Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-12 / 294. szám
Mindennap e’e^et tenni A zajos, lüktető forgalmú főútvonaltól távolabb, a tegnapi Gyöngyös csendjében, védett őspark százados fa- aggastyánai között áll a város egyik legszebb műemléképülete — az Orczy-kastély. A klasszicista stílusú kastély a Mátra Múzeum hajléka. Nem poros régiségek lerakodóhelye, hanem élő múzeum, az ismeretterjesztés és közművelődés élő műhelye. Az egybenyitott, hatalmas termek, szobák tárlói, vitrinjei, diorámái előtt egymást váltják a látogatók, diákok és kiránduló felnőttek csoportjai. Nincsenek régi hagyományai, ám ritka gyűjteményének gazdagsága, tudományos igénnyel előkészített és nagy gondossággal megrendezett kiállítása ismertté tették nevét országszerte, sőt határainkon túl is. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy a Mátra Múzeum éppen ez évben lépte át történetének emberöltőnyi szakaszát. Huszonöt éves. Nem volt hangos ünnep kitüntetésekkel, pohárcsengéssel, a negyedszázados jubileum csendben, a munka megszokott rendje és menete szerint telt el. A krónikás azonban mégis ünnepi asztalhoz ül most le. Az emlékezés ünnepi asztalához, hétköznapokról beszélgetni. ÍGY KEZDŐDŐIT Dr. Nagy Gyula igazgató „muzeális” értékű katalógust tesz elém: első kiállításuk ismertetőjét. 1957. júliusában nyitották meg ezt a kiállítást öt teremben, s már bemutatkozásként sem akármilyen anyaggal rukkoltak elő. A Mátra különleges állat- és növényvilágát, a Mátravidék természeti kincseit, a palóc népélet és a helytörténet értékes emlékeit vonultatták fel: gyön- gyössolymosi gomolyaprést 1847-ből; a századforduló éveiből származó palócszobát, koronás végű rózsás ággyal, ládával és más jellegzetes bútordarabokkal; rézből készült, szépen ötvözött puttonyt 1674-ből; barokk prést 1789-ből. És sorolhatnánk a ritka régészeti leleteket is, az ugyancsak gazdag őslénytani maradványokkal együtt — A múzeumalapítás terve régi keletű, s bizony nagyon sok víz lefolyt addig a Mérgesen, amíg az első kiállítás az Orczy-kastélyban megnyílhatott — emlékezik vissza a kezdetekre dr. Nagy Gyula. — Gyöngyössolymo- son lakom, hosszú-hosszú ideig ott tanítóskodtam. A régiségek mindig is érdekeltek, szerettem közöttük járni, újra és újra felfedezni őket. Szükségét éreztem annak, hogy ne hagyjak elkallódni magam körül semmi értéket. Lassú, de türelmes gyűjtőmunkába fogtam. S itt vetődött fel a múzeum- alapítás szükségessége. A Nagy Gyula összegyűjtötte néprajzi és történelmi anyagot legelőször is a gyön- gyössolymosi iskolában állították ki. Az volt az elgondolás, hogy a Sástó területén legyen egy állandó kiállítóhely, természettudományi megfigyelő állomással egy fedél alatt, s ennek terveit a gyöngyösi városi tanács mérnöki hivatala már el is készítette. A járás tanácsa is támogatta az elgondolást, s 1951 szeptemberében értekezletet hivott egybe, amelyen kimondták a múzeum megalapítását, s a szervezett gyűjtőmunka megindítását. A városi tanács vezetői azt javasolták, ne tegyék a múzeumot az erdőbe, legyen inkább a helye Gyöngyösön, ahol hasonló intézmény nincs és nem is volt soha. Előbb a volt jezsuita gimnáziumban, a mai zeneiskolában biztosítottak a meglévő gyűjtemény számára egy kisebb helyiséget, 1954-ben pedig az Orczy- kastélyba költözhettek. KIÁLLÍTÁS ELŐTT ÉS UTÁN Dr. Nagy Gyula a múzeum szervezési és gyűjtési munkáját éveken át egyedül végezte, s abban csak egy-két S97& december 22* vasáron» Ablak az idők falán társadalmi segítője akadt. 1957 nyarán mégis megnyílhatott a már említett első állandó kiállítás, amihez az országos múzeumok és az egri vármúzeum tudományos dolgozói adtak szakmai segítséget. Érdemes belelapozni a kiállítás vendégkönyvébe, hiszen 25 esztendőre visszate- kitve ez is múzeumi tárgy ma már. Hiteles tükör arról, A múzeumalapító: dr. Nagy Gyula. hogyan fogadták az első bemutatkozást az intézmény látogatói. Az első bejegyzett név (1957. július 21.) Pethes Istváné, aki az akkori járási tanács elnökhelyetteseként a kiállítást megnyitotta. Mindjárt az első vélemény dicsérő: „Az egykori elmaradott „parasztváros” kulturális értékeinek, kulturális életének fellendítéséhez méltóképpen hozzájárultak e múzeum közmegbecsülést kiérdemlő alkotói.” ... „Sok ilyen múzeumot kell még létesítenünk” — írta a vendégkönyvbe Galánfi László tamamérai tanár. „Nagyon örülünk a szép MÁTRA múzeumnak. Beiktatjuk állandó úti terveinkbe” — hangzott egy ígéret a TIT és IBUSZ országjárás egyik vezetőjétől. Az Ígéretet a 25 esztendő során betartották. „Kívánságom Gyöngyös város történetét több számban kinyomatni. Tisztelettel: Csaba Ferenc, ács.” És végül hadd idézzem Szabó Gabriella tanulót, aki kedves versbe foglalta vallomását: „Gyöngy Gyöngyös vidékén /Sok szépet találtunk, /Hogyha csak teheted /Nézzed meg barátunk. /Gyöngy gimnáziuma, /Gyöngy a temploma is. /Az egész nagy Gyöngyös /Gyöngyszem önmaga is...» MUNKATÁRSAK ÉS MECÉNÁSOK Az eltelt 25 esztendő során sok kiállítással örvendeztette meg látogatóit a Mátra Múzeum. Volt olyan év például, hogy 15 önálló tárlat anyagát tekinthették meg az érdeklődők. S hogy statisztikai adatot is idézzek, mostani A Mátra címet viselő állandó kiállításukat kevés híján 119 ezren nézték meg eddig. A gyűjtés és a feldolgozás tudományos munkáját öt múzeológus végzi jelenleg. S név szerint is meg kell említeni a történész Molnár Józsefet, aki immáron 15 éve, mint tiszteletdíjas irányítja, szervezi a helytörténeti és munkásmozgalmi emlékek gyűjtőmunkáját. A Mátrai Múzeumnak kiterjedt „információs hálózata” van, s ha a városban, a járásban az útépítés, házépítés vagy egyéb más munkák során régi kövekre, szerszámokra, tárgyakra bukkannak, azonnal telefonoznak, hogy jöjjenek helyszínre a szakemberek. , Sőt maguk gondoskodnak a leletek oltalmáról, múzeumba szállításáról. — A mecénásainkat se felejtsük el — mondja a hely- történész Molnár József. — Sok segítséget kapunk a Képzőművészeti Alaptól. Dr. Varga (De Vargas) Ervin debreceni nyugalmazott ügyvéd vadászati vonatkozású gyűjteményét, félezer kötetes könyvtárat és képzőművészeti alkotásokat, ajándékozott múzeumunknak. Farkas Gábor, helytörténész, volt bodonyi iskolaigazgató kutatásainak kéziratos anyagát a felesége juttatta el hozzánk. És mecénásaink közé sorolhatjuk a munkás- mozgalmi és helytörténeti emlékeket gyűjtő csoportot, akiknek tagjai mind iclős emberek, volt munkások, nyugdíjasok. KUTATÓKÖZPONT IS A 25 éves Mátra Múzeum számos külföldi intézménynyel kapcsolatban állt: Washington, Stockholm, Göteborg, Bonn, Los-Angeles, Amsterdam, Sydney, Kalifornia, Leningrád, Michigan stb. Rendszeres a postaváltás, publikációkat, újságokat, kiadványokat cserélnek. Eleddig a különböző témakörökből (helytörténet, természettudomány, néprajz, munkásmozgalom, vadászattörténet stb.) 17 kiadványuk jelent meg. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Mátravidék fiatal múzeuma nemcsak gyűjtemény, de egyben kutatóműhely, kutatóközpont is. Nemrég olyan természettudományi munka kezdődött, amely az Északi-Középhegység, a Mátra és a Cserhát természeti képének vizsgálatára kiterjed. Különösen pedig a flóra-fauna és a talaj vizsgálataira. ... Ablakot nyitottak az idők falán, amelyen keresztül nemcsak a múltba, hanem jelenünkre és jövőnkre is pillantást vethetünk. Pataky Dezső Láttam már ünnepi gyűlésen szónokként. Láttam már, ahogy végrehajtó bizottsági ülésen vezette. iránvftotta a vitát. Találkoztam vele gyárban, tanácskozáson. volt. amikor boltban, bevásárlás közben futottunk össze. Olvastam róla, hogy mint a megyei nárt-végrehajtóblzott- ság tagja ide. vagy oda látogatott. S láttam úgy is. hogy estefelé, a napi munkából mackós léptekkel ballagott hazafelé. Mindig valami derűs nyugalom sugárzott belőle Talán ezért is érdekelt mindig: vajon milyen gondolatok foglalkoztatják? Schmidt Rezső, az egri városi pártbizottság első titkára, kortyol egyet a kávéból. — Azt kérdezte, hogy miként lettem első titkár? Hadd mondjam el, hogy 1962 és 1964 között tagja voltam az egri városi párt-végrehajtóbizottságnak. 1964_ben azonban elkerültem a városból Salgótarjánba, a Zománcipari Műveknél voltam főmérnök. Négy és fél évig. Akkor visszahívtak Egerbe, a Vörös Csillag Traktorgyár gyáregysége igazgatójának. Jó volt Tarjánban de én mindig egrinek vallottam magam és szívesen jöttem vissza a szülővárosomba. 1971-ben aztán újra megválasztottak a városi pártvégrehajtóbizottság tagjának. Mindezt csupán azért mondtam el, mert bizonyos mozgalmi tapasztalataim tehát voltak, másrészt pedig mint igazgató, nem csupán gazdasági, de politikai vezetőnek is tartottam magam. Aztán 1975 februárjában szóba került, hogy főhivatásként nem vállalnám-e el azt, amit eddig társadalmi funkcióban végeztem. Megmondom őszintén, soha nem volt olyan ambícióm, hogy a pártapparátusba kerüljek, mégis szívesen vállaltam a megbízatást Szívesen, de igen nagy szorongással. Kételyeim voltak, hogy vajon eleget tudok-e tenni a megbízatásnak. Amikor a pártértekezleten megválasztottak, őszintén örültem. De hadd mondjam el, hogy az a bizonyos szorongás még ma sem oldódott fel teljesen bennem. — Miért? — Hát egyrészt azért, mert lehet, hogy frázisként hat, de nagy feladatokat kell megoldanunk. Másrészt azért, mert régebben a gyáron belül mondjuk egy sikertelenség elsősorban anyagi. és csak másodsorban jelentett erkölcsi konzekvenciát. Á pártmunkában fordítva van. Egy helytelen intézkedésnek szinte felmérhetetlen erkölcsi következményei lehetnek. És nem csupán rövid, de hosszú távon is. Éppen ezért szinte mindennap mérlegre teszem a cselekedeteimet, gondolkozom rajta, hogy vajon eleget tettem-e? — És elégedett-e a mérleg eredményével? — Korántsem. Nem is annyira az intézkedések tartalmával van bajom, mint inkább a munka hatékonyságával. Sokszor úgy érzem, hogy a munkánk nem vált ki olyan hatást, mint amilyet várunk tőle. Persze azt is tudom, hogy amíg a gyárban számokkal, forintokkal nagyon sok mindent tudtunk mérni addig a pártmunka mérése ilyen mutatókkal nem is lehetséges, de nem is szükséges. — Szavaiból úgy tűnik, mintha bizonyos fokig elégedetlen lenne. — Én inkább türelmetlenségnek nevezném. A városi pártbizottság, a végrehajtó bizottság és természetesen az apparátus azon igyekszik, hogy a tanáccsal, a társadalmi szervekkel szoros együttműködést valósítson meg. Plasztikusan megfogalmazva, olyan vezetést szeretnénk, amely a város minden rezdülését érzi tud irányítani. S ezen túlmenően az a célunk, hogy minden intézmény, gyár, hivatal, iskola élén is olyan vezetők álljanak, akik elfogadják, értik a párt irányvonalát, képesek egységes nyelven beszélni, és mindennap eleget tenni. Nos, ebben a munkában úgy érzem, igen sok eredményt értünk el, de korántsem mondhatjuk hogy a munkát el is végeztük. Személy szerint is szeretném a tempót gyorsítani, talán ezért vagyok türelmetlen. — A türelmetlenséget milyen vezetői tulajdonságnak tartja? — A túlzott türelmetlenséget helytelenítem. De a határozatlanságot is. Nézze, az élet tempója felgyorsult és azt is elmondhatom, hogy minőségileg is többet kell ma mindenkinek produkálnia, mint korábban. S ehhez alkalmazkodnunk kell. Jobban. kell dolgoznunk, többet 'is és minden helyre a legalkalmasabb embereket kell állítanunk. — önről, mint 'műszaki emberről — hiszen végzettségét tekintve gépészmérnök —. azt tartják, hogy főként a gazdaságpolitikai terület foglalkoztatja. — Hát ebben talán van egy kis túlzás. A pártmunka minden részét egyformán fontosnak tartom, talán a gazdaságpolitikához valamelyest többet értek, s lehet, hogy valamivel többet is foglalkozom vele. De nem azért, mert műszaki végzettségem van. Eger korábban, gondolok itt a felszabadulás előtti időkre iparilag elmaradott város volt. Ma, a lehetőségeihez képest erősen iparosodik de mondjuk meg őszintén, még mindig soka „kóceráj”. Egyik feladatunk az, hogy elképzeléseket alakítsunk ki a fejlesztendő gyárakról, üzemekről, meghatározzuk, hogy melyeket kell szinten tartani, és melyeket kell visszafejleszteni, esetleg megszüntetni. Ezen túlmenően célszerű az is, hogy a munkások oda menjenek dolgozni, ahol a meglevő, nagy értékű gépek kihasználtságát fokozni lehet Mindez azonban nem csupán gazdaságpolitikai téma. Ma már Egerben — éppen az elmondottak miatt — a munkásosztály meghatározó tényező. A városban kimondottan nagyüzemek nincsenek, de az úgynevezett középüzemekben dolgozó munkások öntudata, látóköre is lényegesen más, mint a kisüzemekben dolgozóké. Szeretnénk ha a középüzemek megerősödésével olyan munkásbázis alakulna ki városunkban, amely nem csupán értéket állít elő, hanem egyre nagyobb igényt támaszt a közművelődési, kulturális intézményekkel szemben is. Meggyőződésem, hogy a munkásosztály további erősödése felgyorsítja a város szellemi, tudományos, művészeti életét is. — Az említett területe* ken talán nincs megelégedve a fejlődéssel? — Nem erről van szó. Eger valóban tartalmas kulturális, művészeti hagyományokkal rendelkezik. Ami azonban tegnap elég volt, ma, vagy holnap már nem elég Tehát itt is előbbre kell lépnünk. De ha ennél a témánál tartunk, azért el kelj mondanom, hogy a város értelmiségi rétegétől is aktívabb, cselekvőbb munkát várunk. Néhányuknál még tapasztalható az úgynevezett drukkszemlélet. Ismeri, ha a csapat nyer. akkor „győztünk”, ha veszít, akkor „kikaptak”. De félre a humorral, mindenkitől azt várjuk hogy bent a pályán hajtson, ne a vonalon kívül szurkoljon — sportnyelven megfogalmazva. — Hobbyjaként emlegetik a városépítést, mennyiben igaz ez? — Itt nőttem fel a városban, s azt is elmondhatom hogy amikor gyerekkoromban elolvastam az Egri csillagokat, nagyon megfogott. Nagyon nagyra tartom a város műemléki értékeit, de talán azért, mert a város minden zegét-zugát ismerem, azt is elmondhatom hogy az úgynevezett hóstyákon még ma is rósz. szabb körülmények közt élnek az emberek, mint sole faluban. Éppen ezért szerintem az a helyes, ha megvédjük, ápoljuk a műemlékeket, ugyanakkor a város periférikus részein is kulturált életet biztosítunk az ott lakóknak. Ha lehet mondani, ilyen emberi vonatkozások miatt érdekel a városépítészet, amit igen nagyra tartok. — Tehát a hobby valójában nem is hob by. Egyébként van-e valami kedvenc időtöltése? — Sok minden iránt érdeklődöm, de kimondott hobbym nincs. Érdekelnek a műszaki élet kérdései, sze. retek diafelvételeket készíteni gyűjtöm a minikönyveket és sorolhatnám tovább. Mindezeken kívül kedvenc időtöltésem az olvasás. Főleg az életrajzregényeket, a történelmi tárgyú műveket szeretem. Sajnos, nincs elég időm az olvasásra, amit nagyon sajnálok. És általában azt is sajnálom, hogy a munka során sincs elég idő, ahhoz, hogy egy-egy témakörrel huzamosabb ideig foglalkozzék az ember. A pártmunka nagyon szerteágazó és hozzátehetem, hogy nagyon sokszor sürget az idő. Tehát gyorsan kell cselekedni. _ — Hogyan alakul egy átlagos napja? — Átlagnap nincs, mindegyik más mint az előző. Inkább talán azt mondanám, hogy az embernek nincs ideje sohasem tétlenkedni, bár nem is természetem, mert valamit mindig csinálni kell. Testületi ülésekre kell készülnöm, különböző ügyekben tárgyalni, káderkérdésekkel foglalkozni és sorolhatnám tovább. — Említette, hogy testületi ülésekre kelt készülnie, ön tag-, ja a megyei párt- végrehajtóbizottságnak is. Ez a megbíz zatása mit jelent? — Számomra nagyon sokat. Ezt ne tekintse frázisnak, így is érzem. Mint városi vezetőnek, alkalmai» van éppen a vb-tagság rélvén a megye életét is jobban. közvetlenül megismerni —, akár az ülések, akár a személyes látogatások során. S éppen e megyei kitekintés révén a várost is jobban meg tudom érteni, jobban el tudom helyezni a megye vérkeringésében. Ügy érzem, talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy a megye- székhely fejlődését csak a megye fejlődésével párhuzamosan képzeljük el, egri városi vezetők. — Végezetül engedjen meg még egy, talán banálisnak ható kérdést. Hogy érzi magát? — mint első titkár. — Jól. Egy jól begyakorolt apparátus élére kerültem, amelynek tagjai eddig minden segítséget megadtak a munkámhoz. Azt is el kell mondanom, hogy mind a megyei, mind: a városi vezetőktől biztatást és támogatást kaptam az eddigiek során. Ügy érzem, hogy van értelme a munkámnak. S az értelmes munka jó közérzetet biztosít. Kaposi Levents Anyaság miatt távol RÖVIDESEN jubilál a gyermekgondozási segély, vagy ahogyan gyakran emlegetjük: a „GYES”. Tizedik évfordulójához közeledik az intézmény, amelyet méltán tartunk, a magyar szociálpolitika újításának. Sikeres újításának, mert az első tíz évben csaknem másfél millióan éltek azzal a lehetőséggel, hogy termelőmunkájukat, • foglalkozásukat 3—3 évre az anyai hivatással cseréljék fel. Hogy főfoglalkozásban gyermeket gondozzanak, neveljenek és erre az időre háttérbe szorítsák kereső foglalkozásukat Nagy gond volt életre hívni ezt a három évi félig-meddig fizetéses szabadságot. Akkor is, ha anyagilag nem biztosítja a gondtalan megélhetést, de garantálja a jogfolytonosságot; nemcsak a munkahely fenntartásával, a szolgálati idő beszámítással, hanem a távoliét idejére is biztosított béremeléssel. Ma már magától értetődő, hogy az anya, aki évekre otthon maradt egy — vagy három — gyermekével, visszatérve ugyanazt a bért kapja, mint társai, akik a munkahelyen töltötték ugyanezt az időt. Magától értetődő. Vajon igazságos is? Feltétlenül. Hiszen az anya a legfontosabb társadalmi funkciót tölti be, amikor minden idejét, energáját a gyermek egészségének óvására, szellemének kibontakoztatására fordítja. És ne feledjük, ezért anyagi áldozatot is hoz. A szociális kedvezmény fejében — foglalkozásától fügt en — egy-két ezer forintról mond le havonta. És lemond a részére is fontos közösségi életről, olykor kissé saját szakmai, szellemi fejlődéséről isi EZ UTÖBBI veszély akkor fenyeget, ha a munkahely megszakítja a kapcsolatot az évekre szabadságolt munkatárssal. Ám ez mind ritkábban fordul elő. Sokkal inkább jellemző, hogy meghívják a rendezvényekre, hogy meglátogatják, hogy felkínálják neki a továbbtanulás lehetőségét, és a nem túlságosan bőséges segélykeretből is jut a GYES- en levőnek. A találékonyságnak nemcsak szociális érzés a mozgatója, hanem az a józan megfontolás is, hogy a távollevő munkatárs — amint lehet — az anya szerepe mellett vál lalja eredeti foglalkozását is. Segítenek neki a két hivatás egyeztetésében, gyermeke elhelyezésében, hogy a kínzó létszámhiányt ezáltal is enyhíthessék. Mert erre igen nagy szükség van. Különö-. sen az úgynevezett női pályákon — ápolónők, bölcsődei gondozónők, kereskedelmi dolgozók körében —, ahol a 8—10 százalékot is meghaladja a gyermekgondozási szabadságon levők száma. Gondoljuk csak meg: 10 év alatt másfél millióan vették igénybe, de egyetlen esztendő viszonylatában is több mint negyedmillió asszony munkáját nél- 'külözzük a népgazdaság különböző területeim Nem mindegy tehát, hogyan biztosítják részükrs a visszatérés feltételeit.
