Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-09 / 265. szám
Szüretelt a rothadás is A visontai Reménység Tsz elveszett reménysége Ahogy szokták máskor is, a hét végén, pénteken abba hagyták a csemegézést. Majd hétfőn folytatják, a már korábban kialakult rend szerint. Pénteken még a szedők napi teljesítménye elérte a 160 kilót. Hétfőn már csak a felét tudták leszedni ennek a mennyiségnek. Mi történt a közbeeső két nap alatt? Csemegézett más az asszonyok helyett. A rothadás. Mindez szeptember közepén történt Visontán, a Reménység Tsz szőlőstábláiban. Ez a cseppet sem kívánatos fordulat sok mindent jelez abból, ami meghatározója lett. az idei eredményeknek. Ha úgy vesszük, jő termést szedtek le a tőkékről most ősszel a visontaiak. Amikor tavaly a terveiket számítgatták, hektáronként átlagban 70 mázsa szőlőt rögzítettek. Ahogy az időjárás alakult, úgy változtak a reménységeik is. Szeptemberben nagy örömmel állapították meg, hogy a fürtök T20 mázsa átlagot Ígérnek, jóval többet, mint amit elképzeltek. De azt már megtanulták, hogy csak az a biztos^ amit már leszedtek, elraktároztak, lefejtettek, hordókba töltöttek. Az óvatosaknak lett iga-: zuk. A szüret egy részét elvégezte helyettük a rothadás.' Nem is csekély részét, hiszen a termés egyharmadát vitte eh Tulajdonképpen néhány nap alatt következett be a drámai fordulat Elképzelni is szép, ml lett volna, ha a fürtök egészsége-; sek maradnak a tőkéken. W Leszedtek összesen tS va^ gon csemegeszőlőt Másfélszer annyit mint amennyit terveztek. A csemegének a felét belföldi értékesítésre Vették át tőlük, kilónként 13 forintért, a másik felét exportra, de ezért már csak tíz forintot kaptak. Partnerük a SZÖVTERMÉK volt, a megbízásából szállították a szőlőt a fővárosba, természetesen a fuvar díját is megkapták. összesen 14 400 mázsa szőlőt könyveltek el. Ez Két és félezer mázsával haladta meg a tervezett mennyiséget. Miután a szőlőt a rothadás megdézsmálta, a szürke penész a lé egy részét „lopta el”. Préselés után egy mázsa szőlőből 78—80 százalék levet szoktak kapni, most csak 65 százalékot. A több mennyiség a szőlőből végül is a lében nyert kisebb mennyiséggel egyenlítődött ki. A végeredmény: a bevételük nem lett több, mint amennyit előre elképzeltek. Maradt a 11 millió forint, mindösszesen. A szőlőt, úgy ahogy volt, a pincegazdaságnak adták el, hozzátették még azt az ötszáz mázsát is, amit a háztájiból vettek át. Aztán hozzáfogtak az eladott szőlőjük feldolgozásához. Ezzel a munkával a pincegazdaság bízta meg őket, meg is fizette a fáradozásukat. Vesznek még bort is ä háztáji gazdaságokból Ügy 6zokás Visontán, hogy a gazdák a szőlőt feldolgozzák, a borból hagynak maguknak annyit, amennyire szükségük van, a többit eladják. Ebben az évben még mintegy 800 hektó bort várnaka háztáji pincékből A fuvarra sincs gondja a gazdának, bár ezt is felszámolja a tsz, ahogy a bor kezelését is. Azt mondják, nem „illik" róla beszélni hogy a kis pincékben segítenek-e a borokon, illetve még a muston, annak idején? A tsz csak arra ügyel hogy a felajánlott bor se mennyiségileg ne legyen „meglepően” sok, sem a maligán-foka ne legyen feltűnő. Mindenki tudja jól, hogy hatszáz négyszögöl szőlő terméséből mennyi bort lehet érlelni. Azt is, hogy a maligán-fok átlagban a 12- es értéknél „megáll”. Ami ezektől a szokásos vonásoknál mást mutat, ott kérik az Országos Borminősítő Intézet vizsgálatát. Tavaly összesen három esetben érezték helyénvalónak ezt a minősítést. Tehát: Visontán a szőlősgazdák tudják a mértéket. Ä szüret után, mihelyt lehet, hozzákezdenek a metszéshez is. Év végéig általában 60 hektárnyi területen végeznek ezzel a munkával. Az idén ebben is lesz változás. Főként azért, mert az új telepítésű szőlő leköt egy jó csapat embert. A 33 hektáros idei telepítésű szőlőtábla megköveteli a gondoskodást. Tulajdonképpen a többi őszi munkával is időben vannak. Tervük szerint most 340 hektáron vetnek, amiből október végére már csak 70 hektár maradt ki. A mélyszántás 170 hektárra vonatkozik, a Rába-Steigerrel erre a munkára összesen 15 nap kell Kényelmesen elvégezhetik ezt a munkát is. Még a kukorica volt hátra: 50 hektárnyi a közösben, 170 hektár a háztájiban. A szüret miatt el kellett ha- lasztaniuk a törést De csak rövid időre. Mindent összevetve: a visontai Reménység Tsz gazdái szorgos munkájukkal igyekeztek betakarítani azt, amit a földjeik megtermettek, és ha a szőlő is úgy maradt volna, ahogy szeptember elején mutatkozott, most még vígabban lennének. Bíznak abban, hogy jövőre „kegyesebb” lesz hozzájuk a természet G. Molnár Ferenc Földben a búzamag Továbbra Is a szovjet búzafajták vezetnek EJ ve tették a gabonát a mezőgazdasági termelők. A búza országszerte jól előkészített talajba került, a korábbi esőzések ugyanis kellően feláztatták a földeket így nem okozott gondot a magágy elkészítése. A korábban elvetett gabona már kikelt és eddig a tavalyinál erőteljesebben növekedett November elején szépen mutat a növényállomány. Legelőbb Győr-Sopron, Vas. Fejér, Somogy és Hajdú megyében készültek el a munkávaL A múl*’ héten mintegy 30 ezer hektáron került földbe a mag, s ezzel a többi megye gazdaságai is befejezték a vetést Az idei őszi vetés kisebb átalakulást hozott a fajta- összetételben, nagyobb fajtaváltásra azonban most sem került sor. Mindenesetre a rendelkezésre álló 140 ezer tonna ghbonavetőmag- készletből a termelők kiválaszthatták a számukra legelőnyösebb fajtákat Továbbra Is a szovjet búzáknak van meghatározó szerepük a hazai gabonatermesztésben — ez derült' ki az őszi vetések fajtaösszetételéből A szovjet fajták a termőterületnek mintegy 60 —65 százalékát foglalják el. Közülük továbbra is vezető szerepe van a Bezosztája 1-nek. Ennek a búzának vetésterülete azonban évek óta csökkenőben van —, így volt ez az idei őszön is — helyét fokozatosan a Jubi- lejnaja foglalja el. Ez a fajta jó terméseredményt hozott az elmúlt években, ezért termesztését felkarolják a gazdaságok. örvendetes, hogy a magyar nemesítésű gabonák egyre inkább elterjednek és bővítik a fajtaválasztékot. A hazai fajták aránya most 14 —15 százalékot tesz ki. Több vetőmagra lett volna szükségük a termelőknek, az új magyar gabonák elszaporí- tása azonban nem megy egyik napról a másikra, s így csak fokozatosan kerülhetnek a köztermesztésbe a martonvásári és a szegedi nemesítésű búzák. Keresett volt a jugoszláv Raima I—II —III. búzafajta, amely jól alkalmazkodik a hazai termelési adottságokhoz, idén új olasz búza is bővítette a választékot. (MTI) Ahová nem jut reflektorfény Őszi csúcs a hatvani teherpályaudvaron Három telefon csöng egyszerre Körösi Gyula főnök- helyettes asztalán. — Melyiket szeressem... ? Gyorsan, szinte katonásan lebonyolítja a beszélgetéseket, aztán ránk tekint. — Hogy van-e csúcsidő- szak a vasútnál? Nézzék, újabban az járja, hogy minden hónap egyforma, tavasztól tavaszig nagy a hajtás. Ezt én így nem fogadom el. Mert a hatvani állomás teherpályaudvara például különleges helyzetben van. Évről évre többet teljesítünk, de a forgalmi tetőzés mindig a késő őszi hónapokra esik, amikor az amúgy is komoly terhelést növeli a cukorrépa, amely százas vagontételekben fut be az ország valahány szögletéből, S az átmenő forgalom szintén megugrott. Két és fél ezer kocsi naponta, személyvonatok nélkül. Persze van rá magyarázat Amióta a szolnoki vonalat villamosították, Borsod mindent rajtunk keresztül küld a déli célállomásokra. Hatvanon megy át a berentei szén, a felsőzsolcai épületelem, a nyékládházi sóder. álláspénz helyen Megnőtt tehát a forgalom.' De különösebb fennakadás nincs a szállításban, bár e pillanatban is száz ember hiányzik a végrehajtó szolgálatból Harmadik negyedévi tervét 103 százalékra teljesítette az állomás, illetve a teherpályaudvar. A vezetők mégsem elégedettek. Azt mondják: többre telne az erejükből Csak hát! S most következik az évek óta visszatérő téma: a szállíttatok, a megrendelők pontatlanok, fegyelmezetlenek. Azon vállalatoknál, üzemeknél például, ahol szombaton és _ vasárnap nincs munka, hétfőig vesztegelnek a megrakott vagonok. Százfelé kellene pedig az üres kocsi. Álláspénz? Ugyan kérem. Szivarzsebből kifizetik. A vasutat viszont ez kevéssé boldogítja. Neki a szállítás a feladata, a kötelessége, amit nem lehet pénzzel pótolni. Különben isi Rendelet szabályozza, hogy az álláspénz bizonyos hányadát vissza kell téríteni a mulasztó, hanyag cégeknek. A közlekedési tárca — saját helyzetét könnyítendő —ezzel a mankóval segíti az üzemek gépesítéséi Az ösz- szegből ugyanis mindenütt szállítószalagot, rakodó masinát kell venni Es a sarusok? A hatvani állomás teherforgalmának jelentős részét a gurító vezeti le, dombjával huszonegy vágányával. S olyan talpig kemény vasutasokkal természetesen, mint Tóth Sándor szolgálat- tevő, Geiger János irányító, Medve István kocsimester, Madarász Mihály, Sztruhár Mihály kocsirendezők, a „lazító" Bereczki János, vagy Pecze János TV. aki negyvenesztendei szolgálat után most készül nyugállományba. — Na és a sarusok'? kérdezheti a hozzáértő, aki tudja, hogy ott a legtöbb felelősség, a legnehezebb munka, s ahová nem jut reflektorfény. Talán az ő életük a legküzdelmesebb, a legnehezebb, itt, a gurítódomb szerteágazó vágányai mentén. Igen. Mert az újabb beszerzésű kocsik Különböző futásúak. Egy jó, golyóscsapágyas, német, cseh vagon pillanatok alatt utoléri a mi régi vágású kocsinkat, s kész a baj, a kár. Aztán a terhelés sem kicsi Naponta huszonöt Pestről érkezett vonatot szortíroz szét a legénység, hogy a különböző árucikkek, nyersanyagok a Hatvan körzetéhez tartozó településekre jussanak. Mivel lehetne gyorsítani, biztonságosabbá, veszélymentesebbé tenni a gurító munkáját? Sikeres téglagyár As Eszak-magyarországi Tégla, és Cserépipari Vállalat egri 2. számú — Vécsey- völgyi — gyárában jól sikerült az elmúlt háromnegyedév: nyers és égetett téglából egyaránt többet készítettek, mint tervezték, nyereségük túlteljesítése pedig elérte az 1,2 millió forintot. Az üzem. jó eredményeivel — 1972. óta először — kategóriájában az első lett a triatehiU munkaver menyben. Mint értesültünk: a gyár a továbbiakban is igyekszik hasonlóan szerepelni. A nyersáru készítése az egész novemberben tartó nagykarbantartás idején sem szünetel, s a kemence december elsejei begyújtásáig szeretnének olyan többletre szert tenni, hogy csupán égetett téglából legalább félmillió val túlteljesíthessék idei tér £ükel Arc a versenypályákról A Mátravidcki Hőerőmű- höz édesapja, édesanyja munkája, a műszerész szak; mához pedig fiatalos kíváncsisága vonzotta az érettségi után. Az üzem, az óhajtott mesterség egyaránt érdekes, izgalmas volt számára, úgyszólván amióta csak jobban érdekelni kezdte a felnőttek világa. Meg is szerette elég hamar mindkettőt, s olyan gyorsan gyarapodott szükséges ismereteiben, hogy társai között már tanuló korában versenyre jelenkezhe- tett. A megyei vetélkedőről simán került az országos döntőbe, ahonnan aztán — korábbi sikerét megismételve — oklevéllel került haza. három teljes hónappal megelőzvén a pályán a vele egykorúakat Juhász András hőtechnlkai műszerész szakmunkás ma is élénken emlékszik a pesti, Váci úti hagy erőpróbára, több más között az „állítható derékszögre”, a durván megmunkált, éppen hogy csak előkészített anyagból gyártott mérőeszközre. Akárcsak az első „igazi” munkanapra, amikor már nem állt fölötte a pat- rónusként kijelölt „segéd”, hiszen maga is azzá vált a verseny óta. Várta, várta ezt az önállóságot, de amikor végre módja lett benne — most sem tagadja — azért, bizony csak szokatlan, eléggé félelmetes volt az. Ezután ugyanis szinte az egyik napról a másikra többet vártak tőle, naponta produkálnia kellett magát. Szerencsére eléggé hamar belezökkent a felnőttek műszakjaiba is — beszéli mosolyogva az erőmű hőirányí- tás-technikai üzemében. A4 rendkívül fontos, felelősség- teljes munkahelyen, amelynek értékes berendezései között leginkább a kazánok füstgázelemző készülékeinek, a hőmérsékletmérőknek az ellenőrzése, karbantartása, javítása a mindennapi dolga. Az 1965-ben szerződött tanuló 1970-ben már a vezetője lehetett a vállalat egyik fiatal mártírjának, az ellenforradalom időszakában a fővárosi pártház védelmében elesett Várkonyi Györgyfiek a nevét viselő szocialista brigádnak is. Amelynek azóta az élén áll. A brigádélet — a többre, jobbra törekvés — természetesen csupán egy újabb lehetőségét jelentette annak, hogy Juhász András versenyzői kedvét még inkább kiélhesse. Mert a műszerész ezen túl is keresett és talált alkalmat magának másokkal való összemérésére. Benevezett a Szakma Ifjú Mestere mozgalomba, s tavaly megszerezte az itt elnyerhető címet is. Az idei tavasz óta már kiváló dolgozó. Megállása azonban most sincs: további vetélkedőkre gondol, s miközben a szakmájában erősíti magát — a műszakok után a sportban is versenyez. Az NB III-as tekebajnokságban szereplő csapatával újra meg újra pályára lép, kiegészítésként pedig focizik pingpongozik. Sikeres fiatalember. Kitűnő kollektívában az élvonalban dolgozik, a négyészten- dős várakozás után két éve kapott vállalati — egy nagy szobás, két félszobás — összkomfortos lakásában két kedves kislányt nevel a feleségével. Hívták már sokfelé, de a munkahelyétől — jóllehet, a villamoströszt különös bérpolitikája miatt mindössze 2380 forint, a kezdő szakmunkásokétól alig valamivel több a fizetése —, az üzemétől, az erőműtől meg nem válna. Mert — vallja —, igaz, hogy pénzből él az ember, ám varázsa van az első munkahelynek, a jó társaságnak is, amelyben dolgozik. S ez utóbbi miatt még a borítékot sem tapogatja különösebben a fizetésnapokon... (győn'ü (Fotó: Perl Márton) — Vágányfékes berendezéssel — szögezi le Körösi Gyula. — Amilyen Szolnokon van. Csak hát... Kismamák és fiatalok Tudjuk, több pénz kellene, s akkor menne ez is. Miként a változatlanul súlyos, már emlegetett munkaerőhiánnyal hónapról hónapra szívósan birkózik az állomás vezetősége. Legkézenfekvőbb a kikopó férfiak helyének nőkkel való betöltése. Sikerült! Három én alatt szinte „elnőiesedett” 8 vonatfelvevő, vonatátvevő, átmenesztő, távirász beosztás. Hogyan lehetett őket a vasúthoz kötni-édesgetni ? Különböző szociális juttatásokkal, kedvezményekkel Négyes „túrokat” állítottak fel, ilyenformán egy szolgálat után 48 órát pihen miiv den kismama. S a szervezd olyan aprólékos voll hogy azt is figyelembe vették: a férj és feleség munkaideje egymást váltsa. így a kis család sose marad felügyelet nélkül odahaza. Ugyancsak komoly előrelépésnek tartják Hatvanban, hogy a fiatalok ismét érdeklődnek a pálya iráni A váltókezelők ötven százaléka például alig múlt húszesztendős. Vagypedig ott a váltóőr Köpcsényi József, s a térfelvigyázó Be- recz György! Nemrég érettségiztek, s már önállóan végzik munkájukat. Dicsérik a vasutas ifjak sokoldalúságát, áldozatkészségét is. Őszi István, Kovács Ottó, Kiss Tibor, Dönsz Dorottya így juthatott tisztképzőbe. S nincs vita, huzakodás, ha rendkívüli munkára hívják a társaságot Furcsa függőség K Tiatvani teherpályaudvar, de a személyszállítás dolgozóinak is — mind e kedvező jelenségek ellenére, valami nem tetszik. Munkájuk prémiumrendszerét nemcsak az állomás, hanem az igazgatóság teljesítményéhez kötik. Emiatt — hiába állnak helyt a maguk posztján például a gurítósok — hamar ugrik az őszi forgalmi célkitűzés megvalósítását jelző havi 250—300 forint, s lőttek a negyedévenként kijáró jutalomnak. Most is ilyesmitől tartanak. Pedig köztudott, hogy a különböző kedvezmények ellenére rosszabbul keresnek, mint az iparban, mezőgazdaságban dolgozók. Elképzelhetetlen e téren valamiféle módosítás? Nemcsak az emberek zsebe miatt tesszük ezt szóvá, az ügy megnyugtató rendezése legalább annyira érdeke a vasútnak... Moldvay Győző fNégmüb 0 1976. november 9., kedd
