Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

A HATVANI GALÉRIÁBAN

Rí Sgria Játékszín ígérete Lúdas Matyi, fent a

Magyar tájak II.

Az újságíró is ember — sőt ahogyan mondani szokás, gyarló ember — s épp ezért örömmel veszi, ha a lap hasábjain közreadott javaslatok, elképzelések megértésre találnak, s a megvalósítás útjára lépnek.

Még Agria ’76-ot írtunk, s az egri vár gótikus palotája előtt estéről estére Heltai Gáspár pajzán fabuláinak Magyar dekameron címmel színpadra állított változatán derült a közönség, amikor egy kis közvélemény-kutatást végeztem a színészek körében. Megkérdeztem Bessenyei Ferencet, Ruttkai Évát, Agárdi Gábort, Bánffy Györgyöt, Maros Gábort és másokat is: mit játszanának szívesen az egri várban? S mert a válaszok figyelemre méltók voltak, s találkoztak a krónikás elképzeléseivel — és hiszem, hogy a közönség igényével is — az egri nyári programot összefoglaló értékelésben az elismerés mellett hangot kaptak az újabb ötletek is.

Például

az Egri csillagok!

„Játszani, bemutairk sok mindent lehet, de az bizonyos, hogy az újat akarás, a felfedezés öröméről, az eredetiségről, a hagyomány ápolásáról Égerben nem szabad lemondani.” — biztattuk az Agria Játékszín rendezőit, szervezőit De vajon hol kezdődik, vagy még inkább hol végződik a hagyomány?

„... miért ne lehetne például új formában és átdolgozásban az egri vár színpadára varázsolni a Ludas Matyit, a Szigeti veszedelmet, vagy akár Arany Toldiját? Nem beszélve arról, hogy egy Egerből kiinduló pályázat írásra serkenthetné napjaink íróit is, & új drámák születhetnének talán Tinódiról, Balassiról, Dobóról, az egri várvédőkről. És még mindig ott az Egri csillagok! Gárdonyi nagyszerű regénye is átdolgozható, sőt még zenei élménnyel is gazdagítható — így a közreadott javaslat

Talán érdekli az olvasót egy, a témával kapcsolatos kulisszatitok is. Az elmúlt napokban, amikor Farkas Ferenc Egerben járt, szóba került az Egri csillagok újszerű zenével gazdagított feldolgozása, illetve bemutatása is. A Kossuth-díjas alkotó azonban határozottan nemet mondott a zenére, s ekképp érvelt: — Ha a Gárdonyi-regénnyel kapcsolatban rám gondoltak, akkor nyilván a Csínom Palkó sikere adta az inspirációt. Csakhogy a Csínom Palkó meséből és legendából szőtt történetéhez jól illet a romantikus zene, de Gárdonyi valódi hősökről írt, az Egri csillagok nem mese, hanem valóság, ezért inkább játsz- szák, csak zene nélkül, de hitelesen.

A jövőt tervezgetve felmerült egy érdekesnek ígérkező gondolat is. Annak idején, bár Heves megyéből indult el a kezdeményezés, 1964-ben mégis a szegedi szabadtéri játékokon mutatták be a Vidróczki életét, világát megidéző operát, amelynek szövegét Inoczent Vincze Ernő írta, zenéjét pedig Farkas Ferenc szerezte. A Vidróczki című romantikus népopera visszatérve a megyébe, az Agria rendezvényekre, bizonyára tovább gazdagítaná a nyári műsort.

Szerelmi komédia Balassitól

Romhányi László, az Ag- ria-program művészeti vezetője. a napokban az akcióbizottság elé terjesztette a hosszabb távra szóló tervezetet Az a körülmény, hogy már most, decemberben felkészülnek a jövő nyárra, sőt körvonalazzák a következő esztendők bemutatóit is, eleve a tervszerűség a szervezettség irányába mutat.

1977-ben július 15-től augusztus 15-ig tart az Agria *77 nyári műsora. Az Agria Játékszín két bemutatót ígér. Egy műsorban kerül közönség elé Balassi Bálint Szép magyar komédiája és Fazekas Mihály Lúdas Matyija. Nem marad el az előjáték sem: a Dobó téren, a Borka asszony és György deák című tréfás, oskolai komédia készíti elő a derűs hangulatot.

Hogy Balassi és Fazekas hogyan fér meg egy műsorban, azt csakis a bemutató döntheti el. Annyi bizonyos, hogy a maga nemében mindkét mű jeles alkotás, érdekes, izgalmas és szórakoztató színházi estéket ígér. És remek szerepeket! Mindkét szerző ismerős, s nemcsak szakmai berkekben, hanem a közönség körében is.

Balassi Bálint, Heltai Gáspár kortársa, a magyar reneszánsz költészet Európa rangú képviselője, 1587-ben írta egyetlen drámáját, mégpedig feltehetően éppen egri katonáskodása évében. Egy akkoriban divatos olasz pásztorjátékot dolgozott át Balassi, prózává alakítva a verset, s azon igyekezve, hogy meghonosítson egy új műfajt: a reneszánsz szerelmi komédiát.

A pásztorjátéknak azonban hazánkban nincs korabeli hagyománya és folytatása sem, ezért az egri bemutató dramaturgja, Ne- meskürty István most azon fáradozik, hogy a kor zaklatott világát tükrözze az előadás és megidézze Balassi egyéniségét.

Még inkább a népszerű témák közé tartozik Lúdas Matyi története. Fazekas Mihály 1815-ben írta meg ezt a több ezer éves ván- dorxémát, amelynek első világirodalmi megfogalmazása a Gilgames eposzban található. 1838-ban egy Balogh István nevű színész színpadra alkalmazta Fazekas

várban

művét, sőt még zenét is szereztek hozzá. így született sikerdarab Fazekas

művéből. A későbbiek során Móricz Zsigmond három variációban is átdolgozta a Lúdas Matyit, ám az Agria Játékszín mégis az eredeti — a szakma és a nagyközönség által ismeretlen — 1838-as változatot

mutatja be. Az előadás a magyar színészet egyik izgalmas hőskorát eleveníti fel: a kutatások alapján ugyanis feltételezhető, hogy a fentebb említett Balogh- féle színpadi változatban a színész Petőfi is játszott.

A Lúdas Matyi egri bemutatójához Fekete Sándor ír keret játékot, a zenét Bródy János és Tolcsvay László szerzi, s a Fonográf együttes szólaltatja meg.

Mikófalvi passió

Drámatörténeti emlékeink közül a passiójátékok rendelkeznek a leggazdagabb anyaggal, ugyanakkor eredeti játékfit hazánkban még nem mutattak be a színházak. Mikófalván különösen jelentős hagyományai vannak a passiónak. 1978-ban a várszínház Bakó Ferenc néprajzi kutatásaira támaszkodva egy mikófalvi előadás rekonstruálásával, kívánja megidézni a magyar, illetve a megyei hagyományokat Pogány passió címmel.

1979 nyarán a várszínház ötéves jubileuma alkalmából Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének színpadi változatát láthatja a közönség. A bemutató előkészületeit jelzi az elhatározás, miszerint Eger városa országos drámapályázatot hirdet a regény átdolgozására.

Örömmel adunk hírt e bizalmat és támogatást érdemlő tervekről, amelyeknek művészi megvalósítása a közönség szolgálata -mellett rangra emeli az Agria Játékszínt, de érleli az önálló egri színház gondolatát is.

Márkasz László

A Hatvani Galéria, a Magyar Nemzeti Galériával közös rendezésben két év után másodszor gyűjti egybe a magyar tájképfestés termését és állítja az orsiágos érdeklődés homlokterébe.

Ez a biennálé az első tárlatnak a továbbfejlődése, részben tanulsága, részben eredménye. Sok művész, sok mű szerepel itt — több mint az elsőn — úgyannyira, hogy a Hatvani Galéria nem is tudta egyszerre az alkotásokat paravánra, falra akasztani. Borbély László rendezése ízléssel és kellő érzékenységgel arra törekedett, hogy a művek — éppen tartalmi és s tílu srokonítás révén — kölcsönösen emeljék egymás hatását. Hetven alkotó és az ország minden tájegysége szóhoz jutván Bajától Salgótarjánig, Kaposvártól Nyíregyházáig, bizonyára a tájképfestészet mai teljes magyar mezőnyét láttatja Hatvanban.

A magyar tájképfestészet századvégi-századeleji, hagyományai nyomokban még itt is láthatók. Az Alföld, a tanyavilág romantikus szemlélete még végigvonul egy-egy képen. Ez a Nyugat-Európá. ból nézve egzotikusán érdekes táj, a délibábbal megékesített rónaság. a végtelen síkság, a fehérre meszelt tanyasi falak tövében meghúzódó élet és csendesség, vagy akár viharzás is valóban alkalom a szemlélődő típusnak, a rezzenéstelen világbari ábrázolni az időt, amely így az alkotásban mintha időfelettivé is válna, A forma lebeg előttünk, képzeletünkkel fogjuk vagy fogni szeretnénk ezt a közelünkben megtalálható valóságot Meg is fogadjuk, hogy országjárásunk közben eljutunk májd ide is, de mindig is, továbbra is marad nekünk inkább a város, mint életforma és úticél a Balaton vagy egy kirándulás a hegyekbe. Ha már a Balatont említettük. Bér_ riáth Aurél Balatoni reggelével kezdenénk.' Nemcsak 'a gondolattánsítás okából.- Ebben á képben benne van és uralkodik a festő egyénisége. Beroáth Aurél itt is, mint minden széprózaí írásában, igen szűkszavúan fogalmaz. De nem véletlen a kép aláírása, témája sem. Itt zöldben pompázik a reggel, abban az érdekes sűrűségben, amikor még a nyári nap csak sejteti, hogy kánikula lesz, de a képen látható két ember kellemes hangulatban élvezi a víz közelségét és a fényt, amit így, ebben az. áttetszés- ben sem lehet soha megunni. Erről a képről mindazt elhisszük, amit a művész az alkotás tényével bizonyítani akar: hogy az élmény benne így született meg, hogy ezt így, csakis így akarta megfogalmazni és csak ennyit akart közölni a világgal ez alkalommal, harmóniát, amit nem kívülről teremtett meg neki a természet, hanem ez a kívül is zengő mindenség benne így zendült meg, így alakult ritmussá, harmóniává.

Ha már az egyéniségnél, az egyéni látásmódnál tartunk, más témánál, más stílusban sürget szólásra Borbély Lász. ló Zsámbék című képe. Az a perspektíva, az a fényfüggöny, amit a művész a zsám. béki templom mögé tesz. valami többletet ad a témához; a kicsiny templom, ez az építészeti remeklés tömegében is naggyá emelkedik.

Miháltz Pál két képpel jelentkezik ebben az évben. A Vörös házak Szentendrén kitűnő kompozíció, mi mégis inkább az Utca reggel című alkotás hangulatát szerettük meg. mert ebben a laza sárgában - az előlünk elmenő férfi alakja azt a hajnali, üdeségében is érdekes magányt érzékelteti, amikor még az ember a belső örömével, derűjével van, egyedül maradhat a gondolataival.

Ahogy így sorra vesszük a

•tárlatról szerzett benyomásokat. egyre Inkább érezzük, hogy a képek lelkében mindenütt az alkotók őszinteségét szeretnénk tetten érni. El akarjuk nekik hinni, hogy önmagukat adják egészen és visszayoinihatatlanul, amikor egy-egv figurába, egy-egy táj. . ba belekapaszkodnak. És itt a különbségek is eligazíta- , nak az egyezések mellett. ÍSf-incsenek,,-. ugyan egymás ' mellé téve ezen a tárlaton, de az egyéni látásmód minden különítő jegye ellenére rímelnek egymásra Fejér Csaba Vihar utánja és Miskolc czi László Eső utánja, afrisf sen lezuhogott víz visszatük- rözíetéséveL

OMbMW

1976, december 12., vasárnap

ÖRVÖS

Olyan köd üli a fákat,

hogy látni is alig lehet, legfeljebb tépelődni, álmodozni.

Amikor benyitott, esengetyűzni kezdett az ajtó, hogy figyelmeztesse a cukrászt, vendég érkezett.

De a cukrász nem sietett elő, nyilván a sütőkemencénél foglalatoskodott, s a vendég letette kabátját A három kis asztal egyikéhez ült a sarokasztalhoz, az egyetlen parányi ablak mellé, szemben a tükörrel, óe csodálkozva nézte magát

Ebben a hihetetlenül finom öltözékben alig ismert magára. Egyszínű, szürke öltöny, fehér ing, sötétbarna kockás nyakkendő. Egyetlen szép öltönye, amelyet ma viselt először, tegnap délután hozta meg a szabótól, egyetlen linóm

nyakkendőié iés új, fehér inge.

Ebben a du* nakanyari községben akár valami átutazó holland úrnak is nézhette vol. na bárki, ha felismeri rajta a holland

gyapjú Szövetet de nem ismer ri fel őt magát, két községgel odébbról, egy özvegy műn* kisasszony egyetemista fiit aki volt Fekete oldalszakálla férfiasán futott le arcán, s homlokára fésült haja meg csak nöVelta ezt a hatást Csupa zártság, csupa titokzatosság, csupa ígéret Épp az ellentéte, ami volt ábrándos lélek, aíéle ábrándszövő, ahogy Valéria, hajdani menyasszonya nevezte, (a múlt héten szakítottak).

Valéria pest! lány volt pontosabban budai, és az egyetemen ismerkedtek meg. Hamar beleszeretett a nem hangoskodó, férfias árcú fiatalemberbe, aki olvasottságával kitűnt a népművelőkönyvtáros szakon. De ahogy találkozgattak, g az olvasmányokról áttért a beszélgetés a való életre, Ferenc, a fiú, terveket kezdett szőni. Elhívta s „lányt az Érdért Vállalat telepére, hogy nézzék meg a minta- házakat,, noha a lány nem

akart vidéken lakni, számolják össze, mibe kerül az építési anyag (az édesanyja közelében, Tahitótíalun építik fel majd a házat), elhívta a bútorüzletbe, írják össze, milyen bútordarabokra lesz kezdetben szükségük. És amit kiválasztott, az Valériának is mindig tetszett De nemcsak jó ízléséről győzte meg a lányt hanem különös fantáziájáról is. Egyszer még a Szervita-téri autószalonnál is elábrándozott kicsit és kifejtette, csakis lehajtható ülésű autóra tesznek majd szert, mert így nem kerül pénzbe a szállás, és ennivalót is visznek magukkal, egy termoszban feketekávét megállnak majd valahol az erdőszélen és övék a világ.

— És mit csinálunk az erdőszélen? —• csodálkozott el a lány, akit másfelé vonzottak a vágyai.

— Hát megcsókollak.

— Bolondnak nézel? Az

erdőbe menjek csókolózrú : veled? *

— Nem azért megyünk oda. Járjuk gyalog a vidéket, eszünk, cigarettázunk, és este megcsókollak.

A lány furcsálkodva nézte, de egyszer aztán kiía- ■ kadt:

— Te csak ábrándozol, Feri! Ez mind levegő, amit mondasz. Ha bekerülsz egyetem után egy könyi'tárbci, abból amit keresel ott, még csak egy kosztümöt se veszel nekem, nemhogy házat építesz. És miből veszel autót Egyedül az erdőszél marad, ahol majd mekcsó- marad, ahol majd megcsókolsz., Én mindig azt hittem, hogy többre vágyói.

Hogy tudományos pályára készülsz, esetleg az egyetemre. Mit akarsz egy vidéki könyvtárosi fizetéssel?

— Majd összerakjuk a pénzt.

— De ha nem marad mit

összerakni!

— v Külön is dolgozom.

— Mii?

Erre hamarjában nem tudott válaszolni. Valéria szinte megsajnálta.

— Idefigyelj! Tudom, hogy mindezt szeretnéd, amit eltervezel. De én nem szeretem az üres ábrándozást.

És sima arcbőre megfeszült, barna tekintete megkeményedett s most még jobban tetszett a fiúnak.

— Ne beszélj többé a terveidről! — kérte a lány. — Előbb teremtsd meg a lehetőséget, vagy azon járjon az eszed, hogyan teremted meg, és akkor monäd el nekem élőszóval, ha már a zsebedben van a pénz. Érted?

— Akkor már könnyű! — szaladt ki a fiú száján. — Akkor már nem is olyan jó...

De a lány ezt nem értette, ő pedig nem tudta megmagyarázni.

— Bolond mgy! Ábránd- szövő!

A fiú csak nézte és furcsán elmosolyodott Akkor már megvette a finom szövetet, s átadta a faluban a szabónak. Pedig nehezen i vette. Külön dolgozott meg ' érte, ismerősöknél. Sokat kellett dolgoznia, míg ösz- szejött az ára. Az eljegyzésre akarta felvenni ezt a , ruhát, az anyja vette neki a fehér inget, az elegáns barna nyakkendővel.

fFolytatjuk}

Pataky József: Kőszeg című metszete a hatvani tárlaton.

Kurucz D. István három képe ismerős hangulatot áraszt, a kissé zordnak fes. tett, inkább komor fenségnek láttatott hortobágyi tájak, kai. A Naplemente, a Horto. bágy és a Téli táj szinte ide. hívja a szilaj csikósokat, meg a pusztai fergetegeket

Koszta Rozália érdekes ha. tást kelt azzal a lendületes ívvel, amely a Bárdos hídja Gyulán című képén jelenik meg.

Foth Ernő gobelinterve, a Szombathely, érdekesen fel. fogott tájkép, mint ahogyan az Leítner Sándor A plen-air festő című képe is, noha élénk színfoltjaival egy eh. mosódó arcú férfit örökít meg, a festőt munka közben, amint megközelíti a szabad, ban a témát

Csak ízlelgetjük az alkotá. sokat anélkül, hogy rangsort állítanánk vagy teljességre törekednénk. Batári László, mintha mesélne a tavaszi tájról; Bíró Lajos Hófogója témának is, hangulatnak is eleven.

Czinke Ferene Mészégető álma című sorozata témabra. vúr, bár az álom itt össze, tett jelenséggé lép elő. Csikós András — mindenekelőtt a nemrég elhunyt Holló László — Fodor József, Mózsi Sza„ bó István, Szabados János, Somoskői Ödön, a szűkebb pátriát festi meg, épp úgy, mint Szekeres Emil, aki Zs&- licet és Fonyódot hozza a nézőhöz közelebb. Az egyéni színek nem vitathatók.

Szalay Ferenc Párás alkonya, Patay László kitűnő Madaras tája. Tarái Sándor Emléke — a járom a kép közepében a két fejjel —, Tóth Imre miskolci sorozata hatásos elemei ennek a tárlatA hevesiekről és az egriekről- szólván elmondhatjuk, hogy többüket és több képpel szerettük volna látni Blaskó János Bakonyi búza. földek című képe talán azt bizonyítaná, hogy azokkal a bizonyos „ablakaival”, amelyek annyi talányosságot nyitnak ki és zárnak be. mintha szakításban lenne. Faze„ kas Magdolna Zagyva-partja már Hatvan újszerű kisugárzásának eredményeként látszott jelentkezni. Magyar István Homokbányája határozott kontúrokkal megoldott téma, az útkeresés állapotában. Nagy Ernő Szalapartja megint valami mást hozott, mint amit eddig láttunk tőle. Portréinál mintha elmélyültebb és gondosabb lenne. Seres János Tél című kom. pozícióján a ritmus kiegyensúlyozottabb, határozottabb mint korábbi művein.

Ha Barcsay Jenőt és három grafikáját vagy Lóránt János tusrajzait idézzük befejezésül, az csak azért van. mert ők a könnyebb mozgású technikában jelentkeztek ezúttal.

A tárlatról a néző a-raal zz érzéssel távozik, hogy néhány hagy egyéniség mellett, & derékhad is elmélyülten alkot. Téma ezerféle: a napraforgó és az ipari táj, a nóg. rádi szántóföld éppúgy, mint a Dunántúl, vagy a markoló. vagy Kőszeg, vagy a bókái harangláb. A stílus és az egyéniség értéket teremt és értéket ad át a közösségnek. A népnek, amely adja a művészeket és visszakapja őket alkotásaikban. Ezt most Hat» van dicséretére is mondjuk.

^arkas András