Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-21 / 17. szám

it Tartalékok a mezőgazdaságban (7//J Az a bizonyos szellemi tőke tyr. Márton Jánossal, az Agrárgazdasági Kutatóinté­zet igazgatójával beszélget­vén, kissé meghökkentő ja­vaslatát hallottam a szak­emberek —- természetesen a legjobbak — képességeinek kiaknázásáról. „Hajdan, úgy. szólván divat volt a nagy bír. tokokon, hogy egy-egy álta­lánosan elismert jószágigaz­gatót. gazdatisztet meghív­tak, aztán körbejáratták a gazdaságban: nézze meg, va. jón ebben és ebben a ma­jorban mindent a lehető leg­jobban tesznek-e? Vajon napjainkban miért ne kez­deményezhetnének ilyen kör­utazásokat?!” Csakugyan: még nem hallottam ilyesféle, esetleg a megyei tanácsok, téesz-szövetségek által meg­szervezhető látogatásokról, jóllehet a tapasztalatcsere fogalma nem valami új ke­letű. I Így vagy ügy, de kétség­telen. hogy a mezőgazdaság­ban az utóbbi évtizedben ki­váltképpen fölhalmozódott szakismeret vagy — közke­letű kifejezéssel — szellemi tőke kiaknázásában is bőség­gel rejlenek tartalékok. Mindez összefügg a tudo­mány termelőerővé válásá­nak közismert folyamatával, az agrármérnökökön kívül a technikusok és szakmunká­sok képzésével és továbbkép­zésével. „Gondolatok a tudo­mányszervezés problémáiról” című tanulmányában így írt erről Erdei Ferenc, aki egyébként az Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatói széu kében elődje volt tanítványá­nak, Márton Jánosnak: ^„tervezni és ösztönözni kell a tudományok művelését. Ez nemzeti tőke, s minél na­gyobb ez egy országban, an­nál többször és eredménye­sebben gyümölcsöztetheti a társadalmi gyakorlat. Zseni­ális új leiismeréseket nem le­het tervezni, de azt igen, hogy bárhol a világon született tu­dományos eredményeket a magunk hasznára összegyűjt- sük.” Belevág ebbe a szerteágazó témakörbe például a neme­sítés, kutatás helyzetképe. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium egyik fő­osztályvezetője így nyilatko­zott a minap a burgonyane- mesítők produktumáról: „Meghalt Teichmann Vilmos, s úgyszólván vele együtt a t Gülbaba... Burgonyanemesi_ tőink évtizedekkel lemarad­tak a követelményektől.” Sajnos, nehéz megkérdőjelez­ni a gyakorlat próbája alap­ján ezt a kissé ironikus meg­állapítást. De más növények esetében is eljuthatunk ha­sonló megfogalmazáshoz, jól­lehet Maliga Pál meggyfajtái, a ceglédi Nyújtó Ferenc kaj­szinemesítő tevékenysége, Tóth Elek szilvakutatásai, az újfehértói kutatóállomáson dolgozó Pethő Ferencnek a jonatán fenntartásában ki­fejtett munkálkodása vagy Brózik Sándor cseresznye- és mandulafajtái, Szentiványi Péternek a dió- és gesztenye­nemesítésben végzett tevé­kenysége egyaránt kiemelke­dő. Vannak új körte. és őszibarackfajták is, amelyek kielégítik mind a fogyasztók, mind az ipari felhasználok igényeit Reményteljesek a martonvásári új búzafajták — egy-két éven belül jócs­kán elterjednek a szántóföl­deken. De kétségtelen és termé­szetszerű, hogy — mint Er­dei utalt rá — a világba va­ló kitekintés föltétele a ne- mestíők munkájának. Ki­emelkedő például az, amit a Szovjetunió kutatóival kiala­kított kapcsolatból nyertünk, lett légyen szó búzáról, nap­raforgóról, juhról és így to­vább. \ Dr. Romany Pál mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter így fogalmazott egy interjúban; „Nagyobb figyel­met kívánunk szentelni... az új fogadásának, a tanulás­nak, a szakképzés szerepe nö- vekszik.” S hogy a szellemi tóke gyarapítása nagyon megfogható anyagi eredmé­nyekkel jár, azt nem kell kü­lön magyarázni, de akadt tu­dós vizsgálódó, aki alaposan faltérképezte az ebbéli követ­kezményeket Szederkényi Henrik, az Agrárgazdasági Kutatóintézet tudományos fő­osztályvezetője egyik tanul, mányában 33 állami gazda­ság helyzetképének elemzésé vei jut a megállapításra: „Annái magasabb a munka­termelékenység színvonala, minél magasabb az egyete­met, főiskolát végzett veze. tők, a szakmunkások, az ál. landó munkások, az öt évnél hosszabb ideje a gazdaság­ban dolgozó vezetők és az ötven évnél fiatalabb korcso. portbeliek aránya.” Napjainkban korlátozták az agráregyetemekre fölvettek számát — pontot téve egy év­tizedes vitára, amely akörül forgott: sok-e vagy kevés az agrármérnök? Mint minden a világon, ez is nézőpont dol­ga, ám kétségtelen, hogy, nem gazdaságos, ha diplomás lát el olyan tennivalót, amire egy szakmunkás is képes. A III. téesz-kongresszus beszá­molójában akadt egy tűnő­désre késztető passzus: a téeszekben munkára jelent­kező fiatalok 15—20 százalé­ka még az általános iskolát 6em fejezte be. Hogyan le­gyen hát belőlük az új tech­nikát mesterien kezelni tü­dő szakmunkás? Nyilvánva­ló, hogy először a művéltség. nek ezt a legalacsonyabb grá­dicsát kell átlépniük ezeknek a fiataloknak. A téli hónapok sok lehető, séget nyújtanak a képzésre és továbbképzésre — a megyei tanácsok és téesz-szövetségek sorra szervezik a tanfolya­mokat elnököknek, főkönyve­lőknek. főmezőgazdászoknak. A minap a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen pedig kétnapos tanácskozáson vá­zolta föl a MÉM vezetése az 1977_ben mezőgazdaságunk, ra váró feladatokat A mi­niszter előadásával kezdő­dött, majd konzultációkban folytatódott eszmecsere — amelyen megyei, vállalati, szövetkezeti vezetők vettek részt —■ bízvást kisugárzik majd minden agrárszakem­berre, a szellemi tőke hordo­zóira. Keresztényt Nándor A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Munkásosztály születik? TEGYÜK KI bízvást a fel' kiáltó jelet: munkásosztály születik! Néha akkor is nagy szavakat használunk, amikor a kicsi szó is fe­lesleges lenne, máskor meg pironkodunk és ok nélkül, ha méltán kellene feljebb srófolni a szavak kanócát. Heves nagyközség várossá akar válni. Váljon egész­ségére. A várossá válásnak sok eredeztetője van: utak es vizek például, csinos mm hevesi táj egyszerre volt gazdag — a gazdagoknak, és nyomorult a nyomorgók­nak de szegénynek, gaz­dagnak egyaránt a föld. a mezőgazdaság adta a ki­zsákmányoláshoz, vagy a kizsákmányoltatáshoz az erőt. Heves megye amúgy sem iparon oltott életének „Szabolcsa” volt ez a tá­jék. S hogy bármily mér­tékben is előbbre lépjen a járás, vele a járás székhe­Borbát Sándor: politikai vitakörök alapvetően betöltötték hivatásokat.* házak, jő üzletek is, Es még sok minden más, amit itt felsorolni is felesleges lenne, mert nsindézt' s és mindazt elébb vagy utóbb, de pénzen véve meg lehet vásárolni. A legfontosabbat azonban, a város szellemét, az urbánusságot, azt a von­zó és messzebbre is fénylő politikai tartást és tudatos­ságot, amely nélkül soha nem is volt és nem is' le­het város — azt az iparés ezzel együtt, vagy általa éppen, a munkásosztály nél­kül elérni lehetetlen. Hatodik éve immár, hogy „pénzen vett” új gyárépüle­tekben kezdett az egri Fi- nomszerelvénygyár hevesi gyáregysége. Az egész táj­nak történelmi pillanata volt ez: a politika sasma­dara lerakta tojását, bújjék ki belőle, szülessék meg itt is á munkásosztály. A dél­A KPM idei terveiből A Közlekedés- és Posta. Ügyi Minisztérium idei tervei szerint, a közlekedési mun­kamegosztás aránya lényege­sen nem változik, néhány ágazattól azonban a koráb­binál többet, várnak. A közlekedési ágazat — a taxikát. a közületi autóbu­szokat. a személygépkocsikat és a motorkerékpárokat nem számítva, —, mintegy 3.6 millió utas elszállítására ké­szült fel. A szem élyszállí tás- xban a vasúti forgalom eddi­gi csökkenő irányának mérséklődésével, 341 millió utassal számolnak. Tovább nő 1,3 milliárdra az utas- 6zám a Volánnál, s a ha­józásban is, mintegy 5 szá­zalékos forgalomemelkedést tervezték. A légi közlekedés, a biztonsági követelménye­ket messzemenően szem előtt tartva, jóval az átlagon fe­lül, legalább 15—20 százalék­kal növeli teljesítményét. A tanácsi közlekedés személy- forgalmában csak minimális növekedést várnak, Budapes­ten összesen 1,6 milliárd, vi­déken 290 millió utasra szá­mítanak. A népgazdaság 727 millió tonnás áruszállítási igényé­nek több mint a felét a mi­nisztériumhoz tartozó válla­latoknak kell kielégíteniük. A tervek szerint a vasúti köz­lekedés a tavalyinál több, 133—134 millió tonna, a Vo­lán 213,2 millió tonna árut szállít. A hajózásban első­sorban a teherhajózás árufu­varozási teljesítménye csak. nem 20 százalékkal növek­szik. a leggyorsabban a cső­vezetékes szállítás fejlődik. Az ágazatnak a nagyobb feladjatok megoldásához. a közlekedés feltételeinek javí­tásához több mint 19 mil­liárd forint beruházás, ezen­kívül az úthálózat fenntartá­sára és korszerűsítésére mint­egy 6 milliárd forint áll ren­delkezésre. Az összegből mintegy 2 milliárd forintot költenek a nagyberuházások­ra. Kiemelten foglalkoznak például a légiközlekedés fej­lesztésével, a Ferihegyen megkezdődik a második le­szállópálya építésének előké­szítése. A közlekedési ágak közül a vasút fejlesztésére jut a legnagyobb összeg, több mint 7,1 milliárd forint. Ebből egyebek között 325 kilométer vasútvonalat korszerűsítenek a megnövekedett hazai és nemzetközi követelmények­nek megfelelően. lye. annak nélkülözhetetlen alapja volt és marad ez az immáron hatszáz főt fog­lalkoztató gyár. BENNE AZ itt „született”, az itt növekvő, gyarapodó Heves és környéki mun­kásosztállyal. Ha terem és tehetségem lenne megten- ném magam, így csak invi­tálni tudom inkább a szo­ciológusokat: jöjjenek ide, figyeljék meg. mert itt nyo­mon lehet követni, hogyan, alakul ki a földdel élt em­berben és emberből a mun­kás. hogyan lesznek a teg­napi falusiak mára, vagy holnapra inkább ízig-vérig tagjai a munkásosztálynak. Tudományos kísérlet, az élet laboratóriumában. Mindezeknek látszólag ke­vés köze van egy taggyű­lésről szóló beszámolóhoz? Miért ne lenne köze? Mind­ennek és még sok minden másnak, ami történik a környéken, ami alakult és alakulni fog, mindennek és mindannak igen szerves kapcsolata van ezzel a tag­gyűléssel is. Az itt ülő, több mint félszáz kommu­nista e születő munkásosz­tálynak, ha úgy tetszik ko­vásza, ha katonásabban akarunk fogalmazni, hard osztaga. Akkor is, ha nem tudják, akkor is, ha meg­mosolyogják: objektíve azok. Az a fiatal szőke lány is. meg mellette az a bar­na. Ez a harmincon inne­ni férő, s amott a sorvé- , gén ama ötven év körüli, aki oly figyelmesen hall­gatja Sinka Ferencnek, a pártszervezet titkárának be­számolóját az elmúlt év bi­zony rettenetesen sok, — még ha szép is |— munká­járól. Mintha KlSZ-gyűlésen lenne az ember inkább, mintsem párttaggyűlésen, olyan, mármint az arcok miatt. A gyár átlagéletkora 35 év körül van a párttag­ságé nemkülönben. Annyi itt a fiatal, hogy öröm nézni és annyi az ered­mény, amiről a beszámoló is szót ejt, hogy azt meg öröm hallgatni. Eltekint at­tól az olvasó, hogy én most számokat citáljak a gyáregység termeléséből, te­gye azt meg a lap gazda­ságpolitikai rovata. Engem inkább az fogott meg, az a felelősség ahogyan felmér­te a taggyűlés, éppen a beszámoló alapján, vagy hogy inkább a beszámoló alapján is: mi „ szerepe minden kommunistának a munkássá válás folyamatá­nak gyorsításában? Mi a teendő, kérdezték Lenin nyomán kissé megmodemi- zálva és helyileg alkalmaz­va. a kérdést és reá a vá­laszt is persze, szóval, hogy mi a teendő ehhez: szerve­ződjön osztállyá, egymást támogató, a környezetét lel­kesíteni, azt vezetni tudó, szervezett osztállyá az a mag, amely köré nap mint nap újabbak és újabbak csatlakoznak. VALÓ IGAZ, a hevesi gyáregységben is a munka, az ipari munka, fa gépek, technika az újszerű fegye­lem formálta és formálja mássá a tegnapi embert. Hogyan is lehetne más­ként ez? Hogyan is lehetne „ tegnapi, az ipari munka precízségét nem ismerő és nem is értő háziasszonyból éppenhogy munkássá ved­lett — munkakönyvileg csak még! — munkaerővel 114 milliós árbevételt elér­ve maradéktalanul teljesí­teni egy kutya nehéz esz­tendőt? Sehogy. Azt már csakis a munkássá érett emberekkel lehetett és le­het megvalósítani Egymás után állnak fel a hozzászólók. Két-három per­ces hozzászólások ezek, mentesek mindenfajta óik­éi ózástól: a lényeget mond­ják. És akik hozzászólnak a párt, a gyár a környék ügyeihez következésképpen, jobbára mind itt. az elmúlt néhány év alatt letted párttagok. Munkások és kommunisták! Madarász Sándor a gyár és a párt- szervezet egyik alapítója, pártcsoport vezető egyébként —például, így fogalmaz: .Min­dent, amit elértünk, azt a pártcsoportok munkájára, a pártcsoport és a gazdasági pezetés összefogására ala­poztuk. összevetettük a há­tunkat elvtársak!” Érzékletes és sok min­dent kifejező mondat ez. Egyetlen fegyelmi ügy nem volt az elmúlt évben a pártszervezeten belül mi­közben nyolc új párttagot vettek fel. közülük többet KlSZ-ajáníással. Adám Im­re, a szerelde üzemvezetője meg arról szólt, hogyan ta­lálták meg az emberekben, a brigádokban meglevő fe­lesleges munkaenergia — miért lenne az felesleges? — helyes felhasználását A br"'dók társadalmi mun­káit a kommunista szom­batokon keresztül az óvo­dák, az iskolák építésére, szépítésére fordították. Vagy 4600 munkaórát összesen! Mert arra is van már ere­je a gyárnak hogy bátran kilépjen saját gondjainak jelképes és valóságos falai közül.* — Kialakult már egy ipari mag a községben — így Nádai Päl, a forgácsoló üzem vezetője. — Erre az ipari magra építve kell ne­künk erősíteni a munkás- osztállyá válás folyamatát — mondja és az arcokon ott a magától értetődő ter­mészetesség: úgy van, csak­is így lehet és csakis ez lehet a feladat. Szabó Mi­hály és Borbát Sándor, jó és dicsérő szóval, a felsőbb pártszervek részéről Tatai László, meg Czibik Márton, aztán Vass Tibor gyáregy­ségvezető. meg Bálint Sán­TT|] ..........»1H1MH ' .4 Vas Tibor: „Egyetlen esztendő alatt a 3» százalékos termelési felfutás a kommunisták segítsége nélkül elképzelhetetlen lett volna,” dorné kérik és kapják a. szót. és ha az elhangzotta­kat szépen összerakja az újságíró, ha figyelt és ér­tette is miről volt szó, nem. nehéz a dolga, hogy hírt adjon a hevesi üzem kom­munistáinak tanácskozásá­ról. HEVES VÁROSSÁ akar válni. Váljék egészségére. És váljék e nemes ten.’ hasznára az a munkáskol­lektíva, melynek vezetője, ereje a párttagság, ott ta­nácskozott a minap a párt- szervezet dolgáról, valójá­ban egy nagy közösség hol­napjáról. Gyurkó óéza 1977. január ZL, péntek Stnka Ferenc párttltkár: »Két esztendő alatt a taglét­számon belül, a munkások aránya 70 százalék fölé emel­kedett Adám Imre: _. .megtaláltuk a társadalmi munka okos szervezésének módszerét” (Fotó: Gyurkó Géza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents