Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-06 / 4. szám
If júságunk munkaprogramja Beszélgetés Barabás /ánossal, a KISZ KB titkárával Bár a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségben nem a naptári, hanem a mozgalmi év végén összegezik az eredményeket és határozzák meg a soron következő feladatokat, ennek a beszélgetésnek a témája mégiscsak az lehetett, hogy milyen tanulságokkal zárult az 1976-os esztendő, és milyen programot kínál a KISZ 1977-ben a fiataloknak. A kérdésekre Barabás János, a KISZ KB titkára válaszolt, aki a KISZ Központi Bizottsága decemberi ülésén a IX. kongresszus határozatainak végrehajtását szolgáló évi akcióprogramjának tervezetét, feladattervét terjesztette elő. Mit tartalmaz a program? — Hadd szóljak az előzményekről — kezdte válaszát Barabás János. — Ifjúsági szövetségünk 1976. tavaszán tartotta IX. kongresszusát. Ez volt az év legjelentősebb, egész tevékenységünket átható ifjúsági mozgalmi eseménye. A kongresszus előkészítésének jegyében teltek az első hónapok. a kongresszusi határozatok értelmezésén, egységes értelmezésén és megvalósításán munkálkodunk immár több mint fél éve. Aki nyomon követte a kongresszusi tanácskozást, a szekcióüléseket a vitákat, az tudja, hogy ott a fiatalok valamennyi rétegének gondjaival foglalkoztunk, igyekeztünk pontosan meghatározni az ifjúság, a KISZ helyét szerepét napjainkban, az V. ötéves terv időszakában. Sorra vettük a fiatalokat érintő legfontosabb kérdéseket, egyebek között szerepelt a tanácskozáson a munka, a tanulás, a pályakezdés a családalapítás, a testedzés, „ politikai nevelés, a hazaszeretet és a honvédelem problémaköre. — A decemberi központi bizottsági ülés a kongresz- szus mondandóját, határozatait „fordította le” munka- programmá a vezető testületek feladattervévé. Címszavait idézem: a népgazdaság fejlesztéséért: a korszerű általános és szakmai képzésért: szocialista hazánk védelméért; a politikai nevelőmunka, a közművelődési tevékenység erősítse szocialista elkötelezettségünket és így tovább. A címszavak mögött számos akció, jó néhány elemzés és feladatok egész sor* rejlik. — A feladatterv olvasása közben óhatatlanul is eszembe jutott hogy a feladatok jelentős része korábban is szerepelt már az ifjúsági szövetség programjában Igaz, gyakran mondjuk, hogy ifjúságpolitikai kérdéseket nem lehet véglegesen lezárni, mindig újratermelődnek hiszen cserélődik a korosztály, újabb és újabb nemzedék válik ifjúvá és kerül szembe n korább1 generációknak már ismerőgondokkal, feladatokkal. M az új mégis ebben az ismétlődésben? — Az újratermelődés nem azonos a puszta ismétlődéssel. „ feladatok ha szabad így mondanom, mindig magasabb szinten jelentkeznek. Gondoljuk csak meg hogy például az általános és a szakmai műveltség gyarapítása mennyivel többet kíván ma mint akár csak tíz évvel ezelőtt is. És mennyivel több, gazdagabb lehetőség kínálkozik ma a szakmai ismeretek gyarapítására, elsajátítására, a szakmunkásképző intéztetekben mint a KISZ újjászerveződése ideién." Mozgalmi hagyományaink ápolása sem ewv-zerűen bizonyos tradíciók továbbélésével azonos, ebben is benne foglaltatik a fejlődés Az alkotó ifjúság pályázat és kiállítás első alkalommal is megmozgatta az ifjúság jelentős részét, bízvást remélhetjük, hogy a második a harmadik avagy a sokadik alkalom többe' nyújt ennél is. A tanulás, a legjobb képességek szerint munkavégzés mindenkoréiQJlwmgj Wí január &, csütörtök sőrendű kötelessége volt az ifjúságnak. De az V. ötéves terv minden eddiginél nagyobb erőfeszítést igénylő népgazdasági feladatai nyilvánvalóan többet kívánnak az ifjú nemzedéktől is, mint amennyit korábban nyújtottunk. — A KISZ kongresszusi programja mindenre kiterjedő, s ha az egyén szempontjából vizsgáljuk azt mondhatjuk róla, hogy magában foglalja mindazt, ami a személyiséget formálja. Az akciók, különböző feladatok egyik célja is nyilván az hogy szocialista emberré nevelje a fiatalokat. A kongresszuson is sok szó esett róla, gondolom, e téma a következő években sem veszít semmit időszerűségéből. — A kongresszuson valóban részletesen szóltunk a szocialista életmód kérdéséről, a szocialista ember ismérveiről. Az egymillió példányban, a kongresszus előtt közreadott kongresszusi levélben egyebek között azt írtuk, hogy a szocialista életmód korunknak, a fejlett szocializmus építése korszakának követelménye. A szocialista életmód lényeges vonásának tekintjük a közélet iránti érdeklődést, az aktív közéleti tevékenységet. Akkor élünk szocialista módon ha állandóan figyelünk környezetünkre, ha szükséges, szólunk, segítünk. Az ifjúság nevelése mindinkább a társadalom ügyévé válik mind többen ismerik fel, hogy feladataik, kötelességeik vannak a fiatalok magatartásának, gondolkodásának formálásában. Több mint ötéves már az ifjúsági törvény, e jogi szabályozás a korábbinál is kedvezőbbé tette mozgalmi munkánkat is. A fiataloknak mind több lehetőségük van képességeik, kezdeményező készségük kibontakoztatására. De látnunk kell, hogy a lehetőségek javulásával kötelességünk és felelősségünk is növekszik. Néhányan még ma is úgy gondolják, hogy a szocialista életmód kizárólag a munkahelyre, az iskolára korlátozódik, a magánélet személyes ügy. Kongresszusunkon kimondtuk, valljuk, hogy a szocialista ember számára nincsen kétféle magatartási forma. Emberi kapcsolatainkat — írtuk kongresszusi levelünkben —, a magánéletben is szocialista vonások jellemezzék: a kölcsönösség, az egyenrangúság, az ember tisztelete és megbecsülése. — Az 1977-es esztendő a magyar ifjúság, a KISZ nemzetközi kapcsolatait is tovább bővíti. Több olyan rendezvény lesz, amely tényekkel bizonyítja hazafiság és internacionalizmus együvé tartozását, példázza a magyar fiatalok elkötelezettségét. Mi a jellemzője, jelentősége a KISZ nemzetközi tevékenységének? — Nemrégiben alakult meg a havannai VIT nemzeti előkészítő bizottsága, azaz 1977-ben már erőteljesen készülünk a XI. Világifjúsági Találkozóra. A Szovjetunióban lesz a második magyar—szovjet barátsági fesztivál és mi leszünk a házigazdái az európai ifjúsági leszerelési konferenciának. Ha csak ezt a három programot említem, akkor is nyilvánvaló, hogy cselekvő részesei vagyunk a haladó ifjúsági törekvéseknek, felelősséget érzünk Eu* rópa békéjéért és biztonságáért; a VIT jelszavához híven magunkénak valljuk a béke, a barátság, az anti- imperialista szolidaritás ügyéért folytatott küzdelmet; ápoljuk a népek közti barátságot, erősítjük a proletár internacionalizmuson alapuló testvéri együttműködésünket a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió ifjúsági szervezeteivel — fejezte be nyilatkozatát Barabás János. M. D. Heves megye községei 1867-ig Dr. Sods Imre könyve Köztudomású, hogy az elmúlt évek során országszerte fokozódott a helytörténet iránti érdeklődés. Általános és középiskolások, pedagógusok, népművelők gyűjtik a tárgyi emlékeket az adatokat. örvendetes jelenség ez az egészséges lokálpatriotizmusból fakadó nemes buzgalom, ám az Is tény, hogy a lelkesedés sosem pótolhatja a jól felkészült szakemberek tájékozottságát. Ha hiányzik az eligazodást segítő iránytű, akkor bizony a laikus búvárkodók téves elképzelések sorával rukkolnak ki. Ezért szükséges az. hogy egyre több tudományos igényű, a kalauz szerepét vállaló összegző feldolgozás lásson napvilágot. Ezek közül is kiemelkedő dr. Soós Imre munkája, a Heves megye községei 1867- ig című több mint fél ezer oldalas könyv. A szerző 6zűkebb pátriánk százhúsz településének történetét írta meg, méghozzá sokéves előtanulmányok után. Igaz, régebben is jelentek meg helytörténeti lexikonok, ám ezek szemlélete elavult, s a hajdani módszereket is túlhaladta az idő. Éppen ezért hiánypótló az új kiadvány, hiszen az író felhasználta a marxista történettudomány legújabb eredményeit s oly művet alkotott, amely a mának és a holnapnak egyaránt szól. A tájékozódást könnyíti a rendkívül precíz bevezetés, amely bepillantást nyújt a G ALS AI PONGKÄC: Napló, dátum nélkül i Abszurd helyzet. Ha Bölcs lennék, és a Fejedelem tanácsot kérne tőlem, ezt mondanám neki; — Nagyúrií Sohase törekedjék arra, hogy kivívja ellenségei megelégedését. Ez hiú ábránd lenne. Ok minden tettét a visszájára fordítják. Ha szónoklatot tart: ..Beszél, ahelyett, hogy cselekednék!” Ha nem tart szónoklatot: „Nincs mondanivalója!” Hn bált ad: „Micsoda féktelen fényűzés!” Ha nem ad bált: „Fogához veri a pénzt!” Ha jól érzi magát: „Könnyű neki!” Ha rosszul érzi magát: „Persze kimerítette a dőzsölés!” Ha h’dat építtet: „Miért nem inkább vasutatt?” Ha utakra költ: „Mi lesz a hidakkal?” Ha leszállítja az árakat: .,Tönkremegy az áVamház- tartás!” Ha fölemeli őket: „Nyomorba jut a nép!” Ha letöri a pártütőket: „Micsoda oligarchia!” Ha béke jobbot nyújt: „Ügy látszik, fél!” Ha színházba megy: „De sok szabadideje van!” Ha otthon marad: „Nem pártolja a művészetet!' Egyszóval bármit tesz — ellenségei minden cselekedetét kiforgatják. Hiszen ők addig élnek, am'g elégedet 'enek Nagyurammal. Válasszon hát tisztességesebb, bár éppoly szigorú ellenfelet: önmagát, öt próbálja a tetteivel megnyerni. Ha ugyan ilyen személy egyáltalán létezik.., Langy társaság. Zavaros bor, lötty fekete, egy pohárban sósrudacskák. Olyan ízük van mint a felaprított kertiszéknek. Az egyetlen életelem L. M. I. története Karinthy Frigyesről. Hatvány Lajos, az író, író-mecénás és iparbáró, Ady, József Attila és a Nyugat-kör lelkes támogatója, meghívta barátját egyik alföldi kastélyába. Karinthy heteket töltött a fényes környezetben. Külön lakosztályt nyitottak neki, ágyába vitték a kakaót, hin- tón ringatták be a városba, naoonta kitisztították a ruháját. még a gondolatait is eltalálták. Amikor a nyaralás véget ért a vendég így szólt a házigazdához; — Légy szíves, adj kölcsön száz pengőt. Ugyanis meg szeretném jutalmaznia személyzetet.... Hatvány szó nélkül a zsebébe nyúlt. Karinthy elutazott. De néhány nap múlva evoressz levelezőlap érkezett tőle, a következő szöveggel: „Lojzikám! Sajnos, elfelejtettem k'osztani a borravalókat. Kérlek, tedd meg helyettem. De sokat adj. mert én gavallér ember vagyok .. Korányi kórház. Baleseti bel női oldal. Hatos számú kórterem. Itt feküsznek az öngyilkos lányok is: a szerelem sérültjei, a bolondságig szeretők. Elnézem őket. Milyen fiatalok, haloványak, szépek! Arcukat hogy megszépíti pnnön erejük, de gyön- geségük is: a bőrükön immár öntudatlanul áttetsző fájdalom... S délután ötkor belépnek o kapun, akik tettüket okozták. Egymás után jönnek a férfiak: hát ezekért? Jönnek az érelmeszesedéses Don Jüanok, a Fiat 600-as salátakereskedők, a hobo-frizurás si- hederek; az ijedtségüket öntudattal viselők: jönnek a kövérek a sajtfeiűek. a göthös mellnek, a vmécek. a diákok, a slusszkulcs-csőr - gstők... A nahoali portás már ismeri őket És gratuláló részvéttel köszön nekik. Sajnálkozva de elismerően is. Mint férfi a férfinak. Az a nő. ott a szomszéd asztalnál feltűnően szép. És feltűnően engem néz. Lehet már vagy harmincéves is. Mégis olyan harmonikus, mint egy aranyra égett úszólány. Minden ösz- szehangolt rajta: a haja, az arca, a vállai. Csak ül, nem mozdul. Mégis látom, ahogy hajlékony testével kilép a medencéből. A haját mintha most rázta volna ki a fürdősapkából. A mozdulatait is látom. A kígyóvonalban lüktető hátizmait. Igen, ez a nő szép, és engem néz. Ritka öröm. A lábán az ujjak is hibátlanok lehetnek. Akár a magasra emelt görög nőszobroké, amelyeknek csak a lábujjait, finom kőízeit lehet megtaointani. Én is visszanézek persze Bár kevésbé feltűnően. Ne higgye, hogy nekem ritka öröm, hogy ő feltűnően szép, és mégis engem néz. Enyhe migrént kapok a helyzettől. De közben tépelődöm M szólna, ha összeszedném r bátorságomat, odaléop*' hozzá, és bemutatkoznék? „Na, lássuk csak!” — mondja magában. És a döntés érdekében elővesz a táskájából egy teknőcekeretes vastag szem üveget. A szemüveg ritkán hasz nál a női szánségnek. D- ezt q nőt különösen eleső fítia. M; ot egy „Békák! rálynő. Egy elvarázsolt var rólány. Ha úszik is, bizonyára libabőrösen lép ki a vízből. És a lábujjain bütykök nőttek. „Na, lássuk csak” — mondj-, magában a hétdiopt riás szemüvegű, rossz arc i nő —, szükségem lenne-e erre a férfira? H gy.i^m magam elcsábítani tőle?” Aztán megrándul a szájé széle: „Hát nem!” És leveszi a szemüvegét. És újra átváltozik feltűnően szép nővé. (Folytatjuk) lg\/eflen az ország* ban Magyarország egyetlen por“ celánrestauráló műhelye a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalatnál dolgozik. A Veres Pálné utcai műhely* ben évente 5—6 ezer műtár* gyat javítanak. A képen: osztrák majoFka* vázát javít Bendessy Bélané. (MTI fotói — Várkonyi Péter felv. — KSj nemesi vármegye és a kö- zépkori jobbágyfalvak krónikájába, a törökkori adózásba és közigazgatásba az 1688—1773-ig tartó újrané- pesedés időszakába, a majorsági gazdálkodás kialakításába, az úrbérrendezésbe. A mű alapvető erénye az, hogy nemcsak száraz tényeket. hiteles adatsorokat közöl, hanem idézi az egyes forrásokat, is. Az olvasó előtt megelevenedik a múlt, az egykori népi élet hétköznapi eseményei, örömei, gondjai jelennek meg előttünk, méghozzá ízes nyelven tolmácsolva. Kerecsend- ről például számos érdekességet megtudunk. Lényeges, hogy 1261-ben Kerechen néven említi egy oklevél, fontosak az egyéb adalékok is, hiszen valamennyit nagyszerűen hasznosíthatják még az iskolákban is. Az eredeti szövegrészietek viszont mindennél beszédesebbek. Tudósítanak a törökvilág megpróbáltatásairól. 1631-ből származik a következő feljegyzés: „Kala Lukács most építene házat ha az előbbeni török urától, megmaradhatna, mostan is bújdosásban vagyon. Oláh Mihálynak és István bírónak szántó marhájok nincsen. Szőlőhegyük ennek előtte volt, mostan parlag.” 1786-ban a püspök röides- úrra panaszkodnak a bírák: ... „a fácányos kert csaknem fél határjokat elfoglalja, emiatt elegendő legelőjük nincsen vonómarhá jóknak. Hazajárván m" ’’ ijok a csordárul, amidőn ezen fácányos kert mellett e1- rnennek, egyik másik m .r- hájok beugrik és az oi'nni tilalomba levő kasza' 'kbett kárt tészen, azonnal tila- lomszegésért fizetés kívántatik. Ha pe 1 g sertésük bé- megyen, az agyonlöveUe- tik.” Ilyen és 1*4 in’ lekessógek szí k a kV. tetet. Ha valaki l ' ’n ez, arra is ke Ivet k h- -y az egyes tém 'k! cal e lyültebben foglalkozz. Sh- hez adnak útmutatót a jegyzetek. Egyszóval: Soós Imre munkája nemcsak ismereteket sorakoztat fel hanem további bivárk^lá- ösztönzi azokat, akik a előtörténet iránt érdeklődnek. Régen várt munka kerül az olvasók kezébe. J 'enne, ha a második rész. ez 1867-től 1944-ig terjedő időszakot áttekintő mű se kéj- ne sokáig. (pécsi) i
