Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-29 / 307. szám

I I Ez is környezetvédelem Segítenünk kell a termé­szetnek ahhoz, hogy életünk fennmaradhasson Ezt a kis­sé furcsának tű né tételt nem is olyan régóta fogadjuk el Az erre vonatkozó tevékeny­ségünket szoktuk tgy emle­getni : környezetvédelem Ami nem is igaz valójában, mert nem a környezetet véd­jük — ha védjük —, hanem az embert Főként a modern városok­ban kell ezzel a feladatunk* kai törődnünk, aminek szer­teágazó tennivalói közül most csak egyet emelünk ki. MEGGONDOLATLAN ŐSÖK Ha felis rójuk elődeink­nek, hogy nem elég megfon­toltan jártak el a maguk ide­jén olyankor, amikor egy- egy kisebb üzemnek, gyárnak a helyét kijelölték, ezzel nem sokra megyünk. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint az emberi élet legszebb idősza­kával. a fiatalsággal. Amíg van mit herdálni belőle, fity- tyet hányunk mindenre. Amikor már nincs mit elté- kozolni, akkor kezdjük iga­zán emlegetni. Amíg a természet győzte a „harcot” a szennyeződéssel, a korommal, a vegyszerekkel fertőzött vízzel, a kénes füst­tel és minden mással, addig a kisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy önön ma­gunk veszélyeztetettségére gondoljunk. Igyekeztek hát elődeink a kis üzemeket a vá­ros középső részein elhe­lyezni praktikus szempontok szerint. Ne kelljen nagy utat megtenni se embernek, se árunak. Így telepítették pél­dául a város Fő terére a tej­üzemet Gyöngyösön. ' Vele egy fedél alá a Volán köz­pontját és a javítóműhelyeit. Éz utóbbi még mindig ott veri fel az éjszaka csendjét, a turáztatott motorok nagy- zenekari hangversenyét szó­laltatva meg a kakaskukoré­kolás előtti órákban is. A különböző kisebb és nagyobb műhelyeknek egész sora található még ma is' a város legbelső részein. Ha a GELKA vagy a Ramovil szervizrészlegét vesszük, még egy szavunk sem lehet. De akár a kórház, akár a honvédség mosodája: már egészen más. A vastag füstöt okádó szén- tüzelésű kazánokról nem is szólva Ezek is üzemek! PACSIRTA ÉS TARSAI Van humora az emberek­nek. Pacsirta-telep, mond­ták. Ma is így hívják a déli városrésznek azt a csücskét, amely a Róbert Károly utca keleti végén hozzácsatlako­zik a 3-as úthoz Pedig itt már semmi nincs, csak gaz, csak beépítésre váró, elva­dult terület. Olykor mutat­ványos sátrak nőnek ki a dudvák közül, hangosra iga­zított beat-zenét bömböltet- ve a figyelem felkeltésére. Fura egy gépi pacsirta az ilyen képződmény A névadó „dalos madarak” sem voltak sokkal különbek annak idején. Autóbuszok pi­hentek itt meg, szerelők köz­bejöttével újultak meg a me­netrendnek megfelelő órára. Bömbölő motorjaik énekét hasonlította a fanyar humor a pacsirták trilláihoz. Évekig tartó „mérkőzés” folyt a városi tanács és a Volán akkori vezetői között, amíg a pacsirta-telep kiköl­tözött a város szélére, csak a hűlt helyét őrzi azóta is a rohanó évek 6ora. És amj a pacsirta-teleppel kezdődött, esetenként rövidebb idő alatt, megtörtént még néhány üzemmel. így sorakoznak ma már egymás mellett a tej­üzem, a kenyérgyár, az épí­tőipari szövetkezet, az állami építőipari vállalat központi ipari üzeme, az autójavító szövetkezet, a városgondozási üzem — mindenestől —, hogy példájuk nyomán mozgásba lendüljenek a többiek is. A város két legnagyobb ipari üzeme: az Izzó és a ki­térőgyár, már úgy épült meg, hogy tervezői figyelem­mel voltak a környezetvéde­lemre is. Nem a kákán is csomót keresés mondatja ve­lünk: ezeknek a gyáraknak akkora terület kellett, hogy próbáltak volna beljebb te­lepülni 1 JÖNNEK A TÖBBIEK IS A megyei tanács 6/1971. sz. határozatával hagyta jóvá Gyöngyös általános rendezé­si, területfelhasználási ter­vét. Így jelölték ki a déli ré­szeket, a Kenyérgyár u., a Sport u. és a Gyár utca csat­lakozó részeit ipari központ­ként. A IV, ötéves terv során minden olyan üzem megfe­lelő területhez jutott ezen a részen, amelyek az új tele­pük kialakításának minden anyagi feltételét megterem­tették. Nem olcsó mulatság ez: összesen mintegy 250 millió forintot követelt az átgon­dolt ipartelepítés néhány Üzemnél az elmúlt öt év so­rán. És még hátra van a többi Az állami építők nemrég fejezték be az új telephelyük kialakítását. Követi a gabo­nafeldolgozó vállalat, az Agromechanikai Szövetkezet, a honvédségi mosoda. Bővül az autójavító szövetkezeti te­lepe és a Volán is befejezi az évekkel ezelőtt már elkez­dett, akkor egy részfeladatot ellátó építkezését. A sort még nem zárhatjuk le itt. A következő tizenöt év teendőit is összefoglalta a városi tanács végrehajtó bi­zottsága. Néhány közülük: az ingatlankezelő raktártelepe, az ÉPFU részlege, a likőr­ipari vállalat szeszfőzdéje, a . Pepsi Cola üzeme, a pince- gazdaság Jókai és Gorkij ut­cai telepe, a Gyöngyszöv szeszfőzdéje, a sörlerakat a Kőrössy Csorna S. utcában. AMINEK MINDENKI ÖRÜL Több mint egy éve annak, hogy egyre gyakrabban em­legetik Gyöngyösön: megér­kezik a vezetékes gáz. En­nek a hírnek hol felszökött az értéke, hol alábbszállt, attól függően, a közhír mi­lyen dátumban jelölte meg a rég óhajtott pillanatot. A biztatást adó jelek közül a legfrissebb, a TIGÁZ kérte a városi tanács műszaki osz­tályát, jelölje ki a fogadóál­lomás helyét. A déli város­rész ipari övezetére esett a választás a különböző szem­pontok mérlegelése után. Ez már tény, ez már a kez­det jele. A megvalósulás idő­pontja pedig? Még nem vég­leges. Ha jövőre a városi gázvezetékek kiépítésében megfelelő társadalmi segít­ség lesz tapasztalható, akkor az üzemekbe és lakásokba 1978-ban eljuthat a vezeté­kes gáz. * Ez a „gáz-ügy” is jelzi: az élet előre nem látott fordula­tokat hozhat. Ennek ellenére is, kötelességünk a jövőt megfontolt tervekre építeni. Amikor a városi tanács ki­jelölte a déli és a keleti ipar­övezetek helyét, ennek a követelménynek tett eleget. Előrelátását újabb bizonyíték hangsúlyozza. Már most fog­lalkoznak azzal a megoldás­sal, hogy az úgynevezett III. osztályt, tehát az Erdélyi tér környékét is ipari övezetnek minősítsék. Csak ilyen módon lehet korunkban ezen a területen a környezetvédelmet, tehát az embervédelmet megfelelő hatékonysággal biztosítani. G. Molnár Ferenc A Doxa és a Rába Stsiger ALIG NÉHÁNY éve je­lent meg a földeken, és kar­riert csinált. Ma már az ipa­ri és 9 mezőgazdasági szak­emberek egyöntetűen vallják, hogy olyan kiváló konstruk­ció amely a világ bárme­lyik részén kitűnően megáll­ja a helyét A Rába.Steiger traktor szinte példátlan gyorsasággal foglalta el he­lyét a nemzetközi élvonal­ban, bizonyítva a győri Rá. ba-gyár dolgozóinak, vezetői­nek műszaki felkészültségét, talp-aesettségét és bátorsá­gát Igen. a bátorságát is, hi­szen még évtizede sincs, hpgy a magyar traktorgyár­tás csődbe jutott és sokan azt vallották hogy hazánk­ban nem lehet és nem is ér­demes traktort gyártani. Ilyen előzmények után & nem kis nehézségek árán bi­zonyították a győriek, hogy mégis lehet, és nem is akár­milyen erőgépet gyártani ná­lunk is. Az új profil megva­lósításához azonban az ösz­tönzést elsősorban nem ipari, hanem egy mezőgazdasági szakembertől dr. Burgert Róberttól, a Bábolnai Mező- gazdasági Kombinát igazga­tójától kapták ö is azok közt volt akik Horváth Edét. a győri vezérigazgatót arra biztatták, hogy próbálkozzék meg a traktorgyártással is. hiszen, ha sikerül, akkor az ipar és a mezőgazdaság egy­aránt sokat nyer vele. A kö­zelmúltban a rádió mikro­fonja előtt éppen e két or­szágos hírű és elismert szakember beszélgetett arról, hogy napjainkban az ipar és a mezőgazdaság egyre inkább sarkallja egymást a jobb eredmények elérésére, egyre inkább feltételezik és kiesé, gzítik egymást, s ebbő] vég­ső soron az egész népgazda. . ®ág hasznot húz. DE MI EBBEN a különös? — teheti fel bárki a kérdést, hiszen ez így van rendjén. Valóban, látszólag így van ez rendjén. Csak hát nem olyan egyszerű a gyakorlatban az összhangot megteremteni, mert még ma is fellelhető bizonyos szakmai soviniz­mus, ami nehezíti az együtt­működést. Az ipari szakem­berek egy része egy kicsit lekicsinylőén vélekedik a mezőgazdaságnak a népgaz. daságban betöltött szerepé­ről, a mezőgazdasági szak­emberek egy része pedig azt vallja, hogy a hazai adottságokat figyelembe vé­ve elsődlegesen a mezőgaz­daságot ésszerű és célszerű fejleszteni. Maga Horváth Ede el­mondta a rádióriportban, hogy most. amikor rövide­sen megkezdik a korszerű ekék, kiegészítő mezőgazda, sági gépek gyártását, többen feltették neki a kérdést: va­jon csak arra „jók”, hogy ekét gyártsanak? A vezér- igazgató pedig azt válaszolta, hogy ma szinte könnyebb egy korszerű Diesel-motort előállítani, mint egy olyan ekét, ami a Rába-Steiger mö­gé csatolható. A jelenlegi ekék ugyanis nem bírják azt. az óriási megterhelést, amit egy korszerű traktor jelent számukra, szinte szétporlad­nak” a földben, ha a Rába. Steizer. vagy hasonló erőgép a teljes sebességre kapcsol. Pedig a mostani erőgép ló­erőszáma a háromszáz alatt van. de már elkészült az öt­száz lóerős traktor mintapél­dánya is. Ez nemzetközi vi­szonylatban is elismerésre méltó. De vajon a megfelelő me­zőgazdasági háttér nélkül előállíthatna-e a győri gyár ilyen korszerű termékeket? Aligha. Ha a mezőgazdasági nagyüzemeinkben nem ter­jedtek volna el igen nagy ütemben a termelési rend­szerek, akkor ilyen nagy tel­jesítményű gépekre nyilván nem is lenne szükség. De ép­pen a Bábolnai Mezőgazda- sági kombinát úttörő mun­kája nyomán ma már több százezer hektáron termelik rendszerben a kukoricát, a búzát, a cukorrépát és más egyéb növényeket. Nem utol­sósorban a termelési rend­szerek hatására kerültünk a világ élvonalába például a búza, vagy a kukorica ter­melésében. S a talajmunkák­hoz, az egyre nagyobb termés betakarításához mindig na­gyobb és nagyobb teljesítmé­nyű gépekre van szükség. AZ IPAR ÉS A mezőgaz­daság kapcsolatainak egyre szorosabbá válását igen jól érzékeltette Kádár Jánosnak a mezőgazdasági szövetkeze­tek III. kongresszusán el­mondott beszéde. Pártunk első titkára kifejtette, hogy: „A két világháború között a magyar mezőgazdaságban az anyagi ráfordításoknak mind­össze egytizede volt ipari eredetű, jelenleg hozzávető. legesen hatviin százaléka Miközben ez fokozott felada­tokat ró az ivarra, egyre kézzelfoghatóbbá teszi azt a támogatást, amelyet a műn. kásosztály gazdasági tervle„ fen nyújt a parasztságnak." Az immár világszerte ismert szovjet Togliatti-gyárban elké­szült a legújabb Lada-típus, a VAZ 2106, amelyben beépített fejtámla és számos más újítás szolgálja a nagyobb kényelmet és biztonságot. (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) ____ Ú J LADA Tej és „BARÁTSÁG" Mintha már 1978-at ír­nánk! Legalábbis ahogyan belepillant az ember a he- réd—kökényesi Barátság Termelőszövetkezet szarvas­marha-telepének „üzleti fő­könyvébe”, kiderül: egyetlen esztendő alatt ugrásszerűen megnőtt a tehenészet tejho­zama, s nagyon szépen gya­rapodtak a még módjával exportra tenyésztett hízóál­latok Mivel a gazdaság fő törekvése a tejprogrammal függ össze, innen idézünk néhány mindennél beszéde­sebb adatot. Tehénállomá- mányuktól 1976 végéig 450 ezer liter tejet reméltek, az ágazat vezető szakemberei ezzel szemben biztosra ve­szik, hogy a hozam két héten belül meghaladja az 520 ezer litert. Az öt eszten­dős fejlesztési programból ugyanekkor az is kitűnik, hogy az éves tejelési átlagot tekintve elérik a tehenen- kénti 2700 litert, amit jósze- rint csak 1978-ra irányoztak elő. Különben az egész szarvasmarha-tenyésztési ágazatra előrelépés jellemző. Éves szinten 10 millió forint termelési értékre számított a szövetkezet vezetősége, s ezt a mintegy 50 főnyi kis dolgozóhad még kétmillióval toldja meg! Mentesítés, fajta csere A bíztató, szép távlatot ígérő eredmények önkénte­lenül arra késztetik a láto­gatót hogy keresse a titok kulcsát, s okulásként adja A két termelő ágazat te­hát egyre közelebb kerül egymáshoz, újabb és újabb lendületet adva a munkához. A győri Rába-gyár és a bá­bolnaiak együttműködése is erre példa. A bábolnai kombinát Igaz­gatója kedvenc példaként emlegeti, hogy egyszer va­lamelyik afrikai országban találkozott egy néger férfi­val, aki nem tudott sem írni, sem olvasni. De büszkén mutatott a karján levő órá­ra. mondván, hogy az igazi márka: Doxa. Az igazgató azt mondta, hogy szeretné, ha egyre több termékük vál­na olyan márkává, amelyet mindenki ismer. Nos, a Rá­ba-Steiger — éppen az ipar és a mezőgazdaság egymásra gyakorolt pozitív hatására — elindult ezen az úton. Bizo­nyítva, hogy együtt dolgozva, egymást ösztönözve kiváló eredmények születhetnek. Ugyancsak Kádár János mondta el a szövetkezetek kongresszusán: „De hadd je- lentsem ki e fórumon ts nyo­matékosan, hogy nem csők_ ken, sőt, növekszik a mező_ gazdaság jelentősége. Igaz, hogy több és korszerűbb gép. pel és vegyszerrel, de ki­sebb földterületen, kevesebb munkaerővel, több embert kell ellátnia élelemmel, s na­gyok a feladatai az export te­rületén is.” A LAKOSSÁG élelemmel való ellátása, az export te­hát nem csupán mezőgazda, sági feladat. Kellő ioari hát­tér nélkül a mezőgazdaság képtelen egyre többet, egvre jobbat termelni. De össze""’ gással, egymás ösztönzés: — még a vüágszínvonala‘ el lehet érni. Kaposi Levente kézbe mindazoknak, akik szívügyüknek tekintik a mind gazdaságosabb te­nyésztést. így derítettünk fényt mindenekelőtt arra, hogy az Állattenyésztési Felügyelőség által jóváha­gyott fejlesztési program megvalósítása, további sike­re szoros összhangban van a Barátság Termelőszövetkezet szarvasmarha-állomá­nyának gumókor- és brucel- lamentesítésével, továbbá a fokozatos fajtacserén alapul. Mit cselekedtek mindmáig ezen a téren a szövetkeze­tiek? Szigorúan betartva az állategészségügyi szabályo­kat, s nem félve az áldozat­tól, újpusztai tehenészetü­ket, Tamotán levő telepüket egyaránt mentesítették, to­vábbá a fejlesztési terv tel­jes sikere érdekében Gyön- gyösorosziból. Poroszlóról is olyan vemhes üszőket vásá­roltak, amelyek gümőkór- és brucellamentes állományból származnak. Mivel a magyar-tarka gyengébben tejel, s ebből ál­lott a 600 darabot számláló szarvasmarha-állo­mány zöme, a gazdaság fo­lyamatos fajtacsere mellett döntött, éspedig a holstein- friz keresztezésű F—1-es te­hén javára. Az ilyen irányú selejtezés a tomatai telepen történik, s három évet szán­nak a teljes cserének. Korszerűbben tenyészteni! Tavaly óta ez szintén ve­zérelvként lebeg a heréd— kökényesi szövetkezet szak­embereinek a szeme előtt. S a korszerűséget elsősorban az állattartás körülményeinek megváltoztatásán értik. A két esztendő ilyen irányú mérlege egyértelműen pozi­tív, amit tettekkel tudunk igazolni. Az újpusztai tehén­istállót például 100 ezer fo­rintból felújították. Itt 188 jószágot tudnak tartani. Sa­ját építőbrigádjuk kivitelezé­sében ellető elkülönítőt is létesítettek a telepen, csak­nem félmillió forintból. Tamotával korábban nem nagyon lehetett dicsekedni. Most viszont tetszetős, egész­séges a 96 fejőstehenet befo­gadó istálló. Nem sajnálták a pénzt ugyanott egy hagyo­mányos, 50 férőhelyes tehén­szállástól. Továbbá higié­nikus elletővé alakították az egyik régebbi épületet. S tegyük mindehhez: ahogyan Üjpuszta, ugyanúgy bekerít­ve immár Tamota, hogy em­ber, jószág ne fertőzhesse az odatelepített állományt. A mentesítéssel kapcsolatos vizsgá’at egyébként féléven­ként ismétlődik, mindkét he­lyen változatlanul kedvező eredménnyel. Itt jegyezzük meg: a jól tejelő állomány kia'akítása szempontjából nem közöm­bös a növendéküszők neve­lése. E célra a kökényesi Bé­ke-tanyát jelölte ki a veze­tőség, mivel legeltetésre al­kalmas' rét is csatlakozik hozzá. Növény- termesztőkkel együtt Em’f'Viilk már, *>ogy a B; rútság Termelőszövetke­zetben lassan megszűnik a hízómarha-tenyésztés. A há­rom különböző telepen elhe­lyezett üsző- és tehénállo­mány fenntartása, a fejlődés biztosítása még így is gond, S bár ennek kapcsán men­tesítésről, fajtacseréről, épít­kezésről beszéltünk, nem szóltunk a takarmányozásról, ami legalább olyan döntő alapfeltétel, mint a többi közül bármelyik. Része a jó eredménynek, a bővülő tej­hozamnak! Tudván ezt, a szarvasmar­ha-tenyészetben dolgozó szakemberek nyár és ősz fo­lyamán szemmel tartották a takarmánynövények betaka­rítását, s ahol kellett, bele­folytak a munkálatokba. Különösen a 200 hektárnyi lucernára ügyeltek, amely­nek tápértékét — egyebütt szerzett tapasztalatok fel- használásával — jelentősen növelni tudják. Az egyesült termelőszövetkezet állattar­tását segíti 120 hektár rét, legelő, valamint 50 hektár silókukorica, amit időben le­vágtak és kazlaztak Űjpusz- tán. A továbblépés reményé­ben vettek nagy mennnyisé- gű cukorrépaszeletet, s abra­kot az itatásos borjaknak. De ugyanígy a jövőt célozza többféle új takarmányozási eljárás meghonosítása, ami nélkül nem tud maximális eredményt elérni a 3000 hek- táras gazdaság. Megalapozott tery Amikor a Heves megyei Állattenyésztési Felügyelőség jóváhagyta a heréd—köké- nyesiek szarvasmarha-prog­ramját, az ötéves fejlesztési elképzelést, benne 356 teje­lő tehénnel, s 1980-ban egy­millió literes tejhozammal: bőven akadtak tamáskodók. Irrealitást szimatoltak! Most, az első esztendő végén, meg­csappantak a hitetlenek, hi­szen csaknem 20 százalékkal több tej ígérkezik, mint amennyit terveztek. Továb­bá a 200 tejelő tehénből mi­hamar 260 lesz, ha számba vesszük, hogy ellés küszöbén áll öt tucatnyi vemhes üsző. S még akkor hallgattunk a 65 itatásos borjúról, a 186 egy-két éves üszőről, vala­mint arról a 30 vemhes jó­szágról, amit januárban vesz nagyon céltudatosan a Ba­rátság Termelőszövetkezet. Minderre figyelemmel, va­lamint bízva két lelkes, megszállott szakember — Wagner Dénes, Ferencs László — tudásában, úgy véljük, győzni fog a frog- ram. De hogy valóban beváltson minden reményt, sokat kell még tenni. Főleg munkaszer­vezés tekintetében. Elsősor­ban a tehenészeti dolgozók terhén kell könnyíteni, mert az elgondolások sorsa zöm­mel rajtuk múlik. Illendő lenne például a Tejipari Vál­lalat részéről, ha nem saját kényelme szerint ütemezné a tejgyűjtő járatok indítását. Ha még sokáig hajnali 3-kor kell kelniük a fejőgulyások­nak. elfogyanak, s elfogy velük a tej. Akkor ’-''dig mit fw'aroz- nak a válla1 a ti kocsik. % mit dolgoz fel az üzem.. ? MoHvay Győző ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents