Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-29 / 307. szám

1 <edd esti külpolitikai kommentárunk: | Menekülés a zsákutcába Pretoriában még folynak a fok városi zavargások ;j nyomán kezdődött tárgyalások az apartheid-rezsim j; „erős emberei”, Krueger rendőrminiszter és Van Den Bergh, a Boss nevű titkosszolgála- főnöke között 1; Aligha jóslás, ha azt állítjuk, hogy az elnyomás két s szakembere ismét csak az erőszak fogalmaiban gon- \ doikodik, és nem sokat törődik a lényeggel: azzál. s hogy a dél-afrikai Sowetóban elindult folyamat im > már állandósult és ahhoz, hogy véget érjen, az okot s a fajüldözés gyakorlatát kellene fplülvizsgálni. A rezsim „kisöccsénél”, a rhodésiai fehértelepe- | seknél ugyancsak a megszokott hangok hallatszanak: < az elnyomottak kétségbeesésének, haragjának kiáltá- > sai. Miután Ian Smith miniszterelnök egy jottányit < sem hajlandó engedni holmi észérveknek, és ezzel S már-már nyugati támogatóit is kifejezetten idegesíti, < a világsajtó joggal ír a genfi Rhodesia-konferencia > zsákutcájáról.. ? Érthető, hogy a közeli múltban megnövekvő, $ majd most ismét halványuló remények egyfajta po- | litikai sokkot okoztak Rhodesia tömegeiben. Tízez- S rek érezték úgy, a rendelkezésükre álló — korláto- ? zott számú és veszélyes — eszközökkel is nyomást s kell gyakorolniuk rabtartóikra. Pontosan ezt tették. | Salisburyben, a fővárosban ennek az elhatáro • s zásnak az egyik legfontosabb megnyilvánulása a köz- | lekedési dolgozók politikai tömegsztrájkja volt. A s fekete buszvezetők, kalauzok, garázsmesterek harcos | elszántságát bizonyítja, hogy habár többségükben s mélyen vallásos emberek *—, vállalták, hogy a sze- ? retet ünnepét a gyűlölet elleni harc jegyében Smithék s börtöneiben töltsék. > A rendszer az elkerülhetetlen véget afféle „előre | meneküléssel” igyekszik feltartóztatni csapkod befe- \ lé és ugyanezt teszi kifelé is: Botswana határterü- < létéi ellen megkezdte, a szomszédos Mozambik ellen > pedig tovább folytatja terrortámadásait. Ilyen körül- < menyek között több mint érthető a mozambiki kor- > mány nyilatkozata: Maputo nem fog habozni, hogy < szükség esetén — magyarul: ha „a fehér bástyák” > belehajszolják — barátai segítségét kérje, „függetle- < nül attól, mit gondol majd erről az ellenség”. > Angola esetében már bebizonyosodott, hogy az ‘ ellenség mit gondol erről. De az is, hogy ez a segít- ? ség az antikolonialista erők győzelméhez vezetett egy 5 életre-halálra menő önvédelmi harcban. > ^VVVVV\\\iVW^Mó/VVMöóAMAA/WWWAAAM/VWWWiőóA^W/W\/W Hírek Közel-Keletről Tíz kiló heroin Rómában KAIRO: Szelim Al-Hossz libanoni miniszterelnök kedden 48 órás látogatásra Kairóba ér­kezett. A repülőtéren Mam- duh Szalem egyiptomi mi­niszterelnök fogadta. Al- Hossz az egyiptomi főváros­ban megbeszéléseket folytat az ország vezetőivel, így Szadat elnökkel is, elsősor­ban a rijadi és a kairói arab csúcsértekezleten hozott ha­tározatok végrehajtásának kérdéseiről. LONDON: A Reuter-iroda Tel Avivból keltezett híradása szerint Nahum Goldman, a Zsidó Vi­lágkongresszus elnöke, aki Washingtonból érkezett Iz­raelbe, kijelentette, hogy az Egyiptomi Arab Köztársaság egyesült államokbeli nagy- követségén keresztül kontak­tus-felvétel folyik azzal a céllal, hogy megszervezzék Szadat elnök és „zsidó veze­tők egy csoportjának” talál­kozóját. Goldman elmondot­ta, hogy „szoros kapcsolat­ban” áll Egyiptom washing­toni nagykövetével, aki fel­hatalmazást kapott Szadattól a találkozó megszervezésének előkészítésére. Goldman hoz­zátette: Rabin izraeli mi­niszterelnök teljes mérték­ben tájékozott a „Szadattal létrejött kontaktusainkról”. BEJKOT: Palesztin forrásokból azt jelentették, hogy kedden a hajnali órákban a Bejruttól délre fekvő menekülttábo­rokban összetűzésekre került sor rivális Palesztinái szer­vezetek között. Az idézett források szerint az inciden­sek nem voltak jelentősek. A francia hírügynökség bejrúti jól tájékozott forrá­sokra hivatkozva azt jelen­tette, hogy a palesztinaiak észak-libanoni táboraikból megkezdték nehézfegyvereik és hadianyagaik tömeges el­szállítását Dél-Libanonba, az izraeli határ közelében elte­rülő hegyvidékre. DAMASZKUSZ: Az Izrael által megszállt gazai övezetben immár 16 napja folytat éhségsztrájkot mintegy 450 arab polgár, akiket az izraeli hatóságok „biztonsági okokból” őrizet­be vettek. A sztrájkkal fog­va tartásuk embertelen kö­rülményei ellen tiltakoznak. Róma nemzetközi repülőterén az olasz vámhatóságok tíz kilogramm heroint találtak három malaysiai utasnál. A ha- tóságok szerint a Bangkokból Amszterdamba szállított ká* bítószer értéke 1,8 millió dollár. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) 19 hónapos kényszerszünet után megérkezett a bejrúti ki­kötőbe az. első tengeri szállítmány. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Hua Kuo-feng a párt átszervezéséről A Kínai Kommunista Párt elnöke december 25-én azt is értésre adta, hogy hamaro­san az egész párt- és állam- gépezetet átszervezik, amihez nyilvánvaló indítékként a „négyek bandájának” buká­sa, illetve az általuk hátra­hagyott „métely” eltávolítá­sa szolgál. Hua Kuo-fengnek, a KKP KB. és a Kínai Államtanács elnökének az országos mező- gazdasági konferencia plénu­ma előtt elhangzott beszédét a kínai lapok kedden teljes terjedelmében ismertették. Ebben a többi között Hua- nak a következő kijelentése is olvasható: „A Központi Bizottság a jövő évben, egy erre alkalmas időben az egész párt soraiban helyre- igazítási és megerősítési mozgalmat kezdeményez”. (A „helyreigazítás” Kínában rendre a nagy politikai bu­kásokat követte; ilyet ren­deztek például Lin Piao bu­kása után is. A „helyreiga­zításon” Kína külföldi meg­figyelői általában tisztogatást értenek.) A Himalájától a Csendes-óceánig í. Ez hát India ... Repülőtér, katonazenekar himnuszok, vezényszavak, si­sakos és turbános katonák. Lépteink alatt a szubkonti­nens földje. Az elnök üd­vözli India vezetőit, a ma­gyar kolónia tagjait és fe­lénk tart. Alacsony emel­vényre lép, majd nyilatko­zatot tesz az indiai sajtónak, rádiónak, televíziónak. Tő­lem kartávolságra türkisz- kék száriban Indira Gan­dhi. Kissé gondterhelt, de nem kelt fáradt benyomást. Időnként átnéz hozzánk, te­kintete végigfut a sorokon, ismerkedik az arcokkal. Egy komoly úr napernyőt tart fölé. A kocsisor elindul smost már Delhi utcáin járunk. Ez hát India, gondolom, de semmi olyat nem látok, amit előismereteim, vagy mondjuk így előítéleteim szerint látnom kellene. Se szent tehenek, se elefántok, se koldusok, se rosszul táp­lált emberek. Se passzátszél, se forró monszun. Szabá­lyos igazi nyár amire ott­hon azt mondjuk: gyönyörű nyarunk van. Egy anya közel áll elsu­hanó kocsinkhoz, karján a bébi kis rékliben, de alul pucér. Jói látom, a gyerek pufók arcát, elégedetten al­szik anyja vállán. Az első benyomások min­dig meghatározói az él­ménynek. Egy téren csipke­szerű fehér márvány épüle­tek, gépkocsink útját piros kakastarélyos katona irá­nyítja. Virágba borult bok­rok, gépkocsivezetőnk mond­ja ugyan a nevét, de nem tudom megjegyezni. Azt an­nál inkább, hogy 60 éves, hét gyermek apja, második világháborús veterán, ott volt akkor is, amikor a ja­pánokat kiverték Szingapúr­ból. India címerében tehén látható. Nehru mondta nem véletlen, hogy India címer­állata se nem sas, se nem oroszlán, hanem a jámbor tehén, jelképe az erőszak- mentes harcnak, amelyet Inciq függetlensége kivívá­sáért folytatott és jelképe a hindu vallásnak amely ma is az életfelfogás alapja. De azért, ahogy elnézem a gépkocsivezető markáns ar­cát, lehet hogy ez csak jel­kép ... Indiában nincsenek sírok és nincsenek temetők. Leg­alábbis én egyet sem lát­tam. A hindu vallás felfo­gása szerint halottaikat el­égetik, generációk megter­mékenyítő hamuját szívta már magába a föld. Nehru sírja kis földha­lom egy nagy liget köze­pén, gyenge füvekkel be­hintve és persze ez sem sír csak emlékhely. Nehru, akárcsak Gandhi, sehol nincs eltemetve. Az emlék­hely mindössze azt jelöli, ahol elégették Nehru földi maradványait. Körüljárjuk a dombot, az elnök elhelyezi rajta a ko­szorúját ég megigazítja a nemzetiszín szalagot. Nem­zeti színeink majdnem azo­nosak India színeivel. A különbség csak annyi, hogy náluk a piros nem annyira piros... A látvány Könnyű írni India törté­netéről de nem könnyű ír­ni arról, hogy mi van ma Indiában. Különösen nem könnyű hat nap benyomásai alapján megfogalmazni ezt, bármennyire is kísért a látvány, az egyszerű indiai ember türelme, nyugalma, természetes intelligenciája, szerénysége. Nyoma sincs itt semmiféle nyüzsgésnek, törtetésnek, agressziónak, rohanásnak. Miből táplálko­zik, honnan ered ez a ma­gatartás? S itt talán érdemes idéz­ni — a jobb megértés ked­véért — az indiai maga­tartást meghatározó hindu vallás Dzsavaharlal Nehru fogalmazta lényegét: „a hinduizmus mint hit meg­határozhatatlan, alaktalan, sokoldalú, mindenki azt fo­gadja el belőle, amit akar. Nemhogy meghatározni nem lehet, de még azt sem mondhatjuk róla, hogy val­lás a szó megszokott értel­mében. Mai formájában, ugyanúgy mint az ősiben, különféle hiedelmeket és gyakorlatokat foglal magá­ba. Lényege talán az, hogy élni és élni hagyni”. Nincs jelen az sem amit előismereteink alapján tud­ni vélünk Indiáról, nem lát­juk sem a maharadzsák vo­nulását, sem Kipling dzsun­gelét, s nem ütközünk se­hol a kasztok falába. Ehe­lyett színesen öltözött nőket és szélesen mosolygó fér­fiakat látunk. De ez csak Új-Delhi. Tudjuk, hogy Ö-Delhi falai mögött ott ül a nyomor és soha nem ta­pasztalt mértékben érzékel­hetővé válik számunkra az igazság: az angoloknak nem az a bűne amit megcsinál­tak, hanem az, amit nem csináltak meg... Vagyis gyarmatosítottak, civilizáltak — de nem hu­manizáltak. S íme, itt hagy­ták India egyelőre felold­hatatlan társadalmi problé­máját, tíz- és tízmilliók nyomorát... Mert India a szélsőségek világa. Itt megtalálható minden ami szép, jó és mo­dern. Repülőgépgyárakat, atomerőműveket, világszín­vonalon dolgozó vállalato­kat, pompás szállodákat, magas szintű kultúrát. De ebben az országban tenyé­szik Kalkutta leírhatatlan nyomora is, olyan állapotok, amelyek érzékelésére nem alkalmas az emberi szó. Kerekes Imre (Folytatjuk) A párt sorainak megtisztí­tását Hua Kuo-feng az aláb­biakkal indokolta: „Űj párttagokat verbuvál­tak a párt szervezeti sza­bályzatának megsértésével, kádereket léptettek elő a Mao elnök által rögzített öt követelményt semmibe véve, sőt, az is előfordult, hogy rossz elemeket vettek be a pártba és csempésztek be a vezető testületekbe.” „Ez az ördögi burzsoá irányzat a legnagyobb mér­tékben rongálta pártunk szervezetét és megmérgezte párttagjaink gondolkodását. Óriási károkat tett a párt harci erejében és tömegkap­csolataiban.” Az államgépezet megre­formálásáról Hua a követke­zőket mondta: „A jövő évben, erre alkalmas időben, meg kell tartani a tartományok, tartományi jogú városok és autonom területek népi gyű­léseit (tanácsválasztásait). Vita és demokratikus kon­zultáció révén be kell vá­lasztani a forradalmi bizott­ságokba (tanácsokba) azokat az elvtársakat, akik eleget tesznek a Mao elnök által tá­masztott öt követelménynek, szoros kapcsolatban állnak a tömegekkel és valódi támo­gatást kapnak tőlük.” A KKP KB elnöke ezzel egyidejűleg „aktívabb’’ sze­repet helyezett kilátásba a forradalmi bizottságok (ta­nácsok) számára „a párt köz­pontosított vezetése alatt”. Eredményekben gazdag boldog új esztendőt kíván, minden kedves vásárlójának a HESESHEMÜi tf ÁLLAMIT / Mahabalípuram műemlék-templomainál (MTI fotó — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents