Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-06 / 4. szám

KORSZERŰSÍTÉS :GER-BÉLAPATFAI VA KÖZT O OJ AlLOMASÉPÍTÉS A ME- GYESZÉKHELYEN Kevesebb utas, több ám 7,1 milliárd forint a vasút fejlesztésére A MÁV Vezérigazgatóság 1977 évi terve, a személy- forgalom további csökkené­sével — a tavalyi 333,5 mil­lió helyett 331 millió utas­sal — viszont valamivel több 131—132 millió tonna áru elszállításával számol. A személyforgalom mér­séklődése nem jelenti egy­ben a feladatok csökkené­sét, hiszen a nemzetközi for­galom változatlanul növek­szik, s a belföldi utasoknak is nagyobb kényelmet, gyor­sabb, kulturáltabb körülmé­nyeket teremtenek; javítják a menetrendszerűséget, kü- féle intézkedésekkel gyor­sítják a forgalmat és sűrí­tik a járatokat is. Gazdasá­gi i életünk szállítási igé­nyességéből következően az árufuvarozásban is döntő­en a nemzetközi forgalom növekszik az import és a tranzit 1,5—1,6 százalékkal, az export 3,2 százalékkal. Az idén összesen 7,1 mil­liárd forint jut a vasút fej­lesztésére, ebből 3,7 milli­árd forint a hálózatra, 2,3 milliárd a járművek korsze­rűsítésére, az állomány gya­rapítására. Az összeget min­denekelőtt a folyamatban levő, gyorsan megvalósuló, s jól előkészített beruházá­sokhoz koncentrálják. Alap­vető feladat a hálózat kor­szerűsítése amelynek során 330 kilométer vasúti pályái hoznak rendbe, tesznek ,,gyorsabbá”, teherbíróbbá. Folytatják például Bicske- alsó—Szárliget között a Budapest—hegyeshalmi vo­nal, a Szajol—Debrecen a Hatvan—Miskolc—Mező- zombor, Eger—Bélapátfalva, a Godisa—Szentlőric a Sze­ged—Hódmezővásárhely, a Szombathely—Celldömölk közötti vasútvonal korsze­rűsítését. A hálózatfejlesz­téshez tartozik 154 kilomé­teren vonali, valamint 15 állomási biztosító berendezés felszerelése és 78 önműködő vasúti sorompó létesítése. Biztosító berendezést szerel­nek fel egyebek között Ke­lenföld és Bicske, Hatvan és Üjszász Cegléd és Szeged között. Nagy erővel, cseh­szlovák szakemberek közre­működésével, folytatják a Budapest—Kelebia közötti vasútvonal villamosítását. Kiemelt feladat a záhonyi körzet és a Budapest—Ke­lenföld pályaudvar fejlesz­tése. Jelentős összeget for­dítanak még a debreceni, az egri, a gyékényesi állo­más és a Budapest—Déli­pályaudvar beruházására. A járműpark fejlesztésé­re jutó 2,3 milliárd' forint­ból 55 villamos és Diesel- mozdonyt állítanak munká­ba, s ezzel a korszerű von­tatás arányát 91,9 százalék­ra növelik. A személyforga­lomra mindössze 90 sze­mély- és büfékocsit tudnak beszerezni a teherszállítást viszont 1650 vagon üzembe helyezésével javítják, s an­nak ellenére, hogy több mint 2500 kocsit kiselejtez­nek, bővítik a raksúlykapa­citást. A vasút fejlesztésére for­dítható összegből tetemes rész jut a dolgozók munka- körülményeinek javítására, a nehéz fizikai munka gé­pesítésére. Munkavédelmi célokra mintegy 2 milliárd forintot használnak fel, több mint 400 millió forint jut szociálpolitikai célok megvalósítására és mintegy 100 millió forinttal támo­gatják a dolgozók lakásépít­kezéseit. (MTI) Januártól új rend a szülőszobákban A SZÜLŐSZOBÁK, az új­szülött- és gyermekosztá­lyok ápolási-gondozási fel­tételeinek javítása céljából három egészségügyi minisz­teri utasítás lép életbe ja­nuártól. Az átfogó intézke­dés — a szakemberek által örömmel üdvözölt, s a szo­cialista országokban már bevált gyakorlat meghonosí­tásáról van szó — szabá­lyozza a szülőszobák műkö­dési rendjét, az újszülöttek és gyermekágyas anyák lá­togatását, valamint a kora­szülött és csecsemőosztá­lyok higiénés rendjét is. A szülőszobák új működé­si rendje szabályozza a kis­mamák felvételét és szülés előtti ellátását, rögzíti a szülések levezetésének álta­lános szabályait, s kiterjed az esetleges szövődményes esetek kezelésére is. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy a szülé­szeten jelentkező kismama átadja a minden korábbi or­vosi észlelést tartalmazó ter­hesgondozási könyvecskéjét, az ügyeletes orvos pedig kö­teles a pácienst azonnal megvizsgálni, s állapotának megfelelően intézkedni. Az utasítás azt is leszögezi, hogy a szülőszobában önál­ló ügyeletes szolgálatot csak szakorvos teljesíthet a jö­vőben. A kis intézeteknél — ha nem szakorvos ügyel — biztosítani kell, hogy a szakorvos telefonon mindig elérhető legyen. Egyébként a szülőszobán mindenkor csak a főorvos által beosz­tott. az intézet kötelékébe tartozó orvosok és szakdol­gozók, illetve a szükség ese­tén behívott szakorVos-kon- ziliáriug tartózkodhat. Az életbe lépő szabályzat az in­tézet „szintjének” megfele­lően tartalmazza a szülő­szoba megfelelő működését biztosító felszerelési tárgyak listáját. Az előírás egyik fi­gyelemre méltó passzusa rögzíti: ha az adott intézel nem tudja biztosítani azokat a feltételeket, amelyeket a szülő nő állapota megkíván, akkor gondoskodni kell a megfelelő helyre történő szállításáról. AZ ÚJSZÜLÖTT és gyer­mekágyas osztályok látoga­tási rendje is új keretek között folytatódik. Az utób­bi években örvendetesen csökkent az anyasági és a csecsemőhalálozás is, bár az anyák és csecsemő halálá- , ban még mindig sok eset' ben a különböző fertőzések kárhoztathatok. Nyilvánvaló, hogy a fertőzésekben fon­tos szerep jut a látogatók­nak: a tüdőgyulladás, a légúti fertőzések, és a genny­keltő betegségek nagy ré­sze a látogatások következ­ménye. A kórokozók terje­dését megkönnyíti az újszü­lött osztályok általában szű­kös volta is, éppen ezért vált szükségessé az újszü­löttek és n gyermekágyas anyák látogatásának korlá­tozása. Az intézkedés lé­nyege hogy az újszülöttek és a gyermekágyas anyak szobájába nem léphetnek be a látogatók. Az utasítás elő' írja: a legrövidebb időn be­lül meg kell szervezni, hogy a családtagok a látogatói helyiségben megfelelő kö­rülmények között találkoz­hassanak a kismamákkal. Biztosítani kell az üzenet- átadás, a beszélgetés lehe­tőségét, s nem utolsósor­ban a fekvőbeteg megfele­lő védőöltözetét is. Az elő­írások értelmében a jövő­ben sem vágott, sem csere­pes virágot nem lehet be­vinni a szülészetekre. INTÉZKEDÉST KÍVÁNT az újszülött, koraszülött és cse­csemőosztályok higiénés helyzete is. Bár az elmúlt három év alatt az újszülött ellátás javítására jelentős összeget fordítottak, komoly anyagi támogatásban része­sült ez az ágazat (egy év alatt 500 szülészeti ágyat adtak át, s 1980-ig további 1590 ággyal bővülnek a szü­lészetek) a nagyobb higié­né, tisztaság biztosítása ér­dekében nagyobb munkafe­gyelmet, pontosabb ellátást és kezelési módot írnak elő. Az új — az eddiginél na­gyobb higiénét biztosító — szabályok betartásáért a szü­lész-nőgyógyász főorvos, va­lamint az igazgató együtt felelős. (MTÍ) Hogyan tovább, exportbrigád ? A BUBIV egri gyára nem olyan munkahely amelyről sokan beszélnek, hiszen nem is sok embert foglalkoztat, egyetlen láncszem csupán a bútoripari vállalat gépezeté­ben. Persze lehet, hogy ezúttal pontatlanul fogalmaztunk, s az előbbi állítást módosííani kell. Mégpedig így: eddig nem sokat beszéltek a gyár­ról, de ezután másként lesz. őszintén szólva ugyanis, igencsak meglepett a válasz, amikor megkérdeztem: mek­kora nyugati üzletre van kilátásuk 1977-ben? — Amiatt fő most a fe­jünk. hogyan készüljünk fel — mondta Vermes Ferenc igazgató. — Kimondani is sok: csaknem 800 ezer dollár értékű bútorra kaptunk megrendelést. Egy 350 em­bert foglalkoztató kis gyár, amelynek az idei terve ösz- szesen 86 millió forint volt. Igaz, több mint 100 milliót teljesítünk. A fenyő a divat A gyár tulajdonképpen ebben az évben „ugrott ki”. Parnert kereső útja során el­jutott Egerbe az egyik svéd bútorkereskedő vállalat meg­bízottja, s látván a modern gépeket, új üzemcsarnokot, ajánlatot tett: fenyőből ké­szült kerti székeket vásá­rolna nagyobb tételben. Oda­kint most a fenyő a divat. Megadta a mintát, s az ed­dig szinte kizárólag bükkfa asztalokat, asztallapokat gyártó üzem átállt a7- új ter­mékre. Megalakítanák az exportbrigádot, válogatott emberekből, célprémiumos' feladatokkal. A vállalati köz­pont támogatta a dolgot, hi­szen az idén már látható volt, meg kell harcolni a vásárlókért, mert a bútor­ipari rekonstrukció révén megtelik a hazai piac. Az előzményekről még csak annyit: a közelmúltban nagy visszhangja volt a di­csérő levélnek, amit a Buda­pesti Bútoripari Vállalat ka­pott nyugati exportjának mi­nőségében, mennyiségében kifogástalan teljesítéséért. Nem túl gyakori eset ez gaz­daságunkban, lám-lám így is lehet dolgozni. Az említett export egyébként szinte tel­jes egészében az egri gyár­ból került ki. — Az év végére egy ki­csit elfáradtunk mindannyi­an — vélekedett az igazgató. — Nem kis próbatétel volt ez a gárdának: átállni új ter­mékre. sokkal igényesebb munkákra, napra pontosan teljesíteni a szállításokat. De az igazán nagy munka jövő­re következik. A tervünk 100 millió fölött van, jelentős a szocialista export és újabb svéd megrendelő jelentke­zett, az IKEA cég. Ha sike­rül bizonyítanunk, nagy fej­lődés előtt áll a gyár. — Mi lesz a exportbrigád­dal? — Ilyen szervezeti keret már szűk ehhez a feladat­hoz, hiszen a termékek fele külföldre megy. Mindenki tagja lesz ennek az export­brigádnak. A fejlesztők dolga Ladányi Péter gyártmány- fejlesztő mérnök egyike azok­nak a fiataloknak, akik a gyár új szellemének hordo­zói. Mert a fiatalok sokan vannak, s egyre többen lesz­nek itt. mintha vonzaná őket a nagyobb lendiftet. Vagy ta­lán a gyár vezetői jöttek rá, hogy ebben a helyzetben szükség van fiatal szakem­berekre? Hiszen csak az idén három kezdő mérnököt vet. tek fel a gyárba, telepítettek le a városban. — Brassóban fejeztem be az egyetemet ösztöndíjasként, majd néhány évi, Debrecen­ben szerzett gyakorlat után jöttem ide Egerbe — mutat­kozott be Ladányi Péter. — Az új gyárat itt akkor avat­ták, jók korszerűek a gépek, lehet dolgozni. Ezért is ra­gadtuk meg a lehetőséget a nyugati exportra, pedig ugyancsak ráment jó néhány éjszakánk, mire mindenki megszokta a bükk után a fe­nyőt. s nem követett el mi­nőségi hibákat. Az export­brigádot szakmailag én irá­nyítottam. Azért mondom múlt időben, mert januártól változik a szervezet, rájöt­tünk, nem lehet a műhelyek kollektíváiból kiszakítani embereket, meg aztán a fel­adat is olyan sok, hogy a brigád úgyse győzné. De jöj­jön, nézze meg az újdonsá­gainkat, amiket még a svéd vevő is csak részben látott. Általuk megadott formák alapján mi terveztük ezeket a bútorokat. Rusztikus fenyőbútorok; kecskelábú asztal, szép for­májú székek. Az anyagszerű­séget jól kihangsúlyozó meg­oldások. A mintadarabok ott sorakoznak a vezetői iroda. Egy régi gyár, ami új „Ipari Szerelvény- és Gép­gyár Gyöngyösi Öntöde és Gépgyára” — ezt a nevet viseli 1976. január 1-től a hajdani Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat. Ke­rek egy esztendő telt el a fővárosi vállalattal való egyesülés óta. Veres Albint, a gyár igazgatóját kérdez­zük : — Hogyan sikerült ez idő alatt beilleszkedniük a vál­lalat szervezetébe? — Ebben az évben még az 1975-ös szerződéseinknek tettünk eleget. Ezt a mun­kát önállóan végeztük, si­kerrel. Pár nappal az év vége előtt már túlléptük a 100 százalékot. Foglalkoz­tunk azonban már a jövő évi munkánkkal is. 1977- ben szerelvényalkatrészeket gyártunk mintegy 4 millió forint értékben. Felkészül­tünk a sorozatgyártásra, amely a minőségi öntvé­nyek előállítását lehetővé teszi. Az önállóság Már az új névből kitű­nik, hogy egy önálló válla­latból gyár lett, azaz egy másik vállalat része. Óha­tatlan tehát, hogy csorba es­sék az önállóságon. — Beolvadásunkat a ter­melés koncentrációja tette szükségessé. Ebből követke­zik, hogy az önállóságunk csökkent. Ez az év tehát bizonyos fokig az egymás­sal való ismerkedés jegyé­ben telt el, be kellett il­leszkednünk a nagyválla­latba. El kell mondanom, hogy mi akartunk beillesz­kedni, nem ellenkeztünk. Megértettük, hogy a nagy­üzemnek szüksége van egy öntödére. A mi feladatunk ugyanis a vállalat öntvény­szükségletének kielégítése. — Mi a vélemény önökről „odafönt”? Hogyan gondol­ják? — Kivívtuk a bizalmu­kat. Az adódó nehézségek­kel nem mentünk Pestre, hanem mi magunk birkóz­tunk meg velük. Talán en­nek köszönhető hogy no­vember 1-én gyáregységből gyárrá léptünk elő. Ez ter­mészetesen tovább növelte önállóságunkat, amely még nem alakult ki teljesen, de gyárunk önálló elszámolási egység jelenleg is. 1978-ban önálló gazdasági érdekeltsé­get biztosítanak számunkra, ami azt jelenti, hogy majd­nem teljesen visszakapjuk a régi önállóságot. Ezt meg­ígérték. Rajtunk múlik, hogy ne másítsák meg ezt az elhatározást. jó-e vagy rossz ? Gazdaságunk egésze szem­pontjából föltétlenül előnyö­sebb a vállalatok egyesülé­se. A beolvadt kisebb vál­lalatok azonban átmeneti­leg nehézségekkel küzdenek a kialakult függőség miatt. — Milyen volt a változás Gyöngyösön? — A kollektívának föl­tétlenül pozitív. Jövedelem szempontjából nagyobb az előrelépés, mint amekkorá­ra mi képesek lettünk vol­na, ha önállóak maradunk. Az öntöde például 12 szá­zalékos bérfejlesztést ka­pott, a többiek 6 százaléko­sat. Kiemeltek minket, mert ugyanekkor a vállalat egé­szénél mindössze 4 százalé­kos volt a fejlesztés. — Hogyan növekszik to­vább a gyár? — Ebből a szempontból is kedvező a helyzet. Ha mö­göttünk áll egy nagy válla­lat a bank bizalmn is na­gyobb. Több a lehetőség. Űj öntödét tervezünk, a meglevőt pedig rekonstruál­juk. Régi tervünk a három és fél millió forintos szociá­lis létesítmény felépítése. 1977-ben kezdünk hozzá eh­hez a munkához. — Miben jelent hátrányt az egyesülés? — Az átszervezés követ­keztében néhány vezetőnk­nek csökkent a fizetése. Va­lamint kevesebb lesz a nye­reségrészesedés is. Mi álta­lában húsz napot fizettünk, a vállalat hat napot szo­kott, s ahhoz tartja magát. A nagyobb arányú fizetés- emelés azonban többé-ke- vésbé kiegyenlíti ezt a kü­lönbséget. A dolgozók — Hogyan fogadták az egyesülés hírét a gyár dol­gozói? — Kis vállalatnak nincs komoly jövője — mondja Bodor László párttitkár. — Egy nagyvállalat követelmé­nyei azonban nagyobbak. Több munkát igényel a dolgozóktól. Ezt megszokni nem volt könnyű, egyes te­rületeken váltott ki bizonyos feszültséget. Ez a körül­mény alapszervezetünk szá­mára azt „ feladatot szab­ta hogy fokozzuk az agitá- ciós tevékenységet. A ’76-os év sok szempontból új volt. De azt lehet mondani, hogy hamar, sőt: a vártnál gyor­sabban beleilleszkedtünk a vállalat munkájába. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár Gyöngyösi Öntöde és Gépgyára a város V legré­gibb vasipari üzeme. 1976- ban fejlődésének új szaka­szába lépett. 1977-ben pedig a már megkezdett úton ha­lad tovább. Molnár Pál A fenyőbútorokat igen ked­velik a külföldi vásánók (Fotó: Perl Márton) ból hirtelenjében átalakított kis mintateremben. Ha egy­szer hazai vevő is kedvére vásárolhatna az ilyen ötlet­gazdag garnitúrákból! De hát ez még a svédnek is új, s ráadásul dollárt fizet érte. Nem is keveset. — Négyezret kell ezekből a székekből majd havonta gyártanunk. A prototípusok most készültek el, hamaro­san a sorozatba, gépre kerül­nek. A svéd partner egyéb­ként szerszámkészleteket, új gépsorokat is felajánlott, azt hiszem, élnünk kell ezzel a lehetőséggel. Ha értelme van... Bálint Béla csoportvezető az exportbrigád jelenlegi irányítója. Csaknem húsz évet töltött már el az aszta­los szakmában. — Nem ment ám ez az át­állás olyan simán, ahogyan azt kívülről elképzelik — állította le a csiszológépet a brigádvezető. — A főnökök szívesen aludnának már egy jót, de például én sem vol­tam szabadságon az idén. s egy csomó olyan ledolgozott órám van, amit seholv nem számolhatok el. A műveze­tők nem lelkesedtek, hogy elvették a legjobb emberei­ket, s ezt meg is mondták. Ha meg a munka nem ment valahol, én álltam be a gép mellé, vagy valamelyik mérnök. De azért csak sike­rült ... Amikor elköszöntünk a brigádvezetőtől, a fejlesztő- mérnök ezt súgta: — Ilyen ember kellene még vagy húsz az üzembe, mint ő. Magyaráz, elégedetlenke­dik, de az biztos, hogy a ke­ze alól a legjobb minőség kerül ki. A „33 évesek”, Karkusz Károly és Kiss Zoltán asz­talosok a segítői a gyárt­mányfejlesztőnek, aki szintén egyidős velük. Együtt „büty­kölik” a propotípusokat. — Tulajdonképpen mi térj vezünk is, nemcsak a raj­zokról olvasunk — kezdte Karkusz Károly. — Itt a gyakorlatban derül ki. hogy mit lehet megvalósítani és mit nem az ötletekből. A munka olyan gyors, hogy a svéd tervező a sebtében papírra vetett elgondolásai­val egy hét alatt már ná­lunk volt és kezdtük is a kísérletezést. Megbíznak bennünk, tetszik nekik a munkánk. Mert azért az sem mindegy,0 hogy az általuk kért két változat helyett, mi alig két hét alatt, összesen hét variációt mutattunk be a székekből. Büszkék voltak a vállalati vezetők, amikor megkapták a dicsérő levelet, de akkor minket is dicsér­tek. Megcsinálja ez a gyár jövőre is azt, amit várnak tőle, elhiheti... Kinek hinnénk ha nem neki? Hekeli Sándor Mmmrn 1977. január 6„ csütörtök J)

Next

/
Thumbnails
Contents