Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-05 / 3. szám

Hivatkozási szám”: a kötelesség... Szakosodik az egri vasöntöde u Az új, héjmagformázó automatával könnyebb s hatékonyabb a munka (Fotó: Perl Márton) 'AT UTÓBBI években — bár Inkább évtizedekben mérjük a furcsa tanulságot: a kötelességek ismerete el­maradt a jogok ismerete mö­gött. Alaposan — illetve alap nélktil — maradt le. így nézve a dolgokat, a sokféle jelző — lovas nemzet, kávé­ivó nemzet, válóoeres nem­zet. viccsvártó nemzet, vagv érmen utazó nemzet — möeé felsorakozhat a következő: „jo«ásznemzet” is vagyunk... De csak félig! Olyan ez, mint amikor valaki büszkén kijelenti: már tudom a ma­gyar—angol szótár fe'ét. Me­lyiket? Hát — a magvar fe­lét. így vagyunk jogásznem- ze*\ azaz: jól ismeriük a jo­gainkat. do vaion ismerjük-e kötél ességeinket ? N°héz egvértelmű választ adni erre, hiszen ha azt mondtuk, hogy nem. akkor komolv bajok lennének a munkafegvelem általános megsértésétől a bűnözés el­terjedéséig. Durva hasonlat, de szerintem így is meg le­het közelíteni a valóságot. Van egy szélsőséges pél­dám: tizedszer büntették meg az egyik Heves megyei állampolgárt. Börtönévei alatt olyan alapos jogi is­meretekre tett szert, ame­lyeknek a birtokában az utolsó szó iogán szebb védő­beszédet vágott ki maga mel­lett, mint a lelkiismeretes ügyvédje. Mondom: maga mellett... Ismert mindent, ami enyhítő körülmény le­het az eléggé el nem ítélhető bűncselekményeiben, más­ról azonban nem tudott... A példa szélsőséges. A hétköz­napok szelídebb eseményei­ben azonban az adalékok végtelenül színes skáláját találjuk. Mindegyik magas . C”-vel kezdődik, valahogy így: — Jogom van hozzá, nem?! Biztos, hogy van joga hoz­zá, mert rengeteg a paragra­fus, sokkal több, mint ameny nyi a kötelességeket szabja meg. Ez a tény viszont nem jelenthet önkényes mérlege­lést, hiszen a szocialista tár­sadalom elsősorban azok szá­mára biztosít kedvezménye­ket, akik kötelességüket tel­Az alaptételt Marosán La­jos, a Gyöngyösi Ingatlanke­zelő Vállalat igazgatója fo­galmazta meg: — Az utóbbi időben mint­egy ötven villanyszivattyút cseréltünk le a lakóépületek­ben. Nagyjából harmincat a beruházási vállalat intézte, a többi a mi pénzünkből ment. Ha valaki azt hinné, hogy a kerek számmal ötvennek mondott villanyszivattyú azért került ki a helyéről, mert valamennyi rossz volt, hasznavehetetlen, az nagyot tévedne. Ezek a szivattyúk jók — műszakilag, technikai­lag — java részük még ga­ranciális időn belül volt. Csak éppen elviselni nem le­hetett őket. Gyártják Diósgyőrben Az érthetőség miatt: Gyön­gyösön minden lakóépületet távfűtéssel láttak el a Mér­ges utcában és környékén. Az épületen belül hőközpontot alakítottak ki. A kazánház- bó! érkező meleg víz ebből a hőközpontból jut a lakások­ba, a fűtőtestekbe és a víz­csapokba. A villanyszivaty- tyúk keringtetik a meleg vi­zet. Évek óta a diósgyőri gyárt­mányú Calor-szivattyút ter­vezték be a keringtetés ellá­tására — A Caloi-szivattyúk jók — közölte a kérdésünkre tel­jes határozottsággal Salgó Tamás, a LAKÓTERV cso­portvezetője. akihez ez a té­ma tartozik. — Ha jó. akkor nem zajos. De ha zajos, ak­kor ki kell javítani Bikay Tamásnak a beru­házási vállalat főmérnökének ez volt a véleménye: jesítve letettek valamit az asztalra. A KÖTELESSÉGEK is­meretének legalább annyira alapvetőnek kell lennie, mint a jogok ismeretének. Ha va­laki ellógja a munkaidőt, elhanyagolja a családját, fel­rúgja a szocialista együtt­élés írott és íratlan szabá­lyait. aki kijelenti: „annyira szereti a munkát, hogy órá­kig el tudná nézni”, s ami­kor ezért kérdőre vonják, máris tudja: hová kell for­dulnia „jogorvoslatért”... S éppen itt vagyunk a legalap­vetőbb fogalomnál, a mun­kánál. A munka — alkotmányunk szerint is — nemcsak jog, hanem kötelesség. Valahogy innen kellene elindulnia mindenkinek. akinek „hivat­kozási szám”-ra van szüksé­ge. A jogok érvényesítése a társadalom, az államhatalmi szervek feladata, a köteles­ség teljesítése azonban első­sorban az állampolgároké, s csak végső esetben kerül sor kényszerítő eszközökre — a társadalom, de maga az ille­tő állampolgár érdekében is. Természetesen örülhetünk, • hogy széles körben ismerik a jogokat, de ha ugyanilyen — vagv sokkal nagyobb — mértékben érvényesül a kö­telességtudat a szőkébb és a tágabb környezet iránt, már előbbre lennénk. Számos jó példával is szolgálhatunk. E jó példák mellett feltűnő a rossz, amelyek ellen lépten* nyomon szót kellene emel­nünk. Az ifjúsági parlamen­teken kiderült például, hogy az ifjúsági törvény által nyújtott jogok nagyobb kö­telességteljesítésre, aktivitás­ra serkentették a fiatalokat. A tanácsválasztásokat meg­előző jelölőgyűléseken a fel­ajánlások megszülettek a kö­zösség érdekében, s később e felajánlásokat tett is követte. Tehát: jó példa is van renge­teg. AZ EMBER azonban elé­gedetlen: szeretne még több, és csak jó példával szolgálni a kötelességek teljesítéséről. Tessék elhinni — megéri! Kátai Gábor — A Calor zajos. Ha a megengedett zajszintet ve­szem, a harminc decibelt, a Calor általában hetven­nyolcvan decibellel ettől jó­val magasabb zajt ad. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál Koncz Zoltán a központifűtés- és vízvezetékszerelés üzemve­zetője. — A Calor-szivattyúra nincs zajszabvány. Ha zajos, zajos, nem szólhatunk ellene. Emiatt kifogásunk nem le­het. A Vilo csendes — Most már nem a Calor- szivattyúkat tervezzük be — közölte Salgó Tamás —. ha­nem a Vilo-típusúakat. Ezek csendesek. — Miért nem a Vilóval kezdfék korábban is? — Mert a Vilo importszi­vattyú. Néhány évvel ezelőtt arra kellett törekednünk, hogy hazai gyártmányú ké­szülékeket, szerelvényeket, szivattyúkat tervezzünk be. A beruházó vállalat főmér­nöke arra a kér 'ésre: jelez­ték-e a diósgyőri gyárnak, hogy a szivattyúik zajosak, ezt mondta: — Jeleztük, de még választ sem kaptunk az észrevéte­leinkre. Az ingatlankezelő vállalat igazgatója ezzel indokolta a cserék szükségességét: — A lakóépületben levő hőközpont Calor-szivattyúi olyan zajosan működnek, hogy a lakók nem tudják el­viselni ezt a zajt. Próbáltuk mi a szivattyúkat gumipár­nára tenni, olajoztuk az al­katrészeit, kicseréltük egyes Köszöntés helyett Jelenleg még könnyű helyzetben vagyunk, hiszen a Magyar Ifjúság című népsze­rű folyóirat a huszadik szüle­tésnapját ünnepli, és mint huszadik születésnap termé­szetszerűleg tényében és va­lóságában az ifjúságot idézi, már csak azért is, mert húsz esztendőről van szó. Nem akarunk belemélyedni abba a fejtegetésbe, hogy a mun­kásmozgalomban milyen nagy és eredményes múltra tekinthet vissza az ifjúsági mozgalom, és mennyire szol­gálta a leghaladóbb párt po­litikáját. Ugyanakkor azon­ban ez az évforduló figyel­meztet jóindulattal kedve­sen, s az ifjúságra jellem­ző jó szándékkal, arra, hogy érdemes a jövendő, a jövő letéteményeseivel úgy foglalkozni, ahogy tettük az elmúlt két évtizedben és ahogy a tömegkommunikáció is foglalkozrtt húsz év alatt a magyar ifjúsággal. A Magyar Ifjúság című lap nem véletlenül, és nem jogtalanul viseli fejlécén ezt a címet. Az eltelt két évti­zed során valóban ifjúsági lappá „serdült”, olyan lap­pá, amely nemcsak a K1SZ- tagokat, hanem általában a magyar ifjúságot mozgósítot­ta a legfontosabb, a népgaz­daságot, a Magyar Népköz- társaságot érintő feladatok­ra, s ezen túl tevékenységé­vel, jó cikkeivel népszerűsí­tette, elfogadtatta a mozga­lom legfontosabb gondola­tait a szervezeten kívül élő fiatalokkal. A Magyar Ifjúság valóban a fiatalok lapja lett, megis­mertette sokoldalúan a nem­zetközi ifjúsági mozgalom legfrissebb eseményeivel, s ugyanakkor a legfontosabb, ugyancsak az ifjúságot érin­tő belpolitikai kérdésekkel a lelkes és egyre nagyobb ol­vasótáborát. Ezen az évfordulón mi is teljes szívvel és támogatás­sal köszöntjük ezt a hetila­pot kívánva még szebb, még nagyobb eredményeket, ame­lyekkel — a tömegkommuni­káció eszközét figyelembe véve — elérhetünk közös feladataink megoldásához. elemeit, mindent megpróbál­tunk azért, hogy elviselhető­vé tegyük a Calorok zaját. Nem mentünk semmire. Vi- lo-típusokat építettünk be a helyükre. Környezet­szennyezés A lakásoknak meg kell fe­lelniük bizonyos követelmé­nyeknek a zajosságuk szerint is. Valóban szigorú előírások szabják meg, hogy milyen de­cibelérték fogadható el, mind a külső, mind a belső erede­tű zajokból. A falaknak, a mennyezetnek és a padlózat­nak olyan hangelnyelő és szi­getelő tulajdonságokkal kell rendelkezniük, hogy a tűrési határon belül legyen a zaj­szint a lakásokban. — A környezetszennyezés egyik módja a zajártalom — hallottuk a figyelemre méltó kitételt Bikay Tamástól. Ebből következik az is, hogy a környezetvédelem ol­daláról szabálysértésnek mi­nősíthető a szabványon túli zaj keltése. Ha úgy tetszik, a lakók szabálysértésért fel­jelenthetik az ingatlankeze­lő vállalatot. „Aki lakott területen, la­kóházban, tömegközlekedési eszközön indokolatlanul olyan zajt okoz, amely má­sok nyugalmát sérti”: csend- háborítást követ el. Ezt a 17/1908. (IV. 14.) kormány- rendelet 23. §-a állapítja meg. A Calor-szivattyú tel­jes mértékben kimeríti ezt a kritériumot. Miután üzem­ben tartója az ingatlankeze­lő vállalat, minden esetben 3000 forintig lehet megbün­tetni szabá’vsértés miatt, ha ellene ilyen feljelentés érke­zik a tanácshoz. A növekvő igényekhez, feladatokhoz mind jobban kell igazodnia az Öntödei Vállalatnak is. Ahhoz, hogy a cég lépést tudjon tartani a követelményekkel: egész sor fejlesztésre van szükség, el­engedhetetlen az országos szervezet korszerűsítése. E törekvések késztetik a vállalatot a profiltisztításra, a szakosodásra, amelynek alkalmával a gyáregységek egymás után próbálják te­vékenységeiket gazdaságo­sabbá tenni. Így született az a döntés is, miszerint az eg­ri vasöntöde a jövőben fő­leg szerelvényöntvényeket készít: a Ganz-MÁVAG fék- tuskó-gyártását folytatja. Az elképzelések valóra váltásához tavaly mintegy 40 százalékban KICSERÉLŐDÖTT A PROFIL, áttértek a két műszakos ter­melésre s egyes gyártmány­fajtáknál bevezették a meg­munkálást is. Az üzem a har­madik negyedév végén olyan olasz héjmagformázó auto­matával gyarapodott, amely­Semmi sem indokolja A Calor-szivattyú műsza­kilag jó, tudja mindazt, amit tudnia kell. Csak zajos, el­viselhetetlenül zajos, a tűr­hető decibel kétszerese. Mégis gyártják. Diósgyőr­ben évek óta csinálják. Az­tán beépítik a műszaki terv­nek megfelelően, majd a la­kók sok-sok panasza miatt kiszerelik ezeket a szivattyú­kat és a helyükre beépíte­nek más gyártmányúakat. A szivattyúknak tehát nem elkerülhetetlen velejá­rója a tűrhetetlen zaj. Ez magyar specialitásnak tűnik csupán. Gondoljuk el: a DIGÉP­nél tervet teljesítenek ezek­kel a zajos szivattyúkkal. A túlteljesítésért prémiumot utalnak ki, a minőségért pe­dig jutalmat adnak. Szocia­lista brigádok kapnak kitün­tetést azért, mert jó munkát végeztek — Calor-szivaty- tyúkban. , Csak éppen kidobják az árokpartra ezeket a szivaty- tyúkat, amikből hőközpon­tonként négyet kell felsze­relni a meleg víz keringte- tésére. Ha valaki meg tudja ma­gyarázni mindennek a reali­tását, a szükségességét, az minden csodálatot megérde­mel. Nem szabad gyártani Mondjuk, takarékosság és nagyon komolyan vesszük. Leoltjuk a villanyt, még két lyel a készülő termék a ko­rábbi súlyának egyhetedére csökkent, anyagköltségét te­kintve pedig több mint két­harmadával vált olcsóbbá. Így olyan megrendelések teljesítése is lehetővé vált, amire eddig nem gondolhat­tak. Megkezdődött, sőt, fo­lyamatos már az export: a vízügyi csapszekrényekkel rendszeresen indulnak útnak a kamionok Hollandiába és az NSZK-ba. Az esztendő végéig a gyártmány nagyob­bik változatából öt-, míg a kisebbikből negyvenezer hagyta el a várost az orszá­got míg az idén 140 ezer ké­szül a kétféle termékből. Mint Soós István igazgató­tól megtudtuk, a továbbiak­ban újabb fejlesztések lesz­nek az egri gyáregységben. Az országos vállalatnak nyújtandó állami támogatás­ból, hitelből, illetve a cég saját anyagi alapjából, va­lamint az OMFB által külön is kilátásba helyezett 20 mil­lió forintos segítséggel ösz- szesen 150 milliós beruhá­zásra kerül sor. A meghonosítandó percre is, nehogy fölöslege­sen fogyassza az áramot. Minden deci benzint elszá­moltatunk, nehogy egy kilo­méternyi fölösleges utat te­gyünk meg. Diósgyőrben gyártják a Calor-szivattyúkat, hogy le­gyen mit kiszerelni a besze­relés után. Még prémiumot is adnak érte. És mehet a jelzés: zajos a szivattyú, fü­lük botját sem mozdítják. Jogosan tehetik, mert nincs zajszabványa a Calor-szi- vattyúnak. Miért nincs? Ha lehet a Vilónak, miért nincs a Calomak? Ha annyi min­denre pontosan oda tudunk figyelni, miért nem tudnak a minisztériumban erre is odafigyelni — szabványt kell adni a Calor-szivattyúnak is, vagy egy darabot sem szabad többet gyártatni belőle. Igaz, a Calor-ért az építők „csak” 4530 forintot szám­láznak darabonként, míg a Vilo-ért 13 030-at. Ugye, a takarékosság! Kiálthat fel bárki nagy ujjongva. Igaza is lenne, ha a Calor pontosan olyan csendes lenne, mint a Vilo. Miután azonban szeny- nyezi a környezetét, miután „olyan zajt okoz, amely má­sok nyugalmát sérti” — tu­lajdonképpen hasznavehetet­len lakóházakban. Ez tehát így nem takarékosság, ha­nem pazarlás 1 ★ Bevalljuk, nem magyaráz- gatásra várunk Calor-ügy- ben, hanem haladéktalan in­tézkedésre, Vagy abbahagy­ják a gyártását, vagy szigo­rú szabványban állapítják meg a zajszintjét, amely semmiképpen sem merítheti ki a csendháborítás tényét. Azt pedig sehogy sem ért­jük, miért kellett idáig fa julnia a Calor-ügynek. G. Molnár Ferenc ŰJ TECHNOLÓGIÁKNAK 1 — a legmodernebb formázó eljárásoknak — a tanul­mánytervein a Kohászati Gyár építő Vállalat salgótar­jáni irodája dolgozik ugyan­ekkor a Heves megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalatnál a különféle létesítmények kivitelezési terve készül, s még ebben az évben megkez­dődik a szükséges gépek be* szerzése is. A beruházási program tu­lajdonképpeni megvalósítá­sához 1978-ban fognak, s azt szeretnék, ha a következő esztendőben sikerülne befe­jezni, 1980-ban pedig meg­indulhatna a termelés is. A kapacitások teljes lekötésére, kihasználására 1982-től szá­mítanak, s addig a jelenleg előállított szürke vasöntvé­nyek mennyiségének több mint kétszeresét, az évi 8500 tonnát kívánják elérni. Ami igen hatékony fejlesztésnek ígérkezik, hiszen általában 100 milliós beruházással tud­ják elérni az 1000 tonnás termelésbővítést, ez esetben pedig a 150 millió forintból 4500 tonnával növelik a ka­pacitást. Lényeges az elképzeléseké nél, hogy ugyanekkor szinte minimális a létszámnövelési Igény, mindössze 14 új dol­gozó szükséges a mindenna­pi munkához. A termelésnö­vekedéssel egyidejűleg lé­nyegesen javul a termékek minősége, az egyes feladatok elvégzése könnyebbé, bizton­ságosabbá válik, s kedvezően változnak a szociális körül­mények is. A fejlesztéshez kapcsoló­dik a — jobb híján — „HÁZON BELÜLI” SZAKKÉPZÉS is. A pályára ugyanis —mié ért, miért nem? — legutóbb csupán egyetlen tanuló ér­zett kedvet, elhivatottságot a fiatalok közül s ezért már dolgozó műnk Isokat kellett „iskolapadba” ültetni. Sze­rencse, hogy a 12 hallgató többsége is az ifjább kor­osztályhoz tartozik, vala­mennyien szívesen vállalják a szakiskolai, illetve a gyári oktatást. Érdeklődve láto­gatják a foglalkozásokat, amelyeket az előbbi helyen hivatásos tanárok, az utób­bin pedig helyi műszakiak vezetnek. Amit az üzem, természetesen iparkodik megfelelően honorálni is. A korszerűsödő, szakosodó egri vasöntöde — amely el­sősorban a népgazdasági kö­vetelményeknek próbál ele­get tenni, de természetesen ezután is mindig kötelessé­gének tekinti a helyi, az eg­ri és a megyei igények ma­radéktalan kielégítését — bíztató, szép jövőnek néz elébe. Néhány év múlva — előnyére — annyira megvál­tozik, hogy régi ismerősei talán bizony- rá sem ismer­nek az egykori kisüzemre! ’ (gyóni) ' 1977. január 5., szerda £ VillanyszivaHyúk — mázsaszámra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents