Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-07 / 5. szám
tl/Knin2&90M4s£<mÍ£t A Székesfehérvári Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szak- *'* •»■»»«»» foflwf«! középiskolában és Szakmunkásképző Intézetben tanulnak a molnárok. A nagy múltú szakmára ma is szép számban jelentkeznek a fiatalok. Jelenleg mintegy 300-an tanulnak a székesfehérvári iskolában. Oktatási célokra kialakított ma" lomban sajátítják el a berendezések kezelését és más szakmai ismereteket. Képünkön: gyakorlat a tanmalomban. (MTI fotó — Jászai Csaba felvétele — KS) Dorottya-nap Kaposvárott Február 5-én a Farsang hercegének kezébe kerül Kaposvár kulcsa, s ezentúl minden télen megrendezik a Dorottya-napi farsangi mulatságot. Az idén a 2 napo6 rendezvénysorozat legnagyobb szabású eseménye Csokonai szobrának február 5-i leleplezése lesz. A második napon — február 6-án — népviseletes felvonulással kezdődik a program. A Kutasi Állami Gazdaság és a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola lovasai, a közeli termelőszövetkezetek fogatai nyitják meg a sort. Tűzijáték kíséri a menetet, mely a Dorottya Szállóhoz vonul. Itt lesz a „megyebál” ég szinte valamennyi szórakozóhelyen vidám bállal várják a vendégeket. A Kapos Szállóban svábbált tartanak, az ifjúsági házban a fiatalok rongyosbálját rendezik. Az ÉDOSZ Művelődési Otthonban pedig Pettyes-bál lesz. Pilienők a Balaton második vonalában Á válóper elmaradt I A Balaton partvidékén a I nyári főidényben a hétvé- 1 geken gyakran több mint ' félmillió vendég tartózkodik, ezért az illetékesek arra törekednek, hogy csök- ; kentsék a zsúfoltságot. Töb- 1 bek között az idegenforgalom szolgálatába kívánják állítani a partvidék úgyne- i vezett második vonalát, t Máris népszerű a Csopak közelében létrehozott autós pihenő és erdei tornapálya Mintegy 3 millió forintos ; költséggel autós pihenőt i alakítottak ki a balatongyö- röki Szépkilátónál is. Bala- j tonföldváron máris megkezdődött az autós pihenő kiképzése, ahol kilátót is emelnek. Zamárdiban több 6záz hektáros erdőt állítanak a turizmus szolgálatába. Fonyódon és Balaton- bogláron is parkerdei pihenőket hoznak létre. A Balatoni Intéző Bizottság javaslatára felmérik a balatonfüredi Tamás-hegy természeti értékeit, s az itteni karsztbokor erdőt kívánják „felruházni” nagyobb idegenforgalmi vonzerővel. ' A község kulturális életének mind jelentősebb bázisa a könyvtár Mátraderecskén. A munkáját 16 — e községben pedig az idén éppen tizedik — esztendeje végző Kiss Istvánná könyvtáros megszokott feladatán túl író—olvasó találkozók, irodalmi vetélkedők, ünnepi műsorok, különböző előadások rendezésével igyekszik népszerűvé, látogatottá tenni a kis intézményt. Báb- szakkört vezet s iskolai, szakköri foglalkozásoknak biztosít helyet a fiatalabb korosztály kedvére. A hatodik esztendeje birtokba vett könyvtár tavaly 638 új kötettel gyarapodott, s így a könyvek száma meghaladja a hétezret is, s 600 a beiratkozott olvasó. Letéti könyvtár működik a tsz galvanizáló üzeménél s megkezdődött már az iskolai könyvtár kialakítása is. A könyvtár — amelyet a községi tanácson kívül a téglagyár és a tsz is rendszeresen támogat — pezs'dítőleg hat az egész település kulturális életére. Jellemző az olvasó kedv élénkülésére, hogy Kiss Istvánná — aki az említettek mellett könyvbizományos is — az őszi megyei könyvhetek alkalmával, illetve a karácsonyi ünnepek előtt összesen tízezer forint értékű könyvet adott el Mátraderecskén. Szűcs Ferenc 1917. január 1. péntek A könyvtár kill túrközpont Mátraderecské Jogsegély szolgálat a Hatvani Konzervgyárban Másfél éve ötven vállalatot jelölt ki a Szakszervezetek Országos Tanácsa arra a célra, hogy kísérletezzenek az üzemen belüli jogsegélyszolgálattal. Az akció általában kedvező fogadtatásra talált. Különböző gyárak munkásai, alkalmazottai sűrűn vették igé-ijte eg.-egy »/.nkszor vezet által létrehívott bizottság támogatását, ami családjogi, polgárjogi, munkavédelmi tanácsadásra éppen úgy kiterjedt mint ahogyan eligazítást nyújtott 'akásénítkezés, kölcsönfolyósítás cl-jigában. A kísérleti időszak azonban olyasféle tapasztalattal is ián. hogy a jogsegélyszolgálat csak abban az esetben tud széles körű, igazán hatékony munkát kiíejteni, ha a bizottság összetétele- erre alka.mas. Tehát minden frcniszakaszro a legképzettebb szakember kerül! A Hatvani Konzervgyárban már ennek a szellemében jártak el, amikor Hegedűs László elnökletével csoport alakult, s a reszortfeladato* kát — szakmájának megfelelően ! Rócz Sándor, Pálinkás Antal, Seres Sándor- né, Bartha Antalné, Tóth János és dr. Vázsonyi Vilmos vállalta el. Egyikőjük munkaüeevel, kölcsönnel foglalkozik, másik továbbtanulással, biztosítással, míg a jootanácsosnak különböző vitás bírói eljárást igénylő kérdésekben kell leginkább helytállnia. ★ A konzervgyári jogsegély- szolgálat négy hónapja áll a dolgozók rendelkezésére, s a szakszervezet a gazdasági vezetéssel összhangban teremtette meg a működés feltételeit. Hétfőt jelölték ki tanácsadó nappá, s ilyenkor déli 1 órától 3-ig a szak- szervezeti bizottság tanácstermében fogadják az ügyfeleket. Hogy kicsoda? Nem az egész jogsegélyező csoport. Felváltva tartanak szolgálatot a tagok, előregyártóit nyomtatványra fektetik a tényállást, iktatják, majd intézkedés végett eljuttatják a reszortfelelőshöz. Természetesen nem kerül minden papírra, naplóba. Mint például Pálinkás Antal elmondotta: jogsegélyszolgá- lati időn túl is megállítják már az üzemben, egyik munkás betonkeverőt kér családi ház építkezéshez, a másik tervezetetne, de nem tudja kivel. Ilyen esetben akta nélkül kész a válasz, a2 érdeklődő szóban kap elirányítást. Bizonyos jogi esetekben viszont azért nem foglalkoznak tüzetesebben a panaszossal, mert a rendelkezések értelmében a jogsegélyszolgálat erre illetéktelen. De olyan tanácsot, hogy hová,, kihez fordulhat bajával a munkás, ilyenkor is adnak. ★ Milyen bonyolultabb, érdekesebb ügyekben képviselte már az üzem dolgozóit a jogsegélyszolgálat? Volt például egy fiatalasszony, aki jogalap nélküli gazdagodással vádolta férfi ismerősét, s magasabb összegű kártérítést követelt a bíróság előtt. Került a négy hónap alatt idősebb szakmunkás, akit testvérei jogtalanul ki akartak zárni az örökségből. Más a gyermektartási díj mértékének csökkentése végett kívánt bírói eljárást indíttatni. Vagy feltétlenül említést, érdemel az a jogeset, ami egy közművesítéssel kapcsolatban állt elő. Az illető kapott ugyan felszólítást az Ingatlankezelő Vállalattól, hogy házába bevezetik a vizet, s igénylik a hozzájárulási, díj befizetését, de összeget á papír nem közölt. Jogos volt tehát az igazgatóságnak küldött megkeresés .amiben az ügyfél a részére megállapított összeg közlését kérte, hiszen nem maradhatott bizonytalanságban, ismerve a vízbekötés költséges voltát. Válóperben is adhatott volna tanácsot a jogsegély- szolgálat, ha minden áron az lenne létének célja, hogy ügyeket gyártson. Sok esetben a higgadt tisztánlátás oktalan vádaskodást előz meg! Mint ahogyan a két konzervgyári fiatalt is sikerült a szülők közbenjárásával összebékíteni. A válóper elmaradt, megmaradt viszont két ember boldogsága, egymásba vetett hite... ★ A jogsegélyszolgálat kétoldalú dolog. Költségkiadástól kíméli meg a munkást, termeléskieséstől menti az üzemet. Zsebben marad a keresetlevél írásának díja, s nem marad el órákra munkahelyéről, a litográfus, a konzervgyártó. Persze fontos szempont a bizottság ténykedésében az ügyfelekkel való bánásmód mikéntje. S itt elsősorban az érthető, népies fogalmazásra célzunk. Mert hiába megy bújával-bajával egy gépkezelő a jogtanácsoshoz: ha az szakkifejezésekkel spékelt kiselőadást tart neki római jogból, nagyobb lesz fejében a zűrzavar, a tájékozatlanság, mint addig s visszájára sül el a szakszervezet jónak Ígérkező kezdeményezése. Am ugyanakkor a jogsegélyszolgálat is támaszthat igényt az üzem dolgozóival szemben. Ez pedig a visszajelzés kötelessége! Manapság még gyakran megesik, hogy aki tanácsért megy, akinek az ügyét sínre tette a bizottság, két hét múlva meg sem ismeri az ügyében eljárót. Nem kívánunk megkülönböztetett tiszteletet a bizottsági tagoknak. Azt viszont joggai elvárhatjuk, hogy minden ügyfél idővel visszajelezze a jogsegélyszolgálatnak: miként zárult az üzemben elindított, a munkahely által felpártolt panasza. Növeli ez a bizottsági tagok önbecslését, ugyanakkor pedig szakmai ismereteket gyarapit, illetve betekintést enged a jog mind szélesebb körű alkalmazásába. (moldvay) 3. Ha király lennék, maharadzsa, elnökjelölt, diplomáciai korifeus, vagy kapitalista pártvezér — igen-igen kedvébe járnék a magyar televíziónak. Különösen a tévé-hírmagyarázók rokonszenvét keresném. Mert gondoljunk a külpolitikai műsorokba bevágott fotókra. Amennyiben az illető hatalmasság a hírmagyarázó egyetértésére beszél, nyilatkozik, vagy cselekszik —, olyan nyájas fotó jelenik meg róla a képernyőn hogy el kell a szívnek olvadni. Csupa Ramon Novarro-arc, redőtlen homlok, vakító fogsor, intimen barátságos mozdulat. Esetleg egy régi felvételről. Amikor a vad farkas épp a húsvéti szentáldozásról távozott. De ha ugyanaz a személy a hírmagyarázó rosszallására beszél nyilatkozik, vagy cselekszik — hát nézze meg magát! Olyan fényképet ütnek be róla, hogy a látogatók idegzetének kímélése miatt, a Bűnügyi Múzeumban sem lehetne kiállítani. Akkor jönnek a Savonarola- pofák, a kéj gyilkos fintorok, a rémes szájüregek, a visz- szataszító gesztusok. Esetleg egy véletlen pillanatból. Amikor az illető a betegágyából kelve, éppen tüsz- szenteni kívánt. Királyok sejkek, államférfiak, nagykövetek — vigyázzatok ! ■4r üárom közhely 1. „Ma a rendkívüli, nemzetközi helyzetben. különösen fontos...’’ Munka, de milyen? A tv, a rádió, a napilapok, az esztendő utolsó napjaiban; de az új év elején is sokat foglalkoztak a munkafegyelem kérdésével, a teljes munkaidő kihasználásával. Országunk felelős vezetői sorra foglaltak állást abban, hogy a munka- fegyelem megszilárdítása egész népünk egyetemes érdeke. Arról is halottunk, hogy a fizetésért végzett munka nem szívesség, hanem kötelesség. — Önöknél ml a helyzet? — Dolgozgatunk! Kik így, kik ügy. — Mit kapnak akik „így”, és mit, akik „úgy* dolgoznak? — Egyforma fizetést. Sőt! Néha még egyforma jutalmat is. — Igazságosnak tartja-e azt, hogy egyik ember beled szakad a munkába, a másik meg... Gondolkodik, és nagyon komolyan válaszol: — Nézze! Szerintem egy megszokottságon, egy szemléleten kell változtatni mind a beosztottak, mind a vezetők! vonatkozásában. Valaki azt mondta, hogy a magyar ideges, nyugtalan, temperamentumos nép. Erre én azt mondom, hogy a munkában viszont roppant „nyugis”. — Milyen szemléletváltozfcatásra gondol? i — Tulajdonképpen arra, hogy az emberek fokmérője mindig az eredményesen végzett munka kell hogy legyem Sok mindenről szó kerül még, de ő visszatér az eredeti témához: — Tudja az úgy van, hogy vannak embereik, akik vé- gigjópofáskodják egy-egy munkahelyen a fél életet, nagyokat nevetnek, adomáznak, vicceket gyártanak, és bizony előfordul, hogy egyes vezetők szemében ezek a szimpatikus menők. Olyanok is vannak szép számmal, akik naphosszat az íróasztal fölött görnyednek, látszatra beleszakadnak a munkába, de amit csinálnak annak az égvilágon semmi értelme nincs. Ezek — ahogy én nevezem őket — a „fej nélkül szorgalmasak” afféle igáslovaknak számítanak —, már bocsánat a hasonlatért —, mindig jó fizetést és jó kis jutalmat kapnak. — Érdekesek a megjegyzései! _ Még nincs vége a mondanivalómnak! Vannak ugyanis még a szalmalángtípusúak, akik — ha nekik úgy tetszik — nekifeszülnek a hámnak és egy hétig mondjuk úgy dolgoznak, mint a gép. Bent maradnak, túlóráznak, sajnáltatr ják magukat és gyakran kiérdemlik még az elismerő szavakat is: Látjátok a Ferit! Ez aztán igen! ö aztán tud melózni! És miután általában a herd hajrájuk a prémiumok és jutalmak kifizetése előtt történik, mindig nagy pénzt kapnak. Az már nem is lényeges, hogy ezek. illetve az ilyenek egy hót után leállnak és hónapokig csak éppenhogy vannak... — Mit lehet tenni? — Rendszeres, eredményesen végzett munkát kell megkövetelni mindenkitől! Jobban észre kell venni azokat, akik már régen így dolgoznak, de csendben, halkan, nagy szavak nélkül. És mindezeknek megfelelően kell természetesen fizetni is... Szalay István j ; .. ' ' 1 ———* Napló, dátum nélkül Negyven éve hallom ezt a kifejezést. Azért nem régebben, mert még innen vagyok az ötvenen. De apám, nagyapám, dédapám némi stiláris módosítással, ugyanezt hallotta. Közben meghalt Deák Ferenc, felépítették a Bazilikát agyonlőtték Ferenc Ferdinándot, kitalálták a Ship szódát, Nobel-díjra ajánlották Herczeg Ferencet, elfogták Hekus Dönci.t, meghonosították az önkiszolgáló rendszert, újjáépítették a budai Várat, levitték a közlekedést a föld alá —, de ez az évszázados „ma” még ma is tart, a helyzet változatlanul rendkívüli, s a dolgok mindig különösén fontosak. 2. „E rövid cikk nem vállalkozhat arra, hogy ezt a közérdekű problémát érdeme szerint kimerítse ...” Az így kezdődő cikkek, kedvező esetben, négy-öt embert szoktak érdekelni. Kánikulában, kirándulónapokon hármat. Pedig a címük többnyire izgalmas: „Exhibicionista és narcisz- szista jelenségek a spanyol reneszánsz közérzetében.” Terjedelmük: harminc-negyven folyóiratoldal. Egyébként a szerzőnek gyakorta igaza van. Valóban nem merítheti ki a problémát, az ugyanis problémaként még sohasem jelentkezett. Szerző, jobb híján, az olvasó kimerítésével is kénytelen megelégedni. 3. „A költő tehetsége bátorít fel arra, hogy őszintén megírjuk véleményünket...” Ilyen esetben erős kétség fér a költő tehetségéhez. Ügy is mondhatnám, hogy a tehetségtelenségéhez nem fér kétség. Amit a kritikus —a cikk további részében —tüzetesen igazol is. Nyomős érvekkel bizonyítja hogy a költő a rossz ritmusérzéka miatt csak tízéves korában tanult meg járni, hogy botfüle van, de nem a legnemesebb fából, hogy a rímszótárt sem tudja kezelni, mert nem ismeri a betűrendet, hogy a gyűjtőíveket is helyesírási hibákkal tölti ki — és így tovább. Egyet azonban nem értek. Hogy meríthet valaki bátorságot abból — ami nincs? Miért nem csökkenti a súlyát? Erre a kérdésre újabban két mentséget találtam ki: 1. Hős akarok lenni, A világtörténelemben eddig is nagyra értékelték a bátrakat, akik egy-egy ügy érdekében életveszélyes feladatokat vállaltak. A Búvár Kundokat, Zrínyiket Dugo- vics Tituszokat, Robin Hoo- dokat, Mária főhadnagyokat, dr. Sorgékat. De újabban az értelem nélküli kockázatot is becsülik. Mondhatnám, divatba jött az életveszély. Nemzetközi ájulat kíséri az autóversenyzőket, gleccser- mászókat kaszkadőrökét, tengeri sziklaugrókat, sárkányrepülőket. Azt1 mondják, a testsúly-fölösleg élet- veszélyes. Hát divatba akarom hozni magam. 2. Merő rosszindulatból őrzöm a súlyomat Állítólag a kövérség nem esztétikus látvány. Csakhogy én ritkán látom önmagam. Csupa szép, kecses, hibátlanul sovány, vonzó testalkatú embereket látok. Hát legyen nekik egy kellemetlen élményük! Ha már oly sok esztendővel élnek majd túl engem... (VÉGE) ^ \
