Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-25 / 20. szám
I Őfelsége a nő - színesben A televízió IV-es stúdiójában megkezdődtek őfelsége a nő című zenés, vidám produkció felvételei. Rendező: Molnár György. Képünkön: Gyurkovics Zsuzsa és a tánckar. (MTI fotó — Friedmann Endre) :* tóm rm BTownrfiei nagyadó üzembe helyezése új fejezetet nyit a magyar rádió történetében. Ezeken az oldalakon nem szoktunk műszaki vívmányokról, szenzációs megoldásokról beszélni, mert a műsorok minőségét, a hallgatóra tett hatását kísérjük figyelemmel de most egy pillanatra álljunk meg Közép-Eu- rópa egyik legnagyobb (a belgrádi mellett) rádióállomása előtt. Január elejétől ez az adó sugározza a Kossuth- műsort. Mi tette szükségessé megépítését? Az elmúlt tíz évben Európában, Afrikában, Közel-Keleten sok új rádió- állomás épült a legfejlettebb technikával és ezek a miénkkel azonos vagy megközelítően azonos hullámhosszon sugározták műsoraikat. Ezek mint oldalcsa- tomák árnyékműsorai át- hangzottak hazánkba is. Zavarták a tiszta vételt. A hangtisztaság biztosítása érdekében szükséges volt tehát a Kossuth-adó hang- és térerősségét növelni. Ha az Őrségben, a Hajdúság keleti peremén, a Csongrád megyei tanyákon is hallható lesíz a főadó műsora, akkor volt értelme a munkának és erőfeszítésnek. KÉPERNYŐ ELŐTT A Kék fény MAR OLYAN régi a képernyőn a Nék fény, hogy el is felejtettük azokat a nem is mindig indokolatlan fenntartásokat, mindvégig figyelemre méltó vitákat, amelyek megelőzték, vagy amelyeknek segítségével a születésénél bábáskodtak a bűnüldözés, az igazságszol- .gáltatás, a tájékoztatás a televíziózás szakemberei. Az évek elteltek, a puding próbája megtörtént már régen, és aligha vitatható, hogy a Kék fény a maga sajátos eszközeivel nemcsak egyszerűen egy szórakoztató —> sőt a legkevésbé az — élőkrimi programja lett a magyar televíziónak, ' hanem fontos és immár nélkülözhetetlen eszköze, a közvélemény széles körű bekapcsolásának. Nem is annyira a bűn elkövetőinek kézre kerítéséhez — természetesen ahhoz is —, hanem még inkább annak a megelőzéséhez. Fő erénye volt és maradt ennek a programnak hogy jelenségekre hívta fel ‘ a figyelmet, a maga eszközeivel a társadalom adott szakaszában veszélyes, jellemző, jellegzetes bűnügyeket mutatott be. Nem szenzációt hajhászott hanem nevelt és elrettentett, nem bűnözőmódszereket terjesztett, hanem a bőnözés elleni módszereket publikálta. A hiszékenység az alkohol, az ellenőrzés hiánya, a felületesség, a bűnre provokáló magatartás, a szülői, családi környezet hatása mind és még társaik is, amelyeket itt felsorolni lehetetlen lenne, olyan tényezők voltak és maradtak, amelyek hozzájárulhatnak egy-egy bűnözési ág elterjedéséhez, vagy csökkentéséhez. Mindezt azért kellett elő- rebocsátanom, mert úgy vélem, hogy a Kék fény legutóbbi adása azt a tényt is igazolta hogy szerkesztők, riporterek, kriminalisztikai szakemberek együttese is képes nem kis tévedésre. Nem minden összefogás és nem minden Szándék terem valóban hasznos gyümölcsöt. A húszegynéhány éves gyermekgyilkos Miskei ügye annak idején és méltán kavarta fel a OHü 1977. január 25., kedd közvéleményt nemcsak az áldozatának a kora, hanem a gyilkosság körülményeinek nálunk oly igen szokatlan, ritka és brutális volta miatt. Hangsúlyozom: a nálunk igen szokatlan bűncselekmény és- annak ugyancsak szokatlanul brutális körülményei miatt is. AZT KÉTSÉGBE VONNI, hogy egy ilyen eset felkavarja a jó ízlésű és jó érzésű társadalom egészét, oktalan dolog lett volna. Ennek okán és módján is Miskei bírósági tárgyalásáról. az ítéletről megfelelő formában hírt adni természetes kötelessége volt a tömegkommunikációs eszközöknek, így természetesen a televíziónak — még természetesebben a Kék fénynek is. Megfelelő formában és módján. Ég itt történt a hiba. Ügy vélem, hogy a Kék fény munkatársai belekerültek a közvéleménynek kikiáltott hisztéria uszályába. Ahelyett, hogy az ügy lényeges, általánosítható és okulni való tényeit mutatta volna be több millió néző előtt — igen veszélyesek ám ezek a máskor magukkal ragadó nagy számok — túlhajtott részletezéssel, nem is mindig az ízlés keretein belül a jelenség szintjére emelte ezt az egyedi esetet. Voltak, akik kétszer is végignézték — majdhogynem azt írtam: végigélvezték — a Kék fény adását, amelynek nyomán a fővárosban tapasztalható oktalan és mérték nélküli ri- adtság, amely az anyákban és apákban a gyanakvó nyomozót ébresztette fel minden idegen ellen átterjedt a vidékre, az egész országra. Nem azt a tanulságot szűrték le, amely valamikor^ egy jó akaratú, de nem éppen szerencsés film immáron szállóigéjű címe Jett — „Ne fogadj el édességet idegentől” —, más szóval: az egészséges és józan önmaga-távoltartást • a gyerek részéről minden ismeretlen tolakodásától —, hanem tragikusan az ellenkezőjét. A mindenkivel szembeni bizalmatlanságot. A félelmet és a riadtságot. Magyarországon egyedi esetként is ritka az ebben hasonló szadista kéjgyilkosság. Ezt hosszú évek statisztikája igazolja. Mint ahogyan sok más, Nyugaton tipikus bűncselekmény is nálunk alig, vagy egyáltalán nem ismert — szerencsénkre. Illetőleg dehogy is a szerencsénkre — mint inkább társadalmi \ berendezkedésünk eredményeképpen. Ám semmi garancia sincs arra, hogy elő ne forduljon egyike-másika. egyszer-más- szor nálunk is. Amely esetekből jelenségük mértéke arányában levonható és le is vonandó majd az esetleges és megfelelő tanulság. A Kék fényben, vagy, egy- s-jerűen a józan ész fényében. MINDENESETRE most nem mernék ráköszönni egy szöszke kislányra, hogy szia, mi volt a suliban, mert mit lehet tudni.,. Még az a szerencse, hogy bőven elmúltam huszonöt éves. Gyurkó Géza Addig is köszönet a tervezőknek és építőknek, mert a nagyadó határidőn belül készült eL o o o Az ismétlések — újrahallgatni egy hangjátékot, újraolvasni egy régen letett regényt — új élményekhez juttatják a hallgatót és olvasót. A Kritikusok díjának odaítélése, de a rádió egyre gyarapodó repertoáranyaga is lehetővé teszi, hogy újra hallhassunk korábban már megismert rádiódrámákat és dokumentumműsorokat. Mindez azonos az újraolva- sás örömével, amit az olvasó akkor él át, amikor levesz könyvespolcáról egy tíz éve olvasott regényt. Nemcsak arról van azonban itt szó, hogy a témák örök- életűek. hanem arról is, hogy a különböző korokban született művek a megválNem lehetett túl friss a sör, alig félcentis habot eresztett. Mikes fölhajtotta a maradékot, de az alján — szokás szerint — hagyott egy keveset (bármit ivott, mindig hagyott belőle; ez valami stikk volt nála), és — szintén szokás szerint — fancsali képet vágott, ahogy letette a korsót a pultra és eltolta maga elöl. Szája szélén vékony sörhabbal (amit. szintúgy akarattal, soha nem nyalt le) tovább beszélt. — Menj el dolgozni vala~ hová! Hát nem látod, hogy rád szálltak? Bakó szája tele volt nyállal, úgy dünnyögött: — De mért pont engem szúrnak ki? Még csak egy hónapja nem dolgozok, de má’ odajönnek, hogy: van-e munkahelye, Bakó? Mondtam, hogy nincs. Asz’ondja, miért? Hát miért?... Miért? Mert lejárt a szerződésem, oszt otthagytam őket a francba’. Ezernyolcszázért... — De tudod, hogy terád figyelnek! Mit erősködsz! — ripakodott rá vörösödé arccal Mikes. Ilyenkor nagyon meggyőző tudott lenni. Ügy nézett ki. mintha tényleg érdekelné a másik ember sorsa Sok barátot szerzett így, mert mindenki bedőlt az aggodalmaskodó képének. Ez egy száma volt neki: Mikes, a gondviselő atya című. (Volt neki még több is, pl.: Mikes, a nagymenő, Mikes a nagyokos, Mikes, az ellenállhatatlan lovag stb. Jó volt mind, de aki ismerte, annak már unalmas). Bakó tovább hőbörgött (élvezettel panaszkodott, mintha rég lett volna rá alkalma). — De mért pont rám figyelnek mindig? Én megmondtam nekik, hogy van a városban, aki egy éve nem dolgozik, és mindennap szórakozóhelyen van, költ Mikes megcsóválta fejét és korholó hangon szólalt meg. — Ez nem fair dolog, Pistikém. Hogy mást áztatsz. — De nem mondtam nevet — tiltakozott Bakó, s közben mindkét kezével esetlenül kapálódzott is. — Te is tudod, hogy én soha nem mondok nevet. Mikes megunta a vitát. Látszott az arcán, hogy nagyon unja a vitát is meg Bakót is. Volt még egy aduja, eddig nem akarta kijátszani, de most már bődületesen utálta ezt a tehetetlen rongyembert, ezt az impotens hülyét, ezt a nyálast — hadd kapja meg a kegyelemdöfést. — REF alá fognak vágni, Pisti. Hallottam a yardról. Belenézett Bakó szemeibe, figyelte, mintha ki akarná élvezni a kínlódását. — Tudom. Én is hallottam — csendesedett- el Bakó —. De most ezernyolcszázért trógeroljak? Otthon van a nyomorék apám — kezdett el pityeregni —, tudod te, mit kell arra dolgozni éjjel- nappal? Egy nyomorék tozott körülmények között más, a korábbitól eltérő hatást gyakorolnak az olvasóra. Így a hallgatóra is. Amíg egyszer a meseszövés, „ tör tétret lassú vagy sebes áradása köti le a hallgató figyelmét, utóbb meghallja a játék nyelvi szépségeit, a gondolatok ritmusos hullámzását. Az ismétlések kiemelnek korábban csak homályosan észlelt részeket, elmosnak ferde értékítéleteket. Mindez á változó tudattal a világról művekről alkotott nézeteink módosulásával, gondolkodásunk gazdagodásával függ össze. Különösen érvényes ez a rádiódrámák hallgatására, mert itt csak a hallott élmény, a szavak élménye maradandó, hiszen az írónak ezzel a kifejezési eszközzel kell érzékletessé tenni szituációkat, jellemeket, múltat vagy jelenünk egy- egy rikító eseményét. Ilyenkor másként hallja meg az ember a „Regálé”, a „Riasztólövés”. a „Nő arcképe háttérrel” vagy a „Palackposta” hangulatát és célzatosságát. , Élményt nyújt majd a rá diózó knak az elmúlt másfél év dokumentumműsorainak megismétlése is, esetleg hiányokat pótolhat, mert akkor nem volt idő meghallgatni a „Cifrapalota” vagy az „!m, itt áll előttünk az ékes menyasszony” egy-egy elmulasztott jelenetét. Fontosak essek a felújítások, mert jellegzetes rádiós műfajokat hoznak a hallgató közelségébe, újra és újra fényt vetnek arra a tényre, hogy az élet ábrázolható csak hanggal és hogy ez művészi fokra emelhető. o o o Milyen a jó vetélkedő? — tette fel a kérdést az Egy asztal mellett című műsor keretében a témái riportere az egri Pallas klub fiataljainak. A téli meditációk és csendesség idején az- ember mindig szívesen látja, ha egy kérdést beszélgetések; során bontanak részeire oldanak meg fiatalok és öregek. De más érzései támadnak, ha látja hogy a vitavezető, aki szerepénél fogva kén)delen a beszélgetések tanulságait összegezni, előre gyártott evidenciával zárja műsorát — „barátom, erről mi a véleménye? miti szól hozzá?”, „tetszett-e?”, „önnek mit mond?” — azaz a gondolkodó, véleményalkotó és véleményt mondó vetélkedőkre van szükség. (Ilyen volt az egy éven át tartó szocialista brigádok: számára rendezett „Könyvpárbaj” című kitűnő vetélkedő.) De hát. hogyan is mérhető, pontozható egy József Attila-sorról vagy Reme- nyik Zsigmond egy városképéről alkotott vélemény? A Pallas klub fiataljai művelt emberek jól érzik magukat ebben a közegben, az élet minőségét keresik, szívesen találkoznak más városokban működő klubok fiataljaival. Együtt utaznak külföldre és hazai tájakra, együtt járnak színházba s ha úgy hozza az élet, szívesen vesznek részt vetélkedőkön, de a vetélkedőkben nem látnak különleges művelődési lehetőséget. Természeténél fogva játéknak fogják fel. Nem tudom, hogy a riporter megnyugodva, távozott-e az eleven szellemű klubból, de ha sikerült igazolnia önmaga előtt is, hogy a közművelődési „totó” nem több mint afféle szellemi céllövölde, akkor nem fáradt le hiába télvíz idején a régi városba. Eb ergényi Tibor — Nekem ne panaszkodjál, nekem ne pírjál! — kiabált rá mérgesen Mikes. A kocsmából többen odanéztek. Bakó elszégyellte magát, lenézett maga elé a földre. — Én nem panaszkodok ... dehogy panaszkodok ... — ismételte nyáldús szavakkal, alkalmasint önnön meggyőzésére. 1 Mikes látta, hogy előtte van tehetetlenül a másik. Csak rúgni kéne bele egyet, és vége. El lehet dobni, mint egy ronggyá taknyozott papírzsebkendőt. De ez a kiszolgáltatott, gerinctelen csavargó nem ébresztett benne semmi harci kedvet. Hagyta a fenébe, legyintett. — Neked el kell menni dolgozni és kész! — Hova? — kérdezte hirtelen Bakó, de úgy, olyan értetlenül. mintha először hallotta volna ezt a javaslatot. — Akárhova... Teljesen mindegy, mit csinálsz, csak be legyen írva. Nem látod, hogy szórakoznak veled ? Hát mért nem előzöd meg őket? Bakónak mintha megint könnyezni kezdett volna a szeme. — De miért velem?... Ott van a Csulák, nézd meg ... — Te ne a Csulákkal foglalkozz, Pistikém! Ne vele! — kiabálta el magát Mikes. Közben egészen közel hajolt Bakóhoz, mintha szuggerál- ni akarná, úgy nézett bele a szemébé. — Te magaddal foglalkozz! Azt csináld, amit neked lehet! Azzal hóna alá kapta a táskáját, hirtelen ellépett a pult mellől, s az ajtó felé tartott. Bakó némi tétovázással indult el, és úgy ment Mikes után. mint egy megrugdosott kutya a dühös gazdája nyomában. Az utcán már egymás mellett voltak. Mikes fölemelt fejjel haladt, szabad kezét szélesen lóbázva; Bakó behúzott nyakkal, kezeit zsebre dugva kullogott — Tudod, hogy figyelnek rád, mióta kijöttél — mondta Mikes anélkül, hogy Bakóra nézett volna. — Mért nem húzod meg magad? Bakó valahova messze nézett szürkés és bizonytalanul nedvező szemeivel, szája csordultig tele nyállal, és mondta: — Lesz ez még másképp is! Mikes megint berágott Bakó bárgyúsága láttán: Lesz ez még... Menj el dolgozni, az az első. — Én hétfőtől dolgozok, megvan a munkahelyem. De figyeld meg... nem azért, de lesz ez még másképp is. Mikes nem szólt egy szót se. Kikapcsolt az agya, egész másra gondolt. Ma még nem dolgozott semmit, ezzel a szerencsétlennel volt egész délelőtt. Pedig a Merkur telexe- zett két címet reggel. Két CASCO lehet belőle, egy Zsiguli, meg egy Trabant jön a körzetébe. Meg kéne csinálni őket, mert még sehol se áil a tervvel; gyenge volt a múlt hónap is, rá kéne kapcsolni. — Pistikém, beugróm ide a postára, nem jössz? — azzal már föl is ugrott a lépcsőre, és meglökte a vastag, nehéz ajtót. — Nem — válaszolta Bakó halkan és bizonytalanul, és már meg is bánta, menni akart Mikes után. — Hát akkor vigyázz magadra, Pisti! És arra ügyelj, hogy legyen mindig valami munkahelyed. — Aztán hidegen hozzáfűzte: — saját érdeked különben — és elfordult. Belépett a nehéz ajtón. Jó, szevasz — dünnyögte Bakó az ajtónak. Tovább indult. Nem messze tőle Somodi, a benzinkutas éppen ment át a túlsó oldalra. Bakó inteni akart neki, régen látta már, de az — biztos nagyon elgondolkodott valamint — pont nem vette őt észre. /
