Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-19 / 15. szám

t Az oktatási miniszter levele a pályakezdő pedagógusokhoz Közzétették a pályázatokat Fontos állomásához ér­kezett a pályakezdő peda­gógusok elhelyezkedéséről intézkedő miniszteri ren­delet végrehajtása: az Ok­tatási Minisztérium meg­küldte a pedagógusképző intézményeknek a pedagó­gusállások jegyzékét, ame­lyeket a munkáltatók a ko­rábban megadott keretszá­mok alapján hirdettek meg a pályakezdő szakemberek­nek. A pályázatokat, ismer­tető füzeteket a miniszté­rium intézkedése alapján az intézményeknek továbbíta­niuk kell valamennyi utol­só éves pedagógusjelölthez. Ebből az alkalomból dr. Polinszky Károly oktatási miniszter levélben fordult a pályakezdő pedagógusokhoz. A miniszteri levél utal ar­ra, hogy a. pályakezdés minden fiatal életének nagy eseménye, különösen jelen­tős azonban a nevelőknél. Az a nemes hivatás vár rájuk, hogy művelt, becsü­letes, a szocialista hazát szerető emberekké neveljék a felnövekvő nemzedéket. Ismeretes, hogy a gyermek­létszám emelkedése és a megnövekedett feladatok miatt a magyar oktatásügy egyre több szakképzett ne­velőt igényel. Sok helyen, főleg a központi helyektől távol eső területeken ez nagy gondot okoz A mi­niszteri levél ezért arra ké­ri a fiatalokat, hogy a tár­sadalom jogos igényét meg­értve és ezeknek a gondok­nak a megoldását segítve, ott vállaljanak munkát, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. A meghirdetett állások száma meghaladja a végzős hallgatók számát. A pályá­zatok tartalmazzák az állá­sokkal kapcsolatos legfon­tosabb tudnivalókat: a fel­ajánlott törzsfizetés össze­gét, a területi pótlék és a letelepedési segély mérté­két, az ajánlott lakás-, il­letve étkezési lehetőséget és az esetleges illetményföld­juttatást Az állásokat — amelyek elsősorban a súlyos pedagógushiánnyal küzdő területekre szólnak — me­gyénkénti, a tanároknál sza­konkénti bontásban is köz­ük a füzetek. HAROMHÓNAPI HELYETT AZ EGYÉVI KERESET SZÁ­MÍT O TÖBB FORINT A KORHÁZI ÁPOLÁS IDEJÉRE O SZÁZMILLIÓT ÉRŐ INTÉZKEDÉS Új rendelkezések táppénzügyben Ez év Január elsejétől új rendelkezések léptek életbe táppénzrendszerünkben, ame­lyek a keresőképtelen dolgo­zók szociális helyzetének ja­vítását szolgálják. Ezekről a rendelkezésekről kértünk tá­jékoztatást Molnár Bélától, a SZOT Heves megyei Társa­dalombiztosítási Igazgatósá­gának osztályvezetőjétől. — A korábbi időszakhoz képest milyen változásokra számíthatunk a keresőképte­len dolgozók táppénzének megállapításánál? — Lényeges változás, hogy míg korábban a megbetege­dést megelőző 3 hónapi ke­reset alapján számították ki a táppénzt, ezentúl az egyévi keresetet veszik alapul. A háromhónapi kereset napi átlaga alapján számított táp­pénz, az átmeneti kereseti ingadozások miatt, indoko­latlan előnyöket és hátrányo­kat okozott Mindezt az új rendelkezés megszünteti, hi­szen az egyévi kereset után járó táppénz a korábbinál re- áüsabb mértékű lesz. A rendelkezés könnyíti, egyszerűsíti az ügyintézői és ügyviteli munkát. Egy évben ugyanis csak egy esetben kell kiszámítani a táppénzt, ba valaki keresőképtelenné vá­lik, s újabb megbetegedések esetén már nem kell újra fe­leslegesen számolgatni, mert a napi átlagbér ismert, az a naptári éven belül nem vál­tozik. Hogy ez mennyi köny- nyebbséget jelent arra hadd idézzek egy statisztikai ada­tot: a keresőképtelen dolgo­zóknak 50 százaléka kerül újra táppénzes állományba, két vagy több esetben. Két másik rendelkezésről is szólni kell. A Mü. M. ja­nuár elsején érvénybe lépett rendelete alapján új rendsze­rű miilap lesz, amelyen — munkahely-változtatás ese­tén — fel kell tüntetnie a munkáltatónak az egy év ke­resetére vonatkozó adatokat. A termelő vállalatokat érin­ti a Pénzügyminisztériumnak az a rendelete, amely ki­mondja, hogy a 3 napnál nem hosszabb• keresőképtelenség idejére ezután a vállalatok­nak kell fizetniük a dolgozók táppénzét. Emelkedik a kórházi ápo­lás idejére járó táppénz mér­téke is. A korábbiaktól elté­rően a táppénz 50 százaléka helyett 70 százalékos táppénzt eiNérnsSa 1977. január Ifi., szerda kap a dolgozó. Amennyiben eltartott hozzátartozó is van, úgy a korábbi 80 százalék helyett a táppénz 90 száza­léka jár. Ez a rendelkezés összefüggésben van a terhes­ségi és gyermekágyi segéllyel is. A kórházi ápolás idejére a segély 90 százalékát kapják kézhez az eddigi 80 százalék helyett. Újdonság az is, hogy a kórházi ápolás utolsó napjá­ra a táppénz, illetve a ter­hességi és gyermekágyi se­gély teljes összegben jár a betegeknek. Ez az intézkedés — mondotta befejezésül Mol­nár Béla osztályvezető — évi 80—100 millió forinttal növe­li a kórházban ápolt dolgozók jövedelmét. Az Iskolákban a legna­gyobb gondot a tanítóhiány okozza. A meghirdetett 0G3 tanítói állásból 221 a fővá­rosban, 130 Pest megyében van, majd számszerűségben Borsod és Szabolcs-Szatmár megye következik. A vidé­ki munkahelyeknek mint­egy a feléhez kínálnak a pályakezdő tanítóknak va­lamilyen lakáslehetőséget. A letelepedési segélyek tobb- 1 sége a 4000 forintos hatá­ron felül van. A miniszteri rendelet ér­telmében a meghirdetett állásokra a társadalmi ösz- töndí jasok kivételével azok a hallgatók pályázhatnak, akik az utolsó tanulmányi félévre beiratkoztak. Egy- egy hallgató legfeljebb há­rom álláshelyre nyújthat be pályázatot, a felhívás meg­jelenésétől számított 30 na­pon belül. Felelősségteljes feladat vár az elkövetkező napok­ban a pedagógusképző in­tézményekre. Az álláshe­lyek és a hallgatók körül­ményeinek, egyéni céljainak és igényeinek ismerétében lehetőségük van arra, hogy segítsék a fiatalokat á mun­kahelyválasztásban, a nép­gazdasági és az egyéni ér­dekek összeegyeztetésében. A képző intézmények min­den pályázóról jellemzést készítenek, véleményt mon­danak és az ugyanazon ál­lásra érkező több pályázat esetén ajánlási sorrendet ál­lapítanak meg. Ez a mun­ka csak akkor érheti el célját, ha bevonják minde­nütt az intézmény párt- és KISZ-szervezetét, valamint az illetékes tanszékek kép­viselőit is. A pályázattal kapcsolatos véleményt és az ajánlási sorrendet a pályázóval is­mertetni kelL Az intézmé­nyek a pályázatokat a be­érkezési határidőt követő tíz napön belül továbbít­ják a munkáltatónak, amely azt ugyancsak tíz napon belül bírálja eL A mun­káltató — kedvező döntés esetén — ezután két héten belül megköti a munkaszer­ződést a pályakezdő peda­gógussal. Az Oktatási Minisztéri­um a miniszteri rendelet végrehajtását folyamatosan figyelemmel kíséri. (MTI) Az „összedobott” óvoda Tetszik tudni, hogy van? A srácoknak kedvük támadt egy üveg sörre. Egyikük sem krőzus. Mit lehet tehát tenni? Mindegyikük belenyúlt a zse­bébe, előveszi a forintjait — összedobjuk a pénzünket. Gyöngyösnek >ém volt pénzre százszemélyes óvodá­ra. öt évvel ezelőtt tehát megkérdezték a tanács veze­tői az üzemek, szövetkezetek, intézmények felelőseitől: Egyetértenek-« abban, hogy összedobják a pénzt? Akkor még úgy volt, hogy csekély ötmilüöt kell előkaparni a tervezett óvodára. Jó példa­ként maga a tanács nyúlt először a bukszájába, és ezt a kezdő tőkét a későbbiek során senki sem múlta felül. Egy gyermek helyéért öt­venezer forintot állapítottak meg. Akik beszálltak a kö- zösködésbe, annyi ötvenezret tettek le az asztalra, ahány gyereknek akartak helyet szerezni az óvodában. Ebben az elhatározásukban nem­csak az a tény befolyásolta őket, hogy hány dolgozójuk­nak van óvodás korú gyere­ke, hanem az is. hogy a fő­könyvelő szerint mennyi fo­rint jut a vállalati alapból erre a célra. Akinek bősége­sebben csörgött a forint a bukszájában, vagy jobban szorította a dolgozók igé­nyeinek növekedése, az töb­bet adott Azon a bizonyos megaján­láson még 23-an egyeztek bele abba, hogy a pénzt ösz- szedobják, de a megvalósí­tásban már kevesebben vettek részt Olyan is akadt, mint a posta, amelyik kezdetben ne­met mondott, a végén gaval­lér módon rukkolt elő. Az szinte természetes, hogy az Izzó. a szénbányák, az állami építők, valamint a többi na­gyobb vállalat ott volt a szövetkezők között, de ebbe a sorba tartozik még a sütő­ipar is, az építőipari szövet­kezet is, az ÉMÁSZ is. Az óvodát a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövet­kezet dolgozói kilenc hónap alatt készítették el. Tavaly márciusban kezdtek hozzá, a nemzetiszín szalagot pedig december 27-én vágták át a bejárat előtt. Ekkor vette át az óvoda kulcsait dr. Bognár Jánosné, dolgozótársai köré­ben. Négy évig tartott az előké­szítés. A Kálvária-dombra tervezett óvoda kálváriája ki tudja, meddig tartott volna még, ha az építőipari szövet­kezet, a városi tanács és a beruházási vállalat KISZ- esei kézbe nem veszik az ügyek intézését ők társadal­mi munkában végezték el a tervezést, a műszaki ellenőr­zési munkákat és a beruhá­zás irányítását Ami évekbe tellett korábban, ők egy-ket­tőre elintézték. Az építők sem kérették magukat, beleadtak apait­anyait. A berendezések kés­lekedő szállítását sem várták ölbe tett kezekkel, hanem hajtották magukat, messze túl a kötelességükön, a hiva­tali beidegződésükön. Valahogy úgy volt ez, hogy a gyöngyösiek meg akarták mutatni — másoknak is, ma­guknak is —, hogy nem hagy­nak magukkal elbánni. Ha már elhatározták, hogy ösz- szedobják azt az óvodát, ak­kor meg is csinálják, ha száz. nehézség is tornyosul eléjük. Hogy néhány héttel a nyi­tás előtt még nem volt a helyszínen minden fontos berendezés? Hogy ami jött. az sem volt hiánytalanul meg­felelő? És...? Az új eszten­dőt már az úi óvodában kö­szöntötték a gyerekek. Aki látta már az összedo­bott óvodát, azt mondja, na­gyon szép. Öröm itt gyerek* nek, óvónőnek vagy dajká­nak lenni, technikai dolgo­zóként serénykedni. Ugye. ha mindenki egyet akar (gmf) MVHTAR ... Alim Jerimbetov, a me­gyei pártbizottság titkára megint kora hajnalban kelt Ez a reggel is nyomasztó, szomorú hírekkel köszöntött rájuk. A járásban elfogyott a széna. Az utakat befújta a hó, az autók, traktorok min­den tíz méteren elakadtak, már lóval sem lehetett közle­kedni. Még a legerősebb álla­mi gazdaságban, Abdi Jesze- nov Konekentjében is hulla­ni kezdtek az állatok. Pusz­tultak az anyák, pusztultak a bárányok... — A Taszti szovhoz tudna szénái adni. csak szállítóesz­közük nincs — mondta Alim. — Készítsétek elő a teherau­tókat. Magam megyek! Ha nem kocsin, hát a hátamon hozok annyit, amennyi kell... ... Két óra múlva útnak in­dult a negyven teherautóból, •Szövi et-kazah író. irodalom-. történész (1897—1961). Az a' ma- atal egyetem professzora, a Kazah Tudományos Akadémia tagla volt. Kimagasló érdeme­ket szerzett a kazah és kirgiz folklórklnes tudományos fel­dolgozásában és az irodalom- történeti kutatás megalapozásá­ban. Számos drámát, regényt, elbeszélést írt. Eev költs úti a c. regénve magvarul Is megje­lent. A közölt részlet iflú nem­zedék c. utolsó regényéből va­ló. amelyben a nagyüzemi gaz­dálkodásra áttért kazah pász­torok mindennapjait ábrázolja. két traktorból és három ben­zines tartálykocsiból álló konvoj. Elöl egy terepjáróban az úzaki járási vb elnöke, Kurmanov ült, aki csak az imént jött meg a szabadságá­ról. A sofőr mellé Kozsahmé- tot ültették kísérőnek. Ko- zsahmetben mindenki meg­bízott: igazi sztyeppéi 6zeme volt, és sem éjjel, sem nap­pal, sem esőben, sem hóvi­harban nem tévedt el soha. A régi karaváncsapáson in­dultak el. amelyre Kozsab* met Irányította őket Ügy is­merte ezt az utat akár a te­nyerét A kocsisor egyetlen megál­lás nélkül még aznap megér­kezett Tasztiba, száztizen- négy kilométert hagyva ma­ga után. Csupán az út vége felé kezdtek az oszlop vé­gén haladó kocsik el-elakad- ni a feltúrt hóban, de a trak­torokkal kivontatták őket Persze mindnyájuk előtt vi­lágos volt, hogy ha éjszaka nem fedi be kemény jégkéreg az utat, a megrakott kocsik nem tudnak visszamenni. Már a legelső megreked ... A negyven kocsit aztán negyven nap alatt sem húzzák ki. A szovhozban roskadásig megrakták a kocsikat széná­val . Sötétedésre elkészültek. Kötelekkel rögzítették a ra­kományt megvizsgálták a lánctalpakat Minden rend­ben volt, már csak a fagyra vártak. Az éjszaka jó harmada az­zal telt el, hogy arról beszél­gettek, milyen rosszak az it­teni utak milyen alattomos a Mojun-Kum sivatag homok­ja: télen-nyáron valóságos A tegnapi útra nem mertek rátérni, így hát a Konekent gazdaság felé indultak. A helybeüek szerint arra bizto­sabb. Alig egy óra múlva, hogy elhagyták Tasztit, a hegyek közül eszeveszett üvöltéssel váratlanul lezúdult a Fekete Szél. és darabokra tördelte a jégkérget, amelyet annyira vártak egész éjszaka. Alim riadtan nézett körül, ajka már fájt, úgy harapta. A kocsisor széthúzódott, ösz- szetöredezett... Régen elma­radtak a traktorok, amelyek az elakadó kocsikat próbálták kivonszolni, nem Is látta őket hátuL csapda az autók számára. Időnként valamelyik sofőr felkelt, és kiment megnézni, milyen az idő. Mintha csak bosszantani akarná őket, erősen felmelegedet Szél­csendesen enyhe tavaszi éj­szaka volt — az első ebben az esztendőben. Reggel Kozsahmet habo­zott, tétovázott, mintha csak azt akarta volna mondani: az utat ugyan mutatom, de a járművekéit nem felelek ... Kormanov idegeskedni kezdett. A terepjáró látóteré­ben egyre kevesebb és keve­sebb kocsi maradt — csak dübörögtek és egy helyben forgott a kerekük. Alim úgy döntött, hogy otthagyja a konvojt és előresiet a Kone­kent szovhozba traktorokért. Hogy rövidítse az utat, a terepjáró élesen nyugatnak fordult és előreszáguldott. Kisvártatva a sztyeppén te­herautó körvonalai tűntek fel előttük,, mind a négy ke­reke besüppedt a hóval csak vékonyan beszórt, cuppogó sárba. Már a távolból látni lehetett a kocsi szállítóteré­ben összefagyott, hullott bá­rányokat A kocsi körül nem volt egy lélek sem. Az életé­ben már sok vihart látott sofőr elfordította a fejét, és igyeke­zett minél messzebb kerülni a pusztulás helyétől. De né­hány perc múlva a terepjáró hirtelen megingott összerán- dult, mintha találatot kapott volna, és erősen remegve megállt, kerekei beleragad­tak a hó alatt rejtőző raga­dós masszába. Kozsahmet felrántotta az ajtót és dühö­sen kiköpött Alighogy leugráltak a föld­re, csizmájuk rögtön bele- süppedt az ingoványba, amelyet könnyen szakadó tüllfátyolként takart a hó. Az embereket undor és ön­kéntelen rémület kerítette hatalmába. Erőlködve húz­ták ki a lábukat a cuppogó, süllyedő lápból. Kurmanov megértette, hogy komoly bajba kerültek. Alattuk szikes mocsár húzó­dott — rothadó seb a föld testén, ami nem ritkaság er­refelé. — Es még azt mondjuk, hogy homok! — kiáltotta un­dorodva. — Ez talán homok? Homok a Kizilkumban és a Karakumban van. A Mojun- Kun azonban átok, tiszta is­tencsapása. tátjátok... Még a fagy se fogja, olyan mint a kása. Aprózó léptekkel, kezük­kel görcsösen egyensúlyozva nagy nehezen kikecmeregtek a szilárd talajra. — Nem volt ideje befagyni a rohadtnak a tegnapi éjsza­ka után — mondta Kozsah­met. (Folytatjuk) (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents