Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-21 / 301. szám
Csillagok, csillagok, szépen .. .legalábbis a televízió képernyőjén, közelebbről a Magyar Televízió szabadegye. temének előadássorozatában. Amely az emberiség helyét a nézővel együtt keresi a kozmoszban. Helyet keres ön_ magunk számára, miközben igyekszik megtudni helyünket az ismert világegyetemben és ugyanakkor azt is. hogyan függ össze, kapcsolódik szorosan az ember léte, az emberi faj kialakulása és jövője azokkal a korántsem biológiai folyamatokkal, amelyek a csillagvilág végtelen térségében lejátszódnak. Egy anekdota jut az eszembe. Az előadó arról tájékoztatja a hallgatóit, hogy a Nap négymilliárd és hét- százmillió év múlva alszik ki. Mire egy izgatott hang felszólal a nézőtérről: ».. .mennyit is tetszett mon. KÉPERNYŐ ELŐTT magáért Naivan ostoba, rossz színészekkel, rossz rendezésben eljátszott nyárspolgári giccsecske: falvédőigazságok a képernyőre plánták va. Amiért mégis töprengésre késztet ez a kanadai — úgymond — tévéfilm, az nem a film értéke, hanem műsorra tűzésének kultúrpolitikai oka — vagy hogy inkább oktalansága. Meg vagyok győződve arról, hogy a kanadai televízió ennél jobb, de mindenképpen igazabb, emberibb, a mai Kanada társadalmi, gazdasági, politikai valóságához való. sábban kötődő filmet is ké_ gaink törlesztése közben — Ázsia, Európa. Afrika kultúrája, a szomszéd népek élete stb. — a kanadai művészet, közelebbről a tévéművészet rendszeresebb bemutatása? Ügy vélem, rendszerességre itt nincs szükség, és nem is lehetne ilyesmire vállalkozni. Ám éppen ezért, ha már ilyen távoli világ — s ez a tanulság a jövőre és más világtájakra nézve — számunkra meglehetősen ismeretlen, minden bizonnyal sajátos kultúrájának egyszeri bemutatása már nem lehet az esetlegesség és a kölcsönös üzleti kapcsolat — csak Vasárnap este Pongrácz István, a „bolond” gróf megüzente a hadat Besztercének... Mikszáth sajátos, varázsos, kesernyésen derűs regénye Zsuzs Éva rendezésében, három részben kerül a televízió nézői elé. Hogy mi lesz az ostrom sorsa? — aki nem olvasta a re* gényt, megtudja szerdán, illetve szombaton. szítért. Látatlanban M merem jelenteni, hogy nem is egyet Jobbat-e vagy rosszabbat, de mindenképpen igazabbat! Kanada művészetéről, kulturális életéről, általában társadalmi gondjairól csak annyit és azt tudjuk — köz. érdeklődési szinten —. amit itt-ott hallunk, olvasunk. s amit belénk sulykolt a montreali olimpia Többét és általában — alig. És ez az alig, igen kevés. Felmerülhet a kérdés persze, hogy szükséges-e annyi és szinte behozhatatlan, jogos adóssáakkor adhatunk el filmet, s ez egyébként világos, ha mi is veszünk — függvénye. ötven percig tartott ez .. televíziós csacskaság, amely egyszerre volt unalmas és hazug is, naiv. meg rossz is. ötven perc alatt mi mindent el lehetett volna mondani Kanadáról? Vagy ha ötven percig nem sugároz műsort a tévé — az is micsoda energiamegtakarl tás! Még egy „jó” film is lehet haszontalan, hát még egy rossz! Gyurkó Géza Nívódíjasok Harlekinék Háry Jánosa A külső szemlélő — mondjuk a közönség — meg sem tudja érteni, mekkora munka, felelősség, öröm és gyönyörűség csapódik ki és le, amikor egy amatőregyüttes nemzetközi mezőnyben teljes diadalt arat. a szakma dicséri őket, megmozdul rájuk a tévé kamerája is. A szűkebb és a nemzetközi szakma elismerésén túl megkapják a nívódíjat is. A Harlekin- csoportról, erről az egri miniszínházról, a bábosok művészcsoportjáról van itt most szó. Tizenöt esztendeje, álltak össze együttessé, mert Demeter Zsuzsa hitt és bízott ebben a művészi formában és abban, hogy itt is lehet — talán kell is — csinálni „csuda-dolgokat”. Hát ők ezt most megcsinálták, mégpedig olyan magas szinten, hogy a szakemberek nem győzték halmozni az elismeréseket. A jelenlegi kis stáb. ez a tizenhat fős elszánt kis csapat tizenkét esztendeje benn él, mozog az igen nagy odaadást, és teljesítményeket igénylő szakmai élvonalban, teremt újabb és újabb produkciókat, ahol — és ez nagyon lényeges — az első gondolattól, a figurákon, ötleteken át az utolsó mozdulatig mindent maguknak kell teremteniük. Vegyük talán példának a legutóbbi és legsikeresebb vállalkozásukat. Megtalálták azt az ötletet, hogy Kodály szvitje, a Háry János, olyan igazi, népi világot feltáró zene, amellyel a látványt a bábosok is tudják párosítani. Árny játékot kell tehát belőle készíteni, de olyat, hogy abban a zene együtt éljen, lobogjon a megjelenítő eszközökkel, a bábosok által mozgatott árnyakkal, a fény villódzásával, a ritmusnak mindent átható elemi erejével és közben meg is elevenedjék az a népi világ, az a népi lélek, amely Kodály muzsikájában és a Háry Jánosban, ebben a nagyokat mondogató hősben is a legfontosabb. Ehhez a képzeletet kell megsarkan- tyúzni, érteni kell a zenét, felfokozottan érezni kell a ritmus dinamikáját és azt a lelket, amely a zenéből árad. Ide kell illeszteni, összecsiszolni mindent, a legapróbb részletig, hogy az a viszonylag kis tér, amelyet a látványhoz, a mozgáshoz, a zene áramlásától felforró- sítva felhasználnak, valóban azt a hatást keltse, amit a (Fotó: Szántó György) szándék, az alkotói álom és a munka izgalma megcéloz. És Harlekinék célba találtak. Nagyszerű ötletek sorozatából, a kollektíva teljes egybedolgozásából megszületett az a produkció, amely — Demeter Zsuzsa szerint is — csak minden öt-tíz évben egyszer ha sikerül. Ez a csúcs, eddig! Fel is veszi a tévé az egészet Miért csinálják ezt a sok gyötrődést, sok munkát és sok készséget kívánó munkát? És mi tartja őket össze a megszállottság és a legkedvesebb barátság mindent újra élesztő erejével? Nem is A téli könyvvásár gyermekkönyvei Ä téli könyvvásáron —már hagyományosan — a legnagyobb választék gyermek-1 könyvekből van; a Móra Fe* !VO ANDRt Március. Borongó«, hűvös böjti nap fény és zöld nélkül. minden olyasmi nélkül, ami kitéphetné a tespedés. bői a négy fiút, és kielégíthetné változatosságot és izgalmakat sóvárgó, határozatlan, ám eleven vágyukat Egyetlen szórakozásuk az, amit most csinálnak: üldögélnék a megfeketedett, kidőlt deszkakerítésen, amely egy romhalmazt és egy eÜ hagyott házat vesz körüL Ez az egyetlen szórakozás, amelyet ezen a napon találhattak maguknak. Csak azt tudják, hogy elégedetlenek; se nem éhesek, se nem szomjasak, de kíváncsiak mindenre, még ha nem is tudnák megmondani, mire ró. várognak, és hogy hányféle vágyuk van. És amíg üldögélnek, az egyikük lassan és hangosan mesél. A szőke hajú, rövidlátó apró fiút egy regény hőse •Világhírű, Nobel-dTJas Jugoszláv író, 1975_ben hunyt el. A közölt mű a belgrádi Politikában megjelent utolsó írásának egy részlete. után Aleknak hívják. Tehetős szülei vannak Szeret olvasni, és minden zsebpénzét ötfilléres, füzetés regényekre költi; el tudja mesélni, amit olvasott, szépen és hűen, semmit sem változtatva meg; amilyen élvezettel mesél, olyan élvezettel hallgatják a barátai, és komolyan hiszik mindazt, amit mond nekik, nem is gondolnak arra, hogy Alek olyasmit mesél, amit mások találtak ki és írtak meg. Mert az igazság az, ami a legkevésbé látszik annak, és mindig ott van. ahol látni akarják. A lényeg az, hogy ebben az unalomban akad valami, ami fel tudja izgatni és meg tudja mozdítani a képzeletet, valami más, mint ez a szürke délután a kövektől feltúrt, meredek utcán, a megroskadt kerítés mellett. Közben kellemetlenség is történik, amely elrontja még ezt a szegényes örör>et is. A fiúk között mihdig vannak olyanok, akik félbeszakítják a mesét, vagy hozzátesznek valamit, s így széttörik az illúziót, amelyet keltett.' Egyszer egy koravén szkeptikus, aki szeret közbeszólni. és mindennel vitatkozik, máskor valaki a született fantaszták és hazugok kő. zül, akik mindjárt azonosítják magukat az elbeszélés hősével, kisajátítják a hőstettét és arra törekszenek, hogy — ha már tettekkel nem tudják — szemtelen hazugságaikkal múlják felül. Egyik is, másik is nyomasztó és kellemetlen, mert elrontja a játékot. és zavarja az élvezetet. Ezen a napon ezt a szerepet egy bizonyos Cárevics vette át, a kávéház-tulajdo- nos régtől fogva hencegőnek és nagy hazugnak ismert fia, egy jól táplált, erős fiú, akinek nagy, kék, merev nézésű szemében természetellenes fény csillogott. Alek szépen és ihletetten mesélt egy itáliai banditáról, aki valójában a gazdagok ostora és az igazság, s az árvák oltalmazója volt. Amar. seille-i öböl egy sziklás szigetén erődbe zárták, ám sikerült elfűrészelnie a börtön- ablak rácsait, és nagy magasságból a tengerbe vetette magát, ahonnan jó szívű halászok mentették ki és vitték a szárazföldre. Amikor Alek befejezte az elbeszélést, a fiúk az álmél- kodástól némán bámultak maguk elé. Egyedül Cárevics állt fel hirtelen, egy pillanatig valahová a messzibe révedt aztán mesélni kezdte, hogy amikor a nyári szünetben Hercegovinában volt a rokonainál, ő még magasabbról ugrott be a Neretvá. ba, s valamilyen kitüntetést is kapott ezért Vontatottan beszélt, nem meggyőzően, erőlködve kereste a még nagyobb szavakat a hőstett ecsetelésére, amelyet soha senki nem vitt véghez, és amelyet abban a pillanatban talált ki. A fiúk egy darabig zavartan hallgatták, ám Alek hirtelen felemelkedett odalépett hozzá, mintha meg akarná ütni, de ehelyett rekedten és keserűen csak azt mondta: — Miért hazudsz? És kétszer megismételte ezt a kérdést, amelyet úgy mondott ki, mintha a szánalmas Cárevics fölé és mögé irányozta volna, valahová a távolba, mintha a hazug világ minden hazugságának címezte volna. Aztán hallgatott egy darabig, szemmel láthatóan nem várt választ. Majd közelebb lépett a csüggedt Cárevicshez, és a szemébe nézve, valamivel halkabban, égy csöpp melegséggel és szinte részvéttel a hangjában, így szólt; — Mit hazudsz, szerencsétlen? Ezt mondván, hátravetette a fejét. és pápaszemének nedvességtől harmatos üvegén megcsillant a látóhatár alján lebukó nap bágyadt fénye. Zahemszky László fordítása reme Ifjúsági Könyvkiadó most is megkönnyíti a szír1 lök dolgát az ajándékválasztásban, mert valóban a legkisebbektől a kisiskolásokon és a tizenéveseken át a 18 évesekig minden életkor, minden olvasóréteg számára gondoskodott szép és érdekes olvasnivalóról. Kezdjük talán a Idősebbekkel. Sok szép leporelló, népszerű lapozó szerez örömet a kicsiknek és szüleiknek. A hét-nyolc éveseknek szó* ló „Már tudok olvasni!” sb rozat egyebek közt az orosz irodalom világszerte népszerű klasszikusának, Kuprin* nak három szép kis elbeszé* lését kínálja. Szép és illuszt* rációkban gazdag versfüzérek is megjelentek; az egyik Weöres Sándor Ha a világ rigó lenne, míg a másik Zelk Zoltán Tollászkodik a tavasz című gyermekverskötete. A nagy zuhé című könyvében egy igazi barátságról beszél Janikovszky Éva, míg Török Sándor a Falatka királysága című könyvében azt mondja el, hogyan lett egy egészen mindennapi kisfiúból hirtelen királyfi. A gyerekek egyik legnépszerűbb sorozata A Bölcs bagoly sorozat, melynek leg* újabb darabja a Könyves könyv. Szerzője Megay László, aki az írás kialakulásáról, a különféle írásmódokról, a könyvnyomtatás feltalálásáról, a mai nyomdatechnikáról mond el sok érdekes tudnivalót. A kisdobosok évkönyvének színességét, sokoldalúságát érzékelteti már a fejezeteinek a címei is: Szép, forgó esztendő; Köszöntünk, Nagy Október; Hazai Tükör; Milyenek a sárkányok? Csukás István Vakáció a halott utcában című könyve címe ellenére derűs, mozgalmas történet, a vakációzás miatt elnéptelenedett utcáról. ők adják a választ, hanem a Pannónia Filmstúdió egyik művésze, Imre István, aki a Pécsett megrendezett nen*- zetközi fesztivál értékelésekor az egri sikert igen nagyra tartotta: „Csinálják a kettős arcú örömért, amely egyrészről az alkotásnak, másrészről a befogadásnak az öröme. Az az előadás, amiben maguk a színre vivők nem lelik örömüket, az a nézők körében sem kelt ilyenfajta örömöt.” És nekik van, ez a fizetségük. Minden bizonnyal itt a dolgok nyitja! Az alkotás öröme, gyönyörűsége megér minden fáradságot, vesző- dést, lemondást, de persze csak akkor, ha annak a visszhangja is nyugtázza a törekvést, az igazi, a nemes szándékot Harlekinék Kodály Háry- szvitjét al nagy zeneszerzőhöz és a zeneműhöz méltóan adaptálták, alkották újra a színpadra. A hős pedig „a lelkesedő, álmodozó típusa, született rajongó és költő, az életre kelt magyar meseteremtő fantázia, az elpusztíthatatlan, örök magyar optimizmus kifejezője”. Ezek Kodály szavai, s ezt a fajta önmagukat akarják mindig felmutatni ezek az amatőrművészek is. A csapat — a lelkes amatőrök — névsorát ideiktatjuk minden különbségtevés nélkül: Tóth Erzsébet, Tiha- ménné Szucsik Ágnes, Hullai Veronika, Demeter Ágnes, Karácsony Istvánná, Kalmár László, Tóth Ákos, Bagi Magdolna, Harman Zsuzsanna, Stuth Zsuzsanna, Demeter Éva, Lovasy László, Lénárt András, Tihaméri Imre, Lovasy Lászlóné, Bozi Béláné és természetesen Demeter Zsuzsa, a vezetőjük. Kell róluk beszélni és ér^ tűk szólni. Akik önerejükből amatőrökként egy művészi ág csúcsait ostromolják, megérdemlik, hogy érdemük szerint figyeljenek rájuk. Farkas András dani?" „Négymilliárd-hét. százmilliót..”, így az előadó. „Hála, isten — sóhajt nagyot a hang megkönnyebbülten — én négymilliárd-négyszáz- milliót értettem...” Nos, túl a tréfán, és túl azon, hogy ma már tudjuk, éppen a szabadegyetem előadásaiból: is tudjuk, hogy a csillagok élete és halála milyen folyamatok függvénye, egy dologra rávilágít az anekdota is, meg az előadássorozat is. Az ember nagyon és joggal bÜ6Z_ ke a fantáziájára, de lám. a határtalannak hitt emberi fantázia is elveszti, legalábbis korunkban feltétlenül elveszti végtelen szárnyalásának lehetőségeit: milliárd éveket időben, százmillió fényéveket térben képtelenek vagyunk befogadni hétköznapi, földön járó értelmünkkel. A tudományt az emberi fantázia vitte előre, itt az ideje, hogy a fantáziát most a tudomány segítse a végtelen idők és terek megértésére. Csillag a galaxisban. Ez a csillag a mi Napunk. A miénk. A sok millió és sok milliárd nap mellett. Valójában lenyűgöző a tudomány szárnyára kapott ember, aki képes bejárni olyan térségeket és fizikai (?) viszonyokat, amelyet jószerint még nem is ért és nem is ismer: de érteni és ismerni akarja a vi. lágot. A világmindenséget. Biztató jel ez: eljön áz az idő is, amikor érteni, ismerni, és nemesen formálni akarja a földi, az emberi viszonyokat is? Ha a tudomány rendet tud teremteni a világ- egyetemben, mert emberi tu. domány. bízhatunk benne hogy rendet tud teremteni önmaga szülője, az embei világában is. A 'tudományos megismerés nemes szolgálatán túl, ez ; meg- és felismerésre valórá. döbbenés is nagy érdeme < maga nemében páratlan so. rozatnak. A Magyar Televí. zió szabadegyetemének. A mi kislányunk .. .egyetlen szót sem érdé meine — önmagában , és ön OíMÉBMM 1978. december 21., kedd
