Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-23 / 303. szám

Kongresszus után Beszélgetés SramM Lászlóval, a Heves megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkárával — Sramkó elvtárs részt vett a közelmúltban lezaj­lott termelőszövetkezeti kongresszuson. Személy sze­rint mit várt ettől a kong­resszustól? — A mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek és társu­lások III. kongresszusától mindenekelőtt azt vártuk, hogy erősítse meg és fej­lessze tovább a gyakorlat­ban jól bevált agrárpoliti­kánkat. Örömünkre és teljes megelégedésünkre erre sor került. — Milyen kérdések szere­peltek a kongresszuson az érdeklődés középpontjában? — A kongresszuson folyó vita legfontosabb tanulsága, hogy előtérbe kerültek gaz­dasági kérdések. És itt rög­tön hadd utalják arra, hogy amikor a hatékonyság növe­lésének értelmezéséről és helyes gyakorlatáról volt szó, akkor már ott, a kong­resszuson rögtön saját prob­lémáinkra gondoltunk. Tör­ténetesen arra, hogy az üzem. és munkaszervezés­ben nálunk a fejlődés üteme nem kielégítő. A termelő- szövetkezetek jelentős részé­ben a vezetés színvonala nem üti meg még a kőtele­ző minimumot sem. Ez az egyik döntő oka hogy me­gyénk termelőszövetkezetei­nek gazdálkodási eredmé­nyeiben indokolatlanul na­gyok az eltérések. A ke­nyérgabona átlagtermése megengedhetetlen különbeé- geket mutatott az idén is egyes tsz-ek között, s ennek köszönhető, hogy a megyei MAGYARORSZÁG IS cse­lekvőén részt vesz az Egye­sült Nemzetek Szervezetének abban a munkájában, ame­lyet az UNICEF, az ENSZ gyermekjóléti alapja, vala­mint az UNESCO, a világ- szervezet nevelésügyi, tudo­mányos és kulturális szer­vezete végez. Mindkettőt 30 évvel ezelőtt hozták létre, s ennek kapcsán a Magyar ENSZ Társaságnál, illetve az UNESCO Magyar Nem­zeti Bizottságánál a követ­kező állásfoglalásról tájé­koztatták az MTI-t: Az UNICEF a második vi­lágháborút követően alakult meg, amikor gyermekek milliói maradtak árván, éle­lem és ruha nélkül, s ami­kor nem lehetett tudni, hogy létrejönnek-e a világban mindenütt a gyerekek fejlő­désének, nevelésének felté­telei. Ebben a helyzetben a gyermekjóléti alap fontos missziót teljesített nemzet­közi segélyakcióival. A gaz­dasági fejlődés, az életszín­vonal emelkedése nem csök­kentette az UNICEF szere­pét, figyelmét azonban — indokoltan — a fejlődő or­szágok, a világon legrosz- szabb sorban tengődő gyer­mekek felé fordította. Az ENSZ sok más intézményé­hez képest az UNICEF esz­közei. lehetőségei jóval sze­rényebbek. programjait rendszerint a nagy szakosí­tott szervezetekkel együtt­működve kezdeményezi. Munkája. tevékenysége így is megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel: része lehet abban, hogy testileg és szel­lemileg egészségesen fejlőd­jék szerte a világon a jövő generáció. A fejlődő orszá­gokban, ahol az emberiség többsége él — és ez az «arány várhatóan még nőni fog — a lakosságnak több mint fe­le húsz éven aluli, gyermek és ifjú Nevelésükhöz, nor­mális létfeltételeik megte­remtéséhez. hasznos foelal- koztatásukhoz az UNICEF is sok segítséget nyújthat, átlag öt és fél mázsával ala­csonyabb az országos átlag­nál. Vagy, hogy más példát említsek, a helytelen műtrá­gyatárolás következtében a veszteség eléri nálunk a 25 —30 százalékot is. — Hadd kédezzem meg, hogy miért volt annyira fon­tos a földek jobb hasznosí­tásával foglalkozni? —• Képzelje el, hogy or­szágos szinten évente száz­ezer hektár, egyébként me­zőgazdasági művelésre al­kalmas föld vetetlen, illetve műveletlen. Ez túl nagy lu­xus, ennek véget kell vetni. Ha még hozzávesszük, hogy városiasodás miatt évente jelentősen csökken nemzeti kincsünk, a föld, akkor még súlyosabb ez a gond. Saj­nos a parlagterületek csök­kentésében tényleges válto­zás nem következett be az utóbbi években. És a kisa­játítások is egyre nagyobb kárt okoznak a mezőgazda­ságnak. Az esetek többségé­ben jó termőképességű föl­dek vesznek el. — Ebben az esztendőben kiéleződött a zöldségkérdés. Mi várható e területen a kongresszus után? — A termelési kérdések most kevésbé foglalkoztat­ták a küldötteket, mivel a kormány intézkedése már megtörtént. Sok kritikai ész­revétel hangzott viszont el a felvásárlás, forgalmazás te­rületén tapasztalható feszült­ségekről, visszásságokról. A küldöttek elmondták, hogy csakúgy, mint a legsúlyo­sabb gondként jelentkező éhség, az írástudatlanság, a munkanélküliség, a gazdasá­gi és társadalmi elmaradott­ság felszámolásában. Az UNESCO három évti­zeddel ezelőtt Londonban kezdte meg működését, ké­sőbb Párizsba tette át szék­helyét. A szervezet tagjainak száma 30 év alatt több mint háromszorosára nőtt: a 44 alapítóval szemben ma már a világ 141 állama vesz részt munkájában. Az UNESCO rendkívül sokat tett azért, hogy a világ államai jobban megismerjék egymás kultú­ráját, hagyományait. Az UNESCO története világhírű tudósok és művészek, kul- túrpolitikusok és nevelésügyi szakemberek nevével is ösz- szefonódott. Ugyanakkor po­litikus szervezet is az UNES­CO: a béke, a haladás, és az emberi jogok kérdéseivel egyaránt foglalkozik, harcol az elmaradottság és a faji megkülönböztetés ellen. Működését és fejlődését olyan nagyszerű akciók is jelzik, mint az írástudatlan­ság elleni küzdelem, nemzet­közi együttműködés a hid­rológiában, a geodéziában és az emberi környezet védel­mében. az emberiség közös kulturális értékeinek meg­óvásában. AZ UNESCO MA a külön­böző nemzetiségű és felfo­gású tudományos és kultu­rális szakemberek együtt­működésének, a szellemi áramlásoknak a leereorezen- tatívabb fóruma. Évforduló­ja alkalmából — hanesú- Ivozták a Magyar ENSZ Társaságnál — kívánjuk, hogy a jövőben is eleget tud ion tenni eredeti és alan- vető funkciójának, hozzájá­rulhasson ahhoz, hogy a ne­velésügy, a tudománv, a kultúra és a tájékoztatás te­rületén kibontakozó és fej­lődő nemzetközi együttmű­ködés az eeész világ béké­jét és haladását szolgálja. (MTI) indokolatlanul magasak az árrések, baj van a szabvá­nyokkal, esetenként kataszt­rofális a göngyöleghiány. A kongresszuson leszögezték, hogy a forgalmazó vállala­tokat alkalmasabbá kell ten­ni e feladatok megoldására, s éppen ezért e vállalatokat egy kézbe kell összpontosí­tani, felelős gazda kijelölé­sével. A zöldségtermesztés mellett erősen vitatott téma volt a szarvasmarha-ágazat veszteséges termelése is. A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter hozzászólásá­ban kiemelten foglalkozott e témával. Megnyugtatóan hatott annak bejelentése, hogy a kormány foglalkozik a fejlesztés kérdésével és a közeljövőben döntés is szü­letik az ágazat érdekében. — Már a küldöttválasztó közgyűléseken is sok szó esett közgazdasági szabály­zórendszerünkről. Milyen ál­lásfoglalás született ezzel kapcsolatban a kongresszu­son? — Közgazdasági szabály­zórendszerünk szigorú. Alapvető módosítására nincs szükség. A kormány menet közben kiigazításokat haj­tott végre, amelyekre szük­ség volt. Az a kongresszus döntése, hogy a jövőben is ott kell ezeket a kiigazítá­sokat kezdeményezni, ahol céljainkat a szabályzórend­szer nem szolgálja megfele­lően. Mint például a zöld­ségtermesztés és szarvas­marha-ágazat kérdésében. — Hogyan értékelte a kongresszus a háztáji és ki­segítő gazdaságokat? — Nagyon röviden. Ezek­re a gazdaságokra hosszú távon szükség van. Meg kell valósítani, hogy a termelés itt is könnyebb, korszerűbb legyen, egyben megbecsül­tebb és jövedelmezőbb is. Még nagyobb tervszerűségre van szükség, és a kedvezőt­len tendenciák elleni hatá­rozottabb fellépésre! — Köszönjük a beszélge­tést. „Doüárgyár” az Izzóban Az extort: 14-öl 14S minióra nőtt öl év alatt Nem titok: gazdasági éle­tünkben jelentős szerepe van a kereskedelemnek. Szükségünk van arra. hogy termékeink jó részét hatá­rainkon túl értékesítsük, ahogy arra is szükségünk van, hogy különböző áru­féleségeket külföldről hoz­zunk be. Az Izzó gyöngyösi gyára az árbevételének 80 száza­lékát az exporttevékenysé­géből biztosítja. Duplája vagy háromszorosa A köznapok embere nyu­godtan mond ki ilyen szá­mot, hogy tízmillió, bár alig­ha képes érzékelni a tartal­mát. Pénztárcája alapján legfeljebb az ezres tételek jelennek meg előtte tárgyi valóságukban. Most mégis milliókban kell számol­nunk, ha az Izzó tevékeny­ségét akarjuk vázolni. Kezdjük az előző ötéves tervvel. Akkor még az éves árbevételük könyvelésekor 365 milliót írtak le. Az ex­portra termelt gyártmánya­ik értéke már ekkor is ki­emelkedő volt. Közel járt a kétharmados arányhoz. En­nek azonban csak egy kis töredékét tette ki az, ame­lyik a nyugati országokban talált vevőre. Abszolút számban azonban ez is több mint tízmilliót ért. Egyálta­lán nem kis összeget. Ha a mostani ötéves terv kezdő évét hasonlítjuk osz- sze az akkorival, akkor meglepő fejlődést rögzíthe­tünk. A teljes termelési ér­ték is majdnem a három­szorosa a réginelc. és a tő­kés export is nőtt, méghoz­zá több mint háromszáz százalékkal. Ezek az arányok fölöslegessé tesznek minden magyarázatot. De akaratla­nul is megfogalmaztatnak velünk egy kérdést: hogyan lehetett ezt a fejlődést ilyen rövid idő alatt elérni? Mennyi erőfeszítés van emögött? Üveggyár Szíriának Az üzlet soha nem volt könnyű ügylet. Hogy mi minden kell a jó üzlethez, Sz. A. Képünkön az exportra készülő öblösüveggyártó-gép látható Üdvözöljük az ENSZ harminc ere létrehozott szervezeteit Panyik János az öblösüveggyártó-gép vezető szerelője a hidraulikát állítja be. A gépsor teljesítménye 24 óra alatt 249 ezer üveg. v (Fotó: Perl Márton) aligha győznénk felsorolni.^NSteen módszerekkel történik.' Közrejátszhat ebben a sze- * ^Elvárható-e a forgácso- rencse is, de a vak vélet- lótól, vagy a címkézőtőlj lenre aligha lehet bízni a dolgokat. Ahogy ez a téma 6zóba jön, azt ecseteli Sku 1- téti János, az Izzó gyöngyö­si gyárának az igazgatója, hogy mennyire „napra ké­szen” kell rendelkeznie a legkülönfélébb információk­kal a jó üzletkötőnek. — A tőkés piacot ma megtartani nem könnyű. Vagy a minőségben, vagy az árban kell versenyképesnek lennünk. Ha egy termékünk „nem tud annyit”, mint a nyugati gyártmány, akkor az árával hívhatja fel ma­gára a figyelmet. Az árak­nál viszont az a helyzet, hogy a végtermékek ára alig emelkedett, nem úgy a gyártáshoz felhasznált anyagoké. Egyszóval: bonyolult dol­gok ezek. A gondokat csak fokozza, hogy időnként elő­re nem látott kellemetlen­ségek is nehezítik az üzlet lebonyolítását. Szállítanak egy üveggyárat Szíriának. A gépekhez bizonyos dolgo­kat a partnerek nem tud­nak a jövő év első negyede előtt leszállítani. Igaz, még mindig a megállapodásokon belül maradnak a Szíriái megrendelővel, de a csú­szás az itthoni programot befolyásolja. Nem lehet a végelszámolást sem megcsi­nálni. A pénz kint marad. Mi legyen a helyében? Az exportárbevételi tervet csor­ba nem érheti. Az üzletkör tők gyorsan körülnéztek, és a félvezetők elhelyezésével tették rendbe az üveggyári kiesést. Az export jobb • rr w w ^ minőségű ? Ügy rögződött belénk, hogy minden, ami külföldre megy, jobb minőségű. Az „exportból visszamaradt” áruknak ezért olyan nagy a keletje. — Sem a gépgyártásban, sem a félvezetőknél nincs külön exportminőség — jegyzi meg Skultéti János. — Nem is lehet. A munká­sok nem tudják, nem is kutatják, hogy az a gép vagy az a félvezető, amin ők dolgoznak, hová kerül majd. A részműveletek mi­att a különválasztás nem is lehetséges. De az is igaz, hogy a munkásnak a hó végén a borítékjában nincs is „ex­portból származó” külön forint. Neki tehát a forint — forint, ezért a gép is — gép a félvezető is — fél­vezető. A címzett nem ka­varja meg a fantáziáját. Közvetve nem is érdekelt az exportfeladatok végre­hajtásában. A munkás szá­mára csak „gyári felada­tok” léteznek. Mi ösztönöz­ze mégis? Mi ösztönözheti mégis? — Erre vannak a ter­melési tanácskozások és a többi tanácskozások is — mondja a gyár igazgatója. — Ott hangsúlyozzuk, mi­lyen jelentősége van az exportnak. Mennyi az ará­nya az exportnak az egész árbevételünkből? Népgaz­daságunk számára miért fontos az exporttervek tel­jesítése? És így tovább. Tehát a tudat alakítása, a gondolkodás ráhangolása hogy ő „öntudatból” törőd­jék az exporttal? Talán: igen. Ha nem is abszolút mértékig, de befolyásolnia kell munkája minőségét a tudatosságnak is. Emellett ott a célprémium is. mert az üzletben forint nélkül nem lehet kapni tíz deka parizert sem. Ezek már milliárdok Nem minden az export Nagyon fontos, de nem min­den. A belföldi piac igénye­it ki kell elégíteni. A ba­ráti államokkal szembeni kötelezettségeinknek mara­déktalanul, a szerződésben foglalt feltételek szerint kell megfelelnünk. A tőkés export fokozása pedig kívá­natos. Csináltunk egy öblösüveg-; gyártó gépsort. Az első gép a Szovjetunióba utazott, Szolnicsnogorszkba. Az idén kezdett el dolgozni. Az ér­téke huszonötmillió forint. Ennek a gépnek kifogásta­lanul kell működnie, mert a termelése folyamatos. Ami­kor üzembe állították, azon­nal tervet adtak rá. Agyár­nak a tervét teljesítenie kell. A gép kifogástalan működése tehát alapfeltétel. Ilyen, és ehhez hasonló „tételekből” áll össze az Izzó ötéves terve. Ennek végösszege az előző tervcik­lusban már a hárommilli- árdot is meghaladta. A most folyó tervidőszakban majdnem a háromszorosát kell elérni. A tőkép export az egésznek a harminc szá­zalékát teszi majd ki a terv szerint. Ennek a té­telnek a számszerű kifeje­zésekor már szintén milli- árdot kell mondanunk. A baráti országokba irányuló szállítások mértéke pedig több mint a háromszorosa a nyugati exportnak. Ki tudja érzékelni eze­ket a számokat? A forintok visszatérnek A valóságban ezek az „exportforintok” egyáltalán nem csak a kissé távoli ré­giókba tartozó elmélet síkján mérhetők, rögzíthe­tők, könyvelhétők, használ­hatók. Visszatérnek azok­hoz, akiknek a keze mun­kája nyomán megszületnek. A munkásokhoz. Egy részük közvetlenül, a boríték „béleléseként”, nemcsak prémium formá­jában, hanem a bérfejlesz­tés mértékében is. De köz­vetve úgy is, hogy a bevé­tel növekvő forintjai adják az alapot a szociális ellátás fejlesztéséhez, a munkásjó­léti intézmények szolgálta­tásainak bővítéséhez, a böl­csődék, az üdülők korsze­rűsítéséhez és létszámuk­nak növeléséhez is. Igaz ez „általában” is — tehát mindannyiunkra ért­ve, és igaz ez ..konkretizál­va” — tehát a gvárkapun belül levőkre értve is. Mégis csak úgy van, hogy elkölteni csak azokat a fo­rintokat lehet, amiket mun­kánkkal teremtünk elő. G. Molnár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents