Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-21 / 17. szám
Január 29—31: Országos Diákparlament Pécsett A Dunántúl legnagyobb diákvárosában. Pécsett január utolsó napjaiban ül össze a VI. Országos Diákparlament, amelyen hazánk középiskolai ifjúságának küldöttei tanácskoznak majd közös gondjaikról, feladataikról célkitűzéseikről. A január 29. és 31. között ülésező parlamenten mintegy háromszáz küldött vesz részt. A parlament az Orvostudományi Egyetem impozáns aulájában tartja üléseit Január 29-én ünnepélyes keretek között nyílik meg a találkozó. Az első és az utolsó napon plenáris ülésen, a közbeeső napon pedig szekcióüléseken — hét szekció lesz — vitatják meg a diákok közös dolgaikat. A január 31-i záróülésen fogalmazzák meg és fogadják el az országos parlament állásfoglalását a diáksággal, az oktatással, illetve a tanulással kapcsolatos ■ időszerű kérdésekben. Pécsett változatos kulturális és szórakoztató programban lesz részük a diákküldötteknek. (MTI) Pályaválasztás előtt a nyolcadikosok Március 20-ig továbbítják az általános iskolák a jelentkezési lapokat A nyolcadikosok pályaválasztási elképzelései ezekben a hetekben érlelődnek döntésekké. Az általános iskolákban a helyi szokásoknak megfelelően az osztályfőnöki szülői értekezleken vagy egy- egy szülővel külön is beszélgetve vitatják meg a tanulmányaikat befejezők további sorsát. Az idén az ország általános iskoláinak nappalig tagozatán több mint 113 ezer nyolcadikos fejezi be tanulmányait. A gimnáziumok 23 ezer 100, a szakközépiskolák 28 400, a szakmunkásképző intézetek pedig 52 000 tanuló jelentkezésére számítanak. Az Oktatási Minisztérium középiskolai főosztálya a pályaválasztás megkönnyítésére a továbbtanulási lehetőségekről tájékoztató könyvet adott ki. amelyet eljuttattak valamennyi általános iskolába. Az ízléses kivitelű, 70 oldalas könyv külön csoportosításban és megyénkénti „Jólesik, hogy nem felejtettek el...” Régi munkahelyén találkoztunk az új tanácselnökkel Horton. Lehet, hogy ez a mondat kissé furcsán hangzik, de azonnal megmagyarázzuk. Ugyanis dr. Madár Zoltán, mint tanácsi dolgozó, nem ismeretlen a községben: 1956-ban, huszonkét esztendős korában került ide tanácstitkárnak, s aztán majd tizenhét esztendeig dolgozott itt 1963- ig mint titkár, ezután 1972ig mint a községi tanácselnöke. Most január 1-től újra Horton található, a régi munkahelyén — mint új elnök. Az életút vett egy kis kanyart, de dr. Madár Zoltán ezért egy pillanatig sem neheztel a körülményekre. — Amíg korábban itt voltam, elvégeztem a tanács- akadémiát, majd a jogot, s aztán megkaptam a feladatot a párttól: végezzem el a politikai főiskolát. Ez nemcsak megtisztelő volt számomra, hanem az olyan fontos ismeretek megszerzését is biztosította, amelyek szerintem nélkülözhetetlenek a feladatok ellátásához. ’ — Kanyarodjunk egy kicsit az elejére, beszéljünk az indulásról. — Hatvani születésű vagyok, ott éltek szüleim is, és tizenegy éves koromban ott álltam először munkába a vasútnál. „Fünyestő” beosztásban! — ...7 QNwisw XU7Í. január 2L. péntek — A füvet szedtük ki a sínek közül... A felszaba-. dulás után a tanulás és a munka párhuzamosan folyt, betanított lakatos lettem a vasútnál, s például az a kerítés, amit annak idején csináltam, ma is áll! Erre büszke vagyok. Közben a SZIT-ben is aktívkodtam majd sikerült szakérettségit tennem. Innen az út a veszprémi egyetemre vezetett, s aztán ide hívtak, Hortra tanácstitkárnak. Űj terület, nem beszélve arról, hogy a községet addig csak hallomásból ismertem. Egyszerű, becsületes, szorgalmas emberekkel . találkoztam itt, olyanokkal, akikre a későbbiekben is, mindig lehetett számítani. Sok mindent valósítottunk meg közösen, s ebben nagy segítséget adtak a faluban levő intézmények is. — Ezután jött a kitérő... — A politikai főiskolát sikerült jó eredménnyel elvégeznem, s kineveztek a füzesabonyi járási földhivatal élére. Másfél év után pedig most újra itt vagyok Horton, ahonnan elindultam, s ahova szívesen jöttem vissza. Az emberek jó szívvel, fogadtak, éreztem, hogy nem felejtették még el, amit közösen végeztünk, s általában: engem sem felejtettek el. Az ilyesmi nagyon jólesik az embernek, s lendületet ad a további munkához. Mondom: a továbbihoz — és nem az újhoz — hiszen terveink az eddigi fejlődés folyamatába szervesen illeszkednek, s az említett „kitérő” egyáltalán nem törte meg a kedvemet. Sőt! Az, hogy visszafogadtak, , sok mindenre kötelez. — Akkor beszéljünk a tervekről is. — Hort fejlődőképes község, ezt még az átutazó is észreveheti. Szép házak épültek, van korszerű óvodánk, napközink, szép könyvtárunk, iskolánk... és még sorolhatnám, mi hriin- denre alapozhatunk, de elsősorban — s ezt nem győzöm hangsúlyozni — az itt élő emberekre. Az idén legfontosabb feladatunk a vízműtársulás létrehozása, a csatornázás fejlesztése, korszerűsítjük az utakat és a járdákat, s folytatjuk a parkosítást is. Így „kapásból” ezek a legfontosabbak, s szeretném, ha mindent maradéktalanul sikerülne megvalósítani közös örömünkre és megelégedésünkre. (kátai) bontásban közli azt, hogy szeptemberben milyen gimnáziumi és szakközépiskolai első osztályok indulnak. Tájékoztat a gimnáziumok szakosított osztályairól és arról, hogy a szakközépiskolai osztályok milyen végzettséget adnak és mire képesítenek. Ugyancsak megtudhatók a tájékoztatóból a továbbtanulás feltételei; az iskolák címjegyzékénél pedig feltüntetik a nyíló első osztályok tervezett számát. Az idén is azok a nyolcadik osztályt eredményesen végző tanulók jelentkezhetnek középiskolai továbbtanulásra, akik 17. életévüket szeptember 1-ig nem töltötték be; illetve szakmunkás- képzőbe jelentkezés esetén a 18. életévüket ebben a naptári évben még nem töltik be. A szakközépiskolába és a szakmunkásképző iskolába jelentkezők a választott szakmára csak akkor vehetők fel, ha az előírt egészségügyi követelményeknek megfelelnek. Továbbtanulásra az erre a célra rendszeresített nyomtatvány kitöltésével lehet jelentkezni. A tanulók a megfelelő rovatban két iskolát tüntethetnek fel, függetlenül azok típusától. Azok, akik gimnáziumi szakosított tantervű osztályba kérik felvételüket, a kívánt szaktárgy megjelölésén felül másodikként általános tantervű osztályt is megjelölhetnek. A szakképesítést nyújtó iskolába jelentkezettek az iskola címén kívül a választott szakot. illetve szakmát is tüntessék fel. Azok a fiatalok, akik az általános iskolai tanulmányaikat az előző tanévben fejezték be, jelentkezési lapjukat volt iskolájukba adják be. azt az általános iskola továbbítja a megjelölt középiskolába. 1 A lapokat az általános iskolák igazgatóihoz a helyileg meghatározott időpontig kel) benyújtani, s azokat az általános iskolák a középisKO- láknak március 20-ig továbbítják. A szakközépiskolákban és a gimnáziumokban túljelentkezés esetén beszélgetésre hívhatják be a tanulókat. A művészeti szakközépiskolákban felvételi vizsga van. Ugyancsak felvételit tesznek a gimnáziumok matematika II. — programozó —, s speciális idegennyelvi, valamint az ének-zene szakosított tantervű osztályaiba _ jelentkezők. A felvételiről a középfokú iskolák igazgatói döntenek. Mérlegelik a tanulóknak a szakiránynak megfelelő, a gimnáziumok általános tantervű osztályaiban pedig elsősorban a magyar és a matematika tantárgyakban elért tanulmányi eredményeit Különös figyelemmel foglalkoznak a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeivel és a nagycsaládosok továbbtanulásra érdemes gyermekeivel. Ugyancsak figyelembe veszik az általános iskolák által készített jellemzést. Ha a tanuló két azonos iskolatípust vagy elsősorban gimnáziumot. másodikként pedig szakközépiskolát jelölt meg a jelentkezési lapján, akkor az első helyen megjelölt iskolában már április 12- ig döntenek a felvételről és elutasítás esetén a lapot azonnal továbbítják a második megjelölt iskolához. A gimnáziumok szakosított tantervű osztályaiban és a szak- középiskolákban április közepe táján ugyancsak befejeződik a felvételi munka; az elutasítottak lapjait április 25- ig küldik meg a másodiknak megjelölt iskolákhoz. A gimnáziumokban, valamint a gépíró és gyorsíró iskolákban a felvételek május közepe táján fejeződnek be és a fel nem vett tanulók lapját május 8-ig. a fővárosban május 15-ig küldik tovább. (MTI) m Erzelemszegények Mi felnőttek, ha felidézzük a gyermekkart, különböző emlékképek tárulnak elénk. Anyánk fogta a kezünket és elvezetett minket az iskolába, a tanító néni gondjaira bízva: — Csak erősen tessék fogni, mert pajkos gyerek! Különben jólelkű, megérti a 6Zép szót is... Máskor egy beteg apróság képe kívánkozik elénk, ami-* kor lázas tekintetünk anyánk könnyes szemével találkozott: —■ Ne félj kisfiam! Meggyógyulsz, csak idd meg ezt a teát! Még talán most is érezzük a forró, lázas testre csavart hidegvizes lepedő okozta borzongást, a felgyógyulás örömét. Látjuk a fát, amelyet anyánk reggelente — fűtés céljából — a hónunk alá csapott és a birsalmát, amelyet bedugott a tarisznyába: — Megedd ám ezt az almát! Legalább ennyi legyen a gyomrodban... Ezek az apróságok talán, amelyek elszakíthatatlan szát* lal kötnek, vagy kötöttek össze minket szüléinkkel és talán ezek jelentik a lényeget is. A szeretetet! A napokban egy gazdag községben dolgozó tanárnővel beszélgettünk. — Hogyan érzi magát ebben a szép, jómódú faluban? A tekintetén mindjárt meglátszik, hogy nem egyértelműen jól. — Nem elég okosak talán a gyerekek? Tv, rádió, kocsi, van úgyszólván minden háznál.. — Nem erről van szó! — Rossz a légkör a tantestületben? $ — Nincs ilyen baj! ii|#jj n, , — Akkor? — Tudja, több helyen tanítottam már az életem során; de én még ilyen órzelemszegény gyerekekkel nem találkoar tam. \ Megdöbbenten kérdeztem: — Érzelemszegények? — Igen! A gazdaság, a vagyon, a pénz mellett Amellett, hogy egy úttörőavatáskor, vagy egyéb jeles alkalmakkor százezrek vándorolnak ót — ajándék címén — a falu egyik . végéből a másikba. _ — Mi az érzelemszegénység oka? A tanárnő elgondolkodik: — Bármilyen furcsán is hangzik, de a szülők nem, vagy csak nagyon keveset törődnek a gyermekekkel Nincsenek gondosan becsomagolt az anyukák kezei által a táskába helyezett tízóraik, nincsenek aggódó biztatások: — Ezt megedd ám kisfiam! Legalább ennyi legyen a gyomrodban... — Ehelyett vannak odadobott húszasok és melléjük m szöveg: —- Nesze! Itt a pénz! Vegyél rajta magadnak valami kaját, ha megéhezel.. — Délután hazamegy a gyerek. A ház üres! A szülők a pénz után futnak, a gyerek csak onnan tudja, hogy nincsenek otthon, hogy üres a garázs... — Mit lehet tenni? — Ezt nem tudom! De, hogy tennünk kellene valamik nagyon gyorsan, az biztos... Igen! Tennünk kell valamit! Szalay István Megjelent a Fáklya legújabb száma Megjelent a Fáklya legújabb, idei 2. száma. Vezető helyen közli L. I. Brezs- nyev előszavát, amelyet gyűjteményes kötetének franciaországi kiadásához írt. Folytatódik a „Fejezetek a szovjet állam történetéből” című sorozat, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából föleleveníti a munkás—paraszt hatalom megszületésének legfontosabb eseményeit. Az Uszty-Ilimszkben dolgozó magyar munkások Kun Béla brigádjáról olvasható színes beszámoló. Az írás megismerteti az olvasót a brigád tagjaival és hírt ad az önerőből megvalósított uszty-ilimszki magyar rádióadásról és a nyelvtanulásban segítő „rádiódadáról” is. A Fáklya Győr-Sopron megye és az örmény SZSZK kapcsolatát bemutató újabb írása ezúttal a győri Richards Posztógyárból és 4 Soproni Szőnyeggyárból tudósít. A magyar—szovjet munkakapcsolatok keretében a győri gyár 1980-ra új szovjet gépeket kap. Fényképes riport számol be az „Álneve: Lukács” című, 6 zovjet—magyar koprodukcióban készülő film forgatásáról. (Befejező rész) Egész éjszaka viaskodtak. Alim mindössze fél órát pihent, amikor visszavitte a tevét az útmenti házhoz és ... nem tudott ellenállni a kísértésnek — felhajtott egy csésze teát. Reggelre negyven fokig süllyedt a hőmérséklet. Hóvihar söpört végig a tájon. Amint odaért az egyik traktor. Alim rögtön a sofőr és Kozsahmet segítségére sietett vele, hogy kivontassa a terepjárót az ingoványból. A traktor vezetőfülkéjében hirtelen megérezte, mennyire eltörődött mennyire elhagyta az ereje. Fájt az egész teste, de a szívét öröm töltötte el: Kurmanov és ő nagy dolgot vitt végbe az éjszaka — az életet jelentő szénával megrakott konvojt kiragadták a szikes ingovány karmai közül. Alim a konvoj élén haladó terepjáró felé tartott, amikor a hóförgetegből előbukkant egy dzsip. Menet közben Zsaraszov ugrott ki belőle. — Élsz még? Nem fagytál meg? — kiáltott örvendezve Zsaraszov, a járási vb elnöke, és Alim arcába nézett, amely fényes szürkéskék színezetű volt és észrevehetően felpuffadt. — Zsaraszov, te vagy az? Ha száz évig élsz, akkor se lesz még egy olyan alkalom, amikor annyira szükség lenne rád, mint most. — Gondolom, barátom. Most mindnyájan a szívünkbe véstük a te szavaidat: a jő dolog az első vonalban lenni! Kiderült, az éjszaka Karpov, a megyei pártbizottság első titkára rádión utasítást adott Zsaraszovnak, hogy haladéktalanul menjen Alim elé. Előző nap a Baszkentből kapott utasítást szerint Petro a JAK—12-esen a Tasz ti ba vezető három út közül kettőt felderített és azt jelentette, hogy sem a karaváncsapáson, sem a nagy országúton nem látta Alim Jerimbetov konvoját Csak negyedszerre, mikor már este felé járt az idő, fedezte fel Petro a levegőből a szénával rakott kocsikat a Konekent szovhoz felé vezető úton. Zsaraszov a traktorokkal egyenesen a megadott irányba indult. Amikor megvirradt, a gépkocsioszlop felett ismét megjelent a JAK—12-es. Kört írt le a levegőben és ledobott egy világoskék kis bátyút amely két gépkocsi közé esett. A bátyúban egy szál kolbász volt — feltehetőleg nehezéknek — meg egy cédula: „Ha közöttetek van Jerimbetov megyei titkár és Zsaraszov elvtárs, akkor térjenek le az útról ötven lépésnyit”. Be-beeüppedve a havas földbe, fel-felbukva Alim és Zsaraszov elindult a jelzett irányba. Nem ment könnyen ez az ötven lépés... Petro csinált még három kört. aztán szárnyára fektetve a gépet jelezte, hogy minden vi* lágos. Zsaraszov nagy energiával látott munkához. A száz lóerős traktorok úgy húztak, hogy a vontatókötelek zengtek, mint a húrok. Alig telt el két-három óra, a gépkocsik újra csatarendbe álltak: felfejlődtek egymás mögött; rakományuk sértetlen, leszakadó nincs, senki sem fagyott meg, a hangulat pedig kitűnő ... ... Ilyen gyötrelmes éjszaka után illett volna legalább egy órácskát pihenni, ám a sofőrök nem engedték el a volánt Szenvedélyesen, szin* te önfeledten dolgoztak. Még egy kis erőfeszítés, még egy utolsó nekifeszülés és máris elérik a Konekent szovhozt. Ez pedig annyit jelent, hogy megnyerték a csatát Hogy győztek ebben a keserves, de szinte megszokott mindennapi és nap mint; nap írja kezdődő küzdelemben, amelyet a szénáért, az anyák és az újszülött bárányok életéért vívtak — tehát a karakülért, ami erős, mint a bőr és finom, mint a hermelin. Fordította: Zahemszky László
