Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-27 / 22. szám
|»^V\MAAAAAWWNAVWWVWWWWA\W,MAAAAAAAA/WV^AAAAAV¥ Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Pák Szong Csői Leonyid Brezsnyevnél Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Alek- szej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke fogadta a baráti látogatáson Moszkvában tartózkodó Pák Szong Csőit, a Koreai (Munkapárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagját, a KNDK közigazgatási tanácsának (kormány) elnö- ^ két. A találkozón véleményt cseréltek a szovjet—koreai Munkásegység és akik ellenzik VILÁGOS A KÉPLET: a portugál kormánypártnak, a szocialistáknak nincs ínyére az egységes szak- szervezeti mozgalom. Hasonló nézeteket vall a szociáldemokrata párt is, nem is szólva a tőlük jobbra tömörülő politikai erőkről, amelyek ugyancsak mindent elkövettek az Intersindicalban érvényesülő baloldali többség aláaknázására. Holnap kezdődik Lisszabonban az Intersindicalban tömörülő szakszervezetek és néhány független, hasonlóképpen antikapitalista szemléletű szakszervezeti mozgalom négynapos tanácskozása. Soares pártja a szociáldemokratákkal együtt eleve ellenzi a szak- szervezeti egység gondolatát. Ám, akárcsak a szocialisták kongresszusán —, ahol a küldöttek mintegy negyedrésze a szocialista kisebbségi kormány politikáját élesen bírálta —, a szakszervezeti mozgalom továbbfejlődésének megítélésében sem egységes a szocialista tábor. Közismert, hogy a Intersindicalban is sok szocialista tevékenykedik, azzal a céllal, hogy a társadalmi és gazdasági vívmányokat megvédelmezve, i a demokratikus átalakulást — beleértve a munkások részvételét az üzemek vezetésébe és a politikai döntésekbe — elősegítse. DEMOKRÁCIA, NEMZETI FÜGGETLENSÉG, szocializmus. A kongresszus elé terjesztendő akció- program e három törekvés mellett száll síkra. Az Intersindicalba tömörült szakszervezetek komor képet festettek Portugália jelenlegi állapotáról. Több százezer a munkanélküli, s még azok sem érezhetik magukat biztonságban, akik állásban vannak: a kormányzat ugyanis egyelőre felfüggesztette a kollektív szerződésekről folytatott tárgyalásokat. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT jogos az igény, hogy Portugáliában fennmaradjon a munkásegység, az egységes szakszervezeti mozgalom. Az In- tersindical tanácskozásának küldöttei bizonyára az egység mellett szállnak síkra, miközben Soaresék máris ellenmozgalmat szerveztek: „Nyílt levél” elnevezéssel reformista szövetség megalakítását tervezik. Nem kétséges, hogy ez a törekvés ellentétben áll a portugál munkásosztály érdekeivel, s tovább kuszái ja az amúgy is meglehetősen szövevényes portugál belső | erővonalakat. Gy. D. Illúziók válsága (A mai kapitalizmus problémái 3.) Az „ipari társadalom” illúziója együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseiről, a nemzetközi élet időszerű problémáiról, különös tekintettel az ázsiai helyzetre. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta: a Szovjetunió következetesen támogatja a KNDK-nak Korea békés, demokratikus egyesítésére irányuló erőfeszítéseit. Pák Szong Csői kijelentette, hogy a koreai nép nagyra értékeli a Szovjetunió internacionalista állásfoglalását e kérdésben. A találkozó résztvevői meggyőződésüket fejezték ki, hogy az SZKP és a Kcr reai Munkapárt kapcsolatainak megszilárdítása, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein nyugvó szovjet—koreai együttműködés elmélyítése megfelel a két nép, az ázsiai béke és biztonság alapvető érdekeinek. A találkozó szívélyes, baráti légkörben zajlott le. Az egyiptomi főügyész jelentése Kereszty András. az MTI tudósítóid jelenti: Befejeződött a múlt heti zavargások ügyében a kihallgatások első szakasza — jelentette be szerdán Ibrahim el Kalubi egyiptomi főügyész. Közölte, hogy a kihallgatások a nyilvánosság kizárásával folytak, mert „a felszínre került tények 'egy része titkos”. Közölte. hogy 2000 személyt hallgattak ki, természetesen a vád alá helyezendők száma sokkal kisebb. A főügyész szerint el kell különíteni egymástól — „bár számos szállal összefüggnek” — a tüntetésben, a rombolásban való részvételt az „engedély nélkül létrehozott föld alatti szervezetek” tagsága ellen indított vizsgálattól. Ez utóbbiakat „felbújtóként” kezelik. A főügyész négy „baloldali szerveset” ellen intézett támadást és vádolt meg államellenes szervezkedéssel. A négy illegális csoport szerinte az Egyiptomi Kommunista Párt, az úgynevezett Egyiptomi Kommunista Munkáspárt a Forradalmi Élcsapat nevű szervezet és „a Január 8-a mozgalom”. Főügyész szerint azok, akik részt vettek a tüntetésben, hat hónapig terjedő, akik fegyvert (beleértve a késeket és más „emberölésre alkalmas eszközöket viseltek legalább két évre terjedő börtönre ítélendők a törvények értelmében. A rombolásban, gyújtogatásban való részvételt és a „szervezkedés bújtogatásra” bűntettet tízévi börtönnel bünteti a törvény. Kijelentette egyúttal, hogy „minden lépés”, amelyet a hatóság tett a zavargások ide- "jén — törvényes volt”. Az egyiptomi sajtó ugyanakkor éles szovjetellenes támadást indított, az A1 Akhbar pedig arról ír, hogy „felforgató csoportok külföldről kaptak támogatást”.) A főügyész nyilatkozata ilyen kitételt nem tartalmaz. A sajtó ugyanakkor egységesen támadja a kuvaiti „A1 Rai al Aam’’ című lapot. Az újság keddi kom. mentárjában azt írja, hogy az egyiptomi kormány „azért festi falra az arab államok előtt a kommunista veszély rémét”, azért beszél a kommunisták felelősségéről az „élelmiszer-zavargásokban”. hogy a gazdag olaj államok „megrettenjenek és mélyebben nyúljanak a zsebükbe”. Az egyiptomi lapok ezt alaptalan vádnak nevezik. Elnök a táncosok között Hat éve Uganda elnöke Idi Amin Dada. Képünk: a katonai hatalomátvétel évfordulója alkalmából Amin elnök a táncolok között. (MTI — külföldi képszolgálat — KS) Fenn és lenn A Szojuz—Apolló ürrandevű óta valahogy természetesnek tűnik, hogy a világűr az államok békés együttműködésének színtere. Holott, nem is olyan régen, még volt egy történelmi pillanat, amikor úgy tetszett hogy a földi fegyverkezési hajsza. — égi dimenziót ölt, és átterjed a kozmosz végtelenjére is. Ezt a veszélyt ismerte fel a szovjet békediplomácia, amelynek kezdeményezésére, hosszas tárgyalások után éppen tíz esztendeje, 1967. január 27-én tető alá került az a nemzetközi egyezmény. amely kimondja: a világűrt tilos katonai célokra felhasználni. A „békés kozmosz^-agyes- mény — ahogyan közkeletű nevén ismerjük — egy a fontos részleges leszerelési intézkedések közül, amelyekkel a szocialista diplomácia a fegyverek nélküli világhoz: az általános és teljes leszereléshez vezető utat egyengeti. Ma már, tiz év múltán, jól látható, hogy a viláaűr atommentesítése — mert a megállapodás ezt is magában foglalta — azoknak a szerződéseknek és egyezményeknek a láncolatába illeszkedik, amelyek jóvoltából az emberiséget. ma kevésbé fenyegeti a nukleáris világégés veszélye, mint azelőtt. Persze tennivaló van még bőven. Éppen az ENSZ-közgyűlés legutóbbi őszi ülésszaka volt a színtere a Szovjetunió újabb leszerelési kezdeményezéseinek. Ezzel párhuzamosan más fóru- mokon is folytatódtak a szocialista országok leszerelési erőfeszítései: a varsói szerződés államai javasolták, hogy a helsh'^- ki összeurópai értekezlet aláírói ne vessenek be egymás ellen elsőként atomfegyvert, a Szovjetunió fontos politikai állásfoglalásokkal igyekezett átsegíteni a holtponton a genfi SALT-párbeszédet és a bécsi közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokat. A leszerelési tárgyalások — a dolog természeténél fogva — általában nem köny- nyűek (nem szólva arról, hogy az atomhatalmak közül Francia- ország és Kína eddig távol tartotta magát.) Az utóbbi évtized tárgyalási és szerződés-krónikája mégis egyértelműen mutatja; a következetes erőfeszítések végül meghozzák az eredményt. A Szojuz—Apolló űrrandevú nemcsak a szovjet—amerikai, yhanem az általános politikai enyhülés jelképe is volt. A szocialista diplomácia azon fáradozik, hogy ezt katonai enyhülés is kövesse. Nemcsak fenn, a kozmoszban, hanem idelenn, a földön is. (S. P.) A KONVERGENCIÁNAK, a szocializmus és a kapitalizmus állítólagos közeledésének koncepciója szorosan összefügg a burzsoá ideológia azon jellegzetességével, hogy — mint hamis tudat — a polgári osztály ügyét az emberiség ügyével azonosítja: a burzsoázia történelmileg meghatározott céljait, törekvéseit, sajátos helyzetéből adódó érdekeit — az össztársadalmi érdek rangjára emeli, sőt egyetemes, összemberi kategóriákként mutatja be. A polgári forradalomnak, majd a feltörekvő polgárság történelmi „diadalmenetének” korszakában a tőkés rend szellemi képviselői a polgári — tehát szükségszerűen korlátooztt, partikuláris (részleges) — jogokat, amelyek végső soron a ma. gántülajdon és a tőkés kizsákmányolás „szabadságára” futottak ki, mint a „szabadság, egyenlőség, testvériség” általános emberi normáit fogalmazták meg. Miután a tőkés termelési és társadalmi viszonyok megszilárdultak, s a burzsoázia felismerte, hogy a vele szembenálló proletariátus a polgári rend forradalmi tagadását képviseli, ideológiájában egyre inkább a QNimsm i W» 7. jamuír 37., csütörtök konzervatív, apologetikus mozzanat került felülre: a polgári ideológia a szocializmus eszméjét, majd realitását, mint az emberi szabadság ellenlábasát utasította el. (Ne feledjük: éz az „emberi szabadság”, a kizsákmányolás, az individualista önzés, a magántulajdonon alapuló különbségek burzsoá szabadsága.) A tőkés társadalmak gazdasági és szociális folyamatai, s a nemzetközi erőviszonyok alakulása korunkban nyilvánvalóvá tették, hogy a szocializmust, mint létező, erősödő 'világrendszert és a munkásosztályt, mint a szocializmus letéteményesét, nem lehet közvetlenül és nyíltan — teljesen elutasítani, nem lehet hatásával, erejével nem számolni. Ahogy az egyes tőkés társadalmakon belül a burzsoázia céljává a munkásosztály tudati és politikai integrálása, „bekebelezése” vált (az ilyen irányú befolyásolás egyik fő eszközének a fogyasztói manipuláció tekinthető), úgy nemzetközileg meghatározó stratégia rang., jára emelkedett a szocialista országok belső viszonyainak deformálására, az egyes szocialista országokon és a szocialista világrendszeren belüli kohézió, összetartás gyengítésére irányuló törekvés. A burzsoázia az új történelmi helyzetet a maga szempontjából legadekváltabb módon, az ún. ipari társául. mak elméletének segítségével dolgozta fel elméletileg. AZ „IPARI TÁRSADALMAK” elmélete szerint a társadalmak jellegét, történelmi helyét, értékrendszerét, jövőjét, egyén és társadalom viszonyának alakulását alapvetően a technikai fejlettség dönti el. Az „ipari rendszer” követelményeinek fényében eltűnik vagy elhanyagolható, vá válik a tulajdonviszonyok szerepe, az osztálystruktúra jelentősége; a társadalom működésének mechanizmusát ellenállhatatlanul a gazdasági hatékonyság logikája és a technikai racionalitás szabja meg; az ipar modernizálódása és a tömegfogyasztás a munkásosztályt egy átfogó középosztályban oldja fel. s a tőkétől a szakértelem, a „technostruktúra” veszi át az irányító szerepet. Ez az elmélet, amelyben tudomány és ideológia, a valóság megismerésének és az adott viszonyok védelmének funkciója áthatja egymást, a szocializmust kénytelen-kelletlen elismeri, de kizárólag szűk prakticista megfontolásból : csak annyiban, ameny- nyiben az lehetővé teszi az iparosodást. A jövő útját a konvergenciában, a két rendszer közeledésében látja; abban, hogy az iparosodottság alacsonyabb szintjén álló szocialista társadalom a fogyasztói állammonopolista kapitalizmus struktúráit átvéve, belenő a kapitalizmusba, vagy hogy egyfajta hibrid, egységes ipari vagy posztindusztriális (ipar utáni), se nem kapitalista, se nem szocialista társadalom alkui ki. Rostow, . a „növekedési szakaszok” amerikai teoretikusa szerint, az egyéni fogyasztás bővülése és a szocializmus összeegyeztethetetlen egymással. Különösen a motorizációt tartja a szocialista társadalom számára végzetes folyamatnak: a szocialista országok a fogyasztás szintjének emelkedésével, mintegy „belegépkocsiznak” a tömegfogyasztásnak az USA által megtestesített mintatársadalmába. Galbraith, vezető amerikai közgazdász a konvergenciát, mint kölcsönös közeledést, „vegytiszta” formájában propagálja „.. .A tulajdon kérdése nem döntő a fejlődés szempontjából —fejti ki egy interjúban. — Nézze csak meg a kelet-európai országok példáját. Az ott létrehozott rendszer és a mi rendszerünk között a hasonlóságok nagyobbak, mint a különbségek. Valamennyi ipari államban megnyilvánul az a tendencia, miszerint az a veszély fenyeget, hogy a gazdasági élet hatalmas bürokratikus apparátusai —legyen az egy szocialista üzem vagy a General Motors — úrrá válnak a társadalom felett ”. NYILVÁNVALÓ a társadalmi-hatalmi kérdéseket teljesen figyelmen kívül hagyó, a lényeges összefüggéseket és különbségeket megkerülő technicista megközelítés. » G. Márkus György (Következik: Az „ipari társadalom” . válsága) Mondale villámlátogatása Nyugat-Berlinben Walter Mondale amerikai alelnök szerda délelőtt — úton Bonnból Rómába — kétórás villámlátogatásra Nyugat-Berlinbe érkezett. Az amerikai politikust a legeli repülőtéren a három nyugati városparancsnok és Klaus Schütz kormányzópolgármester fogadta. Mondale — ezt a látogatás bejelentésekor már Washingtonban megfogalmazták — azzal az egyértelmű megbízatással érkezett Nyugat- Berlinbe, hogy kifejezze: az Egyesült Államok a jövőben is jelentőséget tulajdonít „ "városban való jelenlétének és „tudatában van elkötelezettségének” Nyugat- Berlinben. Mondale-lal együtt érkezett „udvariassági okokból” a városba Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter, aki — éppúgy. mint Guirigáud francia külügyminiszter múlt heti látogatásakor — a „nyugatnémet jelenlét” érzékeltetésére jelent meg Nyugat-Berlinben, ellentmondásba kerülve ily módon azzal a városra vonatkozó négyoldalú egyezménynyel is, amelynek egyik aláírója éppen az Egyesült Álllamok. Az egyezmény ugyanis helyesli Nyugat- Berlin és az NSZK kapcsolatait. félreérthetetlenül leszögezi azonban, hogy a város nem része az NSZK- nak, s onnan nem kormányozható. Osztrák parlament a fegyverkereskedési botrányról Szerdán rendkívüli ülést tartott az Osztrák Nemzeti Tanács. Az ellenzéki néppárt kérésére hívták össze a képviselőket s az ülésnek egyetlen napirendje volt: a fegyverkeskedési botrány ügyének megtárgyalása. Kreisky kancellár a parlamenti többséggel rendelkező szocialista kormány vezetője rövid beszédében hangoztatta: még tart a vizsgálat az ügyben s így Luetgendorf hadügyminiszter személyéről korai lenne a döntés. Az ellenzék vezetője, Taus élesen támadt,, a szocialista kormányt és bizalmatlansagi in lítványt terjesztett elő Lvetgendogf hadügyminiszter és Kreisky kancellár ellen. A néppárt szerint a Szíriának szóló fegyverszállítmány „kimerítette a semlegesség durva megsértését” s ezért a felelősséget, nemcsak a hadügyi tárca vezetőjének. hanem a kormányfőnek is viselnie kell. A másik ellenzéki párt, a szabadság párt nevében Peter pártelnök az egész kormány ellen nyújtott be bizalmatlansági indítványt. Nemcsak a fegyverkereskedési botrány miatt vádolta a kormányt, hanem azzal is, hogy újabb adókkal sújtjn a dolgozókat és ígérete ellenére nem állított gátat az inflációnak. Fischer a szocialista párt parlamenti frakciójának vezetője elutasította az ellenzék bizalmatlansági indifc» ványait. .
