Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-23 / 303. szám

A kirakat követeként

Bagdadban jártam

Sztrókay Kálmán

T Abban a magasságban, tízezer méteren elmondhatatlanul '»ötét tud lenni az éjszaka Vlintha vak, sűrű közeg*

( be. -épülnénk, vagy inkább csay mozdulatlanul lebegnénk Mígnem a gép testével I fordul veled egyet a világ, 6 | a sűrű. nehéz feketeséget széthasítják a szikrázó fé*

' nyék, a nagy és a minden pon íjában idegen világ, csillogó színei — megérkeztél.

! Nagyon sok helyen meg*

: fordultam már, otthon is, jó néhány külföldi országban is, de ez: Ázsia. És néhány perc múlva leszállunk Bagdadban.

1 Jó két évtizeddel ezelőtt — pontosan 23 éve — még álmomban sem gondoltam, hogy a munkám egyszer majd még Bagdadba is elszólít. Ak~

' kor annak örültem, hogy kirakatrendezőként dolgozha"

| tóm, és boldogan buliztam keresztül-kasul Hajdú-Bihar ! megyében, és Szabolcs'Szat- I márban is, vonattal, meg mo- ! torbiciklivel. Mentem az i egyik faluból a másikba, és ! szerény felkészültséggel, na- | gyón szerény eszközökkel ! igyekeztem egy-egy kollégával „tisztába tenni’, széppé, vonzóvá csinosítani a népboltok kirakatait. Kartonok, grafikák, léckeretek, gyümölcsládák, kerítésekből ki*

1 emelt deszkadarabok „diszle- ! tében” helyeztük el a dzsemet, a zsírt, a méterárut, i vödröt, locsolót, meg rnirr I dent, amit csak egy falusi I népbolt akkoriban kínálni [ tudott.

I Annyit improvizáltunk, f annyi rögtönzésre késztetett I bennünket a helyzet, hogy ! hamarosan rutinra tettünk f szert, így már a későbbi, jóval kvalifikáltabb dolgok megoldása sem jelentett számomra megvalósíthatatlan feladatot Mígnem egyszer csak azon vettem észre magam. hogy lassanként olyan helyet foglalok el ebben a mesterségben-művészetben, »milyet annak idején a mestereim, Pocsai Dezső és Bíró Mihály töltöttek be.

I Gondolom, így figyelhettek I fel a munkámra Egerben is,

I és ezért hívtak, hogy legyek i az altkor felépült Centrum Áruház dekorációs-vezetője. Megfelelő munkafeltételeket, jó körülményeket biztosítottak. s „csak’’ annyit kérlek cserében, hogy kirakataink a város színfoltjai legyenek. Tetszett a feladat, úgy határoztunk a feleségemmel, hogy vállaljuk, és azóta itt dolgozunk mindketten.

F Munkánk, a kirakat, mind*

I kettőnk számára hallatlan I öröm, s mielőtt egyhez-egy- I hez hozzáfognánk, megál* í modiuk és újra, és újra ál- . módjuk, míg lassanként ki*

! alakul, s a nagy üvegtáblák | mögötti térben plasztikussá I formálódik, s egy szép egész- 1 szé összesül. Talán nem sze*

I rénytelenség, de azzal, hogy ' mi így szeretjük a munkánkat, becsületet is adunk mindannak, amit a képzeletünk és a két kezünk megformál, és tapasztaljuk, hogy a munka viszonozza a megbecsülést: én magam eddig háromszor kaptam meg a Belker kiváló dolgozó, hatszor pedig a Kiváló dolgozó kitüntetést. Rangot jelent, hogy a kirakatrendező szakosztálytól a 00f-es számú szakmai elismerő oklevelet kaptam s évek óta a „jegyzettek” között szerepelünk. Fő- díjat sok országos és megyei versenyen nyertünk, és erre felfigyeltek a HUNGEXPO- nál. és felkérésükre a feleségemmel évente általában két alkalommal külföldi kiállítások árurendezését bízzák ránk. Lipcsébe például, első

C Mimiim

Íl!J6. december 23., csütörtöki

külföldi kiállításunk városába évente eljutunk, de nagyon kedves számunkra Zágráb és a többi sikeres kiállítás színhelye is.

Ezekhez sorolhatom most már Bagdadot, a legújabb küldetésem színes, egzotikus városát, melynek fényei közé abból a mélységes feketeségből szállt le velünk a gép. Mi pedig, a Bagdadi Vásár magyar kiállítására érkezett kollégáimmal, rövidesen megismerkedtünk nemcsak munkánk színhelyével, a kiállítási területtel, hanem ezzel az ősi keleti várossal is, amely hatalmas forgalmi központ, ahol virágzik a kereskedelem és az idegenforgalom, ahol a várost úgy szeli át a Tigris folyó ezüstös szalagja, mint Budapestet a Duna.

Negyvenhat ország kiállítói közt igyekeztünk derekasan dolgozni egy valóságos pálmaparkban, s ez így bizonyára kissé romantikusnak tűnik, de a 40—42 fokos hőség elintézte, hogy ne sokat tudjunk törődni a romantikával. Szemvedtünk a melegtől, de attól még többet, hogy estére 20 fokra süllyedt a hőmérséklet, és ez a hirtelen hőmérsékletkülömbség alaposan feladta a leckét a szervezetünknek. De megszoktuk, hozzáedződtünk, rendben ment a munka, és kezdtünk megismerkedni a várossal, ahol a földrengés- veszély miatt többnyire csak földszirites vagy egy-másfel emeletes házakat építettek eddig, s most kísérleteznek a 9—10 emeletesekkel. Minden ház előtt csodálatosan szép kert virul, benne pálmafák, citrom- és narancsfák, s hozzá olyan pázsit, hogy nincs az a futballpálya, amelyiknek dicséretére ne válna. Mindez azonban csak este lesz igazán élvezhető, amikor már nem elviselhetetlen a hőség, a levegő könnyű és kellemes, és a jótékony sötétedés eltűnteti az európai ember számára szinte elképzelhetetlen koszt, piszkot, meg a nyílt csatornák mindenütt bőségesen csordogáló szennyes folyamát.. Átveszik a kirakatok a város feletti hatalmat: ezernyi színes égővel megvilágított ablak- szemeik mindenkit elbűvöl2.

Berontottam a kávéházba. A lapszerkesztő, akivel ran_ devúm volt, már idegesen dobolt az ujjaival.

— Az isten verje meg — rogytam le egy székre, majd kérdésére előadtam a sofőrrel történteket.

— És miért vagy ~ ezen meglepődve? — tudakolta a lapszerkesztő. — öntudata, sódnak az emberek. Te ta. Ián kapsz borravalót, ami. kor befejeztél egy írásműve, det? Mit szólnál, ha dediká. lás közben az olvasók tíz- és húszfilléreseket dobálnának a sapkádba?

Ököllel az asztalra vág_

tam. — Vedd tudomásul, hogy megköszönném! Mert rám férne! Vagy szerinted talán meg van fizetve az írásművészet ebben az or. szágban?

— Ne üvölts, jó? — mond_

ta a lapszerkesztő. — Meg van fizetve vagy sem, néked ennél szilárdabb erkölcsi alapokon kellene állnodlEgy bányász vagy egy szövőnő például vérig sértődne az ilyen aprópénztől.

— Bányász! — nézte™ föl a plafonra. — Hagyd ezt a gyermeteg szöveget. Amikor legutóbb költözködtem, a szállítók előre kerek-perec megmondták, hogy mit kér. nek. Pedig számla szerint járt nekem, amit elvégez, tek. De hát semmi szüksé. gém rá. hogy a tévémet ősz. szetörjékl

— Ez már a múlté. A bor. ravalóadas egy teljesen begyepesedett, bitrzsoá, azaz

nek, s az utcákon hatalmas tömeg hömpölyög, kezdetét veszi az igazi, „mesés” keleti élet, éttermek, bárok, kerthelyiségek csalogatják zenével és ezer fortéllyal a férfiakat. Nők ugyanis — természetesen a helybeliek — Bagdadban csak nagyon ritkán, talpig bebugyolálva merészkednek ki az utcára.

Bagdad másik nagy látványossága a Suq, a piac. az Arany utcával.. s Azt látni kell, az elképesztő még akkor is. ha filmeken időnként ízelítőt kap belőle az ember. Volt részünk munkában és élményben egyaránt. Nekem ilyen volt az a fogadás, amelyet dr. Merák József kereskedelmi tanácsos adott számunkra, a kiállításon dolgozó magyarok számára. Ott volt iraki nagykövetünk, Gonda Lajos is, aki a bemutatkozás után egyből azt kérdezte, van-e köztünk Heves megyei? Jóllehet, csak „bevándorló” vagyok, jelentkeztem, és rövidesen nagy beszélgetésbe elegyedtünk, ö innen származott el, én itt telepedtem le, volt miről kér- dezni-felelhi, sok ismerőst találtunk, és jó néhány nevet és címet kellett felírnom, hogy itthon majd átadjam a nagykövet üdvözletét..

Közben szépen haladtunk a munkával. 1600 négyzetméter alapterületen bemutattuk készletünket, melyben irodagépek, Rába—Man traktorok, könnyűipari gépek, textiliák, élelmiszerek, optikai eszkö*

polgárszokás: a nagyon jó módú emberek majmold, s a. Igen, majmolás! Mert, aki borravalót ad, az azt a. látszatot akarja kelteni, mintha neki sokkal több volna. mint annak, akinek ad. ‘ja. S ez egyszerűen hazug, ság.

Gondold meg. milyen szánalmasan nevetséges volna, ha egy szegény munkás pourboire.t adna egy főpincémek, akinek több telke, nyaralója és kocsija van.

— Hát ez bizony nevetsé. ges volna — bólintottam. — De azért nem győztél meg! Mert olt van például az uszoda. Ha tetszik, ha nem, muszáj borravalót adnám a kabinosnak, különben úgy néz rám, mint egy leprásra! És legközelebb nem lesz űrés kabin; még az égről is letagadja a kabinokat! Hiányzik az nekem?

— Hát ez ma már nem for.

dúl elő — mondta a lapszerkesztő. — tJgyhogy tessék szépen leszokni erről a mar. haságról! Az ilyen kabinos, féléket a hozzád hasonlók ké. nyeztették el.

— Még hogy a hozzám ha. sonlók! — ordítottam, ■— Akik rázzák a rongyot; Azok

zök, varrógépek szerepeltek. Sikerült, a bemutatás is, sikerült a vásár is. A kiállítás külső megjelenésében is magas szinten reprezentálta termékeinket, és ezt nem kisebb személyiség állapította meg, mint Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter, aki a kiállítást — akkor államtitkárként — meglátogatta.

Hasonló lehetett az irakiak véleménye is, mert a 46 kiállító közül a magyar pavilon nyerté el az aranydiplomát. Kell-e mondanom-, milyen jó érzés töltött- el bennünket. hogy egy ilyen magas színvonalon produkált kiállítás részesei lehettünk?

ötven nap, 4400 kilométerre az otthontól, a családtól azonban minden élmény és siker ellenére is sok. Ezért örültünk, amikor elvégzett munkánk eredményességének tudatában végre felültünk a hazafelé tartó repülőgépre. A gép nekiszaladt a betansáv- nak, majd felemelkedett, és már alig maradt időnk, hogy még egy pillantást vessünk Bagdad panorámájára. Gyorsan felidéztük á szót, hogy mit jelent itt: viszontlátásra, s mint a kirakatok, kiállítások búcsúzó követei és szerény szolgálói, elköszöntünk Bagdadtól: Fi- malla.

Elmondta: Korotnal Endre,

az egri Centrum Áruház dekoráció-vezetője

Lejegyezte: B. Kun Tibor

kényeztetik el őket! Én csak egy szerencsétlen áldozat va. gyök, aki nem akar mást, mint megkapni a pénzéért, ami törvényesen...

— Ne üvölts úgy — mondta a lapszerkesztő. —■ Ismét, lem, ti vagytok a hibásak! Feküdtél te már kórházban?

— Dehogy fekuldtem.

— Nos, hát feküdj be egy. szer egy kórházba...

— Feküdjön be az a jó... ?

— Várd ki a végét, légy szíves! Befekszel, kérlek, és meg fogod látni, hogy borra, való nélkül is pontosan ugyanolyan ellátást kapsz, mintha borítékot dugnál az orvos köpenyzsebébe! Az or. vosok tisztességesek. Csak el. rontja őket ez á sok agya. lágyult tökfej, vasra veretném mindet. .

— Ezt hagyjuk — mondtam. — Ismerek egy faluor. vost. aki olyan házat épített, hogy Barnard professzornak megállna a szívverése, ha meglátná. Mit gondolsz, mi. bői?

— Tehetséges és sokat dől.

gozik. Nem?

— De. Valóságos Semmel.

weis Ignác.

— Nem átl jól neked ez sei. st Izmus. És az is meglep, hagy

A MAI technikai szakemberek, mérnökök közül sokan Sztrókay tudománynépszerűsítő könyveinek köszönhetik tudományos és technikai érdeklődésüket. Több mint 30 könyvet, és a cikkek százait írta egyrészt a felnőtteknek. másrészt az ifjúságnak. A fizika, a kémia a . geológia, a matematika — a csillag- és az atomvilág „rejtelmeit” hozta közel az olvasókhoz. Azért szerették könyveit, mert amint mondta. sohasem akart tanítani, egyenrangú társnak tekintette az olvasót, akivel együtt fedeznek fel mindent.

. Eötvös Loránd - tanítványa volt. A nagy magyar tudós maga mellé akarta venni asszisztensnek, de ő már egyetemista korában írni kezdett. ismeretterjesztő cikkeket és később könyveket is. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiz_ tosság propagandaosztályán dolgozott, számtalan röpirat mellett két füzete jelent meg, amiért később izgatás miatt letartóztatták. A fehérterror idején nem kapott állást, végül is a Zalai Közlönyhöz küldték. szerkesztőnek, de nem hosszú időre, mert a zalaegerszegi apát, Pehm József (Mindszenthy) érdekeltségeivel megvette a lapot és Sztrókayt. mint megbízhatatlan baloldalit, menesztette. A főváros állástalanságába visz. szatérve cikkírásból és mű_

Népszerűek külföldön a magyar taneszközök. Erről tanúskodik, hogy a TANÉRT — a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével — 5—6 év alatt megkétszerezte exportját. Az idei eredmény várhatóan meghaladja a 24 millió forintot A vállalat termékeinek mintegy ötödét exportálja a világ szinte minden tájára, a legnagyobb vásárló az európai szocialista országok közül Csehszlovákia: az NDK, Bulgária és Jugoszlávia. Nagy mennyiségű . iskolai szemléltető eszközt szállítanak. a kapitalista országok közül az NSZK-ba, Olaszországba, Portugáliába, s részben magyar eszközök segít, ségével tanulnak a diákok Észak-Amerikában, Ausztráliában és Iránban is.

A műanyag embertani modellekből Európa egyik légii borravalórendszer mellett törsz lándzsát, éppen te.

—r Ha nem volna — mondtam epésen —, akkor hiába is törnék mellette lándzsát! Ide hallgass, van neked fo. galmad, hogy ez az imént említett fáluorvos mit mű. vei, amikor feljön a fővárosba? Egy század eleji dzsent. ri kifutónak mehetne hozzá purboár-ügyben.

— Pokolba már a faluorvosoddal. Egyáltalán nem jéllem. ző figura. Nyugodj meg, ő is meghúzza majd magát, ha már végképp nem lesz sikk így viselkedni. Az ilyen palik fölött, hál’ istennek, eL járt az idő.

— Szóval, szerinted ez a megoldás? Senki ne ad. jón borravalót? Senkinek?

— Nyilvánvalóan — mondta. s megnézte az óráját. — Mennem kell. Elhoztad a kéziratot?...

Odaintette a pincémét. A számlát kérte.

— Hat-kilencvenet kérek szépen — mondta a kontyos pincériány.

A lapszerkesztő átadott egy tízest — Köszönöm!

A lány is megköszönte, e visszaszámolt három forint tíz fillért. Megfordult és elment. A lapszerkesztő meg- bűvölten meredt a kezébe nyomott apróra.

— Jöjjön csak ide!... —• A lány visszasietett — Mondja csak... ő... valami baja van velem?

— Miért? — kérdezte a lány ijedtem

Kollégám kutatva véste, hűmmogött. elnézést kért,as_ táa edahfvatte m feletveas.

fordításból élt. Csak sokára írhatta meg első, új típusú ismeretterjesztő könyvét „A természet titkai nyomában”, címmel. Ez olyan könyvsiker lett, hogy a kiadók egymás után rendelték tőle a könyveket.

A felszabadulás után a párt Központi Bizottsága megbízta, hogy az ifjúság technikai nevelését célzó lapot szerkesszen. Az Ifjúsági. Lapkiadó adta ki az Ifjú Technikust, amely egyre népszerűbb lett nemcsak az ifjúság, hanem á szélesebb olvasóközönség kóréban is. Az idősebbek tálán még emlékeznek az Ifjú Technikusra: mindenről írt, ami a tudományban, a technikában, a magyar tudomány műhelyeiben történt. S mert eny. nyi minden alig fért egy lao. ba és nem győztek válaszolni az olvasölevelekre, Sztrókay kérvényezte, hogy legyen egy másik lap is, Ezermester címmel., Halálán volt. ami. kor megkapta a lapengedélyt. Sztrókay Kálmán jó érzékkel fedezte fel a fiatalok közül azokat a tehetséges munkatársakat, akik a mái fejlettebb technika idején jól és színesen folytatják úttörő munkáját.

DECEMBER 23-AN IIÜSZ fiVE, hogy meghalt. Halála évfordulóján Mártírok úti lakóházán avatják fel emlék-, tábláját

M. T.

nagyobb szállítója a TAN, ÉRT. Évente mintegy 5—6 millió forint értékben exportálják. elsősorban tőkés piacra. Ugyancsak keresettek a természetes állattani modellek, preparátumok és a hazai iskolákban is népszerű műanyag virágmodellek. A technikai, fizikai és matematikai szemléltető eszközök : legnagyobb vásárlói között található , a Vietnami Szocialista Köztársaság es a Mongol Népköztársaság.

A magyar taneszközölé iránt, megnövekedett érdeklődéssel függ össze, hogy a, jövő évtől már a szakkiállL tusok sorában szerepel a nemzetközi taneszközvásár, a. didakta. Ez a TANÉRT szél- mára azt jelenti, hogy a korábbinál mintegy kétszerte nagyobb, 60 négyzetméteres területen mutathatja be termékeit.

tőt. Kérte, mondja meg a kislánynak, hogy nyugodjon meg, ne haragudjék, ha valamivel megbántotta, igazán nem állt szándékában.

— Miért, mi történt, szer. kesziő úr? — kérdezte az üzletvezető.

— Nos, hogy is mondjam... Tudja, nem fogadott el bor. ravalót!...

Mérgemben elhatároz'pm, hogy ha a föld alól is, de kerítek valakit, aki nem veti meg az aprópénzt. Elm entem — ami pedig ritka dolog nálam — még a fodrász, hoz is. De hiaba. Ezen a napon a város összes alkalmazottja. mintha tömeghipnózis késztetné rá, csökönyösen elhárította a baksist. A postás undorral kiköpött, a szerelő megvetően elfordul':, a bolti eladó hűvösen mosolygott. az Állami Biztosító kárbecslője. (mert idegességemben betörtem a kocsim orrát) kis híján följelentett megvesztegetésért. Alig tud tűk lecsendesíteni.

Am estére valami nyugalomféle szállt rám, lassan megbékéltem az új helyzettél. Tán mégse lesz az rossz, gondoltam, ha mindenki épp csak azt kapja, amit megérdemel, s élünk, a' bérünkért dolgozva. És megidézendő e szép jövendőt. mielőtt még felébrednék és éjjeliedénybe érne a kezem, szoktatni kezdem környezetemet és magamat 2 pur bo ár-mentes korhoz;, amely remélhetőleg közeledik már hozzánk, új időknefc éjszokásaivaL

JVÉGS*

Népszerűek külföldön a magyar taneszközök