Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-07 / 289. szám

V * Fényes szelek nemzedéke Operett dióhéjban Harminc esztendővel ez­előtt alakult meg a Népi Kollégiumok Országos Szö­vetsége. Egy történelmi pil­lanat és gondolat teremtette meg a lehetőséget, a hívást és a sorsot azoknak a jobbára parasztfiataloknak is, akika vidék mély sarából, de olt- hatatlan tudásszomjjal és szépségvággyal törekedtek a maguk céljait megvalósítani. Ez a szombat délutáni műsor egy új fénynyalábot vetett a korra, amelyet kez­dünk homályosan látni, vagy a felejtés széles lyukú szitáján átereszteni. Hogy mennyire frissen fújtak ezek a fényes szelek, elég utalnunk azokra a vallomá­sokra, amelyek ebben a ri­portokból-beszélgetések- ből összeállított műsorban elhangzottak. A pékinasból és a Viharsarokból szobrász- szá nőtt Kis Nagy András elszántságán épp úgy nagyot lódított, az akkor még bizo­nyára bizarrnak és lekesítő- nek ható ötlet: össze kell gyűjteni ezeket a tehetséges gyerekeket, akármilyen ala­csony képzettséggel, csak az a fő, hogy higgyenek ma­gukban, készségeikben és a magasra törésben. Vecsési Sándor festőmű­vész visszatekintve is azt találja nagyon lényegesnek, hogy találkozhatott és ta­lálkozott a korral, amin nyilvánvalóan azt a forron­gást, azt a minden előző tör­ténelmitől elütő társadalmi akarást érti, amely felfor­gatni készült nálunk az egész világot. Persze ma már higgadtabban és böl­csebben azt tartja értéknek, amit magunk után hagyunk, de idáig harminc esztendő­vel ezelőtti elszánás nélkül' nemigen juthatott volna ma­ga addig. Bencze László és Szabó Iván mintegy százhúsz fia­talnak mutatta-mutogatta a felemelkedés útját. Ahogy Kiss Nagy András kifejezte: annak, aki verset akar írni, meg kell tanulnia a betűket, írni és olvasni tudást kell szereznie. Nem csinált ez a D. Fehér Zsuzsa által veze­tett riportút látványos szám­vetést. Nem tette mérlegre a művészi és az emberi hasz­not, grammra vagy tonnára számítva át az egyéni telje­sítményeket. Ha mégis úgy éreztük, hogy a mérleg po­zitív irányba szökkent — százhúsz kezdőből viszonylag kevesen jutottak a képző- művészeti élet élvonalába, mint Kajári Gyula, Somogyi Árpád, Würtz Adóm, Czinke Ferenc, Mazsaroff Miklós —, akkor annak az az oka. hogy az alapállás, az emberi oldal erkölcsi szilárdságát, a vállalást érezzük ma is pél­damutatónak. Ha Czinke ki tudott — mert ki akart — emelkedni egy nyolcgyerme­kes családból és eljuthatott addig a tiszta látásig, a gyermekmeséknek az édes­anyjától hallott hőseitől a Kos-királyig: a pékinas Kiss Nagy András elérkezett a markáns lovasszobor ágas­kodásáig, akkor nagyon is megérte, hogy ezek az egy­kori vidéki parasztgyerekek több heti élelemmel elindul­tak akár Nagymaros, akár Budapest felé. És erre a tar­tásra, erre a küzdeni aka­rásra példa sok egyéb kö­zött a költő Nagy László, vagy az újságíróvá átnőtt Szemes Piroska is, akik az elkötelezettség igézetében él­nek és dolgoznak ma is. Sza­bó Iván innen nézve nevezte teljes joggal ma is ható ér­vénnyel példamutatónak a népi kollégiumok egykori létét, formai és tartalmi ele­meit. Szombat este új formában próbálkozott a zenével a té­vé. Az Operett dióhéjban — sorozatnak szánják — fél­órás időtartamban adott ke­resztmetszetet Lehár Pa­OMbmM 1876. dgcember 7., kedd csirta című operettjéből. A régi librettót ilyen szűkre csak egy mai és rutinos szakember, Rátonyi Róbert szabhatta át. Azon most ne vitatkozzunk, mi is maradt meg ebből a Lehár-műből így, inkább azt vizsgálhat­nánk, hogy a látvány — ha a tévé ezért is vállalkozott erre máshol már népszerű megoldásra — a tévé által kerti környezetben, ahová aztán kijöhet erősen operett­illatú figuraként Pali bá­csink, aki tesz is, vesz is, amíg minden rendbe jön. Addig is: a színésznő őnagy- sága megérkezik egy szín- padra-műterembe vonszolt autó-utánzattal, amiben kép­zeletbeli szerelést is folytat a művésznő kísérője Aztán van itt még újságíró, né­Nyitott könyv. Bertha Bulcsu: Teimel villa adható látvány, a szemek gyönyörködtetése hogyan is valósul itt meg. Török Ju­liskát festi-festegeti ez a hirtelenül szerelemre lobba­nó festőművész. Látjuk is a festés eredményét és tár­gyát, azaz a szerelemre már igen érett kis falusi fruskát, miközben a dal arról tesz említést, hogy a boldogság a kislányt akkor fogja el, ha az erdőben elbolyong. Vár­nánk is, hogy a szemek gyö­nyörűségére megteljék a képernyő, a szárnyaló dal­lam mellett megszülessék a szemünket erdővel-fénnyel- lombbal éltető látvány! De az operatőr és a rendező er­re nem kapott keretet, így hát megmaradunk a szűkös hány dallam, de a gond, gond marad, ez alatt a fél­óra alatt nem sikerült ele­venné ébreszteni az operet­tet, mert az egész úgy ha­tott, mintha a zenekart és a dallamokat egy nagyon szűk kamrába terelték volna. Szerencsi Éva bájos jelen­ség. Kincses Veronika hang­ja azonban mögötte más ka­rakter, keményebb, mint ez a törékeny kis Juliska, aki mindent el akar hitetni ve­lünk. Persze az is lehet, hogy csak az operettmese avittsá- ga okozta bennünk ezt a csa­lódást. Ha ez így van, akkor rendben is vagyunk, jöhet a sorozat! Farkas András A Magyar Nemzeti Galéria termeiben megnyílt a volt népi kollégista képzőművészek ki­állítása. A kiállítás anyagából: Koszta Amália: Csirketisztítás. Színjátszók bemutatója Egerben Kétévente kerül sor az irodalmi színpadok és szín­játszó csoportok megyei ta­lálkozójára. Egerben, a Me­gyei Művelődési Központ­ban megrendezett bemutatón 11 csoport vett részt. A találkozó első napján, szombaton, hat együttes elő­adására került sor, elsőként a siroki Pöttöm Irodalmi Színpad mutatta be a Ván­dordal című összeállítást, Borics József rendezésében. Az országosan már minősült egri Elektron Színpad ezúttal' a bolgár népköltészet csú- | folódói és mulattatói közül válogatta műsorát, amelyet Virágh Tibor rendezésében élményt nyújtóan adott elő a csoport. Variációk az örök témára, ez volt a címe a Sapphó Irodalmi Színpad előadásának. A Gacsó Kata­lin vezette hevesi csoport el­ső ízben vett részt minősítő versenyen, műsorukat, amely üdítő színfoltja volt a két­napos bemutatónak, a zsűri dicséretesen megfelelt minő­sítésben részesítette. Kivá­lóan megfelelt az egri Pal­las Klub Színjátszó Csoport­ja, amely ugyancsak néhány hónapja alakult, de máris sikert ért el. A Szép magyar komédiát Halmai István ren­dezte. A több mint ötéves múltra visszatekintő gyön­gyösi Anonym Színpad ez­úttal Sarkadi Imre Kőműves Kelemen című drámját dol­gozta fel, • Jónás Zoltán ki­emelkedő rendezésében. A Jankovits Jenő irányította Gyöngyösi Játékszín, Tábo­rin mester csíntevései cím­mel mutatta De vaskos hu­morú vásári komédiáját, amellyel bizonyára sikerrel szerepelnek az országos mi­nősítőn is. Vasárnap a Móra Gyer­mekszínpad játékával kezdő­dött az előadások sora. A rendező Püspöki Győző ez­úttal kevésbé szerencsésen a Kecskefülű király című me­sejátékot állította pódiumra. Igen emlékezetes volt azon­ban az egri Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola írisz Irodalmi Színpadának műsora, amely szépen ki- munkáltan adta elő a Szabó Erzsi című moldvai népbal­ladát. A rendező Bodnár László és az együttes méltán nyert kiváló minősítést. Az Andersen Irodalmi Színpad egy dramatizált Mándy Iván- írással jelentkezett. A most aztán főhet a fejem című jelenetet Szabó Mária taní­totta be. Ezután a Nagyrédei Irodalmi Színpad követke­zett. v Apostol András darab­jának előadásáért dicsérete­sen megfelelt minősítést kap­tak. A rendező: Jankovits Jenő volt. Végül a Czifra Istvánná vezette „Játsszunk együtt’’ színjátszó szakkör produk­ciójával ért véget a kétnapos programsorozat. A káli gye­rekek nagy igyekezettel bir­kóztak L. Feledek: Mindenki királysága című meseparó­diájával. A zsűri elnöki tisztét Gabnai Katalin, a Népmű­velési Intézet munkatársa viselte, tagjai pedig Búzás Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, Ballner Károly, a megyei tanács csoportvezetője, Szí­vós József, a gyöngyösi Járá­si Művelődési Központ igaz­gatója, Czeglédi József, a Borsod megyei Művelődési Központ munkatársa és Tóth Béla, az egri Művelődési Központ igazgatóhelyettese voltak. Mint a zsűri elnöke el­mondta, bár a jelenlegi He­ves megyei színvonal nem jobb és nem rosszabb, mint az országos átlag, bíztató, hogy a tizenegy csoport közt négy lelkes gyermekgárda is jelentkezett. Ök egyébként az úttörők színjátszó feszti­válján kapnak majd minősí­tést. Tanulságos volt a színját­szók kétnapos találkozója, amely bizonyára még izgal­masabb és hangulatosabb lett volna, hogy ha közönség előtt szerepelnek az együt­tesek. .. (N. Zs.) Bár dolgozni csodálatos dolog, holnap mégsem mégy munkába. Ez a fő. Külön­ben ez a nap is ugyanolyan, mint a többi. Ugyanúgy kó­szálnak a felhők az égen, délután ugyanúgy szakad az eső. És ugyanúgy fú j a szél, és a hatalmas zöld fenyők ravaszkásan ingatják a fe­jüket. Holnap azt csinálsz, amit akarsz. Vagy amit nem * akarsz; a te dolgod. Mert holnap vasárnap van. Ha gyerek vagy. ez a nap egyszerűen nagyszerű. Mert süt a nap, szél alig van, és' körös-körül minden olyan, amilyennek te látod. Délelőtt anyukád talán elvisz cuk­rászdába, ahol egyenesen kell ülnöd és azt hallgatnod, hogyan fecsegnek a nénik, akiknek szintén vasárnap van. Sőt még az is lehet, hogy apukád elvisz az állat­kertbe. Százával van ott a teknősbéka, és van egy ele­fánt is. Áz oroszlánok a mancsukat nyújtogatják, a szamarak hangosan ordíta­nak. A jegesmedvének cuk­rot adsz a póni pedig meg- kocsikáztat. Segítesz a mó­kusnak a kerékben forogni, a majomnak jövendőt mon­dasz. Vagy pedig cirkuszba mentek, és nagyokat fogtok nevetni — a bohóc olyan mulatságos, belebotlik miru •Fiatal észt író. Hurok és más elbeszélések című köte­te magyarul is megjelent (Európa, Modern Könyvtár, 1975.). Lapunkban is több el­beszélését közöltük. denbe és hasra esik. Este sajnálni fogod, hogy véget ért a nap és nem volt időd mindenre, amihez kedved lett volna. De annyira elfá­radtál, hogy elalszol, mielőtt anyuka levetkőztetett volna. Álmodban a jegesmedvét lá­tod, amelyik süteményt eszik a cukrászdában min­dennek nekiütközik, nagyo­kat esik — hiszen vasárnap van, és a Vasárnap vidám nap. Ha nagyon fiatal vagy és ő is nagyon fiatal, és ha romlatlan vagy és ö is rom­latlan, és persze ha szerel­mesek vagytok, akkor a vasárnap csodálatos. Reggel­től estig egymást nézitek ámuló szemmel, s nem fóV radtok bele késő éjszakáig, mert nagyon fiatalok vagy­tok. Semmit sem láttok a világból azonkívül, amit látni akartok, bár repülő­szőnyegen szálltok Norvégia és Olaszország fölött és ösz- szegyűrt csokipapírral sze­meteltek’. Párosával él min­den a világon, mint a mág­neses pólusok. A fák kette­sével nőnek, a norvég ha­rangtornyok is kettesével állnak, az olasz hegyek is: a nagyobbik óvja a széltől az alacsonyabbat. Boldog és mámoros a szemetek, és a nap gyorsan elszáll ha nem esik az eső vagy nem vagy­tok éhesek. Házuk kapuja elől, ahol szőnyegetek földet ért, csak éjfél után távozol, mikor már hétfő van. Ha viszont egyedül vagy, és nincs is senkire szüksé­ged a világon akkor a va­sárnap egész elviselhető nap. Gondolatban kimégy a ma­gas hegyekbe, a felhők kö­zé, bolyongsz a fenyvesben, nézegeted' a tobozokat és a vadsóskát, s mindezt abban a m3ggyőződés’-'?n hogy a természetben m ■'den magá­nyos, hogy a növény ma­gában nő, az állat magában él, és az ember is magá­ban. Bár nem szorulsz vi­gasztalásra, ez a meggyőző­dés örömödre szolgál. Hosszú beszélgetést folytatsz hű ba­rátoddal — önmagaddal gu- nyoros bókokat mondsz ne­ki, és ördögien jó kedved! van, hogy senkire nincs szükséged, még más nap­rendszerek kóválygó lelkeire sem. Ha pedig tetszik neked a hangod, malíciózus szelle­mességeket kiáltozol »vissz­hangra kelnek a bércek, az erdőségek és egy magányos fehér felhő. Ugyan miféle társalgásra is lehet szüksé­ged, míg létezik tizenkétsze­res visszhang is a földön, s az Soha nem kezd veled os­toba vitákba. Egész vasárna­podat önmagaddal töltheted, hallgathatod a hajnali ha­rangszót nézheted a patak vázét, s a köveket, melyek útját állják. Senkihez nem keil igazodnod, senki nem zavar. Nyugalom és jótékony magány —- ennyi elégendő is. hogy n. idén egyéb iránt jóindulattal viseltessél. Mö­götted van már pár év. fe­jedben a bölcsesség, a lel­kűdben nyugalom — nem (kell már nyakaskodnod, megbékülhetsz az egész vi­lággal, úgy, ahogy van — magadban. De ha nem vagy gyerek, ha még nem vagy egyedül, de már nem is kettesben, akkor nem tudom, milyen a vasárnapod. Lehet, hogy a feleséged felkel hajnalban és mosni kezd. Akkor te fát vágsz vizet hordasz, ebéd nélkül maradsz, s amikor délután már teregetni viszi­tek ki a ruhát, feleséged fá­radtan és elégedetten moso­lyog. Ha még szereted, ak­kor süt a nap estig, megszá­rad a ruha, s akkor még vasalni kell — késő éjsza­káig. Akkor a vasárnap hét­köznap. De legalább tiszta a ruha. Ám az is lehet, hogy a lakást fested, vagy kár- tyázpl, vagy azt nézed az ablakon keresztül, hogy esik az eső. Vagy valami más munkával vagy elfoglalva reggeltől estig — és kész a vasárnapod! Ha viszont napokon és heteken át utazol, de nem vagy gyerek, nem vagy ma­gányos és nem vagy férje a feleségednek, nem festesz lakást és nem rendezel nagy­mosást — akkor egyszerűen csak utas vagy és minden napod egyforma. Utazgatsz erre-arra, s a világ mozaik­ját az elsuhanó képekből ál­lítod össze. Egyet ide egyet oda, szabadjára ereszted a fantáziádat, és minden csak attól függ, milyen a hangu­latod. Ha utas vagy, nincse­nek naptár szerinti vasár­napjaid. A vasárnapok ben­ned keletkeznek — nagy né­ha. .. És mégis szívesen oda­hagynád a vonatot, odahagy­nád a háztartás gondjait, odahagynád a felhők fölé nyúló hegyeket a fölöttük ragyogó csillagokkal együtt, odahagynád a szerelmesek repülő szőnyegét. Odahagynál mindent, és gyermek lennél. Az oroszlánok odanyújtanák a mancsukat, a szamarak hangosan . ordítoznának. Mindez nevetséges mint a felnőttek élete is: csak gyer­meki nevetésed nehogy rossz .•véget érjen valaha ... Hát így. Holnap vasárnap lesz. Fordította: Z. Vándor Anna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents