Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-03 / 260. szám
J «VWWVWWWW^AA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Madrid és a folyamatosság SPANYOLORSZÁGRÓL TÖBB VONATKOZÁSBAN is sok szó esik mostanában. Bizonyos nyugati sajtókörökben a jelek szerint összehangolt kampány folyik annak elhitetésére, milyen óriási mértékben különbözik a Franco utáni Hispánia a „generalisszi- mus” időszakának Spanyolországától. Senki nem vonja kétségbe, hogy bizonyos különbség van. A történelem egyszerűen nem tűri el a végtelen egy helyben topogást. Mind több jel mutat azonban arra, hogy a kontinens területileg egyik legnagyobb országában szomorú mértékben van jelen egyfajta, rendkívül káros folyamatosság. Ezúttal csak e megállapítás két legfrissebb bizonyítékára vetünk egy pillantást. A folyamatosság talán leglátványosabb jelére a fővárosban került sor: Madridban rohamrendőrök rontottak rá az immár egy hete jogaikért és jobb életkörülményeikért sztrájkoló buszsofőrökre és egyszerűen szétzavarták tüntető gyűlésüket. Talán nem kell különösebben hangsúlyoznunk, hogy a Franco- korszak elit erőszakszervének, a rohamrendőrségnek puszta látványa is maga a rosszemlékű folyamatosság. Nem kevésbé az az akció mögött meghúzódó politikai döntés, amely egy bonyolult gazdasági-poli- tikai-társadalmi problémaszövevényt, ezúttal a buszsofőrök helyzetét, úgy akarja „megoldani”, mint Nagy Sándor azt a sokat emlegetett gordiusi csomót: karddal. . . A FOLYAMATOSSÁG MÁSIK FRISS JELE talán kevésbé látványos, de egyáltalán nem veszélytelenebb. Arról van szó, hogy a Franco alatt liberá- Msnak minősített volt tájékoztatási miniszter, Fraga Iribarne, aki belügyminiszter lett a király első kabinetjében. új koalíciót próbál összehozni, amely „Spanyolország egységére” hivatkozva — a szélsőjobbtól a centrumig terjed. Ez a formáció nemcsak a kommunistákat hagyja ki. hanem a szocialistákat és más baloldali csoportosulásokat is. Hiába volt Iribarne Franco alatt viszonylag pozitív személyiség, jelenlegi kísérletét ez csak veszélyesebbé teszi: személye tízezreket téveszthet meg. Célja alig leplezetten az, hogy mire eljön a parlamenti választások ideje, az új „jobbközép” h'okk eltorlaszolja most már nemcsak a kommunisták, hanem az egész baloldal útját. Brezsnyev—Husák találkozó a Kremlben Kedden a moszkvai Kremlben Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára találkozott Gustáv Husákkal, a CSKP Központi Bizottsága főtitkárával, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökével, aki — mint már jelentettük — az SZKP Központi Bizottságának vendégeként rövid baráti látogatást tesz a szovjet fővárosban. Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák tájékoztatta egymást az SZKP XXV. és a CSKP XV. kongresszusa határozatainak megvalósításáról, az SZKP Központi Bizottságának októberi plénumáról és a CSKP Központi Bizottságának plénumáról, megvitatta a szovjet—csehszlovák agyüttmű- ködés további fejlesztésének és elmélyítésének kérdéseit, majd időszerű nemzetközi problémákról tárgyalt. Gustáv Husák a csehszlovák kommunisták és Csehszlovákia valamennyi dolgozója nevében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 59. évfordulója alkalmából melegen üdvözölte a szovjet kommunistákat és az egész szovjet népet, a szovjet embereknek újabb alkotó sikereket és munkaeredményeket kívánt a kommunizmus építésében. Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák találkozója rendkívül meleg és szívélyes légkörben folyt le. Államcsíny Burundiban A kelet-afrikai Burundi Köztársaságban hétfőn a hadsereg megbuktatta Michel Micombero elnököt és átvette a hatalmat — jelentették be közleményben az új katonai vezetők. A kis ország egész területére érvényes kijárási tilalmat rendeltek el este 6 órától hajnali 5-ig. A helyi rádió jelentése szerint a hatalom- átvétel vértelen volt és az országban az élet a megszokott módon zajlik. A külvilággal a telefonösszeköttetés mindössze rövid időre szakadt meg. A helyi rádióban felolvasott közlemény személy szerint senkit nem nevezett meg a hatalomátvétel vezetőjeként. Az új katonai vezetők kijelentették, hogy azért mozdították el tisztségéből az elnököt, mert „nem volt képes hatalmát a nép érdekében gyakorolni”. A közlemény szerint „az ország politikai és gazdasági helyzete súlyosan megromlott és hatalmaskodtak az elnök oltalmát élvező népellenes csoportok”. Műszaki hetek 76 (Folytatás az 1. oldalról) vezetés színvonalának növelése az idei műszaki hetek fő témaköre, e témában ke- rekasztal-beszélgetést ve2ét az elkövetkezendő hetekben Buda István munkaügyi államtitkár, Kovács Imre, a MÉM miniszterhelyettese, Szilágyi Lajos ÉVM-minisZ- terhelyettes, Klézl Róbert, KPM-miniszterhelyettes és dr. Betlej Sándor, kohó- és gépipari miniszterhelyettes. Ezután került sor az éltó előadásra, amelyet dr. Tre- thon Ferenc pénzügyminiszter-helyettes tartott A vezé- tés gyakorlata és a gazdaságpolitika címmel. Gazdasági életünk alapkérdéseit és az azzal kapcsolatos vezetői magatartást elemezve részletesen a tervezés munkájával foglalkozott. Beszélt a vállalati és népgazdasági érdekek gyakori ütközésének okairól, következményeiről. A gazdaság szerkezetének korszerűsítése nemcsak a szerkezet változtatását jelenti — mondta — gazdaságosabbá, hatékonyabbá kell tenni a meglévő szerkezetet, szélesíteni a kooperációt. A pénzügyminiszter-helyettes szólt az exportfejlesztési támogatások irányelveiről, a pénzügyi szabályozás jövőben várható új intézkedéseiről is. A műszaki hetek programsorozata ma már megye- szerte elkezdődik: előadást tartanak többek között Egerben a Technika Házában és Hatvanban a vontatási főnökségen. Katonák vezetik a madridi buszokat Majd egy hete sztrájkolnak a spanyol főváros közlekedési dolgozói. A hatóságok, hogy letörjek a sztrájkotokat és megoldják Madrid közlekedési gondjait, most katonákat ültettek a buszok kormánya mögé. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Kínai kinevezések '^Á/VWVNAAAAAAAA/VyAAiWAAAA/WWWV/WVyWWVWVWA^VAA/^AŐi^Vi^^ A vas útja II. A folyam Ha előre nézek, csak a szemem sarkából látom a párába nyúló partokat, ha az egészet nézem, nyugalmas tónak látom-érzem a széles Dunát, s csak ha egy részére figyelek, akkor veszem észre, hogy szinte szalad a folyó a lábam alá. Az első uszály legelején állok, mögöttem az egész „hajótolat”, a gépház vagy kétszáz méterrel hátrább zajong. Itt elöl csak a szemberohanó víztömeg surrog, sustorog, duruzsol. Megtart a hátán bennünket, mint a pelyhet, s méterről méterre előreenged az öreg folyam. Még tegnap elhagytuk Galacot, Brailát, a tengerjáró hajók utolsó dunai kikötőit, úton voltunk egész éjszaka, bent járunk Romániában, s míg Réniben mögöttünk maradt a hajnal, most tőlünk balra kelt fel a nap. Dobrudzsa dombjai mentén csónakok sziluettjét látom. A kenuszerű, egyetlen fatörzsből faragott lotkákban lipován halászok ülnek. Pici árnyak a vakító ég alján, a tompa fényű víz fölött. Az egyik társuk még virradat előtt egészen közel jött a hajóhoz: mi több: menet közben csípte el a szélső uszályt, velünk utazott jó néhány kilométeren át, napkeltéig vontatta magát, aztán búcsút intett. A hajósoktól tudom, hogy nem voltak mindig ilyen barátságosak ; sok évvel ezelőtt több csónakkal jöttek és kifosztották az uszályokat. Persze, ez régen volt nagyon, az ilyen kalóztörténeteket a mi legöregebb kormányosunk is csak hallomásból ismeri, de a lipovánok hajózási készsége máig megmaradt. Az a merész halász, aki lélekvesztőjén a mi uszályóriásainkhoz közelített, erőteljesen és gyorsan lapátolt, ügyesen manőverezett, mozgása, fürgesége fiatalembert sejtetett, pedig egyáltalán nem volt fiatal. Napszítta, mély ráncokkal barázdált arcán dús, ősz szakáll, a fején — kissé hátracsapva — fekete kucsmát viselt. Olyan 1976. november 3., szerda volt az egész jelenet, mintha valami történelmi filmből vágták volna ki, vagy jelenés volt, amelyet itt felejtett a történelem ... Most lassabban haladunk, közelebb jöttek a partok, s kanyart kanyar követ. Hajókürt szól, fülsértőn, messze- hangzón: minden kanyar előtt kötelező a dudajelzés. Ma természetes ez a fegyelem, hozzátartozik a szabad hajózás gyakorlatához: nyolc ország folyóján hajózunk, a világ legnemzetközibb vízi útján, huszonkilenc ország hajói szelik a Duna hullámait. A hajózás szabadságának nélkülözhetetlen része, hogy szigorú szabályokhoz kell igazodnunk, ez minden hajós nép felismert érdeke. Mellettem, a szomszéd uszályon halkan csukódik egy lakás ajtaja, odabent még alszik a család, az uszálymatróz hunyorog a fényben, ásít, nyújtózik egy nagyot, aztán bekapcsolja a táskarádiót. Nyolc óra múlt, a hírek után vízállásjelentés következik. Vízállásjelentés román, orosz, és francia nyelven. Az uszálymatróz fél füllel hallgatja csak, takarításhoz készül, de tudom, hogy kétszáz méterrel hátrább a parancsnok vagy helyettese egészen közel hajol egy másik készülékhez és feljegyez minden adatot. „A Duna Cernavodánál...” Erre az uszálymatróz is odafigyel, ez az adat számunkra most a legfontosabb. A hajósok tudják, hogy másfél méterrel több víz van a legközelebbi veszélyes gázló felett, mint amennyit a cerna- vodai vízmérce mutat. A mi megrakott uszályaink két és fél méter mélyen merülnek a vízbe, s amennyiben a gázlónál sekélyebb a folyó; a mélyebb, de jóval keskenyebb, kanyargósabb, szigetekkel teli, nehezebben hajózható mellékágat kell választani. A főágban maradunk. Fut, csak fut a víz a lábam alá, csendesek a partok, füstölgő gyárkéménynek hí- re-hamva sincs, város sehol, néhány ház csupán a távolodó dobrudzsai dombok hajlatában, és semmi, de semmi a másik oldalon. A mellékág, a Borcea-osatorna legalább vadregényesebb lenne. Vadregényesebb. Mindig csodálkoztam, hogy sráckorom kedvenc indián hősei milyen magabiztosan kerestek gázlót, amikor ismeretlen folyó állta útjukat. Most tudom, hogy a gázlók természetesen az átmenetekben találhatók, két ellenkezően forduló kanyar között, ahol a sodorvonal átlósan metszi a medret, ahol lassul tehát a vízfolyás, s a folyam lerakja a hordalékot. Errefelé sok az átmenet, de kevés a látnivaló. Megfordulok. Az érchalmok mögött egészen kicsi a tolóhajó. Az uszálymatróz fecskendővel a kezében locsolja a szomszéd fedélzetet, az ám: ő már nem rántja az ampát, rtiint elődei. Az ampa egy vödör volt, ólommal a fenekén, hogy könnyebben lehessen megmeríteni, s merítéskor a folyam bizony könnyen kiránthatta a kézből, vagy a teli ampa ránthatta a folyóba az óvatlan hajóst. Ma motor szívja a vizet a Dunából, és az ampát — de nagyot változott a világ! — a tizedik éve hajózó első matróz József Attila verséből ismeri. Csak ez a táj nem változott. Elhagyjuk Hirsovát, még látnj néhány szárazra húzott csónakot, aztán mintha lakatlan lenne a part, az emberi kéz nyomát a Duna őrzi csak. A bóják a Dunán. A hajózó utat bóják jelölik, a bójákon túl a folyam hajózhatatlan. A piros bóják tőlünk balra, a feketék jobbra maradnak el, szabály szerint. Megint a szabályok. A szabad hajózás elvének mindennapi gyakorlata. Ez az elv a francia polgári forradalom eszméje volt, mely eszme ide, a Duna völgyébe csak késve, a népek tavaszán, a nemzetek születésekor juthatott, amikor a hajóvontatás keserves jobbágyrobotját is a bérmunka váltotta fel. Surrog, sustorog, duruzsol a szemberohanó víztömeg, mintha még mesélni is kedve lenne a roppant súly alatt, amit a hátára vett... Gázló gázlót követ, utunkat szinte karnyújtásnyira bóják szegélyezik. Óvatosan de viszonylag gyorsan haladunk. Sietnünk kell: legutóbb a Paks nevű magyar hajó rekedt meg két gázló között, mert „elment a víz”, mielőtt túljutott volna ezen a nehéz szakaszon. Most mögöttünk szólal meg a duda : egy csehszlovák vontatóhajó akar előzni, kötélre fogott uszályai kevésbé vannak megpakolva, kisebb a terhe, gyorsabban halad, mi utat engednénk a sietőnek, de félrehúzódni nincs hova. Aztán egy osztrák, később egy szovjet tolóhajóval találkozunk, szerencsére ott, ahol a hajózóút valamivel szélesebb, s így nem kényszerülünk „levámi” a szembejövőket. Messze előttünk hatalmas acélszerkezet ível át a széles Dunán: a cerna- vodai hídhoz közeledünk. Békével megrakott uszályok cammognak a Dunán több mint harminc éve már, a Duna völgye a béke völgye lett, s a folyam maga egyszerű kereskedelmi útvonal — természetes, békés csatorna kelet és nyugat között. És ez a csatorna most, a mi korunkban épül tovább. A mi századunk utolsó negyedében találkozhat a Duna észak felé tartó nővéreivel: a Rajnával, az Elbával, az Oderával, akiktől a legenda szerint a Gonosz választotta el. Ezerkétszáz éve készülünk, hogy legyőzzük ezt a Rontást, a terv öreg; a békénk fiatal. Enyhe szél segít előre, ez még nem „kősava”, nem annyira erős, hogy a tolóhajót tolatmányáról leszakítsa, ez csak fodrozza a vizet, s uszályaink könnyedén gyűrik maguk alá, nyergelik meg a szélvetette hullámokat. Keletről fúj az enyhe szél. Amerről az ércet hozzuk. Aczél Gábor (Folytatása következik) Annak ellenére, hogy hétfőn a kínai külügyminisztérium a lényeget tekintve ta- gadólag reagált azokra a híresztelésekre, hogy Kínának új miniszterelnöke, honvédelmi minisztere és parlamenti elnöke von, Sanghajban nem tűntek el a kb idevonatkozó döntéseit méltató feliratok. A metropolis utcáin — szemtanúk szerint — továbbra is azt olvasni, hogy a KKP Központi Bizottsága Li Iiszein-nient miniszterelnökké, Csen Hszi-lient honvédelmi miniszterré, Je Csien- jinget pedig a parlament elnökévé nevezte ki. (MTI) Fegyveres bankrablás Belgrádban Amerikai stílusú bandita- bandita, miután bizóhyossá támadás zajlott le kedden vált számára, hogy nem tud reggel Belgrádban. Két fel- egérutat nyerni, öngyilkos fegyverzett bűnöző a főváros lett. központjában behatolt egy bankba és 800 ezer dinárt elrabolva megpróbált elmenekülni. A bank mellett levő bolt egyik alkalmozottja megkísérelte feltartóztatni a két banditát, mire ezek fegyverükből tüzet nyitottak rá és megsebesítették. A belügyi szerveknek az egyik bűnözőt néhány perccel a bűncselekmény elkövetése után sikerült elfogniok, a másik a pénzzel együtt megpróbált gépkocsin megszökni. A rendőrség azonban gyorsan nyomára akadt, és a Értesítjük tisztelt u tazóközönséffünket, hogy a Volán Utazási Iroda társasutat indít UNGVÁR—MUNKÁCS útvonal«« Időpont: 1976. december 4—7-ig. Részvételi díj: 1267,— Ft + költőpénz. A részvételi díjban 3 teljes panzió szereper Jelentkezési határidő: november 10. Az Eger I. Téglagyár felvételre keres férfi és női segédmunkásokat Jelentkezés: Eger I. Téglagyár Eger, Homok u.
