Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-16 / 13. szám
Miért bukott meg K. Tibor? Avagy meddig lehet elnéző a pedagógus? Hiteles történetet idézünk. Akkor is, ha nem közöljük a riportalanyok nevét. Azért ígértük, azért tartjuk szavunkat, mert így valamennyien őszintén nyilatkoztak, s az oknyomozó beszélgetés során nemcsak a lényegig jutottunk el, hanem a megoldás útját is kerestük. Esetünkben ez a fontos... Két elégtelen A he,.;.likes K. Tibor ellenőrző könyvében két elégtelen éktelenkedett: számtanból és fizikából. Otthon az édesanyjától kapott két jól irányzott pofont, s a család ezzel meg is elégedett. A gyerek mehetett hógolyózni és este már a tévé műsorát nézte. A fiút se zavarta a tanulmányi csőd, megszokta, hiszen a jelenet évről évre ismétlődik, mégis eljutott a nyolcadik osztály közelébe. Miért a sorozatos sikertelenség? Ezzel legfeljebb a nevelők törődnek. Annál is inkább, mert nincs egyedül, s a vérbeli pedagógus nehezen viseli el a kudarcot: a tényeket ugyan tudomásul veszi, de meg sosem alkuszik velük. Az osztályfőnők és a szaktanárok véleménye azonos. még a megfogalmazás is egybeesik. — Közepesnél valamivel gyengébb képességű, az anyag logikai összefüggéseit nem fedezi fel. nem érti meg. Ráadásul hanyag, a legkisebb igyekezet is hiányzik belőle. Otthon alig tanul valamit, egyszerűen belenyugszik abba, hogy jóformán semmit sem tud. Egyébként még jó néhány tárgyból adhattunk volna neki elégtelent. Hát ez bizony pontos minősítés. Az emberben önkéntelenül is felötlik: vajon nem túl szigorú? Ezért rendeztünk amolyan mini osztályozó vizsgát... Az USA Európában? Tibi egy-kettőre feltalálja magát, csöppet sem feszélyezi a kérdező idegen jelenléte. Olyannyira, hogy az sem érdekli: ki, miről akar vele beszélni. Kezdtük a számtannal. — Hogyan szorzói törtet — törttel. Például mennyi háromnegyedszer négyötöd. Gondolkodik, töpreng, aztán higgadtan feladja a küzdelmet. — Nem tudom... Ugyanez a válasz a többi alapműveletre is. Így hát megpróbálkozunk a földrajzzal. — Sorold fel a földrészek neveit! Telnek a percek, de a válasz elmarad. Jöhet a kisegítő kérdés. — Mi melyiken élünk? Sajnos, hiába várunk a felvilágosításra. Jöhet az újabb kísérlet. — Merre van az USA? Tekintete felvillan magabiztosan rávágja: — Az NDK-ban! Mindehhez csak annyit, hogy ebből a tárgyból elégségest, szerzett. De menjünk tovább, következzen az irodalom, az olvasás. Eddig tíz könyvet böngészett át, köztük az Egri csillagokat. — Ki írta? Fogalma sincs róla, holott Gárdonyi városában nevelkedett és otthonában naponta rálát a várra. — Miért tetszett a regény? — Sok volt benne a harc, mint a krimikben. Később az is kiderül, hogy csigalassúsággal, majdhogynem szótagolva olvas. Mégis hetedikes, és magyarból természetesen nem bukott meg. Szóval: szigorral aligha vádolhatnánk a nevelőket, hiszen — igen-igen elnézőek ... Ki a felelős? Most nézzük meg azt: ki mit tett azért, hogy Tibor eligazodjon az ismeretek számára labirintusnak tűnő birodalmában. ö nem sokat, hiszen kertelés nélkül kijelenti: — Naponta háromnegyed- egy órát tanulok otthon. Ez még az írásbeli feladatok megoldásához is kévéé, egyébként is: hogyan boldogulna velük, ha a legelemibb szabályokat sem sajátította el. Ezért — de sek táraa teszi ezt — másol, méghozzá rendületlenül Aggódtak emiatt a szülők? Apja viszonylag jól kereső kőműves^ anyja mosodai dolgozó. Nemrég építették a kényelmes, jól berendezett családi otthont. A fiút szépen öltöztetik, nem sajnálják a pénzt se ruhára se cipőre. Naponta tíz forint zsebpénzt adnak neki, hét végén, ha kéri, ennél is többet. Jóleső érzé« ezt hallani, de miként törődnek a gyerek szellemi fejlődésével? Hallgassuk meg erről az osztályfőnököt. — Egyáltalán nem érdekli őket. Hiányoznak minden szülői értekezletről, hiába várjuk őket a fogadóórákra, pedig ekkor négyszemközt beszélhetnénk meg a tennivalókat. Szerencse, hogy mi nem feledkezünk meg a családlátogatásról, de erre egy évben csak egyszer-kétszer kerül sor. Ez az érdektelenség nem egyedi álláspont: sokan vélekednek így, s mindent kizárólag tőlünk remélnek, pedig egyedül — nem produkálhatunk csodákat. Valamire csak úgy mehetünk, ha közösen gondolkodunk és cselekszünk. Az igazgatóhelyettes arra utal, hogy az iskola sehogy sem akart belenyugodni a sikertelenségbe. — A gyengébb tanulók számára a pedagógusok rendszeresen korrepetálásokat tartanak, s ezért díjazást sem kémek. Legtöbbjüknek a délutánja is foglalt, mégis vállalják a plusz munkát. Persze jó néhányszor hiába, mert a gyerekek nem jönnek el. Az órákon differenciáltan foglalkoznak velük: testhez szabott, könnyebb feladatokat kapnak, s ezeket mindig számon kérik tőlük. A tanév befejezése után majd két hétig naponta bejárnak és Tiborral és a hozzá hasonló diákokkal még egyszer átgyúrják az anyagot. Annál is inkább, mert valamennyien munkás fiatalok. s tanáraink szeretnék, ha behoznák óriási hátrányukat. S most következik egy megjegyzés, amire érdemes felfigyelni. Elsősorban azért, mert a nagyon is méltányos elbírálás az elnézés okait is felvillantja. — Mondjuk meg nyíltan: sokkal több tanulónak kellett volna megbuknia. Ebben a hetedik osztályban nemcsak hat diáknak járt volna elégtelen hanem még legalább nyolcnak. De hát statisztika is van a világon, és ha reálisan értékelnénk, akkor minket do- rongolnának le. A szöveg azt hiszem ismerős. .Ahol ekkora a csőd, ott a tanárok a ludasok. Nem gyógypedagógiai alanyok ezek. Tessék megtanítani velük az anyagot!” A nehézséget senki sem méri fel és ötleteket is hiába várunk bárkitől. Messzire jutottunk, de a lényegnél kötöttünk ki, olyan témánál, amelyről csak négyszemközti diskurzusok során esik szó. Agyonhallgatjuk, de azért a tények önmagukért beszélnek. A valóság lakkozásával idővel emberré növő ifjak sorsáról mondunk le. Mi lesz K. Tiborból és társaiból? Elvégzik az általános iskolát Falun és városon egyaránt átengedik őket s egy-kettő közülük csak szótagolva olvas. Bejutnak a szakmunkásképző intézetbe is, mert a kettes bizonyítvány elég a felvételhez. Tanulmányaikat valószínűleg befejezik, s talán a munkapadnál is helytállnak, de teljes értékű polgárokká sosem fejlődnek, hiszen képtelenek eligazodni a napi hírekben, a világpolitika eseményeiben, ha azt 6em tudják például, hogy merre .van az Egyesült Államok. Az is kétséges, hogy leendő hivatásuk fortélyait úgy megtanulják, hogy később lépést tartsanak szakmájuk folyvást fejlődő ismeretanyagával. Mit sem sejtenek majd a különböző művészetek szépségéből, életünket szebbé varázsló erejéből. Valljuk meg: ilyen esetben az elnézés végze’-'s hiba. Vétek a jövő ellen A csend mögött megalkuvás rejlik? Lehet, de a vérbeli nevelők nehezen viselik el a kudarcot, még ha nem is felelősek érte. Akarva-aka- ratlan keresik a kiutat, gondolkodnak a megoldáson. Az újságíró összegyűjtötte hasznosító ötleteiket. Íme egy csokorra való belőlük! A matematika szakos tanárnő megjegyzése: — Helytelen csak a tehetséges munkás—paraszt fiatalokat segíteni, legalább ennyire vagy még inkább törődni kellene a gyengébb képességűekkel is. Kidolgozhatnának olyan korrepetálási rendszert, amely szervezettebb és hatékonyabb az eddiginél. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy hiába alkalmazzuk a korszerű oktatás tökéletes szemléltető eszközeit. Ehhez kapcsolódik földrajz szakos kolléganője is. — A városokban és a nagyobb településeken körze- tesített osztályokat létesíthetnének, ahol csak ezekkel a gyerekekkel foglalkoznának a tanárok. Persze a sajátos módszertani fogásokat is kidolgozhatnák számukra. Természetesen meg kellene szabni az elsajátítandó ismereteik körét Én azt hiszem ez nem utópisztikus elképzelés. így igaz, s az is valószínű, hogy ha a művelődésügy illetékesei igényelnék. akkor országszerte számos jó javaslattal rukkolnának ki a felelősségérzettől vezérelt tanítók, tanárok. A töprengés nem céltalan időtöltés, mert a megoldás sürgető. Könnyelmű elnézéssel nem mondhatunk le K. Tiborról és több ezer társáról. Ezért érdemes, kell szólni, mert a hallgatás vétek az ifjúság, a jövő ellen ... Pécsi István Mellre kell szívni... Valahol egyraer úgy hallottam, hogy a borbírák között vannak megrögzött antialkoholisták is. Nem kunszt, mert a megízlelt nedűt nem kötelező lenyelni, ezért aztán daloló zsűriről senki sem tud. De mit tegyenek azok, akik „kínos kötelességből” kénytank rá. Az is igaz, hogy elég csupán félig elszívni, hogy kialakuljon az emberben a vélemény. — Lassan tíz óra... mi az összbenyomás? — Szerintem a labor által bemutatott minta jó, mellre lehet szívni... Szabó András 27 éve „kóstol”... telenek dohányozni, ugyanakkor ki nem állhatják a füstöt? Tehát azok, akik az úgynevezett degusztációt végzik a dohánygyárakban... Ott egyértelműen dohányosokra van szükség, mert a bírálandó cigaretta füstjét — mellre kell szívni! Így aztán nem csoda, hogy az Egri Dohánygyár degusztáló helyisége (szép kifejezés!) emlékeztet egy igen aktív — vagy hosszan tartó és unalmas — értekezlet színhelyére, úgy lehet vágni a füstöt. A munka természetesen komoly, mert csak a megfelelőnek talált, minősített cigaretta kerülhet ki a forgalomba. A bizottság tagjai körülülik az asztalt, előttük papír, toll — és füstölögnek, Időnkint számjegyeket írnak le, amely a kívülállónak nem sókat mond. — Sokféle szempontból kell értékelnünk — világosít fel Nagy Béláné („civilben” oktatási előadó). — lit van például ez a sor, a füst minőségének a szempontjaival. Pontozzuk az illatot, az ízt és az aromát, a csípősséget, megvizsgáljuk, hogy ingerlő-e, aztán természetesen az égés minőségéről is véleményt alkotunk. Ez utóbbinak is megvannak a szempontjai: jól ég, megfelelően ég, kevésbé rosszul, vagy éppen rosszul. — A Kossuth cigaretta rosszul ég... — jegyzem meg. — Lehet, de azt nem mi gyártjuk — szögezi le örömmel Szanyi Nagy Mihály. — Csak füstszűrös cigarettával foglalkozunk! Most például éppen Fecskét és Sympho- niát gusztálunk. — Nem olyan ez, mint a kötelező olvasmány: ha köte_ lező, már nem élvezi úgy az ember...? — Nem olyan, mert természetesen valamennyien dohányozunk — mondja Kaszás Imre. — Reggel fél tíztől tízig tart a „kóstolás”, s csak 3—4 cigarettára gyúj(Ha ezt egy nemdohányos tüdőszakorvos hallaná...!) De maradjunk a szigorúan vett degusztálásnál. Török Lajosné vezetésével dolgozik a dohánygyár laboratóriuma, füstölhető rudacskává zsálhat? •— Erről jut eszembe: szi. vart is gyártanak az Egri Dohánygyárban. Azt is kos. tolják? — Egy héten egyszer — mondja Bárány Tibor. — Délután. De akkor cigarettád zás nincs. Szabó András huszonhét esztendeje hivatott bírája a füstölnivalónak. — Nikotinmérgezés nélkül — mosolyog az idős munkatárs. — Rendben van, hogy do. hányozni „kell”, de — kedvenc cigaretta nincs? Vagy már nem is lehet? — Miért ne? Legszívesebben a Helikont és az MD-t szívom. — Helikon? Nikotinszegény cigaretta... Nem olyan, mint az alkoholszegény pá. linka? — Pillanatig sem! — jelenti ki Kaszás Imre. Az, hogy nikotinszegény, az egy milligramm alatti nikotin- tartalmat jelent Viszont az alkoholszegény pálinka esetében ... S itt vidám eszmefuttatás következett, amely szerint a nikotinszegény cigaretta kevésbé támadja meg a szervezetet, viszont az alacsony alkoholtartalmú pálinkától még vígan lehet énekelni A degusztálásnak, illetve a füstbírálatnak vége. Ilyenkor nem árt pihenni egy keveset, így a bizottság tagjai megkönnyebbülten átvonulnak egy külön szobába, hogy Cigarettaszünet, ahol szabad (és nem kell...) dohányozni (Perl Márton felvételei) s e munkának — mondhatnánk: társadalmi — részét képezi minden reggel a „kóstolás”. Nem mindegy, mi az összkép, mert a próbára szánt cigaretták társai egyelőre még a félkész raktárban várják az előlépést, vagyis azt a megtisztelő minősítést, hogy átkerülhetnek a készáruraktárba. S melyik cigaretta nem örül, ha a kezdeti bizalmatlanság után elcigarettaszünetet tartsanak. Kiss Ferenc például kikapcsolódásként szép, vaskos szivarra gyújt rá. Hogy miért nem pipálnak helyette...? Igaz, nincs még egy olyan gyár a megyében, ahol sűrűbben találunk hasonló táblát: „Dohányozni tilos!” Kátai Gábor A bírósági ügyek egyszerűsítése A január 1-e óta indult büntető ügyekben, illetőleg polgári perekben már alkalmazzák az eljárási cselekményeknek hangfelvétellel való rögzítéséről szóló két új miniszteri rendeletet. Mindegyik az új esztendő első napjától hatályos. Mindkettőben lényegében az eljárások egyszerűsítéséről van szó, elsősorban az olyan ügyekben, amelyek viszonylag szimplák, így rendszerint már az első fokon jogerősen befejeződnek; ezeknél felesleges sokasítani az adminisztrációt, az aktákat, ha a célnak a hangfelvétel is megfelel. A büntető eljárással kapcsolatos rendeletnél lényeges tudnivaló, hogy az eljárási cselekményeknek hangfelvétellel való rögzítése nem kötelező, csak abban az esetben az, ha a nyomozás vezetője, az ügyész, illetőleg a bíróság tanácsának elnöke ezt elrendeli. Ha a kihallgatott személy vallomását az eljáró hatóság tagja mondja magnetofonba, akkor a hangszalagon rögzíteni kell a kihallgatottnak azt a nyilatkozatát, hogy vallomását helyesen vették fel. A szocialista törvényes, aég érdekűben biztosítani kell a gyanúsított és védője számára azt a jogot, hogy a hangfelvételt — kérelmükre — teljes terjedelemben vagy részben le kell játszani előttük. Lényeges rendelkezés, hogy vádemelési javaslat elkészítésekor, vádemelés esetében a hangfelvételt írásba kell foglalni, s amennyiben a bírósági eljárásban az ítélet ellen fellebbezést jelentenek be. vagy ha pótnyomozást rendelnek el, ugyancsak írásba kell foglalni a hang- felvételt. Vonatkozik ez arra az esetre is, ha a másodfokú bíróság az első fokút új eljárásra utasítja. A HEVES MEGYEI ÉLELMISZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT, 3300 GYÖNGYÖS, LENIN U. 2. SZ. pályázatot hirdet számviteli osztályvezetői (főkönyvelő helyettes), ügyvitelszervezői munkakörök betöltésére. KÖVETELMÉNY: Közgazdaságtudomány, egyetemi végzettség (belkereskedelmi vagy pénzügyi szak), pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség. JELENTKEZÉS: a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályán. Gyöngyös, Lenin u. 2.
