Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-12 / 294. szám
#^^\/S/S/\AAAAA^^^AA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÄAAAAAAAÄAA# fej Ember a szalagon — Az én feladatom az, hogy termeljek. Azért tartanak. Szalagon termeljek. Gyorsabban, többet, jobbat és értékestthetöt. Hol van nekem arra időm, hogy lelkizzek a munkással, meg a szellemét tegyem tisztába, mint valami dajka... Bejön, betanul és két hét múlva termeU mint a pinty. Jobban, mert ugye ki hallott még pintyet szalagon dolgozni — tette hozzá mosolyogva műszaki ismerősöm, akit azért „tartanak”, hogy termeljen, azazhogy: szervezze, irányítsa a munkát... — A munkást! _A munkát. Az élő és a holt munkát. Közgazdaságilag... — De hiszen ez arcnélküliség! — Nem vagyok portréfestő. Műszaki ember vagyok, akinél az ember, mint termelő erő, éppenúgy közgazda- sági tényező, mint az alapanyag, vagy az energia — rázott kezet velem gyorsan búcsúzva, mert rápillantva az órájára, eszébe jutott, hogy várja egy újabb műszaki tanácskozás. Voltaképpen valahol, a dolgok felszínén ismerősömnek igaza is van. A magyar gazdasági élet azért „tartja” őt, hogy szervezze, irányítsa úgy a munkát, hogy az a leghatékonyabb legyen. És ebben a munkás munkaereje, ha nem is az utolsó, mégha az első tényező is, de nem az egyedüli. Közvetlenül nem abban érdekelt, hogy a szalagon lelkiekben gazdag, sokszínű egyéniségű, művelt munkás dolgozzék, hanem abban, hogy minél gyorsabban, minél hamarabb „része legyen” a szalag termelésének. Mélységesen ökonomista szemlélet? Hogy ez voltaképpen a lelki elnyomorodás felé ösztökéli a munkást? Hogy az effajta szemlélet rövid távon lehet hasznos, pontosabban hasznot hozó, de nagyobb távlatokban éppen a korszerű termelés ellenében hat? Ez így igaz és mind igaz. És mégis! A holnap tegnapja a ma — mint a népszerű sláger bölcsessége hirdeti, de könnyen lehet ez a ma a holnapután tegnapelőttje, — ám, ki gondol a gyors szalag mellett erre a holnaputánra? A munkás, a betanított, aki sokszor még az általános iskola felsőbb osztályaival is híján van, miért is gondolna? Két hét, három hét betanulás és évekig nem is éppen fillérekért, minden különösebb erőfeszítés nélkül „szinten” termel. Áll a szalag mellett és tudja, hogy amint a szalag halad, úgy kapja a bérét, s ha a szalag csak annyit áll ebben a hónapban, mint a múlt hónapban, akkor szinte fillérekig tudja számolni a bérét is. Amely nem is mindig kevesebb, hanem néha több is, mint egy-egy szakmunkásé. Ott áll előtte a választás — gondoljunk csak bele — ott a lehetőség: vagy tanul hónapokat, éveket és akkor majd többet is keres, akkor majd élvezni tudja az immár maga választotta munkáját, megértve a nagy összefüggéseiket is... Majd... ! Vagy azonnal oda áll a szalag mellé és máris tisztes summát keres. Mit választ ilyenkor az ember? Különösen mit az olyan ember, akit éppen ezért kellene művelni, hogy megtanuljon választani az élet lehetőségei között ebben is, másban is. Amerre a pillanatnyi hatás, önmaga műveltségi szintje és a vállalati ösztönzés irányítja: a rövid táv irányába. Arra esik a választása. A leggyakrabban! Másnap újra visszatérek a témára, ahogyan véletlenül és szerencsémre összefutunk: ' — De hát, öregem, ez voltaképpen azt jelenti, hogy indirekt módon ugyan, de megakadályozzátok a választást... Voltaképpen ez olyan antidemokratikus dolog, ha jól belegondolsz... Műszaki barátom szájtátva néz rám, azt hiszi, valami bajom van: — Még hogy micsoda? Antidemokratikus?... Ember, értsd meg, hogy senki meg nem tilthatja a tanulást... De azért én nem fogok letérdepelni elé, hogy hagyja ott a szalagot és menjen tanfolyamra... Azok az emberek értéket állítanak elő... Értéket! Amire a népgazdaságnak, nekem, neked, mindenkinek szüksége van... Még hogy antidemokratikus... — méltatlankodott látszólag teljes okkal, ha joggal nem is... — Kérem szépen, én itt igazán jól megvagyok.'.. Szépen is keresek. A munka sem nehéz, még beszélgetni is lehet, kéremszépen... Minek tanuljak tovább? Akkor is dolgoznom kell, ha iskolázottabb lennék... Mindig dolgoznia kell az embernek, kérem — kapott a munkadarab után, amely majdnem tovacsúszott: a szalagon a keze alól. Mindig dolgoznia kell az embernek? Így igaz. Ettől ember az ember. Ám, hogy munkáját milyen szívvel, kedvvel végzi, hogy tudása, műveltsége nyomán hogyan lesz emberarcú a munka, — azért az sem közömbös. Sőt, az a legkevésbé közömbös az ember számára, hogy szeresse munkáját, és a szeretett, szívvel végzett munkával több és jobb, szebb és olcsóbb, mindenkinek kellő hasznos értéket állítson elő. Valóban használati értéket. Mert az ember mégsem egyszerűen „élő munka”, hanem élőlény, aki a munkával lett emberré és a munkát kívánja emberivé tenni. Hát akkor mindenkit el attól a szalagtól? Nem, dehogyis. De mindenkit ösztönözni, hogy emberibb ember, sokszínűbb, tudásban, szakmában jártasabb ember legyen a szalagon innen és szalagon túl. A teljes emberre való törekvés akarata, — ez társadalmunk egyik alapkérdése. És a teljes embert valóban nem lehet szalagszert!en előállítani. Két hét alatt! Ha jól tudom, egyáltalában az ember létrejöttéhez is kilenc fájdalmasan szép hónap kell a természet örökké járó, de mindig változatos szalagján. Hogyan lett Ziegler Gézából Gárdonyi? ■ költő nem lesz. hanem születik... Mennyire igaz az a , latin eredetű mondás, i hiszen érzék, érzékenység, sajátos vi- j láglátás, képalkotó ’ készség, tehetség híján senki sem juthat a Parnasszus ormaira. Az elhivatottság gondolata már zsenge korban felsejlik. A második elemista Gárdonyit a színekben pompázó, ezerarcú sályi tavasz varázsa bűvölte meg. Erre a különös pillanatra, a kísértő ihletre annyi év távolából is frissen emlékezett „Gyönyörűséget éreztem szívemben mondhatnám hangtalan zenét. Megálltam félig lehunyt szemmel és arra gondoltam, hogy a természetnek ezt a szépségét, amely most hat rám, ezt a gyönyörűséget, amit most érzek, ki kellene fejeznem, valami módon meg kellene írnom ... ennek a percnek a mámorát szerettem volna megmenteni az elmúlástól.” Innen vezetett a buktatókkal kitérőkkel tarkított út a dunántúli falusi katedrákon a vidéki, a fővárosi szerkesztőségi szobákon át az első, a valódi írások vérbő, az életből ellesett alakjaiig. " A legizgalmasabb folyamat az alkotóvá érés szakasza. Ennek fordulóiról igen kevés feljegyzést hagytak ránk a magyar és a világirodalom nagyjai. Az egri Mester sajátos kivétel. A budapesti Kálvin téri református gimnázium diákja tizenöt éves korától saját maga által fűzött noteszekbe jegyezte fel mindennapi életének eseményeit, olvasmányait, az őt érdeklő kérdéseket témákat. Méghozzá a krónikaíró pontosságával. Ha a kis méretű füzeteket lapozzuk, bepillanthatunk az egyéniség kialakulásának majd minden mozzanatába. az eszmevilág ko- vácsolódásának műhelytitkaiba. Az eddig még nem publikált anyagot tanulmányozva — az eligazodást a kutató dr. Korompai János, a Dobó István Vármúzeum munkatársa könnyítette meg — ritka élményben lehet részünk: feltérképezhetjük a művésszé érés oly kevesek által ismert, kezdeti időszakát... & A tönkrement fegyvergyáros fiát nem sokra becsülték pesti tanárai. Figyelemre méltó adottságait egyikük sem vette észre. Magyarból például rendszerint elégséges és közepes érdemjegyet kapott Mekkora pedagógiai vakság, hiszen 1878-ban már büszkén írja három négysoros verse elé. JSaját szerzeményem.” A költemények nem remekművek, de poétikushan_ goltságról árulkodnak, szerkesztési, tömörítési érzéket jeleznek. „Fehér hó lepi a vidéket-Fekete bánat a szívemet Akiért fáj, fáj a szívem már régóta sírban pihen.” S mennyire sokoldalú ez a gyerek. Kamasz fejjel ott van a vezető irodalmi fórumok nyilvános rendezvényein. „878, Petőfi társaság ülésein voltam Jan. 13. Február 17-ik. Márcz. 10. Apr. 14. — Kisfaludi társ. Febr. 10.” Most nézzük az általa forgatótt könyvek sokatmondó jegyzékét Jár az akadémiai, az egyetemi könyvtárakba, és szinte falja a természettudományi műveket. Íme néhány kifejező adalék. „Május 11. Soltász: A fü- vészet alapvonalai. — Cornelius Nepos munkáj. Ford. if j. Schifner Gyula — .. .21. Thomé: A növényorsz. természetrajza ... — 27. Fillin- ger: Növényt.. Június 5. Kátai: Növénytan.” Néhány hónap alatt több tucat munkát fut végig, ám az iskolában még természetrajzból sein kap jelest Későbbi érdeklődésének mégis itt lelhetjük csíráját. Nem véletlenül lett a Természettudományi Társulat tagja, a Természet és a Kert című rangos folyóiratok állandó munkatársa. Későbbi írásaiban — ezt bizonyítja például a Kiskerekes nagykerekes című novella — a jelenségek pontos megfigyelésétől eljut a legmagasabb, a költői izekkel is fűszerezett filozófiai általánosításig. Vonzódik a humán ismeretekhez és nem közömbös számára a politika sem. „Képviselőház ülésein voltam 1878-ban: Máj. 18 20, 23, 26. Jún. 15. — Felsőrendi ház. Jún. 15." A notesz egyik mondata arra utal. hogy már ekkor foglalkoztatták a zátonyra futott, a tragikus kimenetelű házasságok. Feljegyzett egy újsághírt „Hősies kovács neje az «reit felvágta azért, hogy férje 900 frt állt Jót Azelőtt a Dunába ugrott, de kifogták.” Furcsa megérzés, mintha saját sorsának megannyi megpróbáltatása rémlett volna fel előtte. S az is érdekes. hogy az egyik oldalon a közismert francia mondásra bukkanunk: „Keresd a nőt!" „Cherhez la famine!" Nem messze tőle a latin szólás: Egy nap se múljon e! olvasás nélkül.., 0. Ziegler Géza abbahagyta gimnáziumi tanulmányait, hiszen apja betegsége miatt egyre kevesebbre futotta a családi jövedelemből. Egerbe jött prepának A filléres gondokkal küszködő tanítójelöltet itt sem kényeztette el Fortuna. Télen fűtetlen albérleti szobákban szorongott és kis pénzéből még a legszükségesebbekre sem futotta. A sályi emléket azonban nem feledte, s írásaival először a Füllentő című élclap Servita utcai szerkesztőségében kopogtatott Próbálko_ zásait megértéssel fogadták, s 1881. május elsején megjelent a Kínos perc című humoreszkje, amelyet már Gádonyi Z. Géza néven írt alá. Mindez nem zavarja magyartanárát, a költőnek is huszadrangú Répássy Jánost, aki a harmadik év első szemeszterében megbuktatja és a sikeres pótvizsgáról is így bocsátja el: — Fiam, tebelőled sosem lesz nagy ember, de a kenyeredet azért csak megkeresed. Ráadásul még ezt is hozzáfűzi a fiatalember német eredetű nevére utalva: — Ziegler csak Ziegler marad. Tévedett. Gárdonyi lett, a magyar nyelv avatott mestere. aki húsz év múlva a megbocsátó tanítvány tiszteletével segédkezett abban, hogy kis tehetségű magiszterének jelentéktelen verseskönyve napvilágot lásson—1 _________& T ermészettudományos tájékozottságát tovább bővíti. Már nemcsak adatokat gyűjt, hanem összefüggéseket keres. Tizennyolc évesen így fogalmaz. „Kik tárgyilagosan és komolyan akarják a geológia, csillagászat, paleontológia (kövülettan), vegytermészet- tan tételeit a bibliával megegyeztetni, ajánltatik Reusch Bibel u. Natur czímű könyve.” Íme az önálló világnézet kialakításának igénye, az a következetes szándék, amely egész életében végigkísérte az írót. Ebből a gyökérből fakadt későbbi vizsgálódásainak megannyi hajtása. Töprengéseire utal titkos naplójának 1918-as bejegyzésében is. „Gondoltam arra, hogy megírom hitvallásom mert az intelligenciának hiányzik egy olyan vallás, amelyben megnyughatik, mert értelme szerint való.” 3" Felvillannak a hétköznapok keserű mozzanatai, foly_ vast találkozunk a pénztel lenség kínzó emlékeivel. „Vettem egy féltuczat ceruzát, ugyan meddig fog tartani.” „Elkéredzkettem Vinczé- tői. Elbocsátott haza. Szept. 27. D. u. 3/4 5-kor indultam haza Fodorral gyalog” Szüleihez ment az Egertől huszonhét kilométerre fekvő Kaiba. Karád. Devecser, Sárvár, Darrony, tanítói pályájának megpróbáltatásokban bővelkedő állomásai. Tulajdonképpen ezekben a községekben találkozott a nyers valósággal. Megismerte a kisemmizettek életét, s kiszolgáltatott pedagógusként azonosult is velük. Devecserbe érkezvén felsóhajt. „Egyenesen a plébánoshoz mentem. Pár szót nyájasan szólt Aztán mesterékhez mentem. Meghíttak. hát, velők ettem, de keveset A fizetés bizony csekély, mert 15 írt-ót kell fizetnem a kosztért, * klV nekem marad is, nem is." Nyomorog de irodalmi ambícióit nem adja feL Nyelveket tanul, későbbi titkosírásának alapelemeit keresi. s érdekli, elbűvöli a nép ízes nyelve. Gyűjti az ízes kifejezéseket „györmököl” = „gyűr” '.Jd ne cseterd az ujjamat = olyankor mondják, amikor valaki más ujját ki akarja tekerni, ficamítani.” Mi más ez. ha nem a későbbi 6tiliszta készülődése jövendő hivatására? Arcokat jegyez meg. gyermekportrékat rögzít emlékezete, falusi hangulatokat raktároz. Elmés szerkezeteken — például vonaton rögzíthető sakktáblán — töri a fejét rajzol, zenét szerez, pedagógiai gondolatokat fogalmaz, tapasztalatait sze_ retné továbbadni. Tudja, ki akar lenni de még nem sejti, miként lehet naggyá. Alakul, megtorpan, forrong, elkeseredik, tépelődik kedvét szegi a sikertelenség de újra meg újra kopogtat a szerkesztőségek ajtaján. Kossuth tönkrement fegyvergyárosának fia, Ziegler Géza elindul azon az úton, amely Gárdonyi számára tartogatja a babért... Pécsi István Gyökerek ...
