Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-29 / 307. szám
Jobb vétel Heves megyében Kossuth Rádió - Solt Alig múlt két éve, "hogy 1974. szeptemberében a Bács megyei Solt község határában lerakták egy ' új kétezer kilo wattos rádióadóállomás alapkövét, s máris készülődhetünk e fontos létesítmény elkészültének meg. ünneplésére, üzembe helyezésére. A szakembereknek valóban jó okuk volt a sietségre, a Kossuth adó műsorsugárzásának megjavítása ugyanis már nem tűrt további halasztást. .Napjainkra az a furcsa helyzet állt elő, hogy az esti órákban az ország területének csupán ötven százalékán hallgatható megfelelő minőnak, minthogy egy minden időben már egy tucat adóállomás zavarta, köztük olyanok is, amelyek vele teljesen azonos hullámsávon — 539-es frekvencián — sugároznak. A szakemberek mindent megtettek hogy az új adó- berendezés műsorszórása a lehető legjobb legyen és hogy jó időre megoldja az ország rádiógondjait Az adóállomás helyét közel hazánk földrajzi középpontjához jelölték ki, sík területen, viszonylag távol a nakihegyen gyalog lehet csak feljutni a torony csúcsára, addig a 6olti adótoronyba egy liftet is beépítettek. Budapestről, a Bródy Sándor utcai központi stúdióból két irányban vezet hangkábel Soltra, de még ha mindkettőt baj érné akkor ig fenntartható az ösz- szeköttetés a vezeték nélküli mikrohullámú lánc révén az adóállomással. Az új év kezdetétől tehát, e több mint 700 millió forintos beruházás jóvoltából, jelentősen megjavulnak a vételi lehetőségek az egész CsíllagszAris mesejáték A garabonciás az egri színházban Az új Kossuth adó vételi területének növekedése 6égben a Kossuth adó középhullámon sugárzott műsora nem beszélve arról, hogy sok helyütt egyáltalán nem is tudják „fogni” az adást. Nem mindig volt ilyen kedvezőtlen a hazai helyzet, hiszen 1949-ben, amikor a lakihegyi adó még csak 135 kilowatt energiával sugárzott, az ország területének 83 százalékán jól lehetett venni a műsorát. - Azóta egyre romlott a helyzet. annak ellenére, hogy 1969-től 300 kilowattos adóberendezés „szórta” a műsort. Megszegett egyezség Az ország önhibáján kívül került ebbe „ kellemetlen helyzetbe. Az történt, hogy az ötvenes években egy-két helyen, a hatvanas évek végétől pedig már szinte futószalagon egyre nagyobb teljesítményű és hatósugarú középhullámú adóberendezésekkel „tűzdelték körül” hazánkat, figyelmen kívül hagyva az előírásokat. Ezek azután persze rendkívüli mértékben zavarták a lakihegyi adó műsorsugárzását, illetve annak vételét. Mindennek az volt az előzménye, hogy egy 1948- ban tartott nemzetközi konferencián megállapodás született, hogy az egyes európai országok melyik hullámhosszon mekkora teljesítményű rádióadókat működtethetnek. összesen 288— 1 kilowattnál nagyobb teljesítményű — adóállomás üzembe helyezését engedélyezték. Nos kevesen tartották tiszteletben e megállapodást, így 1970-ben az engedélyezett 288 helyett már több mint ezer (!) középhullámú adóberendezés működött Európában. Megnyerjük-e az „étercsatát” ? Ezek után igazán nein volt más választása hazánkQJ/éWríji 1876. december 29., szerű’ gyobb települések zavaró hatásától. Minden jel arra mutat, hogy sikerül megnyernünk az „éterhábo- eddiginél nagyobb teljesítményű adóállomást építsen. Meg kellett tenni, hiszen a lakihegyi adást a legutóbbi rút” és az ország területének 80 százalékán a nap minden szakában kifogástalan lesz a műsorvétel (az árnyékolt, zavart területeken URH-adólánc kiépítésével javítják majd meg a műsorvételt). Az új adó kétezer kilowattos (kétszer ezer kilowattos) teljesítménye a lehetőségek felső határának közelében van (üzemeltetéséhez annyi villamos áramra van szükség, amennyire egy 20 ezer lakosú városnak). Ilyen teljesítményű adókat még a Szovjetunióban sem gyártottak, ezt a típust a mi kívánságunknak megfelelően fejlesztették ki és állították elő. A háromszéz méteres „tű” Az új solti adótorony sok mindenben eltér a „dicső elődtől”, lakihegyi társától. Mindenekelőtt abban, hogy nem középen kiszélesedő, szivar formájú, hanem egyenletes háromszög keresztmetszetű, 6,25 méteres elemekből összeállítva tör az ég felé csaknem 300 méter magasra (299,5 méter a magassága, szemben a lakihegyi torony 314 méteres magasságával). E sokkal előnyösebb „tű” formával.és az építéshez nagyobb szilárdságú acél felhasználásával elérték, hogy a torony „csak” 150 tonna súlyú, míg a lakihegyi óriás 230 tonnás -A solti adótorony stabilitását 9 db vastag acélsodrony kötéllel teremtették meg úgy, hogy még a 200 km/óra körüli sebességű széllökéseket i« kibírja, és az esetleges földmozgások nak is ellenálljon. Egy hat méter mély és hat méter széles betonpiramis szolgál a torony alapjául. Míg Ka-’ országban. Persze annak is nagy hasznát látjuk majd, hogy egész Európa területén jól fogható lesz a Kossuth rádió adása, még a legjobban zavart esti órákban is. Remélhetőleg a közeljövőben nem építenek a közelünkben még ennél is nagyobb adóállomást... Mi kell egy jó mesejátékhoz? Elsősorban természetesen mesebeli figurák, esetleg királyok és királynők, valamint királylányok, aztán egy furfanggal, becsülettel fölfegyverkezett tisztaszívű szegénylegény, jó, ha van egy mókás udvari bolond és néhány gonosz udvari léhűtó is. És persze kell egy bűvös-bájos, mulatságos történet. Benedek András meseda- rabjábó), A garabonciásból —, amelyet karácsony másnapján mutatott be az egri Gárdonyi Géza Színház — első pillantásra úgy tűnik, nem hiányzik semmi 6em. Hiszen van két pompás birodalom: az egyik Bur- kisztánia a másik afféle há- zisárkányszerű nők országa, Angéla. Van gonosz királynő és gonosz király, a megfelelő „személyzettel”, akad árva többször is elrabolható királylány, és a főhős persze a tizenhárom iskolát kitanult szegény garabonciás diák. Am valamiképpen a mese mégsem válik igazán mesévé. Mert ha a főhős (a mesetörvényekkel ellentétben) nem a jóért, az igazért száll harcba a darab elején hanem lopni indul, mert ha a főszereplő diák kétszer is csúful becsapja szerelmesét és cserben hagyja barátját, mert ha a hősnő toppantva követeik hogy őt ne csak maga-magáért becsüljék,’ hanem rangjáért is, mert ha nem esze okán lesz a garabonciás diákból király, akkor nehéz elfogadni azt a tősgyökeres mesebeli mondandót, hogy a tudás á legfőbb hatalom, vagy hogy a tiszta szív minden akadályon győz. És mindezen nem sokat segít a varázslámpa, amelynek csudálatos lehetőségei (tudniillik, hogy minden falon átvilágít) alig-alig van. nak kihasználva, s a csuda hinta sem ugyanez okból. Még szerencse, hogy legalább mindkettő igen látványosan szikrázik... A gyerekek persze végigAz árva királylány, Bús Erika, és a garabonciás, Matus György kacagják „ darabot. Nem a vérszegény történetet, sután igazolt tanulságaival. Nem! A gyerekek, a kétévesek és a tizenkét évesek is a színészek kedves, kellemes játékát, igazi komédiázását élvezik! Varga Gyuláét, aki Burkaként mulatságos fintoraival a megírtnál is esze- fiityebb. Csapó Jánosét, aki mint Tücsök udvari bolond, hatalmas lelkesedéssel esik időnként hasra és még nagyobbal gáncsol ei másokat. Aztán ott a garabonoiás diák, Tika, Matus György, aki szemmel láthatóan maga Is jól szórakozik leány álruhájában vagy a két ostoba tanácsos, M. Szilágyi hajós és Somló István, akiket folyton lehurrognak a gyerekek- Máthé Éva. Igazi népmeséi figurát formázott Anyoból. Bús Erikához jól illik „ királylányi szerepkör, Györváry János illúzió- keltően öreg és koldus. Be kiváló szórakozást nyújtott a morcos, kardos Moróza- ként Lenkey Edit, a villogó tekintetű amazonként Máthé Eta és a gügye Böhöncként Bősze Péter. A rendező. Sallós Gábor engedi a színészeket „rájátszani” a darabra, s így sikerül valóban minden lehetőséget ki is aknázni. Ezt segíti a tetszetős színpadi díszlet és lierédi Éva muzsikája is. Végül is a mesejátékból inkább csak a játék maradt, de az csillagszórós, igazi karácsonyi. Németi Zsuzsa V. Csernyikov: Ismerlek, szép maszk! Amikor Hja Mihajlovics felrakta óriási tollal díszített kalapját, a Spanyol Grand öltözékének legszebb díszét („Mintha volnának angol grandok is!” — morfondírozott magában), egész lényéből rögvest valami fennhéjázás áradt, amely nejéből, Anna Petrovnából aggodalmat váltott kl — Aztán nehogy valami ostobaságot fecsegj a bálon — mondta — válogasd meg, ki előtt mit beszélsz... — De hiszen azt sem tudom, kit takar az álarc! — Pedig tudhatnád: a Medve maga Iván Iváno- vics, a helyettese a Farkas, a főmérnök a Róka, a főkönyvelő pedig a Vakond. Persze arról a méregkeverő Zamurzajevről, aki folyton keresztezi az utadat, nyugodtan elcseveghetsz mindegyikükkel. Apropó, Zamurzajev Harlekinnek van öltözve. A bálteremben nagy volt a zsivaj, 6zínes konfetti kavargóit a levegőben, száraz szerpentinkígyók tekeredtek Ilja Mihajlovics vállára, beleakadtak a fülébe és kellemetlenül zizegtek minden fejmozdulatára. Pedig ez igen fontos mozdulat volt. Először is azt kellett megállapítania, hol van a Harlekin. .Aha ott, és máris a Medve körül nyüzsög az a talpnyaló... — Hörpintünk valamit? — bökött á büfé felé egy süllőnek maszkírozott férfi. — Hozzám, a halhoz ez kimondottan illik. Hanem azt tudod-e, barátom, hogyan ittak a grandok? , — Nem — felelte zavartan Hja Mihajlovics. — No gyerünk! („Legalább szerzek egy kis kurázsit ez hasznára lesz az ügynek!”) — Hiába vagy te süllő mondta úgy a harmadik féldeci után, amikor léfelé ballagtak a lépcsőn az emeleti büféből —, sekély vízben úszkálsz. Arról például tud6z_e, hogy a trösztünk majdnem elúsztatta az évi tervet?... Nini. éppen itt van a főmérnökünk, kérdezzük meg tőle mi erről a véleménye. Azt hiszem, ő a Medve. Helló, mackó., szabad egy pillanatra? A kollégával éppen arszen ez Iván Ivánovics! Persze ő a Medve! Ó, én szamár, mindent össze zagy- váltam...” — öt perc múlva visszajövök, akkor majd folytatjuk a beszélgetést —: mondta olyan hangon, amelytől még Anna Petrovna is megrémült volna. Ennél többre nem is telt a magabiztosságából, úgy lépett a folyosóra, mint egy holdkóros. A hátsó bejáratnál a tűzoltó bóbiskolt Ilja Mihaj- lovicsnak ragyogó ötlete támadt!... Castilia Aragon és Sevilla egyetlen grandja sem kérlelte még olyan szenvedélyesen a megközelíthetetlen donnát, hogy vegye le a ról beszélgetünk, hogyan égtünk le az Idén ... — Honnan jöttek maguk tulajdonképpen? — kérdezte a Medve kínosan hosszú hallgatás után. — Onnan felülről — mutatott, dija Mihajlovics felfelé az emeletre. — Ahá, világos —mondta csüggedten a Medve. — Mint az adott intézmény vezetője. .. Ilja Mihajlovicsot kiverte á hideg veríték Még „ fülére tekeredett száraz szerpentin is átnedvesedett, abbamaradt a zizegés. „De hiköpenyét, mint ahogyan Hja Mihajlovics könyörgött a tűzoltónak: cseréljék el a ruhájukat... — ...Igaza volt — lépett oda a Medve a Grandhoz (Immár az átöltözött tűzoltóhoz), aki a villamos kapcsolótábla körül matatott —, valóban volt egy kis leégés ... — Rögtön megéreztem, mert jó a szimatom bár biztosan nem tudtam — he- herészett a Grand. — Aztán odafent honnan tudják? — mutatott felfelé a MedveA Grand rá 6e nézve válaszolta: — Vannak bizonyos jelek: ha füstölni kezű egy kicsit, mi már tudjuk, hogy baj-van! A Róka haladt el mellettük, cigarettáját elrejtve óvatosan a tenyerébe fújta a füstöt. — Mindent látok, Róka koma — sziszegte utána s Grand vészjósló hangon. A Medve összerezzent: — Hadd mutassam be önnek a főmérnökünket, Pat- rikejev elvtársat. — A Medve a Grand háta mögött észrevétlenül felfelé bökött az ujjavai amikor a Róka odalepett hozzájuk. — Engem nem érdekék hogy fő vagy nem fő — szorította meg a Grand mérgesen Patrikejev kezét —, rögtön észreveszem, ha valaki szabálytalanságot követ el. — Csak azért nem tartottuk be a technológiai előírásokat — mentegetőzött Patrikejev —, hogy időben hozni tudjuk a tervet Hanem Iván Ivano- vics, maga is hibás... — Hát igen, nem tagadom, nem ügyeltünk eléggé az előírásokra ... — Bizony, nagyon kell vigyázni, könnyen rossz vége lehet a dolognak — bólogatott a Grand. — Ha jövőre is előfordul... — Ki van zárva — fo- gadkozott a Medve. — Patrikejev elvtárssal személyesen ellenőrzünk mindent ... Maga mit ténfereg itt?! — bődült a tűzoltó- ruhás férfira, aki félénken rángatta a kabátja ujját. — Mit zaklat?... Menjen Zamurzajev elvtárshoz, ha akar valamit nekem fontos tárgyalásom van — ta~ szigálta Ilja Mihajlovicsot a Harlekin felé. Ilja Mihajlovics kárörven- dően mosolyogva kezdte kioktatni Zamurzajevet a tűs- rendészeti előírásokról. Oroszból fordította: Zahemszky t ■ássHt
