Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-27 / 22. szám

A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Együtt- a társadalmi erőkkel Megalakult az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát A kommunisták beszámoló, munkát értékelő és tervező pártrendezvényeivel ka peso, latban nemi beszélhetünk a speciális feladatokról, nem elemezhetjük a munkát a rendkívüliség égisze alatt, nem tehetünk különbséget munkaterületek között. Va­lahol. ahol a célt már a „kő. zös” jelzővel illetjük, ott kell keresni a kérdezz—felelek egyenlegét. Mert itt vannak például a BM-dolgozók, pon-' tosabban a rendőrségnél dol­gozó kommunisták. Ha a munkájukról beszélünk — nem annyira látványos, mint amennyire nehéz —, soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül a társadalmi elvárást: a közrend és közbiztonság megvédése, a bűncselekmé­nyek megelőzése, a felderí­téssel kapcsolatos munka nem egy, illetve nemcsak a bűnüldöző szervek feladata. Valamennyiünké. A munkakör, a vállalt fel­adat hivatásszerű teljesítése természetesen már a „mun­kavállaló” felelősségén, ön­tudatán, energiáján, képzett­ségén múlik. Erről volt szó a Heves megyei Rendőr-főka­pitányság 2. számú alapszer­vezetének beszámoló taggyű­lésén, amelyen többek között részt vett dr. Misi László, a megyei pártbizottság munka­társa és Mohácsi József alez­redes. a megyei kapitányság pártbizottságának titkára is. Fejes Pál alezredes köszöntő szavai után Stefán Béla szá­zados, alapszervezeti titkár ismertette a tagsággal a ve- - zetőség beszámolóját. Amint az értékelésből is kitűnt, a BM Heves megyei dolgozói­nak, pontosabban az alap­szervezet kommunistáinak te­vékenysége megfelelt azok­nak az elvárásoknak, ame­lyeket elsősorban ők maguk, az alapszervezet tagjai saját igényként, vagy ha így jobb:/ pártmegbízatásként vállaltak az elmúlt esztendőben. A munka nem könnyű, de lelkesítő — hangzott el a taggyűlésen is —, hiszen szo­cialista társodolmunk védel­mét szolgálta és szolgálja. A bűnüldözés, a megelőzés, a társadalmi tulajdon védel­me, a közrend és közbizton­ság megszilárdítása a múlt évben is eredményes volt a megyében. A taggyűlésen fontosnak tartották a szakmai és a po­litikai képzésben való rész­vételt, mely a jó munka ér­dekében párttagot és párton- kívülit egyaránt kötelez. A pártbizottság sok segítséget adott és ad mindehhez, s ugyanígy a pártvezetőség, il­letve az egyre eredménye­sebben dolgozó pártcsopor­tok is odatették a maguk „munkán túli” segítségét. Ahogyan a taggyűlésen el­hangzott, egyre jobb az együttműködés, a kapcsolat az ügyészi és a bírói szer­vekkel, de tegyük hozzá, hogy hasonlóan fejlődik, s egyre nagyobb eredményeket produkál a párt-, társadalmi és tanácsi szervekkel • az együttműködés. Különösen kihangsúlyozták a munkás­őrséggel tartott tervszerű kapcsolat jelentőségét, s az önkéntes társadalmi segítők, az önkéntes rendőrök mun­káját. E kapcsolatokat a jövőben még tovább szándékoznak bővíteni, azzal a nagyon is ésszerű megindoklással: a fel­adat közös, amelyhez min­denkinek hozzá kell tennie a magáét, tehetsége, ereje és lehetősége szerint. A rendőr, ségen dolgozó kommunisták eddig is jól képviselték ezt az elvet, s a jövőben még na­gyobb mértékben igyekeznek támaszkodni a társadalmi erőkre. Nem kis feladat: va­lamennyiünk, a megye lakói­nak nyugodt, zavartalan, al­kotó hétköznapjairól, illetve e hétköznapok biztonságáról van szó. öt megye 51 szocialista brigáúvezetője, osztályveze­tője. főosztályvezetője gyü­lekezett szerdán délelőtt Egerben az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság vas­úti palackozójának nagytér­kárát és Borsodi Miklóst, a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének vezérigazgatóját — Dancz Pál, az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegaz­daság igazgatója köszöntöt­te. Röviden ismertette a már eddigi munkájával bi­zonyította, hogy magasabb gazdálkodási kategóriába tartozik. Megértek a felté­telei annak, hogy a vállalat kombináttá alakuljon. Ez nem csupán elnevezés kér­dése, mondotta a miniszter, hanem azt is jelenti, hogy a termelés, a termelés szer­vezése területén követendő példaként álljon a többi gazdaság előtt. Dr. Romány Pál ezután átadta Dancz Pálnak. az Eger—Mátra vidéki Borgaz­dasági Kombinát alapító ok­mányát. Vaskó Mihály, a megyei pártbizottság első titkára emelkedett szólásra, az ala­pító levél ünnepélyes átadá­sa után. Történeti és törté­nelmi összefüggéseiben vizs­gálta a kombinát múltját, termelésének fejlődését. Le­szögezte hogy ., vállalat he­lyes alapállásból indult ki, amikor meghatározóan fon­tosnak tekintette a mező- gazdasági termelést. Remé­nyének adott kifejezést, hogy a kombinát Eger kör­nyékén nagyobb területen fog kékszőlőtermeszt őssel foglalkozni. A hallgatóság soraiból Karaszek Károly, áz Állami-díjas Kossuth szocialista brigád tagja je­lentkezett hozzászólásra, és elmondta, hogy a dolgozók becsületes munkájára ez­után is ugyanúgy számíthat a vezetőség. Borsodi Miklós, a tröszt vezérigazgatója a kombinát­tal szemben támasztott ma­gasabb követelményekről beszélt. Végezetül dr. Romány Pál miniszter kinevezéseket (kátai) Ankét a háztájiról Kaiban is segítik a kisárntermelést (Tudósítónktól.) Tavaly is sok szó esett a kistermelő gazdaság hely­zetéről és munkájuk segíté­séről. Ez utóbbit szolgálta az „ káli ankét is. melyen Tompa Vilmos, a Heves megyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség igazgatóhelyette­se tájékoztatta a résztvevő­ket a napokban a kisegítő gazdaságokat érintő tenyész­tési, tartási és hizlalási ár­intézkedésekről. „ szerződés- kötésekkel kapcsolatos tud­nivalókról. Részletesen szólt az új központi intézkedé­sekről és azok gyakorlati értelmezéséről. Előadásában' egyebek kö­zött hangsúlyozta hogy a kisárutermelő gazdaságokat úgy kell tekinteni, mintha azok a termelőszövetkeze­tek kisegítő üzemágai len­nének. Ennek szellemében gondoskodjanak a takar- mányellátásröl, a legelőte- i-ületekről, valamint az áru- értékesítés megszervezésé­ről. Az idei első eredmények kedvezőek, hiszen 130 hízó­sertés került ki a kisgaz­daságokból és az első ne­gyedévben 300—340 hízó és 300 süldő átadására kötöt­tek szerződést a káliak. Varga Gyula Dr. Romány Pál miniszter Dancz Pál kíséretében látogatást tett a kombinát pincészetében mében, hogy részt vegyenek azon az ünnepi tanácskozá­son, amelyen megjelent dr. Romány Pál, az MSZMP KB tagja mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is. A megjelenteket — köztük Vaskó Mihályt, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkárát, Fekete Győr Endrét, a megyei tanács elnökét, Schmidt Rezsőt, a városi pártbizottság első tit­vállalat történetét, rámu­tatva arra a dinamikus fej­lődésre, amelyet az üzem az elmúlt esztendők alatt meg­tett. Ezután dr. Romány Pál mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter szólalt Sokat ígérő kézfogás Hatvan és Boldog közösön termeli a kukoricát Múlt év végén, a Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsának III. kongresszusán, többen felvetették, hogy az elkövetkező esztendőkben az eddiginél' is szervezettebben, tudatosabban, hatékonyabban kell kihasználni a különböző gazdaságok összefogásában, együttműködésében rejlő le­hetőségeket. Mégpedig úgy — és ez természetszerű! —, hogy ez minden szerződő fél ja­vára kamatozzék. A hatvani Lenin Termelő, szövetkezet már korábban er­re az útra lépett. Évek óta kutatták és ma is keresik: kivel, milyen kapcsolatokat építhetnének ki? S nem hiá­ba puhatolóztak! A közel­múltban a boldogi Béke Ter­melőszövetkezettel sikerült elsőként ilyen szerződésre lépniük. A hatvaniak a szom­szédos közös gazdaság terüle­tén kétszáz hektárnyi kuko­rica termesztésében közremű­ködnek. Az egyezség előzmé­nyeiről, a közös munka elő­nyös vonásairól Pete János termelési főmérnökkel be­szélgettünk. Gép és szellemi tőke Elsőként az érdekelt ben­nünket, hogy milyen meg­fontolás vezette a hatvania­kat a szerződés megkötésé­hez? — Köztudott, hogy Boldo­gon és Heréden kukoricából Jóval alacsonyabb volt a ter­méshozam tavaly is, mint ná­lunk. Ez annál inkább fur­csa, mert ott a földek sok­kal jobb minőségűek, mint Hatvan határában.- Az ellent­mondás magyarázata? Kevés műtrágyát, növényvédő szert adagoltak. Nem gondoskod­tak a kellő talajerő-utánpót­lásról, azaz a táblák nem kapták meg járandóságukat. Persze, nem szakértelem hiá­nyáról van itt szó! A dolgok elsősorban azért maradtak el, mert hiányzott a megfelelő pénzügyi fedezet. Vagyis egyedül nem birkózhattak meg a tennivalóval... Ráadá­sul a betakarítókapacitással szintén baj volt: nincs kor­szerű, a rendszergazdálkO- dáshoz nélkülözhetetlen gép­parkjuk. Ezért aztán az igye­kezet, minden szorgalom el­lenére, nem hozta meg a várt eredményeket... Hadd em­lítsem továbbá, hogy a szel­lemi tőke hasonlóan fontos követelmény. A mi jól fel­készült szakembereink idők során meglenetősen gazdag tapasztalatokra tettek szert, s ezt az értékes ismeretanya­got kár lenne parlagon hagy­ni. Félreértés ne essék, ez nem dicsekvés! Ugyanis csak azért jutottunk el eddig, mert jó ideje az új metódus szerint gazdálkodunk, elsajá­títottuk a különböző rendsze­rek megannyi fortélyát... De az is elgondolkodtató, hogy az egyes külföldi, drága kombájnokat nem tudtuk mindig foglalkoztatni, holott a bérmunka szintén hasznot hoz a közös konyhájára. Ki mit kap? Eszerint — a szó nemesen vett értelmében — embert, gépet, rutint kínáltak a hat­vaniak- Boldognak. Nézzük meg most már a részleteket! Mit mond a főmérnök: a szerződéstervezet milyen kö­telezettségeket ró a megálla­podó felekre? Ezek hogyan részesednek majd a haszon­ból? Ki. mit kap? — A Lenin Termelőszövet­kezet a ráfordítás költségeit 50 százalékban fizeti. A be­takarítást, a szállítást, a szá­rítást bérmunkában végezzük el. A termésen pedig fele­fele arányban osztozunk — mondotta Pete János. — Azt hiszen, korrekt az alku, mindannyian elégedettek le­hetünk vele. Ezenkívül jól jár a SERKÖV is, amiben mind­ketten bent vagyunk. Ez a társulás évente csaknem 300 vagonnyi kukoricát igényel, amit a részvényesek saját ter­mésükből még sosem fedez­tek. íme, gazdaságos megol­dás kínálkozik, csak éppen haladni kell az idővel... Egyébként ez a kézfogás a népgazdaság szempontjából sem érdektelen. Ugyanis ha egyforma színvonalon dolgo­zunk, akkor lényegesen több termést produkálhatunk, több takarmányt juttathatunk or­szágos igények kielégítésére. És a herédiek? Pete János a herédi közös gazdaságot is említette, mint ahol a vártnál igencsak ala­csonyabb a kukorica hoza­ma. Felmerül bennünk . a kérdés: a boldogiak okos be­látása nem ragadós? — Mi lesz a következő lé­pés, jelentkeznek-e a herédi­ek? Velük eddig nem tár­gyaltunk a részletekről. De úgy tudom, hogy érdeklődnek az együttműködés iránt, s ta­lán ilyen alapon, már 1978- ban közös nevezőre jutha­tunk. — Van-e távolabbi elkép­zelése? — Véleményem szerint igen jó lenne, ha az emlegetett három termelőszövetkezet méginkább összefogna, s nem csak a kukoricát, ha­nem a cukorrépát is közösen termesztenénk. Nem lebecsü­lendő a mi mostani, hektá- rankénti 375 mázsás termé­sünk, s a hozzá szolgáló gép­park. Mint a kukoricát, úgy a cukorrépát is összehangol­hatnánk előkészítés, betaka­rítás dolgában. Utóbbi idő­szak különösképpen lényeges, mert ahogyan a tavalyi ősz bizonyította, gépeink álltak. A tervezett összefogás meg­szüntetné a luxust, valahol mindig munkát találnánk a masináknak... Én minden­esetre bizakodom. Ha az első lépés sikerült, a többi­nek menni kell! (moldvay) Visontai Józsefné átveszi igazgatói kinevezését a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi minisztertől (Fotó: Szántó György) I fel. Elmondotta, hogy a népgazdaság fejlődése elért egy olyan szintre, amely a mezőgazdaság, illetve az élelmiszergazdaság terüle­tén is indokolja a maga­sabb szerkezeti formák ki­alakítását. Az Eger—Gyön­gyös vidéki Pincegazdaság adott át. Visontai József- nét keresked'elmi igazgató­vá, Kaknics Alajosnét gaz­dasági igazgatóvá Váradi Jánosi műszaki igazgatóvá, Dancz Pált az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombi­nát vezérigazgatójává ne­vezte ki. Bútor — hazai fenyőből Bútoriparunk évek hosz- szú során zömében import­ból származó fenyőt hasz­nált bútorgyártásra. Ügy tartották, hazai fenyőfajtá­inkból nem lehet bútort gyártani. A zalaegerszegi Zala Bútorgyárban az el­múlt évben nagyobb soro­zathoz használtak fel gö­cseji Borovi fenyőt. A ha­zai fából készült bútorral exportpályázaton vettek részt, s a bemutatott búto­rok elnyerték a svéd IKEA bútorkeresekdelmi cég tetszését. A megálapodáá alapján a múlt év végén, már mintegy hárommillió forint értékben exportáltak: teljesen hazai anyagokból készült bútort. Az úgyne­vezett sarokgarnitúrákból ebben az évben már 25 mil­lió forint értékben szállíta­nak a svéd partnernek. Mtmösei, 1977. január 27„ csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents