Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-27 / 22. szám
Hosszú út a kultúráig A káli asszonybrigád elindult... A szabályok megszegése — veszélyes játék A gázfogyasztás és a tűzvédelem Amit az előírások betartásáról tudnunk kell Nyáron találkoztunk elő' szőr. akkor a határban szorgoskodtak. Öröm volt hallgatni, amint a káli Károlyi Mihály Termelőszövetkezet Kállai Éva nevét viselő asszonybrigádjának tagjai kulturális vállalásaikról beszéltek. A tizennyolc tagú gárdát — jócskán akadnak közöttük nyugdíj előtt állók — Varga Gyula üzemgazdász, a közös gazdaság oktatási, kulturális és versenybizottságának elnöke patronálta cs tiszteletreméltó igyekezettel arra is rávette őket, hogy benevezzenek a TE- SZÖV által meghirdetett megyei közművelődési vetélkedőbe. Mindez szép, ele miként birkóznak meg ezzel a korántsem könnyű 1 feladattal azok, akik legfeljebb hat osztályt végeztek? — Látogasson meg bennünket az új év elején, akkorra már túl leszünk a nehezén — búcsúztak az asszonyok. Kevés szabad idő Vajon sikerült-e valóra váltani elhatározásukat? Nagy fába vágták a fejszét. Ketten öt, heten hat, kilencen nyolc osztályt végeztek. Messziről indultak, s ezt kertelés nélkül mégis mondják. Tompa Mátyásné nemcsak magáról beszéL — Színházban sosem jártunk, s életünkben legfeljebb egy-két könyvet olvastunk el. Azokba is épphogy belelapoztunk. Nem mi vettük, a gyerekek vagy az unokák hozzák haza az iskolából, vagy a könyvtárból. — Tévé? — Van. de ritkán nézzük. — Üjságok? — Megrendeltünk egy- kettőt, de csak az utolsó oldalt futottuk át. A híreket, fjleg azt. hogy hol volt baleset és milyen ítéletet hozott a bíróság. Az Ilus néni által jelzett helyzetképet egészíti ki Zay Jánosnál — Jó néhányan Eger határán sem jutottunk túl. A megyeszékhelyre általában vásárolni mentünk, de a vár nevezetességeit sosem tekintettük meg. Igaz, senki se hívta fel rájuk a figyelmet Érdektelenség? Lehet de nagyon fontos az is, hogy mi rejlik mögötte. Ficsor Ferencire az elfoglaltságot emlegeti. — Általában reggel fél ötkor kelünk, ellátjuk az állatokat aztán jövünk ki a ltsz-be. Ilyenkor, télen, zsákot foltozunk, s amikor este hazaérünk, vacsorát kell főzni a családnak. Ránk vár a takarítás, a mosás, vasalás mi törődünk 0 sertésekkel, az apA 'Miskolci Nemzeti Színház kezdeményezésére, több más intézménnyel közösen, az idén második alkalommal rendezik meg a szcenikai triennálét Miskolcon. A háromévenként megrendezésre kerülő tárlatra a mai magyar szcenikai művészet legfrissebb törekvéseit tűkQJéfM Wn„ január 27., csütörtök rójószágga] is. Általában kilencre, fél tízre végzünk, s akkor épp ideje lefeküdni. mert hát másnap minden kezdődik elölről. Nyáron —, mivel a kertészetben dolgozunk — még több a tennivaló. Hol az a népművelő, aki elvárná tőlük a folytonos . művelődést? A lelkes Varga Gyula megpróbálta. Természetesen — s az egész ügyben ez a leglényegesebb — nem rontott ajtóstól a házba. Először színházban Az önérzetre, a mindenkit sarkalló csakazértis-re alapozott. — Miért maradnának le a többiek mögött? Nem olyan nagy dolog ez, csak el keli kezdeni. Az asszonyok hallgattak rá, annál is inkább, mert vállalta, hogy segíti, rendszeresen patronálja őket. • Hittek neki: ő lett a tizenkilencedik brigádtag. Azóta majd egy fél év telt eL Az eredményeket Balogh Istvánná sorolja: — Augusztusban Szegedre utaztunk, s megnéztük a szabadtéri játékok egyik előadását, a Cigánybárót Mozibérletet váltottunk, s együtt tekintettük meg az Azonosítást, a Ballagó időt, az Árvácskát. Az egri színházban Görgey Gábor komédiájára. a Komámasz- szony, hol a stukker?-re váltottunk jegyet kikapcsolódást, jó szórakozást remélve. Felkészültünk a Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedőre. Előadást hallgattunk meg Rákóczi Ferenc életútjáról. November 20-án Csák Gyű- >■ Iával találkoztunk a helyi művelődési házban. Akkorra majd' mindannyian elolvastuk Örökzöld című könyvét Megérte, mert volt miről kérdezni. Részt vettünk volna a téli politikai tanfolyamon is, de a szervezéskor megfeledkeztek rólunk. Tartalmas lista, főként azok számára, akik az „ábécé”-nél kezdték a művelődést. Kár, hogy az igyekezetét nem mindig méltatták. Az íróval például csak ők beszélgettek a helyi értelmiség képviselői és a termelőszövetkezet szakvezetői távol maradtak erről a tanulságos rendezvényről, pedig mindannyiukat meghívták. Az még ennél is furcsább, hogy nem gondoltak a brigád politikai tájékozottságának gyarapítására. Adminisztratív tévedés? Elröző alkotásokat küldhetnek be a résztvevők. A kiállításon azokat a három évnél nem régebbi, színházban, vagy a televízióban megvalósult díszlet- és jelmezterveket. maketteket, színpad- és jelmezfotókat mutatják be, amelyeket a zsűri véleménye alapján választanak ki. A májusban megrendezésre kerülő második miskolci díszlet- és jelmezterv trien- náléra a tv-n kívül az ország valamennyi színházához elküldték már a meghívókat. képzelhető, de kellemetlen visszhangot kelt. Ez a gárda jóval több törődést érdemelne, mert ha kellett, áldozott is a kultúrára. Nemcsak időt. hanem pénzt is. Az egri kirándulás költségeit, valamint a színházjegy árát például maguk fedezték. Valljuk meg: hiába hangzanak el jobbnál jobb közművelődési ötletek, ha a megvalósításhoz a helyi vezetők részéről hiányzik az ambíció. Említsünk meg még egy gondot: — Január végén vagy február elején lesz a TE- SZÖV által hirdetett megyei vetélkedő. Sajnos, az anyagot még mindig nem közölték velünk. Néhány hét alatt nem könnyű felkészülni azoknak, akik mindent elölről kezdtek, s ráadásul nem szeretnének alulmaradni a versengésben. Ki ír a faluról? Meddig jutottak? Kár lenne erről rózsás képet festeni. A Görgey- komédia például kévésüknek tetszett, alapgondolatát nem mindannyian értették meg, a filmek sem kerültek túl közel hozzájuk, s nem váltak olvasó emberekké. Az író—olvasó találkozó mégis emlékezetes számukra. Az elhangzottakat továbbgondolták. Erre utal Ficsor Ferencné megjegyzése. — Miért nem születik, jelenik meg több olyan regény, amely a falusi élettel, azaz valamennyiünk sorsával foglalkozik? Mennyire igaz, milyen figyelemreméltó észrevétel. Szóval, ha csírájában is, de csak kialakult bennük a kritikai hangvétel... Pécsi István Az utóbbi hónapok tragikus kimenetelű gázrobbanásai *— Budafok, Szolnok, Ka- ba — indokolják, hogy a gázszolgáltatás és a gázfelhasználás biztonságtechnikájával, illetve az ezzel kapcsolatos tűzvédelemmel foglalkozzunk. A korszerű energiahordozó Hazánkban meggyorsult a korszerű energiahordozó, a földgáz felhasználása. Ezt igazolja az a tény1 is, hogy a közelmúltban a nehézipari miniszter a kormány elé terjesztette a földgázfelhasználás központi fejlesztési programját. Ez a kormány által jóváhagyott program az energiahordozók termelésében és felhasználásában jelentős változást eredményezett. Míg 1960-ban a felhasználás szénből 72,4, kőolajból 18,6, földgázból 2,6, egyéb energiahordozóból pedig 6.4 százalék volt, addig — az említett program eredményeként — 1980-ra ez az arány a következőképpen módosul: szén 28,5, kőolaj 39,9, földgáz 23,8, egyéb 7,8 százalék. A népgazdaság ötödik ötéves tervében is szerepel, hogy 1980-ban mintegy 10 milliárd köbméter földgáz felhasználását kell lehetővé tenni, a lakásoknak mintegy „háromnegyed része legyen vezetékes, vagy palackos gázzal ellátva”. 1975 végén egyébként a vezetékesgázfogyasztók száma 723 ezer, míg a PB-gázfogyasztók száma 1 millió 649 ezer volt A gázfelhasználás terjedése — e számok növekedésének aranyában — fokozottabb, szigorúbb tűzvédelmi megelőző munkát követel. Megelőzni a szivárgásokat, a robbanásokat Mind a földgáz, mind pedig a PB-gáz az „A”, azaz a fokozottan tűz- és robbanásveszélyes kategóriába tartozik. Kivételt képeznek a gáztüzelésű berendezések, amelyek ilyen szempontból a „D”, azaz a mérsékelten tűzveszélyes osztályba sorolhatók. Mindez alátámasztja azt a megállapítást, hogy a mai gazdasági és műszaki lehetőségek mellett teljes, vagyis „abszolút” biztonság a gázellátás és a -felhasználás területén nincs. Mint ismeretes, az éghető gázok a levegővel elegyedve robbanóképes keveréket alkotnak. Amennyiben ez a keverék gyújtóforrással érintkezik, robbanás következik be, amely szétvetheti a helyiségek falait, s súlyos személyi sérüléseket, anyagi károkat okozhat. A robbanás elkerülése érdekében elsősorban azt kell megakadályoznunk, hogy az égés három feltétele együtt legyen. Azaz: szüntessük meg a gyújtóforrást, illetve előzzük meg a gázszivárgást, ezáltal a robbanóképes keverék létrejöttét. A Heves megyei Tűzoltóparancsnokság a közelmúltban elemezte az elmúlt öt évben pusztító tüzek keletkezésének okait. A vizsgált időszakban 25, gázzal kapcsolatos tűzről robbanásról érkezett hír. Ebből 25 PB-gáz- zal, kettő pedig vezetékes gázzal működő berendezésnél következett be. A kár mintegy 600 ezer forint. A gázrobbanások nyomán 22 személy szenvedett különböző fokú égési sérüléseket. A tüzek keletkezésének leggyakoribb okai a következők voltak: a PB-gáz szabálytalan használata. 14 esetben történt robbanás, négy alkalommal a nyílt láng használata okozott tözet. 1— 1 alkalommal a gyújtogatás és a dohányzás, egyéb ok miatt pedig öt esetben terjedtek tova a lángok. Elkerülhetőek lettek volna, ha... i A tűzkárokról készült statisztika az elmúlt év végén gány akadt a környéken, akinek ne tudná, hányadán áll a bugyellárisa. A Nuszi apjával együtt gyerekeskedett, együtt le- génykedtek, aztán barátok maradtak akkor is, amikor kit-kit a maga gondjával, bajával más irányba fújt a szél. A régebbiek úgy beszélték, hogy szegről-végről rokonok lennének, no de három falu ellenében már jó távolinak számít. Aztán az is örök rejtély maradt, hogy Zoga honnan vette ezt a lányt, hisz a cigányok emlé_ kezete szerint soha nem nősült meg. Sajnos, ebben a világban a kis vagy nagy dolgok mindig olyan furán keverednek egymással, hogy a szétválasztásukat meg sem próbálták. Kancsal Nuszi is úgy volt veje, ha jó a csirke, nem számít, mi költötte, tyúk; vagy kappan, az a fontos, hogy jól kaparjon és éljen meg a szemétdombon is. Hát ebből a szempontból a kis Kakundát nem kellett félteni. De a kancsal fiú sem látszott alávalóbbnak., fényes, hosszú szárú csizma feszült a lábán, aztán a lovában csak az irigy talált volna hibát, mert jó fogakkal, ép lábakkal rendelkezett. Igaz, hogy Puszáló nem ezt a lovat ígérte a fia lakodalmára; no de nem kellett félteni Zogát, hogy bordában hagyja a vásznat —Na, ecsém — kérdezte —, hát aztán mit tudsz adni a lányomért? — Lássuk előbb a medvét! — nézett Kakunda után kancsal Nuszi, majd illemtudób- ban Zoga felé fordult — Megkövetlek, bátyám, de nem akarok zsákbamacskát venni. — Nagyon jól feleltél, fiam! — ismerte el Zoga a bölcs válást — sajnos — tovább romlott: november 30-án tűz keletkezett Hatvanban, a Tabán u. 6—10. számú házban levő körzeti nyomásszabályzóban A tűz a technológiai előírások megszegése miatt lobbant fel. A szabályozó berendezést javító gázszerelők az előírásokkal ellentétben olyar szerszámmal (kulccsal) dolgoztak, amelyik szikrát vethet A szivárgó gáz a szikrák miatt meggyulladt: egy dolgozó súlyos égési sérüléseket szenvedett, az anyagi kár 10 ezer forintra tehető. Az oltást követő vizsgálatok során az esetek többségében megállapítható, hogy a tűz azért keletkezett, mert az emberek gondatlanok voltak, illetve nem tartották be a használati, illetve a biztonsági előírásokat. A jelentős kárt okozó tüzek és az ezek miatt történt személyi sérülések elkerülhetők lettek volna, ha az üzemeltetők figyelembe veszik a szabályokat. De mit is kell tudnunk a gázfelhasználással kapcsolatban? Mindenekelőtt: — gázkészüléket csak a gázszolgáltató engedélyével lehet üzemeltetni; — a nyomáscsökkentőnél csak kifogástalan állapotban levő tömítőgyűrűt szabad elhelyezni; — a gázszivárgás ellenőrzését szigorúan tilos nyílt lánggal elvégezni; — csak kifogástalan műszaki állapotban levő gázkészüléket szabad használni. Mint említettük, a gázenergia felhasználása napjainkban egyre nagyobb aranyű. Megyénkben jelenleg 6 C ezer PB-gázfogyasztót tartanak nyilván, s majdnem 9 ezer lakás kényelmét biztosítja a vezetékes gáz. Közös érdekünk tehát, hogy a tűzvédelmi és a biztonságtechnikai előírásokat maradéktalanul betartsuk, illetve betartassuk. Soltész Tamás tü. hadnagy A cigányok nem figyeltet Zoga bólogatására, tudták, hogy rég megkötötte Nuszi apjával a vásárt, és mosí minden azon múlik, hogy a bandzsa fiúnak mennyire tetszik a lány. Nuszi a pilekalap alól figyelte Kakunda mozdulatait, míg mögötte feszült várakozással pih égték a cigányok. Az sem volt titok előttük hogy Puszáló nem fizetség, nek, hanem csaléteknek küldte a lovat. Kakunda férfias bátorsággal végigsímí tóttá a viny nyogó lovat, megveregette ; nyakát, kötőfékjénél fogva maga felé fordította, jól £ szemébe nézett, aztán elöl. dozta a kocsisaroglyától. Zoga idegesen húzgálta £ bajuszát, de igyekezett tab pig becsületes maradni, in. kább a szerencsére bízva Iá- nya férjhezmenését. mintserr kitegye magát a ci gúnyol szájának, hisz nem lova* árultak, hanem lányt Kakunda megkötve Nusz lovát az udvar hátulján bú. suló fűzfához, az istállóvégtől felnyalábolt egy öl szá ráz szénát, majd bőségeser meglocsolta vízzel és a ló el( tette. A cigányok meglepődve egymásra néztek, mint akii ördögöt látnak. Csak Zog; szája húzódott mosolyra Előbb Kancsal Nuszira né. zett, aki elégedetten bámul Kakundára. majd harago színlelve rászólt a lányára. — Miért pocsékolod a vi zet, Kakundám, nem tudod hogy messze van a kút? — No, akkor fojtsam met a cigányember lovát, hé? — förmedt az apjára. — Hó nem látod, hogy meg vai ben állítva a keh? (Folytatjuk) Szcenika 77 Miskolcon 1. A kis, alacsony termetű Kakunda nem tartozott a legszebb lányok közé, valahogy mégis neki volt a legtöbb csodáló ja. Sok szóbeszédre. sok irigy vitára adott alkalmat, de ha megrakott batyujával ellépkedett a jobb sorsra áhítozók csoportja előtt, mindig rajta feledték a szemüket. . Kakunda ügyességét, vagy ahogy a telepi cigányok mondták: hárnyékságát, hét falu ellen is megcsodálták. Sokan kétségbevonták a tisztességét, de azt vitatkozás nélkül elismerték, hogy amíg mások azon töprengenek, hová-merre tegyék a fejüket, addig a kis Kakunda tér-fordul, és mindig úgy megy haza, mint akinek valahol egy kifogyhatatlan éléskamrája van. Egyszóval olyannak nézték, hogy aki őhozzá köti a lovát, annak nem esik porba a kenyere. Büszke is volt Zoga a lányára, úgy járt-kelt a ci- gánysoron, mint a falusi bíró. Ami igaz, az igaz. módjában állt. Két tőrőlmetszett lipicai kanca ott ropogtatott a putri végénél, olyan dorozsmai szekérhez kötözve, amilyen az igazi bírónak sem volt. így aztán nem csoda, ha a többit megölte az irigység, hisz némelyiknek felkopott az álla az éhségtől. Zoga meg a bajuszát is zsírral kente. No, menne már férjhez a lánya! óhajtották. Majd lejjebb adja ő is a nagy büszkeségét. És mintha az irigyeknek akarna kedvezni a szerencse. Zogáékhoz kérő érkezett. Hűűű az áldóját! örvendeztek a cigányok. Nemsokára nagy kanállal eszünk! Aztán híva-hivatlanul ott táblábóltak a Zoga kunyhója körül, senki nem akart lemaradni a vásári ceremóniáról. Kakunda irulva-pirulva végigmérte a legényt, majd otthagyta a leánykérőt, mert a régi szokások úgy tartották rendjén, hogy a lány tartsa magát távol, amíg az egyezség létre jön. Bár mindenki tudta, hogy nem a véletlen hozta leánykérőbe kancsal Muszit. Zoga vásárokat járó ember volt, kevés valamirevaló ci
