspontja vilá­gos: többségi uralom megva­lósítása 1978. március 31-ig, s e hatalom fokozatos beveze­tése már az átmeneti szakasz­ban. Csakhogy kiderült: a Smith-rezsim erről hallani sem akar. Amint egy mozam­biki kormányszóvivő megje­gyezte: a Rhodesia-koníerea- cia angol—amerikai bábái nem a hatalom átadásáról, hanem a hatalom megosztá­sáról akarnak egyezményt ki­csikarni. (Smith egyébként még a hatalom megosztását is korainak tartja, tulajdonkép­pen egy fekete vezetés alatt álló bábkormányt szeretne, amelyben a fegyveres és bel­biztonsági erők fehér irányí­tás alatt állnak.) A huzavo­nának itt is megvannak a taktikai céljai, a zimbabwei szervezetek egységének meg­bontása: a legutóbbi napok­ban két újabb párt alakult, s így most már hat organizáció tart igényt a fekete többség képviseletére. Rhodesiából természetesen minden manőver ellenére előbb-utóbb független ék fe­kete többségi uralom alatt ál­ló Zimbabwe lesz. 3. Mi történik Portugá­liában? Az átmenet jegyei Ibériá­ban, elsősorban természete­sen Spanyolországban, de nem elhanyagolható fejlemé­nyek történnek Portugáliá­ban is. A hírek felületén sze­mélyi változások és félreállí- tások a portugál szocialista pártban: leváltották a párton belüli baloldalhoz tartozó iparügyi minisztert, fegyelmi elé citálnak munkásképvise­lőket. akik a Soares-kabinet politikáját bírálták. Mégis több ez, mint a szocialisták családi ügye, sőt egyöntetű a vélemény, hogy a baloldali szocialisták háttérbe szorí­tásával a külső és belső jobb­oldali erők, a NATO-szövet- ségesek fokozott nyomásának ... tesznek engedményeket. A PKP főtitkára, Cunhal ezért hívott fel ismét a demokrati­kus erők összefogásának szükségességére. S vajon csak Portugáliáról van szó? Hiszen éppen e hé­ten kapott Nagy-Britannia 3,9 milliárd dolláros rekord köl­csönt (háromnegyedét az USA, az NSZK, Japán és Svájc folyósítja), többek kö­zött azzal a feltétellel, hogy „takarékossági. programot” yalósí.tanak meg a dolgozók rovására. De az a bizonyos nyomás megnyilvánul Rómá­ban is, a szakszervezetek kénytelenek voltak általános sztrájkot is kilátásba helyez­ni, ha az Andreotti-kormány nem tartaná be korábbi ígé­reteit. (Akkor kölcsönös meg­szorításokról volt szó s nem arról, hogy a válság terheit kizárólag a tömegekre há­rítsák). A kérdés csupán az, hogy a gazdasági zsarolás eszközei­vel képesek lesznek-e vala­mennyire megerősíteni a NATO gyengébb pontjait, vagy a hatás éppen ellenkező irányban nyilvánul majd meg? Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár nem hivatalos madridi látogatását Bonnban főként a spanyol belpolitikai élet alakulása szempontjából tartják jelentősnek. Schmidt és vendéglátója, Suarez spa­nyol kormányfő másfél órás tárgyalásának nagy részét is a „demokratizálódási folya­mattal” kapcsolatos kérdések töltötték ki. A nyugatnémet kancellár elismerően szólt az utóbbi hónapokban Spanyolország­ban bekövetkezett belpoliti­kai fejleményekről, ugyanak­kor azonban hozzáfűzte, egyelőre korainak tartja az országos közöspiaci csatlako­zásának érdemi megvitatását, A távolabbi jövőbe helyezte a NATO-tagság napirendre tű­zését is, bár hozzátette, Spa­nyolország bekapcsolódása az északatlanti tömbbe nem borítaná fel az európai egyensúlyt. Mind az EGK-hoz, mind pedig a NATO-hoz való csat­lakozás legfőbb akadályát nyugatnémet részről a spa­nyol gazdasági élet nehézsé­geiben látják. Schmidt félre­érthetetlenül utalt arra, hogy a Közös Piac pillanatnyilag nehezen viselné-el egy újabb — belső válságokkal küzdő — tagállam csatlakozását. Bonnban nagy .figyelmet keltett Schmidtnek az a madridi kijelentése, hogy a demokratikus belpolitikai színtér képéhez hozzátartozik a kommunisták jelenléte is. Ez a kérdés Schmidt és Falipe Gonzales spanyol szocialis­ta pártvezető tanácskozásán is felvetődött. A nyugatné­met vendég azonban sietett hozzáfűzni, hogy sem az NSZK-nak, sem a többi nyu­gat-európai kormánynak nincs érdekében a kommu­nisták helyzetének megerő­södése. Az NSZK részéről mindvé­gig hangsúlyozták a Schmidt.- látogatás nem hivatalos jel­legét. A karácsonyi szabad­ságát a spanyol tengerparton töltő kancellár madridi útja előtt kijelentette, „udvariat­lanság” lett volna, ha elkerü­li a spanyol fővárost, vagy nem tesz látogatást az ország vezetőinél. A nem hivatalos jelleget hangsúlyozta Schmidt azzal is, hogy még a Suar&z- zel váló találkozó előtt esz­mecserét tartott a spanyol szocialisták vezetőjével, mi több, emiatt el is késett a kormányfői találkozóról. Csou En-laj halálának év­fordulóján Pekingben keve­sebb szó esik magáról az el­hunytról, mint egykori vé­dencéről, Teng Hsziao-ping- ről. A főváros szívében, a Tie- nanmen téren Csou En-laj portréi és a kegyelet koszorúi mellett nagybetűs faliújság- plakátok (tacepaok) tucatjai láthatók, amelyek — termé­szetesen a Csou érdemeinek felsorolása mellett — Teng Hsziao-ping visszatértét kö­vetelik. Ráadásul „örök di­csőséget” hirdetnek azoknak, akik 1976. április 5-én, a Ti- enanmen téren Csou En-laj koszorúinak puccsszerű eltá­volítása miatt tüntettek, s ezért „mártíromság” jutott osztályrészükül. Hétvégi tegyzet Szemek csillogásai Sok minden megmered as ember birtokában karácsony után. Az ajándékok a szek­rény fiókokban és o könyves- polcokon, a. jó ételek íze, kel- lemes hangulatok emléke. A? idén, a szokásostól eltérőena karácsonyi, tudományos vív­mányról is beszámol egy stockholmi jelentés. Hosszú munkával, elmélyült előkészü­letekkel, hónapokig (vagy ta­lán évekig?) tartó megalapo­zással kísérletsorozatot bonyo­lítottak le a svéd fővárosban„ s az eredményeket most tették közzé. Leginkább ezt a nevet adhatnánk az új módszernek: „Szemfelcsillanási vizsgálat az ajándékok megpillantásakor". Hadd ismertessem előbb rö­viden a vizsgálat módját I Zárt kabinba gyerekeket ültetnek, akik innen egy állványfélére láthatnak. A polcra sorbán já­ték- és ajándék féléket helyez­nek. Mindegyiket tíz másod­percig nézheti a gyerek, aztán eltűnik az illető tárgy, és c tudományos munkatársak ész­revétlenül fényképfelvételt ké­szítenek arról, hogy — idézem — „miként változik, a gyermek- szemben a fénytörési jelenség* amelyet a karácsonyi várako­zás okozta zavar vált ki Ezek után osztályozzák az ajándékokat. Az első fokozat feltehetően a kevésbé aján­lott. . . a negyedik elnyerte a legmagasabb elismerést. A to­vábbiakban már csak arról kell gondoskodni, hogy ez a mód­szer a lehető legszélesebb kör­ben el is terjedjen. Elsötétíthe­tő kabinokat és különleges fényképező berendezéseket kell felállítani minden játéküzleté­ben, valamennyi gyereknek minden játékot be kell mutat­ni, elkészíteni és a szülőknek átnyújtani a felcsillanást di­agrammokat. S már ki is de­rült, melyik ajándékot óhajtja a gyerek. Azt mondhatja erre valaki„ hogy meg is lehet kérdezni„ élőszóval azt a gyereket, n ki­rakat vagy az üzletpolcok előtt hogy melyik játékot sze­retné. Megkérdezni? Az is jó. Tatár Imre A három dolog: Csou emlé- ke, Teng rehabilitása és a Tienanman téri „ellenforra­dalmi . incidens” értelemsze­rűen kapcsolódik össze: a visszaélésekért a „négyek bandáját” — Mao özvegyét és társait — terheli a felelős­ség. Az egykori „ellenforradal­mi incidens” olyannyira meg- dicsőül, hogy egyes tacepao- szerzők szerint „a nép ta­valy, a Tienanmen téren „éle­tével és vérével védelmezte a proletáriátus diktatúráját”. A tacepaok követelik a he­lyes „értékelést” a Tienan­men téri eseményekről. En­nek a kimondása, hirdetik, még hátravan, csakúgy, mint Teng Hsziao-ping „elvtárs­nak” funkcióba való vissza­helyezése. A Spanyol KP és a legalitás A spanyolországi helyzet különlegességét drámai erő­vel jellemzi, hogy Santiago Carrillonak, a kommunista párt főtitkárának kiszabadí­tása után — a párt és vele a tényleges baloldal kedvezőbb helyzetben van, mint volt a letartóztatás előtt. Mielőtt Carrillót letartóz­tatták volna, a Spanyol Kommunista Párt vezetői gyakorlatilag a teljes és fél­illegalitás közötti „szürke sávban” mozogtak. Jogilag il­legalitásban voltak és maga Carrillo is csak illegálisan tartózkodhatott Spanyolor­szágban. Különleges kormánymagatartás A Suarez-kormány ingado­zó és mérlegelő magatartását ebben a szakaszban mutatta, hogy közvetlenül a népszava­zás előtt Carrillo ötven spa­nyol és külföldi újságíró je­lenlétében sajtóértekezletet tartott Madridban, de a nép­szavazás után letartóztat­ták. A kétarcú kormány maga­tartásának részben az volt a magyarázata, hogy a Suarez- kablnet a különféle politikai áramlatok állandó nyomása alatt áll és pillanatnyi maga­tartását úgy kell megszabnia, hogy a hol balról, hol a pol­gári centrumból, hol a leg­szélső jobboldali ultrák olda­láról érkező nyomást kivéd­je _____...................... Ab ban, hogy Carrillót a népszavazás után letartóztat­ták, nyilvánvalóan szerepe volt a népszavazás eredmé­nyének. Emlékezetes ugyanis, hogy a Francóra felesküdött szélsőjobboldal a „nem” sza­vazatot ajánlotta a politikai reformról megtartott népsza­vazáson. Ennek ellenére alig 2,6 százalék szavazott „nem”- mel, csaknem 23 százalék pe­dig — a baloldal kívánságá­nak megfelelően — tartózko­dott A „nem” szavazatok kis aránya természetesen nem tükrözi a pillanatnyi politikai erőviszonyokat. Ennél a szél­sőjobboldal ma még jóval erősebb! A szavazatarány csak úgy jöhetett létre, hogy a szélső- jobboldal többsége is a re­formra szavazott. E különös sodródás következtében a kormánynak számolnia kel­lett azzal, hogy a mögötte álló tábor ideiglenesen fel­duzzadt a szélsőjobboldal erőivel. Ez felfokozta az ult­rák nyomását. Carrillo és hét másik kommunista vezető le­tartóztatása a kormány ide­iglenes hátrálását jelentette e nyomás elől. Fejlett taktikai érzék A Suarez-kormány, amely a hallatlanul bonyolult spa­nyol helyzetben eddig vi­szonylag ügyesen manővere­zett, úgy gondolta: megvárja e lépés hazai és nemzetközi visszhangját és attól teszi függővé további magatartá­sát. Az elítélő visszhang Spa­nyolországban és külföldön egyaránt rendkívül erős volt. Madridban, Barcelonában és más spanyol nagyvárosokban nagyszabású tömegtünteté­sek követelték a letartózta­tott kommunista vezetők szabadon bocsátását. A szo­cialista országok természetes szolidaritásán túlmenően nemcsak Nyugat-Európa kommunista pártjai, hanem gyakorlatilag valamennyi szo­ciáldemokrata párt, sőt (például Olaszország eseté­ben) állami szinten, keresz­ténydemokrata kormányok is bírálták a lépést. Ennek a politikai nyomás­nak az eredménye volt Car­rillo és társai óvadék ellené­ben történő szabadlábra he­lyezése. Maga a főtitkár is világosan megmondotta: „Szabadon bocsátásom nagy győzelem, amely elsősorban a spanyolországi tömegtünte­téseknek és a nagyszabású nemzetközi szolidaritási ak­cióknak tulajdonítható”. A Suarez-kormány min­denesetre újabb bizonyságot tett fejlett taktikai érzékéről, amikor a balról megerősö­dött nyomás elől hátrálva, felhasználta azt a szélsőjobb- oldal pozícióinak gyengítésé­re. Carrillo és társai szaba­don ^bocsátásával egyídőben feloszlatta a politikai ügyek­ben ítélkező „közrendvédel­mi bíróságokat”, s az ilyen, ügyeket a rendes bíróságok hatáskörébe utalta. A „közrendvédelmi bíró­ság” intézménye tipikusan fasiszta képződmény volt, egyike a Franco-féle „jog­rendszer” maradványainak. Carrillo maga is „a kormány jelentős lépéseként” üdvözöl­te- e bíróságok megszünteté­sét. Ily módon Carrillo és tár­sainak letartóztatása, illetve a letartóztatás elleni tiltako­zás egyik végső eredménye az, hogy Spanyolország meg­szabadult e különleges poli­tikai bíróságoktól! Van azonban más eredmé­nye is, ami ugyancsak jelzi a Spanyol rezsim különleges helyzetét és az egész politi­kai légkör rendkívüli válto­zékonyságát. Eddig Carrillo, a Spanyol KP főtitkára jogi­lag illegálisan tartózkodott Spanyolországban. Most, mi­után óvadék ellenében sza­badlábra helyezték, első íz­ben öltötte tartózkodása jo­gilag is a legalitás jellegét. Ezt. Carrillo így fejezte ki: „Mától fogva olyan spanyol vagyok, mint a többi”. Rá­mutatott arra, hogy jelenléte a jelenlegi helyzetben nyíl­tan felveti s Spanyol Kom­munista Párt legalizálásának kérdését is. Ezért mondható, hogy a helyzet a baloldal kö­veteléseinek szempontjából ma kedvezőbb, mint decem­ber harmincadika, Carrillo es társai szabadon bocsátása előtt A Kilencek Bizottsága A Suarez-kormány helyze­te ugyanakkor nem kevésbé bonyolult, mint eddig. Tár­gyalnia kell a cselekvési egységben levő ellenzék kép­viselőivel. Az ellenzék e tár­gyalásokra kilenctagú bizott­ságot hozott létre, amelynek két kommunista tagja van: Carrillo és a párt egy másik kiemelkedő vezetője, Simon Sanchez Montero. A „kilen- cekkel” való tárgyalások persze szóba sem kerülhettek mindaddig, amíg Carrillo és társai börtönben sínylődtek. Most viszont új dilemma tor­nyosul a Suarez-kormány elé: ha az egyre sürgetőbb tárgyalásokat végre meg akarja kezdeni, számolnia kell a kommunista vezetők részvételével és azzal, hogy a Spanyol KP legalizálásának ügye (amelvet persze a kabi­net szívesen elkerülne) te* vább halad előre. —i —gu Csu En-faj és Teng Hsziao-ping évforduló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents