Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-13 / 269. szám

f /yA^AWAA^^WWAWAAAAAAAAAAAAAAAAA/VWVWWV'AAAAAA/WWvVW Péntek esti külpolitikai kommentárunk: Spanyolok Brüsszelben Van Elslande belga külügyminiszter „határozot­tan biztató” jeleket látott arra nézve, hogy Spanyol- országban kedvező politikai változások történnek. Nos, Hispánia közös piaci tagságának feltétele bizo­nyos más, a madridi kormányzat hivatalos képvise­lőinek a belga politikus számára adott információi­ból tapintatosan kihagyott jelek korántsem jogosíta­nak fel ilyen derűlátásra. Pénteken a még mindig illegálisnak minősített Spanyol Munkásszövetség általános sztrájkot kezde­ményezett. S amire a Franco utáni madridi kabinet tagjai talán nem számítottak a titokban szervezett, röplapokon meghirdetett munkabeszüntetés csaknem teljes egészében megbénította Spanyolország életét. Még a belügyminisztérium is kénytelen-kelletlen be­ismerte, hogy legalább 200 ezer ipari munkás tett eleget a felhívásnak. Ugyan, milyen biztató jelek mutatkoznak His­pániában, ha Camachot, a még mindig betiltott jnun- kásbizottságok vezetőjét — alig néhány héttel ezelőtt hagyta el egyébként a börtönt —, ismét házi őrizetbe helyezték? Meglehet, a Közös Piac tagjai közül egyik­másik ezekből a jelenségekből a belga külügyminisz­ter derűlátó véleményével ellentétes következtetése­ket von le. Mint ahogy a NATO tagjainak némelyike sem lelkesedik azért a gondolatért, hogy Madriddal egy­hamar szorosabbra fűzzék a szövetség kapcsolatait. Nem mintha nem lenne erre bizonyos törekvés, első­sorban az óceánon túlról. Bizonyára ez bátorította fel a madridi kormányzatot, hogy népes delegációt menesszen Brüsszelbe, az Atlanti Szövetség központ­jába. Harminc magas rangú spanyol tiszt és katonai kérdésekkel foglalkozó polgári személyből áll az a delegáció, amely a NATO történetében először hiva­talos látogatást tett Brüsszelben. ) Nincs kizárva, hogy az Atlanti Szövetség berkei­ben elnézőbbek lesznek Madriddal szemben, mint a kilencek. Mindenesetre a pénteki általános sztrájk és a munkásokkal, sztrájkőrökkel szembeni szokatlanul brutális fellépések híre talán azokat is gondolkodóba ejti, akik Madrid álreformjainak szirénhangjait siet­ve túlértékelték. Giscard d’Estaing-Callagiian találkozó Folytatja ítmukáját a PKP kongresszusa Felszólalt Nemes Dezső, a magvar pártküldöttség vezetője Pénteken a reggeli órák­ban megkezdődtek a magas szintű francia—angol meg­beszélések a Párizstól 50 kilométerre levő Rambouil- let-ben. James Callaghan csütörtökön este érkezett Párizsba, hogy tárgyaláso­kat folytasson Valéry Gis­card d’ Estaing francia köz- társasági elnökkel. A francia kormány szó­vivője szerint a tárgyaláso­kon elsősorban gazdasági kérdéseket vitatnak meg, ezen belül olyan problémá­kat, amelyeknek a követ­kezményei mindkét orszá­got sújtják. A csúcstalálkozóval egy- időben folyik a külügymi­niszterek, a kereskedelmi és a mezőgazdasági minisz­terek megbeszélése is, és jelen van a tárgyalásokon Raymond Barre miniszter- elnök is. LISSZABON Lisszabonban pénteken dél­előtt a központi bizottsági beszámoló és a tézistervezet feletti vitával folytatódott a PKP VIII. kongresszusa. A tanácskozáson 59 kom­munista és munkáspárt kép­viselteti magát. Elküldte képviselőit a portugál fegy­veres erők legfelső forradal­mi tanácsa és Eanes elnök is. A küldöttek melegen ün­nepelték a fegyveres erők képviselőit. Éltették a fegy­veres erők mozgalmát. A szocialista pártot háromtagú delegáció képviseli. A kongresszus csütörtökön határozatban üdvözölte Ne- to angolai államfőt, az an­golai népi felszabadító moz­galmat és az angolai népet abból az alkalomból. hogy egy évvel ezelőtt kiáltották ki a volt portugál gyarmat függetlenségét. Pato, a KB titkára, a PB tagja csütörtök esti felszóla­lásában hangoztatta, hogy a KB egységesen tömörül Cun- hal főtitkár körül. A Portugál KP VIII. kong­resszusán Nemes Dezső, az MSZMP KB PB tagja, a magyar pártküldöttség veze­tője pénteken üdvözölte a tanácskozást. Hangoztatta: — Küldöttségünk nagy örömmel tesz eleget megbí­zatásának, hogy átadja a Magyar Szocialista Munkás­párt forró testvéri üdvözle­tét és kifejezze a magyar kommunisták teljes szolida­ritását azzal a rendíthetetlen küzdelemmel, amelyet az önök pártja folytat népük vívmányainak megvédéséért, országuk boldogabb jövőjé­ért! — Jól tudjuk, hogy a Por­tugál Kommunista Párt négy és fél évtizeden át a fasiszta diktatúra kegyetlen terror­jával dacolva szervezte az elnyomottak harcát a ki­zsákmányolok ellen, a fel- szabadulásért. A mi pártunk az ország felszabadulása előtt negyedszázadon át küzdött a fasiszta uralom teremtette súlyos körülmények között, és saját tapasztalatainkból tudjuk, milyen nehéz küz­delmet kellett portugál test­véreinknek is folytatniuk. A kommunisták élenjáró, hősi- es szerepe, amelyet a népi erők antifasiszta ellenállásá- nakt fejlesztésében betöltőt, tek —, örök dicsősége Portu­gália forradalmi erőinek. Az antifasiszta népi ellenállásra támaszkodva bontakozott ki hadseregük forradalmi útra tért erőinek történelmi tetté vált fellépése, melynek so­rán szétverte a fasiszta ura­lom fegyveres hatalmát és oly nagy szerepet játszott a politikai fordulatban. — Pártunk és népünk mélységes rokonszenvvel kí­sérte pártjuknak a fasizmus bukását követő lendületes küzdelmét, azt a szerepét, amelyet betöltött a demok­ratikus és szocialista népi erők és a fegyveres erők új országot teremtő mozgalmá­nak együttes fellépéséért, a nagytőkések és nagybirtoko­sok hatalmának visszaszorí­tásáért, a munkásellenőrzé­sért a földreformért, az ál­lamosítások megszilárdításá­ért, az ország szabad’ és független fejlődésének bizto­sításáért vívott harcban. — A világ népei jól tud­ják. hogy a portugál fasiz­mus bukása egyben a portu­gál gyarmati uralom buká­sát is jelentette, s a portu­gál demokratikus és szocia­lista erők mostani küzdelme a tőkés monopóliumok hatal­mának felszámolásáért nagy hozzájárulás ahhoz a hősies küzdelemhez is, amelyet más tőkés országok népei folytat­nak azért, hogy a monopó­liumok diktatúráját valóban a népi erők demokratikus hatalma váltsa fel és ame­lyet a spanyol nép vív a demokratikus fejlődés lehe­tőségeiért. Az önök harca nagy hozzájárulás ahhoz a küzdelemhez is, amelyet az enyhülésért sikraszálló erők folytatnak a béke intézmé­nyes biztosításáért, a hábo­rús veszély elhárításáért itt Európában és világszerte. — Tudjuk, hogy az önök küzdelme jelenleg különösen bonyolult, s döntő mérték­ben függ a kommunisták, a szocialisták és más demok­ratikus erők összefogásától, amelynek szükségességét kongresszusunk oly nagy nyomatékkai hangsúlyozza, s amelyért az önök pártja oly szívósan küzd. — Egész pártunk és egész népünk nevében szívből kí­vánjuk, hogy a demokrati­kus néphatalom híveinek széles táborával együtt érje­nek el új győzelmeket, s e lelkes kongresszus által ki­tűzött célok mielőbb valóra váljanak — mondotta befe­jezésül Nemes Dezső. (MTI) rri •• r r * I uzersegi harcok Bejrutban Bejrútban pénteken foly­tatódtak a tüzérségi harcok. A haladó erők rádiója jelöl­tette, hogy a mohamert.; : Nyugat-Bejrút egyik lakó gyedében délelőtt kilen; meghallak és 67-en mega sültek a jobboldali erők : zérségi támadása követkéz! í ben. Az arabközi biztonsá i erők pénteken mégsem vo­nultak be a fővárosba. Bej- rút egyik déli elővárosában felállított főhadiszállásukon a főparancsnokság szóvivője közölte, hogy a biztonsági erők szombaton vagy Bejrut­ba vonulnak be, vagy az északi országrész és a délre fekvő Szidon irányába nyo­mulnak előre. Legfőbb gond­juk most az, hogy megerő­sítsék eddig elfoglalt állásai­kat — mondotta a szóvivő. A főparancsnoksághoz közel­álló forrás szerint más arab országokból négy-ötezer fő­nyi katonai erő érkezését várják. Általános sztrájk Spanyolországban Madridban a Chrysler-művek dolgozói is csatlakoztak az általános sztrájkhoz. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Pénteken délelőtt az ország történetében 40 éve először országos általános sztrájk kezdődött Spanyolországban. A spanyol dolgozók a kor­Carter elnök Hetven nyolc nap Pontosan ennyi, 11 hét van az amerikai elnökvá­lasztások napja és a no­vember első keddjén meg­választott új államfő beik­tatása között. Ez az átmenet időszaka, amikor a régi el­nök már, az új elnök még nem kormányoz. Megkezdődött a csomagolás Ám a Fehér Házban és a washingtoni kormányhiva­talokban már megszerveződ­tek a hatalom átadását le­bonyolító különleges mun­kacsoportok, amelyek tüs­tént fölveszik a kapcsola­tot Carter embereivel. (A nukleáris mérnök Carter magabiztosságára és mód­szerességére jellemző mó­don az utóbbiak csapata már hónapok óta felkészült a hatalomátvételre ...) A le­köszönő kormányzat kulcs­emberei megígérnek min­den támogatást az utódok­nak, ám közben már pakol­ják , értékes személyi iratai­kat (amelyekkel hamarosan a könyvpiacokon találko­zunk) és keresik új állásu­kat (amely a politikai ug­ródeszka után rendszerint busásan jövedelmező a ma­&rUümsM 1976. nov ember 13., szombat gángazdaságban). S termé­szetesen az amerikai és a nemzetközi sajtó máris na­gyobb figyelmet szentel a hatalomra lépőknek, mint a hatalomból lelépőknek. Más jelleggel, de újra csak halasztó hatású a vi­lágpolitikára az amerikai választási procedúra. Holott ha a SALT- vagy a közel- keleti tárgyalások — ko­rántsem előnyükre — még talán tovább halogathatok is, valakinek Washington­ban döntéseket kell hoznia az olyan ügyekben, mint Anglia pénzügyi megsegítése, vagy a rhodésiai értekezlet. Carternek és körének ért­hető a dilemmája: egyelőre nem akarja vállalni a fele­lősséget. ám érthetően nem lehet közömbös sem. Viszont a megválasztott elnök még csak most kezd­het hozzá kormányzata kulcsembereinek kiválasz­tásához: mivel követni akarja az alelnök-kiválasz- tás bevált módszerét, és mert nem akarja az ügyet elsietni az átmenet (és a leköszönő kulcsemberek) sürgető nyomása alatt. Car­ter legkorábban december közepére ígérte az első „ne­veket”. Mondani sem kell, hogy az új washingtoni stí­lus megismeréséhez az em­berek bemutatkozása is szükséges. A tőzsde ideges Bármily alaposan és óva­tosan készül is fel az átme­netre, az Egyesült Államok 39. elnökének tudnia kell, hogy választási ígéreteinek hosszú listáját „kezükben tartják” politikájának meg­figyelői és bírálói. A Was­hington Post hét Végi vezér­cikkében már sürgette Cár­iért, hogy ne törődjék a szabályokkal, amelyek Ford- ra szabják az új költségve­tés kidolgozásának felada­tát. A demokrata jelölt programja abban különbö­zik a republikánus elődétől, hogy mindenekelőtt • állami eszközöket kíván bevetni, meggyorsítandó kilábalást a súlyos gazdasági helyzet­ből. A kampány idején Carter rózsás gazdasági távlatokat csillantott meg az évtized végére, a meg­pendített gazdaságserkentő módszerek azonban megle­hetősen ellentmondóak, együttes sikerük békeidő­ben még sohasem követke­zet be. A tőzsde némi ide­gességgel reagál Ford ve­reségére, félvén is Carter tőkekorlátozó populista kampányjelszavaitól; az idé­zett vezércikk nem oktala­nul sürgeti az út kijelölését, a Wall Street-i kedélyek megnyugtatását. , Választási tartozások A választások győztesét sorra figyelmeztetik, hogy miként kell értelmeznie „mandátumát”. S noha el­várják tőle, hogy az új de­mokrata korszakot „új ar­cokkal” kezdje el, nyoma­tékkai emlékeztetik válasz­tási „tartozásaira”, minde­nekelőtt a hagyományos de­mokrata erőközpontok, poli­tikai vezetőcsoportok per­döntő szerepére a szoros győzelem kivívásában. Első sajtóértekezletén Carter hangoztatta ugyan, hogy neki komoly progra­mokra szóló „felhatalmazá­sa” van, hiszen végül is 51 százalékot kapott, márpedig 13 korábbi elnök (köztük Kennedy és első periódusá­ban Nixon) kormányzott kifejezetten kisebbségi ered­mény nyomán. Ám az erő­központok okkal mutatnak rá, hogy az elektort rend­szerben nélkülük aligha ka­matoztathatta volna Car­ter a csak a déli államok szavazótábora miatt létre­jött többséget, hiszen a kulcsállamokban az ő moz­gósításukra billent a mér­leg nyelve a demokrata fe­lé. „Ha senki sem tudja, ki­csoda is valójában Jimmy Carter, ez azt jelenti, hogy Jimmy Carternek még mód­jában áll szabadon eldönte­ni, ki is váljék belőle” — vélte a londoni Times a vá lasztások után. De mert már Hegel is megmondta hogy a szabadság a felis­mert szükségszerűség, a 39. amerikai elnök netán a sa­ját árnyékát még átléphet­né, ám aligha a saját párt­jáét és szélesebb értelem­ben az acjott politikai és társadalmi rendszerét. Avar János mány gazdaságpolitikája el­len tiltakoznak. A törvényen kívül helyezett baloldali munkásszervezetek felhívá­sára felemelik szavukat a bérek befagyasztása ellen és azért, mert a kormány ki akarja terjeszteni a munkál­tatók jogait A spanyol bel­ügyminisztérium tájékoztatá­sa szerint az országos sztrájkban 200 000 ipari mun­kás vesz részt. A munkás­szövetségek azonban a rész­vételi arányt lényegesen na­gyobbnak ítélik. Csupán Asztúriában 50 000 bányász és vasgyári munkás, Oviedóban további 50 000 gyári munkás szüntette be a munkát Bil- baóban a 30 ezer építőipari dolgozó tovább folytatja im­már egy hónapja tartó sztrájkját, Zaragózában 12 000 kőműves abbahagyta a munkát. A barcelonai Seat- művek 26 000 munkása nem jelent meg munkahelyén, és az ország legfontosabb ipari kikötőjének forgalma is megbénult. Ugyancsak a belügyminisz­térium tájékoztatása szerint 120 sztrájkőrt letartóztattak. Az őrizetbe vett munkásbi­zottsági tagok és szakszerve­zeti aktívák száma megkö­zelíti a 100-at. Madrid több pontján össze­csapásra került sor a ro­hamrendőrség és a sztrájko­lok között. A spanyol fővá­ros Getafe „vörös külvárosá­ban” a rendőrség brutálisan szétoszlatta az utcákra vo­nuló, mintegy 4000 munkás tüntetését. Kínában Ötre szaporodtak a „négyek” Aczél Endre, az MTI tu­dósítója jelenti: A kínai sajtó pénteken megtörte a hallgatást a „pártellenes összeesküvő csoport” protokoll szerinti vezéralakjával, Vang Hung- vennel kapcsolatban. Csiang Csinget, Csang Csun-csiaót és Jao Ven- juant, a „négyek” ellen fo­lyó bírálati kampány eddigi három hetében személyre szóló vádak sokaságával il­lették, de a KKP KB ifjú al- elnöke, akivel a néhai Mao Ce-tung 1973-ban megfiata­lította a kínai vezetést, ed­dig kimaradt a sorból. Pénteken viszont a két központi lap, a Zsenmin Zsi- pao és a Kuanming Zsipao fölfedte, hogy az 1975-ben lezajlott hangcsoui selyem­festő sztrájkok és fegyveres összetűzések mögött, felbúj- tóként Van Hung-ven ál­lott. Egyébként ez az első hiva­talos közlése annak, hogy Hangcsouban valóban az történt, amit a Pekingben dolgozó külföldi sajtótudósí­tók annak idején megírtak. „Vang Hung-ven, a „né­gyek” egyike — írja a Zsen­min Zsipao — nagyon gyak­ran betolakodott ebbe a gyárba. Széthúzást szított a káderek és műszakiak kö­zött, olyan helyzetet terem­tett, hogy a gyár beszüntet­te illetve félig beszüntette a termelést, óriási károkat okozva ezzel a pártnak és az államnak”. A pénteki lapok a legsú­lyosabban a földrengés súj­totta Tangsan-Fengnan tér­ségéről szóló beszámolók kapcsán marasztalják el a „négyeket” mondván, hogy őket „nem érdekelte, él-e, hal-e a nép”, ök a maguk részéről, a sebesült és ha­lott százezrek mentése és felkutatása helyett „Teng Hsziao-ping bírálatát” eről­tették. A földrengés pusztította csaknem másfél milliós Tangsan városát pedig egy­szerűen „ki akarták húzni a térképről” mondván „mit számít egy ilyen veszteség nyolcszázmillió ember és 10 millió négyzetkilométer mel­lett”. Jao Ven-jua,' a „négyek” Ideológusa pedig — a beszá­molók szerint — kárörven-; dően vidult a természeti csapás láttán és verset írt a Tajping-korszakról, sej­tetvén — ami egyébként egybecseng a kínai hagyo­mánnyal —, hogy a földren­gés „új dinasztia” eljőve*r lét jelzi. Az utalás ann szól, hogy Csiang Csing- önmagukat látták az „új di­nasztia” képében. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents