Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

Az újszülöttek és a gyermekágyas anyák védelmében □ VIRÁGOT BEVINNI TILOS* □ KORLÁTOZZÁK a KORHÁZI látogatást □ AZ EGRI MEGOLDÁS: IPARI TV Mint ismeretes, januártól miniszteri utasítás szabá­lyozza kórházainkban a szü­lőszobák működési a kora­szülött- és csecsemőosztá­lyok higiénés rendjét, vala­mint az újszülöttek és gyer­mekágyas anyák látogatását Az intézkedések közül leg­inkább a szülészetek látoga­tásának korlátozása, új rendje érint sokakat. Ezen­túl ugyanis az újszülöttek és a gyermekágyas anyák szobájába nem léphetnek be a látogatók. Az intézkedés célja, szükségessége — a különböző fertőzések meg­előzése — nem szorul külö­nösebb magyarázatra. A kórházi szobák szűkösek, zsúfoltak, s a nagy szám­ban érkező látogatók igen megnehezítik az orvosi gyó­gyító munkát azáltal, hogy olyan kórokozókat hurcol­nak be amelyek különböző fertőzésekhez vezetnek. Ve­szélyeztetik az újszülöttek, a gyermekágyas anyák egészségét, életét. Felvetődhet a kérdés: nem lehet beszélgetni sem a kismamákkal, nem lehet még üzenetet sem átadni? Erről az utasítás úgy ren­delkezik, hogy a legrövi­debb időn belül helyiséget keli biztosítani a látogatá­sok lebonyolítására, ahol a családtagok, rokonok megfe­lelő higiénés körülmények között találkozhatnak a kis­mamákkal. A miniszteri utasítás vég­rehajtásáról, a megvalósítás lehetőségéről kérdeztük dr. Bukovinszky Lászlót, az or­vostudományok kandidátu­sát az egri megyei kórház Szülészeti és nőgyógyászati osztályának vezető főorvo­sát. — Mi. szakorvosok, öröm­mel üdvözöljük az új intéz­kedéseket — mondotta. —■ Olyan gyakorlat meghonosí­tásáról van szó, amely a szocialista országokban már bevált. Sajnos, az örömünk­be sok-sok üröm vegyül: az intézkedés Egerben csak részleteiben megvalósítható. Megtiltottuk a virágok be­hozatalát. Amennyire csak lehet, korlátozzuk a látoga­tást. Azt azonban nem tud­juk teljesíteni, hogy a láto­gatók és a kismamák talál­kozására külön helyiséget biztosítsunk. Ilyen helyiség kórházunkban nincs, öreg kórház a miénk, szűkösség, zsúfoltság dolgában rosz- szabb a helyzetünk más in­tézményeknél. Egy helyiség jöhetne számításba, a kul­túrterem. de a látogatások lebonyolításához ex kicsi és levízió. a látogatók képer­nyőn láthatnák az újszülöt­teket és a kismamákat; ugyancsak elektromos úton biztosítani lehetne az üze­netátadásokat, beszélgetése­ket is. Az ipari televízió nemcsak korszerű, mondern megoldás, de egyszersmint a legolcsóbb is: minden eddi­ginél nagyobb higiénét biz­tosítana, hiszen a fertőzések veszélye ezzel teljesen ki­zárt 1976. augusztus óta működik Miskolcon a Megyei Vtf zető Kórházban az úgynevezett perinatális intenzív cent­rum, ahol a koraszülötteket tartják állandó megfigyelés, kezelés alatt. Egyelőre az ország öt nagyvárosában szerel­tek fel ilyen központot. A magyar műszereken kívül an­gol, svéd és amerikai felszerelést is használnak. ' (MTI Foto — Korányi László) szűkös. Nyolcvannyolc ágyunk van, s ha csak min­den kismamához egy láto­gató jön, ez már 176 ember. Ilyen sokaságot a kultúrte­rembe bezsúfolni képtelen­ség. Nem beszélve arról, hogy ilyen tömegben, min­den szükséges megelőző vé­delem ellenére is. nagyobb a veszély a fertőzöttségre. — Nines tehát semmilyen megoldási — Van megoldás, ami anyagi erő birtokában rö­vid időn belül kivitelezhető. Sz a megoldás: az ipari te­A terv nagyszerű. Csak az a kérdés: megvalósítása mikorra várható? (— kyd —) Az egri Központi Nép- táncegyüttesbe a tavaly ren­dezett felvételi vizsgák után azok a tehetséges fiatalok kerültek, akik korábban a megyeszékhelyen működő is­kolai és üzemi csoportok­ban tevékenykedtek. Az egyesítés célja az volt, hogy egy több lehetőséggel ren­delkező gárda rangosabb produkciókkal lepje meg az érdeklődő közönséget. Nyolcvan lányt és fiút vet­tek fel — az utóbbiak saj­nos kevesen voltak —, s megkezdődött a felkészítés a tánc alapelemeinek elsa­játítása. A népes együttest a megyei tanács és az SZMT tartja fenn. Az egyezség 1377. január z3«, vasárnap szerint évi 50—50 ezer fo­rinttal támogatják. A Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsa igazi mecénásnak bizonyult, hiszen a ruhákra, a különböző felszerelésekre, hangszerekre, mintegy száz­ezer forintot ajánlott fel. Ezeket már meg is vásárol­ták, s hozzákezdhettek az érdemi munkához. A két ve­zető — Mészáros György táncpedagógus, valamint Varga Zoltán, a Budapesti Bartók Táncegyüttes kore­ográfusa — úgy tervezi, hogy az össze! már be is mutatkozhatnak a Gárdonyi Géza Színházban, abban a műsorban, amelyben az MMK kiscsoportjai adnak ízelítőt tevékenységük leg­javából. Előreláthatólag ők is színesítik majd a város felszabadulásának jubileuma alkalmából rendezett kultu­rális programot. (Befejező rész) Tapasztalataimat utólago­san végiggondolva. . az vá­gódott estembe: ha Guriga Áron oly fényesen boldo­gult élete folyamán, akkor mégis mi lehet az oka, hogy ennyire legatyásodott? Éppen most, életének dele- lőjén amikor az emberek legtöbbjének ötvenéves ko­rára nemcsak a kappanhá­ja vastagodik, hanem anya­giakban is zsírosodik. Tépelődésemre ő adta meg a választ. — Tudom — reszelte vé­gig keze fejével borostás állát —, most félnótásnak nézel az avatag hacukám láttán, de hidd el: mosta­nában csapott össze ben­nem az anyámtól örökölt szemlélet más, hasznosabb életelvekkel. És amióta ezekkel az ellentmondásos nézetekkel vívódom, azóta úgy érzem, hogy ezeknek a viaskodásoknak vagyok az áldozata. — Nocsak! — hökken­tem meg a fura állapot összegezésétől. — Csak nem azt akarod bizonyítani, hogy az ajándékozás szen­vedélyétől ily nehéz meg­szabadulni ? — Azt hiszem, rátapin­tottál a dolgok velejére — így ő. — A borravalózást még mindig hatékony esz­köznek vélem a boldogu­láshoz. Ezt a nézetet val­lom, ámbár olyan nehézsé­gek jelentkeznek manap­ság nálam, amelyek gátol­ják a gyermekkorom óta bevált módszer érvényesü­lését. — Éspedig? — Induljunk Iá például a te helyzetedből — va­karta meg az orra tövében viruló szőrtermést. — Míg te családot alapítottál, gye­rekeket neveltél, családi fészket raktál, addig én él­tem világfiként. Vagyis: kukorékoltam vígan fü­tyültem a világra, s nem gondoltam arra, hogy a U könnvelmű életmódnak * Anyagi segítség az egri Központi Néptáncegyüttesnek Valami új van születőben. ■ Most még csak abból iehe-t'rá következtetni, hogy. mozgo_ . lódnak a fiatalok. Már meg_ van a pénz, kiszámították. . milyen, anyagból, mennyire - lesz szükség. A .villanyszere- • lók már-,a helyszínen isdoL , go.zgattak, átszerelik a vjlá- . gítást. •..Körülbelül egy jó hó­nap kell még,, és, újjáformál­va, átalakítva megnyílik a hevesi járási könyvtár pince­klubja.. Volt már elődje, sok­féle ok játlzott közre, hogy megszűnt. Most új gazdája lenne, s a könyvtár vezetője, Lővey Gyula, szívesen fogad­ta jelentkezését. ' ★ A szabad idő felhasználá­sáról sokfelé és sokféle vita folyik.' Különösen azóta! hogy a szabad .szombatok beveze­tésével valóban megnőtt, a hasznosan felhasználható idő. Ám ebben az esetben nem ezekre a szabad időkre gon­dolták elsősorban a. kezde. ■ méhyezők. Azokra az órákra, melyekben valóban nem túd. nák mit kezdeni, magukkal és idejükkel az emberek. . A Finomszerelvénygyár he­vesi gyára kis üzem. Hat­száz dolgozót, ha számlál. S mint Ilyen, bár nemosak a községbelieket foglalkoztatja, a bejáróknak nem tud biz­tosítani. munkásjáratokat. A legtöbb községből a polgári járattal jönnék be Hevesre dolgozni, de ezek az autó­buszok nem alkalmazkodnak a műszakkezdéshez. Van, aki, este hétkor már megérkezik a községbe, a 10 , órakor . kezdődő műszákhoz. Van, aki két órakor befeje­zi a murikat, de csak . fél négykor indulhat haza. Dél­után még csak eltelik az idő. de mit lehet kezdeni három szabad órával este, műszak­kezdés előtt egy olyan köz-: ségben, mint Heves. Sokféle megoldás nem kínálkozik.' A ■ gyárba r.em lehet bemenni, mert zavarnák a még dolgom zókat Marad a presszó és az étterem. 'S ha ez .'a. válasz­ték,; ajkkor ^em kell,-.hogy akad,..akit a .gyárkapu­tól végül is ■ • hazaküldések, mert nem lehet a szórakozó. .. helyeken egy . pohár szóda vagy kóla mellett ülni órák- hosszat Ezek a problémák adták az ötletet, hogy szervezzenek egy klubot, olyan félig ifi- klubot'. ahol a műszakok 'előtt vagy éppen után, nyi­tott ajtóra tálálnak az em­berek.' így került sor szer- ' ződés megkötésére a könyv­tárral. ' — Tulajdonképpen ' előz. . ményei is vannak az ötlet­nek — mondja a könyvtár vezetője beszélgetés közben hiszen a könyvtár „házhoz ment” időnként a gyárba. Például' a délelőtti műszak befejezése és a buszok indu­lása, közötti egy, .másfél óra nagyon is kihasználhatónak bizonyult ahhoz, hogy , meg­szervezzünk egy-egy könyvis­, mértéíőt, ..egy-egy „rendha­gyó” író*—olvasó találkozót, vagy éppen egy „minitárla. ton” vezessük végig a dol­gozókat. Ilyen kapcsolat ter­mészetesen. jó alap volt ah­hoz, hogy a gyáriak a könyv­tár segítségét kérjék. — Az átalakítási munká­kat — mondja Tóth István, az szb-titkár, aki egyik „szü_ . lőatyja” az ötletnek — ter­mészetesen a fiatalok vállal­ták, társadalmi munkában. A . tervek készek. Átalakítjuk, otthonosabbá tesszük az egész helyiséget, hogy szíve­sen üljön be mindenki ol­vasgatni; .sakkozni, játszani. A mi- helyzetünkben — ma­gyarázza — kétszeresen ne­héz a bejárás. Éppen azért, mert nincsenek rendszeres különjáratok, hosszabbá vá­lik az utazásra fordított idő. Az a fiatal vagy legyen, akár idősebb is, aki az éjszakai műszákra már öt-hat órakor elindul otthonról, nem szó­rakozhat sehol. Az 6 érde­kükért szolgálja elsősorban ez a kezdeményezés. $ válóban nagyszerű ötlet­nek tűnik. Hogy mennyit ér, az a következő időben derül ki, amikor az újraíestett fa­lak között életet is kell te_ ’ remtéiil, amikor már a lehe­tőség adott lesz, csak -élni kell vele. böjtje is elérkezik. S most, hogy körülöttem ólálkodik az öregség, se megtakarí­tott pénzecske, se nyugo­dalmas otthonocska. Tehát, határoztam el kifüstölöm magamból a néhai jó ma­mám életbölcsességét, s rá­szorítom magamat a taka­rékos’ életmódra, ,az élet- társ-szerzésre. míg nem ké­ső. Ingerülten csapott az asztalra. — Hadat üzentem ' a bér lém csontosodott, önfoszto­gató szokásnak, amire vég­eredményben a hivatalos propaganda is buzdított. Igen, így ■ döntöttem ma­gamban csakhogy: bizonyos idő múltán; azt tapasztal­tam, hogy a mindig udva­rias fűszeres, a cinkosan bazsalygó ‘hentesem, borbé­lyom, pincérem, cigányprí­másom; postásom meg a többi . derék, . borravalóval megszelídített kiszolgálóm, ügyintézőm, szolgáltatóm és életemnek egyéb egyenge­tő! mind fagyosabban . fo­gadták üdvözlésemet. . óha­jomat. kérésemet. Sőt, a szokásos baksis elmaradá­sa miatt, . még a hangmo­dor is megváltozott me­lyek imigyen ismétlődnek: — Mancika kedves, mond­ja meg az Áron bácsiká­nak, hogy tegnapelőtti ke­nyérrel tudunk szolgálni! — Jóska! Van még a faggyús mócsingból? Rühel­lem már a könyvtáros szak­társ nyavalygását. — A Karcsi keze. . alá adjátok * Guriga urat! ő majd megnyúzza becsülete^ sen. Nem árt, ha gyako­rolja magát a borotváiéi­ban. Könnyeivel küszködve nézett szemembe. ■ — öregem, öregem! — motyogta. — A város csz- szes potyalesője összeeskü­dött ellenem. Akárhová me­gyek, ahol régebben üdv­rivalgással fogadtak, mcst mindenütt a közöny be­tonfalába ütközöm. Ha ru­haneműt, öltönyt szándéko­zom vásárolni, vagy lábra- valót. tökfedőt, vagy bármi­féle szükséges dolgot, ami ezelőtt természetes volt számomra, most a főnök helyett a segédek, az alkal­mazottak vesznek kezelés­be, amit ők kiszolgálásnak neveznek. Sőt, már ott tar­tok, hogy a rám sózott kis és nagy méretű, hasznave­hetetlen holmikban meghű- lésokozta nyavalyák is ke­rülgetnek. s ezáltal mind gyakrabban betegeskedem. És a körzeti orvosom csak hümmög. tologatja tekinté­lyes méretű orrán a szem­üveget, lesföl de az atya- úristennek nem hajlandó betegállományba venni. Még három napra sem. A részvét, amit Guriga Áron balvégzetű sorsa be­lőlem kiváltott, dühöngés­be csapott át. S míg ba­rátom tutyimutyiságán dü­höngtem, addig mérgelődve okítottam, ki: hogy ha el­szánta magát a mindenkire megalázó borravalózás be­szüntetésére. akkor álljon A tervek szerint á felelős s KíSZ-szervezet lesz, -Há­romtagú • klubvezetőség . inté­zi majd a programok kidol­gozását, természetesen ■ figyg_ lembe véve, mit .szeretnének az odalátogatók. Mindeneset­re' úgy kell majd a „kíván, ságiisták” alapján ősszé,áHít.a* ni a programokat, hogy. .min­denki találjon valamit,' ami számára érdekes, ami oda­vonzza a klubba, á presszó helyett, _ Az olvasni szeretők ' a könyvtárba járó 150; féle “új­ság és folyóirat közül .kivá­laszthatják, az őket •. érdeklő­ket. De találnak maguknak hallgatni valót, a/komoly és a könnyűzene .kedvelői.'.is. S ha kiszépül az idő, -a iágas udvar játék- és sportlehető­ségeit, is kihasználják. ' • —• . És, aki egyszer már „oda­szokott a klubba-, az. egy . lé­péssel közelebb jut a. könyv­tárhoz is. A könyvekhez, is. Bizonyára lesz olyan. aki. a klub mellett a könyvtárnak is állandó látogatójává vál- lik.' Az már talán természetes is, hogy szerepel majd a programban vetélkedő, talál­kozó írókkal, vezetőkkel, , Valami új születik most Hevesen. Egy ötletből árra, hogyan lehet a bejáró dolgo­zók számára megteremteni a szórakozási, tanulási “léhető- séget a; soha ' ki áefia’ 'hasz­nált egy-két órák alatt; .És ami jó, éppen, azokra az em­berekre gondoltak, akik ‘va­lóban hátrányosabb helyzet­ben élnek. Most még csak a világítást szerelik. De ha enyhül azidő. hozzálátnak a falak festésé­hez, a berendezéshez,-, s nem­sokára megnyitja kapuit az új köntösbe öltöztetett klub, várva a fiatalokat és á r.em fiatalokat, a bejárókát és a helybelieket, akik ’ okösan akarják eltölteni néhány sza­kad órájukat.'.. ‘j' Deák Rózsi a talpára- Keresse fet . azo­kat a helyeket, ahol az embert önzetlenül meghall­gatják. kiszolgálják, és se­gítségére sietnek. Ö főleg ne hagyja magát befolyá­solni mások ízlésével, ha­nem alakítsa ki a saját íz­lését <=s aszerint cseleked­jék. Orrát lógatva legyintett Gúriga Áron. — Ez az, amire képtelen vagyok. Az önállóságra. Ár­ra, hogy magamnak a szükséges holmit, élelmi­szert. vagy bármit szaba­tosan fölbecsüljem, kivá­lasszam. Mert mint., már mondottam: az elveim fel­cserélése előtt .csak. intet­tem vagy biccentettem a kiszolgálónak, a mesternek, az ügyintézőnek, s mind tudta a teendőjét. És most? Ó. barátom drága bará­tom, akármelyik' üzletbe, hivatalba megyek, ' ahol máskor kitárt karokkal fo­gadták, most csak állók és várok, mint' a szamár a hegyen s megőrjít, a ta­nácstalanság. S ámi ■ a leg­rosszabb : elfogadom azt, amit mondanak, amit’ nyúj­tanak, mert érzem, hiány­zik az a ’ lépesméz, az a. csáp, amivel a potyára sandító embertársamat • le­fegyvereztem akaratomnak alárendeltem. Ismét úrrá lett :rajtam a részvét. Beláttam, a bará­tom zűrzavaros állapota érthető. Hiszen még csak tapogatózik a maga - által teremtett új környezel Két szemlélet viaskodik Guriga Áronban hónapok óta. Egyik a. régi, a jellem- telenségre kapató, a másik az új. ,a célravezető. S míg ez a viaskodás tart, addig Guriga Áron tovább guru] lefele „ züllés lejtő­jén. Pedig kár Guriga Áronért., Ha valaki taná­csot tudna neki adni, hogy mit tegyen, hogyan csele­kedjék a létbiztonság meg­szilárdítása érdekében, ■ az igen nagy szolgálatot ten­ne megmentése érdekében. . K1 ub “bei ároknak. - - ’

Next

/
Thumbnails
Contents