Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-05 / 3. szám
Tótágas (7 0i zenés magyar film Az öperencián innét, a filmgyártás titokzatos világában él egy megrögzött ember, egy fanatikus rendező, akinek az a rögeszméje, hogy filmeket készít, mégpedig gyerekszereplőkkel. Nemcsak megrögzött mesélő Palásthy György, hanem bátor is, aki mit sem törődik a színészmesterségben járatlan gyerekekkel, a mesére kevésbé fogékony felnőttekkel — pláne a komolykodó kritikusokkal! — elszántan, s előre megfontolt szándékkal egymás után rendezi a filmeket. Először a Varázsló, aztán a Halló öcsi!, majd a Hahó a tenger! következett, még most legutóbb a Tótágas, amely Szer- gely Mihalkov A szófogadat- lanság ünnepe című ifjúsági regénye alapján készült, a gyerekek és a felnőttek szórakoztatására és természetesen okulására is. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös kisváros. Azért különös, mert nem tudni mért, de falai között csakis anyukák, apukák és természetesen gyerekek éltek. Egy szép napon arra ébredtek ezek a gyerekek, hogy szüleik és nagyszüleik megelégelve a rakoncátlan csemeték szófogadatlanságát. csínytevéseit, egyszerűen megszöktek, s a városka fa" lain kívül ütöttek tanyát. Az első megszeppe'ésből gyorsan magukra találnak az ifjak, élvezik a hirtelen jött szabadságot: minden olyan csodálatos, nincs szülői szigor, házimunka, nincs iskola, sőt mosakodni sem kell A gyerekek szinte uralják a várost, indiántábort szét- veznek. cigit „vételeznek”, megrohanják a cukrászdát, ahol minőségi ellenőrzést végeznek. Jókedvű játék, vidámság honol a városkában, ahol legfeljebb egy bábszínházát játszani akaró bohóc inti mértéktartásra a viháncoló gyerekhadat, de mert a liliputi kisembert kémnek nézik, gyorsan bezárják. A gondtalan életnek persze gyorsan vége szakad: elfogy az ennivaló, nincs villany, meleg víz, s hiányozni kezdenek a szülök, akik már ugyancsak vágyódnak a gyerekek után. Így létrejön a kompromisszumon alapuló kiegyezés, amelyből némi tanulság is levonható. 3 ,, M egei »arett áz tattu k őket... >> Azt hogy kik a szereplői a következő történetnek azért nem közöljük, mert félő, hogy nem egyedi esetről szólunk. A vétkesek megkapták megérdemelt büntetésüket, de azt hisszük a tanulságok így is levonhatók. ★ Az idén ősszel a hevesi járás egyik iskolájában hat kislányt dohányzáson értek a vécében. Hasonló esetek már több alkalommal is előfordultak de az alkalmazott fegyelmezési módok hatástalanok maradtak. Ezért a tanárnők hozattak a boltból fejenként egy-egy doboz Fecske cigarettát, hogy elszívassák a gyerekekkel. A cigarettákra egyenként és egymás után kellett rágyújtani, mindaddig, amíg bírták a „bűnösök”. összesen mintegy 100 csikkel számoltak el végül a 13—15 éves lányok. Közülük ketten otthon rosszul lettek, de kétnapos hiányzás után ismét rendesen járhattak iskolába. • A közelmúltban az iskola igazgatójától érdeklődtünk, mit tud a dologról. — Aznap nem voltam az iskolában. Másnap hallottam mi történt, s a kolle- ginákat azonnal kérdőre is vontam, majd tantestületi értekezleten szigorú fegyelmi megrovásban részesültek nemcsak ők, de akik tudtak róla, azok is. A két tanárnő már öt éve dolgozik az iskolában, és meg kell mondjam mindeddig kiválóan. Még ma sem értem, hogyan fordulhatott ez elő — mondotta az igazgató. K. É. tanárnő: — Való igaz, megcigaret- táztattuk a lányokat. De ennek előzményei is vannak. Az idejáró tanulók 80 százaléka környezeti sérült, háromnegyed részük cigány. Otthon némelyik már 3—4 éves korában szív cigarettát. Az osztályomban, a negyedikben már minden gyerek fogyasztott alkoholt és kettő kivételével már mind cigarettázott. Még viccből is a kezükbe adják OHmism , 1371. január 5.» szerda a felnőttek vagy az idősebb testvérek. így azután hiába vetítünk felvilágosító filmeket, hiába beszélünk épp ezeknek a szülőknek. Ha már otthon ts biztatják a gyereket, akkor mi igen keveset tehetünk. A dohányzás elleni harcot ennek ellenére már évek óta folytatjuk, hogy őszinte legyek, eredménytelenül. Az utcán ha találkoztunk, szinte az arcunkba fújták a gyerekek a füstöt. Ha szóltunk, a szülők’ megfenyegettek, vagy közölték, inkább mivel foglalkozzunk. Végül odáig fajult a dolog, hogy az iskolában is megjelent a cigaretta. Próbáltunk mi mindent. Naponta motoztuk a gyerekeket. Ök még élvezték is, hogy el tudják-e úgy dugni, hogy nem találjuk meg. Némelyik szünetben dőlt a füst a vécé ablakán. Hasztalan koboztuk el, tiltottunk, büntettünk. Elvesztettük a türelmünket. Amikor elkaptam a hat lányt, azt mondtam nekik: „Itt van fejenként egy doboz cigi, szívjátok! Majd meglátjuk, valóban olyan élvezetes-e.” Az első ötön még szórakoztak is. A kisebbek tíz-tizenötnél többet nem tudtak egyszerre elszívni. A végén egy doboz cigaretta maradt meg a hatból. Tisztában vagyok vele, milyen pedagógiai hibát követtünk el. Rosszabbul is végződhetett volna. De valamit ekkor már tényleg tenni kellett. Nem bosszú, nem is a düh hanem a jó szándék vezetett bennünket. Hogy talán majd ez 6egít. De megoldásnak biztos hogy nem ez a megoldás. + Hát valóban nem az. A tanárnő nemcsak hivatása tekintélyét, hanem tanítványai egészségét is kockára tette. Súlyos hibát követett el, de ennél jóval nagyobb baj, hogy egy jól felkészült egyébként lelkiismeretes pedagógust a körülmények ilyen lépésre kényszerítettek. Fegyelmi büntetése teljesen megérdemelt. Azért viszont, hogy a dolgok ennyire elfajultak, sokkal többen felelősek Kár, hogy őket nem lehe+ felelősségre vonni. Cziráki Péter Négyen Egerből A Miskolci Téli Tariert Ennyi a történet, a mese, amely kissé döcög és sántítani látszik a tanulság is. A vállalkozó kedvű rendező azonban kialakított egy új műfajt, egy gyermek musicalt, amelyben nem is any- nyira a történet, hanem a zene, az ének és a tánc, így együtt a játék tölti ki a filmet. Impozáns, színes, gyerekhad játszik a filmben, Lendvay Kamilla remek hangulatos zenéjére, kedvesen, jópofán énekelnek, táncolnak a fiatalok, ügyes, látványos koreográfiára csinálják a felfordulást, s végül a rendet is. Jó nézni ezt az önfeledt gyereksereget, a Magyar Rádió és Televízió tehetséges gyerekkórusát, az operatőr Forgács Ottó ötletes, szépszínű képsorait, a karakterisztikus arcokat, a magabiztos tizenéveseket, a könnyen pityergő, csetlő- botló, bájos kicsiket. Szívesen néztem ezt a nem kitaposott úton haladó gyerekfilmet, noha hiányoznak belőle az életszerű összeütközések, az igazi főszereplők, a hősök, a jellemek, akikhez oda lehet csatlakozni, vagy akikre igazából lehet haragudni. S akiket jobban megőriz az emlékezet. Mint például Alekszandr Szorokole- tov alakításában a bohócot, akit bizony kár volt lecsukni, hiszen főszereplője lehetett volna a történetnek. Mindezek ellenére és dacára szurkolok a filmnek, ennek a színes, zenés, vidám happeningnek, szurkolok Palásthy Györgynek, bízva abban, hogy csinál ő még a Tótágasnál érdekesebb, izgalmasabb és igazabb gyerekfilmet is. 3 Remélem, hogy a filmből mindenki levonta a kellő tanulságot. A gyerekek nem a felfordulás, a parittyával megcélzott ablakok élményével távoznak a moziból, hanem azzal a tapasztalattal, hogy mégis csak szükség van a szülői gondoskodásra, a felnőttek pedig többszörösen is belátják: nem vezet célra a zsarnokoskodás, s különben sem szabad kivonulni a családi életből. Bár, ki tudja! Félek, nem egyformán láttuk a filmet. A fiam mindjárt meg is kérdezte: apu, ti mikor költöztök ki?... Márkusz László A Miskolci Téli Tárlat elsődleges szándék szerint az Észak-Magyarországon élő, dolgozó képzőművészek éves seregszemléje. A katalógus áttekintése után azonban örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez az idei is sok olyan neves művészt vonzott ide, akik az országos mezőnyben is jelentős helyet foglalnak el. A Miskolci Nemzeti Galéria helyiségeit átalakítják, felújítják, ezért az idei téli tárlat a Kossuth Lajos utca egyik középületében kapott helyet. A tér itt szűkös, így az alkotásokból jutott a folyosókra, a lépcsőházba is. Az érdeklődést ez a körülmény nem lohasztotta, n mennyiségben gazdag anyagot legfeljebb a rendezők tudták nehezebben beosztani. A miskolci tárlat egyik szembeszökő jelensége és jelentősége is egyben, hogy sok fiatal mutatkozik be. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy ők adják a kiállítás döntő értékét, de erős szólamként hat máraz „ nemzedék amely most indul és elődeinek a sarkát tapossa. Azt nem lehet állítani, hogy ezek a fiatalok már akár újszerű témáikkal, akár új, vagy fejlődőben levő stílusukkal „robbantottak volna” de az új igény, az új szellem már jelen van és teret kér. Sőt kapott. A FESTMÉNYEK A festmények közül, nemcsak a szerzőnek az abc-ben elfoglalt kedvező helyzete miatt, Berki Viola Hobby kertészek című munkáját említjük elsőként Érdekes megfigyelni, hogyan alakítja át az élvezetesen mesélő művész a körülötte zajló, zsúfolódó világot. A kép előterében a két férfi — egymásnak szöges ellentéte! — két külön jellemet fed fel; az egyik mintha a pesti aszfaltról éppen most érkezett volna, a másik meg mintha Assziszibe készülne, Ferenchez, megbeszélni az állatok és a virágok meseigényét. S közben érthető utalás mindenütt a játékra, a házakra, a városra, az apró életcélokra és formákra, amik között mi, gyarló emberek bújkálunk és bukdácsolunk. Breznay József Álmodója egy egészen más környezetbe és atmoszférába vezetel. A főtémára kitűnően kontráz a háttér. Az Álmodó arca a kép alsó harmadában és nem is a középen található és mégis vonz bennünket. Bujdosó Ernő Páholy című alkotásán a kezek szépsége nemcsak a lelkiállapot kifejezésére szolgál de rajzolataikkal ezek a kezek ritmust is adnak a képen látható jelenetnek. Lóránt János itt felsorakozó képein már bonyolultabb lelki vívódások látszanak megjelenni, mint évekkel ezelőtti alkotásain. Az egyszerűsödésnek végső határait járta be a művész, míg a mostani képeit fegyelmezett szerkesztés és ritmus jellemzi. Hosszabban időztünk Miháltz Pál tojástemperájánál, az A késnél. Az idős művész, közelítve a nyolcvanhoz fiatalos lendülettel dolgozik; a hatvani tájképkiállításon is megállapíthattuk, hogy színei élénkek, a témát úgy bontja ki, hogy formáival és mondanivalójával meglepetést okoz a szemlélőnek. Mazsaroff Miklós Kaukázusa és Borsodnádasdi gyárudvara egy tőről metszettek; a markáns formakezelés férfias erőt sugároz. Pető János sikerült Kövek című kompozíciója mellett Sché- ner Mihály mindhárom alkotását érett művészetnek és a sajátos mondanivaló egyéni eszközökkel való megjelenítésének tartjuk. A Pásztorok, a Huszárok a Pásztor-konstrukció is sajátos szemlélet szülöttei. Somos Miklós Csendélete, Szurcsik János Téli Alföldje mellett lobog, él és hat Sugár Gyula Nauszikaa-ja. Tilles Béla stukkó-technikája ma is, ismételten problémát jelez a néző számára hiszen a festészet, < a festmény, a térbeliség és a technika határkérdéseit eleveníti fel. A GRAFIKÁK Az utóbbi esztendőkben is .hangsúlyos műfaj a grafika. Csaknem annyi lap jelenik itt meg, ezen a kiállításon mint ahány festmény, pedig a grafikai bien- nálé még külön fórumot is ad a rajz, n vonalak mestereinek. Feledy Gyula, Czinke Ferenc munkái — hogy Csohány Kálmán Berzsenyi-illusztrációit ki ne felejtsük —, itt is erősen hatnak. Barczi Pál két rézkarcán is a magány dominál, a sorsnak ez a kegyetlen, öregítő és kelletlen úti társa. Általában a grafikák hűségesebben és ezért mintha igazabban is vallanának a korról, érzelmileg is. Eddig, főképp a hatvanas években, a grafikusok erős intellektuális töltéssel mondottak el lelki tartalmakat, mintegy éreztetve azt is, hogy ez a század a technikáé, az új embertípusé, a homo technicus-é, aki eszével akarja újra szerkeszteni a körülötte levő világot Bognár Árpád azonban., átlép ezen • a felfogásbeli korláton — ha ez egyáltalán korlát — Sárkány és galamb című kompozícióján a képzelet küldi harcba a Galsai Pongrác: Napló, dátum nélkül „N. olyan kitűnő szellem, hogy még a tévedéseit sem kellett elismernie.” Én szívesebben olvasnám a következőt: N. olyan kitűnő szellem, hogy sokszor tévedésnek képzelte még az igazságait is. ★ Ki tudja? Talán a közeles világvégében hívő, szektás jövendölőknek is igazuk van. Utóvégre a holnapi napot még nem értük meg. De az ő igazságukra any- nyi az esély, mint hogy egy részeg ember álmából fölriasztva revolvert kap, kitántorog a sötét kertbe, a levegőbe lő és szíven talál egy kóbor flamingót. •te A filozófiákról a mozaik- játék jut eszembe. Évezredek óta csak tologatjuk a táblán a különböző alakzatú, minőségű és színű elemeket. A négyszögleteset, a fehéret, a romboidot, az ezüstöt, a holdalakút, a vasszürkét az ólomsúlyút, a könnyűt, az oválisát a zöldet. Az egyik alkatrész nemes fémből készült, a másik papundekli- ből. Néhány játékelem olykor újjongásra késztető pontossággal illik össze. Gondolkodásunkban ekkor „új korszak” kezdődik. De egy vagy több elem mindenképp hiányzik a tábláról. Akárhogy manipulálunk, a mozaikban hol itt hol ott üresség támad. E hiánnyal még az anyagelvű filozófiák megfontolt húzásaikor is számolni kell. Csak tologatjuk, rendezgetjük, illeszt getiük egymáshoz a formákat. ★ Leszoktam a dohányzásról — mondja I. E. — De azért gyújts rá nyugodtan. Szeretem, ha a társaságomban cigarettáznak. Gyönyörködöm a mozdulatokban. Megfigyeltem. hogy vannak dolgok, amelyeket csak szépen lehet csinálni. Ilyen a dohányzás is. Máu egy barbár majomember is esztétikusán szokott rágyújtani a cigarettájára... ★ Egy asszony üti gyerme két az utcán. Üti, üti, üti... A gyermek meg átöleli az anyja szoknyáját, örvénylőén és tapadón, a ruhájába kapaszkodik a lábszárába, a húsába; fájdalmával mintegy hozzá menekül — segítséget és védelmet várva attól, akitől az ütéseket kapja... ★ Rád1'óinterjú. — Buzd!tani kell a termelőket! Gyárunk a 145 száza’ék cukortartalom fölötti cukorrépáért már f‘ve'i óta m-yas prém'umot fizet. — És ez nagyon m^ater- heli az ü-zm köHséavetését? — Fanirialin nem. — M'ért? — Mert ilyen cukorfokú répát még senkinek sem sikerült termelnie. (Folytatjuk) formák meghódításáért ée á tartalom kifejezéséért. Amíg Czinke Ferenc a Termékenységről modern víziót örökít meg, addig Decsi Ilona a Mai kísértésben a technika a természet őrü- letes vagy nagyon is tudatosan rendezett összeütközését adja figuráival. Kiss Gusztáv Folyópartjai Ferdinánd Judit Fa törzse, Hévízi Éva Tánca, Kéri Imre XX. századi Veronikája mintha a XIX. századi technika és felfogás néhány elemét újítaná fel és töltené meg új tartalmakkal. Ide tartozik minden bizonnyal Varsányi Pál Estefelé a Dunánál című kompozíciója is. Szabó László és Tas- sy Béla, vagy Sziráki Endre munkái igényesek megmunkáltak a szónak abban az értelmében, hogy az általuk felfogott térben nincs üresjárat. A TEXTILEK Zs. Kovács Diana Formák című elképzelése kitűnő formaérzékről tudósít. Búzás Árpád örvénye mintha egy támadásban levő bikát stilizálna térbeli díszítőelemmé, míg Mészáros Erzsébet Régi tárna álma című munkája nemcsak a felirattól eltérően tűnne absztraktnak. Pintér Éva kedvesen mesél a babáról. Nagy Gy. Margit Metamorfózisa érdekes játéknak látszik. Kár, hogy ezek a textíliák méreteikhez képest nem kaptak kellő elhelyezést és távlatot a szükségből nőtt ki állító teremben. A SZOBROK Felfigyeltünk TrischleP Ferenc Magányosan című gipszszobrára Kutas László Macsak játékára, Csizmadia Zoltán Zodiákusára, Nemes Attila Keletkezés című alkotására, Varga Miklós Áttört formájára míg az érmek közül Varga Éva Michelangelo emlékérme tetszett maradéktalanul. Megemlítjük, hogy ő adott legtöbbet p szobrok közül ezen a tárlaton. EGERBŐL NÉZVE Az egri művészek anyagát kicsit kritikusabban és a hazai lélek mélyebbre ejtett szigorúságával szemléltük. Így is meg kellett állapítanunk: mennyiségben lehetne bár több és átfogóbb az egri anyag, azért az egri művészeknek nincs és nem is lehet szégyenkezni valójuk ebben az országos méretű összevetésben sem. Blaskő János olajfestménye Herényi Jenő emlékére készült. Ebben a képben megmozdulni látszanak azok a stabil és évek óta ismétlődő fénykockák, amelyekkel Blaskó annyi artiszti- kumot tudott kifejezni. Kishonthy Jenő az írástudókkal ismét bebizonyította, hogy bármely rangú tárlaton ott a helye alk ísai- nak. Színvilága lassan — átalakulóban; az arcai tudással vegyes rémü' 31 árulkodnak, mintha ezt a mai világot és a benne leselkedő fantomokat n->m tudná megregulázni az ő ecsetje. Nagy E,-rt3 az *T Varon című alk ' 'sa ismét más nézőpontból láttatja r bér falú falusi házat, min eddig; koloritja bő1 ülni f k- szik a Horgászok című képén is. Seress Jánostól a megszokottat kapjuk, aminthogy Király Róbert sem mozdult el edligi st;lusától kifejezési formáitól az érm éknél. Summázatul: az iVi rrís- kolci tárlaton több régi ismerős hi nyzolt, de !öt- tek helyettük úiak, a er- mászetes és szükséges honfoglalás igényével. És ez a tény ad okot az optimizmusra! Farkas Andr᧠4
