Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

A TEJ Kulcskérdés vagy nem kulcskérdés? Korszerű üzem, jobb szolgáltatások Például: Magyarországon a tej nem kulcskérdés. Ügy tűnik a bel_ ső fogyasztásnak igen korlá­tozottak a fejlesztési lehető­ségei. Tejterméket eladni ex­portra pedig egyszerűen le­hetetlen, hiszen Nyugat-Eu- rópa államaiban tejporhe­gyek halmozódnak fel, _ el­adatlanul állnak a hűtőhá­zakban a vagonszámra rúgó vaj tételek, a tejet pedig a túltermelés következtében, egyszerűen kiöntik. A szom­szédos szocialista országok tejtermelése — és -fogyasztá­sa is — fölötte van a mi át­lagunknak. Bulgáriában pél­dául kereken hússzor annyi holsteinfriz — a világ leg­jobb tejelő tehene —találha­tó mint nálunk. 1 A tejtermelésnek gyakor­latilag tehát csak hazai fel­vevőpiaca van. Ha tehát a tejkérdést úgy vizsgáljuk, mint az egyikét a népgazda­sági termelés kérdésének, azt kell mondani, hogy a tej nem kulcskérdés. Ellentétben több mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékkel, amelynek fejében létfontosságú nyers­anyagokat és nemzetgazdasá­gunk számára nélkülözhetet­len cikkeket tudunk besze­rezni. Vagy mégis? Nem iszunk elég tejet Saj. 1 nos. f Akik jártak a skandináv ál­lamokban vagy Dániában, azok számára ismerős a kép. Az éttermekben ebéd után le-lehajtanak egy pohárka te­jet az emberek. Nálunk egy­két fröccsöt. Melyik az egész­ségesebb, alig érdemes vitat, ni, de hát miért éppen ebben a kérdésben lenne abszolút mérvadó a bölcs értelem és az egészség megóvása. Ha va­laki abban a reményben rin­gatja magát hogy majd mi is elérünk egyszer ilyen tömeg., szokást nagyon valószínű, hogy csalódni fog. Évszáza­dos étkezési szokásoknál — már a belső él választású ned­vek is hozzáidomultak — aligha van makacsabb dolog a. világon. Talán a nemzetet alkotó nép legintimebb saját. ’ íjainak egyike. Nem is kell azonban nekünk lemásolni a | svéd asztalt, hanem beépíte- | ni a tejet, és a több tejet a | már meglevő étkezési szoká­sainkba. Hogy vannak és vol_ 1 iák szokásaink, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a csaknem hihetetlen tény, hogy Budapesten a tejfo­gyasztás 1910-ben duplája volt a mainak. Pedig nem ittunk elég tejet akkor sem, mégha Budapest kivétel is volt az országos statisztika alól. f Nem iszunk elég tejet ma sem. Az egy személyre jutó átlagos fogyasztás tejből és tejtermékből 1950-ben 99 ki­logramm volt és tizenöt esz­tendő múlva. 1965-ben, nem hogy növekedett volna ez az átlag, hanem csökkent. Ak­kor egy magyar állampolgár­ra számítva, csaknem 2 ki­logrammal kevesebb tej és tejtermék fogyott el, mint 1950-ben. Ismét tíz esztendő múlva — azaz tavaly — már 125 kilogrammot mutatott ez a statisztikai adat. S bár ab­szolút számban növekedést jelent, még mindig messze le vagyunk maradva — nem az a baj, hogy a fejlett nyu­gat-európai országoktól, ha­nem az. hogy — az egészsé­ges életmódtól, már ami a tej- és tejtermékfogyasztást illeti. Van tehát mit tenni bőven. A tej így már kulcskérdés. Biológiai motor Az élő tejgyár — a tehén — sajnos utánozhatatlan, a legfejlettebb technika szá­mára is. Olyan gép nincs, amely napenergiából és ta­karmányból tejet tudna csi­nálni. A hatékonyság azon­ban a biológiai motornál is döntő tényező, ugyanúgy, mint bármilyen ipari üzem­ben. A magyar tarka állo­mányt azért kellett és kell fokozatosan lecserélni, mivel nem felel meg a mai köve­telményeknek. Az alacsony tejhozamok és a növekvő ta­karmányozási költségek együttes hatásaként a legtöbb gazdaságban ráfizetéses volt a tejtermelés. Elég talán azt megemlíteni, hogy nálunk Heves megyében az év végé­re elérjük a tehenenkénti 2400—2500 literes átlagot, s ez már igen nagy javulást je­lent. Termelőszövetkezeteink szeptember 30-ig kereken há­rommillió literes többletter­melést produkáltak ezzel az emelkedéssel, de változatla­nul ott lebeg a termelők fe­je fölött a hatékonyság kér­dése. Háromezer literes évi átlag alatt ugyanis a tejter­melés ráfizetéses. Van persze olyan gazda, ság, ahol már jócskán lehet a tejről nyereséget lefölözni. Nagyrédén az év végére va­lószínű megközelíti a négy­ezer litert, Tiszanánán ötezer liter közelében alakul ki az egy tehénre jutó átlagos tej­termelés. A szürke számok nagy döL gokat takarnak. Történetesen azt. hogy végre nemcsak el­dőlt a szakmai vita — a ma­gyar tarka-e vagy más —. hanem gyakorlati úton halad előre a hazai viszonyoknak legjobban megfelelő állo­mány kialakítása. Az ötödik ötéves terv 24 százalékos emelkedést tűzött ki a tejtermelésben. Hogy érzékelni lehessen ennek a számnak a valós értékét, hadd említsük meg, hogy az idei, mintegy ötszázalékos tejter­melés-növekedés 70 millió li­terrel több tejet jelentett az idén az országnak. Ezt a többletet még zökkenőmente­sen tudta felvásárolni a fel­dolgozóipar, és örvendetes választékbővítéssel forgalom­ba is hozta. Ha azonban 1980- ra elérjük a 24 százalékos — merész, de egyáltalán nem el­érhetetlen terv — növeke­dést, sem a jelenlegi feldol­gozókapacitás, sem a szállí­tási eszközök mennyisége és minősége nem lesz elegendő, ha nagyon komoly beruházá­sokra nem kerül sor a tej­iparban. Itt bonyolódik a kérdés Ez az a pont, ahol bonyo­lódik a viszonylag egyszerű­en feltehető kérdés. Mi lesz A Taurus Abroncsgyár (elvesz 18. életévüket betöltött férfi és női segédmunkásokat és kiképezi őket gumiipari szakmunkássá. Továbbtanulási lehetőség. Jelentkezés esetén bővebb felvilágosítást ad a gyár Munkaügyi Főosztálya: . 1965. Budapest VIII., Kerepesi űt 17. (a Keleti pályaudvar mellett). Telefon: 342-385. az egri ingatlankezelő Megéri? Nem éri meg? Ezeken a kérdéseken nem sok módjuk van meditálni az ingatlankezelő vállalatoknak, ha javítaniuk kell a lakások elromlott vízvezetékeit, ha hull a vakolat, ha repedez­nek a falak. El kell végezni a munkát, ezért kapják az ál­lami támogatást, ez a felada­tuk. Persze — hallani időn­ként —. ahhoz jó szakembe­rek kellenek, jobbak, mint az új házak építkezésein vagy pedig gépek, okos be­rendezések. Ilyenekre pedig nem mindig futja. Maradnak hát a javítások helyett a ja­vítgatások, a hosszadalmas, fárasztó huzavonák. Ehhez hasonló okok miatt az ingatlankezelőkről vala­hogy mindig a bosszankodó- sok, a panaszok jutnak az eszünkbe. S talán igazunk is van, hiszen láthatjuk, az adott lehetőségek vagy kor­látok között lehet jól is dol­gozni. Példa erre: az egri in­gatlankezelő. Az Egri Ingatlankezelő, -Közvetítő és Lakásberuhá­zó Vállalat az elmúlt öt év alatt igen gyors fejlődéssel „hozzánőtt” a feladataihoz. Legfontosabb teendője a ré­gi lakások teljes vagy rész­leges felújítása, javítása, kar­bantartása. Vagyis éppen olyan munka, amely a legke­vésbé kifizetődő, s kellő szer­vezés híján bizony sok pénz veszhet kárba. A tanácsi támogatást fel­használva jutottak hozzá 42 átmeneti lakáshoz, hogy a felújításokat zavartalanabbul végezhessék, s hozzáfogtak egy új telephely kialakításá­hoz. Mert ebben az ötéves tervben már 178 millió forint értékű javítást, felújítást kell végezniük, s ehhez már a „háttérben” korszerű műhe­lyeknek kell dolgozni. Ez nyilvánvaló, a fejlődés dik­tálta követelmény; ami azon­ban példaként állítható, az a megvalósítás módja. — Tavaly hoztuk létre a karbantartó, felújító és gé­pészeti részlegünket, az idén ezeket összevonva, önálló fő­építésvezetőség alakult a vál­lalatnál. — tájékoztatott Semjén Pál igazgató. A lét­számunk a feladatokhoz iga­zodva. fokozatosan nőtt, most már meghaladja a 360-at, a végleges szám pedig 420 kö­rül lesz. A belvárosban levő szűkös, ósdi telepünkön már nem tudunk mit bővíteni, korszerűsíteni, a városi ta­nács a déli iparterületen je­lölte ki új telephelyünket. 19 millióba került, s itt már azt hiszem, mindent sikerült meg­valósítani, ami a gyors, a jó minőségű javítómunkáinkhoz szükséges. Dobróka Miklós főmérnök­kel végigjártuk az új telep műhelyeit. Nem is illik rá ez a szó: „telephely”. Korszerű, jól felszerelt üzem ez inkább a megyeszékhely déli pere­mén. Eddig, ha elromlott • teherautó, irány a szerviz, s megállt a tudomány, amíg ott ki nem javították. Itt vi­szont á vállalat 13 gépkocsi­ja számára már karbantartó, javítóműhely, garázs épült. Kevesebbet kell állni, folya­matos a karbantartás. Az asztalosüzem eddig egy nyi­tott színben .működött”, aho­vá ilyen táj ban már befújta a havat a szél. Most: korszerű elszívóberendezésekkel felsze­relt, nagyobb teljesítményű fűrész-, gyalugépek dolgoz­nak a zárt műhelyben. Kü­lön kaptak helyet a bádo­gosok, a kovácsok, s mind­ezekhez tágas raktárak tar­toznak, ahol jól rendszerez­ve, a biztonságos munkához elegendő anyagot tarthatnak. A munkakörülmények teh gyökeresen megváltoztak, de az állandóan itt tartózkodó 50—60 dolgozónak vonzóvá teszi a telepet a tágas fürdő, öltöző és étkező is. Termé­szetesen említést érdemel, hogy a kivitelező tanácsi épí­tőipari vállalat jó minőségű munkát hagyott maga után a nemrégiben átadott telepen. A raktárakban már mun­kára készek a javításokat megkönnyítő kisgépek, a 42 méteresre összeszerelhető új felvonó, amely a hosszadal­mas állványozást helyettesí­ti majd. Megfelelő helyre került tehát a pénz, amely­nek jó részét saját maguk gazdálkodtak ki a fejleszté­si támogatás mellett. — Persze még sok mindent kell nekünk itt építeni, hogy azt mondhassuk; készen va­gyunk — fogadott Kiss Im­re, a telep vezetője. — A bontásból származó, még használható anyagok tároló- helyét elő kell készítenünk, újabb kisgépeket kell besze­reznünk, s kialakítunk egy előregyártó üzemrészt is. A habarcsot például innen ké­szen szállítjuk majd a mun­kahelyekre.. Itt az épületek mellett, több mint 4 ezer négyzetméteren sportpálya épül — természetesen első­sorban a fiatalok önkéntes társadalmi munkájával. A régi telep helyén gyors- szolgálati készenléti munka­helyek alakulnak, ahonnan nyomban útnak indíthatók a hibák kijavítására az ügye­letes szakemberek. Itt lesz majd a konyha és ebédlő is. Aminek pedig külön örülni lehet; a vállalatnak ez a ka­pacitást bővítő fejlesztése azt jelenti, hogy kívülről érke­zett megrendeléseket is el­fogadnak lakás javításra, kar­bantartásra. Elsősorban a la­kásszövetkezetekkel kötnek majd megállapodásokat. Hogy milyen áron? — Nem célunk nyereséget elérni ez­zel. persze az állami laká­sok felújítására kapott tá­mogatást sem költhetjük el — mondta az igazgató. — Csak a ráfordítás költsége az, amit felszámolunk... (hekeli) Korszert fzemépületek — biztos „háttér” a munkához (Fotó: (Perl M.) MEGJÖTT A TÉLAPÓ, elment a télapó, és aki jó kislány, jó kisfiú volt, ka” pott annyi mikulásesoma- got, hogy csak győzze kihe" verni a heveny gyomorron­tást. A decemberi ünnep” ség-sorozat kezdetén a na” gyobbacska „kislányok” és „kisfiúk” közül is többnek kijutott a jóból — prému- mok, jutalmak formájában. Ezekből aztán ismételten kiderült, hogy felnőttek is tudnak gyerekesen örülni vagy bánkódni, méghozzá egyenes arányban a bori” ték vastagságával... Hiába, emberek vagyunk, s újfent felfedezzük, hogy vigadni, búsulni — emberi dolog, és a figyelmünket röv idesen az élet újabb ese­ményei fele fordítjuk. És eseményekben ezen a tűdén sem volt hiány: hétfőn megkezdődött az egri járá­si művészeti napok rendez­vénysorozata, s ezen a na* pon fogadtuk a megyénkbe ellátogatott fiatal vietnami újságírók csoportját. Igen jelentősnek tekint­hetjük azt a megyei ta­nácskozást, amely élelmi­szer-termelésünk újabb feladataival foglalkozott. A témáról miniszterhelyet" tes tartott bevezető elő­adást, és több időszerű tennivalóra hívta fel a fi­gyelmet. Különösebb aggodalomra nincs ok ezen a téren sem, és az árvízveszély is el­vonult szép csendesen, így aztán a hét közepén meg­szüntették az árvízvédelmi készültséget. Közvélemé­nyünk természetesen meg­nyugvással értesült erről, hiszen nem is olyan régen, két esztendővel ezelőtt, át­éltünk néhány nagyon ne. héz napot megáradt patak­jaink miatt A SIROKI ASSZONYOK kellemes ajándékot kaptak, igaz, nem a télapótól, ha­nem a Mátravidéki Fém­művektől, illetve a parádi áfész-től: új élelmszer" boltot a Fémművek tubus- gyáregységében. Közben a tél szép csendesen elfoglal­ta állásait, összefüggő bö” takaró borítja a Mátrát és egyre hidegebbek a regge­lek. Felfér a meleg kabát sapka, sál, kesztyű, és mindezt, valamint az egyéb szükséges árucikkeket meg­lehetősen nagy választék, ban kínálja a kereskede­lem. Az elmúlt héten — szer­dán tartotta ez évi utolsó ülését — ezúttal Gyöngyös­patán — a Heves megyei országgyűlési képviselők csoportja. Tájékoztatásu­kon több figyelemre érde­mes megállapítás közül legszívesebben azt jegyez­hetjük meg talán, hogy a termelőszövetkezet jó mun­kájának eredményeként egyre több fiatal tér visz- sza a községbe... Csütörtökön kibővített ülést tartott a megyei párt- bizottság, s ezen a napon ülésezett a Hazafias Nép­front Heves megyei bizott­sága Is — a lakóhelyszépi- tési verseny eredményeiről. E „SZÉP” HÍR meflé egy jó kívánkozik: Boldo­gon ezen a héten avatták fel a társadalmi összefo­gással épült MHSZ-otthont, és jő ütemben halad a község új párt- és tömeg­szervezeti székházénak építése is. Mindkét beru­házás az összefogás szép eredménye, s lehetséges, hogy a példának rövidesen lesznek újabb követői is a megyében. (ku—ti) Mmmm Q 1976. december 12* vasárnap a több tejjel? Persze záró­jelben jegyezzük meg, hogy most még távolról sem fe­nyeget ez a probléma, hiszen jövőre is importálni kell va­jat. Szóval, mi lesz a tö tejjel, amely százmilliós nagy­ságrendekre fog rúgni? Először is a minőségen kell nagyon sokat javítani. A ma­gyar tasakos tej íze, frissesé- ge — éppen a kezelés tech­nológiája miatt — nemcsak a dánétól marad el, hanem a csehszlovákétól is. A tej mi­nőségi ellenőrzése a keres­kedelmi hálózatban alig szer­vezett. A minőség javításé- ' hoz pedig nagyon sok min­den kell. Ha több tej lesz, még több mindenre lesz szükség. A jobb kezelésre, tá. rolásra, hűtésre, feldolgozás­ra, szállításra. Arról van te­hát szó, hogy olyan beruhá­zások tömegére lesz szükség, amely nem termei közvetle­nül új értéket, tehát meg­térülésié áttételes és rendkí­vül hosszú időt vesz igény­be. A fogyasztást azonban másképp magasabb szintre emelni nem lehet A hazai állattartásban na­gyon fontos a tejpor, mint takarmány. Kétségtelen, hogy a hazai gyártású tejpor fon­tos tehertől mentesíti a kül­kereskedelmi mérleget Itt is rendkívül fontos azonban, hogy ne öncélú lánccá zárul­jon a tej feldolgozása tejpor­rá, amely meglehetősen drá­ga takarmány, s így vissza­kerülve az állattenyésztésbe, ön drágító folyamattá erősöd­jön. A több tej termelése lehe­tőséget adna a szociális in­tézkedések kiterjesztésére is. például az iskolatej_ákció ki- szélesítésére — netán ingye­nessé tételére. A több tejtől tehát nem kell félni — egyelőre még kevesebb van, mint kellene. Az igazi veszélyt az jelente­né, ha a vártnál nagyobb mértékben és gyorsabban nö­vekedne a megtermelt tej mennyisége. Valószínű gokan megmoso­lyogják még ezt az aggodal­mat De ne feledkezzünk meg arról, hogy az idei ötszázaié, kot növekedés 70 millió litar. rel több tejet eredményezett. A 34 százalékos növekedés — az egyre javuló takarmányo­zási feltételek és az új fajták termelésbe vonása, ugrássze­rű javulást idézhet elő — azonban a közeljövő nemcsak örvendetes ténye, de nagyon súlyos gondja is lehet Az új esztendő közgazda­sági környezete várhatóan to­vább növeli a tej termelési kedvet Idejében kell min­den kapcsolódó intézkedést megtenni, hogy a tej fehér arannyá váljon és se nyűg. fiá. Mert bármilyen elképzel­hetetlen a mai helyzetben — ha nem tervezünk pontosan és gondosan — egyszer még üyen gonddal is szembeta­lálhatjuk magunkat Szigcthy András

Next

/
Thumbnails
Contents