Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-19 / 15. szám

Tartalékok a mezőgazdaságban (I.) Azonos adottságok - eltérő hozamok A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Nehéz helyzetben is helytállnak a lőrinci erőműviek TAKARÉKOSSÁG, tarta­lékok föltárása — az utób­bi egy-két esztendőben mind többször hangzanak el ezek a fogalmak agrárber­kekben is. Tervek készül­nek effajta címszavakkal, kötelezően és a gazdaságok jól fölfogott érdekében egy­aránt Kimeríthetetlen kin­csestárról van szó, merész vállalkozás lenne megpró­bálkozni azzal, hogy felso­roljuk valamennyi alfeje- zetét így hát bízvást — rögvest elöljáróban — ki­jelenthetjük, hogy kissé rapszódikus ez a váloga­tás, az az öt, egyenként is kimeríthetetlen témakör, amivel cikksorozatunkban foglalkozunk. ... A szigorodó közgaz­dasági szabályozók, a sze­rényebb beruházási lehető­ségek arra intenek, hogy a már meglevő állóeszközöket ésszerűbben hasznosítsuk. A szakszerűség növelése, a ha­tékonyság fokozása, s egyéb követelmények indokolják, hogy a termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok háza táján igyekezzenek „aprópénzre váltani” az V. ötéves tervben megszabott előirányzatokat Természe­tesen nem úgy, hogy ne adjuk meg a növénynek és állatnak azt, ami a hoza­mok és jövedelmek elérésé­hez egyformán szükséges, de akadnak olyan lehetősé­gek, amelyek kiaknázásá­hoz voltaképpen nincs is szükség pénzre. Sokat hallani például a racionális földhasználatról. Mind a mezőgazdasági Szö­vetkezetek III. kongresszu­sán, mind az ezt megelőző tsz-szövetségi küldöttgyűlé­seken elhangzottak idevágó és elgondolkoztató észrevé­Hatvan város nem vá­laszt díszpolgárokat, de 1974-ben alapított a tanács egy kitüntetést, amellyel évente azokat jutalmazzák, akik közéleti szereplésük­kel, társadalmi munkájuk­kal leginkább segítik a te­lepülés fejlődését, vagy pe­dig szellemi, kulturál’s gazdagodását hatékonyan tá­mogatják. A „Hatvan váro­sáért” érem nagy elisme­rés, továbbá önmagában is értékes, rangos műalkotás. Felkérésre Szabó Iván Munkácsy-díjas, kiváló mű­vész készítette, egyik olda­lán a város címerével, má­sikon kalászokat tartó le­ányalakkal, amely mögött a tanácsháza tornyos körvo­nala bontakozik ki. A kitüntetés értékét nö­veli továbbá, hogy nem osztogatják számolatlanul. Alapításának évében Szabó Ferenc pártmunkásnak, B. Nagy Károly vasúti főtiszt­nek, Hatvani György üzem­vezetőnek, Szigli Józsefné gyári munkásnak, Molnár Gyula tsz-nyugdíjasnak, egy évvel később dr. Bartos Im­re népfronttitkárnak és Stankovits István nyugdí­jas városi tisztviselőnek, 1976 decemberében pedig Barcsay Jenő és Bérnáth Aurél Kossuth-díjas festő­művészeknek, valamint idős dr. Zelce Gábor nyugdíjas orvosnak és Vas$ János cu­korgyári gondnoknak ítélte oda a városi tanács, ilr Utóbbi kettő közül előbb Zeke Gáborhoz látogattunk el. aki négy évtizedes orvo­si működése alatt igen so­kat tett a város egészség­ügye érdekében. A gyön- gyöstarjáni születésű férfiú szívesen emlékezett makói diákéveire, amikor József Attila és Erdei Ferenc is­kolatársaként koptatta a gimnázium padjait, s Pé­csett szerzett diplomával herendi, kulai gyógyászko­dás után 1944. januárjában Hatvanban telepedett le. — Városi higiénikusként kezdtem, majd 1955-ben fő­orvossá nevezett ki a ta­nács egy olyan települé­sen. ahol akkor még elég­gé fejletlen volt az egész­ségügyi ellátás. A helyi ve­zetőkkel együtt /ő jeladó­telek. Szűcs József, a Csongrád megyei szövetség elnöke beszámolójában meg­említette: egymás melletti tsz-ek között is óriási a különbség hozamok dolgá­ban. Az egyikben 14,6 má­zsát, a másikban 42,7 má­zsát termett tavaly hektá­ronként a búza, s a tehe­nenként! tej hozamok is roppant differenciáltak. „KÉT SZOMSZEDVAR” címmel néhány esztendeje riportot írtam két Pest me­gyei község, Tápiószele és Farmos szövetkezetéről. Az előbbinek az enöke — ki számlálta, ugyan hányadik? — letargikusan magyaráz- gatta, hogy a gazdaság ve­getálásáért, úgymond, ki­zárólag az ipar a felelős, mert hogy „betelepült a fa­luba”, s elszippantotta az embereket De vajon a né­hány kilométernyire levő Farmoson miért sikerült megmarasztalni a munkás- kézt — legalábbis annyit, amennyi a virágzó kertész­kedéshez, s egyebekhez szükséges? ... Ha némi történeti át­tekintésben vizsgáljuk a tempóveszteségek okait, úgy föltétlenül leszögezhető: amennyiben a tsz, mond­juk már a hatvanas évek elején, „rákapcsolt”, szerez­hetett olyan előnyöket is, amelyek részben a társada­lom „adományának” nevez­hetők. (Hogy valójában köz­érdekről volt szó, azt alig­ha kell bizonygatni.) Ahol például tekintélyes hitele­ket vettek fel, ott kétség­kívül jól jártak, amidőn — emlékezetem szerint —- 1964-ben törölték a tsz-ek bankadósságát Az eladóso­dástól óvatoskodók akkor lépést vesztettek. Ez persze, csak az egyik magyarázat a fáziskülönb­ségekre, s tán nem is a leg­fontosabb. Ha egymást vál­togatták az elnökök, az már önmagában fékezőleg hatott egy-egy szövetkezet ütemé- re-életére; igaz, ahol akár évtizedig ugyanazon kon­zervatív elnök vitte a fő szólamot, ott is csak a stag­nálás lehetett a jellemző, esetleg olyképpen, hogy mi­közben szegény volt a tsz, gazdag lett a tagság. Ilyen paradoxonokról ír utolsó nagy munkájában, a Vá­ros és vidékében Erdei Ferenc is, aki az egymás mellett gazdálkodó, de aránytalan növekedésű tsz- ek kiegyenlítődésére is be­mutat- példákat ugyanott. Leírja azt a vetélkedést, amely a Makó melletti Apátfalva Petőfi, Búzavi­rág és Aranykalász terme­lőszövetkezetei között dí­vott. A vetélkedés nem any- nyira a munkában, mint in­kább a keresményekben mutatkozott meg, azaz — hogy Erdeit idézzem — „átlagosan közel annyi sze­mélyi jövedelemrészesedést kaptak a tagok, de nem annyi munka után. Ez a fő oka annak, hogy a ki- egyenlítés, illetőleg az egye­sülés gondolata... felme­rült. .. a falu közvélemé­nyében.” Az utóbbi évek tsz-egye- süléséi folyamatában köz­rejátszott az a szándék is, hogy eltűnjenek a fejlődés­beli különbségek, hogy az erősebb áthassa, átsugároz­za a gyengébbet. AMIRE AZONBAN VI­GYÁZNI KELL: nehogy a lendületeseket alámerítsék a ballasztok! Keresztényi Nándor Ezekben a hetekben tart­ják megyénk pártálapszer- vezeteiben is az elmúlt évi munkát értékelő taggyűlése­ket — amelyek közül, hagyo­mányaihoz híven, többön kép­viseltette magát a Népújság. A tapasztalatokról ez alka­lommal kezdjük beszámoló­inkat: Létszámát tekintve a na­gyobb, munkaterületét figye­lembe véve pedig a fonto­sabb pártalapszervezetek kö­zé tartozik a lll-as, a lőrin­ci, Mátravidéki Hőerőmű­ben. A csaknem félszáz kom­munista ugyanis a fontos szál­lítóüzemben, a centráló érté­kes berendezéseinek gondját viselő Ímk-irányításban, il­letve az erőműt és a lakóte­lepet kiszolgáló építészeti üzemben tevékenykedik. Hangsúlyozni sem kell hát különösebben hogy volt mi­ről számot adnia Korponai István titkárnak, aki a veze­tőség beszámolóját ismertet­te a megjelentekkel. Az alapszervezet — mint kitűnt az elhangzottakból — mozgalmas, cseppet sem könnyű esztendőben végezte a feladatait. Az egész válla­latot érintő — jól ismert — átszervezés során többi kö­zött egész pártcsoportok is helyet cseréltek egymással — az egyik jött, a másik ment —, s bizony időbe telt, amíg a sorok rendeződtek. Végül is azonban általában csak si­került betartani a munkater­vet: nem maradtak el a program szerinti ülések, el­végezték a kijelölt tennivaló­kat. Amellett, hogy a párttagok is iparkodtak mind eredmé­nyesebben eleget tenni gaz­dasági megbízásaiknak, ja­vult az alavszervezet anitácios és propagandamunkája. A gazdaságpolitikai, illetve tár­Válalatot igazgassam. Tíz évig irányítottam ezt az üzemet, s ha most megál­lóm helyemet a gyárban, sokat köszönhetek az ott eltöltött időnek... Persze ez a hányatottság nemcsak az én sorsom. Így vagyunk ezzel mindannyian, akik hittel szegődtünk az új rend mellé, menet közben pró­báltuk megszerezni az egy- egy munkakör ellátásához szükséges tudást, s gyakorta erőnket meghaladó felada­tokra vállalkoztunk. Éppen azért örülök az elismerés­nek, a most kapott kitün­tetésnek. ami mögött ér­zem azt a negyedszázados tanácstagi munkát is, amit Zeke Gáborral együtt vé­geztünk Hatvanban. Látvá­nyosság? Ilyesmi nem ta- pad-e mostanáig megtar­tott társadalmi funkcióm­hoz. Egy választókerület polgárainak jó közérzeté­hez azonban sok apró do­log kell, s én egész éle­temben az aprómunka hí­ve voltam. Ez is a többhöz, a jobbhoz vezet! ★ Vass Jánosék után ki­nek jut ez évben a „Hat­van városáért” kitüntetés, amire igen büszke a cu­korgyári gondnok? Nem tudni! Esztendő teltével mérlegelik majd a város vezetői, s minden bizony­nyal a hozzájuk hasonló érdemeseknek juttatják 'a vörös tokba zárt, művészi kivitelű érmet. (moldvay) „Hatvan városáért” tunknak tekintettük, hogy korszerű kórházhoz, rende­lőintézethez juttassuk Hat­vant. Sokat talpaltunk ez ügyben, míg sikerült elin­dítani a dolgokat. Nem be­szélve az ellenforradalom­ról. amely után ugyancsak sarkára kellett állnia az embernek. A város és kör­nyéke azonban nem szen­vedett kárt egészségügyi el­látás dolgában ekkor sem. Orvosaink kitartottak, végig zavartalanul folyt a gyógyí­tás. működött a szülőott­hon ... Aztán amikor 1961- ben létrehoztuk a rendelő- intézetet, első igazgatója, később pedig felülvizsgáló főorvosa lettem, mígnem 1971-ben nyugdíjazásomat kértem-.. Hogy miért? Kétségtelen, tudtam volna még szolgálni, de a felsza­badulást követő negyedszá­zad során, főhivatásom mel­lett. rengeteg társadalmi funkciót töltöttem be. S ez megrongálta az egészsége­met. Volt úgy, hogy az üres járási főorvosi állást is én töltöttem be társadalmi munkában. Eközben szer­veztem és titkárkodtam a szakszervezetnél, tíz eszten­deig a Vöröskereszt elnöke voltam, befolytam a TIT irányításába, zászlóaljorvos­ként szolgáltam a munkás­őrséget, valamint pártbi­zottsági tagként igyekez­tem elősegíteni városunk­ban a társadalmi fejlődést, a politikai és gazdasági ki­bontakozást ... Persze mél­tányolták munkámat. De a mostani kitüntetés különö­sen jólesett. Egy Barcsay tár­saságában jutni hozzá igazi rang. Köszönöm azoknak, akik rám gondoltak! ★ Vass János szintén a nyugdíjkorhatár közelében jár. de ahogyan dr. Zeke Gábor fiatalosan, derűvel fogadott bennünket, úgy nem látszik az idő a hat. vani cukorgyár gondnokán Pedig igencsak kacskarin- gós út áll mögötte. Sokszor és sokféleképpen próbára tette az idő, mígnem kezé­be adta Patkó Imre tanács­elnök a „Hatvan városáért” kitüntetést. — Aradtól nem messzire, Csermő falucskában szület­tem, s gyerekként,''' hét test­véremmel együtt, Solymosi báró földjén segítkeztem szüleimnek. Végül kitanul­tam a kovács szakmát, s hosszú hánytorgás után az ecsédi Fáy-birtokra kerül­tem patkóiénak. Nősülés, háború, munkaszolgálat, majd Rózsaszentmárton, ahol már üzemlakatosként dolgozhattam. S végül a földosztás, ami végérvénye­sen eldöntötte a helyemet, utat szabott sorsomnak. Be­kapcsolódtam a pártépítés­be, titkárkodtam Ecséden, mígnem 1951-ben a járási bizottságra helyeztek osz­tályvezetőnek ... Közben persze tanulás, politikai is­kolák, majd a hatvani ta­nácsapparátus! Az 1952-es választást követően már elnökhelyettes voltam, hogy ötesztendei munka után az akkori Városgazdálkodási sadalmi kérdésekkel foglal­kozó szemináriumokon meg­élénkült az érdeklődés. a tanfolyamok előadásait csak azok nem látogatták, akiket a taggyűlés felmentett. Ugyanekkor — mint a más témában is kritikus, ön­kritikus beszámoló említet­te —: persze azt sem lehet elhallgatni, hogy az oktatá­sok színvonalán még mindig akad emelni való. Több és jobb ismeretanyagot kell biztosítani a résztvevőknek. Sokkal inkább figyelembe kell venni a tudomány és a technika fejlődését, az idősze­rűséget. S — a hiányosságokat érihtve — arra is figyelmez­tettek, hogy komolyabban kell venni a taggyűléseket — nem szabad hagyni egyesek rendszeres hiányzását, a pártcsovort-értekezleteken megengedhetetlen a napi­rendtől való ismételt eltérés, ami az értekezleteket hova­tovább termelési tanácsko­zásokká változtatja. A pártmegbízatásoknál, tö­megszervezeti társadalmi munkáknál mutatkozó visz- szaesés — amelynek ellenére azért persze még ma sem ér­heti különösebben szó a . ház elejét”, hiszen a tagság 86 százalékának van konkrét feladata — a megtorpant pártépítés s az, hogy példá­ul a munkásőrséget sem erő­sítették tavaly újabb kom* munistákkal, bizonyos fokig összefügg a már említett vál­lalati átszervezés hatására bekövetkezett létszámmoz­gással, „öregedéssel”. Más­részt pedig azzal, hogy több tavalyi program lényegében már tavalyelőtt teljesült. Ja­vítanivaló azonban még így is akad. Az ilyenféle és hasonló te" endőket az üzemi párt-végre­hajtóbizottság minősítése is hangsúlyozta. A vb kérte, hogy az alapszervezetben is feltétlenül hasznosítsák a ta­valyi tagkönyvcsere során el­hangzottakat . a pártépítésben i jobban alapozzanak a szociar lista brigádmozgalomban ki­tűnt fiatal fizikai dolgozók­ra. A gazdasági munkában törekedjenek a takarékosság­ra, a fegyelem erősítésére, a hatékonyság javítására. A vita során — egyebek mellett — a felszólalók kö­zül többen is szóvá tették az újból napirendre került vál­lalati átszervezést, az év vé­géig elvégzendő további lét­számcsökkentést. Elmondot­ták, hogy a gazdasági törek­vésekkel egyetértenek, de szeretnének végre tisztán lát­ni az ügyben. Szeretnének- hosszabb távra is előre látni, mert az egymást követő vál­tozások bizonytalanságot okoznak, nehezítik a minden­napi munkát. A témánál és takarékosságnál maradva említették, hogy ma több ide­gen cég dolgozói is tartód kodnak az erőmű területén, s ezek olyan munkákat vé­geznek drága pénzért, amit minden bizonnyal a felesle­gessé váló lőrinciek is meg­csinálnának. Számos esetben észrevehető a szervezetlen* ség az erőmű és szomszédai között, s ez elkerülhető vesz­teségek forrása. Valamennyi felszóla’ó sza­vaiból az őszinteség, a tenni* akarás csengett S amit el­mondtak — remélhetőleg —- hasznosítják is. Gy. Gy. Tavaszra készül a mezőgép-kereskedelem Január második felében, az év végi leltározások után, az Agrotröszt vállalatai ta­vaszi előkészületeket tesz­nek: részletes megrendelése­ket adnak fel, egyeztetik a szállítási határidőket bel- és külföldi partnereikkel, és fo­gadják a korábbi megrende­lések visszaigazolását Az idén minden eddiginél nagyobb eondot fordítanak a kistermelők ellátására, gép- és alkatrészigényeik ki­elégítésére. Az Agrotröszt számára engedélyezett devi- zakeret terhere tőkés reláció­ból 2000 motoros kapa szál­lítására kötöttek szerződést. Az elmúlt években ugrás­szerűen megnőttek az igé­nyek a motoros kerti géppel üzemeltethető utánfutó iránt, ebből 61íj-öt kötöttek le. Per­metezőgépekből pedig 775- nek a szállítására írtak alá kereskedelmi megállapo­dást, ezek a gépek április 15- ig érkeznek meg. Tőkés relá­cióból leszerződtek még több mint ötezer hordozható és 990 háti motoros permetezőgépet is, ezeket a berendezéseket szintén a tavaszi hetekben veszik át a kereskedelmi raktárak. A mezőgazdasági nagyüze­mek által vásárolt gépek év végi zárókészlete egész sor típusból megnyugtató volt Az SZK—5 és SZK—6 gabo­nakombájnokból az év végén mintegy 700 volt a raktárak­ban. Az 1977. évi szállításo­kat figyelembe véve a gabo­na betakarításához mintegy 2000 kombájnt szerezhetnek be a mezőgazdasági nagyüze­mek. A tavaszi szállítások­hoz szükséges pótkocsikból is van elegendő, ezekből tavaly csaknem 7400-at értékesített a kereskedelem. Színezik az alumíniumot Az Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézetben kidol­gozták az elektrokolor színe­zőeljárás néhány változatát. Az új módszerrel az arany, szürke és Vörös különféle árnyalataira színezhetek az alumíniumfelületek. Első­sorban az építőiparban hasz­nosíthatók a tetszetős szín hatású felületek. A képen: rétegek minősítő vizsgálata: kiterjed a vastagság és a színárnyalat meghatározásá­ra. (MTI fotó — Soós Lajos felvétele — KS) 4iwmsüs€\ 1922. január 19„ szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents