Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-07 / 289. szám
Á terlielés eleimedhekílen C7 Nyikolaj 4moszov akadémikus nyilatkozik az egészséges élettormáról Nyikolaj Amoszov sebészprofesszor, az Ukrán Tudományos Akadémia tagja A 63 éves neves agysebész mindennap gyalog megy be a munkahelyére, bár az otthonától jó hat kilométernyire van. A Lenin-díjas tudós, Nyikolaj Amoszov akadémikus magas, nagyon vidám, energikus ember. — Hogyan tudta így megőrizni fizikai frisseségét? Mi a titka? — A nagy fizikai megterhelés. Sokat mozgok. Húsz éve rendszeresen tornászom, az utóbbi négy évben pedig még a futáshoz is kedvet kaptam. Meggyőződésem, hogy feltétlenül szükséges a fizikai megterhelés, minél idősebb valaki, annál inkább. Természetesen nem a terhelés foka á legfontosabb. Ha egy hajlott korú ember hirtelen sokat kezd futni, akkor az infarktus felé szalad'. Fokozatosság és ismét csak fokozatosság kell! Ön . például csak orvosi felügyelet mellett kap injekciókat. Nos, a futás éppen ilyen gyógymód, ami ugyancsak ellenőrzést igényel. — Mi a véleménye az ésszerű táplálkozásról? — Ez külön beszélgetés témája is lehetne, hiszen csak egyéni receptek vannak. Nincs mindenkire egyaránt érvényes előírás, csak ajánlások vannak. Egy embernek naponta legalább 30 deka friss zöldséget, gyümölcsöt kellene fogyasztania. Ez biztosítja a szükséges vitaminokat. Jómagam azt tartom hogy mindegy mit eszik az ember. Ha valaki egészséges, és tartani tudja a normális súlyát, akkor helyesen táplálkozik. Természetesen kár lenne azzal áltatnunk magunkat, hogy tömeges felvilágosító munkával rá lehet szoktatni az embereket az ésszerű étkezésre és a rendszeres testedzésre. Az egyetlen kiút — ha van ilyen — a megfelelő közvélemény, sőt, ha úgy tetszik — divat kialakítása. A skandináv országokban járva sokszor láttam, hogy mennyire elterjedt a sportolás. Péntekenként szinte minden vroslakó előszedi a síléceket, és elindul a hegyekbe. Sokkal kevesebb kövér emberrel is találkoztam, mint másutt. A statisztikák szerint a férfiak Skandináviában 8 évvel a nők pedig 3 évvel tovább élnek mint nálunk. Ez > pedig igen komoly érv. — Térjünk vissza eredeti témánkhoz. Arról már volt szó, hogy az egészséges embert nehéz „ésszerű" életmódra szoktatni. Es ha valaki megbetegszik? — Akkor kézzel fogható veszély fenyegeti egészségét. Szívszorulás, cukorbaj — ezek a táplálkozási rend megbomlásának, a kevés mozgásnak, a stressznek az első veszélyes jelei... Ilyen esetben nagy szerep vár az orvosra. Nyíltan meg kell mondania a betegnek, hogy milyen az egészségi állapota, mi váltotta ki panaszait, mivel járnak a rendellenességek végül pedig minden páciensnek egyéniségére szabott programot, életviteli rendet kell előírnia. Ügy gondolom, hogy az orvostudomány előtt ma az a fontos feladat áll, hogy felelősséget vállaljon a betegek fizikai erőnlétének teljes visszaállításáért. Tudom, nem lehet ezt egyik napról a másikra megoldani, de talán érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy a társadalmi-szociális ellátásra fordított összegeket és az egészségügyi tárca költségvetését össze kellene vonni. Akkor minimálisra csökkenthetnénk az olyan eseteket, hogy a kórház idő előtt kiírja a beteget, mert úgy kedvezőbben alakul a kórházi ágyak kihasználtságának statisztikája. — Ez az egészségügy szervezeti része. Mit emelne ki az orvostudomány feladatai közül? Mondjuk például a szervátültetést? — Az immunológia jelenlegi szintjén egyelőre csak a veseátültetéseknek van jövője. A szövetek összeférhetetlenségének problémáját ma még csak barbár módszerekkel tudjuk megoldani. A beteg szervezet érzékenységét oly mértékben letompítjuk hogy az semmire sem tud reagálni, sem a mikrobákra, sem az idegen szervre... Az immunológusok azt ígérik, hogy ezt a kérdést hamarosan megoldják, s akkor lesz majd jövője a szervátültetéseknek. Erre már ma fel kell készülnünk. Ami pedig konkrétan a szívátültetéseket illeti — meg vagyok győződve arról, hogy a _ jövő a mesterséges szívé. Ügy gondolom, nincs messze a szívprotézisek korszaka. — Egyszer azt kérdezték öntől, van-e lehetőAz újságíró ember, mindannak ellenéré, hogy szükséges rossznak tartják, értékes. Nélküle nincs Észak és Dél távol és közel és Kelet, nélküle nincs piac és üres fazék, nélküle nincs szomjúság, munkanélküliség, vigalom, gyönyör és háború. Az újságíró embernek egy hibája is van amit senki sem bocsát meg neki, mégpedig az, hogy a felsoroltak közül az egyikét sem ő csinálja és az egyiket sem ő találta ki. Fussunk csak végig a történelem lapjain, újságíró még nem csinált háborút, ő csak észrevette hogy van. Az újságíró ember másik nagy hibája, hogy mindenütt OTT van. Egyesek szerint az újságíró ember olyan, mint a piaci légy — szemtelen. Ez nem igaz! Arról van szó csupán, hogy általában az ajtón nem engedik be, így hát kénytelen berepülni, azaz, belépni az ablakon, ezt a tulajdonságát köznyelven úgy nevezzük, hogy jól értesült körök. Mások véleménye szerint az újságíró ember a társadalom szócsöve. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ö mindig csak halkan kiabál, mert nem tudja, hogy éppen ki tartja a szócsöi:et. Ebből a szemszögből nézve kétfajta újságíró embert tartunk nyilván: 1. Számára mindegy, ki mibmn szócsövet tart a szá-' ja elé. 2. Számára nem mindegy, ki milyen szócsövet tart a szája elé. ség az agy átültetésére, hogy életben maradhat-e az agy a testtől elszigetelve. Akkor azt válaszolta, hogy ebben nincs semmi szemfényvesztés, sőt önmaga is vállalkozna ilyen műtétre. Mi erről a véleménye ma? — Ez egyelőre természetesen a fantázia világába tartozik. A tudomány azonban olyan hihetetlen gyorsan fejlődik hogy ma szinte semmire se mondhatjuk ki — ez irreális. — Min. dolgozik jelenleg? — Annak idején, 1963-ban újfajta szívbillentyű alkalmazását javasoltam. A szovjet klinikai gyakorlatban először használtunk olyan mesterséges szívbillentyűt, amelyben az egész billentyűt, az egész gyűrűt szintetikus anyaggal vontuk be. Ennek következtében nem sűrűsödik meg a vér, így nem áll fenn annak a veszélye, hogy a leszakadó vérrög elzárja a véredényeket. Ezzel jelentősen csökkent a trombózis és az embólia veszélye. Azt is mondják hogy az újságíró ember a közvélemény kialakítója. De hogy tévedés ne essék, tisztázzuk: A közvélemény faragja az újságírót. Az újságíró ember ugyanúgy kopik, mint a smirglipapír, ugyanígy tanít, mint a tanító, ugyanúgy őszinte, mint a gyerek, de rossz tulajdonsága, hogy nem szereti, ha játszanak vele ezért sírva fakad, ha játékszernek tartják. És végül: Legyenek elnézőek az újságíró emberrel szemben, ha a saját véleményét megtartja magának! — neki is szabad titkot tartani. II. Az újságíró ember dohányzik, iszik, kártyázik megcsalja a férjét. illetve a fe„A járvány” MOTTÓ: A minap bemutatott új magyar játékfilm, „A járvány” témája a múlt századi felvidéki parasztfelkelés: a koleralázadás. 1831 tavaszán Magyaror- szágon az öregek úgy mondták: csak negyven évvel ezelőtt volt ily jó tavasz. Gergely-napkor már szántani lehetett, Szent György napján a rozs már hegyét mutatta. Az aratás dúsnak ígérkezett. A mezei munkát azonban egy addig sohasem hallott betegségre, a koleraveszélyre hivatkozva, hatósági ren- d'eletek akadályozták. S az egészségügyi zárlat miatt a parasztok nem mehettek aratni behordani. A gabona lábon veszett. Ami a kolerát illeti, e szörnyű betegséget Indiából karavánok hajcsárai hozták Európába. Viszonylag rövid idő alatt földrészünkön a járványnak hatmillió áldozata lett. Magyarországon a gyakori pestisfertőzésnél alkalmazott rendszabályokkal: katonai kordonnal próbálták a ragály terjedését akadályozni. A veszélyeztetett megyékben a hatóságok 40—60 kilométeres határ- szakaszokat zártak le. Tízlépésenként fegyveres őrállók vigyáztak. Az utasítás parancsolta, az eljárásnak oly szigorúnak kell lennie, hogy még az „odarepülő madarakat is lövöldözés vagy más módok által vissza kell tartóztatni”. Az okkal szigorú tilalmak különösen a nyaranta részes munkát vállaló zselléreket sújtották. Megakadályozva, hogy a Felvidékről az Alföldre menjenek és ott aratással szerezzék meg évi kenyerüket. A nincstelenek „tsak nem mint a barmok, páréval s egyéb mezei füvekkel éldegéltek”. A Sze- pességben százak gyökerekkel füvekkel. Abaúj vármegyében korpával, apróra vagdalt sással táplálkoztak. A nagybirtokosok pedig gabonatáraikból uzsora áron adták el vagy kölcsönözték terményeiket éhező jobbágyaiknak. Ezért hamarosan a szegények között híre támadt: „a koleraveszély úri kitalálás, azért, hogy az urak drágábban adhassák el gabonájukat”. A magyar orvosok a kolerabetegséget — és gyógyításának módját -i- nem ismerték. Az országban az idő tájt nyolcmillió ember élt, viszont csupán ötszáz szakképzett doktor volt. Így falusi bírák, bábák, borbélyok, papok kuruzslók, sarlatánok kúráltak. leségét, ha éhes, eszik,, ha álmos, alszik, ha kialudta magát, felébred ha kinyitja a szemét. lát, ha becsukja a szemét nem lát, s mindez azt jelenti, hogy ő is pontosan olyan, mint a többi ember, ezért hát téves róla azt hinni, hogy ő másmilyen. Mert minden embernek, az újságíró embernek is, számtalan hibája van, az érdekesség azonban abban van, hogy az újságírónak más hibái vannak. íme néhány: — a sajtóhiba — az olvasó, — az uborkaszezon, — a szerkesztő. Az újságíró ember szinte semmit sem talál ki. Ő kizárólag tényeket közöl. Ilyen tényeket: — Emelkednek az árak. — Nem csökkennek az árak. L Melenyevszkij (APN—KS) I. VARGA GÉZA: —! és liáífere Az eredmény: félmillió ember betegedett meg kolerában és negyedmillióval végzett a vész. A járvány idején a földesurak többsége, nem törődve a hatósági tilalmakkal, jobbágyait kihajtotta robotolni a majorsági földekre, s a jobbágytelkekről is behordatta a kilenced kévéket az urasági csűrökbe. A parasztnak azonban, hogy földjén a maga hasznára dolgozhasson, élete kockáztatásával kellett az egészségügyi „lineán” átszöknie, hiszen a rendelet előírta, hogy „a közbátorság és boldogság pribékei” kötelessége bárkit fegyverrel visszaverni. S a következmény: negyvenötezer jobbágyparaszt kelt fel, kaszával, kapával, kezdetleges fegyverekkel támadtak az urakra, a megyei tisztesekre s az orvosokra. Először 1831 júliusában a zempléni Szécskeresztúron lázadtak. Az uralkodó a rend helyreállítására 1831. augusztus 18-án ifjabb báró Eötvös Ignác alkancellárt, Sáros megye főispánját, teljhatalommal felruházva, Zemplén, Szepes és Abaúj vármegyék udvari biztosává nevezte ki. Egyidejűleg intézkedett, hogy Eötvösnek „két ezred gyalogkatonaság ágyúkkal, ezekhez megkívánható mindenné- mű készületekkel” álljon rendelkezésére. A katonaság a parasztfelkelést elfojtotta. A megtorlás: a nádor statáriumot engedélyezett, sőt, ahhoz is hozzájárult, hogy rögtönítélő bíráskodással ítélkezzenek azon felkelők felett is, akiket még a statárium kihirdetése előtt fogtak el. 1831. november 8-ig 119 halálos ítéletet hajtottak végre. Négyezer embert kisebb „vétkeiért” ítéltek el. Egy-egy parasztra 80 vesz- szót vagy 70 botot, illetve 60 korbácsot mértek. Fenyí- tettek gyerekeket, aggastyánokat és nőket is.., ... A reformkor vezéralakja Wesselényi Miklós 1831 őszén nyilvánosan így beszélt: „Szomorú elgondolni, hogy a lázadások alapvető oka nem a műveletlen- ség, durvaság, tudatlanság, hanem az „uralkodás”. A járvány törvénytiprásokra volt alkalmas. Az erőszak ideje már eltölt, s nyomás nyugalmat nem szül. Kötelességünk gondosdokni, hogy a békétlenségek gyökerei irtassanak ki”. : László Miklós — Az árakat kiigazították. — Űjabb árkiigazítási kérelmek. Ezek után minden olvasónk világosan látja, hogy az újságíró ember élete mennyire egyhangú. Azt szokták mondani, hogy az újságíró könnyen megélhet, mert a téma az utcán hever. De vigyázzunk! Ha meglátnak az utcán valakit, aki gyakran lehajol és felszed valamit a földröl_ az nem mindig újságíró, az ilyen ember a legtöbb esetben csikkszedő. Ezt csak azért mondtam el, hogy ne essenek tévedésbe. Azt is szokták mondani, hogy az újságíró ember sokkal többet lát a más embereknél. Hát ebben van valami igazság, viszont ez kizárólag az ő baja, mert utána otthon töprenghet, hogy mit írjon meg, azt, amit csak ő látott, vagy pedig azt. amit mindenki látott. Az újságíró ember, kizárólag szakmai okokból, néha kénytelen udvariatlan lenni, ezért ne haragudjanak meg rá, ha leállít az utcán egy csinos hölgyet, és megkérdezi tőle, hogy hány éves, hova megy, mit csinál este és rpeddig. Az újságíró ember egyik legfontosabb kötelessége, hogy kérdezzen, ez viszont nem jelenti azt, hogy aki kérdez, az az újságíró emberek társadalmába tartozik lehet, hogy csak vidéki, és nem tudja, merre van a posta. iOSSÜTh 8.27 Vá'tozó vilikén 8.57 Zenekari muzsika 10.05 lükolarádló 10.35 G’uek: Herkules és Hébe mennyegzűje 11.33 K n nv Egon: Erdő mélyén 11.45 A magyarországi humanizmus korában 12.35 Melódiákoktól 11.00 Az élő n én dal 14.10 Ezeregy délután... 11.50 Éneklő Ifjúság 15.10 Operettek 15.31 Pete Seeger műsorából 15.44 Magyarán szólva... 16.05 Harson a kürtszó! 16.35 ne-rhoven: István király 17.07 Fiatalok Stúdiója 17.30 Liszt Ferenc tantermében 18.00 A Szabó ésalád (Ism.) 18.30 Esti magazin 19.15 Mindenki zeneiskolája 21.00 Gazdasági mini fórum 21.30 Üj nóta felvételeinkből 22.20 Bergt Három zenekari darab 22.42 Meditáció 23.52 A walkür PETŐFI 8.33 Szirmai Albert operettjeiből 9.33 Derűre is derű... 10.00 A zene hullámhosszán 11.55 Látószög 12.00 Népi zene 12.33 Arcképek a lengyel irodalomból 12.50 Két Havdn-trió 33.25 Állatbarátok Ötperce 13.33 Bárdos Lajos kórusaiból 14.00 Kettőtől hatig... 18.00 Barátság slágerexpressz 18.33 Népi zene 19.15 Véleményem szerint 19.30 Csak fiataloknak! 20.33 Finn hangjáték hete 21.11 Miről vallanak a hanglemezkatalógusok? 21.30 A Rádió Dalszínháza 23.42 Kocsár Miklós: Nagyrédei lakodalmas SZOLNOKI RADIO 17.00 Műsorismertetés — Hírek Tina Charles énekel 17.10 Munkásoortré 17.20 Népszerű opera- részletek 17.30 Nők negyedórája 18.00 Aföldi krónika 18.15 A Fonográf együttes ú.1 felvételeiből 18.26 Hírösszefoglaló — Műsorelőzetes MAGSAK 7.59 Tévétorna 8.05 Iskolatévé 13.05 Iskolatévé (Ism.) 17.35 Feltűnés nélkül. . . (Riportfilm) 18.10 Mindenki iskolája 19.20 Tévétorna 19.30 Tv-hítadó 20.00 Századunk (Dok.-film) 21.20 A . Szever” együttes műsora * 21.40 Volt egyszer« egy műsor.. . 1 22.50 Tv-híradó 3. 2. műsor 20.01 A nagy kövek nyomában (NDK táj film) 20.35 Bayreuthi próbák 21.05 Tv-híradó 2. 21.30 Násznép (Tévéfilm) POZSONYI 19.00 Híradó, publicisztika 20.00 Visszaemlékezések 21.40 Híradó 22.00 Hangverseny 22.45 Sajtószemle mozi EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) du. fél 4. fél 6 és 8 órakor Kísértet Lublón Színes magyar film EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) du. fél 4, és este 7 órakor Sivatagban, őserdőben I—II. Színes, szinkronizált lengyel kalandfilm GYÖNGYÖSI PUSKIN: du. fél 4 és háromnegyed 6 órakor Saint Tropezbe költözünk Este 8 órakor Charly GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: du. fél 4 órakor A járvány du. fél 6 és este fél 8 órakor Gawein és a zöld lovag HATVANI VÖRÖS CSILLAG: du. fél 4 és fél G órakor A fekete farkasok üvöltése Este fél 8 órakor Edit Piaf HATVANI KOSSUTH: Két amerikai FÜZESABONY: Foglalkozása riporter
